Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-14 / 267. szám, csütörtök

HÍREK-VELEMENYEK 1991. NOVEMBER 14. FELHÍVÁS PÁRKÁNY POLGÁRAIHOZ A HELYI NÉPSZAVAZÁS ÜGYÉBEN A Csemadok, az Együttélés politikai mozgalom, a Független Magyar Kezdeményezés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom helyi csoportjai tisztelettel felkérik városunk lakóit, hogy vegyenek részt minél nagyobb számban a városunk nevével kapcsolatos november 17-i népszavazáson és nyilvánítsák ki véleményüket. Úgy véljük, hogy szülőföldünk és legnemesebb hagyományai iránti tiszteletünk okán városunknak viszsza kell adni történelmi jogait, viszszaadván neki azt a nevet, amely megilleti és amelyet századok során viselt. Nevét 1948-ban önkényesen megváltoztatták és új nevet kényszerítettek rá. Ezt a diktátumot nem fogadhatjuk el, ha büszke és öntudatos polgárai vagyunk ennek a városnak. Mint ahogy nem fogadták el azt Zlín (Gottwaldov), Telgárt (Švermovo), Tornaija (Šafárikovo), Nagymegyer (Čalovo), Gúta (Kolárovo) lakói sem. Nekik volt bátorságuk kiállni igazságuk, városuk mellett, tanúbizonyságot téve arról, hogy ragaszkodnak szülőföldjükhöz. Vajon mi kevesebbek vagyunk-e náluk? Felháborítónak és ízléstelennek tartjuk azt a huzavonát, amely Gúta neve körül folyik, miután a város polgárai egyértelműen állást foglaltak az ügyben népszavazáson. Meggyőződésünk, hogy ennek egyetlen oka van: elkedvetleníteni, megingatni mindazokat, akik hasonló módon szeretnék visszaadni városuk, községük nevét. Úgy, hogy a benne lakók véleményét kérik ki, amit Szlovákia mindenható urai 1948-ban elmulasztottak megtenni. Ezért csak azt kérdezzük: vajon érvényesülhet-e a népakarat mindenütt ebben az országban? Egyesek féligazságokkal és tudatos hazugságokkal tűzdelt suttogó propagandát folytatnak városunkban és a sajtóban a városnév-viszszaállitás „szörnyű következményeiről": anyagi veszteségekről, elmagyarosításról, munkanélküliségről, miegymásról. Ez nem más, mint félelem- és zavarkeltés, annak céljából, hogy elriasszanak bennünket a népszavazáson való részvételtől. Mert tudják, amit nekünk is tudnunk kell: a népszavazás jogilag csak akkor érvényes, ha a választásra jogosultaknak legalább az 50 százaléka + 1 fő vesz részt rajta. Ne hagyjuk hát hogy félrevezessenek, elriaszszanak bennünket! Tudatosítsuk egymás iránti felelősségünket! Az a sorsdöntő, egy fő akár ön is lehet! Ha nem szavazunk, akkor a diktátumot szentesítjük! E döntés felelősségét senkire át nem ruházhatjuk, ezt NEKÜNK ITT ÉS MOST kell meghoznunk! E döntés jogát senki tőlünk el nem veheti. Ez a mi ügyünk, ez a mi városunk! Adjunk hát nevet mi neki! Mégpedig azt a nevet, amely megilleti őt és minket, hogy otthon érezhessük benne magunkat. Vagy ismét mások döntsenek helyettünk?! „Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de miről a nemzet önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges." (Deák Ferenc) A Csemadok, EPM, FMK, MKDM városi szervezete JELCINT BONNBA VARJAK NYEREGBEN ÉRZI MAGÁT A CSECSEN VEZÉR A Csecsen-lngus Autonóm Köztársaságban viszonylag megnyugodott a helyzet azután, hogy Borisz Jelcin államfő visszavonta rendeletét a rendkívüli állapot bevezetéséről. Dzsahar Dudajev, a csecsenek elnöke az Izvesztyija szerint kijelentette: mindaddig nem fognak tárgyalni Oroszországgal, amíg nem ismeri el köztársaságuk függetlenségét. A TASZSZ hírügynökség idézte Dudajev szóvivőjét, aki szerint csak akkor kezdődhetnek meg a tárgyalások, ha a csecsen elnöknek lehetőséget adnak nemcsak az orosz küldöttség összetételének, hanem a megvitatandó kérdések körének jóváhagyására is. Dudajev nyilvánvalóan nyeregben érzi magát, ezt bizonyítja, hogy nyomban a rendkívüli állapot beszüntetése után utasította a köztársaság főügyészét, indítson büntető eljárást Alekszandr Ruckoj orosz alelnök, Ruszlán Haszbulatov orosz parlamenti elnök és Andrej Dunajev orosz belügyminiszter ellen. Szerinte ezt a triót kell megbüntetni a rendkívüli állapot elrendeléséért. Nem szerepel a jegyzéken Borisz Jelcin, bár a rendeletet ő írta alá. Dudajevnak meggyőződése, hogy ez nem Jelcin müve volt. Borisz Jelcinnél maradva: az orosz államfő november 21-23 között hivatalos látogatást tesz Németországban - közölte a TASZSZ. A látogatás programjáról a Csehszlovák Sajtóiroda moszkvai tudósítója semmi közelebbit nem tudott meg az orosz külügyminisztérium sajtóközpontjából. Állítólag a látogatás programja még mindig nem végleges. AZ AFGÁN FELKELŐK 100 MILLIARD DOLLÁRT KÖVETELNEK MOSZKVÁTÓL Az afgán felkelők delgációja tegnap másodízben tárgyalt Alekszandr Ruckoj orosz alelnökkel. Közben az afgánok tovább bővítették követeléseiket Moszkvával szemben. Már nemcsak Nadzsibullah távozását követelik a kabuli rezsim éléről, hanem mindazoknak a megállapodásoknak a hatálytalanítását is, melyeket Afganisztán 1978 óta, vagyis a szovjet invázió óta kötött. Ezenkívül ragaszkodnak a szovjet csapatok okozta károk megtérítéséhez is, moszkvai hírek szerint követeléseik elérik a 100 milliárd dollárt. A mudzsahidek küldöttsége, amelyet Burhanuddin Rabbani, az Iszlám Szövetség vezetője, az ideiglenes afgán emigráns kormány külügyminisztere vezet, újabb követeléseit kedden terjesztette Borisz Pankin külügyminiszter elé. Maga Pankin a megbeszélések után - melyekről kedvezően nyilatkozott - megállapította, a Szovjetunió nem ragaszkodik semmilyen konkrétumokhoz a jövőbeni afgán kormány összetételét illetően, mivel ezt az afgánok ügyének tekinti. Szovjet külügyminisztériumi források szerint annak bizonyítására, hogy Moszkvának érdeke a rendszeres aktív párbeszéd az afgán ellenzékkel, Pankin javasolta: hosszabb időre szovjet képviselőket küldenek a pakisztáni Pesavarba, az afgán ellenzék központjába. Moszkvában bizonyos kétségek merültek fel, hogy Rabbani küldöttsége eléggé reprezentatív-e. Tagjai között ugyan ott vannak a pakisztáni és az iráni ellenzék képviselői, de hiányoznak az úgynevezett pesavari hetek Gulbuddin Hekmatjar vezette befolyásos, militáns szárnyának képviselői. Pankin közölte, Moszkva az ellenzéknek ezzel a részével is jó kapcsolatokra törekszik. Nyilvánvalóan azért, mert attól tart, Hekmatjar esetleg megakadályozhatja a szovjet hadifoglyok tucatjainak szabadon bocsátását. SZÍRIA ELSZIGETELŐDIK? A PALESZTINOK LECSILLAPODTAK BAKER ÚJABB KÖZEL-KELETI BÉKEKONFERENCIÁT TERVEZ Jicchak Samir izraeli kormányfő azzal vádolta meg Szíriát, hogy késlelteti a regionális béketárgyalásokat és a többi érintettet is ennek a taktikának a követésére kényszeríti. Az izraeli irodalmi díjak átadásakor mondott beszédében felszólította az arabokat, realizmussal viszonyuljanak a tárgyalásokhoz Izraellel, mivel ez a béke elérésének egyedüli útja. Arra figyelmeztetett, ez az út hosszú és nehéz lesz, főleg bizonyos arab országok álláspontja miatt. Szíriát külön bírálta, mondván, hogy szélsőséges és meg akarja torpedózni a megállapodások megszületését. Meg kell jegyezni, hogy egy nappal korábban Samir leszögezte, Izrael sosem megy el a megszállt területekről, mivel ezekre szüksége van. Hanane Robine alezredes, a megszállt területeken állomásozó izraeli egységek vezetőjének szóvivője az AFP hírügynökségnek adott nyilatkozatában kedden azt mondta, amint megkezdődött a madridi békekonferencia, nyomban jelentősen javult a palesztinok hangulata a területeket Szavai szerint a palesztinok tudatosítják, hogy régiójukban valami történik, s már nem reagálnak a militáns csoportok felhívásaira, melyek célja egy újabb erőszakhullám kirobbantása. A szóvivő szavai megegyeznek azokkal az adatokkal, melyeket az izraeli hadvezetés terjesztett a kormány vasárnapi ülése elé. Ezek szerint Ciszjordániában Madrid óta 30 százalékkal csökkent a rendfenntartó erők és a palesztinok közti incidensek száma, s ugyanilyan arányú javulás figyelhető meg KeletJeruzsálemben is. A merényletek száma még ennél is nagyobb arányban, 40 százalékkal csökkent. Gázában 70 százalékkal kevesebb konfliktus volt. Viszont mind gyakoribbak az olyan tüntetések, melyeken a palesztinok olajágakkal vonulnak fel és pacifista jelszavakat hangoztatnak. Az izraeli katonákat utasították, ha nem kerül sor erőszakos akciókra, ne lépjenek fel ezekkel a tüntetésekkel szemben. A Reuter hírügynökség szerint annak ellenére, hogy még mindig nem biztos, mikor és hol folytatódnak az arab-izraeeli béketárgyalások, James Baker amerikai külügyminiszter december elején egy újabb közel-keleti békekonferenciát tervez. Elképzelései szerint valamelyik európai államban tartanák meg, s a térség országain kívül meghívnák a nyugat-európai államok, továbbá Japán és Kanada képviselőit is. Az újabb regionális fórumon a leszerelésről, a víztartalékok kihasználásáról, a gazdasági együttműködésről és az ökológiai problémákról lenne szó. Baker elképzelése szerint ez a fórum elősegítené a kétoldalú megbeszélések sikerét is. A kulcsfontosságú arab államok már meg is ígérték részvételüket, így Szíria magára maradt azzal a véleményével, hogy egy ilyen fórumnak csak akkor van értelme, ha a kétoldalú tárgyalásokon már komoly haladás született. TÉTOVA BÉKECSINÁLÁS Nemzetközi szempontból két alapvető kérdéskörtől függ a jugoszláviai válság további alakulása, kezelése. Az egyik: mit tesz vagy nem tesz az ENSZ, a másik pedig Horvátország függetlenségének az elismerése. Az Európai Közösségek kéri ugyan, hogy a Biztonsági Tanács sürgősen foglalkozzon a jugoszláv helyzettel, de megfigyelők valószínűnek tartják: a békefenntartó erők kiküldése nem lesz napirenden, csupán az EK által is kért olajembargó lehetőségét tárgyalják meg. Ennek az elrendelését sem lehet készpénznek venni, nem tudni, milyen álláspontra helyezkednek például a fejlődő országok és elsősorban Kína, meg a Szovjetunió. Az nem lehet kétséges, hogy sz EK múlt héten Rómában elrendelt, sajnos alaposan elkésett gazdasági szankciói a háború jelenlegi szakaszában már nem sokat érnek. Voltak, akik valamiféle fordulatról beszéltek, amikor az államelnökség szerb blokkja levélben kérte a Biztonsági Tanácsot: az ENSZ küldjön kéksisakosokat Horvátországba. Nem fordulat ez, hanem csak taktika. Ha ugyanis a jelenlegi frontvonalakra küldenék a békefenntartó csapatokat, s ott választanák szét a hadban álló feleket, akkor konzerválnák a mostani helyzetet és Szerbiának megmaradnának az elfoglalt horvátországi területek. A horvát vezetés ezt mindenképpen ki akarja védeni, szintén kérte a békeerók kiküldését, de a köztársaság közötti határokra. Nagyon valószínű, hogy ebbe viszont Szerbia nem menne bele és ismét előállna korábbi fenyegetőzésével: bármilyen külföldi katonaság megjelenését külső agressziónak tekintenék és bevetnék ellene a jugoszláv hadsereget. Ez ügyben az utóbbi időben a nemzetközi jog több szakértője is nyilatkozott. Abban mindenki egyetértett, hogy Jugoszlávia egyelőre nemzetközi jogi entitás, s akár tetszik, akár nem, tény: ilyen helyzetben a belügye az, ami a határain belül történik. Ezért a békeeróket is csak minden érintett fél beleegyezésével lehetne odaküldeni. Itt bosszulja meg magát a Nyugat eddigi magatartása, hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon alapon próbált politizálni. Nem lehet agressziónak tekinteni Szerbia és a jugoszláv hadsereg támadását, ha közben nem ismerik el Horvátország és Szlovénia függetlenségét. Négy és fél hónapja tart a polgárháború, s korábban a Nyugat semmilyen megelőző intézkedést nem tett, pedig már egy évvel korábban is nyomon követhető jelei voltak annak, hogy a dolgok elfajulhatnak. Sót, kezdetben Nyugat-Európa is, az Egyesült Államok is az egységes Jugoszláviát támogatta, határozottan ellenezve a titóista föderáció felbomlását, a köztársaságok esetleges önállóságát. Annak ellenére, hogy ez a föderáció egyedül a posztkommunista szerb vezetés érdekeit szolgálta. A régj struktúrák megőrzése érdekében az emberi jogokra oly nagy súlyt helyező Nyugat-Európa behunyta a szemét, amikor a szerb vezetés sorozatosan megsértette az emberi és a kisebbségi jogokat, például a koszovói albánok esetében, és magáévá tette a Milosevics-féle demagógiát az albánok szeparatizmusáról. örülni kellene tehát annak a hírnek, hogy a bonni kormány december elsejével el akarja ismerni Szlovénia és Horvátország függetlenségét, s hogy hasonló lépésre készül - állítólag - az EK is. Nagy kérdés, hogy ez változtatna-e a helyzeten? Követné-e a példát az egész nemzetközi közösség, hajlandó lenne-e Szerbiát agresszornak tekinteni és kiküldeni a kéksisakosokat? Az EK gazdasági szervezet, nem rendelkezik katonai erővel. Katonai beavatkozásra tehát egyedül az ENSZ lenne képes, vagy pedig a NATO, de akkor már egészen más színezete lenne a dolognak. A múlt heti római csúcson le is szögezték: nem áll szándékukban a fegyveres beavatkozás. Pedig a dubrovniki vagy vukovari haditudósításokat nézve az ember nemegyszer gondol arra, hagyni kellene a fenébe a nemzetközi jogi csűrés-csavarást, s mindegy, hogy ki, csak küldjön végre csapatokat, megakadályozandó a további vérontást, barbár pusztítást. Csakhogy más dolog az emberek természetes igazságérzete és megint más a politika. Pusztán elméleti lehetőségként vessük fel: mi lenne, ha valaki csapatokat küldene Jugoszláviába? Hihetetlenül nagy áldozatok mindkét oldalon, hacsak nem egy öböl-háborúhoz hasonló méretű akcióról volna szó. De Jugoszlávia nem sivatag, mások a földrajzi viszonyok, nincsenek olyan jól elkülöníthető frontvonalak. Meg egy ilyen háború Európában senkinek sem lenne érdeke, a különösen nem az USAnak. Marad tehát a sokkal lassúbb folyamat, a politikai rendezés túlsúlya. Meggyőződésem: Horvátországot és Szlovéniát mindenképpen el kell ismerni ahhoz, hogy tovább lehessen lépni. Aztán következhetnének a békeerők, s valamilyen ütközőzónákat lehetne kialakítani a határok mentén. Azt remélni sem merem, hogy Szerbia netán észhez tér és belátja: a horvátországi területek bekebelezése, a Nagy-Szerbia megteremtése bumerángként ütne rá vissza. Hiszen ezek a területek állandó feszültséggócokká válnának, az „anyaország" stabilitását is veszélyeztetnék. MALINAK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN R

obert Gates lett a CIA 15. igazgatója. Az egyik legkonfliktusosabb jóváhagyási procedúra után, kedden iktatták be hivatalosan tisztségébe, s ebből az alkalomból Bush elnök azzal bízta meg, szakadjon el a hidegháborús időszaktól és térjen át a 21. század átfogó problémáira. Gatest sok szenátor - és volt munkatársai is - azért bírálta, mert a korábbi években nyomást gyakorolt beosztottjaira, hogy olyan jelentéseket készítsenek, amelyek megfelelnek a Reagan-kormányzat erősen szovjetellenes irányvonalának. Gates 1986-1989 között a CIA igazgatóhelyettese volt. H

arminc kilogramm radioaktív uránt sikerült lefoglalnia a svájci rendőrségnek. Az olasz sajtó szerint az uránt nyilvánvalóan az augusztusi puccskísérlet idején lopták ki a Szovjetunióból, és valamely közel-keleti országnak szánták. Az akció hétfőn este zajlott le egy zürichi szállodában. A svájci rendőrség tagjai az urán iránt érdeklődő ügynököknek adták ki magukat. Miután a közvetítők bemutatták a 100 grammnyi mintát, következett a villámgyors hadművelet, s a városközpontban egy parkoló autóban megtalálták a több mint 29 kg radioaktív anyagot. Az esetben szerepet játszottak a KGB ügynökei, nemzetközi fegyverkereskedők és idegen országok ügynökei is. Egyébként az elkobzott urán értéke 100 millió dollár. W

ashingtonban tegnap közölték: 1995-ig további 71, Európában levő amerikai támaszpontot zárnak le. A Pentagon szerint ezzel 381 -re nő azon támaszpontok és katonai objektumok száma, amelyek működését korlátozzák, vagy teljesen felszámolják azokat. A tegnapi döntés 68 németországi, valamint egy-egy brit, olasz és hollandiai objektumra vonatkozik. r

bb mint 60 millió tonnával lesz kevesebb az idén a szovjet gabonatermés, mint tavaly volt. Ezt az amerikai mezőgazdasági minisztérium közölte tegnap, hozzáfűzve, hogy a Szovjetunió ebben az évben csak 175 millió tonna saját gabonára számíthat. Ez még így is 10 millióval több, mint amennyire a szovjet szakértők becsülték a termést. Egyébként moszkvai becslések szerint a Szovjetuniónak összesen 11 milliárd dollár értékű élelmiszersegélyre lenne szüksége a Nyugattól, s ebből 3,5 milliárdot az USA folyósítana. G

eorge Bush amerikai elnök az Ázsia Társaság tagjai előtt mondott beszédében tegnapra virradóra hangsúlyozta: az USA biztonsága szempontjából Ázsia épp olyan fontos, mint Európa, s ezért Washington arra fog törekedni, hogy szorosabb partneri viszonyt alakítson ki az ázsiai országokkal. Az elnök szavaiból kitűnt, a vietnami háború óta most először lehet számítani arra, hogy felmelegedés következik be az Egyesült Államok és Indokína viszonyában. M

ég mindig az amerikai elnök személyénél maradva: ha most tartanák az Egyesült Államokban az elnökválasztásokat, akkor nem Bush győzne, hanem demokrata párti ellenfele. Erre a váratlan eredményre jutott az egyik Los Angeles-i szociológiai intézet, amely közvéleménykutatást végzett a lakosság és a tömegtájékoztató eszközök körében. A számszerű adatok: a megkérdezettek 43 százaléka adná voksát a demokraták jelöltjére, Busht pedig csak 41 százalék támogatta. S

ötét képet festett az iraki állapotokról az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO, amely Rómában tartja 26. konferenciáját. A jelentés szerint a 17 millió iraki lakos többsége éhezik. Mint ismeretes, az ENSZ 1990ben kereskedelmi embargóval sújtotta Irakot Kuvait megszállása miatt. Meg. 'ották Bagdadnak az olajkivitelt is, amelyből lényegében az élelmiszerbehozatalt finanszírozta. A FAO szerint Bagdad ismét importál gabonát Ausztráliából, Franciaországból és Törökországból, de csak korlátozott mértékben. U

' jabb titkos fegyverüzlet után nyomoznak Németországban. A wittenbergi vasútállomáson egy mellékvágányon levő vagonban a vasutasok 60 láda tankelhárító lövedékre bukkantak. A fegyverek minden kétséget kizáróan a volt keletnémet hadsereg raktáraiból kerültek ki. Az ,,elfelejtett" vagon annak a szerelvénynek a része volt, amely a güstrowi lőszerraktárból indult a rostocki kikötő felé. A tehervonat a bonni védelmi minisztérium szerint 1 milliárd márka értékű hadianyagot szállított Törökország számára.