Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-27 / 278. szám, szerda

1991. NOVEMBER 26. LAPSZÉLEN KÉTOLDALÚ A HÁROMSZÖG ,, Nincsenek alapvető ellentétek közöttünk, csupán részletkérdésekben különböznek nézeteink" - hangzott el hétfőn a háromoldalú egyeztető tanács sajtótájékoztatóján a Szakszervezeti Szövetségek Konföderációját képviselő Pavol Jakubík szájából. Nem lenne ebben semmi különleges, ha éppen a hétfői tanácskozás idejére nem hirdetett volna egyórás figyelmeztető sztrájkot a fémipari szakszervezet. Sikeres sztrájkot, amelyhez sok helyen még más ágazatok dolgozói is csatalkoztak, de olyan sztrájkot is, amely nem akart (egyelőre) gazdasági károkat okozni, ezért a kiesést a résztvevők bepótolják, ledolgozzák. Milyen célból sztrájkoltak a „vasasok"? Bizonyára nyomást akarnak gyakorolni a kormányra a háromoldalú tanácskozás ideje alatt, s ugyanakkor figyelmeztetni is akartak arra, hogy a tavalyi megegyezésekből sok minden nem valósult meg. De az már kétséges, hogy elérték-e ezt a célt, s akinek, vagy akiknek szánták, komolyan vették-e a figyelmeztetést. Úgy tűnt ugyanis, a kormány pozíciói egyáltalán nem gyengültek meg a tárgyalásokon, és amint a kezdetben leírt idézet bizonyítja, a szakszervezetek sem akarták lényegesen megváltoztatni az eddigi egyensúlyt. S hogy mely „részletkérdésekben" nem egyeznek a nézetek? Helena Woleková munka- és szociális ügyi miniszter, a kormány képviselője szerint nem fogadhatják el a szakszervezetek javaslatát, miszerint ahány százalékkal nőne jövőre az infláció, automatikusan annyi százalékkal emelkedjenek a bérek. A miniszterasszony úgy vélte, felelős kormány ilyenbe nem mehet bele, s ha bele is menne, az eredményt előre lathatjuk Lengyelország példáján, mert ott ezt már kipróbálták. Tárgyalnának viszont más javaslatokról, amelyeket azonban a szakszervezetek nem képesek konkretizálni, csak általános garanciákat várnának a kormánytól az életszínvonal megtartásával, s a munkanélküliség csökkentésével kapcsolatban. A kormány azonban ilyeneket nem ígérhet. Hogy miért nem konkrétabbak a szakszervezeti elképzelések? Erre is célozgatott Helena Woleková, mégpedig azzal, hogy a szakszervezetek sem teljesen. egységesek. A fogyasztó szerepében kritizálják a magas árakat, a hiányos ellátást, s ugyanakkor termelőként nagyon is elfogadjak termékeik árának emelését, vagy kereskedelmi alkalmazottként a magas üzleti nyereséget. Ki sztrájkolt tehát, és ki ellen? A szakszervezetek a kormány ellen, hogy nem igazodnak a tavalyi megegyezéshez, vagy a cipőgyártók a cipőkereskedők ellen, hogy a boltokban drága az áru? Esetleg fordítva? Túl sok a kérdőjel. Az, persze, nem vitatható, hogy. a szakszervezeteknek joguk van az elégedetlenségre, hiszen a reálbérek, a piaci helyzet, illetve a munkanélküliség foka ezt nem teszi kétségessé. Másrészt viszont sok dolgot a szakszervezetek is megoldhatnának, ha az igazi szakszervezeti szolidaritás nemcsak a kormány elleni sztrájkban, hanem az egyes ágazatok együttműködésében is megvalósulna. Mert hogy ez nincs így, azt az mutatja a legjobban, ahogy az erőviszonyok a háromoldalú tanácskozáson megoszlanak. Ott ugyanis a harmadik fél, a munkáltatók képviselője egy sorban ül a munkásokkal, a kormánnyal szemben. Pedig a szakszervezeti harc lényege a munkaadók és a munkások konfliktusa lenne. Az is tény ugyan, hogy nálunk a legnagyobb munkaadó még az állam, és ennek képviselője a kormány, de ez már nem nagyon akar beleavatkozni saját állami vállalatainak ügyeibe, sőt - hogy még furcsább legyen a helyzet - éppen ezeknek az önállósodó vállalatoknak a képviselői szeretnének valamilyen szabályozást. Ember legyen tehát a talpán, aki ma a szakszervezet-munkaadó-kormány háromszög erővonalaiban kiismeri magát. De az a tény, hogy a munkaadó és a munkás érdeke ugyanaz, arra figyelmeztet bennünket, hogy a gazdasági reform legalapvetőbb tényezője, a privatizáció, messze a szükséges szint mögött van még. Addig ugyanis, amíg nem lesznek tisztázottak a tulajdonviszonyok, az érdekviszonyok sem lesznek áttekinthetők. A munkáltatók és munkavállalók pedig további „specifikum"-ként, egy táborban ülnek majd. (szénási) ÚJSZÓ~ ÖNPOFOZÁS HAZAI KÖRKÉP „Rend volt már, de voltak, akik nem jól birták a Rendet" (Márai Sándor) Pofon/1 Ma, azaz 1991. november 25-én, minden Katalinok, Katák, Katók napján, amikor a fél ország részeg, a Komáromi Jókai Színház társulata viszonylag misztikus körülmények között, titkos szavazással de facto leváltotta a színház igazgatóját, művészeti vezetőjét, szakszervezeti elnökét, a műszak vezetőjét, mást talán nem

k De jure a helyzet egy kicsit komplikáltabb. Történt mindez a forradalom nevében. Az időzítés viszont pontos volt, hiszen november 27-én a SZÍNHÁZNAK fel kellene lépnie Zlínben, az országos színházi fesztiválon. Igazgató, rendező, művészeti vezető és műszak nélkül. A szakszervezet elnöke talán nem hiányozna felettébb. Tisztelt színművésznők, színművész urak, a Skronka Tibor színművész által moderált premier kiválóan sikerült, valahol a színházon kívül több napja tapsolnak. Felállva. Azok, akik a zsinór másik végén a kereszttel manipulálnak, mármint a bábuk mozgatói. Azok a hölgyek és urak, akiknek nagyon fontos, hogy a Jókai Színház működésképtelen legyen. Azok a hölgyek és urak, akik Komáromból nagyon szívós munkával egy ál-nemzetiségi tűzfészket kreáltak, jelentős botrányok kíséretében. Azok a hölgyek és urak, akiknek létkérdés, hogy Komáromban ne legyen magyar színház. II. A világ minden színitársulatában, amióta színház létezik, mindenkor létezett egy klikk is, amelynek a vezetője színiigazgató akart lenni. Ha nem ő, akkor egy haver, aki a háttérből irányítja a konspirációt. Régi dolog. Beke Sándor színiigazgató - diktátor. Nem szeretetre méltó nyuszi, az biztos. De a MATESZ-ból színházat csinált, olyant, melyet jegyeznek nemcsak papíron, hanem szakmailag is. A repertoárja nem közönségcsalogató? Lehet. Csak vonzza az embereket, ergo nem színházpolitikai indíttatású, hanem maga a színház. A „közönségcsalogató" repertoár említése egy kicsit hakni-nösztalgia ízű, egy picit penészszagú, egy picit undorító. Az elmúlt év repertoárjából meg kellene említeni azokat a darabokat, amelyek megbuktak. Ilyenek, úgy tudom, nem voltak. Aztán meg kellene említeni azokat a darabokat, amelyek sikeresnek bizonyultak. Ilyenek, úgy tudom, voltak. Aztán nem kellene sem a forradalom, sem politikai mozgalmak nevében szólni egy politikailag semleges színházban. Ez veszélyes és puccsízű. Aztán nem szabadna hazudni, mert a két évvel ezelőtti eseményekről esetleg valaki naplót vezet, hiteleset. Aztán fontolóra kellene venni, hogy