Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-26 / 277. szám, kedd

1991. NOVEMBER 26. OKTATÁS 6 MUNKATERVET VAGY NEVELÉSI PROGRAMOT? A

központi irányításra épülő tervutasításos politikai-gazdasági rendszer az iskolák igazgatóitól is elvárta, hogy tantestületeik számára egy, sőt több évre szóló munkatervet dolgozzanak ki. Bár az oktatási osztályok vezetóTfolyton hangoztatták, hogy e terveket a közösségek alkossák meg, jól tudták, hogy ez fából vaskarika, hiszen a sémát ők határozzák meg, s eltérni tőle nemigen lehetett. A tanfelügyelők pontról pontra ellenőrizték, olyan-e a terv, amilyent az utasítás előírt. Ritka kivételtől eltekintve olyan is volt. Ám hagyjuk a múltat, felemlegetése inkább csak tanulságképpen jó. Tehát terv volt, a munka folyt, jórészt a tervtől függetlenül ugyan, mert a legtöbb iskolának azért volt afféle rejtett programja, melyhez a tantestület igazodott. Kérdés, hogy az ilyen programot kell-e, érdemes-e papírra vetni? Én beosztott pedagógusként sem tudom elképzelni a munkámat alaposan átgondolt koncepció nélkül. Egy intézmény pedig ennek hiányában előbb vagy utóbb kellemetlen helyzetbe kerül. Bizony szükség van programra, sőt, nem is egyfélére, csak nem olyanokra, mint amilyenek eddig voltak. A területi tanügyi igazgatóságok hallgatnak. Egy tisztségviselő sem reszkírozza meg, hogy utasításokat adjon, de, sajnos, tanácsokat sem, mondván, megváltoztak a társadalmi körülmények, jól hangzó közhellyel élve, alulról építkezünk. Igen ám, de ki rakja le az alapokat, ós honnan vegye hozzá a szakértelmet? Naiv dolog lenne azt hinni, hogy ez a kinevezéssel együtt jár. Jó lenne, ha a volt igazgatók és helyetteseik félretennék vélt, esetleg valós sérelmeiket és hosszú éveken át szerzett tapasztalataikat, szaktudásukat felkínálnák az utódaiknak. Persze, ehhez az is kell, hogy az utódok igényt tartsanak rá. Az a sokat emlegetett török átok csak egyszerű, gyerekes játszma, s talán nem is olyan nehéz feladni. Viszont egyvalamitől nagyon nehéz lesz megszabadulnunk, régieknek ós újaknak egyaránt, a több évtizedes beidegződésektől. Viszolygunk magától a szótól is: terv. Hát akkor kerüljük ki, és mondjunk helyette programot, de akkor ez tartalmában is más legyen! Az iskola nevelési programja legyen tömör, mindenki számára érthető, reális és könnyen megvalósítható. Mindjárt a bevezetőjében hangsúlyozza, hogy minden, ami az iskolában történik, a tanulókért van. A tantestület célja nem lehet más, mint az, hogy a családi és az iskolai nevelést összehangolva, az anyanyelv segítségével a lehető leghatékonyabban formálja a tanulók személyiségét, ezen belül a jellemét, akarati tulajdonságait és lelki tisztaságát. Az iskola függetlenítse magát a politikai pártoktól és tömegmozgalmaktól, határolja el magát mindennemű ideológiai hatástól, mely az iskola oktató-nevelő munkáját befolyásolhatná. A pedagógusok politikai hovatartozását tekintsük magánügynek. ükséges viszont, hogy az iskola nyiv)£ tott legyen, és lépést tartson a társadalom fejlődésével. A társadalomban kibontakozó demokrácia, így az iskolai is, nagyfokú fegyelmet ós önfegyelmet kíván, s csak akkor valósulhat meg, ha értékrendünk reális és igazságos. Értékítéleteinknek mellőzniük kell mindenfajta kényszert, elfogultságot és könnyelmű felszínességet. Az értelmi nevelés kiindulópontja legyen az önálló gondolkodás képességének kialakítása, a szóbeli és írásbeli készség folyamatos fejlesztése, az objektív történelmi és nemzeti tudat