Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)

1991-12-03 / 283. szám, kedd

HÍREK - VELEMENYEK 1991. DECEMBER 3. UKRÁN NÉPSZAVAZAS 9:1 A FÜGGETLENSÉG JAVÁRA LEONYID KRAVCSUK AZ ELNÖK Leonyid Kravcsuk, az egy­kori ukrán pártvezér, a parla­ment eddigi elnöke, a vasár­napi elnökválasztás győztese Kijevben tegnap újságírók előtt kijelentette: az előzetes eredmények szerint a függet­lenség 9:1 arányú győzelmet aratott. A népszavazás és az elnökválasztás érvényessé­géhez nem férhet kétség, hi­szen a bejegyzett választópol­gárok 83,7 százaléka leadta voksát. HÍRMAGYARÁZATUNK: Kravcsuk tegnap még mint a legfelsőbb tanács elnöke tájékoztatott, de már nyilvánvalóan azzal a tudattal: nyeregben van. A parlament szóvivője röviddel ezután közölte, az előzetes eredmények szerint Kravcsuk megkapta a szavazatok 60 százalékát, vagyis már az első fordulóban megszerezte az abszolút többséget. Kiütötte öt ellenfelét, még a legveszélyesebb Vjacsesz­lav Csornovilt is, aki inkább csak Nyugat-Ukrajnára számíthatott, meg a magyar, lengyel, román rutén kisebbségre, ami nem különösebben erős háttér. Paradox, hogy a függetlenség ilyen nagy arányban győzött, de elég rosszul szerepelt éppen az a politikus, aki 15 évet még börtönben is eltöltött, mert Ukrajna függetlenségét szorgalmazta. Az első titkárból független politikussá avanzsált Kravcsuk nagy arányú támogatása mögött látni kell: a 11 millió ukrajnai orosz inkább bízik egy exkommunistában, mint az ukrán nemzeti erők vezérében. Még akkor is, ha Csornovil a nemzeti kisebbségek­nek nagyon liberális politikát és bánásmódot ígért. Ebből Nyugat-Ukrajnában valami máris megvalósulni látszik: Kárpátalja vasárnap egyúttal az önkor­mányzatról is döntött, a Beregszászi járás pedig a magyar autonóm körzet létrehozásáról. Más kérdés, hogy ezt Kravcsuk elnökként milyen mértékben lógja akceptálni, nem fogja-e késleltetni vagy akadályozni a megvalósítást. Szélesebb összefüggésekben azonban ezek csak részletkérdések, még ha minket, magyarokat nagyon is érzékenyen érintenek. A lényeg: vasárnap Ukrajnában megásták az unió sírját, akár el lehet mondani a búcsúbeszédet a Szuverén Államok Szövetsége felett - bár valójában még meg sem született. Gorbacsov már a múlt héten a vészharangokat kongatta, de az ukránok nem hallgattak rá. George Bush annál inkább: miután kiszivárog­tatta, Washington hajlandó lesz elismerni a független Ukrajnát, az eredmé­nyek ismeretében már más hangot ütött meg, már komoly feltételekről beszélt. Nyilván nemcsak amiatt, hogy Gorbacsov rossz néven vette tőle a sietséget, amit a szovjet belügyekbe való beavatkozásnak minősített, hanem amiatt is, hogy tudatában van annak, milyen veszélyeket rejt magában ez a határozott függetlenségi döntés. Ukrajna területén nagy számú atomfegyver van - nemzetközi vonatkozásban elsősorban ez a nyug­talanító, másodsorban pedig az, hogy eggyel szaporodik a szegény köztár­saságok száma. Gorbacsov lemondással fenyegetőzik, bár meglehet, nem is kell majd lemondania, hiszen ha nincs szövetség, elnöke sem lehet. Sokkal komolyabb az a bejelentés, amelyet Jelcin tett, s amelyet hiba lenne egyszerűen fenyegetőzésnek nevezni. Jelcin azt mondta, ha Ukrajna nem írja alá az új államszerződést, akkor Oroszország sem, mert ilyen formában annak semmi értelme. Az pedig nehezen képzelhető el, hogy Belorusszia úgy dönt, Ukrajnán és Oroszországon átnyúlva lép szövetségre a közép-ázsiaiakkal. Az már inkább, hogy az öt közép-ázsiai köztársaság köt egymással egy laza, esetleg iszlám színezetű szövetséget. Jelcin mondott még valamit, ami súlyos következményekkel járhat: megismételte a határrevízióról korábban már elhangzott, majd visszavont szavait. Ezek szerint Oroszország semmi esetre sem mond le a Krím­félsziget egyes területeiről és Odesszáról, a Fekete-tenger kapujáról. Ez már hetekkel ezelőtt is felháborodást váltott ki Ukrajnában, most viszont valósá­gos vihar várható. Oroszország álláspontja elindíthat egy lavinát, amely egykönnyen maga alá temetheti az ukrán demokrácia gyenge csíráit. Főleg, hogy több megfigyelő szerint Kravcsuk erős elnöki hatalmat akar. Ha pedig növekszik a lakosság körében a veszély tudatosítása, Kravcsuk akár diktátori hajlamait is kiélheti - ha vannak neki ilyenek. Bizonyos jelek szerint vannak. Ukrajnával szemben Románia is területi igényekkel lép fel. Egy kis rosszmájúsággal azt is írhatnám: miért éppen Ukrajnával szemben ne követelőzne? De ilyen alapon „kéregethetnének" a magyarok, a lengyelek, de akár Csehszlovákia is. Ukrajna pedig visszaigényelhetné - „történelmi jogon" - Bresztet és környékét az oroszoktól... Ennek nem lenne se vége, se hossza. S ha ez az osztozkodás ukrán vonatkozásban el is marad, az unió vonatkozásában csak most kezdődik úgy istenigazából - éppen az ukránok­nak köszönhetően. GÖRFÖL ZSUZSA MOLDOVA : Mindenki önálló lesz? NAZARBAJEV AZ ELNÖK KAZAHSZTÁNBAN Vasárnap nemcsak Ukrajnában, hanem a Szovjetunió több más köz­társaságában is volt népszavazás, elnökválasztás. Moldáviában a nem román ajkúak, tehát a kisebbségek nyilvánították ki: a függetlenségre voksolnak. Itt az úgynevezett Ga­gauz Köztársaságban, valamint a Dnyeszter Menti Köztársaságban tartottak referendumot, elnökválasz­tással összekötve. Mint ismeretes, a moldován vezetés egyik köztársa­ságot sem ismeri el, és mindkét népszavazást érvénytelennek te­kinti. A török eredetű gagauzok Sztye­pan Topalt választották elnökükké. A Dnyeszter Menti Köztársaságban, ahol főleg orosz ajkúak élnek, Igor Szmirnov győzött. A moldavai kor­mány belügyminisztériumának tájé­koztatása szerint a népszavazás békésen zajlott, de a Dnyeszter mentén feszült volt a helyzet, mert a fő bekötőutakat az aprócska köz­társaság gárdistái védelmezték. A Dnyeszter menti kormány elnö­ke, Valériu Litszki a Reuternek adott nyilatkozatában azt mondta, függetlenségük legnagyobb akadá­lya a moldovai Népfront, amely ön­maga is a Romániával való egyesí­tést szorgalmazza. És éppen ettől tart Moldáviában a nem román ajkú kisebbség. S befejezésül még egy adat: Moldáviában a románok a la­kosság 65 százalékát teszik ki. Vasárnap Kazahsztánban közvet­len elnökválasztásokat tartottak, s a győztes Nurszultan Nazarbajev lett. Az előzetes adatok szerint a tíz­millió választópolgár 87 százaléka járult az urnákhoz, s 90 százalékuk az egyetlen jelöltre, az eddigi állam­főre, vagyis Nazarbajevre adta voksát. DIPLOMÁCIAI NAGYÜZEM AZ EK CSÚCSTALÁLKOZÓJA ELŐTT A jövő heti maastrichti EK-csúcs előtti utolsó fontos megbeszélések kezdődtek tegnap Brüsszelben. Kü­lön-külön tárgyalásokat kezdtek a ti­zenkettek külügyminiszterei és pénzügyminiszterei az európai poli­tikai unió még nyitott kérdéseiről. A pénzügyminiszterek fő célja, hogy elhárítsák a közös európai pénznem és a központi bank létrehozásának útjában álló akadályokat. A tervek szerint mindkettőt a 90-es évek má­sodik felében vezetnék be. A csúcs előtt John Major brit kormányfő is fokozta kormányának aktivitását. Ó maga vasárnap rövid időre megállt Hollandiában, két órán át tárgyalt vendéglátójával, Ruud Lubbersszel, tegnap pedig London­ban fogadta Francois Mitterrand francia államfőt. Ami a brit-holland kormányfői tár­gyalásokat illeti, londoni források produktív megbeszélésekről tudósí­tottak, de az nem derült ki, hogy sikerült-e egyetértésre jutni a jövő héten aláírandó dokumentum végle­ges szövegében. A felek között ugyanis vannak véleménykülönbsé­gek. Hollandia tart attól, hogy a leg­erősebb hármak - Franciaország, Nagy-Britannia és Németország - túlsúlyba kerülnek a közösségek­ben, ezért a lehető legszélesebb jogkörökkel szeretné felruházni az EK kollektív szerveit. Ezekben ugyanis minden ország csak egy szavazattal rendelkezik. Nagy-Bri­tannia ezzel szemben nem akar túl sok hatalmat adni a brüsszeli vagy strasbourgi intézményeknek, úgy véli, hogy azok a brit szuverenitást veszélyeztetnék. ÚJABB AMERIKAI TÚSZ SZABADULT ELNÖKVÁLASZTÁS SZÍRIÁBAN - EGY JELÖLTTEL Libanonban tegnap a síita muzul­mánok szabadon engedték Joseph Cicippio amerikai állampolgárt, akit öt évig túszként tartottak fogva. A hírt az amerikai külügyminisztéri­umra hivatkozva a túsz öccse közöl­te a Reuterrel. Cicippiót tegnap dél­utánra a szíriai Damaszkuszba várták. Nabil Sasz, a Palesztinai Felsza­badítási Szervezet végrehajtó bi­zottsága elnökének tanácsadója, Ahmed Abdar Rahman, a PFSZ szóvivője és több más palesztin, akiknek Washingtonban részt kellett volna venniük az arab-izraeli béke­tárgyalások második fordulóján, nem kapnak amerikai vízumot, tehát nem utazhatnak az Egyesült Álla­mokba. Ezt tegnap közölte a tárgya­lásokon részt vevő palesztin csoport egyik tagja. Elmondta továbbá, hogy a palesztin delegáció tájékoztatta Egyiptomot, Szíriát és az összes érdekelt felet az amerikai döntésről. Folynak a konzultációk, a végered­ményről hamarosan tájékoztatják a közvéleményt. A libanoni delegá­ció viszont már tegnap Washington­ba utazott. Szíriában tegnap tartottak elnök­választást, majd hétmillió szavazó­polgárt vártak az urnákhoz. A jelölő­listán csak egyetlen név szerepel, Hafez Asszadé, a jelenlegi elnöké. Megfigyelők felhívták a figyelmet ar­ra, hogy Asszad kormánya vetett véget az államcsínyeknek, amelyek a franciák távozása után állandóan ismétlődtek és megteremtette az Arab Újjászületés Pártjának (Baath) viszonylag stabil hatalmát. Október 23-án, amikor aláírták a kambodzsai békemegállapodáso­kat, tudtuk, hogy az 1993-ra terve­zett választásokig tartó átmeneti időszak nem lesz könnyű, de arra senki sem számított, hogy mindjárt a legelején veszélybe kerül a béke­folyamat. A Szihanuk államfő irányí­totta új vezetőszerv, a Legfelsőbb Nemzeti Tanács (SNC) már koráb­ban történelminek meghirdetett, ma kezdődő első ülését ugyanis Phnompenh helyett a thaiföldi Patta­jában kell megtartani. Az ok: a múlt héten szerdán a hazatérő vörös khmer vezetőket a felháborodott tö­meg megtámadta, rezidenciájukat feldúlta. Khieu Samphan, a frakció jelenlegi és névleges vezére (mert az igazi főbünös, Pol Pot valahol bujkál), valamint Son Sen, a fegyve­res alakulatok főparancsnoka visz­szamenekült Thaiföldre. Ók ketten képviselik a vörös khmereket az SNC-ben. Közbeszólt tehát a történelem, felszakadtak a régi sebek. A népha­rag érthétö. Máig sem tudni, hogy pontosan hány embert irtottak ki 1975 és 1979 között a polpotisták, a becslések egytől egészen három millióig terjednek. A lényeg, hogy alig van olyan család az országban, amelynek valamely tagját meg ne ölték volna. Samphan most azzal vádolja a kormányt, hogy megszer­vezte ellenük a tüntetést, hiszen a rendőrség alig-alig avatkozott köz­be. Ez azonban nemigen hihető, kor hazafiaknak is, akik az idegenek ellen küzdöttek. Szerinte meg kell tanulni együttélni velük: a népirtás bűnét meg kell bocsátani, de elfelej­teni nem lehet. Tehát az SNC első ülésére na­gyon feszült légkörben kerül sor. Az egyik ENSZ-határozat szerint KORVONALAZODÓ ERŐVISZONYOK AVAGY: A BÉKÉT KÖNNYEBB MEGKÖTNI, MINT MEGTARTANI mert Hun Sen kormányfőnek az az érdeke, hogy az SNC székhelye Phonpenhben legyen és ne külföl­dön. ígéretet tett arra, hogy a vörös khmerek új rezidenciát kapnak, erős védelemmel. A lakosságot pedig nyugalomra intette: a választásokon tegyen róla, hogy a vörös khmerek ne kerülhessenek vissza a hatalom­ba, az erőszakos megnyilvánulások­tól viszont tartózkodjon, különben kiújulhatnak a fegyveres harcok is. Szihanuk herceg a vörös khme­reket, szövetségeseit a vietnamiak elleni háborúban, szintén gyilkosok­nak tartja - az ö családjának 15 tagját is lemészárolták -, ugyanak­a szembenálló felek fegyveres erői­nek 70 százalékát le kell szerelni, s úgy tűnik, ennek a teljesítése lesz a legnehezebb. Hun Sen kormányfő szerint a vörös khmerek rejtegetik fegyveresei ket, had i tech n i káju kat. Igaz, katonai erejük már csak a fele a két-három évvel ezelőttinek, de még így is 13-15 ezer főre tehető a dzsungelharcosok száma. Ok csak akkor lesznek leszerelhetők, ha a legrangosabb vezetőik példát mu­tatnak és előjönnek. Ezért követeli Hun Sen az ENSZ-től, hogy derítse ki, hol van Pol Pot. Egyébként a politikai erőviszo­nyokat illetően meglepően gyorsan körvonalazódnak az új felállások. Amolyan csendes szenzáció volt, hogy Hun Sen kormányfő pártja, a Kambodzsai Néppárt (az eddigi KP) koalícióra lépett a Szihanuk fia, Ranarith herceg vezette párttal. Szi­hanuk egy ideje pedig csak kedves fiaként emlegeti Hun Sent. A régi ellenségekből barátok lettek, s ez az alapja egy szilárdnak látszó koalíci­ónak. Úgy tűnik, a korábbi ellenzéki hármasszövetség másik két tagja, a vörös khmer és a Son Sann vezet­te, magát Nemzeti Frontnak nevező jobboldali polgári szervezet kiszorul a tényleges hatalomból. Hiszen a Szihanuk-Hun Sen koalíció való­színűleg elsöprő győzelmet arat majd másfél év múlva. így látja Szi­hanuk is, bár a múlt héten azt mon­dotta, pártjaik külön-külön fognak indulni a választásokon - de közö­sen alakítanak új kormányt. Megkér­dezték tőle, kétpártrendszer lesz-e Kambodzsában, mire azt felelte: nem, tóbbpánrendszer lesz kétpárti kormányzással. Ez pedig önmagáért beszél, hiszen ők ketten a 12 tagú SNC-ben 8 szavazatot mondhatnak magukénak. MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN J irí Dienstbier a szövetségi kormány alelnöke, külügyminiszter vasárnap este Párizsba utazott, hogy tárgyalásokat folytasson a Nyugat-európai Unió (WEU) képviselőivel. Ma délben találkozik Robert Pontillonnal, a szervezet közgyűlésének elnökével, majd délután a testület előtt mond beszédet. Eddig nem valósult meg a tervezett találkozó Roland Dumas fran­cia külügyminiszterrel, mivel Brüsszelbe utazott az Európai Közösségek miniszteri ülésére. V asárnap közép-európai idő szerint este 11 után a kaliforniai Edwards légitámaszponton landolt az amerikai At­lantis űrrepülőgép. Az egyik navigációs rendszer meghibásodása miatt a terve­zettnél három nappal lerövidült a katonai célú űrrepülés. A hattagú legénység Föld körüli pályára állította azt a kémműholdat, amellyel figyelemmel lehet kísérni az el­lenséges rakéták kilövését vagy az atom­robbantásokat. R amsey Clark, az Egyesült Államok egykori főügyésze vasárnap Lon­donban azzal vádolta George Bush elnö­köt és az amerikai kormányt, hogy ők a felelősek azért az erőszakért, amelyet az iraki nép volt kénytelen elszenvedni az Öböl-háború idején. Clark az „Irakkal szembeni háborús bűnök elkövetését" vizsgáló nemzetközi bizottság konferen­ciáján tette kijelentését. Azt mondta, hogy George Busht „bíróság elé kell állítani és meg kell fosztani hivatalától". A Cseh­szlovák Sajtóiroda londoni tudósítójával ezzel összefüggésben közölte, vélemé­nyét a háborúban részt vevők vallomásai­ra alapozza. Clark és több más jogász azt veti az amerikai vezetők szemére, hogy a Sivatagi Vihar hadművelet végén olyan iraki katonákat öltek meg, akik meg akarták adni magukat az amerikai egysé­geknek. J acques Delors, az Európai Közössé­gek bizottságának elnöke felelőtlen­nek és demagógnak nevezte egyes nyu­gati politikusok kijelentéseit, hogy az EK nyissa meg kapuit a közép- és kelet­európai országok előtt, s a lehető legha­marabb teljes jogú tagként vegye fel eze­ket az államokat. Delors a TF-1 tévéállo­másnak adott vasárnap esti nyilatkozatá­ban elmondta, az EK-nak a mostanihoz képest a négyszeresére kellene emelnie a pénzügyi támogatást a fejletlen tagálla­mok felvirágoztatására, ha holnap az ösz­szes kelet-európai országot felvennék a tizenkettek soraiba. T ogo fővárosában, Loméban tegnap reggel a felkelők egységei ismét kö­rülzárták a kormány székházát - tájékoz­tatott az AFP hírügynökség. Az épület elé vezényelt csapatok feltartóztattak két harckocsit, elfogták a lázadók egyik cso­portját, Kofigoha ideiglenes miniszterel­nök testőrségének tagjai pedig parancsot kaptak, készüljenek fel az épület védel­mére. „Csakis a franciák segíthetnek megoldani a jelenlegi válságot" - idézte az AFP a kormányfő egyik szárnyse­gédjét. M agyarország déli, Románia nyugati és Jugoszlávia keleti területeit teg­nap délelőtt földrengés rázta meg. Erről a hírügynökségek tájékoztattak a három állam szeizmológiai állomásaira hivatkoz­va. A szerb szeizmológiai hivatal közlése szerint a földmozgás elérte a Richter skála szerinti 5,5 erősséget, s az epicent­rum a romániai Temesvártól mintegy 30 kilométerre északnyugatra volt. Emberál­dozatokról és anyagi károkról eddig nem érkezett jelentés. MEGRUGDOSTÁK A TÉLAPÓT Új-Zéland fővárosában, Welling­tonban a hétvégi advent-ünnepsé­gek során dühös gyerekek rugdos­ták meg Santa Claust, ahogyan az angolszász országokban nevezik a télapót. John Field télapónak öl­tözve járt-kelt az összegyúlt embe­rek között és édességeket osztoga­tott. Amikor tartaléka elfogyott, a fel­dühödött gyerekek rugdosni kezdték őt és ,,öreg zsugori semmirekellő­nek" nevezték. Akadtak felnőttek is, akik elvesztették ünnepi kedvüket, gorombáskodni kezdtek a télapóval, ironikusan megkérdezték tőle: talán ez is a kormánykiadások csökkenté­sének a következménye! Az új-zé­landi kormány ugyanis az elmúlt év­ben korlátozta a szociális szférára szánt kiadásokat.

Next

/
Thumbnails
Contents