Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-25 / 276. szám, hétfő

9 1991. NOVEMBER 25. .ÚJ szói HAZAI KÖRKÉP A TÖBBSÉG A KÖZÖS ÁLLAMOT ÓHAJTJA (Munkatársunktól) - A Prágai Közvéle­ménykutató Intézet október 10-e és no­vember 6-a között az egész állam terüle­tén felmérést végzett arról, mi a lakosság véleménye az államjogi elrendezésről. A felmérés eredményeiről tegnap tájékoz­tatták az újságírókat. A felmérésből kitűnik, hogy a közöy állam tudata továbbra is szilárd tényező a lakosságnak az államjogi elrendezésről alkotott felfogásában. Csehország lakos­sága előnyben részesíti az unitárius álla­mot, a föderáció nála a második helyen szerepel. Morvaország és Szilézia lakos­sága is az elsó helyre teszi az unitárius államot, ám az utóbbi hat hónapban itt mérsékelten növekszik a föderáció hívei­nek aránya, a tartományi rendszert támo­gatók száma viszont csökkenő irányú. A Szlovák Köztársaság, lakosai a konfö­derációt (27 százalék), illetve a föderációt (26 százalék) helyezik előtérbe. Azt is kimutatta a felmérés, hogy a CSK lakosságának 46 százaléka úgy véli: a szlovákokkal továbbra is lehet közös államban élni. Ennek az ellenkező­jét a CSK lakosságának 23 százaléka állítja egyértelműen. Szlovákiában vi­szont a lakosságnak csupán kisebb ré­sze, 23 százaléka, szeretne önálló állam­ban élni. A megkérdezettek 52 százaléka nem kíván az önálló szlovák államban élni. Az intézet megvizsgálta, miként viszo­nyul a közvélemény a feddhetetlenségi törvényhez. Ez év februárjában a lakos­ság 28 százaléka tartotta nagyon sürgős, rendezésre váró problémának, májusban már csupán 16 százaléka. Októberben, amikor a törvénnyel ismét foglalkozott a parlament, a lakosság 22 százaléka tartotta fontos jogszabálynak a lusztrálási törvényt. A felmérés szerint a közvéle­mény nagyon szkeptikusan ítéli meg a törvény társadalmi hasznosságát. Vi­szonylag a legkedvezőbben ítélték meg a törvényt a vállalatok és hivatalok sze­mélyi állományának alakulása szempont­jából. A törvény elfogadását az ország nemzetközi érdekei szempontjából vi­szont a többség negatívan értékeli. Jólle­het, a törvény elfogadásának szükséges­ségét illetően a közvélemény két egyenlő táborra oszlott (37 százalék a törvény mellett, 37 százalék ellene), a két köztár­saságban szembetűnő a különbség: a CSK-ban a többség (42 százalék) tá­mogatja a törvényt, az ellenzők aránya 31 százalék. Szlovákiában viszont csupán a megkérdezettek 25 százaléka ért egyet a törvény megalkotásával, az ellenkező véleményt vallók aránya 49 százalék. (sm) MAR MEGINT? - Elegem van már ebből a karaty­tyolásból - jelenti ki mogorván a bo­rostás képű férfi. - A fülem is zúg a magyar dumától. Hol vagyunk? Budapesten? - No és? Semmi köze hozzá, mi­lyen nyelven társalgók! - felel a sér­tett fél. - Jogom van hozzá, hogy olyan nyelven beszéljek, amilyen nekem tetszik. És ha önnek, tisztelt uram, valami kifogásolnivalója van az ellen, ne figyeljen rám. Vagy tapassza be a fülét! - Még felesel is - dünnyög tovább magában. - Hol vagyunk tulajdonképpen? Magyarországon? Aki itt nem hajlandó államnyelven beszélni, az menjen oda, ahová tar­tozik. Senki sem tartja vissza! Fel is út, le is út! - motyogja indulatosan, csakhogy levezethesse dühét, mert egy tizenéves csitri megszegte a „Szlovákiában csak szlovákul!" elvet. - Ne figyeljen ide! - felesel vissza a fiatal lány. - Különben is, vegye tudomásul, magyarul fogok beszél­ni, nemigen izgat a véleménye - s ezzel pontot tesz az ügyre. A rövidke perpatvart a busz