megalapozása. Az eltérő eszmerendszerek ismeretét magába foglaló tárgyilagos társadalomkép és az ideológiai befolyástól mentes természettudományos világkép formálása. Ennek érdekében ki kell alakítani a tantárgyak összehangolt, egymásra épülő rendszerét. E feladat végrehajtása elsősorban a tantárgyi munkaközösségekre (helytelen fordítással: tantárgybizottságokra és módszertani körökre) tartozik. A tananyagba feltétlenül be kell építeni az ökológiai szemlélet kialakításának az elemeit. Az egyén védelmét a járványos betegségek, többek között az AIDS ellen. A tanulóknak az iskolában kell elsajátítaniuk a közúti közlekedés szabályainak alapjait, valamint a balesetek és a tűzvész megelőzésére vonatkozó szabályokat is. Elengedhetetlenül fontos a világnyelvek eredményes tanítása. A magyar iskolákban megkülönböztetett gondot kell fordítani a szlovák nyelvtanítására is. Az alkotóképesség fejlesztésén túl minden tantárgy oktatásában kapja a lehető legnagyobb teret a kreativitás. Az erkölcsi nevelés az egyetemes etikai értékekre épüljön, mindenekelőtt a szeretetre és a tiszteletre. Az etikai értékekhez kötődjék az egyéni, illetve a közösségi viselkedés és az anyanyelv használatának a kultúrája. Fontos szerepe legyen az érzelmi nevelésnek, ezen keresztül kötődjék az egyén a családjához, a barátaihoz, a szülőföldjéhez, a hazájához és minden emberi értékhez. Az esztétikai nevelésben a művészeti tárgyak tanítását egészítse ki a mindennapi élet, a tárgyi környezet esztétikájára vonatkozó igények felkeltése. Ehhez az elváráshoz igazodjék az iskolaépület, a tantermek, műhelyek és az iskolaudvar arculata is. A testi nevelés a korszerű testnevelés, higiéniai, táplálkozási szokások kifejlesztésére, az önpusztító szokások (dohányzás, alkoholfogyasztás, a kábítószerek élvezete, rendetlen életmód) kialakulásának megelőzésére irányuljon. A munkára nevelés az egész nevelési folyamatra terjedjen ki, mivel minden emberi érték létrehozásának előfeltétele a munka. A tanuló munkája a tanulás, melynek mozgató ereje a motiváció által felkeltett természetes érdeklődés és cselekvési hajlam. A fenti gondolatok megvalósításához kell hogy legyen végrehajtási terve (nem minden esetben kell megkerülni e szót!) az iskolának. E programtervek legyenek-lehetnek egy, esetszintén a sportversenyekét. A tanulmányi kirándulások ideje és célja is legyen előre meghatározott. Ne feledkezzék meg a program a szertárak és a segédeszközök célszerű felhasználásáról, illetve azok felújításáról és karbantartásáról. Az idejétmúlt eszközöket még akkor is ki kell selejtezni, ha működőképesek. Helyes lenne, ha a laboratóriumi gyakorlatokat csoportos foglalkozásban szerveznék meg, s nem a délelőtti órarend szerint. Képtelenség 30—35 tanulóval, olykor műszerekkel, pontos munkát végeztetni. Ne hagyja figyelmen kívül a szabályzat a pedagógusok ön- és továbbképzését sem: határozza meg az ajánlott formáit, és méltányolja az egyének alkotómunkáját. Végül peVÁLTOZÓ ISKOLA leg több évre szólóak, rugalmasak és módosíthatók. Ajánlatos, hogy az iskola vezetősége mielőbb kidolgozza az iskola szervezeti és működési szabályzatát, valamint a házirendjét is. A folytatásban ezekről szeretnék szólni. AZ ISKOLA SZERVEZETI ÉS MŰKÖDÉSI SZABÁLYZATA a dokumentum az iskola belső felépítésére vonatkozik, meghatározza az egyének és a csoportok feladatát, konkrét célkitűzéseket tartalmaz, és helyenként ütemterv jelleget is ölthet. Nincs rosszabb, mint amikor egy közösségen belül a munkatársak nem tudják, mit vár el tőlük a közösség és fordítva. A szervezeti szabályzat mindjárt a bevezetőjében jelölje meg, milyen iskoláról van szó, illetve az iskola milyen nevelési-oktatási feladatot lát el. Azt is, hogy ki a fenntartója. Ismertesse az iskola működésének feltételeit, oktatási rendszerének tartalmát stb. Tájékoztasson a pedagógusok feladatköri beosztásáról (ki az igazgató, kik a helyettesek stb.), és határozza meg a tanítási órák idejét, az óraközi szüneteket, vagyis az úgynevezett csengetési rendet, illetve az ettől való eltéréseket, ha egyes órák rövidebb vagy hosszabb ideig tartanak 45 percnél. Rögzítse a tanév szakaszait, illetve az évközi szüneteket. Tartalmazzon egy időrendi beosztást a tantestületi értekezletekről, azok céljairól, esetleg a megvitatásra váró pedagógiai feladatokról. Ez azért fontos, hogy a tantestület tagjai időben fel tudjanak készülni az értekezletekre. Az is elképzelhető, hogy e programtervet év közben állítják össze, illetve a körülményeknek megfelelően módosítják. E szabályzatban legyen feltüntetve a tantárgyi munkaközösségek összetétele s azok munkaprogramja külön-külön. Hangsúlyozni szeretném, hogy e csoportok munkájába senki ne avatkozzék bele, még az iskola vezetői sem. Mint szaktanítók - (tanárok) ők is egy-egy munkaközösség tagjai kell hogy legyenek, s ne ellenőrként vegyenek részt az összejöveteleken. A munkaközösségekben történjék meg az oktató-nevelő munkával kapcsolatos véleménycsere, a konkrét javaslatok megfogalmazása, melyeket a munkaközösségek vezetői az igazgató, illetve a tantestület elé terjesztenek jóváhagyás és végrehajtás céljából. A munkaközösségek nem az igazgató akaratának a végrehajtói, hanem pedagógiai műhelyek, ugyanakkor viszont oppozíciós szerepet sem tölthetnek be, ami természtes. A szervezeti szabályzat emelje ki az iskolatanács szerepét. Tájékoztasson az összetételről, és vázolja fel a feladatkörét. Hasonlóképpen tüntesse fel, hogy milyen szervezetek, egyéb munkaközösségek dolgoznak az iskolában, körülhatárolva azok működési, illetve jogkörét. Ilyenek lehetnek: a szakszervezet, a pedagógusok szövetsége, a szülők munkaközössége, a diákönkormányzat és az ifjúsági szervezetek, I JL ha tájékoztat e szabályzat az iskola JUj szakköri tevékenységéről, illetve arról, hogy a tanulóknak hol nyílik lehetőségük szakkörökben dolgozni. Persze, ez már szabadidei foglalkozás, ami ugyan nem tartozik szorosan az iskola oktatási programjához, de hiba lenne, ha megfeledkeznénk róla, hiszen elsősorban e szakkörök hivatottak arra, hogy a tanulókat felkészítsék a sport-, az alkotó és a tanulmányi versenyekre. Csak tanulságként jegyezném meg, a múltban sok nézeteltérést és keserűséget okozott, hogy a pionírházak és az iskolai pionírvezetők tömegével tartották számon a nem működő, alibiként szolgáló szakköröket, így a szaktanítók voltak kénytelenek helyettük felkészíteni a tanulókat a versenyekre. Ideje lenne megszüntetni ezt az állapotot is. Ha pedig valamelyik szaktanító - (tanár) ilyen feladatot vállal, munkájának értékelése ne megsaccolás alapján történjen, hanem előre megkötött szerződés szerint. Ajánlatos egyéb szabadidős programokat is bevezetni, mint például a könyvtárak, kiállítások, képtárak, múzeumok látogatását, kulturális rendezvényeken való részvételt (hangversenyek, színházi előadások stb.). Ha az iskolának vannak kulturális alkotócsoportjai, azok fellépési tervét is el kell készíteni. Úgydig tartsa számon e dokumentum, mely intézményekkel, iskolákkal és szervezetekkel tart fenn az iskola baráti, partneri vagy patronáló kapcsolatot, s indokolja meg, hogy mi célból. H

ogy mi minden kerüljön be e szabályzatba, azt az iskola körülményei szabják meg, illetve azok a személyek és csoportok, akiket ez közvetlenül érint. A formális dolgokat mindenesetre kerüljék. Ám ne feledkezzenek meg arról sem, hogy vannak tények, melyek szinte maguktól értetődőek, ezért úgy tűnik, felesleges a puszta megemlítésük is. Csakhogy az iskola nyitott kell hogy legyen, s olykor a szülők vagy a tanulók a legérdekeltebbek abban, hogy tájékoztassák őket. Az iskola minden programját, így a szervezeti és működési szabályzatot is a pedagógusokon kívül ismertetni kell a tanulókkal és a szülőkkel, sőt az indokolt módosító javaslataikat is el kell fogadni. A HÁZIREND A

házirendnek azokat az együttélési normákat kell tartalmaznia, melyek tiszteletben tartása egy intézményen belül elkerülhetetlenül fontos. Mindjárt az elején hangsúlyozni kell, hogy az iskola legfőbb döntéshozó szerve maga a tantestület, mely jóváhagyja az iskola oktatási-nevelési programját, szervezeti és működési szabályzatát, valamint házirendjét. Amikor az igazgató és a helyettesei előkészítik a tantestület jogkörébe tartozó, megvitatásra váró anyagot, ne feledkezzenek meg arról, hogy a tisztségükkel járó feladatkörük mindenekelőtt szakmai-koordinációs, nem pedig hatalmi jellegű. Nekik kell gondoskodniuk az iskola működőképességéről és az oktató-nevelő munka folyamatos zökkenőmentességének feltételeiről. Nagy hiba lenne viszont, ha a gondnok szerepét vállalnák fel, mellőzve ezáltal a pedagógiai teendőiket. Ők képviselik az iskolát a fölöttes és a külső szervek előtt. Ügyeljenek arra, hogy munkájukat a pedagógus autonómiájának tiszteletben tartása, a kollegiális, egyedül a minőségre koncentráló szemlélet hassa át, mely az egész iskolát magasabb színvonalú teljesítményre sarkallja. Az általuk szerzett információk arra szolgáljanak, hogy a tantestület tagjai és maga a kollektíva önnön korrekciójára is képes legyen. Az osztályfőnökök véleménye döntő súllyal kell hogy bírjon az iskola nevelőmunkájának valamennyi kérdésében, ezért ők fordítsanak fokozott figyelmet az osztályukban tanító pedagógusok munkájára, illetve e kollégáik törekvéseinek összehangolására. Legyenek biztos támaszai a tanulóknak. Hallgassák meg a problémáikat, és tegyék lehetővé, hogy önmaguk találják meg a legmegfelelőbb megoldást. Az indokolatlan gyámkodást és kioktatást mellőzzék. Tegyék lehetővé azt is, hogy a tanulók a házirendben feltüntetett jogaikat gyakorolhassák, és a kötelességeiket teljesíthessék. Csak alapos megfontolás után alkalmazzanak felelősségre vonást vagy büntetést. A szülőkkel személyesen tartsanak fenn kapcsolatot, a család és az iskola nevelési céljait, ráhatási formáit egyeztessék. Előzzék meg az alá- és fölérendeltségi viszony kialakulását. A tanulók tudásszintjéről, szorgalmáról, erkölcsi magatartásáról és beilleszkedési képességéről mindig pontos tájékoztatást tudjanak adni, és, természetesen, bizalmasan kezeljék az ilyen információkat. A tantestületi üléseken és a tantárgyi munkaközösségek összejövetelein az iskola valamennyi pedagógusa vegyen részt. Az oktatási és nevelési módszerét ki-ki önállóan választhassa meg, ami nem állhat ellentétben a pedagógiai etikával és a tantestület által elfogadott határozatokkal. A pedagógusnak tisztelnie kell a tanuló személyiségét. A házirend részletesen térjen ki az iskola alkalmazottainak jog- és feladatkörére is, az adott körülményeknek megfelelően. Alapos gonddal fogalmazza meg a tanulók jogait és kötelességeit is. A jogok közé tartozzék például, hogy az iskola lehetővé teszi a tanulók harmonikus testi és lelki fejlődését. Szavatolja a biztonságukat, testi épségüket, és védelmet nyújt mindennemű káros hatás ellen. A tanuló az iskola pedagógusaitól segítséget kérhet tanulmányi előmenetele javításához, tanulmányi, alkotó és sportversenyekre való felkészüléséhez. Az iskola objektíven értékelje a tanuló magatartását, szorgalmát, előmenetelét, a közösségbe való beilleszkedését, s annak megfelelően dicséretben, esetleg jutalomban részesítse. Vállalhasson feladatot az osztály és az iskola önkormányzatában, és szabad véleményt nyilváníthasson, tájékoztatást kérhessen a személyét érintő kérdésekben. Érdeklődésének megfelelően fakultatív tantárgyakat és szakköri foglalkozásokat választhasson. Büntetésből ne legyen kizárható a tanítási órákról. Tagja lehessen valamely legitim ifjúsági szervezetnek vagy egyesületnek. Amikor a tanulók kötelességeit fogalmazzuk meg, nem a jogok ellenszabályait kell sorra vennünk, hanem azt, hogy melyek azok az elvárások, amelyek által a jogok érvényesülése biztosított. Hiszen nemcsak a rossz berendezés, hanem a durva viselkedés is veszélyeztetheti a tanulók testi épségét. A higiéniai szabályok be nem tartása fertőzést, esetleg járványt okozhat. Az ápolatlan külső nem esztétikus, és sorolhatnám tovább. Amellett, hogy az anyagi értékek megbecsülését a legtöbb gyermek fontosnak fogadja el, kell egy olyan szabály is, amelynek alapján a szándékos rongálok vagy a nemtörődöm tanulók felelősségre vonhatók. A nevelési programban szó esett az anyanyelv kultúrájáról és a lelki tisztaságról. Jól tudjuk, hogy milyen a mai gyerekek szóhasználata, beszédstílusa és az egymáshoz való viszonya, ezért a házirend szigorúan követelje meg az illedelmes viselkedést és a tiszteletadást a felnőtteknek. A trágár beszédet, egymás kigúnyolását, netán megalázását minősítse súlyos fegyelemsértésnek. írja elő a köszönési és a megszólítási formát és az iskolán kívüli viselkedésformát is. Minden iskolának küzdenie kell az ellen, hogy a kiskorú gyermekek a felnőttek számára fenntartott szórakozóhelyeket látogassák. V

itathatatlan, hogy ahol több ember él (dolgozik, tanul) együtt, ott rendre, fegyelemre van szükség, hogy egyik a másik rovására ne cselekedhessen. Mindenki által elfogadott szabályok, erkölcsi normák spontánul is kialakulhatnak, sőt ki is alakulnak. Az írásban rögzített szabályok alkotóinak e szokásrendet méltányolniuk kell, s a házirendet úgy tanácsos megfogalmazni, hogy minden pontja elfogadható és teljesíthető legyen, különben meddő vitákra és felesleges huzavonákra adhat okot. E javaslat felvázolását nem véletlenül kezdtem az igazgató és a pedagógusok feladatkörével, hiszen a személyes példaadás a pedagógiai alapelvek közt rangos helyet foglal el. E vázlat, mint a címéből is kitűnik, javaslat csupán, s így mellőz minden kötöttséget. A hármas tagolás sem mérvadó, bármelyik fejezet áthelyezhető egyik szabályzatból a másikba, hiszen házi használatra készül. Ám egyvalamitől óvakodni kell, s ez az üres formalizmus. Csak azért készíteni programot, hogy legyen, ma már teljesen fölösleges. Remélve, hogy javaslataimmal használni tudok, az érdeklődők figyelmét tisztelettel megköszönöm. CSICSAY ALAJOS Fotó: Méry Gábor