Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)

1991-12-03 / 283. szám, kedd

1991. DECEMBER 3. ÚJ SIÓ, MOZAIK 4 LENGYEL-CSEHSZLOVÁK EGYÜTTMŰKÖDÉS ELŐNYÖS LEHETŐSÉG AZ ÉV VÉGÉIG A csehszlovák-lengyel árucsereforgalom mindig élénk volt, de ez az év a két ország gazdasági együttműködésében, a külkereskedelmet illetően az egyik legnehezebb - ezek Miroslaw Olczyk konzul szavai. Olczyk úr a Lengyel Köztársaság pozsonyi főkonzulátusa kereskedelmi kirendeltségének a vezetője. Az árucsere-forgalom Szlovákia és Lengyelország között 1989-ben érte el a legmagasabb szintet - 1 milliárd 100 millió transzferábilis rubelt. Lengyelországban a második, Szlovákiáiban ez az első év a piacgazdaságra és a szabad valutábani elszámolásra való áttérésre. Az átmeneti időszakot mindig a nehézségek jellemzik. Erős a megszokás, nehéz a váltás. Ez az oka annak is, hogy némi fennakadás mutatkozik az elszámolásban a két ország vállalatai között. - Piacgazdaságról lévén szó, igyekszünk az árszínvonalat országaink között kiegyenlíteni. A tervgazdálkodásban könnyebb volt, felsőbb utasítás szabta meg, ki kitől, mit és mennyiért vásároljon. Az állam garantálta, hogy a megkötött szerződések létrejönnek - ecsetelte a korábbi helyzetet Miroslav Olczyk. - E pillanatban a vállalatok önálló gazdasági egységekké lettek, önálló külkereskedelmi partnerek, és bizony megfigyelhető az óvatos kivárás. Nálunk is, önöknél is kiegyenlítődött a kereslet és a kínálat, de ez csak látszólagos, mert a létfenntartási cikkek ára annyira felugrott, hogy az emberek a jövedelmük nagy részét a megélhetésre fordítják, luxuscikkekre már nem jut. Azért van a kínálat... A látszólagos árutöbblet teszi, hogy mindenki exportálni akar, hogy pénzhez jusson. Csehszlovákia és Lengyelország között a kereskedelmi forgalom ez évben 1 milliárd 300 millió dollár. Úgy adódott, hogy Lengyelország jelen pillanatban még 300 millió transzferábilis rubel értékű áruval tartozik Csehszlovákiának. Az ez évi szaldó kiegyenlítése a tavalyi szerződés értelmében még transzferábilis rubelben történik. S ezt év végéig kell kiegyenlíteni. Az első lépéseiket tevő magánvállalatok, kereskedők számára biztosan nagyszerű lehetőség, hogy árukészletüket Lengyelországból behozott árucikkekkel bővítsék. Rubelért vásárolhatnak előnyösen, egyrészt, mert a rubel árfolyamát a dolláréhoz képest a lengyel fél leszállította, a csehszlovák kormány pedig az importnál mindennemű behozatali felárat törölt. A vásárlás csakis Lengyelországban előállított termékre vonatkozik, de a csehszlovák kereskedőket már semmi nem akadályozza meg abban, hogy az árut egy harmadik piacon értékesítsék. • Milyen árucikkeket ajánl a lengyel fél? - Attraktív árut kínálunk. Elektronikai cikkeket, varrógépeket, kozmetikai, ruházati cikkeket, zöldséget, kompótokat, de a skála nagyon széles. A szállítás nem jelent nagyobb tételt, közel vagyunk egymáshoz. • Az a kereskedő, akinek nincsenek lengyelországi partnerei, és tegyük fel, csak kisebb tételben szeretne vásárolni, hová fordulhat? - Hozzánk, a pozsonyi kirendeltségünkhöz. Mi szívesen közvetítünk, és tanácsot is adunk. (kiedr) RÁMENŐS VÁLASZTÁSI KAMPÁNY Egy prága< kollégám azt írta nemrég, hogy Csehországban azzal vette kezdetét a választasi kampány, hogy Václav Klaus pénzügyminiszter