Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-28 / 279. szám, csütörtök

, ÚJ szól HAZAI KÖRKÉP INFLACIOSEMLEGESEN REFLEX PÉNZÜGYMINISZTERI GONDOLATOK A KÖLTSÉGVETÉSRŐL Keddi'ülésén vitatta meg a szlovák kormány az 1992-es évre szóló költségvetési javaslatot. Jozef Dančo, a Szlovák Köztársaság pénzügyminisztere a vitát követó sajtótájékoztatón hosszan magyarázta a költségvetés hogyanját és miértjét, válaszolva a felmerülő kérdésekre is. Ezeket az információkat adjuk közre alább, a teljesség igénye nélkül. ELEKTRONIKUS ALABÁRD Ne kerülgessük a forró kását, hanem mondjuk ki nyíltan, hogy a szlovákiai magyarságot képviselő politikai erők működését többé-kevésbé rendszeresen figyelők ma elsősorban arra kíváncsiak, vajon az Együttélés néhány vezetőjének az utóbbi hetekben a szlovák szuverenitás gondolatával kapcsolatban elhangzott több, kimondottan megértő, sőt, már-már egyértelműen támogató kijelentése szóbotlás, „hangosan gondolkodás" volt-e, vagy tudatos megnyilvánulás. Figyelembe véve, hogy némely hazai magyar pártvezetőknek nem erőssége a pontos, félre nem érthető fogalmazás (érdemes végiglapozni a szlovákiai magyar sajtóban „másnap" megjelent utólagos magyarázkodásokat, nyilatkozat-helyreigazításokat), mindeddig reménykedhettünk abban, hogy az Együttélésnek a szlovák nemzeti vonal reprezentánsaihoz való közeledése csak futó flört, amelynek nem lesznek komolyabb következményei. Csakhogy egyre több jelből arra következtethetünk, hogy a „randevúk" ismétlődtek, így félő, hogy már a nem kívánt „terhességgel" is számolnunk kell. Nyilvánvaló, hogy az ilyen kapcsolatból csak torzszülött jöhet a világra, akit majd nekünk, szlovákiai magyaroknak kell eltartanunk. Václav Havel köztársasági elnök látva, hogy a szlovák szeparatisták magatartásának hatására a szakadék szélére sodródott az ország, a parlamentekhez és a képviselők választóinoz fordult, és javaslatot tett olyan alkotmányos biztosítékok kialakítására, amelyek révén megakadályozható az állam szétzüllesztése, lehetővé válik a politikai kalandorság megfékezése, az ország működőképességének szavatolása, elsősorban pedig a lakosság leglényegesebb kérdésekről alkotott véleményének a megismerése. Minden párt pontosan úgy reagált az elnök kezdeményezéseire, ahogy az korábbi magatartása alapján várható volt. A szlovák nacionalista pártok még úgyabbul. Az enyhe kifejezés, hogy fanyalogtak. Az emberségéről, demokráciasze-. retetéról világszerte ismert Václav Havelt már-már diktátorjelöltként emlegetik, azt akarják a lépten-nyomon Bonaparteként ágáló parlagi politikusok választóikkal elhitetni, hogy Havel elnöki rendszert kíván létrehozni, és hogy a parlament jogkórének megnyirbálására törekszik. Némely politikusok úgy állítják be a dolgokat, mintha a meglevő parlamentek minden elképzelést fölülmúló színvonalon működnének. Mi tagadás, kedvezően vélekednek magukról a honatyák. Nem szorul bizonyításra, hogy a föderáció megtartása a demokráciát jelenti, a szlovák állam létrehozása pedig a diktatúra visszatérését jelentené. Általában is, a szlovákiai magyarság vonatkozásában pedig különösképpen. Emlékezzünk csak vissza azok megnyilvánulásaira, akik a nacionalisták közül a magyarok további sorsával kapcsolatban az utóbbi két évben kifejtették véleményüket. Jozef Márkus például szétszórásunkkal (diaszpóra) oldaná meg a kérdést, a Szlovák Nemzeti Párt „bez výnimky-t" kiált, az egy csapásra hazafiakká vált tegnapi internacionalisták teljes érzéktelenséget mutatnak ügyünk iránt, Vladimír Mečiar, aki tavaly októberben még megvédett bennünket, teljesen lepaktált a nemzetiekkel. Ilyen körülmények között az Együttélés volt az egyetlen szlovákiai párt, amely nem úgy reagált Havel elnök kezdeményezésére, ahogy várhattuk. Az történt, hogy egyes vezetői legalább annyira fanyagolnak az elnök által előterjesztett kezdeményezések kapcsán, mint a szlovák nacionalista pártok képviselői vagy azok a cseh politikusok, akik már csak alig leplezik, hogy vagy csak unitáris államot tudnak elképzelni, vagy egy különálló Csehországban gondolkodnak. A legrosszabb rémálmunkban sem tudtuk volna elképzelni, hogy olyan helyzetben, mint amilyen a mostani, koalíciós partnerével együtt az Együttélés egyértelműen nem az igazságot, emberszabású polgári demokráciát ígérő föderáció híveihez csatlakozik, hanem ugyanúgy, mint a szlovák nemzeti pártok, elkezdi csümi-csavarni a dolgot. Olvasom a köztársaság elnökének átadott Együttélés-levelet. Duray Miklós írta alá. Keresem benne a jövőnket érintő elképzeléseket, de csak a már helyrehozhatatlan múltra vonatkozó utalásokat találok benne. Múltunkkal tisztában vagyunk, tudjuk, mi történt velünk 1938 és 1945 között, hiszen még sokan élünk, akik szenvedő alanyai voltunk az „országgyarapító" Horthy rendszerének. Tudjuk, hogy milyen következményei lettek a kassai kormányprogramnak, és még csontjainkban érezzük a Csehországba irányuló deportációs marhavagon-szerelvények zakatolását, és még mindig zsibbad az arcunk a pofonoktól, amelyeket magyarságunk miatt az álpartizánoktól kaptuk. Ezek azonban már helyrehozhatatlan tények, amelyeket nem lehet meg nem történtté tenni. A tehetségtelen szlovák nacionalista politikusokat is arról lehet megismerni, hogy pozitív jövőképformálás helyett mindig a múlt sérelmeivel foglalkoznak. Az ezeréves magyar elnyomást emlegetik, és azt akarják elhitetni, hogy nem Masaryk volt a demokrata, hanem Jozef Tiso. Nem képesek felismerni, hogy nyomorunk előidézője a totalitarizmus volt. Demagógiával arra hivatkoznak, hogy „tavaly elótt" jobb volt, és azt a rendszert próbálják megreformálni, amely totálisan összeomlott világszerte, összeomlott, mert nem volt emberszabású. Aggaszt, hogy a Duray-levél is csak a múlttal foglalkozik. Még tízezrével élnek, akik megszenvedték a múltat, de kötve hiszem, hogy ók is nem azt becsülnék többre, ha parlamenti pártjaink vezetői inkább a jövőt illetően bocsátkoznának alkuba az elnökkel. A föderáció megmentése a jövőt, a demokráciát jelenti, és számunkra a múlt tisztázását is csak a demokrácia szavatolhatja. Nem lehet észre nem venni, hogy a szlovák nemzetiek egyik ismertetőjele a múlt kisajátítása. Tehát elhibázott feltételezés, hogy esetleg éppen velük összefogva tisztázhatjuk históriánkat. A huszadik század végén élünk, és egészen új jelenségek foglalkoztatják a világ jobbik felét. A múltba merülök Beszterce ostromának Pongrácz grófját juttatják az eszembe. Aki alabárddai harcolt. Ez a fegyver ma már akkor sem lehet hatásos, ha elektronikus változatában alkalmazzuk. TÓTH MIHÁLY MEGHÍVÓ HELYETT AZ I. BARTÓK BÉLA ZENEI TALÁLKOZÓ ELÉ 1991. NOVEMBER 28. VISSZHANG AZ MKDM NEM ÉRTI Nem értjük, ki képviseli az MKDM-t a prágai képviselői klubban, melynek, nem értjük hogyan, az MKDM-Együttélés nevet adták, holott nincs MKDM tagja. Ha (sm), vagyis Somogyi Mátyás tudósító urat kérdeznénk, biztosan találna magyarázatot arra is, mitől MKDM képviselő Magyar Ferenc (Új Szó, 1991. nov. 14. „Nincs megegyezés" cím alatt). Talán még az is megmagyarázható, miért nevezi Batta képviselő úr az MKDM-Együttélés referendum-kérdésfeltevésének a klub által kidolgozott népszavazási kérdést, ha ezt az egyik MKDM képviselővel sem beszélték meg (Új Szó, 1991. nov. 19.). Az azonban már végképp érthetetlen, hogy a klub a köztársasági elnöknél tett látogatásán ki képviselte az MKDM-t (Új Szó, 1991. nov. 26. „Átadták a memorandumot" cím alatt). Talán Szőcs Ferenc, akit a másik három képviselőtársával a 4. Országos Közgyűlés kizárt az MKDM soraiból? A köztársasági elnöki iroda a tárgyaláson jelenlevő munkatársainak információi szerint a megbeszélésen nem hangzott el az MKDM neve! Sajnálatos, hogy a klub elnöke, Duray Miklós nem hajlandó elismerni egy mozgalom legfelsőbb szervének határozatát, sőt segédkezik a négy képviselőnek a jogtalan névhasználatban is. Ez a tény annál inkább fájó, mivel az MKDM-Együttélés pozsonyi SZNT-beli klubja, ahol hét-hét képviselő van, az együttműködni-akarás példaképe lehetne a prágai klub számára is. Az Együttélés vezetőségével is már kialakult az együttműködés, éppen ezért nem értjük Duray Miklóst, hogy vele nem lehet mozgalmi szinten együttműködni akkor, amikor választóink a súlyosbodó politikai helyzetben ezt elvárják tőlünk. Ez ideig a keresztény szellemiség értelmében nem szorgalmaztuk a „tévedések" helyesbítését, de az utóbbi időben egyre gyakoribbak azok az esetek, amikor az MKDM nevét jogtalanul használják. Ugyanígy nem láttuk szükségét felhívni a közvélemény figyelmét arra, hogy a négy kizárt képviselő nemcsak az MKDM-re küldte az ellenőrző szerveket, de mivel elégedetlenek az ellenőrzés eredményével, már többször fellebeztek és szorgalmazták az újabb ellenőrzést. Sőt! Attól sem riadtak vissza, hogy bírósági úton próbálják semmissé tenni a közgyűlés határozatát, s feljelentésük alapján a mozgalom elnökségének két tagját kihallgatta az ügyész, számukra teljesen eredménytelenül. Természetesen a leírtakat bizonyítani is tudjuk, de ha szükségét látjuk ennek, ezt nem a napi sajtón keresztül fogjuk megtenni. Az MKDM soraiból hét hónapja kizárt képviselők ügyét lezártnak tekintjük. Szeretnénk ezzel elejét venni a nyilatkozat-háborúnak, amiből már volt részünk az akkor még MKDM képviselő urak jóvoltából. Az MKDM sajtószolgálata ÚJRA POZSONYBAN! Az V. Városi Kulturális Napok keretében a Magyar Állami Népi Együttes, kis zenei együttese és nagy népi zenekara Lakodalmas összeállításával vendégszerepel november 29-én, pénteken 19 órakor Pozsonyban az Istropolis Szakszervezetek Házában. A klasszikussá vált nagy néptánckoreográfiák mellett a Lakodalmas kompozíciójukban találkozhatunk a Kárpát-medence magyarságának lakodalmi táncaival, énekes rigmusaival, jellegzetes zenei hagyományaival. A műsorban a magyar hagyományos lakodalmi kultúra egységesen, a teljességre törekedve jelenik meg. Hazai hagyományainkat Martos, Zoboralja és Ipoly mente képviseli. A táncok mellett megcsodálhatjuk a szép és eredeti népviseleteket. Az együttes műsorában külön élményt jelentenek a nagy népi zenekar előadásában megszólaló Brahms, Liszt és Grabócz művek; az V. Magyar tánc, a II. Magyar rapszódia és a Madocsai táncok. TAKÁCS ANDRÁS OLVASÓINK FIGYELMÉBE Anyagtorlódás miatt holnapi számunkban folytatjuk a Szovjetunióba erőszakkal elhurcolt állampolgárok névsorónak közlését. - A költségvetési politika három fő kritérium alapján alakult ki. Elsősorban a transzformációt kívánja erősíteni, támogatva ezen belül a privatizáció minden formáját. Másodszor arra irányul, hogy minimalizálja a termelés csökkenését. Ezzel kapcsolatban a kormány azt feltételezi, hogy a gazdaság teljesítőképessége a jövő év egy részében még csökkenni fog, majd elérve a minimumot, megindul felfelé. Végül harmadszor: a költségvetés célja, hogy ne növelje az inflációt. Ha költségvetési hiányt terveztünk volna, az csökkentené, ha többletet, az növelné a pénz értékét. Azzal, hogy a költségvetés kiegyenlített, az infláció szempontjából semleges. - A jövő évi költségvetés áttekinthetőbb lett. Jobban elkülöníthető benne, hogy milyen források képződnek Szlovákiában, mi az, amit valamilyen okból Szlovákia Csehországtól kap, és mi az, amit a szövetségi költségvetés fedez. Csehországból például hárommilliárd koronát utalnak át a szlovák költségvetésbe amiatt, hogy az ott dolgozó szlovák állampolgárok ott fizetik be béradójukat. A szövetségi költségvetés a munkanélküli segélyekre, a hőszolgáltatás támogatására és egyebekre utal át bizonyos összegeket, fedezi a bankoknak az olcsó, tehát kis kamatú kölcsönökből származó veszteségeit, kétmilliárdot ad a nemzetiségi oktatásra, és kétmilliárdot a szerkezetváltásra Ez utóbbiban benne van a konverzióra szánt összeg is. Szövetségi költségvetésből kapják a gyerekek és a nyugdíjasok a 220 koronára emel-' kedett állami kompenzációs hozzájárulást is. - Annak köszönhetően, hogy a kormány az elmúlt héten elfogadta a közös államról, a polgári együvétartozásról szóló nyilatkozatot, sokkal könnyebb volt a költségvetés összeállítása, mivel a fenntebb rnár említett szövetségi hozzájárulások elől elhárultak az akadályok. Ez azt is eredményezi, hogy a Csehország, Szlovákia és a föderáció közötti 41,5, 23,5 és 35 százalékos elosztási arány a valóságban módosul, mégpedig Szlovákia javára. - A költségvetési vitát azzal kezdtük, hogy a lehetőségek és az igények közötti különbség 104 milliárd korona volt. Ezt a különbséget kellett kiegyenlítenünk. Nem volt könnyű, mert Szlovákia gazdasága erején felül beruházásigényes, magas a mezőgazdaság támogatása, s mivel gazdaságát jobban sújtja a reform átmeneti időszaka, így kisebbek bevételi forrásai, mint a Cseh Köztársaságnak. Végül is a hiányt sikerült 8 milliárdra csökkenteni. Ekkor kivettük a költségvetésből a lakásépítést és a bősi vízmű befejezéséhez szükséges ôssžeget. Ezzel megteremtődött az egyensúly, és az említett két területre úgy próbálunk meg pénzt szerezni, hogy állami kötvényeket bocsátunk ki. A szlovák gazdaság egyébként a jövő évben 5-6 százalékos termeléscsökkenéssel és havonként átlagosan 1 százalékos inflációval számol. Az inflációt Bartók Bela, a zeneszerző, zongorművesz, népzenekutató és zenetanár emiekének tisztelgünk egy uj országos rendezvénnyel, amelyre a Csemadok Országos Választmányának és a Csehszlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának (CSMZT) a rendezésében november 29 és december 1-je között kerül sor Komárorriban. A tavaly decemberben megalakult CSMZT első nagy rendezvényeröl van szó, amely a jövőben a Kodály Napokkal és a Csengő Énekszóval egy hároméves, rendszeresen ismétlődő ciklust alkot majd. A Bartók Béla Zenei Találkozó (BBZT) minden zenebarát figyelmét Bartók eletére és munkásságára, zenéjének és a 20. század zenéjének értekeire akarja felhívni, szeretne minden résztvevőnek, fiatalnak és felnőttnek egyaránt értekes zenei élményt és aktív közreműködési lehetőséget nyújtani. A BBZT az első a lakbérek várható emelése illetve még bizonyos árucsoportok árának emelése okozza majd. - Az államigazgatás Szlovákiában két és fél milliárd koronába kerül, és ez sok. A több lakosú és nagyobb gazdasági potenciállal bíró Cseh Köztársaságban például 1400-al kevesebb a központi hivatalnok, mint Szlovákiában. Ezért a kormány februárig kidolgozza az államapparátus működtetésének ésszerűsítési javaslatát, amellyel félmilliárd koronányi megtakarításra számítunk. - Sokan még mindig abban a, véleményem szerint, tévhitben élnek, hogy ha hiányos költségvetést terveztünk volna, akkor ez elősegítené a gazdaság korábbi fellendülését. Ez nagyon veszélyes dolog lenne. Úgy vélem, hogy Szlovákiában nem tőkehiány, hanem tőkefelesleg van. Csakhogy ezt a tökét nagyon rossz hatásfokkal forgatják a vállalatok. Nyugaton a tőke megtérülésének hatásfoka 1,0 és 2,0 körül van. Nálunk 0,1 és 0,2. A rossz gazdálkodás évente legalább 50 milliárdot vesz el az országtól. Gondoljuk csak el, Szlovákiában 1 billió 140 milliárd körül van a befektetett tőke értéke, és mi ezt csak egytizedes hatásfokkal hasznosítjuk. Ha egy ilyen gazdaságba beöntenénk mondjuk 20 milliárd koronát, amit kölcsönként vettünk fel, akkor az egyszerűen szertefolyna, anélkül, hogy 10-20 milliónál többet visszahozna. Először tehát a gazdálkodást kell rendbehozni, s csak utána kezdhetjük el ,,hitelezni" a fejlődést. - Ami az állami kötvények kibocsátását illeti, természetesen külön választanánk a iakásépítést a bősi vízműtől. Az előbbibe bizonyára szívesebben fektetne be a lakosság, az utóbbira pedig a Hydrostav bocsáthatna ki állami garanciával kötvényeket, amelyeket az érdekelt vállalatok, az Energetikai Művek, vagy a Dunahajózási Vállalat vásárolhatna meg. Személyes véleményem szerint azonban lakásépítésre nem is kellene kötvényt kibocsátani, hanem el kellene adni az állami lakásokat a lakóknak, és a befolyt pénzből lakásépítési alapot képezhetnénk. - Új eleme a költségvetésnek, hogy a községek a beszedett adókból 13 helyett 18 és fél százalékot tarthatnak meg. Ók természetesen többet szerettek volna akár 25-30 százalékot is, de mivel ez a rendelkezés csak a jövő évre szól, úgy véljük, amennyire szükségük van, arra telik majd belőle. 93-tól új adórendszer lép életbe, megnövekedik pl. az ingatlanadó és egyebek, és ebből - minden bizonnyal új szabályok szerint - már éppen elég forrás képződik majd a községek fejlődéséhez. A 18 és fél százalék mellett bizonyos dotációk is megmaradnak, de nem annyi, mint régebben. A kis települések viszont működésükhöz kapnak segélyt, mégpedig ezer lakosig 120 koronát, kétezer lakosig pedig 70 koronát egy lakosra. -szénkét rendezvénytől eltér abban is, hogy minden harmadik évben más és más városba látogat majd, olyan városokba, amelyek valamilyen módon összefüggésben vannak a nagy mester pályafutásával. Szeretné elérni továbbá azt is, hogy ne csak a házigazda-város közönségéhez szóljon, hanem legyen a szlovákiai magyar zenebarátok találkozója. Ebben az évben az elsó BBZT résztvevőit Komárom fogadja. Komárom, ahol emléktabla őrzi Bartók 1923-ban adott hangversenyének emlékét. A nyitóhangverseny, amelyen komáromi művészek lépnek fel, november 29-én a Duna Menti Múzeumban lesz. Másnap, szombaton délelőtt a gyermekeké a pódium. A komáromi és dunaszerdahelyi járás müveszeti alapiskoláinak növendékei zongorán, gitáron, vonós és fúvós hangszereken elevenítik föl Bartók gyermekeknek irt müveit és azok átdolgozásait. A műsort a komáromi Beke utcai alapiskola' Kicsinyek Kórusa nyitja meg. Délután a középiskolások programjara kerül sor. Az Utam Bartókhoz űj kezdeményezés: középiskolások zenei vetélkedőjének döntője lesz a magyar tanítási nyelvű gimnázium aulajában. A vetélkedőt a rendezők június végén hirdették meg, az első forduló október elsó heteben volt, 36 háromtagú csapat kepviselte magyar középiskoláinkat. A november első heteben Losoncon és Pozsonyban megrendezett területi fordulóba 17 csapat jutott. A komáromi döntőben nyolc csapattal találkozunk: 2-2 csapat a galántai, illetve komáromi gimnázium, valamint a Losonci Pedagógiai Szakközépiskola. 1-1 csapat a kassai és rozsnyói gimnázium képviseletében szerepel. Az eddigi eredmények dicsérően szólnak a versenyzők és vezető pedagógusok hozzáállásáról. Megnyugatato érzés az, hogy vállaltak középiskolásaink a versenyt annak ellenére, hogy nincs zenei nevelésük, kivetel a pedagógiai szakközépiskola, az esztétikai nevelés pedig meg gyerekcipőben jar. Este visszatértünk a Duna Menti Múzeumba, ahol Bartók-hangversennyel folytatódik a muscr. Az estet megtiszteli játékával Bartók egykori tanítványa, Gafforné Magyar Ilonka is. Vasárnap a városi művelődési központban kerül sor a 20. század kórusmuzsikája címú matinéra, amelyen a legjobb hazai magyar gyermek-, leány- és felnőttkórusok lepnek fel. Vendégként a budapesti 8+8 kamarakorus szerepel. Az ünnapi beszédet Vass M. Katalin, a budapesti Magyar Rádió zenei osztályának vezetője tartja. A műsort a komáromi Concordia vegyeskórus és az Ifjú Szívek zenekara zárja. Reméljük, hogy űj próbálkozásunk jó közönségre talál, s nemcsak napok, hanem évek multán is elmondhatjuk: megérte. ' DR. DUKA-ZOLYOMI EMESE