Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-05 / 259. szám, kedd

1991. NOVEMBER 5. HAZAI TÜKÖR JANUÁR 1-TŐL ISMÉT DRÁGÁBBAN LAKUNK A Szlovák Köztársaság Gazdasá­gi és Szociális Megegyezés Taná­csa az 1991. október 31-i ülésén megtárgyalta a lakbérek szabályo­zásának nulladik és első lépését, melynek menetét a CSSZSZK Pénz­ügyi Tanácsa 1991. szeptember 24­én hagyta jóvá. Az állami és a szövetkezeti laká­sok közötti indokolatlan lakbérkü­lönbséget megszüntető szabályozás az un. állami lakások (állami, közsé­gi, vállalati és magántulajdonban lé­vő házak) lakbérére, valamint a mun­kásszállásokra vonatkozik. Szlová­kiában az említett lakások a lakás­alap 27 százalékát képezik. A sza­bályozás nem vonatkozik a szövet­kezeti és a családi házak lakásaira. 1992. január 1-jéig az ún. nulladik lépéssel szabályozzák az említett lakások lakbérét, mégpedig a lakás­sal kapcsolatos szolgáltatások (sze­métszállítás, takarítás, felvonó) lak­bértől való különválasztásával és azok árának emelésével. Megszün­tetik a gyerekekre járó kedvezményt is. Tehát az összlakbér maximális árát átlagosan 80 százalékkal eme­lik (az átlagos 161 koronát lakáson­ként 253 koronára, ebből a szolgál­tatást az eddigi 43 koronáról 138 koronára). 1992. július 1-jéig hajtják végre a „tiszta" lakbér emelésének első lépését, ez 100 százalékos lesz. Az említett lépésekkel a lakbérek emelése - beleértve a szolgáltatá­sokat is - eléri a maximális felső határt, ami 1990-hez képest 160 százalékos. A BIZTOSÍTÓ IS ÚJÍT (Munkatársunktól) - A társadalmi változások a biztosítóintézetek mun­kájában is változásokat hoztak, meqszünt a Cseh és a Szlovák Álla­mi Biztosító monopolhelyzete, ez év márciusában Szlovákiában két új in­tézet - a Kooperatíva és az Otčina - kezdte meg működését, s egy sor külföldi biztosítótársaság készül be­törni a csehszlovák biztosítási piacra - tájékoztatta az újságírókat a Szlo­vák Biztosító állami vállalat vezér­igazgatója, Rudolf Janáč mérnök. A biztosítási rendszer gyökeres változások elé néz, ezért hozták lét­re a Csehszlovák Biztosítóintézetek Szövetségét, pozsonyi székhellyel. A Szlovák Állami Biztosító ez év második felében lett állami vállalat, ez idö szerint készülődik a privatizá­cióra - részvénytársasággá alakul, s természetesen az új körülmények között is szeretnék megtartani domi­náns helyzetüket. Ezért vezettek be változtatásokat a létező biztosítási formákban, s egész sor új lehetősé­get készítenek elő. Bevezették az élet- és nyugdíjbiztosítások valorizá­lását, csökkentették a biztosítási időt stb. Minden fizetőképes vállalat és vállalkozó biztosítást köthet az alkal­mazottai számára (baleset-, nyug­díj-, életbiztosítás); így nyújtva némi többletet dolgozóinak. A háztartási és lakásbiztosítások több kombinációs lehetőséget kínál­nak, de a díj is nagyobb lesz, hiszen a háztartási gépek, a lakberendezé­si tárgyak ára is megugrott - s vala­miből a biztosítónak is élnie kell. Különösen Pozsonyban szaporod­tak meg a lakásbetörések - illuszt­rálásként csupán egy adat: tavaly 48 millió koronát fizettek ki kártérítés­ként (lakásbetörésért), idén 52 mil­liót - az első félévben! Az újságírók jelenlétében száz nyertest sorsoltak ki az ifjúsági tár­sadalombiztosítási kötvény tulajdo­nosai között (a 7070 és a 8080-ra végződőket). (kop) OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Anyagtorlódás miatt holnap folytatjuk a Szovjetunióba erő­szakkal elhurcolt állampolgárok névsorának közlését. KIÉPÍTENI A REFORMÁTUS ISKOLAHÁLÓZATOT MEGALAKULT A REFORMÁTUS PEDAGÓGUSOK MUNKAKÖZÖSSÉGE Pénteken, november 