többi utasa némán hallgatja. Nincs cáfo­lat, nincs helyeslés; csak süketet játszó hallgatóság van. - Csak találkozzunk össze az ut­cán. kitekerem a nyakát! - mondja „búcsúzóul" a férfi, és odanyoma­kodik az ajtóhoz. - Inkább leszállok, minthogy magukat hallgassam. Vissza sem pillant, úgy kászáló­dik le a buszról, ő elment, de hátra­hagyta a bármikor kirobbanó újabb feszültséget. Kérdem én: a német, az angol, a francia szóra is Hyen érzékenyen reagált volna? Vagy csak a magyar szó irritál Szlovákiában? ISKI IBOLYA A KUTYA LEGNAGYOBB ELŐNYE: NEM LOP A HADSEREG MAGVA EGYSÉGES Rendhagyó módon - egy tréfás történet felelevenítésével kezdődött a „hadsereg időszerű kérdéseivel" foglalkozó sajtótájékoztató Po­zsonyban, melyen ott volt Anton Raáek védelmi miniszterhelyettes és Pezl tábornok, vezérkari főnök is. „Egy NATO-értekezleten elő­adást tartó amerikai tiszt megkér­dezte a jelenlevőktől: „Uraim, tudják milyen a korszerű beton összetéte­le? Nos, ha nem, én elmondom. Húsz-húsz százalékban homok, só­der és cement és a 40 százalék a mikrofon". - Nos, ma már nem kell tartanunk attól, hogy a falban „poloskák" van­nak, kérdezzenek csak nyugodtan - szólította fel a jelenlevőket Rašek miniszterhelyettes. A kérdések csak úgy záporoztak. A belpolitikai feszültség kapcsán az egybegyűltek megtudták, hogy a hivatásos katonák zöme az egysé­ges állam híve. A hogyan tovább a hadseregben? - kérdésre azt a választ kaptuk, hogy a különböző nézetek, vélemé­nyek konfrontálása szükséges, de egy bizonyos kereten belül. A katonaság humanizálását so­kan rosszul értelmezik és félrema­gyarázzák. Egyesek azt képzelik, büntetlenül megúszhatják, ha figyel­men kívül hagyják a behívóparan­csot. Ez tévedés. Ha valaki komo­lyabb indok (baleset, betegség) mi­att nem teljesíti kötelességét, a kato­nai ügyészség büntető eljárást indít ellene. Jó hír a jövendő regrutáknak; 1993-tól 12 hónapra csökken a kö­telező katonai szolgálat. Továbbra is érvényes az az előírás, mely szerint a szlovákiai fiatalok Szlovákiában, a csehek pedig a Cseh Köztársa­ságban töltik katonaidejüket. Termé­szetesen ezt az elvet nem lehet 100 százalékig betartani, jelenleg 87 százaléknyira teljesítik. A hadsereg költségvetése és fel­szerelésének korszerűsítése is szó­ba került. - A jövő évi költségvetést még nem ismerjük, viszont tény, hogy az idei 28 milliárdból 3,7 milliárd koro­nánk hiányzik. A szovjet haditechni­kánkat még sokáig nem dobhatjuk az „ócskavasba", hiszen csak a lé­gierő modernizálása százas érték­rendű milliárdokra tehető. Arra a kérdésre, igaz-e, hogy az elmúlt évben a katonaságnál 40 mil­lió korona értékben lába kelt bizo­nyos tárgyaknak, meglepő válasz érkezett. - Mindenhol, az egész országban lopnak, miért pont a hadsereg lenne kivétel. A legjelentősebben, 30 szá­zalékkal, az üzemanyag, a benzin és a motorolaj lopása növekedett. A benzint már festjük, de ez nem gátolja meg eltulajdonítását, mind­össze megkönnyíti a tettesek lelep­lezését. Az egyik üzemanyagraktár vezető tisztje a múltkor a következő megjegyzést tette: az őrzést farkas­kutyákra bíztuk. Ez nagyon jó meg­oldás. Nemcsak azért, mert az ebek több embert helyettesítenek, de rá­adásul nem is lopnak. Már elkezdte működését a katonai rendőrség, ezért remélhető, hogy az említett bűnesetek csökkenni fognak. - Most, hogy megszűnt a nyugat­ról jövő fenyegetés, kitől félünk? - Legnagyobb ellenségünk a bel­ső destabilizáció. Arra a kérdésre, küldünk-e rend­fenntartó erőket Jugoszláviába, megtudtuk, nem lehet kizárni ezt a lépést. Egyelőre ilyen kérdéssel az ENSZ nem fordult hozzánk. (ordódy) TORNALJA SZALKA A SZEMÜKBEN? (Munkatárunktól) - Amióta Tor­naija újból Tornaija (Tornaľa) lett, a nyelvtörvény megtartása és az önálló Szlovákia mellett kardoskodó hejszlovákok Gömörben is minden lehetőséget megragadnak, hogy a több mint 700 éves mezővárost pocskondiázzák. Hogy szálka a sze­mükben a belügyminisztérium által is jóváhagyott, tehát hivatalosan is rehabilitált Tornaija megnevezés, azt az egyre sűrűbben idelátogató maticások és SZNP-sek zajos talál­kozóin magam is több ízben tapasz­talhattam már. Sajnos, a sajtóban is gyakran szerepel „elrettentő példaként" a város neve. Nemrég a Práca, e héten pedig Közép-Szlovákia na­pilapja, a Smer hasábjain olvashat­tunk cikket a témáról. A szóbeszéd­re és pletykákra alapozott írás nem annyira a város régi-új nevére, mint a város vezetőire nézve sértő és megalázó. Azt hiszem, a provokatív hangvé­telű írásból egy-két részlet minden­képpen idekívánkozik. Két meg nem nevezett nő panaszkodott a város vezetésére. Szavaik szerint szinte már nem is tudják, hol laknak, mert a városi hivatal hivatalos borítékján még Šafárikovót hirdet a pecsét, busszal már Tornaijára, vonattal pe­dig még mindig Šafárikovóba utaz­nak. Mint mondják, a városba cso­magot küldő jobban teszi, ha a Tor­naija helységnév mellé irányító­számként a város régi (szerintük igazi) nevét írja oda. Az sem kerülte el figyelmüket, hogy a külföldi turis­ták mennyit bosszankodnak, mivel a térképen nem találják Tornaiját. Egy nyilván légből kapott esetet is felhoznak. Állítólag Jugoszláviából küldtek ismerőseik által (akik éppen Kassára kirándultak) a tornaijai kon­fekcióüzemben dolgozó lányuknak csomagot a szülők. A tanácstalan ismerősök, mivel Szlovákiában se­hol sem lelték meg a várost, vissza­vitték a csomagot... és így tovább. A csattanót a két hölgy mondja el: „Én már nem is tudom, hol lakom, Tornaiján, Šafárikovóban vagy Ko­cúrkovóban (a Chalupka-darabban szereplő Kandúrfalva)" - mondja az egyik. Mire a másik rávágja: „Ez már itt nem is Kandúrfalva, hanem Hlupákovce - vagyis Bolondfalva". Az újságcikk felháborodást váltott ki a városban és környékén. íme, a város polgármesterének, Schvartz Árpádnak a véleménye: - Egyértel­mű provokációnak tartjuk az írást, amely kitalációkra épít. Ami a vas­utat és a postát illeti, már megtettük a szükséges intézkedéseket, per­sze, más lapra tartozik, hogy ezek az intézmények egyőre szabotálják az ügy elintézését. Mi józanságra, higgadtságra, türelemre intjük pol­gárainkat, s igyekszünk mindent a hivatalos, törvényes úton a helyére tenni. Ilyen hangulatkeltés, truccpo­litika és manipulálás mellett viszont eltart még egy darabig, míg lecsilla­podnak a kedélyek. Mi mindeneset­re nem adjuk fel, ami pedig az emlí­tett cikket illeti, nem hagyjuk szó nélkül. (polgári) KÉSZÜL A MÁSODIK KIADÁS December végére ígéri kiadója, a po­zsonyi ISMC (Information Systems and Marketing Contacts) korlátolt felelősségű társaság a Csehszlovákiai cégjegyzék második kiadásának megjelenését. Ta­valy jelent meg először, és a világ számos országában nagyon kedvező fogadtatás­ban részesült. összesen 9 ezer hazai cégről (főként a termelési szférából, de a kereskedelem és a szolgáltatások területéről is) nyújt áttekintést, írásos, telefonon, telexen vagy telefaxon keresztüli kapcsolatfelvé­telt tesz lehetővé, s külön fejezetben fog­lalkozik a cégek szabadkapacitás-kínála­tával. Több mint 6 ezer vállalkozási terü­letet ölel fel a szlovák, cseh, angol és német nyelvű összeállítás. Érdekessége, hogy a vállalatok és vál­lalkozók egy űrlap kitöltésével ingyen ke­rülhetnek a jegyzékbe. Mivel a kft. az idén a kelet-európai országokból elsőként tag­ja lett a Címjegyzékkiadók Európai Társu­lásának, a november 13-14-i Local '91 nemzetközi vállalkozói találkozót Po­zsonyban arra használta ki, hogy a hely­színen, a Technopol kongresszusi termé­ben kiállítás keretében mutassa be a kül­földi katalógusokat. y m kj HANGULATKELTÉS EZER SZÓVAL A Szlovák Nemzeti Párt pénteken kiadott „Ezer szó Szlovákiáról" c. pamfletje minden bizonnyal helyet kap majd a politológia tankönyvei­ben - jobb esetben a naiv hamisítá­sok iskolapéldájaként. Eltekintve attól, hogy az SZNP Szlovákiáról „csak" a (de egyben az egész) szlovák nemzet nevében szól, rögtön az elsó bekezdésben leszögezi, hogy törekvéseik a szlo­vák nemzetnek a demokráciáért és a polgári jogokért, valamint a politi­kai jogok megszerzéséért folytatott harcát jelentik. A továbbiakban a fö­derációt „a cseh hegemonista célok eszközének" nyilvánítja, amely ma is „imperialista impulzusokat kö­vet", „a szomszédos államok po­tencionális avanturistáit ösztönzi", „Közép-Európában konfliktusokat akar meghonosítani, veszélyt jelent a demokrácia és a regionális stabili­tás számára" stb. Vagyis a kommu­nista propaganda és az 1989 után újjászerveződő szlovák nacionaliz­mus tipikus fegyverét alkalmazza: a saját törekvéseivel vádol másokat, esetenként éppen azt, akit gyűlöleté­vel megcélzott (elég talán csak arra emlékeztetni, hogy a kommunista propaganda a nyugati demokráciá­kat vádolta az emberi jogok megsér­tésével, a szlovák nacionalisták pe­dig Szlovákia elmagyarosításával vádolnak minket). Persze, ez a politikai pamflet el­sősorban a külföld számára készült, ezért egyáltalán nem megy ritkaság­számba a valóságtól való jókora el­rugaszkodás. Külföldön nemigen tudhatják (véli talán Prokeš pártve­zér), hogy a demokráciát ez a párt nemzeti demokráciaként képzeli el, az államalkotó többség uralmaként á nemzeti kisebbségek fölött, s hogy a liberális értelemben vett polgári jogokért ez a párt nemcsak hogy nem harcol, hanem éppen ellenük küzd, hogy a párt képviselője (Slota) úthengerrel fenyegeti a közös állam híveit, s „demokratikus" moaon ha­zaárulással vádolja őket. Miért is kellene külföldön tudniuk arról, hogy az SZNP hívei hangos kisebbség­ként meghiúsítják a hallgatag több­ség nagygyűléseit, tojásokat hajigál­nak a szónokokra, hogy agresszivi­tásuk újrateremti Szlovákiában a fé­lelem légkörét? Nem, mégsem vagyok igazán meggyőződve arról, hogy Prokeš és társai így vélekednének. Inkább csak nem akarnak tudomást venni arról, hogy a hírek külföldre is eljut­nak, illetve ezeket a híreket „az állam által ellenőrzött tömegtájékoz­tatási eszközök kampányaként" kí­vánják külföldön tálalni, olyan kam­pányként, ameiy kommunista mód­szereket alkalmazva „félretájékoz­tat, megfélemlít, botrányt kelt". Vagyis a Szlovák Nemzeti Párt a reá jellemző fegyver alkalmazásával is­mét másokat vádol. Az „Ezer szó ..." számos más kitétele is arra utal, hogy szinte kizá­rólag a külföld számára készült, a csehellenes, illetve egyes koalí­ciós pártok elleni hangulatkeltés eszközeként. Ilyen kitétel például a cseh politikusoknak a szerb politi­kusokkal való összehasonlítása, de főként az a megállapítás, hogy a há­ború előtti cseh politika állami bűn­tett elkövetéséhez, a hárommilliós német kisebbség likvidálásához ve­zetett, majd 1946 után a szlovákiai demokratikus erők felszámolásá­hoz. A magyarokról természetesen egy szó sem esik (igaz, más össze­függésben sem), mintha nem lettek volna kitelepítések, deportálások és más attrocitások - amelyekből egyébként a szlovákiai németeknek is kijutott. Azok a bizonyos szlová­kiai demokratikus erők pedig ugyan­úgy nem emeltek szót a nemzeti kisebbségek mellett, mint ahogy a Szlovák Nemzeti Párt sem hajlan­dó elismerni ma ugyanezen kisebb­ségek jogait. FEKETE MARIAN VISSZHANG KINEK JÓ A SAJTÓSZABADSÁG? Nincs szándékomban vitát kezde­ményezni a sajtószabadságról és a cenzúráról vagy a sajtótörvényről, ám Tóth Mihály cikke (Mén lesz-e a csődör, Új Szó 1991 11. 9.) feléb­resztett bennem is néhány szunnya­dó, röpke véleményt. Ugyanis a fenti fogalmak, mióta létezik a sajtó és a hatalom, mely éberen őrködik fe­lettünk, ütik egymást. Vitákat kavar­nak, írókat némítanak el, jeles publi­cistákat kényszerítenek hallgatásra. Másokat fegyverbe riadóztatnak, kik ütésre készen állnak. Már Deák Ferencet is megkér­dezték egykoron és amit a sajtótör­vényről mondott, szállóigévé vált, pedig híres mondása nyomán puri­tán, egyszerű. Ezeket vallotta: „Ha rajtam múlna, a törvény egy mon­datból állna: hazudni pedig nem szabad!" No de, akadnak manapság szép számban bölcsek, akik szerint csak egy igazság létezik: az, amit ök vallanak! A mások igaza szerintük rágalom és hazugság. Igy nem le­het, nincs rendjén a Deák Ferenc-i csodálatos mondás értelmezése a sajtótörvényről, a sajtószabadság­ról. Szerintem az írástudók felelős­sége egyre nó az olvasókkal és önmagukkal szemben is. Csakhogy egyre több a „börzsölt" ember ezen a pályán, miközben a csödörök és a kancák egyre-másra vészesen nyerítenek MOTESIKY ÁRPÁD A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiség,et, csak feltételezés alapién tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 4649/91 Kiss Lajos, 1918. II. 23., Kisdobra, (Szambor) 4651/91 Klement Pavel, 1921. III. 29., Mucsiny, (Szumi) 4652/91 Knihár Michal, 1912. IX. 24., Izsa, (Sztari Kuzneck) 4653/91 Koleszár Péter, 1909. VI. 29., meghalt, Pólyán, (Orel) 4654/91 Kolonics János, 1920.1. 28., meghalt, Nagymácséd, (Szovjetunió) 4657/91 Koncz Lajos, 1915. I. 30., Kéty, (Nyizsnyij Tagil) 4658/91 Koncz Ondrej, 1921. VIII. 9., Tornaija, (Morsanszk) 4659/91 Kosár Gyula, 1924. IX. 19., Nagymegyer, (Sztálingrád) 4661/91 Kosík József, 1913. I. 18., Opat. Nová Ves, (Ogyessza) 4662/91 Kovács Gyula, 1901. IV. 3., meghalt, Dióspatony, (Ural) 4463/91 Kovács Ferenc, 1922. IV. 21., Párkány, (Novoszibirszk) 4664/91 Kovács János, 1916. Vásárút, (Balaklava) 4665/91 Kovács János, 1913. V. 12., Bény, (Marsalszk) 4667/91 Kováč Tibor, 1992. VI. 22., Kalonda, (Liszicsanszk) 4666/91 Kovács Péter, 1923. III. 8., Abafalva, (Groznij) 4668/91 Körtvély Pál, 1905. I. 25., Görgő, (meghalt a SZU-ban) 4669/91 Král László, 1914. VII. 6., meghalt, Zseliz, (Kijev) 4670/91 Krásny Štefan, 1908. VI. 4., Szentpéter, (Szovjetunió) 4671/91 Krizsan Pál, 1919. IX. 1., Palást, (Jassi) 4672/91 Krizsan János, 1919. VI. 11., meghalt, Palást, (Szovjetunió) 4673/91 Kucsovánszky István, 1926. VIII. 1., Hidaskürt, (Ogyessza) 4674/91 Kutrucz Pál, 1928. VI. 17., Hidaskürt, (Mainz) 4675/91 Küffer János, 1923. VI. 24., meghalt, Kassa, (Ural) 4929/91 Kačmarik Ján, 1902. XII. 21., meghalt, Ladmóc, (Nyikitovka) 4930/91 Képes István, 1909. XI. 13., Somodi, (meghalt a SZU-ban) 4931/91 Kocsik József, Uzapanyit, (meghalt a SZU-ban) (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents