Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-09 / 263. szám, szombat

5 KULTÚRA 1991. NOVEMBER 9. László Béla (Folytatás az 1. oldalról) a még hiányzó tizenötöt azonban (a pénzt ugyanis 35 tanár felvételére - béralapjára kérték és kapták meg) már nem tudták felvenni, mivel időközben változások álltak be a kar vezetésében. Többek között a dékán személye is változott. Peter Liba február elején, azaz éppen akkortájt váltotta fel Jozef Pástiért a poszton, amikor közzétették a magyar tagozaton még be nem töltött tanári helyekre kiírt pályázat második fordulójának feltételeit. Az új vezetés - egyebek mellett ez ügyben is - időt kért a tájékozódásra, amit természetesen respektáltak a magyar tagozat képviselői is Azt azonban már nem tudták tétlenül szemlélni, hogy a dékán különböző okokra hivatkozva egyre halogatja a pályázat megvalósításának engedélyezését. (ÉN IS) KRIPTOKOMMUNISTA VAGYOK Legalábbis Liba úr szerint. Nem mondta ugyan a szemembe, pedig én igazán mindent megtettem, hogy lehetősége nyíljon rá: néhány nappal ezelőtt megkértem, hogy bokros teendői ellenére szánjon rám egy fél órát, ő azonban a titkárnője közvetítésével azt válaszolta, hogy legkorábban egy hónap múlva, mivel a kérdésben még sok minden tisztázásra szorul. (Hogy milyen kérdésre gondolt, azt máig sem tudom biztosan, mivel nem adott módot rá, hogy elmondjam, miről is akarok beszélni vele.) Visszatérve a kriptokommunistaságra: Kardos István, a magyar tagozat akadémiai tanácsának elnöke május végén (azaz négy hónappal a pályázat második fordulója feltételeinek közzététele után) a tanács nevében írásban értesítette az oktatási minisztert arról, hogy a karon - finoman szólva - nem éppen a már említett kormánydöntésnek megfelelően alakulnak a magyar tagozat dolgai. A levélre reagálva a dékán burkoltan kriptokommunistának titulálta Kardos Istvánt (s ezzel A la bán Ferenc közvetve tulajdonképpen engem is, mivel én is írtam az utóbbi néhány hónapban egyet s mást a magyar tagozat problémáiról. Igaz, nem közvetlenül az oktatási miniszternek címezve.) Tartozom még az olvasónak azzal, hogy miért is nem vártam e sorok megírásával addig, míg a dékán által javasolt egy hónap letelik: nos, köztudomású, hogy Liba úr, ha a magyar tagozatról van szó, meglehetősen nagyvonalúan bánik az idővel. Annak a bizonyos február elején kiírt második pályázati fordulónak a megvalósítását például csak augusztus végén engedélyezte. (Egy „normális" pályázat a kiírásától számított ötödik héten belül általában le is zárul...) Nekem nemigen lenne türelmem arra, hogy hat hónapot várjak egy rábólintásra. HA DÉKÁN NINCS... ... d^kánhelyettes is jó felkiáltással mindezek után László Bélához, a kar magyar tagozatának dékánhelyetteséhez fordultam friss információkért. Tőle tudtam meg, hogy bár a pályázat második fordulója augusztus végén megvalósult és a pályázati bizottságok kilenc személyt felvételre javasoltak, a kar vezetése szeptember eleji ülésén (László Béla távollétét kihasználva) utólag néhány feltételhez kötötte a sikeresen pályázók felvételét. E feltételek egyike, hogy a magyar tagozatnak a kar akadémiai szenátusa által jóváhagyott koncepciója legyen, mert hát ilyenje, ez idáig legalábbis, nincs. Nem jóváhagyott koncepciója - az van, több is. Ezek azonban a dékán szerint (már amikor hajlandó elismerni a létezésüket) túl általánosak, nem veszik figyelembe a nyelvtörvénybe és a főiskolai törvénybe foglaltakat, söt az egyik egyenesen „a Nyitrai Pedagógiai Kar likvidálásának nyilvános proklamációja." A dékánnak tehát nem tetszenek a magyar tagozat eddigi koncepciói, s ezek után balgaság lenne elvárni, hogy a kar akadémiai szenátusának, melynek a közelmúltig csak egy magyar tagja volt, tetszeni fognak. A magyar tagozat akadémiai taKulacs Dezső nácsának tagjai szerint a tagozat problémái csak akkor szűnnének meg végleg, magyarán és pontosabban, a hazai magyar értelmiségképzés zökkenőmentes jövőjét csak úgy lehet biztosítani, ha a hamarosan megalakuló nyitrai Cirill és Metód Egyetem keretén belül, esetleg még az egyetem megalakulása előtt önálló karrá alakulhatna a tagozat. Erről, persze, a pedagógiai kar jelenlegi vezetése hallani sem akar. A dékán szerint ez különben sem tartozik sem az ő, sem pedig az akadémiai szenátus hatáskörébe. Számomra ezen a ponton lett világos, hogy Liba úr, aki szemrebbenés nélkül a nyelvtörvénnyel és a főiskolai törvénnyel ellentétesnek nyilvánította a magyar tagozat eddig kidolgozott koncepcióit (anélkül azonban, hogy pontosan rámutatott volna, az említett törvények mely paragrafusaival „ütköznek''), szóval a dékán nemigen ismeri a törvényeket. A főiskolai törvény egyik paragrafusa szerint ugyanis a karokat az adott főiskola akadémiai szenátusa alapítja és a Nyitrai Pedagógiai Kar a főiskolai törvény hatályba lépésének napján főiskolai státust kapott. Az akadémiai szenátusának tehát igenis a hatáskörébe tartozik egy önálló kar létrehozása... A magyar tagozat pedagógusai több ízben is egyeztették nézeteiket a tagozat jövőjét illetően. Alabán Ferenc, a kar magyar tanszékének vezetője elmondta, hogy az elmúlt két év során egyre jobban erősödött, mondhatni, öntudatra ébredt a tagozat, és egyértelművé vált, hogy tanárai egyetértenek a legfontosabb elvi kérdésekben. Eltérések talán csupán a céljaik elérésére választandó módszerek megítélésében vannak: akad, aki a karon belül maradó egyezkedést tartja továbbra is a járható útnak, de például Kulacs Dezső, a kar pedagógiai tanszékének docense szerint olyan eszközökhöz kellene nyúlniuk, amilyeneket az eddigiek során még nem vettek igénybe. Ha megbeszéléses alapon, tárgyalások útján nem mennek a dolgok, akkor olyan eszközöket kell keresniük, amelyekkel kész helyzet elé állítanák az illetékeseket. Gál Csaba A magyar tagozat hallgatóival beszélgetve megtudtam, hogy a kar magyar és szlovák nemzetiségű hallgatói között, egy-egy önjelölt nyelvtörvényőr időnkénti feszültségkeltő randalírozásától eltekintve, jó a viszony. A kar diákparlamentjének vezetői a magyar hallgatók érdekeit is képviselik. Gál Csaba, a diákparlament vezetőségének (egyetlen magyar) tagja elmondta, hogy az akadémiai szenátus ülésén hamarosan szóba hozzák azt is, a magyar hallgatók sem kívánják tétlenül nézni, hogy a hiányzó tanári helyekre kiírt pályázat elhúzódása miatt néhány tantárgyat egyre több magyar diáknak kell szlovákul hallgatnia. Nos, ennyi lenne mindaz, ami a Nyitrai Pedagógiai Kar magyar tagozatával kapcsolatban mostanában „újságnak" számít. Kétnapos ottlétem alatt meggyőződhettem róla, hogy nemcsak az újságírók különböző, a tagozat problémáit feszegető cikkeit (köztük nyilván ezt is) veszik falra hányt borsónak az illetékesek, hanem a tagozat tanárainak és diákjainak megoldást kereső kezdeményezéseit is. Elutazásomkor szinte biztos voltam benne, hogy amennyiben belátható időn belül akarják elérni céljaikat, akkor nem az eddigi utat kell járniuk, hanem a Kulacs Dezső által röviden vázoltat kell konkretizálniuk és követniük. Hazaérkezésem másnapján viszont megtudtam, hogy az oktatási miniszter - végre! - magához rendelte a dékánt, magyar helyettesét, a minisztérium 22. főosztályának vezetőjét és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnökét. A tanácskozásról, melyen jelen volt néhány magyar parlamenti képviselő is, nem sok hír szivárgott ki. Az a kevés viszont, ami igen, biztató. Úgy tűnik tehát, hogy a karon belüli egyezkedés továbbra is járható út marad, pontosabban, hogy most válik igazán járható úttá - föltéve, hogy a miniszter a továbbiakban is rajta tartja (legalább az egyik) szemét a magyar pedagógusképzés problémáin. KLUKA JÓZSEF (Méry Gábor felvételei) Kis NYELVŐR SZÓTÉVESZTÉSBŐL -FÉLRETÁJÉKOZTATÁS Olvasom az újságokat, s boszszankodom. Sok bennük a pongyolán fogalmazott cikk, felületesen szerkesztett mondat. Pedig nem is a nyelvművelő szemével vizsgálom e mondatokat, hanem az olvasóéval: vajon megérti-e az újságíró eszmefuttatásait vagy éppen csak egyszerű tudósításait, közléseit az, akinek szólnak. A figyelmes olvasó bizonyára szintén fennakad és mérgelődik a figyelmetlen szerzőnek egy-egy mondatán. Például ezen: „A kommunizmus bukásával e lihegve épülő emlékmű is befejezetlen maradt." A bősi vízerőműre utal itt a szerző, azt nevezi emlékműnek. Ez senkit sem zavar, hiszen sokan nevezik ezt a vízi szörnyet a gigantománia emlékművének. De a lihegve épülő emlékmű szerkezet már megzavarja a figyelmes olvasót. Meg, mert nem tudja elképzelni, hogyan épülhet lihegve egy emlékmű, ez esetben vízerőmű. S kötve hiszem, hogy a szerző tudná. Sőt bizonyára azt sem tudja, mit vetett papírra, különben nem adta volna át közlésre a cikket a szerkesztőnek. S a jelekből ítélve: a szerkesztő sem tudta, mit közöl. Pedig jó lett volna, ha még ő fejti meg, mit akart közölni a szerző, nem pedig az olvasónak kell rajta törnie a fejét. Csak sejteni lehet, hogy e rosszul sikerült szószerkezetbe azt szerette volna belesűríteni a cikk írója, hogy az erőművet a rendszerváltozás előtt buzgón, az építést elrendelő párt- és állami szervek elismerését keresve, tehát a nagy igyekezettől szinte lihegve építették. De az olvasó nem ezt érti a mondat elolvasása után, hiszen abban az épülő erőmű liheg. A szerző nem tudott megbirkózni a gondolatainak formába öntésével. Pedig csak egy szó helyett kellett volna másikat választania: az épülő igenévi jelzőt az épített igenévi jelzővel felcserélnie. Ha ezt írja: ... e lihegve épített emlékmű befejezetlen maradt, senkinek sem okoz gondot a megértésben, s magát is megkíméli az esetleges utólagos szemrehányásoktól. De a következő mondat fogalmazójának sem volt több szerencséje, mint az előbbiének: „Vasárnap a német külügyminisztérium hivatalosan kérte a jugoszláv szerveket, büntessék meg a ...lap munkatársa gyilkosságáért felelős személyeket". Ha az olvasó más forrásból is ismeri a hírt, talán meg sem akad az olvasásban, mert már sejti, hogy egy német újságíró meggyilkolásáról van benne szó. Azaz csak arról kellene, hogy szó legyen, mert valójában nem ez fejeződik ki benne. A tájékozatlanabb, de figyelmesebb olvasó arról értesül belőle, hogy a lap munkatársa követett el gyilkosságot, s az ezért felelős személyek megbüntetését kérik. Mert mi mást lehet ezen érteni:... büntessék meg a lap munkatársa gyilkosságáért felelős személyeket? A hír tehát félrevezető. Szerkesztője nem a valóságot közli benne az olvasóval. Nem, mert a lap munkatársának nem a gyilkossága, hanem a meggyilkolása az az ok, amelyért a felelősök megbüntetését kérte a német külügyminisztérium. Vagyis a hírt így kellett volna megfogalmazni: Vasárnap a német külügyminisztérium hivatalosan kérte a jugoszláv szerveket, büntessék meg a ... lap munkatársának meggyilkolásáért felelős személyeket. A vizsgált két hiba szótévesztésböl ered: a szerzők a két hasonló szó közül nem a megfelelőt, nem a szövegbe illőt választották. S lám, a nyelvi hiba logikai hibává is válhat: megváltoztathatja a mondanivalót. A lihegve épülő emlékmű szerkezet tartalmilag csak komikus, az olvasó elintézi egy mosollyal vagy rosszalló fejcsóválással, de a lap munkatársa gyilkossága - a lap munkatársának meggyilkolása helyett - bizony már félretájékoztató. JAKAB ISTVÁN NEW YORK EXPRESS HELYETTNtmMktal kUHii MBM Egyszerre közlünk rossz és jó hírt tisztelt olvasóinkkal. Az előbbi lényege az, hogy az amerikai laptulajdonos közölte velünk, továbbá minden más érdekelt féllel: személyes és anyagi gondjai, konfliktusai miatt átmeneti időre vagy teljesen megszűnteti a New York Express kiadását. Szerkesztőbizottsági ülésünkön érthetően nem nagy örömmel fogadtuk a hírt, hiszen ezt a nemzetközi hirdetőújságot az év elején jó és életrevaló ötlet hozta napvilágra, s a New York Express hamar népszerű lett olvasóink és hirdetőink körében. Ugyanakkor számba vettük a realitásokat, főleg a?t, hogy az újság magyarországi terjesztése akadozik; a hirdetésfelvétel és az ügyintézés terén, következésképpen a lap szolgáltatásaiban főleg az utóbbi időben elég sok kifogásolnivaló akadt. Márpedig manapság már egyetlen komoly lap sem engedheti meg magának, hogy ne tegyen eleget az ügyfél minden jogos kívánságának. A fenti okok miatt fájó szív' 'igyan, de tudomásul vettük a tényeket. örömmel közölhetjük viszont, hogy továbbra is lesz hasonló magyar nyelvű melléklet. Ennek szervezését és szerkesztését a legtekintélyesebb és legnagyobb példányszámú magyarországi hirdetőújság, az Expressz vállalta magára. A lap 170 belső munkatársa, a színvonalasan megszervezett hirdetésfelvétel, lapterjesztés és egyéb nélkülözhetetlen szolgáltatás kellő garanciát nyújt ahhoz, hogy ez az új vállalkozás nem bizonyul majd tiszavirág-életűnek. E hét elején az Expressz meghívásának eleget téve Budapesten tanácskoztak az Új Szó, az ungvári Kárpáti Igaz Szó, a csíkszeredai Novos lapkiadó és az Új Sport, valamint a vendéglátó lap vezetői. Megfigyelőként ott volt a kanadai és az amerikai magyar lapok egyik képviselője. Ezen a megbeszélésen jóváhagyták az új magyar hirdetési világlap, a Duna Expressz koncepcióját. A lap szombatonként jelenik meg az említett újságok mellékleteként. Rövidesen Amerikában és Kanadában is árusítják majd, tárgyalások folynak arról is, hogy a Duna Expressz az újvidéki Magyar Szó mellékleteként szintén megjelenjen. Az új melléklet tulajdonképpen az eredeti ötletre épül: szeretn^ közelebb hozni egymáshoz a különböző országokban élő magyar és nem magyar vállalkozókat, üzletembereket. Ugyanakkor nagyobb teret kíván adni a régiók gazdasági együttműködésének, hogy a kárpátaljai, a bodrogközi és az észak-magyarországi, továbbá a nógrádi, azután a csallóközi és a szigetközi, valamint más határ menti tájegységek minél több információt kapjanak egymásról, a legkülönbözőbb vállalkozási lehetőségekről. Bízunk abban, hogy a jövő szombattól megjelenő Duna Expressz megbízható és fontos partner lesz a szlovákiai üzleti életben is, megnyeri a hazai magyar vállalkozók és mások bizalmát, amely remélhetően a hirdetések növekvő számában is megmutatkozik. FALRA HÁNYT BORSÓ AVAGY Ml ÚJSÁG A NYITRAI PEDAGÓGIAI KAR MAGYAR TAGOZATÁN?