a Polgári Demokratikus Párt legutóbbi választmányi gyűlésén még elegánsabban, még jobban szabott öltönyben és még nőszívtipróbb mosollyal jelent meg, és közölte: visszavonhatatlanul vége a pulóverben poltizálásnak Továbbá megnyugtatta az érdeklődőket: nem akar köztársasági elnök lenni... Szlovákiában (szerintem) attól a naptól datálható az ..igazi" választási kampány kezdete, hogy a Nový Slovák című hetilap szerkesztősége bejelentette: többé nem jelenik meg ez a kiadvány. Persze, ráfagyott a kárörvendő mosoly azok ábrázatára, akikére a harciasan nemzeti sajtótermék kiadásának megszűnéséről értesülve kiült. Ugyanis a következő fél mondatban azt közölte a szerkesztő, hogy mostantól napilapként jelenik meg ez az uszító szócső. Megindul tehát a szavazatokért a küzdelem, és félő, igaza lesz Petr Pithartnak, aki szennt azzal kell számolni, hogy az elkövetkező hat hónapban korábban nem tapasztalt ordasságű választási kampányra kerül sor. Egészen halkan azért tegyük fel a kérdést: mi az ordas választási kampány ellentéte? A kérdésre még a politikában teljesen járatlan olvasó is egyből rávágja: a kulturált választási kampány. Ami, ugye, azt jelenti, hogy a demokrácia, az alkotmányosság alapkérdésében egy húron pendülő, a parlamentarizmus elveit egy pillanatra meg nem kérdőjelezó politikai erők az állampolgárokat igyekeznek megnyerni valamilyen pozitív program támogatására. A normális múltú demokráciákban, ahol maguknak az állampolgároknak is évtizedes tapasztalataik vannak az évtizedes múltú pártok kiválasztásában, sokkal könnyebb a választópolgár helyzete. Már a párt neve alapján is sok mindenre következtethet, és a vállalkozó, a földműves, a munkavállaló vagy a szabadfoglalkozású értelmiségi egyaránt sejtheti, mit várhat a liberálisoktól, a szocdemektól, a néppártiaktól vagy a kereszténydemokratáktól. Nálunk hiányoznak a történelmi fogódzók A legutóbbi választások óta eltelt másfél évben nem sokkal lettünk e téren okosabbak. Legfel|ebb türelmetlenebbek lettünk, mert a gazdaságban, amelynek eredményei befolyásolják leginkább közérzetünket, csak annyi történt, hogy romlott a helyzet. Az összes párt által ígért radikális gazdasági reform hatásából a kisember csak azt érzi. hogy drágaság van, és hogy a munkanélküliség fenyegeti; azt azonban nem tudja megítélni, hogy a kormánypártok közül melyiknek a magatartásával mennyire függ össze ez az állapot. De azt sem tudja felmérni, mennyire mond igazat az ellenzék, amikor szett) jövőt ígér. Érdekeink választási magatartásban való megalapozott kifejezésében tehát tulajdonképpen ott tartunk, ahol 1990 júniusában voltunk. Ha tőlem, a megrögzött baloldalitól most azt kérdezné valaki, hogy szerintem melyik politikai irányzat érvényesülése lenne Csehszlovákia gazdasága számára üdvözítő, akkor valószínűleg azt válaszolnám, hogy azokban a liberálisokban kell bíznunk, akik az állami vagyon (tehát a gazda nélküli javak) konkrét tulajdonosok kezébe adását szorgalmazzák. így talán - a tulajdonosi érdekek alapján - ki tudunk mozdulni a holtpontról Ez - akárhogy nézzük is - jobboldali tulajdon- és gazdaságpolitika lenne, amennyiben baloldalinak a javak szocializálását tekintjük. Kit „keressen" ilyen viszonyok között mondjuk a kétkezi munkavállaló? A rámenős választási kampány során melyik pártot részesítse előnyben? Azt, amelyik (Churchill után szabadon) egy ideig csak lemondást ígér és verejtékes munkát, meg nadrágszíj-összehúzást. vagy azt, amelyik a régivel, az ósdi gazdaságvezetési módszerekkel kacérkodik? Ha már volna nálunk egy izmos, tapasztalatokban gazdag szociáldemokrata párt. könnyű volna a „kit keressünk?" megválaszolása. Persze, ha voina ilyen párt, akkor az sem okozna gondot, hogyan keressünk gazdát az állami kézben lévő vagyonnak. A vállalkozó és a munkavállaló meg a földműves is ráérezne. hogy hol a helye. Még Csehországban is jobb a helyzet e szempontból, mint Szlovákiában, mert ott a politikai palettán van választási lehetőség a ragadozó liberalizmus (Václav Klaus pártja) és a szocializált gazdaság fenntartásával kacérkodó álbaloldal között. Szlovákiában azonban nincsenek erős pozíciói a liberalizmusnak, annál többet érvelnek nemzeti gondolattal vegyített szocialisztikus eszmékkel. A megoldást tehát az állami vagyon konkrét tulajdonosok kezébe adása jelenti. Ez a folyamat azonban csak úgy mehet végbe megrázkódtatások nélkúl, ha a lakosság tűrőképességének vizsgálatára a hatalomra kerülők legalább akkora figyelmet fordítanak, mint magára a privatizálásra. Ugyanakkor ismerjük a kapitalizmus törvényszerűségeit, közelről ismerjük az „első generációs" tőkések magatartását; tudjuk, hogy a munkavállalók nem maradhatnak politikai és munkahelyi érdekképviselet nélkül. Az előbbit (ha sikerül megszerveződnie) majd a szociáldemokrata párt, az utóbbit a szakszervezet biztosíthatja Jelképes értelme is van annak, hogy Václav Klaus bejelentette a pulóveres politizálás végét. Ez úgy is értelmezhető, hogy vége a mítingdemokráciának. Ha sikerül kialakítani a jól működő parlamentáris demokráciát, akkor egyetértek vele. De ha úgy gondolta, hogy a szakszervezetet is meg kívánja fosztani erejétől, befolyásától, akkor a „zsakettben politizálás" korszakának bejelentése semmi jót nem ígér. Valószínűleg rámenős lesz a választási kampány. Reméljük, a munkavállalók ennek ellenére is külön tudják választani az ocsút a búzától. Reméljük, felismerik vaíós érdekeiket TÓTH MIHÁLY EZREK BENN ÉS KINN Amint már arról hirt adtunk, a tatabányai Kálmán Péter és a dunaszerdahelyi Uher Iván gondoltak egy merészet: Várkony közelében egy istállót áruházzá alakítanak. Mondani sem kell. többen visszásán fogadták ötletüket. Ám ez a két fiatalembert egyáltalán nem zavarta... S a borjúk helyébe kilencven napon belül jó minőségű, nálunk ritkán látott és kapható áru került... Szombaton a barátok, a kedves ismerősök sétálgattak a polcok között, bámulták a szivárvány színeiben pompázó szőnyegeket, kipróbálták a kényelmes díványokat, megcsodálták a konyhaberendezéseket, az ilyen-olyan elektronikát, amit én ugyan név szerint nem tudok felsorolni, de utánam következő generáció teljes biztonsággal használ. Ami a legjobban tetszett: a magyar és a csehszlovák szí nekben készült szalag csokorba kötése - a barátság és a vállalkozás jelképeként amelyet aztán a két szélén a tulajdonosok úgy nyisszantottak át, hogy a színek egybefonódásának „csokra" épen maradjon: emlékül, húséget, testvériséget idézve. Meg a két hatalmas, lilában és pirosban díszelgő karácsonyfa: szeretetre szomjazókra figyelmeztetve, az ünnepeket közelebbre