Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-14 / 267. szám, csütörtök

1991. NOVEMBER 12. PUBLICISZTIKA 4 TESTVÉR LESZ MAJD MINDEN EMBER KONCERT A FORRADALOM 2. ÉVFORDULÓJÁN A bársonyos forradalom második évfordulóján, november 17én, vasárnap délután öt órakor a pozsonyi Sznf téren a Human mozgalom koncertet szervez Testvér lesz majd minden ember címmel, a Rocklet ügynökség társrendezésében. Amikor beszélgettünk, Peter Marianek, a mozgalom szóvivője még nem tudta biztosan, mely csoportok lépnek fel a nagyszabású szabadtéri hangversenyen, de várnak minden tisztességes embert, aki híve a demokráciának, akinek november eszméje jelent valamit. - Azt hiszem, van minek örülni, van mit ünnepelni, van mire emlékezni annak ellenére is, hogy néhányan becsaptak bennünket azok közül, akik két éve a tribünön álltak. Megkérek mindenkit, akinek fontos a demokrácia, az együttélés a közös hazában, hozzon magával fehér kendőt és zseblámpát, hogy bárminemű rendbontás esetén, ha tojások röpködnének vagy öklök lendülnének a magasba, a becsületes emberek fehér kendővel integessenek és lámpával rávilágítsanak azokra, akiknek alantas szándékaik vannak. • Arra számítanak, hogy ismét sor kerülhet olyan atrocitásra, mint október huszonnyolcadikán? * - Kizárni nem lehet. Szerintem ezek szervezett csoportok, sehonnan sem hiányozhatnak. De bízom benne, hogy ha a rendőrséget figyelmeztetjük rá: az egyenruha viselésén kívül más kötelességeik is vannak, akkor kellő módon képes közbeavatkozni. Én azonban nem félek, mert bár tisztában vagyok vele, hogy agresszív egyénekről van szó, nincsenek sokan. • Tavaly is megemlékeztek az évfordulóról. Hányan mentek el a térre? -Vagy harmincezren. És nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek is. Most is mindenkit várunk. • Mit üzen a magyar kisebbségnek? - Arra kérem őket, jöjjenek el, ez az ő érdekük is. Pozsony környékén sok a magyar falu. Végigutaztam ezen a vidéken, és elborzadva tapasztaltam, hogy az állomásokon főleg a nacionalista sajtót vásárolják. • Milyen nacionalista sajtóra gondol? - A szlovákra. Ott álltam a galántai állomáson, hallottam a kommentárokat. Csodálkoztam, hiszen ezek az emberek egymás mellett élnek, és soha nem fordultak elő nagyobb problémák hogy úgy mondjam a többség és a kisebbség között. Félek attól, hogy a szlovák állam megalakulása esetén a falvakon kemény összetűzésekre kerülne sor. Csodálkozom, hogy a magyarok nem angazsálják magukat jobban. Lehet hogy túl erős, amit mondok, de nem láttam még sem a kormányhivatal előtt, sem a téren olyan kisebbségi demonstrációt, amit nem politikai párt szervezett volna. Bekövetkezhet az a helyzet, hogy a politikai pártok nem fogják védeni a kisebbség jogait a parlamentben, mert egyszerűen nem kerülnek be oda. S akkor ezeknek az embereknek meg kell tanulniuk saját magukról gondoskodniuk. S ha most másra hagyatkoznak, hogyan lesznek képesek a maguk érdekében fellépni? • Arra biztatja a magyarokat, hogy menjenek az utcára? - Menjenek oda, ahol az érdekeiket elnyomják. 0 Biztos vagyok benne, ha az éhségsztrájkolók, vagy a nyelvtörvényért tüntetők között megjelent volna egy magyar csoport, ott vér folyt volna. - Éppen azért hívjuk őket magunk közé, tisztességes szlovákok közé, akik nem feledkeznek meg a magyar kisebbségről. (kopasz) OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Anyagtorlódás miatt holnap folytatjuk a Szovjetunióba erőszakkal elhurcolt állampolgárok névsorának közlését. • • ' AZ ONALLO SZLOVAKIA ES Ml Szlovákia állami önállóságának eszméje 1991 őszén nemcsak több szlovák politikai szervezetet mozgósított, hanem csehszlovákiai magyar politikusok is foglalkozni kezdtek az önálló szlovák állam esetleges támogatásának gondolatával. Ez a helyzet szükségessé teszi több tényező megvizsgálását. Át kell tekinteni, milyen elképzeléseket alakítottak ki az állam feltételezhető létrehozói az ország társadalmi szerkezetéről, továbbá meg kell vizsgálni a szlovák állam várható nemzetközi helyzetét, és az első két tényezővel összefüggésben kisebbségpolitikájának kirajzolódó vonalait. Az önálló Szlovákiát ma több párt és mozgalom hozná létre. A legfontosabbak a Szlovák Nemzeti Párt, a Demokratikus Baloldal Pártja, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, a Kereszténydemokrata Mozgalom egyik szárnya, továbbá a Matica slovenská. E szervezetek a zárt társadalom modelljét követik, azaz vissza kívánják fordítani azt a folyamatot, amely a társadalmi szerkezet egyes részeinek önállósodását erősíti. Azaz: gazdasági elképzeléseik a NEZES elnevezésű közgazdászcsoport nézeteire épülnek. A NEZES a kiterjedt állami tulajdon megőrzését, a privatizáció megállítását és a bankrendszer közvetlen ellenőrzését kívánja. Ez a gazdasági szerkezet pedig csak valamiféle központi terv végrehajtásával működtethető. Jogfelfogásunk a politikának a joggal szembeni elsődlegességéből indul ki. Tehát a politikai döntések és a jog konfliktusa esetén a politikai döntések érvényesülnek. Ennek biztosításához a bíróságok hatalmi ellenőrzése kell. Úgyszintén szükségessé válik a kultúra, ezen belül a sajtó iegfontosabb részeinek uralása, a központosítás ideológiájának terjesztése Ugyanígy szükségessé válik a közigazgatás bürokratizálása és a települési és regionális önigazgatás visszaszorítása. Az említett politikai szervezetek államról alkotott elképzelései szintén közel állnak egymáshoz. Többségük államközpontú, azaz etatista. E felfogásból kiindulva, hatalmi eszközökkel kívánnak akadályozni minden olyan társadalmi törekvést, mely szerintük veszélyezteti hatalmi pozíciójukat, miközben működni engedik a nem nagyon veszélyeseket. Akadnak köztük persze olyan politikusok is, akik a diktatúra totalitárius változatát részesítenék előnyben, ám ez ma több nehézségbe ütközne. Az egyéni szabadság visszaszorítása természetesen megfelelő ideológiai eszköztárat is kíván. Ez ma főleg nemzeti és szocialista elemek összekapcsolásából áll, s természetszerűen kollektív ellenségképek kialakítása is gazdagítja az eszmerendszert. A piacgazdaságot és privatizációt szorgalmazó, ezért a szegény dolgozót nyomorba taszító osztályéilenségekről kiderítik, hogy csehek, tehát egyben a nemzet ellenségei is. Mi, magyarok pedig olyan bomlasztó erőként szerepelünk, akik szintén nemzetellenségként szövetkeztek a dolgozók megnyomorítóival. így minősíthető nemzet- és osztályárulónak minden, a társadalom modernizálását szorgalmazó szlovák politikus. Feltételezhető, hogy az önálló Szlovákia belső szerkezete és az ebből fakadó külpolitikai szerepe miatt aligha kerülne be a közeljövőben Nyugat-Európa fejlett országainak integrálódó közösségébe. Ám okkal vélhetjük, hogy ezt az önállósodást szorglamazó szervezetek egy része a valóságban nem is kívánja, hiszen az európai integráció elvárásai éppen társadalomszerkezeti elképzeléseiket húzzák keresztül, s ezáltal hatalmi pozíciójuk is veszélybe kerül. Ez az állam az alapító szervezetek irányultsága miatt nem lesz demokratikus - ezt az összefüggést többféle megközelítésben tárgyalta a hazai magyar sajtó, és számolt vele a csehszlovákiai magyar politikusok többsége is. A különbség a helyzetből levonható következtetésekben mutatkozik. Az önálló Szlovákia felé hajló, a sajtóban is közzétett következtetés úgy hangzik, hogy az önálló Szlovákiában eleinte romlana ugyan a magyarok sorsa, ám később javulna. Ez az állítás két feltételezésen nyugszik. Az egyik Szlovákia olyan meggyengülésével számol, mely a magyar kisebbség megerősödésével jár együtt. A másik körülbelül úgy hangozhat, hogy a magyar kisebbség elszenved ugyan úgymond bizonyos veszteségeket, de ezek a veszteségek, megérik a végső eredményt. Miután a három magyar politikai mozgalom vezetőinek és öt párt magyar nemzetiségű parlamenti képviselőinek találkozóján ez a gondolat az FMK és az MKDM jelenlevő képviselőinek minden erőfeszítése ellenére sem sikerült'a záródokumentumba belefoglalni a föderáció és a népszavazás támogatásának elvét. Az összejövetelen ugyanezen két mozgalom jelenlevő képviselőinek ellenállásán bukott meg egy azonnali fenyegető próbálkozás, mégpedig hogy az összejövetel súlyos bonyodalmakkal megkerülve az érvényes alkotmányt, nyilvánítsa magát kisebbsegi önigazgatási testületté. Ezt követően az alkotmányosság betartását sem sikerült a záródokumentumba foglalni. Az önálló szlovák állam problémaköre tartósnak mutatkozik, belső szerkezetén kívül meg kell vizsgálni Szlovákia várható nemzetközi pozícióit, az említett magyar elvárás tükrében. Az első probléma az ország Nyugattól történő várható leszakadása. Az egyesülő Nyugat-Európa kapui nagy valószínűséggel néhány éven belül bezáródnak. Nyugat vezető politikusai már ma is csak három közép-európai országnak, valamint a balti államoknak hajlandók esélyt adni a bekerülésre. Ezek között pedig csak az egységes Csehszlovákia szerepel. Ami pedig a legfontosabb, a bezáruló az az időszak, amikor a fejlett világban kialakul az informatikára és robotizációra épülő új posztmodern társadalmi szerkezet. Ma már látható, hogy ebben a társadalom további részei függetlenednek a politikai hatalomtól, és a demokrácia eddigi szintjéhez képest a szabadság újabb körei jönnek létre. A leszakadás történelmi lehet, és mindenkit sújtani fog, aki az új fejlődési központ peremére szorul. Ez a civilizáció elszívja majd a legkiválóbb szakembereket, köztük egy kívülrekedő Szlovákiából a magyarokat is. Bizonyára olyan szellemi és anyagi értékeket teremt, amelyekhez a peremországokban aligha lehet hozzájutni. A nyugati integrációból kívülkerüló, központosított szlovák állam feltételezhetően új külpolitikai stratégiát alakítania ki. Minden bizonnyal a hasonló centralizációra, a belőle következő modernizációellenes nacionalizmusra épülő politikai erők és az általuk uralt modernizációellenes államok felé orientálódna. Azaz a Szlovákiát vezető erők Romániához, Szerbiához, esetleg egy hasonló irányba elmozduló Ukrajnához és Oroszországhoz közelednének. Ez az átrendeződés létében fenyegetné az egész magyar nemzeti kisebbséget. Egy etatista gyűrű kialakulása Magyarország körül, valamint a magyar kisebbségek fokozódó elnyomása minden bizonnyal megerősítené a hasonlóan központosított társadalmi szerkezetet óhajtó magyarországi erőket, és ez együtt súlyos konfliktusokat eredményezne, s végeredményben térségünk nagy részének felzárkózását a bizonytalan jövőbe tolná. A kérdést, hogy nemzeti kisebbségünk túlélné-e ezt az időszakot, mekkora részét szórnák szét vagy üldöznék el, mennyien vándorolnának el maguktól, ma nehéz pontosan megválaszolni. Az viszont, hogy a helyben maradókat a fejlett világból történő kiszakadás a teljes bizonytalanság és a fokozódó elmaradottság állapotába sodorná, biztosan állítható. Olyan helyzetben, melyben a hatalmat központosítóknak törvényszerűen kollektív ellenségképre van szükségük, kisebbségünknek ismét a túlélés stratégiáihoz kellene visszatérnie. A föderáció megtartását kívánó közvélemény nyomására a korábbi közvetlen kísérletek helyett ma közvetett módszerek kidolgozása folyik az ország felbomlasztására. Az egyik ilyen módszer a kétharmados szavazati többséget követelő alkotmány elfogadásánál alkalmazható. Elég, ha az érintett felek jelentós része, köztük esetleg magyarok is, elutasítják a kompromisszumos megoldásokat. A másik, ha az egyes pártok, köztük kisebbségiek is, a népszavazás előtt úgy fogalmazzák meg a megválaszolandó kérdést, hogy abból kimarad a föderáció és a közös állam kifejezése. Viszont beleteszik az ország több részre bomlasztásának lehetőségét, majd végtelen vitákat folytatva a kérdés szövegéről, elutasítják a legegyszerűbb kérdés szövegének, s ezzel az egész népszavazásnak parlamenti elfogadását. Ez a hazárdjáték nagyon sokak sorsával folyik. Olyanokéval, akiknek jelenleg módjuk sincs a közbeavatkozásra. Fontos látnunk, hogy az egységes, föderatív berendezkedésű Csehszlovákia a közeljövőben nem ígér csodákat. A jelenlegi parlamenti erőviszonyok mellett nem ígéri például egy minden igényt kielégítő kisebbségi autonómia elfogadását. Nem ígéri a hatalomkoncentrációra törő politikai erők gyors eltűnését, és ezáltal biztonságérzetünk azonnali megerősödését sem. De ígéri a fejlett világot, s mindazt, ami ebből következik a gazdaságban és a jogrendben is. S nekünk, kisebbségieknek az európai folyamatokhoz történő csatlakozás két területen ígér előrelépést. Az egyik a kisebbségi jogoknak az emberi jogok keretén belüli egyre szélesedő megfogalmazása, s ennek megjelenése az ország jogrendjében. A másik pedig a regionalizmus és a közigazgatás decentralizálása, azaz a települések szabad szerveződése és jogköreik folyamatos szélesedése. E folyamatokat a nacionalista erők sem tudják majd megállítani. Nem sikerült ez olyan hagyományosan nemzeti és központosított nagy államban sem, mint Franciaország. Mindezekhez ügyes politizálás esetén kultúránk önigazgatásának több elemét csatolhatjuk. Persze reálisan számolni kell azzal az eshetőséggel is, hogy a demokratikus erők összefogása ellenere sem sikerül megőrizni az egységes államot. Ez esetben túlélési programokat kell majd kidolgozni, ám akkor is el kell kerülnünk kisebbségünk balkanizálódását. Nekünk akkor is ragaszkodnunk kell az elmúlt évtizedek demokratikus ellenzékének módszereihez, mégha az utolsó két év Közép- és Kelet-Európában több korábbi ellenzéki, látva a vezérért kiáltó tömeget, le is tér erről az útról. Ez azonban csak a végső eshetőség. Ma a tét nemcsak saját jövőnk, hanem térségünk egyensúlya. Rajtunk ennek nem szabad múlnia. ÖLLŐS LÁSZLÓ Pozsonyi pillanatkép 1991 őszén... (Méry Gábor felvétele)