1-jén a Szlovákiai Református Egyház Katechetikai Szemináriumának a szervezésében Komáromban ta­nácskozott a szlovákiai református pedagógusok alakuló országos kon­ferenciája. A konferencia mintegy 150 részt­vevője először istentiszteleten vett részt, amelyen dr. Mikó Jenő püspök hirdette az igét. Prédikációjában többek között Arisztotelész gondola­tát idézte fel: „Az ember nevelése a tudományok tudománya". A dél­előtti tanácskozáson, amelyre ugyancsak a református templom­ban került sor, Peres Imre, a kate­chetikai szeminárium igazgatóhe­lyettese vázolta a konferencia célki­tűzéseit, amelyek lényege így összegezhető: újra kiépíteni a refor­mátus iskolák hálózatát. Az első köztársaság idején hazánkban 255 református egyházi iskolában 409 pedagógus oktatott. Az egyházi is­kolákat - a magyar nyelvű tanítással egyidejűleg - az 1944/45-ös iskola­évben felszámolták. Ezeket szeret­né a református egyház legalább részben visszaállítani. Takács Zoltán, a szeminárium igazgatója, a református egyház fő­gondnoka elmondta, hogy a Refor­mátus Pedagógusok Munkaközös­sége nem kíván sem társadalmi, sem politikai szervezetté válni. Hangsúlyozta a pedagógusok ré­széről a személyes példamutatás fontosságát. Ezek után három rövid előadás hangzott el. Egyházi iskoláink a múltban címmel Ibos József nyúj­tott áttekintést az egész magyar nyelvterület református iskoláiról. Gáspár Tibor az egykori komáromi református kollégium történetét is­mertette, amely kollégiumot 1606­ban alapítottak, s 246 évnyi, egyes időszakokban viszontagságos körül­mények közötti létezés után 1852­ben szűnt meg. Jókai Mór, aki maga is a diákjai közé tartozott, egyik írásában a felvidéki magyarok Mek­kájának nevezte. Feke Zsigmond Egy kassai iskola története cimmel az egykori kassai református iskola múltját elevenítette fel. A.három előadást követően Ollós Árpád a szocialista iskolarendszer hibáira mutatott rá, amely rendszer egyirányú, ideológiai korlátok közé szorította az oktatást és a nevelést, s nem biztosított elegendő mozgás­teret a pedagógusnak. A természet­tudományi tantárgyakat azért he­lyezte előtérbe, mert azokon keresz­tül látta biztosítottnak a materialista világnézetre való nevelést. Hangsú­lyozta az előadó azt is, hogy a ter­mészettudományok oktatását az új­jászerveződő egyházi iskolákban sem volna célszerű kikerülni. Ezek után Mozgay Béla az egy­házi iskolák alapításának jogi kere­teiről tartott tájékoztató ismertetést, majd Peres Imre arról számolt be, hogy jelenleg milyenek az igények az egyházon belül az iskolák alapí­tására. Ebéd után a résztvevők kilenc szekcióban (óvodai, alapiskolai alsó és felső tagozati, középiskolai, val­lásoktatási, nevelési, zenei, gyógy­pedagógiai és általános) vitatták meg a legfontosabb tennivalókat. Az egyes szekciók és a szeminárium vezetőiből megalakult a Református Pedagógusok Munkaközösségének ideiglenes vezetősége. Az országos konferencián elhangzott javaslato­kat, elképzeléseket novemberben terjesztik az egyház zsinati tanácsa elé. Ezek között szerepel az Egyház és Iskola című lap megindítása, pá­lyázat meghirdetése egy-egy refor­mátus iskola történetének a megírá­sára és mások. A tervek szerint már a következő iskolaévben egy nyolc­és egy négyosztályos gimnázium el­ső osztályának képzése indul Ko­máromban, a már működő Kateche­tikai Szeminárium épületében. Az egyház tulajdonát képező ingatlanok visszaszerzése után diákszálló és iskolai étterem létesítését tervezik. A jövő iskolaévben a szeminárium oktatási formái is jelentősen bővül­nek, később Közép- és Kelet-Szlo­vákiában is számítanak egy-egy gimnázium létesítésével. A Református Pedagógusok Munkaközösségének alakuló össze­jövetele záró istentisztelettel ért vé­get. A legközelebbi konferencia összehívását a jövő év tavaszára tervezik. K. T. KERESZTÉNYDEMOKRATÁK TANÁCSKOZÁSA 1991. november 3-án az MKDM központi irodájában megbeszélést folytattak a csehországi Kereszténydemokrata Párt küldöttsége és az MKDM vezetői. Václav Benda, a Kereszténydemokrata Párt elnöke és Bugár Béla, az MKDM elnöke kölcsönösen tájékoztatták egymást a politikai együttműkö­dés lehetőségeiről. Egyhangúlag leszögezték, hogy a működőképes szövet­ségi államformát tartják a legelfogadhatóbbnak. Támogatják a radikális gazdasági átalakítást és a demokratikus jogállam építését. Csak ezeknek az elveknek az érvényesítése lehet biztosítéka a csehek, szlovákok és a nem­zeti kisebbségek együttélésének. Egyetértettek azzal, hogy a jövőben is közösen fogják keresni a mezőgazdaság átalakításának hatékony formáit. Mindkét fél hangsúlyozta, hogy jövőbeli együttműködésük fő alapelve a kereszténydemokrata szolidaritás. Az MKDM sajtószolgálata „APOLITIKUS RENDŐRSÉG" Országos beszédtéma október 28-a óta a rendőrség magatartása. Sok ezerszer feltették a Csehszlovák Köztársaság 73. születésnapja óta a kérdést: miért nézték rendőreink tétlenül a randalírozókat? Valóban, miért nem hangzott el azon az emlékezetes napon az 500 rendőrt vezénylő belügyminisztériumi vagy rendőrigazgatósági illetékes szájából az a vezényszó, amely hasonló helyzetben a világ minden országában elhangzik: „A hangadókat igazoltatni, a randalírozó gócokat feloszlatni!" Vagy az ilyen vezényszó csak a demokratikus Franciaországban és a jogál­lamok mintaképének tekintett Angliában hangozhat el? Pozsonyban, a főtéren mindenesetre nem hangzott el. De hogy mégse mondhassa senki, hogy a rendőri testület csupa Mihaszna Andrásból áll, letartóztattak egy 16 éves börbajuszú legénykét, aki - akárhogy nézegetem is az elvezetésekor készült pillanatfelvételt - még büszke is volt rá, hogy a figyelem középpontjába került. Egyszer még mártír lesz belőle, akárki meglássa! Akkor, 1989 novemberében mindannyian szorongva figyeltük, hogyan viszo­nyul az eseményekhez a hadsereg, nyugton marad-e a Népi Milícia, a kommu­nista párt vasöklének titulált magánhadsereg, továbbá találgattuk, sikerül-e legalább semlegesíteni a rendőrséget. Szerencsénk volt. Az oszlásnak indult kommunista pártban akkor már olyanok kerültek vezető pozícióba, akik belátták, hogy egyetlen mód van a túlélésre: ha meghajlanak őfelsége, a nép akarata előtt, és nem avatkoznak be. A hadsereg így a kaszárnyákban maradt, a kakaskodó milicista parancsnokokat is leintették, a rendőrség számos tisztje pedig - emlékezzünk csak vissza azokra a napokra - csatlakozott a totalitariz­must egy emberként elutasító százezres tömeghez. Egyes kimutatások szerint a fegyveres testületek hivatásos állományának több mint 90 százaléka tagja volt a kommunista pártnak, így nem megalapozat­lan aggodalommal tettük fel a kérdést: vajon be tudnak majd a katonák és a rendőrök illeszkedni a demokratikus rendszerbe? Szerencsére 1990-ben hasonló helyzet volt nálunk, mint Olaszországban a második világháború után, ahol szintén felmerült a kérdés: mi történjék a rendőrséggel, amely Mussolini uralmának több mint három évtizede alatt formálódott olyanná, amilyen lett? Az egyik vezető olasz politikus - bölcsen - így intézte el a dolgot: „Ugyan kérem, az egyszerű rendőr úgysem vette komolyan a fasisztaságot..." A főkolomposokat felelősségre vonták, velük együtt azokat is, akik bűnt követtek el, és hozzáláttak a politikamentes rendőrség kialakításához. Formálisan Szlovákiában is politikamentes a rendőrség. Az állomány több­sége nem csinált nagy ügyet a párttagságból, legfeljebb a magasabb beosztá­súak tartották fontpsnak, hogy ország-világ tudomására hozzák: visszaadták a piros könyvet. Úgy vélem, egyetlen tisztességes embernek sem okozott különösebb lelkiismeret-furdalást hátat fordítani egy olyan pártnak, amilyen a kommunista. Csakhogy nálunk elmaradt a rendőr-fökolomposok felelősségre vonása. Még a titkosrendőröké is. Éppen úgy elmaradt, mint az élet összes többi területén. Sok olyan rendőrtiszt is a helyén maradt, akinek az összes nagy sikerélménye, karrierjének minden mozzanata a pártállam működéséhez kapcsolódott. Volt egy időszak, amikor a legkompromittálódottabbak is egymást káderezték a forradalom után. Természetesen kéz kezet mos alapon. Mit gondoljunk a szlovákiai rendőrségben uralkodó viszonyokról, amikor a rendszer egyik legismertebb és legdédelgetettebb rendőrtisztje a lordulat után pártot alapítha­tott? Természetesen szélsőséges nemzeti alapon. írásom címét ezért voltam kénytelen idézőjelbe tenni. Rendőrségünk olyan szempontból valóban apolitikus, hogy az egységeknél formálisan már sem a kommunista pártnak, sem más pártoknak nincs alapszervezetük. Mivel azonban a szélsőségesen nacionalista pártok sorozatos randalírozása cseppfo­lyóssá, bizonytalanná tette a viszonyokat, az egykor vörös kommandó alatt álló rendőrség (amely akárhogy nézzük is, elveszítette biztonságérzetét és tájékozó­dóképességét) lelkileg a teljes cselekvésképtelenség állapotába került. Parancsnokai pedig legalább két vasat tartanak a tűzben. Egyikük sem mer kockáztatni, gondolván, hátha fennmarad a föderáció, vagy: hátha mégis létrejön az önálló szlovák állam! így gondolkodnak, ha már egyszer túléltük a kommunizmus bukását, most, ebben a kiszámíthatatlan helyzetben legoko­sabb lesz várakozó álláspontra helyezkedni. És a végeredmény: inkább elfordítják a fejüket, hogy ne lássák meg, amikor közbe kellene avatkozni. Teljesen nyilvánvaló, hogy így, ilyen magatartással akaratlanul is azokat segítik, akik célja a bizonytalanságkeltés. Október 28-án letartóztattak egy fiatalkorút. Ahelyett, hogy például azt vizsgálták volna, ki mozgatja a szélsőséges nacionalistákat szállító autóbuszka­ravánokat. TÓTH MIHÁLY A SZLOVÁK MEZOGAZDASAGI BANK KOZLEMENYE Csökkentett kamatlábak A CSSZSZK Pénzügyi Tanácsának javaslatára a Csehszlovák Állami Bank által végrehajtott hitel- és betétkamatláb-csökkentéssel összefüggésben a hitelforrások hozzáférhetősége érdekében a Szlovák Mezőgaz­dasági Bank Rt. 1991. október 21-től a következőképpen állapította meg a hitelek és betétek éves kamatlábait: 1. Határidős letéti jegyek: 12 hónapra 11 ,o % - 3 hónapra 6,0 % 18 hónapra 12,0 % - 4 hónapra 6,5% 0 - 5 hónapra 7,0 % " liei w - 6 hónapra 7,5 % - rövid lejáratú 14,0-17,0 % - 7 hónapra 8,0 % - váltók fedezése 13,5-15,0 % - 8 hónapra 8,5 % - középlejáratú 14,0-17,0 % - 9 hónapra 9,0 % - hosszú lejáratú 17,0 % Bankunk 1991. november 1-től visszamenőleges hatállyal módosítja a középlejáratú hitelek kamatlábait saját részvényeseinek és a kezdő vállalkozóknak, akiknek megfelelő távlati elképzeléseik vannak, s akik teljesítették kötelezettségeiket a bankkal szemben. Konkrétan az 1991-ben nyújtott magas kamatlábú hitelekről van szó. Részletes tájékoztatást a Szlovák Mezőgazdasági Bank Rt. összes fiókjában kaphatnak az érdeklődők. UP-1351 REFLEX

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents