Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-11 / 264. szám, hétfő

1991. NOVEMBER 11. MOZAIK 4 APRÓHIRDETÉS • November 11-én ünneplik házasságkötésük 30. évfordulóját a legdrágább szülők, Faragó Ferenc és Faragó Erzsébet Muzslán. E szép ünnep alkalmából szívből kívánunk minden elképzelhető szépet és jót, számtalan örömteli velünk eltöltött esztendőt: lányuk, fiuk, vejük és a kis unokák, akik hálás szívvel köszönik jóságukat. Ú-3327 • 1991. november 11-én ünnepli 80. születésnapját szeretett nagynénénk, Tóth né Roszicska Hermina Marcelházán. E szép ünnep alkalmából szívből gratulál: testvére Julis családjával, valamint a rokonság. Ú-3176 Hatalmas nótaés cigánydalest a dunaszerdahelyi sportcsarnokban 1991. november 14-én 19 órakor. Fellépnek Budapest legismertebb énekesei a „Lila akácok, Minek a szív, ha úgy fáj" című műsorban; PERE JÁNOS, MADARÁSZ KATALIN, GAÁL GABRIELLA. Játszik: ifj. BERKI LÁSZLÓ és zenekara A jegy ára 60 korona, váltható a Slovakoturist irodájában, tel.: 0709/249 43, valamint a sportcsarnokban. Jó szórakozást kíván a Prius Art Szponzorok: FIMA-MÖBEL RENDEZVOUS Dunaszerdahely ÚP-1358/1 Varázsolja újjá otthonát rendeljen ablakaira alumíniumlamellás RELUXA zsalut! 3-4 fokkal hűvösebb lesz a szobában, exkluzív kivitel, lakásának ékessége, a korszerű lakás elengedhetetlen kelléke. TÖBB SZÍNBŐL VÁLASZTHAT, MEGFELELŐ ÁRON. Rövid szállítási határidővel, egyedülálló garanciavállalással nyugati színvonalon biztosítja Önnek az A L F A Kft MEGRENDELÉS, TÁJÉKOZTATÁS: Kelet-Szlovákiában Alfa spol. sr. o. Paulinyho 49 040 01 Košice tel.: 095/431 241 Nyugat-Szlovákiában Molnár Pál J. Atexyho 5 84101 Bratislava tel.: 07/782 521 (9-től 12 óráig) ÚP-1361 íT Hirdessen Ón is az Új Szóban! EGY RÉGI HAGYOMANY FELUJITASA TEHENBOGES AZ ÓVÁROSBAN NEM VÁSÁRI BÓVLI, IGAZI ATTRAKCIÓK • LÓKUPECEK ALKUDOZÁSA • LUFI HELYETT FALOVACSKÁK • MIKULÁS-NAPTÓL KARÁCSONYI VÁSÁR ,,Pozsony szabad királyi város patrónusa, Szent Márton tiszteletére ezúttal megnyitom a Márton-napi vásárt" - fejezte be ünnepi beszédét a Dóm tőszomszédságában felállított emelvényen Peter Kresánek főpolgármester. A régmúltat felidéző visszaemlékezésekből a szép számban összegyűltek megtudtak egyet s mást a város történelméből, s a hajdan oly híres, de 1948-ban megszakadt vásárok hagyományáról, mely e szombati naptól kezdve újjáéledt. A jól sikerült rendezvényt nem előzte meg különösebb csinnadratta, a hagyományőrző pozsonyi lakosság mégis tudomást szerzett róla, s kilátogatott az óvárosba. Röviddel tíz óra után megszólaltak a harsonák, majd ütemes dobpergés kíséretében felvonultak a jelmezes testőrök, alabárdosok, középkori lovagok, s diszőrséget alkottak a fából ácsolt emelvény körül. S ahogy ez ilyenkor illik, a beszédek rövidek, a kolbászok hosszúak voltak. Maga a polgármester és kísérete is megállt az egyik illatozó pecsenyesütőnél, majd a jókora sültet fehér borral öblítették le. A kofák szorgalmasan dicsérték árujukat, mely fogyott is jócskán. Pedig nem adták olcsón. Láttam olyan paprikát, melynek tíz korona volt darabja, igaz, nyomott vagy fél kilót. - Fiatal úr, garantálom, ilyen szilvapálinkát még nem ivott. Töltök egy kupicával, adok hozzá egy pogácsát és mindjárt szebbnek látja majd a világot - invitálta asztalához az egyik sokszoknyás aszszonyka a hetven felé járó érdeklődőt, és nem hiába. (A rábeszélés lélektana is fontos.) Az egyik középkori lovag - lám hogy változott a világ - arra próbálta rávenni civilruhás kedvesét, vegyen neki egy mézeskalács szivet. ,,Miért nem két deci bort?" - csodálkozott a szőke szépség. „Tudod, hogy még vár rám néhány párbaj" - hangzott a logikus válasz. - Jé, így néz majd ki az ú|onnan alakult városi rendőrség egyenruhája? - froclizta tréfásan egy középkorú hölgy a mellette elhaladó délceg ,.Aramist" aki nem maradt adós a válasszal. - Asszonyom, ma a kardokkal mar aligha boldogulnánk - sajnos. Izgalmas vivóparbajok, Teli Vilmosféle szerszámíjas célbalövések, (persze nem egy fejen lévő almára), népiegyüttesek fellépése, és rezesbanda is szórakoztatta a jelenlevőket, akik közben szorgalmasan látogatták a zöldség- és gyümölcssátrakat. De a bőrdíszművesek és a fafaragók sem panaszkodhattak érdektelenségre. (Ám a legnagyobb keletje a friss, szezámmagos péksüteménynek volt.) Az utóbbi években részt vettem néhány vásáron, s valamennyire a bóvli áru - főleg a Mexikó-platzi leértékelt termékek, melyeket természetesen nyugati szupercikkekként kínáltak - volt jellemző. Itt ennek hál'istennek nyoma sem volt. Mézet, savanyú káposztát, libát, jófajta házi tésztát, túrót, falovacskákat, kukoricaháncs-babákat és még sokáig sorolhatnám, - mi mindent lehetett kapni. Blúzokat, dzsekiket, farmernadrágokat, magnókat, pornókazettákat stb. szerencsére nem. A tízszeres feláron kínált játékok. lufik is hiányoztak. A gyermekhad mégsem távozott csalódottan, hiszen olyan jeleneteknek, munkafolyamatoknak, alkuknak lehetett szem- és fültanúja, melyeket legfeljebb csak a tévéből ismert. A rögtönzött kovácsműhelyben az izzó faszénbe „mártott", áttüzesedett Vasdarabot egy markos legény a pöröly és kalapács segítségével ripsz-ropsz patkóvá alakított. A mester ütései nyomán még harangnyelvvel ellátott cin gyertyatartók is születtek. Nem is tudom megmondani, melyik állatnak volt nagyobb sikere a gyerekeknél. A bánatos szemű fekete tehénkének, vagy a két csillogó szőrű paripának. Egyforma szeretettel simogatták őket. Régi parasztgúnyába bújt gazda harsogó szóval kínálta a fekete jószágot. Hamarosan olyan élethű alkudozás kezdődött, hogy az emberek egy része talán el is hitte, hogy az áldomást ivó parasztok üzletet kötöttek. A hangulatos, folklórműsorral tarkított vásár védnökét, Peter Kresáneket megkérdeztük, mennyire volt elégedett a látottakkal. - Ha az én káposztámból eszik, akkor legalább száz évig fog élni! (Peter Leginský felvételei) - Az emberek már elszoktak az ilyen rendezvényektől, ue azt hiszem, nem lesz nehéz visszahódítani" őket. Hajdanában a Pozsony környéki falvak voltak a város „éléskamrái", zöldség- és gyúmölcsellátói. A vásárok alkalmával mindig másmás település szállította az árut. Ezúttal Záhorská Bystricát választottuk. Jövőre talán Récsére vagy Vajnoryra hárul ez a feladat. Az idén még tartogatnak a városatyák egy meglepetést. - Igen. Mi is bevezetjük az Európaszerte elterjedt és népszerű karácsonyi vásárokat, melyek remélhetően növelik majd a város ünnepi hangulatát. ORDÓDY VILMOS REFLEX POLITIZÁLÓ TISZT URAK A francia-algériai háború éveiben úgyszólván naponta jelentek meg ilyen nyilatkozatok a világsajtóban: a hadsereg nem politizál, hanem csak honvédelmi-szakmai kérdésekben foglal állást. De ha már túlságosan gyakran állít valaki bármit, gyanússá kezd válni a dolog. Még az átlagos újságolvasó is észrevette az összefüggést, hogy a politikusok minél erőteljesebben próbálták politikai eszközökkel megoldani az Észak-Afrikában egyre mérgesedő helyzetet, a tábornokok és az ezredesek annál sűrűbben adták a világ értésére, hogy bele kívánnak szólni a dolgok intézésébe. Persze, hangsúlyozták jóidéig, csak szakmai alapon. Egészen addig hangsúlyozták ezt, amíg az avioni egyezmény megkötése után néhány nappal Algírból távirat nem érkezett Párizsba: „Három minisztert kicserélünk egy majomért". A tábornokok lázadását de Gaullenak is csak üggyel-bajjal sikerült megfékeznie. Pénteken hét szlovák nemzetiségű törzstiszt szerepelt egy teljes óra hosszat a szövetségi tévéadásban, és ez alatt legalább két tucatszor elhangzott a kijelentés: Mi nem szólunk bele a politikába, bennünket kizárólag a katonai-szakmai kérdések érdekelnek... Az ilyen kijelentések közötti összekötő szöveg annyira egyértelmű volt, hogy még azt se lehet mondani, hogy a nyilatkozatok gyanúsak. Teljesen nyilvánvaló, hogy a tiszt urak bizony akárhogy is nézzük: keményen és harsány nemzeti színekben politizáltak. Mert mi másnak minősíthető az, ha egy csapattiszti beosztásban működő őrnagy, vagy egy alezredes ilyen kijelentést enged meg magának: ,,Meg kell szüntetni a pragocentrikus hadseregvezénylést!" Vagy: „Ki kell alakítani a domobranát!" És így tovább. Ahány kijelentés, annyi megfellebbezhetetlen vélemény. Ekkora fegyelmezetlenséget még egy kisvárosi önkéntes tűzoltócsapat alparancsnoka sem engedne meg magának a parádét vezénylő parancsnokkal szemben. Három katonai érdekvédelmi szervezet képviseltette magát, és a várakozásoknak megfelelően a Socha alezredes elnökletével működő ütötte leginkább a vasat. Úgy tűnt, hogy a Hivatásos Katonák Szövetségének reprezentánsaira a józanság volt jellemző, ók felfeltették a kérdést: „Uraim, nem gondolják, hogy a hadseregnek apolitikusnak illene lennie? És nem gondolják, hogy ami itt elhangzik, az már politika?" Socha alezredes azonban leintette ezeket a bajtársakat, állítva, hogy amit a Szlovák Katonák Szövetségének, illetve a Légiónak a vezérszónokai a kamerák előtt kinyilvánítottak, az mind csak a honvédelem szakmai vonatkozásait érinti. Mintha - törzstiszt létükre - soha semmit nem hallottak volna az alá- és fölérendeltségről, a katonai titkok megtartásáról. Ezzel szemben sűrűn hivatkoztak a jugoszláviai és a szovjetunióbeli példákra. Úgy emlegették a Szovjetuniót, hogy már-már azt vártam, hogy valamelyikük így kezd egy magvas gondolatot: A mi példaképünk a nagy... De nem kezdtek így mondatot, tudták magukat türtőztetni. De vajon mire gondoltak, amikor a jugoszláv példát emlegették? Csak nem arra, hogy Európának e utolsó kommunista országában hogyan függetlenítették magukat a politikai vezetőktől a bolsevista tábornokok? Érdemes volna szemügyre venni, hogy hol jártak katonaiskolába a televízió képernyőire engedett törzstisztek, és demokrácia ide, demokrácia oda, érdemes lenne egy pillantást vetni arra is, vajon mivel foglalkoztak ezek a derék kis Napóleonok 1969 és 1989 között. Egyelőre még - bármennyire is fáj ez "Socha őrnagynak és elvbarátainak - a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságban élünk, és az egyelőre még egységes vezényletű Csehszlovák Hadsereg hivatásos állományának a tagjai a képernyőn megjelent tiszt urak. Én a hadsereg politikamentességét úgy értelmezem, hogy a katonák tudomásul veszik a demokratikusan megválasztott politikusok döntéseit. Tehát nem illő dolog, hogy őrnagyok, alezredesek és ezredesek sugalljanak a politikusoknak. Vajon mit szól a törzstisztek pénteki tévéjelenéséhez a köztársaság elnöke, aki a hadsereg főparancsnoka? És mit szól hozzá a védelmi miniszter? TÓTH MIHÁLY csehszlovák állampolgár - Maga olyan lehetetlen árat kínál, hogy még a Ráró is kiröhögi. A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 5972/91 Kaszás László, 1908. VI. 3., meghalt, Pozsony (Krasznojarszk) 5973/91 Koczkás Lajos, 1920. VI. 10., meghalt, Csallóközaranyos (Krim) 5975/91 Konkoly Árpád, 1917. VI. 2., Pózba, meghalt a SZU-ban 5976/91 Koreň František, 1924. II. 14., meghalt, Držkovce (Krasznaural) 6020/91 Kádár Sándor, 1921. II. 15., meghalt, Újfalu (Szovjetunió) 6021/91 Kalmár Vince, 1913. IV. 5., Nagymegyer (Kijev) 6022/91 Kasnyik József, 1918. XII. 3., Kürt (Ivanovo) 6023/91 Koncser Ferenc, 1913. VIII. 13., meghalt, Szőgyén (Lublina) 6024/91 Konyjar András, 1923. XII. 24., Komárom (Ural) 6025/91 Kőrös József, 1925. I. 1., meghalt, Vágsellye (Dombasz) 6079/91 Kartai László, 1920. VII. 26., Tany (Ogyessza) 6071/91 Kovács Lőrinc, 1907. VII. 21., Baka (Alabajs) 6072/91 Kukta István, 1922. IX. 2., meghalt, Oroszvár (Kijev) 6119/91 Kresnye Júlia, 1909. VI. 18., meghalt, Nagybalog (Dombasz) 6122/91 Kresnye Zoltán, 1924. VI. 25., Nagybalog, meghalt a SZU-ban 6023/91 Kovács Ferenc, 1913. III. 5., Baka, (Sztálingrád) 6124/91 Kóczi Katalin, 1918. XI. 10., Mecenzéf (Dombasz) 6125/91 Kollár László, 1919. III. 24., Kürt (Krim) 6162/91 Keszeg Mihály, 1913. II. 26., Martos, meghalt a SZU-ban 6163/91 Kiss Péter, 1913. V. 5., meghalt, Érsekújvár (Szovjetunió) 6166/91 Kontás András, 1920. XI. 25., Martos (Vinyica) 6167/91 Kuchta László, 1919. III. 14., meghalt, Komárom (Kijev) 6206/91 Katona Béla, 1921. IV. 25., Nána (Rubezsnya) 6207/91 Kollár Aladár, 1920. I. 2„ Rimaszombat (Gomel) 6208/91 Kontermann István, 1920. XI. 9., Szőgyén (Tiraszpol) 6267/91 Kálazi Ferenc, 1914. VIII. 5., Udvard, meghalt a SZU-ban 5596/91 Kúrák János, 1910. VI. 8., Panyidaróc (Szovjetunió) 5627/91 Kaján József, 1911. XI. 28., Kürt (Szovjetunió) 5628/91 Katona Gábor, 1928. III. 18., Hidaskürt (Moszkva) 5656/91 Kis Albert, 1923. I. 27., Kassa (Folytatjuk)