Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-11 / 264. szám, hétfő

1991. NOVEMBER 11 fÚJSZÓi HIREK-VELEMENYEK VÁCLAV HAVEL: SORSDÖNTŐ NAPOK Szokásos vasárnapi rádiónyilat­kozatában Václav Havel köztársa­sági elnök elmondta; a következő napok választ adhatnak arra a kér­désre, hogy az alkotmányos ténye­zők tanácskozásain sikerült-e hala­dást elérni. Állampolgáraink teljes joggal nyugtalankodnak, indokolt fo­kozódó türelmetlenségük. A jelenle­gi helyzet súlyos, s ha a következő napokban demokratikus eszközök­kel nem teremtjük meg az igazságos föderáció alapjait, akkor növekszik az alkotmányellenes lépések veszé­lye. Ilyennek minősítette Anton Hykisch (Kereszténydemokrata Mozgalom) pénteki javaslatát, amelynek értelmében politikai nyilat­kozatot kellene elfogadni Szlovákia önrendelkezéséről és függetlensé­géről. Ilyen lépés veszélyes prece­denst teremtene, s a jogi zűrzavar kezdetét jelentené. A továbbiakban Marián Čalfa ér­demeiről szólt, s rámutatott, legáli­san megválasztott szövetségi gyü­lésbeli képviselő, semmi ok tehát arra, „hogy menjen az ördögbe", ahogy egyesek követelik. Elment Yves Montand Ismét feltehetjük a kérdést, milyen a sors. Idestova egy hó­nappal ezelőtt köszöntöttük mi is a világhírű francia filmszínészt és sanzonénekest, a kemény arcú, magánéletében is sokat próbált férfit, Yves Montand-f, születésé­nek hetvenedik évfordulója al­kalmából, most pedig azt kell írnunk, elment, végleg. Pedig a hírek szerint életének követke­ző éveit három és fél éves fiának szerette volna szentelni minde­nekelőtt. Készült még egy nagy visszatérésre is, sanzonénekes­ként újra közönség elé állni. Nem tudhatjuk, mit érezhetett az utolsó napokban, iménti szán­dékai nyomán mégis megkockáz­tatjuk, leírhatta volna újfent, amit pályájának elején, negyven esztendővel ezelőtt írt magyarul is megjelent életrajzi emlékeinek élére: Csupa napfény a szívem. Bár, mint politizáló színészt, tá­madás, támadás után érte őt mind­végig, hol jobbról, hol balról, az ötvenhatos magyarországi ese­mények után is, amikor aláírta a Nagy Imre kivégzése elleni nyilatkozatot, a hatvannyolcas csehszlovákiai események után ugyanúgy, amikor még a nevét is tilos volt nálunk leírni, merthogy elítélte az „internacionalista se­gítségnyújtást", mi több, elvállal­ta a főszerepet a csehszlovákiai koncepciós perekről készült Val­lomás című filmben; a nyolcva­nas-nyolcvanegyes lengyelorszá­gi események után is, amikor végleg megrendült hite a kom munista eszmékben, melyek gyermekkorától kísérték útját. De eszmék ide, eszmék oda, Yves Montand végeredményben filmszínészként is - hangozzék bár patetikusan - az igazság pártján állt mindenkor, Az éjsza­ka kapui című, 1946-ban készült első filmje után a Salemi boszor­kányokban és számos más ké­sőbbi alkotásban, köztük politi­kai krimikben, szenvedve a hata­lom manipulációitól, egyszers­mind küzdve ellenük. Mert, ahogy kollegám irta a hetven­éves színészt köszöntő írásában: számára az emberi méltóság megóvása a mérvadó. Sajnos, hogy már csak volt. Bár ki tudja? A filmek nem halnak meg. (b. gy.) AZ EGYSÉG MEGMARADT (Folytatás az 1. oldalról) lehet elérni a valódi szuverenitást. Az első, hogy tisztázódjék Szlovákia helyzete a csehszlovák államban. Ezután természetes, hogy a köze­lebbi, a közép-európai régió integrá­ciós folyamataiban kell részt vállalni és így lehet kapcsolódni az európai egyesülés folyamatához. A KDM nem tartja megfelelőnek a hrádečeki találkozóról kiadott közleményt sem. A gazdasági kérdések kapcsán el­mondották, hogy a gazdasági re­formmal kapcsolatos alternatív ja­vaslatok helyességét az idő igazolta, de a KDM továbbra is kitart a gazda­ság és a tulajdonviszonyok reformja mellett. Ivan Šimko, a KDM tanácsának tagja terjesztette be a programterve­zet javaslatát. A kilenc pontból álló anyag részletesen foglalkozik a pol­gárral, a családdal, a nemzettel és az állammal, valamint Szlovákia kül­politikai helyzetével. Ebben az anyagban először kerül szóba, hogy a KDM a „nemzetet tartja az állam alapjának. A nemzeti elv a nemzet­közi jogi gyakorlatban az egyik leg­jelentősebb, meghatározó és életké­pes erő. A polgári elv másodlagos, és sokrétűségével az állam szerve­zeti alapja." Ugyenezen program­tervezet kitér a kisebbségekre is. Az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása, a más nemzetekkel szem­beni tolerancia a nemzetközi nor­máknak megfelelő hozzáállás a ma­gyarokhoz, ruténokhoz, ukránokhoz, németekhez, ... és minden más nemzethez, elsőrendű nemzeti köte­lesség. Alapja annak, hogy az euró­pai nemzetek közt valóban civilizált és egyenrangú partner lehessünk. A közgyűlés ezután meghallgatta a KDM minisztereinek, parlamenti klubjainak, valamint a szakbizottsá­gok vezetőinek beszámolóit, majd zárt ajtók mögött tárgyalta a revíziós bizottság jelentését és foglalkozott a lusztrációs törvénnyel. A zárt ajtók mögött zajló tárgyalásról a szombat esti sajtótájékoztatón sem szűrődtek ki hírek. Mindenki az egységet han­goztatta és erre szólította fel a kül­dötteket a szombat esti ünnepi misét celebráló zsolnai plébános is. A vasárnapi program vitával foly­tatódott, melynek témája az államjo­gi elrendezés volt. Ennek során ki­derült, hogy a mozgalomban tovább erősödik a nemzeti vonal, amelynek egy részével mindenki egyetért, így nem okozhat pártszakadást. Miután Ján Klepáč berekesztette a vitát, elindult a szavazás az alapszabály módosításáról. Ennek értelmében a mozgalom tagsága rendes és tá­mogató lehet, megmarad a KDM­klubok szervezeti formája és meg­szilárdult a mozgalmon belüli fegye­lem. Csak az esti órákban került sor az új vezetés megválasztására. A tanácskozáson részt vett az Európai Kereszténydemokrata Únió, a Magyar Kereszténydemokrata Néppárt, továbbá a német és az angol kereszténydemokra­ta irányzatú pártok számos képviselője. Ott volt Bortjs Jenó, a Magyar Köztársa­ság pozsonyi fôkonzulja is. Több hazai magyar párt - köztük az MKDM és az FMK - is képviseltette magát a tanácsko­záson. Lapzártánk idején választották újra a Kereszténydemokrata Mozgalom elnö­két Ján Čarnogurský személyében. A további tisztségeket meghatározó sza­vazatok számlálása késő éjszaka fejező­dött be. LOVÁSZ ATTILA TALÁN MÉG NEM KÉSŐ (Folytatás az 1. oldalról) szovjet érdekszférába került. Ezek­ben az években mindkét nemzet igazságtalan volt a másikkal szem­ben. A szlovákok 1939 után kiűzték az itt élő cseheket. Jómagam is úgy tartom, hogy Jozef Tisót 1947-ben jogosan ítélték el, ám úgy vélem, hogy Prága legalább olyan nagyvo­nalú lehetett volna, mint a franciák azokkal a politikusaikkal szemben, akik elveszítették politikai és erkölcsi hitelüket, mert súlyos vétkeket kö­vettek el - mutatott rá a cseh kor­mányelnök. Az elmúlt több mint négy évtized­re visszatekintve Petr Pithart nem vitatta, hogy 1948 után Szlovákia szerény autonómiáját is elveszítette. A továbbiakban Szlovákia iparosítá­sának pozitívumairól és árnyoldalai­ról szólt, ma|d az 1969-ben kikiáltott föderáció létrejöttének körülményeit elemezte, s rámutatott, hogy a meg­hirdetett önállóság is fokozatosan összezsugorodott. Szólt a cseh pa­ternalizmus okozta gondokról is. Több mint hetvenéves együttlé­tünk során sok viszály, hiba és félre­értés keletkezett, ám közös álla­munk olyan pilléreken nyugszik, amelyre ma is lehet építeni. Ezt azonban a szlovákoknak önállóan és felelősségteljesen kell végiggon­dolniuk. Talán még nem késő - fe­jezte be üzenetét a cseh kormányel­nök. Gondoljuk végig, milyen jövőt szánunk önmagunknak, gyerme­keinknek és unokáinknak Európa szívében. Ján Čarnogurský Zsolnán kijelen­tette, hogy Petr Pithart üzenetével baráti jobbot nyújtott a szlovák nem­zetnek. A Kereszténydemokrata Mozgalom továbbra is arra törek­szik, hogy a jövőben laza föderáció jöjjön létre, amelyben a honvéde­lem, a külügy és a pénznem a közös. VELENCEFÜRDÓN TANÁCSKOZOTT SZOMBATON A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE „AKI EMBERNEK HITVÁNY... ... az magyarnak alkalmatlan"- a Tamási Áron idézet Czine Mihály irodalomtörté­nésznek, a Magyarok Világszövetsége alelnökének a szájából hangzott el azon a tanácskozáson, melyet a szövetség a magyarországi Velencefürdőn, szom­baton rendezett. A tanácskozást, melyen 18 Magyarország határain túl működő magyar szervezet (szövetség, egyesület) képviseltette magát, azért hívták össze, hogy megvitassák a szövetség jelenlegi helyzetét, megújulási folyamatának to­vábbi feladatait, közös erővel készülhes­senek fel a december 11-12-én megtar­tandó rendkívüli tisztújító közgyűlésre és az 1992 augusztusában megrendezendő Magyarok III. Világkongresszusára. A rendezvényen a csehszlovákiai ma­gyarságot a Csemadok, a Szlovákiai Ma­gyar Cserkészszövetség, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének és a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szö­vetségének vezetői képviselték. Jelen volt Entz Géza, a Miniszterelnöki Hivatal hatá­rokon túli magyarokkal foglalkozó titkár­ságának vezetője, Bégány Attila, a nyu­gati magyarságért felelős kormányfótaná­csos, Szokai Imre külügyi államtitkár-he­lyettes és Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia társelnöke is. Czine Mihály megnyitóját, majd Dobos László társelnök értékelő beszámolóját követően a legélesebb vitát Bégány Attila felszólalása váltotta ki, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a nyugati emigrációban élő magyarság egy része még mindig nem hajlandó részt venni a szövetség munkájában. Élénk vitát váltott ki a de­cemberben megtartandó rendkívüli köz­gyűlés szavazati rendszere, valamint a majdani választmány összetétele is. A jelenlévők többsége támogatta azt a Komlós Attila főtitkár részéről elhang­zott javaslatot, miszerint a 60 tagú vá­lasztmány három részből tevődjön össze: a kelet-közép-európai kisebbségi, a nyu­gati szórvány magyarság és a magyaror­szági magyarok képviselői egyenlő arányban képviseltethessék magukat benne. A tanácskozás fontosságát és ered­ményességét többek között két dokumen­tum elfogadása is bizonyítja: az egyik felhívás a világ magyar szervezeteihez és intézményeihez, hogy képviseltessék ma­gukat a szövetség rendkívüli közgyűlé­sén. A másik egy, Szabad Györgyhöz, a Magyar Országgyűlés elnökéhez inté­zett levél, melyben a kisebbségi magyar szervezetek képviselői kérik, hogy a Ma­gyarok Világszövetsége a feladatának megfelelő támogatásban részesüljön a magyar kormányzat részéről. A. I. SZERBIA SZERETNE AZ ENSZ MÖGÉ BÚJNI MEGLEPŐ, DE NEM POZITÍV FORDULAT A több mint egy hónapja ostromlott Dubrovnikban tegnap reggel a horvát vé­delmi minisztérium általános mozgósítást rendelt el. Felszólította a dubrovniki tarta­lékosokat, bárhol is tartózkodnak, jelent­kezzenek a sorozóhivatalokban. A hét végén a szövetségi haditengerészet bom­bázta a várost, a szárazföld felöl a tüzér­ség indított ellene támadást. Horvátország más területein is folynak a harcok, az Európai Közösségek által meghirdetett büntetőintézkedések ellené­re. Tegnapra virradó éjszaka tüzérségi támadásnak volt kitéve Zadar kikötővá­ros, találatok érték a történelmi városköz­pontot is. Heves harcok robbantak ki Eszéken és Sinjában. Légi riadó volt No­va Gradiska térségében, heves harcok voltak a Vukovar-Vinkovci frontvonalon. Nagyon kedvezően nyilatkozott az EK szankcióiról szombati sajtóértekezletén Lojze Peterle szlovén kormányfő. Mint mondotta, a szankciók mindenkit érinte­nek, de Szlovénia számára fontos a dek­larációnak az a pontja, amely kárpótlást ígér a békefolyamatban együttműködő köztársaságoknak. Horvátország nem ennyire elégedett, a tizenkettektől többet várt. Zágráb min­denekelőtt azt kifogásolja, hogy Szerbiát nem nyilvánították egyértelműen agresz­szornak és nem fogadtak el hatékony lépéseket a horvátországi harcok beszün­tetésére. Az Európai Közösségek gazdasági szankcióihoz egyre több ország csatlako­zik. A kanadai kormány már pénteken jelezte, kereskedelmi szankciókat rendel el Jugoszláviával szemben. Támogatja az intézkedéseket Svájc is, továbbá Finnor­szág. A Szovjetunió egyetért a döntéssel, de az a véleménye, a többi országnak az ENSZ-ben kellene konzultálnia a szank­ciók alkalmazásáról. Ausztrália egyelőre tanulmányozza a szankciók részleteit, de a külügyi szóvivő jelezte, a külügyminisz­ter a napokban az EK és a Biztonsági Tanács szankcióit támogatta. A jugoszláv államelnökség szerb blokkja szombaton felszólította az ENSZ Biztonsági Tanácsit, hogy mielőbb küld­jön békefenntartó erőket Horvátországba. A BT elnökéhez intézett levél szerint sorra kudarcba fulladtak az eddigi erőfeszíté­sek a békés rendezésre. A válságért Szlovéniát és Horvátországot teszik fele­lőssé egyoldalű elszakadási törekvéseik miatt. Egyben figyelmeztet arra, Jugo­szlávia más területeire is kiterjedhetnek a harcok, mivel hon/át területről már szerb városokat is lőttek. A békefenntartó erók kiküldésének ké­rése lényeges változást jelent a szerb tábor eddigi álláspontjában. Mégsem le­het pozitívnak tekinteni, mivel a levél szerint az ENSZ-erőknek azon térségek között kellene felsorakozniuk, melyekben a lakosság többsége szerb, illetve hon/át nemzetiségű. Vagyis közvetve a világ­szervezetet szeretnék felhasználni arra, hogy Belgrád ellenőrizhesse Horvátor­szág azon területeit, ahol nagyobb számú szerb lakosság él. Tegnap a horvát hírügynökség azt je­lentette, a horvát kormány karácsonyig hosszabbította meg a szövetségi hadse­regnek adott határidőt a kivonulásra a köztársaság területéről. Emellett azon­ban azt követeli, hogy haladéktalanul vo­nuljon ki Vukovarból, Dubrovnikből és oldja fel a horvát kikötők és a horvát légtér blokádját. Még egy zábrági hír: a horvát parlament jóváhagyta a köztársasági el­nök dekrétumát, amely részleges cenzú­rát rendel el a helyi és a külföldi sajtó számára a háború, illetve a háborús ve­szély idejére. Bosznia-Hercegovinában szombaton kezdődött meg a helyi szerbek háromna­pos népszavazása arról, közös államban akarnak-e maradni minden szerbbel együtt az eddigi Jugoszláviában. A nép­szavazásról azután döntöttek a szerbek, hogy a köztársaság horvát és muzulmán képviselői megszavazták a köztársaság függetlenségét és szuverenitását. Egyéb­ként Bosznia-Hercegovina és Macedónia kérte az Európai Közösségeket, velük szemben ne alkalmazzák a gazdasági szankciókat, mivel nem részesei a ju­goszláviai konfliktusnak. Az év eleje óta október végéig 37 ízben sértették meg Magyarország légterét, eb­ből 19 alkalommal Jugoszlávia részéről, közölte tegnap a magyar rádió a határőr­ség szóvivőjére hivatkozva. A harcok kez­dete óta több mint 6500 jugoszláv állam­polgár kért ideiglenes tartózkodási enge­délyt Magyarországtól. Bejelentették azt is, a magyar határon 165 darab lőfegyvert és több mint 11 ezer lőszert koboztak el. GÉPELTÉRÍTÉS - POLITIKAI OKOKBÓL Borisz Jelcin orosz államfő pénteken rendelte el a rendkívüli állapotot a Cse­csen-lngus Autonóm Köztársaságban, ami óriási ellenállást váltott ki a helyi lakosságban. A terület központjában Groznijban az utcákon barikádokat emel­tek, tízezrek vettek részt a tüntetéseken. A BIA hírügynökség szerint a közeli Vla­gyikavkazba folyamatosan érkeznek a katonai szállító-repülőgépek a katonák­kal és a felszereléssel, nyilván, hogy érvényt szerezzenek Jelcin rendeletének. Szombaton délután négy csecsen fegyveres Törökországba kényszerítette az Aeroflot egyik utasszállító repülőgépét. A TU 154-es tegnap a kora reggeli órák­ban tért vissza Groznijba, fedélzetén mind a 178 utassal és a legénységgel. A gép­rablók sorsáról semmit sem tudni. KÖZEL-KELETI BEKETARGYALASOK FOLYTATÁS WASHINGTONBAN November 22-én Washingtonban kellene folytatódniuk a kétoldalú arab-izraeli tárgyalásoknak a közel-keleti rendezésről - közölte az AFP hírügynökség megbízható jordániai forrásokra hivatkozva. Közben folytatódnak az arabközi tárgyalások is a rendezésről. Hoszni Mubarak egyiptomi államfő az ezzel összefüggő kérdésekről tárgyalt Kairóban Jasszer Arafattal, aki több arab országot érintő körúton tartózkodik. Faruk Kaddumi, a PFSZ politikai osztályának vezetője Abdel Halim Khaddam szíriai alelnökkel tárgyalt Damaszkuszban. A megbeszéléseken megállapodás született a PFSZ és Szíria kapcsolatainak teljes körű normalizálásáról. Ezek a kapcsolatok 1983­ban szakadtak meg a palesztin frakciók közti véres libanoni harcok kirobbanásakor. NEMZETKÖZI KONFERENCIA PÖSTYÉNBEN ZÖLDET A ZÖLDEKNEK A volt szocialista országok gazdasági és ökológiai problémáit komplex módon kell megoldani - hangsúlyozták az euró­pai országok zöld pártjainak képviselői azon a konferencián, amelyre a hétvégén került sor Pöstyénben. A tizenöt ország­ból érkezett résztvevők a nemzeti kisebb­ségek jogainak védelmével, a biztonság­gal, valamint a gazdasági együttműködés lehetőségeivel is foglalkoztak. Peter Sabo, a szlovákiai Zöldek Pártja elnökének véleménye szerint a totalitárius rendszer megdöntését követő jobboldali gondolkodásmód nem segíti elő a gazda­sági és szociális problémák megoldását, sót nem kizárt, hogy a környezet további romlását okozza. A tanácskozás rámutatott arra, hogy a zöldek pártjai egyre inkább politikai pártokká alakulnak. A pöstyénihez hason­ló jellegű találkozóikkal számos probléma megoldását segítik elő. Példaként említ­hetjük meg a kelet-európai nemzeti moz­galmakkal kapcsolatos nézetek tisztázá­sát. A nyugat-európai értékelés szerint nagyrészt a sovinizmus és nacionalizmus megnyilvánulásai ezek. A kelet-európai zöldek viszont a totalitárius rendszertől megszabadított nemzetek identitástuda­tának kifejezőjeként tartják számon eze­ket a mozgalmakat. Napirendre került Európa egyesítésé­nek gondolata is. A közép-kelet-európai országok képviselői az egykori szocialista internacionalizmussal kapcsolatos rossz tapasztalatok következtében bizonyos fenntartásokkal szóltak a kérdésről.

Next

/
Thumbnails
Contents