hozva. ... és volt ott sok minden, amiből válogatni lehetett volna, de aznap csak nézegetni lehetett. Viszont december elsején özönlött a jónép - vásárolni vágyók, akarók, közelről és messziről. Bár a polcokra még nem került fel az egész árukészlet, az emberek többsége kisebb-nagyobb tasakokkal távozott. Itt az Euromarket. Az első a maga nemében. Csak remélhetjük, hogy „ a sor első láncszeméhez csatolják a többit is. Biztos, hogy idővel a választék is bővül, és ahogy a tulajdonosok ígérik: bírja majd a pénztárcánk, és még egy fogpiszkálóhoz is az elárusítónő mosolyát kapjuk majd - ráadásul. - ozo Fogas Ferenc felvételei A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 3395/91 Kompan István, 1922 9 19., Hrušťín (Kazahsztán) 3396/91 Kondáš Imrich, 1925, Matyóc, meghalt a SZU-ban 3397/91 Konečný Štefan, 1913 4. 13., Horná Knúpa (Donbasz) 3398/91 Kónya István, 1917. 3. 5 , Bolany (Fokino) 3399/91 Kopás Ján, 1925. 6. 5., Szomotor, meghalt a SZU-ban 3400/91 Kormančík Anton, Oravské Veselé (Donbasz) 3401/91 Korp Rudolf, 1921. 9. 13., Poprád (Galon) 3403/91 Kosztyu Mihály, 1926. 2. 10., Pnbenyik (Szovjetunió) 3404/91 Kósa Kálmán, 1945. 1. 16., Ógyalla (Szovjetunió) 3405/91 Košík Ján, 1916. 2. 24., Hybe (Szambor) 3406/91 Košík Miloš, 1920. 8. 21., Dovalovo (Szalnok) 3407/91 Kótka Sándor, 1923. 6. 5., Pribenyik (Moszkva) 3408/91 Kotorik Sándor, 1915. 3. 3., Palást (Nyetropolszko) 3409/91 Kotra István. 1911 10. 25., meghalt, Egyed (Kaukázus) 3410/91 Kovalik Anton, 1901. 6. 2., Igló, meghalt a SZU-ban 3411/91 Kovalský Ján, 1922. 5. 17.. meghalt, Vranov nad Topľou (Ogyessza) 3412/91 Kozák Ján, 1895. Komját. meghalt a SZU-ban (Folytatj k) Csúszós az út - figyelmeztet a tábla Drávaszabolcson. A folyón túl Horvátország... (A szerző felvételei) HÁBORÚ - HALLÓTÁVOLSÁGRA (Folytatás az 1. oldalról) pedig tisztálkodási eszközökre való utalványt kapnak. A lűtési szezontól a menekülteket befogadó családoknak havi ezer forint energia-kiegészítés jár. Az ENSZ 3 millió dollár segély kiutalását tartotta indokoltnak A Menekültügyi Főbiztosság felhívására elsőként Svájc ajánlott tel pénzt De nem igazán talált követőkre, ezt mi sem példázza jobban, minthogy november 1-jén mindössze 12 millió forint gyűlt össze a külföldi adományokból a Menekültügyi Hivatal számláján. Tehát alapvetően a magyar társadalomnak kell megoldania a horvátországi horvátok, magyarok és a vajdasági katonaszökevények ellátását. A baranyaiak évtizedekre szövetségesükké teszik a horvátokat. Például Majs községben Jaksks nyolc távoli rokonuknak adnak szállást, de voltak már náluk 25-en is, akiket környékbeli rokonaiknál helyeztek el. Hogy ki kit fogadott be. abban a rászorultság megelőzte a rokoni kapcsolatot. Gondot okoz a menekültek foglalkoztatása. Munkavállalási engedélyt csak az kaphat, aki politikai menedékjogot kért Ók pedig - egy százalékuk kivételével - szeretnének hazamenni. A külföldiek legálisan olyan szakmákban, ahol magyar munkanélkülieket tartanak nyilván, nem dolgozhatnak. Érthető, hogy a különleges szakismerettel bírók nem Magyarországra menekültek Tehát marad, feketén, a napszámos munka, csakhogy télen erre nem sok alkalom van. A parókiák, a Máltai Szeretetszolgálat, a politikai pártok az egész országban folytatják a gyűjtést. V. PA1ZS GÁBOR, Budapest