Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-08 / 262. szám, péntek

8 HÍREK - VÉLEMÉNYEK ÚJ szól 1991. NOVEMBER 7. JIŔÍ DIENSTBIER: CSEHSZLOVÁKIA ES A NATO Jirí Dienstbier szövetségi miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter, a Der Tagesspiegel berlini napilapnak adott, a NATO-csúcs nyitónapján megjelent interjújában szorgalmazta a NATO és Csehszlovákia közti kölcsönös politikai kapcsolatok átfogó, átgondolt, rugalmas, de ugyanakkor nem túl bonyolult rendszerének létrehozását. Egy ilyen rendszer megszilárdítaná Csehszlovákia bizonyosságát abban, hogy már sosem fog megismétlődni az a helyzet, amely alapvetően befolyásolta a csehek és a szlovákok több nemzedékének sorsát. ,,Ha egy ilyen kapcsolatrendszert társulásnak lehet nevezni, akkor azt mondjuk, érdekünk az ilyen társulás és törekedni fogunk rá" - jelentette ki Dienstbier. Természetes, hogy egy olyan helyzetben, amikor a Szovjetunióban, ebben a hatalmas térségben állandóan fenyeget a katoni vagy az apparátcsikok diktatúrája, e nagy ország kis szomszédai minden korábbinál intenzívebben foglalkoznak saját biztonságukkal. A kudarcba fulladt puccskísérlet ugyan végérvényesen ki-, zárta egy szovjet beavatkozás lehetőségét Közép-Európában, de a csehszlovák határoktól keletre elhangzó függetlenségi nyilatkozatok sorozata jelentós mértékben növeli a konfliktusok veszélyét. Ezek az „alacsonyabb intenzitású" konfliktusok beláthatatlan következményekkel járó katonai összetűzésekhez vezethetnek, és ezek ellenőrzése, korlátozása és lokalizálása nagyon nehézzé, esetleg lehetetlenné válhat. A külügyminiszter szerint senki sem róhatja fel nekünk, hogy minden alternatívát számbaveszünk. Ezek között azt is, hogy keleti határaink mentén fokozatosan létrejön a nem stabil államok övezete, s ezek belső problémái tükröződhetnek külpolitikájukban is. Azt a lehetőséget sem zárjuk ki, hogy esetleg egy válságiv alakul ki, amely keleten és délen a létező vagy potenciális konfliktusok láncával szinte hermetikusan körülzárja Közép-Európát. Ilyen helyzetben egész Európa érdeke a tisztázatlan biztonsági viszonyok stabilizálása a kontinens középső részén egy olyan intézmény által, amely már bizonyította hatékonyságát és életképességét. Egyáltalán nem ragaszkodunk ahhoz, hogy ezt a szerepet éppen a NATO-nak kell játszania. A helyzet azonban az, hogy ilyen célra nincs semmilyen más hatékony és életképes intézmény. Ez indokolja, hogy olyan nagy jelentőséget tulajdonítunk ennek a szövetségnek. Jirí Dienstbier a továbbiakban emlékeztetett rá, hazánk üdvözölte az amerikai és a német külügyminiszter javaslatát, hogy létre kellene hozni az Észak-atlanti Együttműködés Tanácsát, mivel ez megfelel elképzeléseinknek. Utalt arra is, hogy belátható időn belül Csehszlovákia biztonságát egy nem katonai jellegű veszély is fenyegetheti. A szovjet energiaszállítások teljes kiesése, a Szovjetunió lakosainak tömeges és irányíthatatlan emigrációs hulláma, amely rajtunk keresztül hömpölyögne Nyugat felé vagy egy csernobili típusú ökológiai katasztrófa olyan biztonsági veszélyeket jelenthetne, melyek kezelésére a NATO sincs felkészülve. Ez a fő oka annak, hogy a NATO-ban látjuk a kialakuló európai biztonsági rendszer kulcselemét, ugyanakkor nem tekintjük az egyedüli intézményesített elemnek. KAPARJKURTA Ha szerda, akkor kupa. Na nem a pénzügyminiszter, hanem a foci: a kupaszerda, amelyen - rendszerváltás ide, átalakulás oda -, szenvedünk tovább böcsületesen. Úgy, mint az ántivilág idején, amikor természetes volt, hogy ŐK, a nyugati csapatok voltak a NAGYOK, mi meg a szegény odaátiak, valahonnan az alvégről, a kacsaszögből. Akik rémülten csápolnak, menekülnek a labdától. Ők, a nagymenő profik, mi, a szocialista testnevelés önfeláldozó katonái; olyan szorgoska szürkék, akiknek pontocskákat írtak az ellenőrzőbe, ha sikerült féltucatnál kevesebbet bezsákolni. Olykor már imádkoztunk, istenem, csak lenne még rosszabb! Faszoljunk már ki úgy isten igazából, zsinórban kétjegyűt, hogy omoljon már össze az egész! Omolgatott is, jöttek is a zupák akár Dózsarendórék, akár Honvédkatonáék vagy akárkik miatt vertük egymás térdét a tévé előtt. Ma sincs másképp. Egy ilyen Genovában például, ahol az olasz közönség önfeledten énekel, hogy ujjé, a ligetben nagyszerű, meg hogy vasárnap kirándulunk. Mi meg: hűje! marha! ökör!, meg hasonló nemzeti dalokat fuvolázva. Kis pénz, kis loci, kis őröm. Csak a sörök fogynak az asztalon, meg az ember feje vált lilába. Sok fölösleges trógermunka, szemben az élvezetes játékkal. Mintha zongorahordárok motoszkálnának balett-táncosok között. Esik is vagy három gól, az olaszok úgy belejönnek, hogy maguknak is bekotornak egyet. Fogyiéknak is legyen kis örömük. S ekkor jön a nagy magyar riporter. Olyan igazi izgulós fajta, izzadt tenyerét tördelve sápítozik, még megfordítható a meccs! Hisz mi is rúgtunk egy gólt! Az ám: ó lábukkal, az ő lejükkel, az ó jóvoltukból. Sebaj! Semmi az! A győzelem a fontos, foggal, körömmel, sunyi módon, orvul, véletlenül, játék nélkül, akárhogyan. Hogy hol marad a játék, tisztesség, nyíltság, hogy emelt fővel is lehet veszíteni? Na, igen, ahhoz szufla is kellene. Az ember már nem is azt szégyelli, hogy alárendelt szerepet játszik a csapat, hanem, hogy ilyen asszisztenciát kénytelen hallgatni, a dicstelen bukás mellé a dicstelen kaparjkurta, komasógor, urambátyám filozófiát. Még szerencse, hogy az olaszok nem értették. (kövi) VIVÁT SZENTPETERVAR! PLURALIZMUS NOVEMBER 7-ÉN Borisz Jelcin állt az orosz kormány élére Tavaly még csak a baltiak nem ünnepeltek, az idén már a maradék Szovjetunió több térsége döntött így. Oroszországban viszont munkaszüneti nappá nyilvánították november 7-ét és 8-át, igy aztán az embereknek négy szabadnapjuk lett, de nagyon sokan döntöttek úgy, hogy nincs is mit ünnepelni, s még többen tapasztalhatták, hogy nincs mivel. A régi időkben az állami ünnepek előtt megjelentek az üzletekben a hiánycikkek, mostanság azonban sok helyütt tej és kenyér sincs. Tegnap déltájban telefonáltam Szentpéten/árra, hogy megtudjam, hogyan ünnepel a „forradalom bölcsője". Marina Liszocskina, a Szankt-Petyerburgszkije Vedomosztyi szemleírója adott tájékoztatást. - Éppen most fejeződött be a hivatalos ünnepség a Palota téren, ahol Anatolij Szobcsak polgármester volt a szónok. A televízió egyenes adásban közvetítette az eseményt, igy a város és a kerület lakossága láthatta, a Vivát Szentpétervár! nevű nagygyűlés nem sikeredett éppen nagyra. Pedig azt kellett volna megünnepelni, hogy a város visszakapta történelmi nevét. • Voltak más ünnepségek is, mint ez a hivatalos? - Hát persze, ünnepi ügyekben is teljes a pluralizmus. Az Auróránál a hithű bolsevikok gyűltek össze, az egyik temetőben pedig a kommunizmus áldozataira emlékeztek több százan. A kommunisták tüntetését a rendőrség akár fel is oszlat•hatta volna, hiszen Jelcin rendeletet adott ki a kommunista struktúrák betiltásáról. Úgy látszik, a rendőrség is ünnepel, így a Néva partján nem volt incidens. Ennek veszélye azonban még nem hárult el, mivel a három akció résztvevői gyakorlatilag egyidóben kezdtek szétoszlani, s ha valahol összefutnak, az aligha lesz baráti találkozó... Bár részeg verekedésektől Moszkvában sem a hagyományos módon emlékeztek meg az évfordulóról, a Vörös téren nem volt díszszemle, de még a gyülekezni vágyókat is kitiltották onnan, meg a közeli Manyezs térről is. A Dolgozó Moszkva mozgalom, a Dolgozók Egységes Frontja és a leninizmus és kommunizmus eszméiért küzdő Egység mozgalom az Oktyabr téren tartotta meg nagygyűlését, s a résztvevők nem adták fel a reményt, hogy mégiscsak bejutnak a Vörös térre. Határozatot fogadtak el, s ezt egy kissé tudathasadásos módon a már nem létező szovjet népi küldöttek kongresszusának címezték. Ebben követelték Gorbacsov leváltását az elnöki posztról és bírósági felelósségrevonását, amiért felforgatta az országot és gazdaságát. A Ljubljankán, a volt KGB előtti téren amolyan gyászszertartás zajlott, a több száz résztvevő a kommunista totalitarizmus hét évtizedének áldozataira emlékezett. Követelték, hogy a kommunista rezsimet nyilvánítsák bűnöző rezsimmé, a Vörös térről távolítsák el a Lenin Mauzóleumot és a Kreml székesegyházainak kupoláiról a ötágú csillagokat. Az évforduló előestéjén Borisz Jelcin orosz államfő rendeletet adott ki a szovjet és az orosz kommunista párt tevékenyséezúttal nem kell tartani, mivel vodka, az nincs. • Egyébként milyen volt az élelmiszer-ellátás a négynapos ünnep előtt? -A szokásosan rossz, az üzletekbe nem került több áru. Már szerdán délután nem volt kenyér a városban, tejért, tejfölért 2-3 órát kellett sorban állni. Húsból, zöldségből sem volt kielégítő az ellátás. • A három nagygyűléssel le is zárult az ünnep? - Nem, szó nincs róla, a város vezetése estére ünnepi fogadást rendez a diplomáciai testület számára, fogadja az értelmiséget, de természetesen a szegényekből sem feledkezik meg, hiszen egyre több van belőlük: a város több pontján ingyenlevest fognak osztani a polgármesteri hivatal költségére. • S hogyan ünnepel Vlagyimir Kirillovics Romanov nagyherceg, a cári trón örököse? - Nyilvánvalóan jól érzi magát a városban, feltűnő a viselkedése, mindent amúgy gazda módjára szemlél. Látogatása nem aratott osztatlan sikert, az emberek inkább amolyan egzotikumnak tekintik őt. A polgármester illusztris vendége szerdai sajtóértekezletén mindenkit megnyugtatott, csak akkor ül trónra, ha erre a nép hivatalosan felszólítja. Ez a felkérés egyelőre nem hangzott el... (görföl) i * gének betiltásáról az Oroszországi Föderáció területén, valamint szervezeti struktúráik feloszlatásáról. Egy másik rendeletben Jelcin közölte, „a gazdasági reform idejére" a köztársasági kormány élére áll. Ezt a szándékát már egy héttel ezelőtt bejelentette a köztársasági küldöttkongresszuson, amely támogatásáról biztosította. Jelcin változásokat tervez a kabinetben, de nem vált le minden minisztert. Még egy fontos megállapodást írt alá szerdán Jelcin és Leonyid Kravcsuk, az ukrán parlament elnöke: az ukrán-szovjet kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló szerződést. * * * A Novoje Vremja folyóirat legújabb számában jelent meg Alekszandr Besszmertnih volt szovjet külügyminiszter interjúja. Ebben közölte, James Baker amerikai külügyminiszter az EBEÉ-tagországok berlini külügyminiszteri konferenciáján az amerikai hírszerzés adataira hivatkozva már júniusban figyelmeztette öt a puccsveszélyre. Besszmertnih ezt állítólag személyesen közölte Gorbacsovval, aki „nyilvánvalóan nyugtalan lett, de nem esett pánikba". Mint mondotta, Gorbacsovval erről a témáról többet már nem beszélt. KINAI-VIETNAMI NORMALIZÁLÁS ENYHÜLÉS ÁZSIÁBAN Mivel a látogatás ötnapos, a hanoi vezetés két első embere még holnap is Kínában lesz, de a legfontosabb eredmények már most is összefoglalhatók. Az első helyen mindenképpen a kínai-vietnami kapcsolatok teljes normalizálását kell említeni, majd pedig a gazdaságikereskedelmi megállapodásokat. Az első az egész ázsiai nagypolitika szempontjából is különös jelentőséggel bír, az utóbbiakra pedig a két fél helyez nagy hangsúlyt. Egyrészt azért, mert tényleg szükségük van a gazdasági együttműködésre, különösen Hanoinak, hiszen elapadtak a volt testvérországokból, főleg a Szovjetunióból érkező segélyforrások. Másrészt pedig azért, mert még a látszatát is el akarják kerülni annak, hogy ideológiai csúcsról lenne szó. Ez persze már csak azért sem sikerülhet, mert a vietnami háború idején jó volt, Peking támogatta Kiet kormányfő áll, partnereik pedig Csiang Cö-min főtitkár és Li Peng kormányfő. Az ideológiai köntöst egyik fél sem tudja levetkőzni, s most már több ponton is találkoznak az érdekeik. A Vietnami KP idei kongesszusán is sokat beszéltek a reformokról, a gazdasági nyitásról, akárcsak Kínában, de mindketten szükségesnek látják a nyugati ideológia elleni harcot, elutasítják a politikai pluralizmust, a többpártrendszerről hallani sem akarnak. És bár Hanoi nem számolt le olyan keményen a demokratikus ellenzéki erőkkel, mint Peking a Tienanmen téren tette, mindkettőnek bizonyos nemzetközi elszigeteltségből kell kitörnie. És ebben, érdekes módon, még segíthetik is egymást. Ha mi nem is tudatosítjuk vagy érezzük úgy, Ázsiában mindenesetre tödénelminek tartják a látogatást, hiszen a legutóbbi kínai-vietnami csúcs óta már felnőtt egy új nemzedék. A két szomszédos ország viszonya a vietnami háború idején jó volt, Peking támogatta - a kommunista ideológia alapján - Hanoit. A kapcsolatok a hetvenes évektől fogva fokozatosan romlottak, hiszen Vietnam Moszkva felé orientálódott. Ezért a szovjet-kínai kapcsolatok mélypontra zuhanását a vietnami-kinai viszonyé is követte. Hihetetlenül kiélezte a feszültséget 1978 decemberében a vietnami csapatok bevonulása Kambodzsába. Peking, hogy megleckéztesse Hanoit, 1979 februárjában megtámadta Vietnamot. Ezután hosszú évekre szünetelt a párbeszéd, hacsak a kölcsönös szidalmakat nem tekintjük annak. Kambodzsában is egymás ellen harcoltak. Az áttörést október huszonharmadika jelentette, ekkor írták alá Párizsban a kambodzsai békemegáilapodásokat. Mivel a kambodzsai válság remélhetően rendeződik, kettejük szembenállásának sincs már komolyabb oka. Világpolitikai szerepüket tekintve a két ország nem tartozik azonos súlycsoportba, de hasonló törekvések azért felfedezhetők. Tekintettel a már említett elszigeteltségre: Vietnamnak a rendkívül súlyos gazdasági helyzetében többre nemigen van esélye - már úgy, hogy gazdasági hasznot reméljen -, mint hogy a szomszédok, elsősorban az ASEAN-tagállamok felé nyisson, amelyekkel eddig - főleg Kambodzsa miatt - szembenállt. Tizenhárom év óta az idén történt meg először, hogy a vietnami kormányfő Indonéziában, Thaiföldön és Szingapúrban járt. Az utóbbi hónapokban magas rangú kínai vezetők is több körutat tettek ázsiai szomszédaiknál. A múlt hónapban, a kambodzsai megállapodások aláírása alkalmával Baker amerikai külügyminiszter a vietnami kollégájával megtartott találkozó után bejelentette: az USA-nak szándékában áll tárgyalásokat kezdeni Vietnammal a kapcsolatok normalizálásáról. A dialógus ütemét, kereteit Washington attól teszi függővé, milyen mértékben hajlandó együttműködni Hanoi a vietnami háborúban eltűnt amerikai katonák maradványainak a felkutatásában. Sokkal nagyobb bátorság - George Bush elnök részéről - kellett ahhoz a pár nappal ezelőtti bejelentéshez, hogy Baker külügyminiszter a jövő héten Pekingbe látogat. Ez ügyben a törvényhozás már számtalanszor keményen bírálta az elnököt. Tienanmen és főleg az emberi jogok sorozatos megsértése miatt a Kongreszszus nem kívánja az együttműködést Kínával. Persze, más kifogásai is vannak: Kína rabok által előállított termékeket exportál, külpolitikájában éppúgy a dzsungel törvényeit alkalmazza, akárcsak odahaza. Vagyis: nukleáris együttműködést folytat Iránnal, a kínai parlament nemrégiben elhalasztotta az atomsorompó-szerződés ratifikálását és így tovább. Bush elnök - aki valamikor pekingi nagykövet is volt - viszont azt a nézetet vallja, hogy Kina fontos ország, nagyhatalom, együtt kell vele működni, mert sokkal rosszabb lesz, ha elszigetelődik. És még egy külpolitikai szempont: a kínai-vietnami normalizálástól Peking azt várja, hogy tovább erősödnek pozíciói a térségben, Hanoi pedig azt reméli, hogy pozitív hatással lesz az USA-hoz fűződő viszonyának a rendezésére is. Kettejüket tehát ismét egymás felé sodorják a gazdasági, politikai és ideológiai érdekek. Még ez utóbbihoz: mindketten nagyon csalódottak voltak amiatt, hogy az augusztusi moszkvai puccskísérlet megbukott. Siettek is hangsúlyozni - igaz, egymástól függetlenül -, hogy náluk viszont nem fog megbukni a szocializmus. MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN G

ünther Krause német közlekedésügyi miniszter kezdeményezésére a bajor határőrség képviselői tegnap Schirldingben folytattak tárgyalásokat a bajor-cseh határvidék válságos közlekedési helyzetéről. A résztvevők elsődleges feladatként jelölték meg a parkolók kiépítését. Krause a múlt héten Prágában megtartott európai közlekedési konferencián terjesztett elő kétoldalú programot, amely többek között feltételezi a parkolóhelyek kiépítését, a Waidhaus-Rozvadov közúti határátkelőhely megnyitását, valamint azt, hogy a hétvégeken betiltják a kamionok közlekedését. J

asszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnöke, akit Szíriában nem ismernek el a palesztin állam vezetőjeként, tegnapra virradó éjszaka Ammanból Damaszkuszba érkezett. A jordán fővárosban a madridi békekonferencia eredményeiről folytatott tárgyalásokat. Damaszkuszban Faruk Sara külügyminiszter fogadta Arafatot, aki a SANA hírügynökségnek adott nyilatkozatában közölte, útjának az a célja, hogy „a szíriai testvérekkel egyeztessék lépéseiket azon a nehéz úton, amelyet az araboknak kell megtenniük az igazságos béke felé". A palesztinokkal kapcsolatos hír: George Habbas, a Népi Front Palesztina Felszabadításáért vezetője szerdán úgy döntött, hogy felfüggeszti szervezetének tagságát a PFSZ Végrehajtó Bizottságában. Habbas hibásnak nevezte a PFSZ politikáját, amely lehetővé tette a palesztinok részvételét a közel-keleti békekonferencián. R

obert Maxwell brit sajtómágnás, aki kedden a Kanári-szigeteknél jachtjából a tengerbe esett, természetes halállal halt meg, valószínűleg még azelőtt, hogy a tengerbe zuhant. Ez derült ki azokból az eredményekből, amelyeket a spanyol hatóságok tettek közzé a boncolás után. Luis Gutierrez vizsgálóbíró még szerdán este tájékoztatta az újságírókat; lehetséges, hogy Maxwell infarktust kapott. G

eorge Bush amerikai elnök ugyan lemondta ázsiai útját, de december 7-én mindenképp részt vesz a Pearl Harbor elleni japán támadás 50. évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepségen - közölte szerdán Sean Walsh fehér házi sajtótitkár. Bushnak eredetileg látogatást kellett volna tennie Japánban, Dél-Koreában, Szingapúrban, majd Ausztráliában és a Havai-szigeteken, körútját azonban belpolitikai okok miatt lemondta. Bush a második világháború idején a csendesóceáni térségben teljesített szolgálatot, mint pilóta, ötvennyolcszor startolt a San Jacinto repülőgép-anyahajóról, a japánok egyszer le is lőtték a gépét. N

ew Yorkban, az ENSZ-alkalmazottak képviselőinek szerdai tanácskozásán közölték, hogy a világszervezet több mint száz alkalmazottját tartják fogva törvényellenesen különböző tagországok. A közgyűlés számára előkészített jelentés mintegy 45 olyan arab nemzetiségű ENSZ-munkatárs nevét tartalmazza, akiket eredetileg a palesztinok megsegítésére küldtek a megszállt területekre, ahol később izraeli fogságba kerültek. További 18 ENSZ-alkalmazottat Szíria vett őrizetbe saját vagy libanoni területen. Tizennégy foglyot elengedett, kettő a börtönben halt meg, egynek nyoma veszett, egy továbbinak máig nem sikerült kiszabadulnia. Az említett személyek közül senkinek sem volt alkalma arra, hogy bíróság előtt védekezzen - hangzott el a szerdai tanácskozáson. R

oelof Botha dél-afrikai külügyminisztert, aki magánlátogatáson tartózkodik a Szovjetunióban, szerdán este fogadta Anatolij Szobcsak, Szentpétervár polgármestere. A házigazda nagyon érdekesnek nevezte a találkozót, mert - mint mondotta - a szovjet embereknek eddig kevés és „nagyon specifikus" információik voltak a Dél-afrikai Köztársaságról. Szobcsak reményét fejezte kí, hogy a jövőben fejlődni fognak a két ország közötti kapcsolatok, ehhez Szentpétervár hozzá kíván járulni. A város érdeklődik a kétoldalú együttműködés, mindenekelőtt a közös vállalatok és bankok létrehozása iránt. erdán az UNESCO arra szólított fel, hogy május 3-át nyilvánítsák a szabad sajtó napjává. A szervezet közgyűlése arra kérte az UNESCO főigazgatóját és az ENSZ fótitkárát, derítsék ki, van-e lehetőség arra, hogy az említett napon jelentést terjesszenek elő, mi a helyzet a sajtószabadság terén a világban.