Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-09 / 263. szám, szombat

1991. NOVEMBER 9. ÚJ SZÓ* MOZAIK 4 KÁDÁR 1956-OS SZOLNOKI BESZÉDE FORDÍTÁS VOLT, VAGY NEM Nem különösebben meglepő, de alighanem érdeklődésre számot tartó bejelentést tett Balla László kárpátaljai magyar író, a Kárpáti Igaz Szó címú ungvári napilap nyugalmazott főszerkesztője, a Szovjet írószövetség tagja. Az egykori főszerkesztő a Magyar Hírlap munkatársaival beszélgetett - de a mostani, november 4-i közlésből nem világos, hogy 1990 nyarán vagy az ötvenhatos felkelés 35. évfordulójának küszöbén történt ez. A beszélgetésként közzétett nyilatkozatból kiderül, hogy Balla Lászlót 1956 novemberének első napjaiban három kollégájává! együtt a területi pártbizottság az ungvári rádió rendelkezésére bocsájtotta, amikor is ott Nyíregyháza hullámhosszán egy új adás indult. Hírek, TASZSZtudósítások és a Zsenmin Zsipao nevezetes szerkesztőségi cikke szerepelt műsoron. Balla László elmondta, hogy szovjet tisztek elejtett szavaiból arra lehetett következtetni: Kádár János Kárpátalján van.,,Kaptam ekkor egy anyagot kontrollszerkesztésre, azért, hogy nézzem át nyelvi szempontból. Magyar szöveg volt, de magoldásaiból, a nyelvi fordulataiból tudni lehetett, hogy fordítás." A szóban forgó szöveg, amint az utólag kiderült, Kádár szolnoki beszéde volt. Az emlékező szerint a szöveg eredetije oroszul íródott. „Pontosabban fogalmazva: mindenesetre nem magyarul, hanem valamilyen szláv nyelven." Balla László elmondta még; nem voltak olyan helyzetben, hogy ellent mondhattak volna a párttól jött utasításnak. „Fogcsikorgatva csináltuk a munkánkat, mert hittük, hogy Magyarország valami jobb élet felé akar elindulni." Ugyanakkor az egykori főszerkesztő minden utólagos szépítgetés nélkül, figyelemre méltó őszinteséggel elmondja, hogy később elbizonytalanodtak. „Én őszintén szólva, nem tudtam, hogy hova álljak..." - fejeződik be a Magyar Hírlap interjúja. (k-s) SÉTÁLNI MENT HÁROM KALAP HAZAI MAGYAR KÖLTÖK GYERMEKVERSEI - KAZETTÁN Azoknak, akik az utolsó pillanatban szokták megvenni szeretteiknek karácsonyi ajándékaikat, soknak, azoknak viszont, akik tudatosan kerülik a karácsony előtti üzleti „közelharcot", máris kevésnek tűnhet az az alig valamivel több mint egy hónap, ami a Szentestétől elválaszt bennünket. Elsősorban ez utóbbiak figyelmébe ajánlom, de természetesen az előbbiek is megvásárolhatják majd (ha még lesz) a Jumbo Records kiadó Sétálni ment három kalap címú, a napokban megjelent kazettáját, melyen Dénes György, Kövesd/ Károly, Simkó Tibor és Tóth Elemér megzenésített gyermekversei hallhatók. A versek fülbemászó, rockos hangvételű zenéjét Dusik Gábor szerezte. A kazetta papírborítóján a versek szövegein kívül egy nyereménysorsjegy is található: beküldői a tavasszal sorra kerülő sorsoláson kazettás rádiómagnót, BMX kerékpárt, sétálómagnót, sportszereket vagy könyvcsomagot nyerhetnek. És hogy hol kapható? Egyelőre csak a pozsonyi Magyar Könyvesboltban, de megrendelhető a Tábortűz szerkesztőségében is (PO BOX 174, 814 99 Bratislava). Az ára 69 korona. (kajó) AHOL BAJOS ÚJ SZÓT KAPNI CSAK A MAGÁNÁRUSNÁL • KEVESEBB ÚJSÁGOT VÁSÁROLNAK t OLYKOR AZ ELŐFIZETŐK SEM ELÉGEDETTEK • A PÉNZ VISSZAADÁSA NEM MEGOLDÁS Nagyon is érthető azoknak az olvasóknak a panasza, akik hiába keresik az újságárusnál kedvenc lapjukat. Hát még azokét, akik járatnak valamilyen újságot, de olykor hiába várják. Ilyen panasszal fordult szerkesztőségünkhöz Lörincz László Nyitráról. Többek közt ezt irta: „Itt, a Rekettyés lakótelepen (Klokočina) többször nem kaptam meg a Vasárnapot, a szombati, de a hétköznapi számot sem. Sót, a pénzt is visszaadták... Sajnos, az újságárusoknál egy magyar lapot sem látok. Ez eddig nem így volt". Nyitrára látogatva előbb néhány standon érdeklődtem. A központi autóbuszmegállónál már tíz órakor nem volt Új Szó, csupán Hét meg Hifi. Az újságárusnő állítólag aznap (november 7-én) hét darab Új Szót kapott, s már mind eladta Ennél részletesebben nem volt hajlandó tájékoztatni. A Patkó vendéglő előtti bódé árusa pedig csupán annyit árult el, hogy a postáról kapják az Új Szót, az eladott példányszámok alapján, s az előző napon állítólag nem mindet vették meg. A piac előtti kioszkban 11.20 órakor kértem az Új Szót, de már hiába. Itt szüntelen a sorbanállás. Egyetlen helyen, a Prior áruház előtt volt még Új Szó, jóllehet itt próbálkoztam a legkésőbb, 11.30-kor. Ez a kioszk azonban nem a hírlapterjesztő vállalathoz, hanem magánkézbe tartozik. Utam a város fópostájára vezetett, ahol Eva CigrárovéHó\, a lapterjesztés felelősétől kértem magyarázatot. Az előkerült papírok alapján megállapította, hogy panaszosunk valóban járatja az Új Szót Arra vonatkozó bejegyzést azonban nem talált, hogy valamit kifogásolt volna. Elmondta, hogy a hétköznapi számoknak a járásban 241 előfizetőjük van, Nyitrán pedig 32. A Vasárnapot 764-en, illetve 83-an járatják. Árusoknál Nyitrán 85, vidéken 70 darab köznapi Új Szót adnak el. Ebből 26 darabot magánárusok A nyitrai kioszkokba 220 Vasárnap kerül, ebből 42 magánárusokhoz. A falusi postákra pedig 145. A fópostára az árusoktól hetente érkezik jelentés arról, milyen újságból mennyit nem tudtak eladni. Eszerint csökkentik, vagy növelik a küldött mennyiséget. Októberben 518 köznapi és 121 Vasárnan maradt vissza, mégsem csökkentették a küldött példányszámot, mert újabban ismét emelkedik az eladott lapok száma -Nem vagyok soviniszta - mondta Eva Cigľárová, aki ért is magyarul. - Minden újságot egyre nehezebb eladni. Talán azért, mert az embereknek nincs pénzük. Újságárusaink panaszkodnak, hogy már nem úgy van, mint régen, amikor egyszerre 5-6 újságot is megvettek. A remitenda sokszorosa a réginek. Igaz viszont, hogy sokkal több lap jelenik meg, mint valamikor. A Rekettyés lakótelepen Etela Laluhovávaí, a 11-es számú posta vezetőjével beszélgettem. - Négy Új Szót járatunk a lakótelepre. A panaszosnak valóban visszaadtuk a pénzt, amikor nem jött elég Új Szó, s még reklamálásunkra sem kaptuk meg. Szeptemberben két alkalommal érkezett négy helyett három darab. Nemrég 280 darab Pravda nem jött meg, s hiába reklamáltuk. A pénz visszaadása az olvasót nem nyugtathatja meg, de legalább anyagilag kártalanítani kell. Új Szót itt a postán nem árusítunk, mert régebben többször visszamaradt. Újabban minden el nem adott példányt az árusító munkatársnak kell megfizetnie, mert a hírlapterjesztő vállalat nem veszi vissza. Ezért csak olyan és annyi újságot rendelnek árusításra, amennyi biztosan elfogy. Az emberek persze minket szidnak, mert mi vagyunk a legközelebb. Arra a kérdésre tehát, hogy lehet-e Nyitrán Új Szót kapni, végül is azt kell válaszolni, hogy nehezen. Ezért, mégiscsak az teszi a legbölcsebben, aki megrendeli kedvenc lapját. FÜLÖP IMRE MAGYAR KÉPVISELŐK LEVELE FRANTIŠEK MIKLOŠKÓNAK AZ EMBERI JOGOKKAL ÖSSZHANGBAN Tisztelt Elnök Úr! Az utóbbi időben gyakran előfordul, hogy a nemzeti kisebbségektől megvonnak olyan jogokat, melyeket Az alapvető jogok és szabadságok alkotmány levele, valamint a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság által is ratifikált nemzetközi dokumentumok biztosítanak számukra. Közismert kérdésről van szó, a települések, terek és utcák megnevezéséről az adott nemzeti kisebbség nyelvén is, továbbá az állampolgár nevének védelméről. Dr. Ján Bencűr belügyminiszter-helyettes 1991 október 22-én kelt OW/2-1170/1991 számú levele, a belügyminisztérium polgári közigazgatási osztályának, az általános belügyi közigazgatási osztály igazgatójának, a járási hivatalok vezetőinek eljárásai, továbbá a Matica slovenská különböző kezdeményezései összességükben arra irányulnak, hogy tudatosan szítsák a nem kívánt feszültséget. A hivatalos nyelvről szőlő 428/90. Tt. számú törvénynek, a Szlovák Köztársaság területi és közigazgatási elrendezéséről szőlő 517/90. Tt. számű törvénynek, a Szövetségi Belügyminisztérium 99/1989. Tt. számú rendeletének célirányos értelmezése, az olyan fogalmak használatát, mint „törvénysértő", „törvényellenes állapot", „az önkormányzat határozatának azonnali felfüggesztése" és hasonlók - úgy kell minősítenünk, hogy mindez az államigazgatás végrehajtó szervei jogkörének túllépése, felelőtlen és meggondolatlan eljárás, mely megzavarja a Szlovák Köztársaság amúgy is felbolydult politikai életét. Az imént emiitett értelmezések ellentétben állnak Az alapvető jogok és szabadságok alkotmánylevele 1. paragrafusának (1) és (2) bekezdésével A belügyminisztérium polgári közigazgatási osztályának részéről hasonlóan elferdített, innovált értelmezését találjuk a Szövetségi Belügyminisztérium 22/77 Tt. sz. rendeletének (OW/3-815/91 sz levél, kelt 1991 7. 23 ), mely értelmezés szerint nem lehet saját anyanyelven bejegyezni a keresztnevet, annak ellenére, hogy nyelvi szempontból nem voltak ellenvetések. Ezekre a jelenségekre. Elnök Úr, már felhívtuk az On figyelmét és átadtuk a megfelelő dokumentumokat Megkértük önt és a belügyminiszter urat, hogy változtassanak a helyzeten. Azonban ismét meg kellett állapitanunk, hogy ez nem történt meg, éppen ellenkezőleg, a törvények deformált értelmezése, az államigazgatási szervek hatalmi pozícióból történő eljárása és Hyen magatartása mesterségesen kelt bizalmatlanságot és feszültséget, tudatosan szít nemzetiségi viszálykodás

t, a társadalmi viszonyokba gyűlöletet visz a nemzetiségekkel, különösképpen a magyar lakossággal szemben. A társadalmi változások időszakában, mely változások a demokrácia és a pluralizmus, a jogállam építésének alapelveiből indulnak ki, a nemzeti kisebbségek helyzetének és jogainak érzékeny kérdése körültekintést, toleranciát, kölcsönös tiszteletet és megértést igényel, nem pedig bürokratikus hozzáállást ezekhez a problémákhoz Ezért tiltakozunk a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumának és a helyi államigazgatási szerveknek azon eljárásai ellen, melyekkel megrövidítik a nemzeti kisebbségek tagjait az identitásuk megőrzéséhez való jogukban, tekintettel a települések, utcák és terek megnevezésére is. Követeljük, hogy a miniszter úr vonja vissza kiadott rendeleteit és a szóban forgó törvényeket a 23/1991 Tt. sz. alkotmánytörvénnyel összhangban kezelje; követeljük, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács, mint illetékes szerv, adja ki egységes, közérthető értelmezését a fentebb említett törvényeknek, mely értelmezés teljes mértékben respektálni fogja Az alapvető jogok és szabadságok alkotmányievetét. Végezetül engedje meg, Elnök Úr, hogy figyelmébe ajánljuk a nemzeti kisebbségek senki által ki nem sajátítható jogát, ahogy azt az anyanyelv hivatalos és nyilvános használatáról szófó 23/1991 Tt. sz. törvény 24. és 25. paragrafusának rendelkezései rögzítik, amiként az idézett törvény 6. paragrafusának rendelkezéseit, melyek szerint a törvényeket és más jogi előírásokat összhangba kell hozni Az alapvető jogok és szabadságok alkotmánylevelével, legkésőbb 1991. december 31-ig. Nézetünk szerint a nemzeti kisebbségek jogainak megtartása államunk valamennyi szervének kötelessége. Üdvözlettel: az MKDM-Együttélés képviselői klubja REFLEX MEN LESZ-E A CS0D0R? Hónapok óta készülök arra, hogy végiglátogatom az ismert és kevésbé ismert lapok főszerkesztőit, illetve a közvéleményformálásban főszerepet játszó újságírókat, és egyetlen kérdést teszek fel mindannyiuknak. Valahogy így: Hogyan reagálna ön, ha egy szép napon a kormány, vagy a parlament valamelyik befolyásos tagja le akarná beszélni valamilyen „kényes" témával foglalkozó írás közléséről? És hasonlóképpen arra is készülök, hogy sorra látogatok 15-20 minisztert meg törvényhozót, hogy nekik meg ezt a kérdést tegyem fel: Bármilyen viszonyok között lenne-e önnek mersze hatalmi szóval betiltani valamilyen „kényes" kérdés szellőztetését a sajtóban? Örülök neki, hogy eddig nem váltottam valóra e tervemet. Úgy járhattam volna, hogy - többé-kevésbé joggal - gyakorlattól elrugaszkodott vállalkozásnak minősítik az ankétomat. Most viszont már megvalósítható ennek a veszélye nélkül. Megtörtént az első sajtóbotrány; néhány hete a Kulturný životban megjelent Martin Kasarda fiatal prózaíró „(talán) Utolsó vacsora" című elbeszélése és két hatalmi ág első számú szlovákiai reprezentánsa is nyomban cenzorért, illetve ügyészért kiáltott: Ján Čarnogurský miniszterelnökként, František Mikloško pedig a szlovák parlament elnökeként tette ezt. Ügyészséget emlegetnek és államitámogatás-megvonást, miközben a lakosság jelentős részének megbotránkoztatását róják fel a szerző, de még inkább az irodalmi hetilap főszerkesztője bűnéül. Van egy nyugati ország, ha nem tévedek Nagy-Britannia, ahol a földkerekség összes országa közül a legrövidebb sajtótörvény van hatályban. Mindössze két mondatból áll: „Sajtószabadság van. E törvényhez tilos végrehajtási utasítást kiadni." Noha meg van a véleményem országunk lakossága egy részének szellemi fejlettségéről, politikai kultúrájáról, továbbá ismerem újságíró kollégáim nagy részének múltját és szakmai kvalitásait, továbbá tudom, hogy mennyire szeretünk megsértődni, úgy vélem e nyugati ország példáját kellene nekünk is követnünk a sajtótörvény-megfogalmazásban. Sőt, minél cseppfolyósabb a társadalmi helyzet, annál rövidebb időn belül lenne ilyen törvényre szükség a sajtószabadság óvása érdekében. A világ legfejlettebb országaiban a három deklarált hatalmi ágon (törvényhozás, kormány, bíróságok) kívül negyedik hatalmi ágnak tekintik a sajtót. Még akkor is, ha sok esetben sejtburjánzásszerű kinövései vannak. Akkor is, ha a komoly sajtótermékek, tárgyilagosan tájékoztató lapok, folyóiratok, rádió- és tévéadók mellett a szó szoros értelmében elárasztja az újságkioszkokat és az otthonokat a kétes értékű, az agy és a szív helyett a hormonokat célba vevő szennylapok és műsorok tömege. Ennek ellenére nem dőlt össze sem NagyBritannia, sem Franciaország, sem a világ „fejlett Nyugatnak" titulált részének egyetlen országa. Mi viszont düledezünk. Pedig nálunk ugyancsak éberen vigyázták évtizedekig, és ahogy az ábra mutatja, vigyázzák ma is a tömegtájékoztatás és a kulturális sajtó puritánságát. Nem állítom, hogy csak azért ilyenek nálunk az állapotok, mert tájainkon immár legalább öven esztendeje (de korábban is) ugyancsak vigyáznak a sajtó erkölcseire. Ha ennek függvényében szilárdult volna meg hazánk, jobban állnánk erkölcsileg is és anyagilag is, mint Svájc, Japán, az USA és Svédország együttvéve. Rajtunk még az sem segített, hogy 1965-ben például majdnem útilaput kötöttek a talpam alá. mert egy lótenyésztési tárgykörű riportomban leírtam azt a szót, hogy: „csődör". Jött G. L. és igy szólt hozzám: „Tudod, az ifjúság is olvassa a lapunkat. Csődör helyett írjuk azt, hogy: „mén". Mire én hamarjában nem tudtam mást válaszolni, mint ezt: „Te Laci, mutasd meg magad szexuológusnak"! Most újból dühöng az erkölcsösség. Legfelsőbb szinten is, ahogy tapasztalhatjuk. Végső soron azonban talán mégsem az jelenti a megoldást, hogy néhány alkotmányos tényezőnknek azt javaslom, mutassák meg magukat szexuológusnak. Egyrészt nem biztos, hogy megfogadnák a tanácsomat, másrészt arra sem memék mérget venni, hogy ha megfogadnák is eredményes lenne a gyógymód. Persze, nemcsak azokon múlik a sajtószabadság alakulása, akik már felhördültek, és hatalmi szóval rendőrért kiáltanak, hanem azokon is, akik folyvást azt figyelik, hogy ki hördül fel az illetékesek közül. Akik „csődör" helyett - megrendelésre - főszerkesztőként már nem is ,,mén"-t Íratnának velünk, hanem valami ilyet: „ló-apaállat". Mert, ugye, fő dolog a jólneveltség! Talán mégis csak itt az ideje, hogy végiglátogassam a főszerkesztőket, és tiszteletemet tegyem néhány vezető politikusnál, megkérdezve tőlük, hogyan vélekednek a sajtószabadságról. TÓTH MIHÁLY A Nagymagyari Községi Hivatal kisüzemének asztalos megrendelhetők épületasztalos-termékek - ablakok, bejárati ajtók, - garázsajtók, falborítások,válaszfaiak. Információ a 0708/92-153-as és 92-362-es számon. ÚP-1348 A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapián tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 5148/91 Kovács Rudolf, 1918. VI. 13., meghalt, Bény (Szverdlovszk) 5149/91 Krušinsky Zoltán, 1925. IX. 25., Komárovce (Norilszk) 5185/91 Kaina Jozef, 1921. VIII. 25., Igló, meghalt a SZU-ban 5201/91 Kubík István, 1919. IX. 5., meghalt, Hidaskürt (Szevasztopol) 5241/91 Kaprinai János, 1916. X. 18., meghalt. Feketenyék, (Kujbisev) 5243/91 Kissimonyi István, 1908. IV. 7., Palást, (Szovjetunió) 5242/91 Krausz János, 1910. I. 18.,. meghalt Smolnik, (Nuzal) 5244/91 Kováč Jozef, 1917. II. 9., Panyidaróc (Ogyessza) 5290/91 Katona Szilveszter, 1923. VII. 12., meghalt, Galánta (Kijev) 5291/91 Kinčovský Michal, 1921. X. 22., Laškovce, (Krim) 5293/91 Kovács Gyula, 1919. XII. 20., meghalt, Nemesócsa (Krematovszk) 5295/91 Koza Ján, 1916. VII. 20., Kubáňovo, (Nove Sahti) v ' (Folytatjuk)