Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-12 / 265. szám, kedd

HIREK-VELEMENYEK lÚJSZÓi 1991. NOVEMBER 12. AZ RMDSZ KIÁLLTA A PRÓBÁT (Folytatás az 1. oldalról) - és ez pozitív vonás -, van különb­ség a tavalyi helyzethez viszonyít­va, a román sajtó jó része most sokat tett a reális helyzet feltárásá­ért. A kérdésfelvetésből zavar tá­madt. Én a székely autonómia prob­lémájának felvetését kezdettől fogva rossz lépésnek tekintettem, nem ér­tettem vele egyet, mert nem Romá­nia mai valóságából indult ki, a mai román társadalom teherbírásából. Nem tisztázta ennek jogi vonatkozá­sait, s főleg nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a mai román viszo­nyok közt elképzelhetetlen az or­szágban egy olyan hely, ahol eset­leg más szabályok érvényesek, mint másutt. A román szélsőséges nacio­nalizmus ezt meg is próbálja kihasz­nálni és politikai tökét kovácsolni magának a közelgő választásokra. A második forró probléma a Har­gita és Kovászna megyei jelentés volt. Ezt a helyzetjelentést a szövet­ség képviselője, aki tagja volt a par­lamenti bizottságnak, természete­sen nem tudta aláírni. Sajnáljuk, hogy szövetségeseink az ellenzéki konvención belül viszont mégis alá­írták. A vitából most már kiderült, hogy a jelentés nem objektív, hanem tendenciózus. • Mit jelentettek ezek a viták az RMDSZ számára? - Elsősorban figyelmeztettek az egység szükségességére. Termé­szetesen nem valamiféle régi típusú pártegységre gondolok. Arra az egy­ségre, amely a fő feladatok teljesíté­séhez szükséges, tehát egységre az együttműködésben. Úgy érzem, az RMDSZ nem került ki mindebből meggyengülve, kiállta a próbát. Tag­ságunk és a vezetőség megértette, hogy a közös ellenség a szélsősé­ges nacionalizmus, az idegengyűlö­let, a hazugság, a történelemhamisí­tás és a visszarendeződés veszélye. Alapvető érdekünk tehát megvédeni a demokráciát és bevezetni a piac­gazdaságot. Békét kell teremteni az országban is. Mindebben az RMDSZ-nek szövetségesei az el­lenzéki pártok, még ha most nem is állak nyíltan melléje, örültünk azon­ban a támogatásnak a keresztény­demokrata Román Nemzeti Pa­rasztpárt és a Polgári Szövetség területi szervezeteinek részéről Har­gita és Kovászna megyékben. Ezen nyíltan elítélték az említett jelentést. A múlthoz képest van már tehát bizonyos elmozdulás a román köz­véleményben is. Nagyon fontosnak tartom, hogy lehetőségeihez mérten az RMDSZ megvédte a magyarok méltóságát és elérte, hogy a román­ság elgondolkozott a hallottakon. Ez pedig már eredmény. • Az RMDSZ-en belüli vitákban felmerült a rendkívüli kongresszus megtartásának szükségessége is. Mi lett a javaslat sorsa? - Aradon a küldöttek országos ta­nácsa úgy döntött, hogy az esemé­nyek felgyorsulására való tekintettel szükséges összehívni a rendkívüli kongresszust. Az alapszabály értel­mében viszont csak valamikor 1993­ban kellene megtartani a RMDSZ harmadik kongresszusát. A szövet­ség elnöksége megvizsgálta az el­gondolást és úgy döntött, javasolni fogja, hogy valamikor a helyhatósági választások lebonyolítása után hív­juk össze ezt a rendkívüli kongresz­szust. Figyelembe véve az elkövet­kező időszak politikai eseményeit, elsősorban a számunkra rendkívül fontos helyi választásokat, úgy tűnik, hogy a rendkívüli kongresszusra va­lamikor a tavaszi hónapokban vagy a nyár elején fog sor kerülni. • Érintettük már, hogy Romániá­ban közelednek a helyhatósági vá­lasztások. Fontosságuk a magyar-. ság szempontjából vitathatatlan. Hogyan készül rájuk az RMDSZ? - A legutóbbi pártközi tárgyalások eredménye szerint a helyhatósági választásokra valószínűleg a jövő év januárjának végén vagy február ele­jén kerül sor. Szövetségünk már hetekkel ezelőtt megkezdte a felké­szülést, most folyamatban van a je­löltlisták összeállítása. Helyi szinten keressük az együttműködés lehető­ségeit az ellenzéki pártokkal. Lesz, ahol közös listán indulunk, lesz, ahol hallgatólagosan fogjuk egymás jelöl­teit támogatni. Nekünk létérdekünk, hogy a nemzetiségileg vegyesen la­kott vidékeken a helyi tanácsokba olyan magyarok és románok kerülje­nek be, akik hozzáértők, becsülete­sek, képesek a problémák megoldá­sára és érzékenyen viszonyulnak a nemzetiségi kérdéshez. Szóval, legyenek a párbeszéd emberei, s biztosítani tudják azt, hogy a helyi ügyek érdekében jó döntések szü­lessenek. A közeljövőben a parla­ment elfogadja a pártok anyagi tá­mogatásáról szóló törvényt is és intézkedik a választási kampány költségeinek bizonyos fedezéséről. Ezzel konkrét lehetőség nyílik szá­munkra, hogy megkezdjük a propa­gandaanyagok kiadását, s mindent, ami a választási kampányhoz szük­séges. Az RMDSZ-nek megvan a választási stábja, amely kidolgozta a kampány vezetésének módozatait is. Itt az idő, hogy most már rátérjünk a konkrét szervezési munkára is. A választási sikernek ez az egyik alapfeltétele. • Köszönöm a beszélgetést. KOKES JÁNOS KIMERÍTHETETLEN ENERGIAFORRÁS? Szenzációs eredményt produkáltak az angliai Culhamben levő kísérleti labora­tórium munkatársai. A történelem során most először sikerült energiát nyerni a nukleáris fúzió révén. A Joint European Torus nevű programot az Európai Közösségek szponzorálja. A program vezetője szerint a sikeres kísérlettel lényeges előrehaladás történt a régóta keresett energiaforrás kihasználása érdekében. A kísérlet során kis mennyiségű tríciumot használtak fel. A nukleáris fúzió során az atommagok összekapcsolódnak, ellentétben a maghasadással - ahogyan az atomerőművekben nyerik az energiát. Az EK által pénzelt kutatások már 13 éve folynak. A szakértők szerint a fúziós eljárás adja majd a legkörnyezet­kímélöbb energiát és a források szinte kimeríthetetlenek lesznek. Hogy mikor, az még a jövő titka, hiszen a gyakorlati alkalmazásig akár évtizedek is eltelhetnek. NEMET MONDTAK JELCINNEK Az észak-oszét Vlagyikavkazba he­lyezték át vasárnap azokat az orosz egységeket, melyeket pénteken Borisz Jelcin elnök küldött a Csecsen-lngus Köztársaságba - közölte Dzsahar Duda­jev, a felkelő csecsen elnök szóvivője. Jelcin kb. 650 katonát küldött az észak­kaukázusi autonóm köztársaságba az ál­tala elrendelt rendkívüli állapot támogatá­sára. A Demokratikus Oroszország mozga­lom és Zviad Gamszahurdia grúz állam­fő is bírálta Jelcint a rendkívüli állapot bevezetéséért. Az orosz rádió bejelentet­te, a köztársaság vezetése letartóztatási parancsot adott ki Dudajev csecsen elnök ellen, de Jelcinnek az autonóm köztársa­ságba küldött képviselői nem tettek eleget az utasításnak. Tegnapi ülésén az orosz parlament a Csecsen-lngus Köztársaságban kiala­kult helyzettel foglalkozott. Jelcin kérte a képviselőktől november 7-én hozott in­tézkedése megerősítését, de a testület ezt elutasította. A képviselők többsége azon a véleményen volt, hogy a konflik­tust kizárólag politikai eszközökkel kell megoldani, s nem szabad ,, rendkívül i in­tézkedéseket" alkalmazni. A parlament feladatul adta Jelcin elnöknek, saját el­nökségének, kamaráinak és bizottságai­nak, tegyék meg a szükséges intézkedé­seket az Oroszországi Föderáció politikai helyzetének stabilizálására. LANKADATLAN AKTIVITÁS AZ AMERIKAI KÜLÜGYMINISZTER KELET-ÁZSIAI KÖRÚTON James Baker amerikai külügyminiszter tegnap japán kollégájával, Vatanabe Micsióval találkozott, s ezzel megkezdte tokiói tárgyalásainak sorozatát. A kilencnapos kelet-ázsiai körúton tartózkodó amerikai külügyminisztert Mijazava Kiicsi kormányfő is fogadta. A megbeszélések fő témája a következő: elsősorban a japán-amerikai kereskedelem és a két ország szövetségének erősítése a hidegháborút követő időszak­ban, továbbá a közel-keleti helyzet, a széteső Szovjetunió gazdasági megsegítése, a kambodzsai rendezés, valamint a feszültség enyhítése a Koreai-félszigeten. Baker tegnap a nemzetközi kap­csolatok tokiói intézetében beszédet mondott. Felszólította Japánt: bővít­se globális szerepét azzal, hogy na­gyobb felelősséget vállal az emberi 'jogokért és az atomfegyverek ter­jesztésének megakadályozásáért. Rámutatott, itt az ideje annak, hogy az USA, a Szovjetunió, Kína és Japán hozzálásson a két Korea kö­zötti feszültség enyhítéséhez vezető utak kereséséhez. Hangsúlyozta, hogy a kommunista Észak-Korea is­mét elutasította nukleáris berende­zései nemzetközi ellenőrzésének az engedélyezését, s Baker szerint egyedül az akadályozhatja meg az atomfegyverek felhalmozását a Ko­reai-félszigeten, ha megbízható megállapodás születne Szöul és Phenjan között arról, hogy mindkét fél lemond az atomfegyverek gyártá­sáról, illetve beszerzéséről. Az amerikai diplomácia vezetője szerint Tokiónak rá kellene vennie Kínát arra, csatlakozzon az atom­fegyverek elterjedésének megaka­dályozását célzó nemzetközi erőfe­szítésekhez. Baker magánjellegű megbeszéléseket folytatott az új ja­pán kormány több kulcsfontosságú miniszterével, természetesen a ja­pán-amerikai kereskedelemben mutatkozó hatalmas amerikai pasz­szívumról. Az USA külkereskedelmi deficitjének 67 százalékát a japán reláció teszi ki. Baker állítólag elég keményen fogalmazott, mondván, hogy Tokiónak és Washingtonnak mindkét fél részéről nyitott gazdasá­gi kapcsolatokra van szüksége, mert ellenkező esetben a politikai part­nerség fenntartása is akadályokba fog ütközni. Mint ismeretes, Baker eredeti cél­ja az volt, hogy előkészítse George Bush tokiói látogatását, ezt azon­ban az amerikai elnök belpolitikai okok miatt lemondta. L ényegében arról kellett a római NATO-csúcs résztvevőinek dönteniük, hogy szervezetüket, a 20. századi kétpólusú világ termékét miként mentsék át a harmadik évezredbe. A 16 tagország képviselői nyilvánvalóan nem ezért nevezték találkozó­jukat történelminek, hanem mert a NATO 42 éves fennállása óta nem döntöttek ilyen gyökeres változások­ról sem stratégiájukat, sem fegyveres erőiket illetően. A római dokumentumok kétségkívül tükrözik a világ és főleg Európa új realitásait. Történelmi volt az is, hogy most először tanácskoztak olyan körülmények között, amikor már nem volt ellenség: a VSZ megszűnt, a szov­jet csapatok kivonultak-kivonulnak Közép-Európából, Moszkva egykori szövetségesei nemhogy fenyegetnék a NATO-t, hanem inkább a védőszárnyai alá szeretné­nek bújni. És itt jön a tanácstalanság, a rengeteg vita, a széthú­zás. Tényleg paradoxon: a kommunista-kapitalista szembenállás idején a kiszámíthatósága miatt volt sok­kal egyszerűbb a helyzet. Most megszűnt az „ősellen­ség" és talán még nagyobb veszéllyel kell szembenézni: a bizonytalansággal, a kiszámíthatatlansággal. Amikor Václav Havel nemrégiben Washingtonban előterjesztet­te a visegrádi hármak óhaját, hogy társult tagságot szeretnének a NATO-ban, ezt azzal utasították el: a hár­maknak külső fenyegetéstől nem kell tartaniuk, veszélyt számukra csupán saját gazdasági labilitásuk jelenthet. Hát ez így nem igaz, mert ha az volna, akkor például a NATO-ra sem lenne szükség. Tudatosították is a helyzet fonákságát az észak-atlantiak, ezért ha a hár­maknak tagságot nem is adtak, döntést hoztak viszont a Kelet-európai Együttműködési Tanács felállításáról, amelynek évi egyszeri ülésén a NATO, a volt VSZ és a három balti állam külügyminiszterei vesznek majd részt. Hogy ez jó-e vagy sem, az attól függ, melyik oldalról nézzük. A kelet-európai demokratizálásban, gazdasági átalakításban élenjáró hármakat nem elégít­heti ki. Nem presztízsokok miatt, nem azért, mert egy kalap alá vették őket a többiekkel - ilyen vádak is elhangzottak -, hanem mert az ő biztonsági igényeik geopolitikai helyzetüknél fogva is mások, mint Bulgáriáé, Romániáé vagy a Szovjetunióé. csilllapodnának, még inkább erősödnek, bármikor lehet­nek második és harmadik Jugoszláviák. És a Szovjet­unióban is bármi megtöténhet: a szétesés és a gazdasá­gi összeomlás miatti teljes káosz, polgárháború - egy kontinensnyi területen. Sokak szerint az unió szétesése nagyobb veszélyforrás, mint a vörös hadsereg volt. A felsorolt veszélyek közül egy-kettő belsőként, de döntően inkább külső fenyegetésként veszélyezteti a hármakat! Igaz, mindez nem jelenti azt, hogy az említett együttműködési tanács nem hoz majd új és pozitív elemeket az európai politikába, de tisztázni kellene, milyen lesz a szerepe a már meglevő nemzetkö­zi intézmények, struktúrák (EBEÉ, EK, ENSZ stb.) mellett. Ugyanis az összeurópai biztonságot nem az intézmények száma, hanem azok hatékonysága erősíti, s félő, hogy ha túl sok a bába, akkor elveszhet közöttük a gyerek. Nem vitatható, óriási jelentőségű mindaz, amit a ró­mai dokumentumok tartalmaznak, de a legsürgetőbb, pillanatnyi kérdések megválaszolását illetően hiányérze­te támad az embernek. Ilyen például Nyugat-Európa és Amerika viszonyának kérdése, s ezzel együtt máris felszínre kerülnek a NATO egész jövőjét illető eddigi véleménykülönbségek is. Ezeket Rómában megpróbál­ták elsimítani. Többen hangsúlyozták, az USA-nak to­vábbra is vezető szerepet kell játszania a szövetségben. Washington egyrészt nagyobb önállóságot vár el euró­pai szövetségeseitől - lásd a jugoszláv konfliktus rende­zését -, másrészt viszont fel is szisszent, amikor szóba került a közös francia-német hadtestnek, mind a majda­ni önálló európai haderő alapjának a létrehozása. Mind­járt a De Gaulle-i irányzatot fedezték fel mögötte: Európa eltávolítása Amerikától. Róma sem tisztázta, milyen legyen tehát a Nyugat-európai Uniónak, mint az egyet­len európai katonai szervezetnek a viszonya a NATO­hoz. Bár ez az idén még nem számít központi problémá­nak, de egy-két éven belül azzá válhat. Róma tanulsága számomra az is: Európa jelenleg nem tud önállóan politizálni. Ennek legékesebb bizonyí­téka a jugoszláv kérdés. Az EK csak Rómában merte megtenni azt, amit már régen, a háború elején kellett volna: végre elrendelte a gazdasági szankciókat. Hóna­pokon át csak fenyegetőzött velük, erélytelensége, kö­vetkezetlensége miatt Szerbia úgy packázott vele, aho­gyan csak akart. Ezért az az érzése az embernek, hogy az EK most sem a többi NATO-partner véleményét akarta kikérni, hanem csak az Egyesült Államokét. Amiből az a következtetés vonható le, hogy amíg az USA nem tesz nagyon komoly lépést, addig nem lesz komoly fordulat a jugoszláv háborúban sem. A tragédia ebben csak az, hogy Washington számára sokkal fonto­sabb például a közel-keleti, mint a jugoszláv helyzet. Arról nem is beszélve, hogy a háború jelenlegi terjedel­mét tekintve a gazdasági szankciók csak arra jók, hogy nehezítsék a helyzetet Jugoszláviában, de a vérontást leállítani nem tudják. Ezért a halogatás az EK lelkén szárad. Az USA viszont bebizonyította nyugat-európai partnereinek, hogy nélküle képtelenek egységesen fel­lépni, fontos döntéseket hozni. / ^ itt, Jugoszlávia kapcsán már felmerül i™ O a nagyhatalmi felelősség, pontosabban: Ln O felelőtlenség kérdése. Világosan ki kelle­ne mondani azt is, hogy Nyugat-Európa számára nem lehetnek mindig azok a fő világpolitikai prioritások, mint az USA számára. Európában ma nincs fontosabb a ju­goszláv válság megoldásánál. Washingtont az sem érinti majd közvetlenül, hogy lángba borul az egész Balkán. De Európát igen. MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN M oszkvában kezdett tegnap tár­gyalásokat az afgán ellenzék Alekszandr Ruckoj orosz alelnökkel. A mudzsahidek delegációját Burha­nuddin Rabbani, az afgán emigráns kormány külügyminisztere, az Isz­lám Szövetség elnöke vezeti. Az orosz vezetés mindenekelőtt a szov­jet hadifoglyok kiszabadítását sze­retné elérni. Ez az első szovjet, illetve orosz kapcsolatfelvétel az af­gán ellenzékkel, amit Moszkva hiva­talosan be is jelentett. N agyon baráti és konstruktív volt Helmut Kohl német kalcellár és John Major brit miniszterelnök há­rom és fél órás vasárnapi bonni találkozója - közölte tegnap Major szóvivője. A központi .téma az Euró­pai Közösségek politikai uniójával kapcsolatos eltérő londoni és bonni álláspontok összehangolása volt. Hogy milyen eredménnyel, arról a szóvivő nem tett említést. J evgenyij Saposnyikov marsall, szovjet védelmi miniszter teg­nap háromnapos hivatalos látoga­tásra Bonnba érkezett. Ez az első külföldi útja augusztus óta, amikor a puccs után a tárca élére került. Német partnerével, Gerhard Stol­tenberggel a szovjet csapatok kivo­násáról fog tárgyalni a volt NDK területéről, s fogadja őt Kohl kancel­lár is. B rüsszelben tegnap tárgyaló­asztalhoz ültek a G 27 tagor­szágainak miniszterei, valamint azoknak a kelet- és közép-európai államoknak a képviselői, amelyek támogatást kapnak ettől a csoport­tól. Csehszlovákiát a tanácskozáson Vladimir Dlouhý szövetségi gazda­sági miniszter képviseli. A PHARE­program keretében Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Magyar­ország és Románia kap segélyeket. A jövőben az alapból támogatásra számíthatnak az arab országok és Albánia is. Az EK szankcióinak kere­tében viszont Jugoszláviát kizárták a programból, s a mostani konferen­ciára sem kapott meghívást. V áclav Havel köztársasági elnök­nek adományozta az idén a szicíliai Agrigente-ben működő, a kulturális politika fejlesztésével foglalkozó központ a Béke Oszlopa nevű díjat, melyet a nemzetek közti békés és demokratikus együttélés fejlesztésében érdemeket szerzett politikusoknak adományoz. M ijazava Kiincsi, az új japán kor­mányfő tegnap, parlamenti in­terpellációkra válaszolva szorgal­mazta az ENSZ Biztonsági Taná­csának átalakítását oly módon, hogy biztosítsák a kisebb országok na­gyobb fokú képviseletét. A több szükséges reform között ez is előse­gítené, hogy a világszervezet ne veszítse el a nemzetközi bizalmat. U ' jabb választási sikert aratott a jobboldali Osztrák Szabad­ságpárt (FPÖ), ezúttal Bécsben, az ország tartományi jogú fővárosában. Ugyanúgy, mint korábban Stájeror­szágban és Felső-Ausztriában, ezúttal is a kormánykoalíció pártjai, az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) és az Osztrák Néppárt (ÖVP) rová­sára növelte mandátumai számát. AZ SPÖ azonban így is 52 mandá­tummal rendelkezik a 100 tagú kép­viselő-testületben. ELTEMETTÉK RÓBERT MAXWELLT Vasárnap Jeruzsálemben eltemették Robert Maxwell sajtómágnást. A teme­tési menet a kongresszusi központtól indult el az Olajfák hegyére. Végső akaratának megfelelően ugyanis ott helyezték Maxwellt örök nyugalomra. A temetési szertartást Izrael Állam fő­rabbija vezette, búcsúztatót mondott többek között Haim Herzog államfő, Simon Peresz, a Munkapárt vezére, valamint az angol Munkáspárt egyik vezetője, hiszen Maxwell egy ideig e párt parlamenti képviselője is volt. A londoni Today napilapban tegnap jelent meg a Maxwell család ügyvédjé­nek nyilatkozata, aki szerint nem ki­zárt, hogy Maxwellt meggyilkolták. A gyilkos megbújhatott a jachton. A sajtómágnás özvegyének és gyer­mekeinek is meggyőződése, hogy nem természetes halállal halt meg. NATO-DILEMMÁK Ahhoz, hogy a NATO megindokolja fennmaradását, a régiek helyett az új veszélyeket sorolta fel: félelem a menekültáradattól, mi lesz, ha például a Szovjetunió­ból megindul egy újkori népvándorlás, ugyanakkor nyu­gati szakértők egy arab-afrikai népvándorlás erősödé­sétől is tartanak. Forrong a harmadik világ, a Szaddam­féle diktátorok felbukkanása sosem zárható ki. Mindezt súlyosbítja az atomfegyverek elterjedésének veszélye, főleg akkor, ha a Szovjetunióban nem tudják teljes mértékben megvalósítani a központi atomfegyver-ellen­őrzést. A kelet-európai nacionalizmusok ahelyett, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents