Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-28 / 279. szám, csütörtök

5 1991. NOVEMBER 28. MEGGYŐZŐDÉSEM ELLEN SOHASEM CSELEKSZEM (Folytatás az 1. oldalról) irányítaná. Mások úgy vélekednek, hogy ha ellogadnók az ön javaslatait, akkor ezzel gyenge, éppen csak alakulgató parlamentáris demokráciánkat veszélyeztetnék. - Ezek vagy elhamarkodott, vagy pedig konkrét politikai célokat kővető vélemények. Nem áll szándékomban a közvéleményt a parlament ellen hangolni, nem célom, hogy konfliktusba keveredjek a Szövetségi Gyűléssel. Úgy vélem azonban, hogy a közvélemény is alkotmányos tényező, s az elmúlt hónapokban állampolgárainkat eléggé kirekesztették sorskérdéseink megvitatásából, holott ők választották a parlamentet. Ezekben a sorsdöntő hetekben úgy érzem, szükségem van támogatásukra, hogy ösztönzően hathassunk a honatyákra, öt javaslatom szorosan kötődik egymáshoz, úgy is mondhatnám, ez egy csomag. Kértem a Szövetségi Gyűlés illetékeseit, a benyújtott dokumentumokat a lehető legrövidebb időn belül tárgyalják meg. Remélhetően erre a jövő héten sor kerül. - A szlovákiai magyar politikai mozgalmak képviselői az elmúlt napokban önnek is kifejtették, hogy ugyan más a kor, merőben más s személy, ám ennek ellenére az elnöki dekrétumok nyugtalanságot kelthetnek, tragikus emlékeket ébresztenek a hazai magyarság körében... - Az elnöki dekrétum lehetősége nemcsak a magyarokat nyugtalanítja, hanem más állampolgárt is. Ez a fogalom ugyanis eléggé fenyegetően hangzik, ám a valóság azért más. Először is javaslatomban mem teszek említést elnöki dekrétumról, hanem törvényes intézkedésről. Tulajdonképpen ugyanarról van szó, mint amikor nem ülésezik a parlament és a Szövetségi Gyűlés Elnöksége ad ki dokumentumokat. Másodszor pedig javaslatom pontosan megszabja a hatáskört, tehát olyan alapvető kérdésekben, mint például háború vagy rendkívüli állapot kihirdetése a köztársasági elnök a feltételezett átmeneti időszakban sem rendelkezhet egyedül. Az én javaslatom abból a meggondolásból indul ki, hogy bizonyos biztosítékokat kell beépítenünk most formálódó demokratikus rendszerünkbe. Nem bénulhat meg a politikai élet akkor sem, ha feloszlatják a parlamentet, hiszen ekkor a Szövetségi Gyűlés Elnöksége is értelemszerűen működésképtelen. A köztársasági elnök rendeleteivel a parlament feloszlatása és az új Szövetségi Gyűlés első ülése közötti átmenetet hidalná át. A lehető legminimálisabb időt, két hónapot szabtam meg az új választások megtartására. Szándékaim világosak, semmi okom kiadni olyan dekrétumokat, mint amilyeneket annak idején Beneš elnök írt alá a háború után. - Elnök úr, itt kelt megemlítenem, hogy a csehszlovákiai magyarság egyre türelmetlenebbül várja, hogy az illetékes szervek politikai és erkölcsi elégtételt nyújtsanak az 1945-öt követő súlyos meghurcoltatásokért, amelyeknek egyik alapját annak idején éppen az elnöki dekrétumok képezték. - Tudom, hogy Beneš dekrétumai sok problematikus részt tartalmaznak. Jómagam is elítélem a kollektív bűnösség, a kollektív felelősség elvét, amelyet a Kassai Kormányprogram is tartalmaz. Hangot is adtam elítélő véleményemnek, legutóbb Pozsonyban és éppen Kassán, habár meg kell mondanom, ez a megnyilvánulásom nem találkozott a közvélemény egyöntetű támogatásával. Bármennyire is fájó, tudatosítani kell, hogy számos történelmi és egyéb oknál fogva ezeket a dokumentumokat nem lehet teljes egészében semmissé nyilvánítani, viszont bizonyos pontjait mindenképpen szükséges felülvizsgálni. Ezért felkértem