Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-06 / 260. szám, szerda

1991. NOVEMBER 6. ló/szói HAZAI KÖRKÉP LOSONCON FELKÉSZÜLTEK (Munkatársunktól) - A Számítástechnikai Vállalat losonci üzeme végzi Közép-Szlovákia délvidéki járásaiban a vagyonjegyes privatizáció regisztrálásának összegzését, a feldolgozott adatokat innen továbbítják Besztercebányára, Pozsonyba és Prágába. Magic Viktor mérnök, az üzem igazgatója a regisztráció első napjának összegzését azzal kezdte, hogy az érdeklődés - tekintettel a pénteki halottak napjára is - a várakozásnak megfelelően alakult. A hozzájuk tartozó négy járás közül a Rimaszombati járás négy regisztrációs helyén volt a legtöbb bejegyzés. Ezeken összesen 21-en jelentek meg az 1000 koronás vagyonjegybélyeggel. A Losonci járás négy regisztrációs helyén mindössze 12-en, a Rozsnyói járásban pedig kilencen éltek az első napon azzal a lehetőséggel, hogy az első konkrét lépést is megtegyék az állami vagyonból való részesedés felé. A Nagykürtösi járás két regisztrációs hivatalában komoly szándékkal mindössze négyen jártak. A négy járásban előzetesen 50 ezer darabot rendeltek a vagyonjegyes privatizáció részletkérdéseivel foglalkozó, időszakosan megjelenő információs folyóirat első számából. Ez, sajnos, még nem érkezett meg a regisztrációs helyekre, így ott a befektetési lehetőségek felől érdeklődőknek nem tudtak ezekről tájékoztatást adni. Az igazgató viszont már tudja - hiszen ő az újság első számát már megkapta -, hogy a Rimaszombati járásból 9, a Losonciból 12, a Rozsnyóiból 4, a Nagykürtósiből pedig 3 ilyen vállalat került a privatizáció első hullámában szereplő termelőegységek közé. Van, lesz tehát idő választani helyben is. Nem beszélve az ország többi részvénytársaságáról. A délvidék említett négy járása regisztrációs helyeinek személyi és technikai ellátottságát illetően minden rendben van. A 14 hivatalban 21 számítógép vár bevetésre, és minden gépre három munkaerőt biztosítottak. A losonci központban szükség esetén két, sőt három műszakos üzemelésre is fel vannak készülve. (polgári) KÖZLEMÉNY A Szövetségi Pénzügyminisztérium vagyonjegyes privatizációs központjával történt megegyezés alapján a Prágai Tájékoztató Szolgálat 1991. október 10-étől a következőképpen nyújt tájékoztatást a vagyonjegyes privatizációról: 1. Telefonon, az általános információkat nyújtó 544 444-es telefonszámon, éspedig reggel 8.00 órától este 19.00 óráig, szombaton 8.00 órától 12.00 óráig. 2. írásban a következő címen kérhető tájékoztatás: PIS, Gorkého náméstí 23, 112 82 Praha 1. 3. 1991. november 1-sejétől pedig a Hradčanská metróállomás előcsarnokában felállított információs központjukban; hétfőtől péntekig reggel 8.30-tól délután 16.30-ig. HAMIS EZRESEK! Akinek e napokban ezerkoronással fizetnek, nem árt. ha megnézi a bankjegy sorszámát és számát. Ha ez C 57, illetve 894617, akkor hamis is lehet. Ugyanis azok a hamis ezerkoronások, összesen tizenöt, amelyek október 31 -tői Mariánske Láznéban és Chebben tegnapig fennakadtak a rendőrség hálóján, kivétel nélkül a fenti sorszámmal és számmal vannak ellátva. A chebi rendőrség szóvivője a sajtóiroda munkatársának azt is elmondta, hogy a hamis bankjegyekkel elsősorban a benzinkutaknál, vendéglőkben fizettek. Az utánzat jó minőségű, a laikus a hamisítványt szinte képtelen megkülönböztetni a valódi bankjegytől. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a hamis bankjegyek Szlovákiából is származhatnak. Ugyancsak tegnapi hír, hogy Plzeňban is felfedeztek hamis ezerkoronásokat. MÚZEUM SZÜLETIK (Folytatás az 1. oldalról) ne kiépíteni, ahol minden olyan muzeológiai és tudományos információt tárolnánk, ami velünk kapcsolatos. Szeretnénk minden dél-szlovákiai múzeumot végigjárni, s feltérképezni, hol milyen anyagokat őriznek. Mindezt a komáromi múzeumban dokumentálnánk. Például, ha idejönne egy japán kutató, aki a szlovákiai magyarok használta kapaformákra kíváncsi, akkor megtudjuk majd neki mondani, hogy ezekből Rimaszombatban három, Galántán tizenhárom és Rozsnyón huszonhárom található. Ez nem zárja ki, hogy közben kiállításokat csináljunk. Ezek inkább regionális jellegűek lennének, néprajzi, történelmi vagy egyéb tematikával. - Milyenek a múzeum adottságai ehhez a munkához? - A komáromi Duna Menti Múzeum részeként mindaz rendelkezésünkre áll, ami a tudományos munkához közvetlenül szükséges. Az egyes osztályok szorosan együttműködnek, ráadásul muzeológiai szempontból ez az intézmény eddig is magyar jellegű volt. - Véleményem szerint, az utóbbi hónapokban megszületett az esély arra, hogy társadalomtudományi kutatóhálózat alakuljon ki nemzeti kisebbségünk szellemi életében. Megalakult az alapítványi jelleggel működő NEMZETISÉGI DOKUMENTÁCIÓS CENTRUM, létrejött a KOMENSKÝ EGYETEM MAGYAR TANSZÉKEN belül egy hungarológiai kabinet. Lát-e esélyt egy nagyobb kutatóintézet megszületésére? - Ez három egymástól különböző intézményi típus vagy intézeti alapképződmény. Aligha lenne okos dolog ezeket összevonni. A világon mindenütt vannak önálló levéltárak, könyvtárak, akadémiai jellegű kutatóhelyek és múzeumok. Tulajdonképpen ezeknek a csírái jöttek itt létre, s együttműködésünk a világ legtermészetesebb dolga lesz. Erről konkrétan még nem tárgyaltam senkivel. Elképzelésem szerint szorosan együtt kell működnünk. Attedósek nyilván lesznek, de erre szükség is van, hiszen így biztositható a tudományos szakterületek teljes lefedése. Persze, közös kutatási programok kidolgozását messzemenőkig el tudom képzelni. - Tekinthető-e az önök osztálya első tudományos igényű jelentkezésének az interetnikus kapcsolatokról tartott néprajztudományi konferencia? - Részben igen, bár ez a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság rendezte. Munkaidőm egyik részében ennek szervezésével is foglalkoztam, s mind a komáromi, mind az érsekújvári múzeum nagyban támogatta a rendezvényt. - Az első hetek elteltével milyen gondolatok foglalkoztatják? - Nem szeretném, ha a magyar nemzeti kisebbséget kutató részlegünk ebben a szervezeti állapotban állandósulna. Szeretném elérni, hogy hamarosan önállósuljon, s ez a szándék a komáromi múzeum részéről is nyilvánvalónak látszik. Ha megerősödünk, elvágjuk a köldökzsinórt. Ehhez az kell, hogy létrehozzunk egy múzeumi egyesületet. Ennek létrejötte után ez az egyesület alapítványt tehet, amelyre anyagi bázist építhetünk. Ennek alapjait szeretném lefektetni, amikor minden dél-szlovákiai muzeológus és magyar nemzetiségű állampolgár segítségét kérem. Ez a közeljövő feladata. - Köszönöm a beszélgetést. DUSZA ISTVÁN HIHETÜNK AZ ÉHSÉGSZTRÁJKOLÓKNAK? A pozsonyiak már rég megszokták, hogy a város főterén, a partizán szoborcsoport tövében a „hejszlovákok" tanyáznak, ott gyűjtik az aláírásokat az önálló szlovák állam kikiáltásáért. Nem csoda hát, hogy az éhségsztrájkotok is ezen az exponált helyen verték fel sátrukat, fittyet hányva arra a rendeletre, mely szerint hasonló akciókra csak a Szabadság téren (volt Gottwald tér) kerülhet sor. Persze ott nem lennének annyira az ország-világ szeme előtt, és így elmaradna a nagy felhajtás. Enélkül pedig, ugyebár, nem sok értelme van az éhezésnek. A múlt évi eredménytelen éhségsztrájk első évfordulójának „tiszteletére" - amikor is az SZNT nem hagyta jóvá a Maticaféle nyelvtörvényt - ismét megjelent néhány önsanyargató. S hogy a koplalás órái gyorsabban teljenek, a kis csoport tagjai különbózó röpiratokat szerkesztenek. Egyik „remekművüknek" a Politikusaink közömbösségének áldozatai címet adták. Az első számú áldozatnak Miloš Hlavačkát tartják, akit a múlt évi éhségsztrájkért állítólag meghurcoltak, aztán elbocsátották állásából, végül a halálba kergették (a 30 éves számítógéptechnikus öngyilkos lett). Társát Martin Urminskýt pedig Miroslav Kusý politológus, a Komenský Egyetem volt rektora az SZNT Elnökségének tagja az ország valamennyi főiskolájáról kitiltotta, ezért a fiatalember emigrálni kényszerült. Ezeket az információkat egy az egyben több napilap is átvette anélkül, hogy meggyőződött volna az állítások valódiságáról. De ebben az esetben is beigazolódott a közmondás, hogy ,,a hazug embert hamarább utolérik, mint a sánta kutyát". Nagyon hamar kitudódott, hogy a múlt évi éhségsztrájkolókat nem mellőzték, nem üldözték. A röpiratban foglaltakat Miloš Hlavačka volt munkatársai megcáfolták. Elmondták, hogy az egykori városi nemzeti bizottság számítóközpontjában dolgozó kollégájuk nem került az utcára. Felmondása szóba se került, ellenkezőleg a fiatal mérnök Ausztráliába akart menni dolgozni. Január elején beadta a felmondását és kérte öthavi bérének kifizetését, mondván angolt fog tanulni. Munkahelyén nem mellőzték, sőt három nappal a tragikus eset előtt üzemi lakást utaltak ki neki. Miroslav Kusý is határozottan cáfolta az ellene felhozott vádat. ,,Az állítás demagóg kitaláció. Ilyen lépésre, mégha szándékomban is lett volna, a rektori funkció sem hatalmazott fel. Martin Urminskýt egyébként nem is ismerem". Ennyit az éhségsztrájkolók szavahihetőségéről, melyet sokan már a múlt esztendőben is kétségbe vontak, különösen azután, mikor az orvosi vizsgálatok eredményeiből kiderült, többen csak színlelték az éhezést, de titokban táplálkoztak. . Viszont nem vonom kétségbe, hogy Boris Líčka, az éhségsztrájkolók szóvivőjének lányát megtámadták és megsebesítették. Az apa a szomorú eset kapcsán természetesen ismét szerkesztett egy röpiratét. A patetikus hangvételű írásban ez olvasható: „A történtekért a Human, a NYEE és más társadalmi csoportosulás tagjai feleljenek saját sötét lelkiismeretük, a nemzet és Isten előtt. A nemzet már megértette mi is történt". Es még egy „sztori" az elmúlt napokból. Emil Vydra, az Emberi Jogok Szlovákiai Szervezetének elnöke vasárnap az említett helyen nyílt levelet olvasott fel, melyet Václav Havelhez intézett. Azzal vádolta a köztársasági elnököt, hogy káoszt okozott Szlovákia bel- és külpolitikai életében. (ordódy) ÁLLÁSPONTJUK NEM VÁLTOZOTT (Munkatársunktól) - A jelenlegi belpolitikai helyzetet összegezte a Demokratikus Baloldal Pártjának tegnapi sajtótájékoztatóján Milan Ftáčnik, a baloldali képviselők klubjának elnöke és Ľubomír Fogaš, a BDP-SZNT képviselője. A figyelem középpontjában továbbra is a föderáció és a köztársaságok jogkörének elosztása, az azt meghatározó szerződésjavaslat vitája, valamint a nemzeti tanácsok elnökségeinek az államjogi elrendezessel kapcsolatos álláspontja állt. Pártjuk nagyra értekeli Václav Havel köztársasági elnök erőfeszítését, akinek a kezdemenyezésére az ország alkotmányos tisztségviselői a hét vegen ismét tárgyaltak a CSSZSZK új allamjogi elrendezéséről. A tárgyalásokat értekelve véleményük szerint megvan az akarat a közös állam megtartására, de a helyzetet bonyolítják a tagköztársaságok nemzetközi alanyiságai illető eltérő nézetek, vagy a szövetségi költségvetési kiadasok elosztásának a kérdései. Az utóbbi időben egyes 'apókban közölt vádakra, hogy a DBP lavíroz, Milan Ftačnlk kijelentette, hogy a választások óta nem változtattak álláspontjukon, továbbra is a két egyenjogú köztársaság föderációját tamogatják. -tgáREFLEX NEMZETIBB FRONT Vajon miért lavírozik a Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom és a Demokratikus Baloldal Pártja a Szlovák Köztársaság alkotmányának kidolgozása körüli vitában és úgy általában is? Gondolom, sokan feltették már ezt a kérdést. Valóban, miért nem tudja letenni a garast a nacionalisták mellett a kétségkívül nemzetinek és antiliberálisan orientált Čarnogurský-párt, illetve a beilleszkedési zavarokkal küzdő kommunista utódpárt ebben a már több mint egy éve folyó, a szélsőséges nacionalista erők által gerjesztett vitában? Nem pontos a kérdés megfogalmazása. Mert tudni tudnák, letennék a garast a nemzeti politikai erők oldalán, csak nem merik. Ján Čarnogurský, a kereszténydemokraták elnöke nagyon jól tudja, hogy kikkel van dolga, és mi várható el a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom plusz a Szlovák Nemzeti Párt hegemónná válása esetén olyan gazdasági helyzetben és olyan politikai kultúra mellett, amilyen a jelenlegi. És Peter Weiss is sokkal bölcsebb annál, hogy ne tudja, mire számíthat. A baloldali nemzetinek minősített politikai irányzatnak az egység a vesszőparipája. Akárcsak a bolsevik pártoknak, illetve egykor, 1939 és 1945 között a Tiso-garnitúrának, valamint minden más totalitárius politikai erőnek a XX. századi történelem folyamán. Hogy számunkra ismerős kategóriával éljek, a nacionalisták célja egy, a nálunk dicstelen véget ért Nemzeti Fronthoz hasonló homogén politikai erő létrehozása. Ezt, természetesen, nem feltétlenül ilyen néven vezetnék be, hiszen 1989 előtt volt ország, amelyben Hazafias Népfront volt a képződmény neve, és volt, ahol Munkafrontnak nevezték. A lényeg azonban mindig ugyanaz, függetlenül attól, hogy vörös-e a zászló vagy barna, esetleg püspöklila. Annak alapján, amit Ján Čarnogurský a liberalizmus ártalmairól nemrég mondott, joggal feltételezhető, hogy tőle sem teljesen idegen egy ilyen homogén politikai erő kialakításának a gondolata. Elképzelései szerint természetesen ez főképp, - ha lehet kizárólag - lila zászló alatt történne. A múlt évi júniusi választások azonban megmutatták, hogy ennek kisebbek az esélyei, mint azt a kereszténydemokraták korábban gondolták. így Čarnogurskýék ezerszer is meggondolják, szövetségre lépjenek-e vagy akár csak alkuba bocsátkozzanak-e azokkal a nemzeti-baloldali (akkor sem tévednék nagyot, ha azt írnám: nemzeti szocialista) színezetű erőkkel, amelyek a legszélsőségesebb nacionalistáknak adnak otthont, és amelyek az 1968 utáni kommunista konszolidátorok tízezreinek adtak menedéket. A kereszténydemokrata vezéreknek semmi kedvük nemzeti front alapon beolvadni egy ilyen politikai erőbe. A vezető erő szerepét Ján Čarnogurský - minden jelből erre lehet következtetni - a Kereszténydemokrata Mozgalomnak szánná. Erről aligha lesz hajlandó lemondani. Tulajdonképpen a volt kommunisták vezetői is hasonló meggondolásból lavíroznak, azzal a különbséggel, hogy Peter Weissék még vékonyabb jégen mozognak. Tisztában vannak azzal, hogy ez a párt - múltja miatt - ha minden kötél szakad, egy homogenizálódásra hajlamos politikai struktúrában bármikor nyomtalanul beolvasztható. Márpedig ezt a pártelnök aligha kívánja. Fölöttébb nagyra tartja, hogy vezetésével nemcsak sikerült a szlovák kommunistáknak pártként fennmaradniuk a bársonyos forradalom után, hanem többé-kevésbé még szalonképessé is tudott válni a párt. Az utóbbit nem mondhatja el magáról a CSKP csehországi utódpártja. Tárgyilagosan nézve a dolgot: ez szép teljesítmény, és ha csupán Peter Weissből állna a Demokratikus Baloldal Pártja, ha nem tartozna hozzá oly sok kemény bolseviki, akár még azt is mondhatnánk róla, hogy előbbutóbb visszatér a szociáldemokrata hagyományokhoz. Az a legnagyobb baj, hogy Peter Weiss még nem ismerte fel azt a paradoxont, hogy pártja jövőjét csak az a rendszer, az a politikai irányzat szavatolhatja, amely az elődpártot, a kommunistákat megfosztotta a vezető szereptől. Előfordulhat, hogy ha a Demokratikus Baloldal Pártja még szorosabbra fűzi kapcsolatait a nemzetiekkel, Peter Weiss három-négy év múlva egy nemzetifront-párt elnökeként folytatja politikai pályafutását, mondjuk Víťazoslav Móric, az entellektüel vezetésével. Ha igazán ellendrukkere volnék a pártelnöknek, és ha 'nem a demokrácia jövőjéről, a bőrünkről volna szó, már előre nevetnék e groteszk helyzeten. Csakhogy nincs nevetni való kedvem. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapián tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 7599/91 Kováč Alexander, 1922. 3. 22., Ipolynagyfalu (Szovjetunió) 7600/91 Kovács József, 1908. 12. 19., Martos, (Szamburg) 7601/91 Kovács Béla, Battyán, meghalt a SZU-ban 7602/91 Kováč Ladislav, 1905. 4. 21., Szalka, meghalt a SZU-ban 7603/91 Kováč Ján, 1912. 1. 8., Szepsi (Kuzal) 7604/91 Kováč Vincent, 1915. 3. 31., Korlát (Voronyezs) 7605/91 Kocsis József, 1909. 11. "15., Vágkirályfa ( Szaratov) 7607/91 Koncz László, 1907. 4. 20., meghalt, Gömör (Kijev) 7669/91 Kočárdy Ján, 1913. 8. 19., Szepsi (Ogyessza) 7611/91 Köpcsényi Gábor, 1915. 12. 26., Vezekény, meghalt a SZU-ban 7613/91 Körösi Imre, Rešica (Szovjetunió) 7614/91 Körtvéby Bálint, 1926. 1. 26., meghalt, Görgő (Szovjetunió) 7615/91 Körtvéby János, 1919. 12. 13., Görgő (Szumi) 7617/91 Kosík János, 1900. 6. 3., Abafalva, meghalt a SZU-ban (Vorosilov) 7619/91 Kudráč František, 1909. 6. 12., Veškovce, meghalt a SZU-ban 7620/91 Kuval József, 1913. B. 29., meghalt, Zselíz (Voronyezs) 7621/91 Kružlík Jozef, 1922. 6. 21., Vágsellye (Kijev) 7622/91 Kurucz Mihály, 1910. 1. 14., meghalt, Nádszeg (Szevasztopol) 7623/91 Kurucz Péter, 1915. 3. 3., Patas (Kumiszka) 7624/91 Kurucz József, 1920. 5. 16., meghalt, Nána (Kijev) 7897/91 Kakas János, 1906. 9. 28., meghalt, Magyarbél (Baku) 7898/91 Kalan Bertalan, 1924. 4. 27., meghalt a SZU-ban (Sztalinov) 7901/91 Karkuš Michal, 1918. 5. 19., Negyed (Sztálingrád) 7902/91 Kaszár József, 1911. 1. 28., meghalt (Szovjetunió) 7903/91 Kerezteri Vilmos, 1912. 5. 25., meghalt Farkasd (Szovjetunió) 7904/91 Kerekes Ferenc, 1912. 8. 22., Simonyi (Szovjetunió) 7907/91 Kočár Štefan, 1908. 11.6., Cestie (Szovjetunió) (Folytatjuk)