kié is ez a színház, milyen ügynek szolgál, mit jelentene az elvesztése szakmai szempontból, nemzeti kisebbségi szempontból, a Matica slovenská szempontjából, a SZNP szempontjából, tehát innen-onnan. Kell a konzultáció, pont. Nem kell az önös érdekek által diktált konspiráció, mert zavart kelt, hangulatot teremt. Olyanná teszi a színházat is, mint amilyen ez az ország: kaotikussá, működésképtelenné és zavarossá. Ebben a zavarosban valakik kaján mosollyal halászgatnak, önök ehhez a halászgatáshoz statisztálnak, tisztelt művésznők és művész urak. Pofon/2 Megfontolatlanok vagyunk és nagyon rossz tanulók. Grendel Lajos is megfontolatlan kijelentést tett az idei Fábry-napokon, s mert a felszóljtás (,,Felszólítom az FMK vezetőségét, hogy a Husák temetésén való részvétele miatt Čarnogurský kormányából azonnal lépjen ki") kellőképpen hangzatos volt, az 1991-es Fábrynapok résztvevői csatlakoztak hozzá Csakhogy ez a felszólítás Grendel Lajoshoz nem méltón pontatlan, ugyanis az Új Szót olvasó polgár számára nem derült ki belőle, hogy ki vett részt Husák temetésén. Az FMK? Čarnogurský? Az FMK nem. Čarnogurský igen. A felszólításból az sem derült ki, hogy čarnogurský mint kormányfő, mint pártvezér vagy mint magánember vett-e részt a temetésen. S ami számomra megdöbbentő, a felszólítás önkényes és logikailag is sántít. Ugyanis, ha Čarnogurský részvétele miatt az FMKnak ki kellene lépnie a kormányból, František Mikloško részvétele miatt az Együttélésnek s az MKDM-nek ki kellene lépnie a parlamentből. Ugyanígy kellene tennie minden politikai mozgalomnak, s pártnak, akár tagja a koalíciónak, akár ellenzéki, aki nem ért egyet a nevezett politikai személyiségek Husák temetésén való résztvételével. Rossz a képlet és irreális. Az FMK-nak el kell határolnia magát az aktus eszmeiségétől. Ez fontos, ezt deklarálnia kell. Elítélheti a nevezett politikusok szóban forgó megnyilvánulását. Ez is fontos lehet. De amíg az FMK kormánybeli tevékenysége nem káros a csehszlovákiai magyarság szempontjából, addig legyen a kormánykoalíció tagja, s tegye, amit tenni tud, amit tennie kell. Ha ez a küldetés megszűnik, vagy tevékenysége bizonyíthatóan kártékony, akkor az idézett felszólítás helyénvalóvá lép elő. Addig viszont öncélú és zavart kelfő. II. Meghalt Gustáv Husák, pont. Nyugodjon békében, ha tud, pont. Átok ül rajtunk, mert még életében reinkarnálódott, számos kis és nagy Husák ügyködik most Gustáv Husák 1948-ban befejezetlenül hagyom müvének befejezésén. Husák művéből akkor csak egyetlen fejezet hiányzott, a csehszlovákiai magyarság teljes likvidálása. Ennek a veszélye most lényegesen nagyobb, mint akkor volt, ezt tudnia kell Grendel Lajosnak és tudnia keil az 1991es Fábry-napok minden, a felszólításhoz csatlakozó résztvevőjének. Ebben a helyzetben (folyamatban) a novemberi „forradalomra" hivatkozni naivitás. A bársonyos kommunista visszarendeződés megtörtént, pont. A kommunista rendszerbéli ellenzékiségünk immáron túlhaladott zugpolitizálás, balgaság. A jólmegaszontam nekik és a hordószónoklatok ideje lejárt. Ha szólunk, lehetőleg felelősséggel szóljunk oly módon, hogy másnap is a tükörbe nézhessünk. Tessék végre tudatosítani, uraim, hogy a csehszlovákiai magyarság zöme nem Pozsonyban és nem Kassán él, hanem falun, kegyetlen bizonytalanságban. Közömbösen tudomásul vették, hogy meghalt Husák. Akik 46-ban közelről érezték a soviniszta leheletet, talán azt mondták: hála Istennek. Közömbösen tudomásul vették, hogy Čarnogurský részt vett a temetésén. Ennyi. Számomra pillanatnyilag egyetlen tét van a leosztott partiban: jogállam lesz-e a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság, vagy nem. Ha igen, akkor beszélhetünk elvi kérdésekről. Ha nem, akkor itt nincs értelme tovább élni. Az önpofozás nagymesterei vagyunk. SOÓKY LÁSZLÓ REFLEX Ml AGGASZTJA A KISEMBERT? Már jó ideje nem hiszek a politikai pártok, illetve a pártvezetők népszerűségi indexének alakulását vizslató közvéleménykutatóknak. Nem mindig a szakmai tisztességüket vonom kétségbe, hanem egyszerűen csak arról van szó,-hogy a megkérdezettek nincsenek, de nem is lehetnek tisztában azzal, mire mondanak igent vagy nemet. Ennek ellenére, persze, a véleménykutatási akciók során megkérdezettek többsége válaszol a feltett kérdésekre. Ennek lélektani oka van: nem szeretjük beismerni, hogy tájékozatlanok vagyunk, így ha megkérdezik tőlünk, hogy szeretjük-e XY politikust, véleményt nyilvánítunk a hozzá fűződő viszonyunkról. Ha máshogy nem, ígéretei alapján. És itt még nem utaltam azokra a felmérőkre, akik vagy párthovatartozás, vagy nacionalizmus, vagy internacionalizmus, vagy egyszerre mind a három kór által fertőzöttek. A napokban azonban közzétettek egy felmérési eredményt, amelynek az adatai - noha nagyjából mérés nélkül is tisztában vagyunk velük - figyelemre méltóak. ,,Mi aggasztja Szlovákia lakosságát?" Ez a felmérés címe, és én elsősorban azt a három fő „tételt" vettem szemügyre, ami leginkább nyugtalanítja Szlovákia lakosságát. A föderáció két köztársasága viszonyának tisztázatlansága miatti aggodalom a harmadik helyre került. Teljesen nyilvánvaló, hogy kik nem tekintik e porobiémát elsőrendű kérdésnek. Áztok, akik számára életcél, elsőrendű politikai feladat Szlovákia különválasztása, azok az eléjük tett kérdésválasztékból nyilván nem a föderáció jövőjére utaló kérdést „karikázták be". A tudós szociológusok a megmondhatói, miért nem soroltak be a kérdések közé egy olyant is, amely Szlovákia különválási aggodalmát fejezte volna ki. Az elsősorban a föderáció sorsa miatt aggódok közel 40 százalékos részaránya mindenesetre jó jel. Szerintem nem azt mutatja, hogy mindössze 40 százalékunk híve a közös államnak, hanem azt, hogy a pillanatnyi helyzetben a szociológusok által felsorolt 12 probléma közül a megkérdezettek nem kevesebb mint 40 százaléka a föderáció megtartását tekinti a legfontosabb feladatnak. Egészen más kérdés, hogy egy népszavazás során hányan voksolnának a közös állam mellett, vagy hogy a legközelebbi választásokon milyen arányban szavazna a lakosság a közös állam megtartását szorgalmazó pártokra. Népszavazáskor, illetve általános választásokon máshogy, letisztultabban vetődik fel a kérdés. így valószínűleg továbbra is „megkapná" a közös állam a korábbi felmérések során már ielzett túlnyomó szavazattöbbséget. A leginkább aggasztó problémák közül a második helyen a munkanélküliség van, a drágulás miatti félelem pedig az első helyre kerül. A munkanélküliség miatti aggodalom nagyobb arányú, mint amilyen magának a munkanélküliségnek a mértéke. Ez azt is jelenti, hogy az emberek még nem látják az „alagút végét", és azzal számolnak, attól tartanak, hogy a munkahelyek száma tovább csökken. Viszont elgondolkoztató, hogy a gazdasági reform lassúsága miatti aggodalom (12 százalékkal) mindössze a 8. helyre került. Úgy tűnik, gazdaságunk legfőbb irányítóinak privatizációs elképzelései nincsenek teljesen összhangban az egyszerű emberek „válságkezelési" elképzeléseivel. Viszonylag még csak kevesen ismerték fel, hogy a tervutasításos gazdasági rendszer piacgazdaságra való átalakítása nélkül sohasem tudunk kijutni a hullámvölgyből. A gazdasági válság leküzdése szempontjából mindenképpen figyelemre méltó, hogy a lakosság „félelmeinek" sorrendjében harmadik helyre került a közös állam megtartása, jövője miatti aggodalom. Sokan talán még nem is tudatosították, hogy miről van itt szó, csak ösztönösen érzik. A Csehszlovákia bomlasztására törekvő politikai erők a gazdaság átalakítás lassításával próbálnak maguknak híveket szerezni, mondván, hogy akkor majd csökkenthetjük a munkanélküliséget, és mérsékelhetjük az árakat. Más szóval: ott akarják folytatni, ahol a kommunizmus bukásakor abbahagytuk. Szerencsére egyre többen felismerik, hogy az ilyen gazdaságpolitika csak a teljes csődhöz vezethet, és a lakosság számára csak ideig óráig jelenthet könnyebb életet. Bármilyen nehéz lesz is, végig kell járnunk a piacgazdaság kialakításának útját. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 3092/91 Kövi János, 1914. III. 9., meghalt, Tornaija (Sztalinov) 3120/91 Kiss János, 1906. IX. 2., Nyárasd, meghalt a SZU-ban Komlós Gyula, 1925. VII. 26., meghalt, Vágsellye (Donbasz) 3142/91 Kanyicska Kálmán, 1923. XII. 29., Kürt (Stockerau) 3143/91 Kianek János, 1922. VI. 22., Marcelháza (Szverdlovszk) 3274/91 Kaleta Peter, 1907. VI. 27., Ólubló, meghalt, a SZU-ban (Szverdlovszk) 3275/91 Kalytzuk Vladimír, 1912. VI. 30., meghalt, Kassa (Donbasz) 3276/91 Kanizsa Ferenc, 1914. II. 27., meghalt, Keszegfalu (Sztalinov) 3277/91 Kanóc Ján, Brehov, meghalt (Szovjetunió) 3278/91 Kaňak Ľudovít, Érsekújvár (Minszk) 3279/91 Kapci István, 1902. IV. 18., meghalt, Kassa (Szovjetunió) 3280/91 Kápka István, 1911. III. 31., Palást (Moszkva) 3281/91 Kara Ján, ímely (Szovjetunió) 3282/91 Kovács Ferenc, 1901. III. 16., Dunaújfalu, meghalt a SZU-ban 3283/91 Károlyi György, 1919. VI. 26., Vaškovce, meghalt a SZU-ban 3284/91 Kaško Ján, 1911. I. 7., Nagykövesd (Szovjetunió) 3285/91 Kotyi István, 1923. VII. 23., Jestice (Szovjetunió) 3286/91 Kázmér Péter, 1914. I. 20., Nagyabony (Davidovka) 3287/91 Knapp Ján, 1923. VII. 15., Kosút (Kalinyin) 3288/91 Krajczár János, 1901. VII. 25., Muzsla, eltűnt a SZU-ban 3289/91 Kraloveský František, meghalt, Rózsahegy (Szovjetunió) 3290/91 Kravec Andrej, Igló (Jenakijevo) 3291/91 Kekeš Štefan, 1903. XII. 21., Újfalu, meghalt a SZU-ban 3292/91 Kelemen István, 1911. XII. 20., meghalt, Zalaba (Szovjetunió) 3293/91 Keller Ján, 1914. VI. 9., meghalt, Rozsnyó (Kaukázus) 3294/91 Kellner Michal, 1920. VIII. 29., Lőcse (Szambor) 3296/91 Kerekeš Jozef, 1919. V. 20., meghalt, Rozsnyó (Szibéria) 3297/91 Kredatuš Alexander, Késmárk (Szovjetunió) 3298/91 Krenčán Štefan, 1902. IX. 15., Malý Kiar (Novorosszijszk) 3299/91 Kresnye János, 1926. III. 31., Nagybalog (Delta) 3200/91 Kresnye Zoltán, 1920 II. 6., Nagybalog (Donbasz) 3301/91 Kresnye Magda, 1926. VII. 5., Nagybalog (Donbasz) (Folytatjuk)