munkatársamat, dr. Hunčík Pétert, hozzon létre olyan szakbizottságot, amelynek feladata a csehszlovákiai magyarságot ért igazságtalanságok hatásainak enyhítése vagy teljes megszüntetése lesz. Ennek a bizottságnak az ajánlásai az említett erkölcsi és politikai elégtétel fontos elemei lehetnének. - E súlyos probléma megnyugtató rendezése fölöttébb időszerű és fontos, ám úgy vélem, itt és most a jelen belpolitikai gondjai nyomasztanak bennünket leginkább. Elnök úr, a jelenlegi feszült és kusza belpolitikai helyzet történelmi szükségszerűség vagy a politikusok hibáztathatók a jelenlegi állapotokért? - Azt hiszem, nem lenne helyes, ha így kettéválasztanánk a mérlegelést, mert amit említ, az tulajdonképpen az érem két oldala. Szerintem a mai helyzet jórészt történelmi szükségszerűség. Ezt a tényt más posztkommunista országokban uralkodó állapotok is igazolják. Mindez nem szolgálhat mentségül, alapként a mellébeszélésre, hanem éppen ellenkezőleg, a mai állapotok kihívást jelentenek minden felelősségteljesen gondolkodó politikus számára: segítsen, tegyen annak érdekében, hogy fokozatosan véget vessünk a nyugtalanságnak, a legkülönbözőbb feszültségeknek. - Két esztendővel ezelőtt az egyik gyűlésen ön azt mondta, hogy a mostani választási időszak végére új, jól felkészült személyiségek jelennek meg a politikai porondon. Lát, ismer ilyeneket, elnök úr? - A politikai rendszer alakul, ez kétségtelen. Megindult az új politikusok formálódásának a folyamata. Meggyőződésem, hogy több mai politikusból igazi személyiség lesz. Konkrét neveket nem mondok, s ne is várja tőlem, hogy osztályozzam a mai közéleti tisztségviselőket. Mindenesetre ez a folyamat sem könnyű, már csak azért sem, mert történelmi tény, hogy az elmúlt évtizedek során ebben az országban sem fejlődhettek ki demokratikusan gondolkodó, cselekvő politikusok. Ez is az oka annak, hogy a mai közéleti személyiségek egy része képtelen kommunikálni a közvéleménnyel, szót érteni partnerével vagy akár csak kulturáltan vitatkozni, érvelni. Mindezek ellenére úgy vélem, politikai és szellemi értelemben izmosodnak az új politikusok, habár ez a folyamat jóval bonyolultabb és lassúbb annál, ahogy azt két éve elképzeltem, - Különböző felmérések igazolják, hogy a közvélemény egyre jelentősebb része ábrándul ki és elfordul a politizálástól. Őket leginkább s mind szorítóbb megélhetési gondok érdeklik, s úgy vélik, hogy a parlament nem fordít kellő figyelmet a sarkalatos gazdasági kérdéseknek. - Látszólag ez a helyzet, s főleg Szlovákiában gondolkodnak így elég sokan. Megértem őket, ám ha jól belegondolunk e kérdéskörbe, akkor egyhamar rájövünk arra, hogy a poliíikai és a gazdasági kérdések szorosan összefüggnek egymással, kellő politikai alap nélkül a gazdaság sem fejlődhet. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy ha tökéletesen működne a demokratikus rendszerünk, akkor nem kellene áldozatokat hoznunk. Ám minden bizonnyal ezek a megpróbáltatások jóval enyhébbek lennének. Visszatérve a kérdés lényegére: meggyőződésem, hogy szociális és gazdasági gondjaink nem kis része a bizonytalan politikai helyzetből adódik. Nehezíti a gazdasági döntéseket például a hatáskörökkel kapcsolatos vita, ugyanilyen problémát okozhatnak a jövő évi költségvetések körüli nézeteltérések és súlyos gond az is, hogy a mai politikai helyzet miatt óvatos, visszahúzódik a külföldi befektető és más vállalkozó, márpedig az ő segítségük, anyagi érdekeken alapuló részvételük nélkül nehezen képzelhető el gazdasági fellendülésünk. Éppen ezért úgy vélem, jelenleg az alapvető politikai kérdések a legfontosabbak, ezeknek hoszszabb távra is megnyugtató rendezése nélkül az ország semmilyen téren sem juthat előbbre. - Új könyvében, a Nyári tűnődésekben részletesen elemzi a politika és az erkölcs kapcsolatát. Hangsúlyozza, hogy politikusként egyszer sem mondott és tett olyat, amely az ön erkölcsi értékrendjével nem egyeztethető össze. Fenntartja ezt az állítását azután Is, hogy aláírta a feddhetetlenségi törvényt, amelyben újra felbukkannak a kollektív bűnösség bizonyos elemei? - A politika és az erkölcs kapcsolatköréröl még könyvem megírása Méry Gábor felvételei előtt New York-ban tartottam előadást, amikor ott díszdoktorrá avattak Ott is azt taglaltam, hogy a politikus bizony olykor komoly dilemmák elé kerül. Így volt ez a feddhetetlenségi törvény aláírása előtt is. Ha nem írtam volna alá a törvényt, akkor ez üres gesztusnak minősíthető, hiszen akkor is érvénybe lép, ha én nem látom el a kézjegyemmel. Ráadásul az ilyen döntés tovább élezte volna az amúgy is feszült belpolitikai helyzetet. Ha minden észrevétel nélkül írtam volna alá a törvényt, akkor viszont meggyőződésemmel kerülök szembe, mert a törvény bizonyos részeit problematikusnak tartom. Hosszas mérlegelés után a törvényt aláirtam, egyidejűleg viszont javasoltam módosítását. Tehát a könyvemben írt állításomat továbbra is fenntartom, legfeljebb ötször aláhúznám azt a mondatot, hogy esetenként nagyon nehéz az erkölcsi szempontok és a politikai szükségszerűségek összeegyeztetése. - Olvasóink közül nagyon sokan emlékeznek a Magyar Televízió Panoráma című műsorának annak az adására, amelyben ellenzéki értelmiségiként neosztálinista gigantomániának nevezte a bős-nagymarosi vízművet. Őszintén szólva, úgy érzem, hogy köztársasági elnökként e kérdésben jóval óvatosabb álláspontot képvisel. - Nézetem alapvetően nem változott meg. Ma is meggyőződésem, hogy ez az építkezés a neosztálinista gigantománia és az emberi felfuvalkodottság egyik megnyilvánulása, amely azon a tévhiten alapul, hogy önhatalmúlag és büntetlenül beavatkozhatunk a természetbe. Tudjuk, milyen következményei vannak az asszuáni vízerőműnek és más hasonló létesítményeknek. Ellenzéki értelmiségként nyugodtan mondhattam, hogy a bősi vízi erőmű felépítése értelmetlen. Ma viszont politikusként azon is el kell gondolkodnom, hogy mi legyen a csaknem felépült erőművel. Azelőtt nyilvánvalóan ilyen feladatom nem volt, ebből adódik a mostani árnyaltabb véleményem. Fontosnak tartom, hogy minden érdekelt fél találjon magában kellő politikai akaratot a viszonylag jó megoldáshoz. Úgy lenne helyénvaló, ha ezt a politikai akaratot semmiféle szúkkörű anyagi, nemzetiségi vagy geopolitikai érdek nem befolyásolná. Szigorúan szakmai kritériumok szerint kell találni kompromisszumos megoldást két szélsőséges lehetőség: a lebontás és a csúcsrajáratás között. Tudom, minden lehetséges alternatíva alapjában véve rossz, így hát a szakemberek feladata kiválasztani a legkisebb rosszat. - Október végén a szlovákiai magyarok meglepődve, sőt egyesek kiábrándulva fogadták azt a hírt, miszerint az előzetes javaslat ellenére Esterházy János nem kapott posztumusz Masaryk-dljat, s így a kitüntetettek között egyetlen magyar sem szerepelt. Miért történt így? - A javaslatokat a nemzeti tanácsok hagyják jóvá, a köztársasági elnök legfeljebb módosíthatja, kiegészítheti azt. Én abban bíztam, hogy a szlovákiai közélet magyar nemzetiségű képviselői és mások is e téren kezdeményezők lesznek, javaslataikat kellő körültekintéssel, tárgyismerettel teszik meg. Tény, hogy az ajánlások megkésve érkeztek, s az alkotmányos intézmények képviselőiből álló szakbizottság egy nappal a díjátadás előtt véglegesítette a listát. Ez a bizottság tárgyalta meg néhány szlovák történész fenntartását Esterházy János személyét illetően. Nem valamiféle nemzetiségi elfogultságról volt szó, hiszen a történészek magyarországi dokumentumokra hivatkoztak. A bizottság úgy döntött, hogy a felmerült kételyekre tudományosan megalapozott választ kell adni. Ha ezek a fenntartások tisztázódnak - s ezt én is nagyon remélem - akkor nincs semmi akadálya annak, hogy Esterházy János jövőre megkapja a Masaryk-díjat. Hadd mondjam még el azt, hogy több kezdeményezést várok e téren is a nemzetiségi kulturális intézményektől, sőt magánszemélyektől is, hiszen ók is ajánlhatnak kitüntetésre neves személyiséget. Az idén egyetlen magyar, Esterházy János neve került a névsorba, aki a fenti ok, nem pedig valamiféle nemzetiségi megkülönböztetés miatt nem kapta meg egyelőre a Masaryk-díjat. - Szeretném ezt az interjút egy általánosabb, ám Közép-KeletEurópát leginkább aggasztó kérdéssel befejezni, ön közismerten sokat tett a cseh-német megbékélésért. Ezért is kérdezem, milyen tettekre és gesztusokra van szükség, hogy az itt élő kis nemzetek végre okuljanak a múlt és a jelen tragédiáiból, s vessenek véget a nemzeti, nemzetiségi gyűlölködésnek? - Azt hiszem, az a legfontosabb, hogy a polgárj társadalom elveire építve igyekezzünk bekapcsolódni azokba az integrációs folyamatokba, amelyek ma Európát jellemzik. Ha erőfeszítéseink eredményesek lesznek, akkor fokozatosan megszűnik a határok jelentősége és értelme, s így csökkenhetnek a nemzeti, nemzetiségi feszültségek és súrlódások. Értékrendünknek mielőbb azon kell alapulnia, hogy mindannyian egyenrangú polgárok vagyunk. Ez a polgári elv nem tagadja a nemzeti identitás jelentőségét, ezt is fontosnak tartja - a személyi azonosságtudat más jegyeivel együtt. Ugyanakkor a nemzeti identitást nem helyezi a többi érték fölé. Ha tehát az állampolgárok egyenjogúak és egyenrangúak, akkor csökken a nemzeti konfliktusok veszélye. Ezt az utat tartom járhatónak, követendőnek még akkor is, ha e téren is várhatóan nem kevés akadály és buktató leselkedik még ránk. - Elnök úr, köszönöm a beszélgetest. SZILVÁSSY JÓZSEF LEVÉLFÉLE GÁLÁN GÉZÁNAK Kedves Géza! Nagy izgalommal figyelem magánvállalatod visszaszámláláson alapuló reklámkampányát az Új Szó

ban, és ha hiszed, ha nem, már alig bírom kivárni a zérót. Ne haragudj, hogy egyelőre nem rendelek 24 nyelvű szótárt, sőt, nejemnek sem veszek karácsonyra SWIS LADYbioórát. Pedig hidd el, az egyikre is, másikra is fáj a fogam (főleg a másikra). Ám per pillanat inkább az a gondom, miből veszek a gyereknek tejet meg cipót. Ne sajnálj! Ez is csehszlovákiai magyar újságírósors. Ez van. Másról akarok most írni. Arról, hogy kedvenc lapom, az Új Szó hasábjain naponta közlöd velünk, jobb sorsra érdemes csehszlovákiai magyarokkal, hogy nem kérsz a pár perces kisebbségi adásokból. Persze, persze, a saját pénzeden azt közölsz, amit akarsz, viszont igazából nem értem, hogy ez a véleményed menynyire függ össze vállalkozásod sikerével. Jó, semmi közöm hozzá. „Pár perces magyar adásokról" írsz hirdetéseidben. A meghatározásból talán ki is zárhatom a rádió magyar adását, hisz az heti 38 óra, és ez azért valamivel több, mint pár perc. Nem mondom, hogy nemzeti kisebbségünk százalékarányának megfelel, mert az én számításaim szerint is pont a duplája érné el a szlovák adások 11 százalékát. Na de a jogos bővítésre nyilván ebben az esetben is várni kell. A rádió adására talán azért sem gondolsz, mert ezzel a lehetőséggel annak idején Te is éltél, kollégák voltunk, talán nem is rosszak, hisz emlékeim szerint jól kijöttünk egymással. Számos élő adásomat rendezted, sőt, azokban kitűnó gloszszáiddal olykor-olykor meg is szólaltál (volt is néha bajunk belőle, emlékszel?). Marad tehát a tévé, amelynek a magyar adása most valóban pár perc. Tehát nyilván ez az, amiból nem kérsz, és ezt országosan hirdeted is. Sót, kategórikusan kijelented, hogy a ,,... csehszlovákiai televízió nekünk nem lehetőség..." És ez az a pont, amelyben nem értek veled egyet. Lehet, hogy kiábrándultál, lehet, hogy mélységesen csalódtál, szóval nem tudom, mi lehet az oka annak, hogy ennyire megváltozott a véleményed. Emlékszem még a ,,Petőfidre", amelyből - igaz, szlovákul - de sikeres tévéjáték készült. És emlékszem arra is, hogy 83ban, amikor beindult az agyonnyomorított magyar félóra, kamerapróbán vettél részt, nyilván azzal a szándékkal, hogy ,.kérsz belőle". Máig sem tudom, miért nem lett a dologból semmi, pedig ott voltam a magyar tévéadás indulásánál. Persze, mindez még a csúnya „bil'akbácsis" régi rendszerben történt, ám akkor mi is, és tudtommal Te is, az elektronikus sajtó hívei azt vallottuk, hogy ha mi, magyarok kapunk valahol pár percet, pár órát, akkor kutya kötelességünk abban megszólalni. És ma is vallom, valljuk, hogy a kisebbségi sajtójogok területén a MINDENT VAGY SEMMIT stratégiája kimondottan bún lenne. Ebből a meggondolásból vállaltam én, hogy néhány riport erejéig segítem azt az általad elátkozott néhány tévés percet Rendíthetetlen optimistaként ugyanis bízom a ígéretben. Mert ígéret a műsor bővítésére van, és azért ez sem semmi. Kedves Géza! Mélységesen egyetértek azzal, amit valahol egy interjúban mondtál, ne haragudj, hogy nem idézem pontosan: meg kell teremteni a gazdasági hátteret, magyarán pénzt kell csinálni, és akkor majd nem kell műsorpercekért kilincselni. Persze, ahogy mondani szokták, ez még odébb van. Tudom, Te ezen a vonalon indultál el, kívánok neked sok sikert. Biztos, hogy sikeres leszel (vagy már vagy), anélkül is, hogy a tévében elhangzó heti tíz perc magyar szó ellen hangolod a közvéleményt. Üdvözlettel: POLÁK LÁSZLÓ Kedves Laci! Megtisztelsz levélféléddel... kár, hogy nem találtad meg a telefonszámomat! Az is kár, hogy nem bírtad kivárni ,,a zérót". Akkor talán egyértelmű lett volna számodra is, hogy én sohasem hangolom valami ELLEN a közvéleményt, hanem - ha már ezt valaki hangolásnak veszi - csak VALAMIÉRT. (J. A. után, szabadon.) A ,,bibi" talán ott lehet, hogy Te azon a „megnyomorított" 10 percen BELÜL vagy, én pedig KlVÜL. Nagyobb baj, hogy kívül van a többi előfizető is, akinek - feltételezem - megvan a SAJÁT véleménye az egészről. Az enyém (egy főnyi) változatlan. Az a bizonyos pár perc, igenis MÉLTATLAN. Kár, hogy más utakat járunk Bővebb sajnálkozásra azonban nincs időm. Keresem az új lehetőséget... Kényszerűségből, önerőből... Sokan ezt így is értelmezik és telefonon, magánlevelekben bíztató hangot is adnak véleményüknek. Úgy értik, azon (is) munkálkodom, hogy aki jól, tisztességesen, magas szinten végzi a dolgát, az tejet is, cipőt is, neadjisten BIO-ÓRÁT is tudjon vásárolni Mellesleg sommás - bár nem kategorikus - válaszom a hármas hirdetésben bizonyára megtaláltad. Bízom benne, hogy a keddi „nulladik" hirdetés elképzeléseit támogatod majd Biztató barátsággal: GÁLÁN GÉZA