Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-13 / 266. szám, szerda

1991. NOVEMBER 13. ÚJ szól HAZAI KÖRKÉP EGY TÖRVÉNYJAVASLAT ÁRNYOLDALA A Szövetségi Gyűlés 62 képviselője, élve alkotmányos jogával, törvényjavaslatot dolgozott ki az egyházak és vallási közösségek államosított, illetve elkobzott vagyonának visszaadásáról. A törvényjavaslat kezdeményezői közt van az MKDM-Együttélés képviselői klub két tagja, Batta István és Szőcs Ferenc is. Ám a kidolgozott javaslat végleges szövegét, amelyet előzetes megbízatás céljából már eljuttattak a parlamenti szervekhez - csupán Szőcs Ferenc képviselő írta alá. Mi ennek az oka? Válaszért a két képviselőhöz fordultunk. BATTA ISTVÁN: - A törvényjavaslat jelentősége vitathatatlan, hiszen az egyházak visszakaphatják egykori jogos tulajdonukat, illetve annak egy részét. Ám, amint ezt a földtörvény esetében is nehezményeztük, a törvényjavaslat csupán az 1948. február 25-e után kisajátított, államosított tulajdonra vonatkozik. Különösen sújtja ez az időhatárvonal a szlovákiai református egyházat, amelyben a hívők túlnyomó része magyar nemzetiségű. Ez az egyház vagyonának jelentős részét éppen az 1945 utáni időszak magyarellenes beneši elnöki rendeletek, SZNT-határozatok következtében vesztette el. Sok esetben minden jogi alap nélkül került sor az egyházi vagyon kisajátítására, elkobzására. Amikor a törvényjavaslat ötlete felvetődött, az elsők közt támogattuk. Felszólalásomban ragaszkodtam ahhoz, hogy a törvényjavaslat valamilyen formában tartalmazza az előbb említett jogtalanság orvoslásának lehetőségét. De mivel a törvényjavaslat ebben a formájában erre nem nyújt lehetőséget - jóllehet fel vagyok tüntetve mint a javaslat egyik indítványozója - végül is nem írtam alá a törvénytervezet szövegét. SZOCS FERENC: - A törvényjavaslat, elfogadása esetén, elősegíti, hogy az egyházak megfelelő anyagi bázissal folytathassák a négy évtizeddel ezelőtt erőszakosan megszakított közérdekű és karitatív tevékenységüket, hiszen a kórházak, szeretetotthonok, szociális létesítmények és iskolák fenntartásához anyagiak is kellenek. A törvény nem jelenti az egyházi nagybirtokok restitúcióját, hiszen csak az 1948. február 25 utáni időszakra vonatkozik. Batta István képviselőtársam hívta fel klubunkban a figyelmet arra, hogy ez a törvényjavaslat nem teszi lehetővé a református egyház vagyona jelentős részének visszajuttatását. Szomorú és kellemetlen érzés ez számomra, mert a valóságban egy magyar egyházi intézmény diszkriminálásáról van szó. Noha a törvényjavaslatot örömmel támogattam, a diszkriminálás ténye keserűséget váltott ki bennem. A kollektív bűnösség elvének alkalmazására emlékeztető 1945-1948 közötti időszakban bennünket ért sérelmek orvoslása iránti érzéketlenség az ominózus időponthoz való ragaszkodásban jut most ismét kifejezésre. Ez olyan kérdés, amelyet valamiképpen rendezni kellene. Ha ez így marad, lelkiismereti problémát okozhat számunkra: szavazzunk-e, vagy ne a törvényjavaslat mellett. SOMOGYI MÁTYÁS JÓKAI PÉNZFORRÁSOK NEM CSAK ADOBOL EL A FALU Ha községeink és városaink csupán az állami támogatásra számítanának, aligha lenne elég pénzük terveik megvalósítására, a lakosság igényeinek kielégítésére. Éppen ezért igyekeznek különböző anyagi forrásokhoz jutni. A megváltozott társadalmi feltételek közepette erre számtalan lehetőség kínálkozik. Persze, a helyi adottságoktól, például a település területi elhelyezkedésétől, hagyományaitól is függnek a lehetőségek. Sok múlik a vezetők ötletességén, kezdeményezőkészségén is. Hogy a 3660 lakosú Jókán, a Galántai járás második legnagyobb falujában, milyen pénzforrásokból „meríthetnek", arról Ravasz András mérnökkel, a polgármesterrel beszélgettem. • Növekszik vagy csökken a bevételük? - Igyekszünk növelni a falu bevételét. Elvünk: a község vagyonát ne adjuk el, hanem adjuk bérbe, hiszen az ingatlanok ára egyre emelkedik. Ezért szeretnénk megvásárolni az ingatlanokat. Elérnénk azt is, hogy lenne egy olyan nagyobb területünk, ahol vásárokat is rendezhetnénk. • A vásárok rendezése gyarapítja a falut? - Igen, s egyben hagyományt is ápol, hiszen régen évente négy vásár volt Jókán. Ezeket mindig csütörtökön tartották, s híresek voltak. A második világháború előtt szűntek meg. Az idén június 8-án ismét rendeztünk egyet. Az ötletet az adta, hogy Brünnből azoktól a magánvállalkozóktól, akik az ilyen rendezvények naptárát szerkesztik, kaptunk egy levelet, melyben megírták, hogy 1934-ben, június 5-én, csütörtökön vásár volt Jókán. Kérték, tudassuk, rendezünk-e még vásárokat. Úgy döntöttünk, hogy évente kétszer (legközelebb december 7-én) mindenképpen lesz. A legközelebbi, akárcsak a júniusi, szombatra esik. Ebben eltérünk a hagyománytól. • A vásárok rendezése milyen hasznot hoz a községnek? - Helypénzt szedünk az árusoktól, a maszekok pedig el tudják adni árujukat. Az elsó még nem járt számottevő bevétellel. • Jókán is egyre több a vállalkozó. Ez növeli a község bevételét? -Természetesen. Például azzal, hogy helyiségeket adunk bérbe. A szolgáltatások házában, ott ahol korábban a nyugdíjasoknak főztek, egy magánvállalkozó kifőzdét nyitott. Most már a nyugdíjasoknak is ő főz. Ehhez azonban - a szociális alapból - hozzájárul a község személyenként 9 koronával. Ezt a szolgáltatást naponta 80-90 ember igényli, a betegeknek házhoz szállítják az ebédet. A szolgáltatások házában van cipőjavító, fodrász, borbély (magánvállalkozók) itt van a galántai bank fiókja, a gyógyszertár, az autóbuszvezetők szálláshelye, a ruhatisztító gyűjtőhelye, a földműves-szövetkezet tejkimérője is. A tűzoltószertár emeletén magán optika nyílt. Egy régi épületet pedig autószerelőnek adtunk ki. Rövidesen maszek olcsóruha-kereskedés is lesz a faluban. Kényszermegoldásként a helyi kastélyt is maszekoknak adtuk bérbe, mivel az épület rendbehozására nem volt pénzünk. A három vállalkozó (lakatos, festő, kárpitos) saját költségén megjavíttatja az épületet, s öt évig használni fogja. Azt kikötöttük, hogy az épület stílusát a javításnál figyelembe kell venni. • A volt nemzeti bizottság kisüzemének mi lett a sorsa? - A község tulajdona lesz, a bíróság már bejegyezte. Van egy kotrógépünk, egy buldózerünk, egy szippantó- és egy szerelőkocsink, az utóbbit az asztalosok használják. Teherfuvarozást is végezhetünk, mivel maradt három teherautónk, három gépkocsivezetőt és két kocsikísérőt alkalmazunk. Jelenleg a fuvarozók és az asztalosok épp hogy fenntartják önmagukat. Pedig asztalosainknak az előző években jó nevük volt. Mostanában nem könnyű megrendelőket találni. Minden munkát elvállalnak, az idén a galántai kórháznak gyártottak szekrénysorokat. Az építkezési csoport azért jut nehezen munkahoz, mert a faluban leállt az építkezés. Ebben az évben még senki sem kért engedélyt új ház építésére. A jövőben a közhaszhú munkákat is a község kisüzemével szeretnénk végeztetni. • Nem juthatnának pénzhez, ha a turisták kedvében járnának? -A.Kis-Duna környéke csodálatos. Itt két-három éven belül egy autókempinget szeretnénk létesíteni. A vízimalmot szeretnénk újjáépíteni. Műszaki műemlék, a Galántai Honismereti Múzeum tulajdona. Egyelőre nincs rá pénz. Az építkezésben szívesen segített volna az 1954-ig működő malom volt tulajdonosa, aki, sajnos, tavasszal meghalt. • Jövedelmük fő forrása az adó... - A helyi földműves-szövetkezet évente csaknem 15 millió korona adót fizet, de ebből a község csak fél milliónyit kap. Ha a tagok kivennék földjüket a szövetkezetből, s magángazdálkodókként termelnének, akkor az általuk befizetett adót a község kapná meg. A házadó, a földadó, a helypénz a községet illeti meg. Az utóbbi alól azonban felmentettük a helyi zöldség- és gyümölcstermelőket. Kutyaadóból tavaly 30 ezer koronát szedtünk be. Nagy szerencsénk, hogy községünk lakossága nem öregedett el. Minden alkalmazott lakos után évente 1500 korona illeti a községet. Az év elején még 1100 aktív életkorú lakosunk volt, azóta 200-an munkanélkülivé lettek. Van 280 szövetkezeti tagunk, akik után fejenként 2600 koronát kap a község. • Mire költik a pénzt? - Majdnem egymilliót a művelődési ház javítására fordítottunk. A könyvtárnak, amely egyelőre még külön épületben van, 10 ezer korona értékben vásároltunk magyar könyveket. A ravatalozó javíttatása és a hűtőberendezés megvétele nem szerepelt költségvetésünkben, de halaszthatatlan volt. A korábbinál jóval többet költöttünk a nyugdíjasok étkeztetésére. Viszont az egyszeri szociális támogatást csökkentettük. FÜLÖP IMRE SZÜLETŐBEN A POZSONYI NEMZETKÖZI TŐZSDE Júniusban született alapításának gondolata, és október 1-jétől már belekerült a cégjegyzékbe a Pozsonyi Nemzetközi Tőzsde részvénytársaság. Elképzeléseikről Szlovákia fővárosában tájékoztatta az újságírókat Igor Knopp, az elöljáróság elnöke és a külföldi részvényesek több képviselője. Mint kiderült: az értékapíron kívül lényegében mindennel kereskednek majd, mindenekelőtt azonban áruval és nyersanyaggal. E tőzsdét a magánszektor szervezi és építi ki, az állami szervezetek közül az 1. Szlovákiai Befektetési Rt. érdekelt benne, ugyanakkor számos szovjet társaság is érdeklődik iránta. Eddig a Moszkvai Árutőzsde, a moszkvai Finvestbank, Oroszország Kereskedelmi központja, a minszki Prior bank, a moszkvai Delakt és az ausztriai österreichische Raiffeisen Waren Zentrale lett részvényese. Kialakításához az osztrák és a szovjet árutőzsde tapasztalataiból merítenek. Az alapítók egy helyen kínálr.ak üzletkötési lehetőséget a versenyképes állami társaságoknak, a feltörekvő magánszektor képviselőinek és a külföldi szervezeteknek. Ez utóbbiakból olyanoknak, amelyek kereskedni szándékoznak a Szovjetunió - Közép-Európa-Nyugat árucsatornában. Éppen ezért a tőzsde részvényeit Csehszlovákián kívül a Szovjetunióban, Ausztriában, Franciaországban, az USA-ban és Kanadában is árusítják. Alaptőkéjükről mindössze annyit árultak el: októbertől 50 millió koronával emelték, összesen 240 részvényt bocsátottak ki (190-et 250 ezer, 50-et 100 ezer koronáért). Az ügyleteket lebonyolító brókerek egyetlen állása 200 ezer koronába kerül. Ám a részvényesek tőkerészesedése azonos, mindenki csak egyetlen részvényt vásárolhat, az erősebb partnerek azonban más formában segítik a tőzsde megfizetését. A Pozsonyi Nemzetközi Tőzsde csak januárban kezdi meg tevékenységét. November 15-éig tart a részvények árusítása, elkezdődött a brókerek képzése, s a kereskedelmi ügyletek lebonyolításának színhelye valószínűleg a pozsonyi Družba diákotthon lesz. Az alapító részvénytársaság a Pozsonyi Értékpapír Tőzsdével Szlovákia-szerte áruházaiban is teret nyit a kereskedelemnek. (jmk) REFLEX PITHART GESZTUSA A gesztust a csehországi politika némely főszereplői botránynak minősitik, más cseh politikusok, 1867-re utalva, kiegyezési kísérletnek nevezik, Szlovákiában pedig - a legszélsőségesebb nacionalisták kivételével - általában az államférfiúi bölcsesség megnyilvánulásának tartják. Az történt, hogy a múlt hét végén Petr Pithart cseh kormányfő lényegében ugyanazt mondta ki, amire Václav Havel köztársasági elnök - igaz, nem ennyire egyértelműen és összegzöen - korábban már többször is utalt. A miniszterelnök, nyilván felismerve, hogy a Kárpátok koszorújában élő nemzetek a más tájakon élőknél sokkal inkább a történelem igézetében élnek, a história felől megközelítve tett baráti gesztust a szlovákok felé. Tulajdonképpen azt fejtette ki üzenetében, hogy a szlovák-cseh viszonyban sem az állam fennmaradása, sem a benne élők közérzetének állapota szempontjából nem minden volt tökéletes, ami 1918. október 18-a és napjaink között történt. Az üzenet sorai közül én azt olvasom ki, hogy állásfoglalása nemcsak (és lehet, hogy főképp nem) a szlovákokhoz szól, hanem inkább a cseh politikai vezetők egy részéhez. Azokhoz, akik a francia klasszikus szavaival élve hajlamosak úgy vélekedni, hogy ,,a meglévő világ (értsd: államjogi elrendezés - a glosszaíró megj.) az összes létező világ közül a legtökéletesebb." Aki ma Prágában, vagy bárhol másutt ebben az országban azt állítja, hogy Petr Pithart ellene van a föderációnak, vagy hogy bomlasztásán fáradozik, vagy hogy üzenetével a szeparatista szélsőségesek malmára hajtja a vizet, vagy hogy nehezíti a častái tárgyalásokat, az vagy nem ismeri a miniszterelnök történészi és politikai múltját, vagy még ma is az unitárius csehszlovák állam gondolatának megszállotja, vagy szándékosan hazudik. Egyszerűen arról van ugyanis szó, hogy a történészként is kiváló politikus levonta a tanulságokat Levonta az első köztársaság nemzetiségi politikájáról, le az 1938-ban és 1939ben történtekről, levonta annak is a tanulságát, ahogy a második világháború, de még inkább a „februári győzelem" után a szlovák törekvéseket figyelmen kívül hagyták, de azt is figyelembe vette, hogy milyen hallatlan veszélyei vannak napjainkban a cselekvési krízissé fajult politikai huzavonának. Kihez szólt még Petr Pithart üzenete? Először inkább azt vegyük szemügyre, hogy kihez nem szólt. Kétségtelen, hogy a címzett nem Pánis úr, de nem is azok közössége, akik a demokratikus föderáció helyett a vezérelvre kívánnak építeni. Nem a tojásdobálókhoz és az ,,autóbuszkirándulásokat" szervező idegengyűlölőkhöz szól, de azokhoz sem, akik érvek nélkül, csak alantas ösztöneikre hallgatva lázítanak minden értelmes megoldás ellen. Pithart Szlovákia lakosságának ahhoz a legalább 70-75 százalékához intézte üzenetét, amely híve az ország nemzetei és kisebbségei demokratikus együttélésének. Nem tett se többet, se kevesebbet, minthogy kimondta az igazat: a centralizmus sehova sem vezet. Sorai között az is olvasható, hogy felismerte, Szlovákia elszakadása esetén még keményebb centralizmus következne be. Pozsonyi centralizmus, amelynek kialakulása már nem Pánisékon, nem is Prokešékon, vagy Mečiarékon, ezek centralizmus iránti rokon- vagy ellenszenvén múlna, hanem a gazdasági helyzeten, a kilátástalanságon. A nyomorra, a szociális feszültségekre, a nemzeti szocializmussal kacérkodók mindenütt egyetlen gyógyírt ismernek: a centralizációt, a dolgok ,,egykézben tartását". Márpedig ez csak diktatúrába torkollhat. A mindig szalonképes Václav Klaus tegnapelőtt este szokatlan hevességgel, úgyszólván szalonképtelenül támadta üzenetéért Petr Pithartot. Véleményem szerint vele együtt Václav Havel elnököt is támadta. Úgy is felfoghatjuk, hogy összecsapás volt ez a szociális kérdések iránt teljesen közömbös Polgári Demokratikus Párt és a Polgári Mozgalom között, amelynek irányvonalára inkább a szociális problematika iránti elkötelezettség a jellemző. Sok múlik majd azon, hogyan értelmezi Petr Pithart gesztusát a szlovákiai politikai erők józanabb része. Ez dönti el, hogy azoknek lesz-e igazuk, akik Prágában botrányt kiáltanak, vagy azoknak, akik az üzenet alapján az államférfiúi bölcsesség megnyilvánulásának minősítik a cseh miniszterelnök lépését. TÓTH MIHÁLY HIBÁS ESERNYŐK - TÖBB MINT EGYMILLIÓÉRT A kereskedelem terén a helyzet változatlan: a Szlovákiai Kereskedelmi Felügyelőség munkatársai elmúlt heti ellenőrzései során minden második vásárlásukkor árdrágítást állapítottak meg. A középszlovákiai kereskedők a listavezetők: ők számláztak legtöbbször indokolatlanul „felárat". Persze a bosszantó példák országrésztől függetlenül fordulnak elő. A lévai Jednota 02056-os számú Horná Seč-i boltjában a 2,10 koronás tojást 2,20 koronáért árusították, a 7,60-as Smetolt pedig 8,80 koronáért kínálták. A pozsonyi Tomášik utcai 178-as számú drogériában a 47 koronás ellenőrző bevásárláskor 3,50 koronával számoltak többet, mivel a fogkefét a kelleténél drágábban adták. A Besztercebánya-Fončorda-i nyugdíjasotthonban a túróscsusza illetve annak szűk adagolása révén szerettek volna hasznot húzni az idős emberektől. Ezt végül is az ellenőrök akadályozták meg. A komáromi Vinič borozóban 28,70 koronáért rendeltek a felügyelőség munkatársai, és 10,30 koronával próbálták őket átejteni, mivel rosszul számoltak és az italokat is szűken mérték nekik. A pozsonyi Bajkai szövetkezeti étteremben a 240,40 koronás rendelést 10 koronával toldották meg. A „különbség" az italok és az ételek nem megfelelő mennyiségéből adódott. A garamszentkereszti alumíniumgyár büféjében 31,50 korona helyett „tévedésből" 45,50-et számoltak. A zsolnai 202-es számú borozóban a 41 korona értékű borért 14 koronával kértek többet. A sok kis becsapás mellett az ellenőrök hálójában egy nagy hal is fennakadt: az Otex-Textil rimaszombati raktárában kétféle, 1 021 680 korona értékű esernyő árusítását tiltották meg, mivel minőségük nem felel meg a követelményeknek. D. T. A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés aíapián tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 5667/91 Kiss József, 1915. X. 18., Palást, eltűnt 5668/91 Kopťár Štefan, 1919. II. 23., Diószeg (Dombasz) 5669/91 Kováč Július, 1917. II. 7., meghalt, Rozsnyó (Katikilag) 5721/91 Kálmán Ferenc, meghalt, Marcelháza (Szovjetunió) 5769/91 Kiss András, 1913. I. 2., Hetény (Vlagyimir) 5770/91 Kocsis Sándor, 1901. I. 20., meghalt, Hetény (Szaratov) 5571/91 Kocsis Sándor, 1922. II. 20., Hetény, (Ivanovo) 5843/91 Kečkéš Štefan, 1919. VI. 6., Dolný Ohaj (Kuznyeck) 5844/91 Kiss István Ernő, 1907. I. 19., Poprád, meghalt a SZU-ban 5864/91 Krajčovič Michal, 1918. II. 30., Turá (Kurszk) 5865/91 Kiss Sándor, 1910. IV. 21., Feketenyék (Kijev) 5866/91 Kovács László, 1921. XII. 19., Kürt (Sztálingrád) 5869/91 Korencsi Ferenc, 1920. II. 12., Kürt (Harkov) (Folytatjuk)