Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-13 / 266. szám, szerda

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK 1991. NOVEMBER 13. JÁRVÁNY Nem tudom, hogyan került Szentpétervárra az a Szidik nevű afgán úr, akiről kiderült, nemcsak matematikus, hanem eredményes jós is. Pontosan megjósolta Gorbacsov elnökké választását, Németország egyesítését és - a szovjet csapatok kivonulását Afganisztánból. A napokban is bejelentett néhány jövőbeni fontos eseményt, többek között azt, hogy Mihail Gorbacsovot 1995-ben megválasztják az ENSZ főtitkárává. Ennél azonban sokkal érdekesebb az a jóslata, mely szerint Oroszországra fényes jövő vár: 1995-ben felveszik az Európai Közösségek tagjai közé, s további tíz év múlva eljön számára a jólét ideje. Azt azonban nem tudni, mekkora is lesz ez az Oroszország, mert Szidik szerint a mai Szovjetunió összesen 44 független államra fog széthullani. Meglehetősen szkeptikus vagyok, ami a másfél évtized múlva beköszöntő oroszországi jólétet illeti, viszont az a 44 állam nagyon is reálisnak tűnik. Hiszen csak Oroszországban több mint száz nemzetiség él, sokat közülük nem is ismerünk. Vannak köztük olyanok is, melyeket találóbb lenne nemzetiségnek nevezni, ami egyáltalán nem zárja ki, hogy a nagyok, illetve a nagyobbak példáját követve szintén felébred bennük a vágy egy nemzetállam iránt. A valóban demokratikus Európától keletre ez most járvány. s nem kizárt, hogy rövidesen az Urálon túl is szedi majd áldozatait. Van, ahol már több évtizede lappang, hiszen a pusztító vírussal még Sztálin fertőzött meg több nemzetiséget az erőszakos áttelepítések által. A Kaukázusban már javában pusztít a kór, jó ideje egymásnak ugrasztotta az azeriket és az örményeket, később a grúzokat és oszétokat, a tatárokat és oroszokat, a napokban pedig a csecsenekentört ki az önállósulás láza. Valahogy úgy vagyok vele - s azt hiszem, nemcsak én -, hogy meglehetősen rokonszenvesebbek számomra a függetlenségre törekvő nemzetek, főleg ha demokratikus, békés úton akarnak önállósulni, mint a harcias egykori bekebelezők, a kicsiket maguk köré kényszerítő nagyok. Nagyon rokonszenvesek nekem a baltiak, a horvátok és a szlovének, de egyformán vétkesnek tartom például az azeriket és az örményeket, s nincs bennem egy cseppnyi szimpátia sem a csecsenek iránt. Megpróbálom megmagyarázni miért. Adva volt egy Csecsen-lngus Auto-' nóm Köztársaság a Kaukázus északi részén. Ez is afféle szovjet múköztársaság volt, több fázisban jött létre. A fehérgárdisták elverése után, 1920-ban Moszkva először létrehozta a Hegyi ASZSTK-t, amelyben összeterelte a csecseneket, ingusokat, kabardinokat, balkárokat, karacsájokat, cserkeszeket. Két évvel később a lázongó csecsenek és ingusok különkülön autonóm területet kaptak, ezt a kettőt 1936-ban egyesítették egy autonóm köztársaságba. Kihasználva az elmúlt években megváltozott légkört, nem meglepő, hogy éppen a csecsenek kezdtek el mocorogni. A 19. század elsó felében az orosz katonaság kemény harcokat vívott velük, míg területüket hozzácsatolhatták a birodalomhoz. Ugyanakkor az ingusok gyakorlatilag ellenállás nélkül alárendelték magukat Oroszországnak. Régi harcos hagyományaik ébredtek most fel a csecsenekben, bár kezdetben úgy tünt, céljaik elérésére törvényes utat választanak. A Csecsen Népi Kongreszszus október elején jutott hatalomra, győzött a helyhatósági választásokon, amelyeknek azonban volt egy-két szépséghibájuk: az autonóm köztársaság alig több mint egyötödére és a lakosság alig tíz százalékára terjedtek ki, s a szavazáshoz géppisztolyos hazafiak asszisztáltak. Hasonló módon zajlott az október 27-iki „elnökválasztás" is, amelyből a 47 éves Dzsahar Duda/ev nyugalmazott tábornok került ki győztesen. Az orosz vezetés nem ismerte - nem is ismerhette - el ezeket a választásokat, mivel nagyon messze álltak attól, ami törvényesnek nevezhető. Kezdődtek a zavargások, s Jelcin lépett: pénteken elrendelte a rendkívüli állapotot. Ez az újdonsült elnököt nem zavarta abban, hogy vasárnap díszegyenruhába bújjon, s a legöregebb csecsenek előtt felesküdjön a Koránra, megígérvén, hűen fogja szolgálni népét. Szép és megható - mondhatnám, de nem teszem. Mert amikor a kb. 600 szovjet katona Jelcin utasításának megfelelően meg akarta szállni a helyi kormányépületeket, asszonyokkal, gyerekekkel, öregekkel találta magát szemben, a csecsen fegyveresek csak mögöttük álltak - Dudajev tábornok taktikájának megfelelően. S még ugyanaznap, szombaton felszólította híveit, ha Jelcin nem vonja viszsza döntését - hajtsanak végre terrorakciókat a nukleáris létesítmények ellen. Más kérdés, hogy Jelcin a csecsen ügy miatt kapta az első komoly pofont parlamentjétől. A képviselők nem hagyták jóvá rendeletét, mondván, előbb tárgyalni kell. Azt hiszem, nem is annyira a csecsenekkel szimpatizálnak, mint inkább élnek az alkalommal, hogy „betartsanak" Jelcinnek. De ez már egy másik téma. GÖRFÖL ZSUZSA NINCS KONFLIKTUS JELCIN ÉS A PARLAMENT KÖZÖTT Borisz Jelcin orosz elnök egyetért a köztársasági parlament döntésével, miszerint nem hagyja jóvá rendeletét a rendkívüli állapot bevezetéséről a Csecsen-lngus Autonóm Köztársaságban - közölte tegnap Jelcin szóvivője, Pavel Vascsanov. A közzétett nyilatkozat szerint Jelcin kész megtenni a szükséges intézkedéseket a parlamenti határozat megvalósítására, hogy politikai eszközökkel oldják meg a konfliktust. Jelcin felhatalmazta Vascsanovot annak bejelentésére, sosem volt a híve annak, hogy bármi áron oldjak meg ezt a konfliktust. A politikai eszközök híve, a tárgyalásoké, legyenek azok bármilyen bonyolultak. Jelcin kész sokoldalúan segíteni a csecsen üggyel foglalkozó, hétfőn létrehozott parlamenti bizottság munkáját is. A szóvivő szerint nincs szó konfliktusról az elnök és a parlament között, bár bizonyos politikai erők ezt az esetet így próbálják beállítani. Valójában arról van szó, hogy Oroszországban kialakulóban a parlamenti demokrácia, a végrehajtó és a törvényhozó hatalom kölcsönösen ellenőrzi egymást, ami kizárja az esetleg tragikus következményekkel járó hibákat. SEGÉLYEK KELET-KÖZÉP-EURÓPÁNAK AZ USA ÉS JAPÁN VÁLLALJON TÖBBET NYUGAT-EURÓPA EGYRE ELÉGEDETLENEBB Az Európai Közösségek hétfőn megszavazta a Szovjetunió számára a mintegy 620 millió dolláros élelmiszersegélyt. Az erre vonatkozó döntés már tavaly decemberben megszületett, de a különböző bürokratikus akadályok miatt a Szovjetunió eddig nem kapott belőle semmit. Erre Norman Lamont brit pénzügyminiszter figyelmeztetett, aki aggodalommal szólt arról, hogy ezen a télen regionális vagy lokális élelmiszerhiány lehet a Szovjetunióban. Wim Kok holland pénzügyminiszter pedig bejelentette, az EK bizottsága engedélyt kapott ennek az összegnek a felszabadítására. Ugyanakkor a tizenkettek körében különböző aggodalmak vannak amiatt, hogy jól használják-e majd fel az említett összeget, tekintettel az esetenként nagyon zűrzavaros szovjetunióbeli helyzetre. A tizenkét pénzügyminiszter egyidejűleg feladatul adta az EK bizottságának, dolgozza ki azt a tervet, amely szerint a Szovjetunió már most novemerben megkezdhesse annak az 1,5 milliárd dolláros összegnek a részleges felhasználását, amelyet a múlt hónapban ítéltek neki oda élelmiszerek és gyógyszer vásárlására. A hét legfejlettebb tőkés országot tömörítő úgynevezett G7 csoport elnöke, John Major brit kormányfő azt hangsúlyozta, hogy a Nyugat nem nyújthat segítséget a szovjet köztársaságoknak, ha azok hadseregeket fognak felállítani vagy nem tartják tiszteletben a Moszkva által megkötött nemzetközi megállapodásokat. Ezt követően pedig arról beszélt, szerinte megbocsáthatatlan lenne, ha megakadályoznák a kelet-közép-európai országok csatlakozását az EK-hoz, amikor most van rá lehetőség. Szerinte egyenesen tragikus lenne, ha Európát, gazdasági vasfüggöny választaná ketté. Henning Christophersen, az EK bizottságának tagja pedig hétfőn arról beszélt, hogy az USA és Japán nem vesz megfelelő arányban részt a közép- és kelet-európai államok megsegítésében. Eagleburger amerikai külügyminiszterhelyettes viszont ugyanezen a tanácskozáson Washington álláspontját védelmezte, s azt mondotta, az USA ajándékok formájában sokkal nagyobb segítséget nyújt bármely más országnál - az egyedüli kivétel Németország. Hétfőn nemcsak a tizenkettek tanácskoztak, hanem a huszonnégy tőkés ország képviselői is találkoztak kelet-európai kollégáikkal. Ezen a tanácskozáson Vladimír Dlouhý vezette a csehszlovák küldöttséget. Ehhez a hírcsoporthoz tartozik, hogy az EK pénzügyminiszterei úgy döntöttek, sürgős hitelt nyújtanak Romániának és Bulgáriának. Ezt a határozatot még a Nemzetközi Valuta Alapnak is jóvá kell hagynia. A múltban ilyen pénzügyi injekciók nem történtek, mert a G 24 más tagjai, főleg az USA, nem hiteleztek Szófiának és Bukarestnek. Ugyancsak hétfőn jelentették be, hogy a G 24 befagyasztotta a Jugoszláviának nyújtandó segélyeket, ezzel szemben négy új érdeklődőnek, Albániának, Lettországnak, Litvániának és Észtországnak nagyobb támogatást nyújtanak. S végül még egy érdekes megjegyzés: Genscher német külügyminiszter újságírók előtt azt hangsúlyozta, tarthatatlan, hogy a KeletKözép-Európának nyújtott segélyek 40 százalékát Németország adja. SZEMBENÉZÉS LESZ-E VALAMIKOR KETTŐS ÁLLAMPOLGÁRSÁGUNK? Az elmúlt hetekben ismét - mint már oly sokszor - Konrád Györgyre kellett figyelni. Azokra a gondolataira, amelyekről hírügynökségek értesítették a világ figyelni képes részét. Ama „frankfurti díjat", amelyet német kiadók és könyvkereskedők adományoztak a magyar írónak, aki „mellesleg" a nemzetközi PEN-klub elnöke, nem akárkik kapják évről évre. A díjazottak mögött igen jelentős munka áll, s ennek megfelelő a presztízse az NSZK-ban és az egyre többször európaiként aposztrofált nyugati kultúrában. Ráadásul, bennünket ez a díj azért is érdekel, mert Václav Havel is megkapta, s még nem is oly rég a neki ítélt díj egyben tiltakozó gesztus is volt az 1989-ben már végóráit élő kommunista pártállam ellen. Konrád György nem választatott meg semmilyen politikai funkcióba, s a magyarországi rendszerváltás óta is inkább íróként és az európai liberális szellem diplomatájaként tevékenykedik, mégis lényegbevágó az, amit ír és mond - lapokban, rádióban, televízióban, meg éppenséggel azon a frankfurti ünnepségen. Azon, amelyen most is mély és fontos üzenet hangzott el az európai kisebbségek létkérdéseit elemző Konrád György szájából. Olyannyira fontos, hogy a híradások szerint Németország köztársasági elnöke nem sokkal később idézte is írónk gondolatát. Ennek lényege pedig nem volt más, minthogy az európai nemzeti kisebbségeknek legyen - lehessen - kettős állampolgársága. Ezzel a jogi státusszal lesz megoldható, hogy az egy-egy saját államot alkotó európai nemzethez tartozó kisebbség a szomszédban vagy diaszpóraként távoli országokban ne legyen rossz államhatalom kiszolgáltatottja, s autonóm egyének közösségeként dönthessen saját sorsáról. Erről értesülve, örök realistaként fogalmazódott meg bennem a kérdés: Mit kezdek kettős állampolgárságommal, ha valamikor lenne? Ott van ebben a kérdésben az informálatlanságom és a tudatlanságom is, majdani kettős állampolgárságom vagy állampolgári kettősségem ügyében. Fogalmam sincs ugyanis arról, hogy emberjogi, nemzetközi jogi, alkotmányjogi és választójogi vonatkozásban milyen előnyökkel és hátrányokkal jár majd ez a státusz. Mindenekelőtt tetszik a dolog, hiszen ebből eredően magam választhatom meg lakóhelyemet, s egy-egy tragikus esetben nem kényszerülök mégcsak véletlenül sem menekülttáborba, mint mostanában a vajdasági és a horvátországi magyarok. Az ilyen nem kívánt kényszerhelyzetekben tisztességes munkát vállalhatok, amihez nem kell itt vagy ott tartózkodási engedély, meg munkavállalási engedély. Dolgozni Magyarországon is bizonyára kettős állampolgári alapon lesz jogom. De lesz-e jogom politizálni, azaz választópolgárként teljesíteni állampolgári jogaimat és demokratikus kötelességeimet? Jó is lenne, ha mindkét helyen többen lennénk olyanok, akik választhatnának itt is, ott is. (Addig természetesen el kell döntenünk, hol lesz az „itt" és hol az „ott".) Már előre örülök, hogy olyan pártokra - kettőre - szavazhatok, amelyeknek politikusai képesek és hajlandók lesznek mondjuk a bősi erőmű ügyében megegyezni, miután figyelembe vették választóik elvárásait. Előre örülök, hogy majdan nemcsak Antall József tarthatja magát lélekben miniszterelnökömnek. Magam is megvívhatom lelki tusáimat az akkor már állampolgárként is hasadó állampolgári lelkemben azzal kapcsolatban, hogy megszerezzem-e neki a tizenötmillió magyar miniszterelnökének imagináriussága helyett a konkrétságot. Van ebben a Konrád György által immár európai politikai tárgyalások témájává emelt majdani kettős állampolgárságnak egy igen lényeges sajátossága. Erre csak akkor ürítjük háromszor a magyar igazság poharát, ha a romániai, kárpátaljai, felvidéki és vajdasági magyarok mostani hazájának politikai élete olyan demokratikus állapotok között zajlik majd, hogy a hatalmon levő mindenkori kormányokkal megköthető lesz ez a szerződés. Nem is szólva arról, hogy sejtve a diaszpórában élő sok százezer magyar tartózkodási helyét, a magyar kormánynak szinte az ENSZ valamennyi tagállamával meg kell kötnie ezt a szerződést. Kérdés, abban a majdani általános, a nagy Kárpát-medencét elborító toleráns demokráciában szükség lesz-e a kettős állampolgárság kisebbségi fedezékére? Eddig még eszembe sem jutott, hogy többmilliós más nemzettestekhez tartozó nemzeti kisebbség él szerte a világban. Mit kezdene az ENSZ, mondjuk, a kurdokkal, akik öt országban élnek igen jelentős számban, de államalkotó hazájuk nincs. Ki védné meg a baszkokat, a katalánokat? Ki adna másik állampolgárságot a németországi szorboknak? Felkínálná Magyarország vagy Finnország a nyelvrokonságra hivatkozva az állampolgárságot az Oroszország területén genocídiumukat éppen most élő finnugor néptöredékeknek csak azért, hogy megmaradjanak? Nyújt-e kettős állampolgársággal segítséget az állatvédelemmel oly nagy vehemenciával foglalkozó nyugati világ a saját nemzeti hegemonisztikus törekvései nyomán asszimilált egykori kis nemzetek itt-ott még élő képviselőinek? Védi-e majd valamilyen egyezmény a dél-amerikai őserdei indiánokat? Tényleg, nekik ki ad kettős állampolgárságot? Szeretem a frankfurti „könyves" békedíj mindkét kitüntettjének alkotásait. Nem nagy ügy, de mondhatom azt is, hogy mind Konrád Györgyöt, mind Václav Havelt tiszta emberségük idealizmusáért szeretem. Csak hát tartok tőle, hogy nem mi vagyunk többségben, hanem azok, akik arra kényszerítenek egy Václav Havelt, hogy politikusként szálljon szembe a hatalomért marakodó ordasokkal. Azok tudták és tudják, hogy az ő oldala is vérezni fog, s az ő fogai is belemarnak a támadók szügyébe. Abban a pillanatban már nem lesz többé idealista; tetteit nem a józanság, az erkölcs fennkölt princípiumai, hanem a védekezés ösztöne a politikai harc prakticizmusa határozza meg. így aztán számára is egyre kevésbé fontos a demokrácia mércéjét jelentő kisebbségi közérzet, állampolgári és kollektív jogainak. Bezárul az ördögi kör, amelyben a Konrád György által oly tiszteletre méltó eltökéltséggel védelmezett kisebbségekre már nincs idő és erő figyelni. Támadnak az ordasok, és a bárányoknak is tépöfogaik nőnek. Hm, kettős állampolgárság? Besétálnak-e ebbe a jószándékkal megnyitott politikai utcába a nemzetállamokért tusakodó politikusok, itt, Közép-Európában és itt, az egész világon? Erre Konrád György sem tudja a választ. DUSZA ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN J

ames Baker amerikai külügyminiszter tegnap befejezte háromnapos tokiói látogatását és Dél-Koreába utazott. Hírügynökségi jelentések szerint Bakernek nem sikerült meggyőznie Japán tárgyalópartnereit, hogy tegyenek intézkedéseket a kölcsönös kereskedelemben mutatkozó jelentős amerikai deficit csökkentésére. H

avannában hétfőn megkezdődtek a tárgyalások a szovjet egységek kivonásáról. A szovjet delegációt Vlagyimir Csernavin, a védelmi miniszter helyettes, a haditengerészet főparancsnoka vezeti, a kubait Ulises Rosales tábornok, vezérkari főnök, a KP KB politikai bizottságának tagja. Nem hivatalos források szerint feltételezhető, hogy Kubában kb. 2800 szovjet katona tartózkodik. Z

árt ülést tartott hétfőn az ENSZ Biztonsági Tanácsa. A testület tagjai ismét nem hivatalos előzetes szavazást rendeztek a főtitkári poszt jelöltjeiről. Megbízható források szerint a legtöbb szavazatot az afrikai jelöltek kapták: Butrosz ButroszGhali 11 -et, Bemard Chidzero 10-et és Olusegun Obasanjo 9-et. Valamennyi európai jelölt rosszul szerepelt, de rajtuk kívül az eddigi „titkos favorit", Aga Khán herceg is, aki ellen a BT hat tagja szavazott, öt percig tartózkodott a véleménynyilvánítástól. Q-^Te Vu dél-koreai elnök tegnU nap fogadta Csien Csi-csen kínai külügyminisztert, aki az ázsiai és csendes-óceáni gazdasági együttműködési tanács (APEC) ülésére érkezett Szöulba. A két ország között nincsenek diplomáciai kapcsolatok, de a gazdasági együttműködés sikeresen fejlődik. Nemrég került sor a kereskedelmi képviseletek kölcsönös megnyitására. G

rúzia saját tulajdonának nyilvánította a köztársaság területén található, a szovjet hadsereg tulajdonát képező fegyvereket, technikát és minden létesítményt. Zviad Gamszahurdia elnök utasította a köztársaság kormányát, kezdjen tárgyalásokat a szövetségi szervekkel a hadsereg vagyonának átadásáról. EGY HÉT A VALUTAPIACON MÉG MINDIG SÜLLYEDŐBEN A DOLLÁR A múlt hét kezdetén a dollár a márkához viszonyítva két ízben is negatív rekordot döntött. Mindkét csökkenés után mérsékelten megnyugodott, s a leghosszabb ideig az 1,65 DEM/USD szinten tartotta magát. Elsősorban a jugoszláviai hírek hatására, illetve annak a bejelentésnek a hatására, hogy a Szovjetunió valószínűleg már novemberben képtelen lesz eleget tenni fizetési kötelezettségeinek, és adósságainak átütemezésére készül. Az amerikai valuta meredek árfolyamesésének oka az is, hogy a múlt héten a kiábrándító gazdasági adatok áradata teljesen elsöpörte az USA gazdasági fellendülése iránt táplált optimizmust. Bár a harmadik negyedéves nemzeti össztermék (GDP) a várakozásoknak megfelelően alakult, 2,4 százalékkal nőtt, ez azonban egyrészt nem volt meglepetés, másrészt a múlt befejezett tényeit tükrözte; a jövőben várható irányzatokról nem sokat árult el, így a piacra gyakorolt hatása sem volt különösebb. Nem volt tehát szinte egyetlen ok sem a dollárvásárlásra, annál több az eladásra. Bár a Fed nyílt piaci műveletekkel a közelmúltban csökkentette irányadó kamatát a jegybanki tartalékok piacán, ezzel azonban még nem tudta kioltani a kamatcsökkentési várakozásokat. Jelenleg a dollár kissé túleladott, valószínű tehát, hogy a piaci szereplők kissé magasabb szintekre várnak az újabb dolláreladásokkal. Csökkenőben az angol font árfolyama is, miközben a dollárgyengülés legnagyobb nyertese a német márka, amely a többi valutával szemben is erősödött. -gr-