Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-25 / 276. szám, hétfő

HIREK-VELEMENYEK 1991. NOVEMBER 25. GODOT-RA VÁRUNK A tegnapi Mit hozott a hét? című szokásos vasárnapi tévévita (most talán csak csevegés) után akár úgy is vélhetné az ember, hogy a hét megbékélést hozott. Ez, persze - sajnos -, korántsem így van, de hosszú idő óta először úgy nézhettük ezt a műsort, hogy abban a maga módján mindenki ugyanazt a szándékot akarta megfogalmazni: tenni a közös állam továbbéléséért. Talán azért volt ennyire célirányos és nem romboló a műsor, mert rendezői ez alkalommal nem politikusokat, minisztereket, pártvezéreket és képviselőket hívtak meg, hanem művészeket, sportolót, prédikátort, polgármestert, szakszervezeti képviselőt és nemzetközi jogászt. A téma a köztársasági elnök múlt vasárnapi tévébeszéde volt, s ennek kapcsán a belpolitikai vagy inkább társadalmi helyzet elemzése. A köztársasági elnök javaslatai közül legtöbbször a népszavazás kérdése merült fel, s ezzel kapcsolatban egy különösen érdekes gondolat. A vitaműsor színházi rendező vendége kapcsán Samuel Beckett Godot-ra várva című darabja került szóba - amelyet egyébként éppen pénteken láthattak a tévénézők a Magyar Televízióban is -, mégpedig a darabnak a szerző általi egyik jellemzése. Beckett úgy vélte, a mű arról szól, amikor már nem lehet folytatni valamit, de folytatni kell. Nos, éppen ezzel a gondolattal fogalmazták meg a hazánkban uralkodó jelenlegi helyzetet is, amikor már mi sem folytathatjuk úgy, ahogy eddig volt, de valahogyan folytatnunk kell. A népszavazás kérdése is ilyen értelemben kapott hangot, mégpedig figyelemre méltó módon. Egyrészt, hogy nem kell a népszavazást abszolutizálni, hiszen nem egy végső lezárása valaminek (az államjogi vitának), még ha sokan ezt szeretnék is. A népszavazás fontos információkat közvetít a politikusok felé arról, hogyan vélekedik a „hallgatag többség" a kérdésről, amely miatt az ó nevükben hajba kapnak a politikusok. A másik fontos küldetése pedig az lehet a referendumnak, hogy végül is hátrábbot parancsol a politikai porondon megtáltosodott, gladiátorként küzdő képviselőknek, pártvezéreknek, akik éppen a nép vagy a nemzet nevében (azt hiszik, megbízásából is) érzik elhivatottnak magukat új határokat emelni, megszorító szerződéseket kötni, diszkrimináló törvényeket hozni az ugyanezektől csak éppen most megszabadult Közép-Kelet-Európában. Sajnos alig több mint egy év után már a választott politikusok némelyike képviseli csak eredeti választóit, s ilyen esetekben joga van a választóknak közvetlenül is beleszólni a politikába. A következő gondolat, amely elhangzott a műsorban és megragadhatta figyelmünket, egy másik idézet volt, arról, mi az angolok véleménye a parlamentről. A parlamentarizmus bölcsőjében úgy vélik, a parlament mindent megtehet azon kívül, hogy a nőt férfivá, a férfit nővé változtassa. Ez a mondás választ adhat nálunk is sok kérdésre. Például arra, hogy lehetnek-e a köztársasági elnöknek rendkívüli jogai, megkérdezi-e a nép véleményét, hogy korlátozza-e saját kompetenciáit. A parlamenti demokráciában ugyanis ezt a parlamentre szokták bízni. Döntsön tehát a parlament, mondhatnám én is, ha azonnal be nem ugrana egy újabb kérdés, amely „specifikumokban" bővelkedő hazánk egyik specifikumából ered: de melyik a három közül? (szénási) MA: FIGYELMEZTETŐ SZTRÁJK (Folytatás az 1. oldalról) egyúttal saját felelősségét is elismeri. A szakszervezetek alapvető követelései között szerepel az is, hogy a kormány vessen gátat a reálbérek további csökkenésének. Ebben a kérdésben biztató eredmény született, hiszen a kormány ígéretet tett. hogy minden olyan vállalatnál orvosolja - már e héttel kezdődően - a helyzetet, ahol a bércsökkenés meghaladja a 10 százalékot. A kormánnyal folytatott megbeszéléseink bizonyos derűlátásra is okot adnak. Hisszük, hogy az elkövetkező tárgyalások kedvezőbb JELCIN BIZAKODIK Borisz Jelcin orosz elnök háromnapos németországi látogatásának zárónapján, szombaton Erwin Teufel Baden-Württemberg kormányfőjével folytatott tárgyalásokat az ipari és főleg a gazdasági együttműködés lehetőségeiről. Stuttgartban, ahol egyébként Oroszország főkonzulátust szeretne nyitni, Jelcin szándéknyilatkozatot kapott a Daimler-Benz konszerntől, amely azt tervezi, hogy Mercedes-Unimog típusú mezőgazdasági gépek gyártását kezdi meg Oroszországban, valószínűleg már a jövő évben. Szombat délután Borisz Jelcin Potsdamban találkozott Manfred Stolpe miniszterelnökkel, majd később a tartományi kormányfő és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter kíséretében Wünsdorfban látogatást tett a nyugati szovjet hadseregcsoportnál. Találkozott Metvej Burlakov vezérezredessel, aki tájékoztatta őt a Németországban állomásozó szovjet egységek kivonásáról. Jelcin biztosította a katonákat és családtagjaikat, hogy Oroszország a nehézségek ellenére mindent megpróbál megtenni érdekükben. Mint mondotta, csupán az Oroszországi Föderációban 48 ezer lakás vár a hazatérő katonákra. Jelcin végül reményét fejezte ki, hogy Németország lesz az első állam, amely felveszi a hivatalos kapcsolatokat Oroszországgal. VARIÁCIÓK HONECKER-TÉMÁRA „Csak a koporsóban térek vissza Németországba" - jelentette ki kategorikusan Erich Honecker a Mihail Gorbacsov szovjet elnöknek küldött levelében, melyből a minap közölt részleteket a Bild című napilap. A Moszkvába menekített egykori keletnémet vezető állítólag annak az óhajának adott hangot, hogy mindörökre a Szovjetunióban maradhasson. Nem akar visszamenni oda, ahol „a bosszú angyalai" várnak rá, ahol, mint a nácizmus idején,a börtönélet veszélye fenyegeti azért, mert egész életében „aktívan harcolt a fasizmus ellen, a béke, a nemzetek közötti barátság megszilárdításáért, a szocializmus építéséért". Micsoda érdemek! Ám mintha valami kimaradt volna a felsorolásból. Honecker megfeledkezett volna arról, hogy emberéletekért felelős, hogy a hajdani belnémet határokon gyilkosságokat követtek el, amelyekre ő adott parancsot? Vagy talán már valóban képtelen reálisan, önkritikusan szembenézni magával? De micsoda kérdés, hiszen erre sohasem volt képes. Sokan úgy vélik, hogy békén kellene hagyni ezt a „megtört, beteg öregembert", s gondoskodó feleségét, aki viszont Chilében élő családja körében nyugalomban szeretné leélni hátralevő éveit. Pedig ez a gyengéd feleség, anya, nagymama nem is olyan régen, a forradalom előtt még fegyverrel a kézben akarta védeni férje szocialista birodalmát. Hová veszett az erő, a merészség? Moszkva, igenis adja vissza az „elrabolt" Honeckert, aki ellen elfogatóparancsot adtak ki - követeli Bonn. Már-már úgy tűnt, teljesül is kívánsága, hiszen Fjodorov orosz igazságügy-miniszter kerek perec kijelentette: kiutasítják az exállamfőt Oroszországból. Moszkvában azonban túl nagy a zűrzavar, nyilván maguk a politikusok sem tudják, ki is .a fö illetékes Honecker-ügyben - bizonyosodott be ismét Borisz Jelcin szombaton befejeződött németországi látogatása során. Az orosz elnök nem tudott a várt ajándékkal, Honecker kiadatásának dátumával kedveskedni német vendéglátóinak. Neki - mondotta a ZDF tévéállomásnak adott egyik korábbi nyilatkozatában jelenleg nem áll módjában visszaadni Németországnak az exelnököt. Honecker sorsáról Gorbacsovnak kell dönteni. Ö csak véleményét mondhatja el. Mondotta is. Jelcin szerint a kínálkozó variánsok közül a legjobb megoldás az lenne, ha Honeckert a messzi Chilébe küldenék. Ezzel két legyet ütnének egy csapásra: Moszkva végre megszabadulna az orosz-német kapcsolatokra nehezedő tehertől, és elejét vehetnék a szovjet és orosz elnök közti esetleges, ám egyáltalán nemkívánatos véleményütköztetésnek. Jelcin úgy gondolja, most már minden Kohlon és Gorbacsovon múlik. Vajon melyik változat mellett döntenek? (urbán) Á

llítólag Alfred Kerrtöl, a kiváló német ítésztől származik ez az ars poetica: a kritikus elöl menjen be a színházba, majd miután megnézte az előadást, ugyanazon az úton távozzon, és otthon írja meg a véleményét. Ami úgy értendő, hogy ne ártsa magát a színház belvilágába. Ne járjon az öltözőkbe és a bankettekre. Ne foglalkozzon tehát mindazzal, ami a kulisszák mögött történik... Szentigaz, ennek így kell lennie, a kritikus ne legyen egyszersmind színházi bennfentes. Ez az érem egyik oldala. A másik oldal viszont azt mutatja, hogy mégiscsak gondolnia kell a színházi élet közállapotaival, ha nyugodt lelkiismerettel akarja végezni a munkáját. Mert éppen annyira szentigaz az is, hogy nem lehet a plakáton szereplőktől számonkérni a tökélyt - s közben hallgatni, tudomást sem venni annak a közegnek az állapotáról, jó vagy rossz beidegződéseiről, amelyben dolgoznak, esetleg dolgozni kényszerülnek. Mindennek tudatában kissé aggódva vetem papírra: a komáromi Jókai Színház pénteken, november 22-én tartott premierje (Móricz Zsigmond: Rokonok) utáni baráti összejövetelen értesültem arról, hogy ma kora délutánra rendkívüli ülést hirdettek meg a komáromi színtársulatnál, ahol - ugyancsak a pénteki bemutató után hallott információk alapján - az együttes (legalábbis annak egy része) szembe kíván fordulni az igazgató-főrendező Beke Sándorc al! Mit tagadjam, hogy e hír megdöbbentett, elszomorított és nyugtalanná tett. Nyugtalanná, mert azt mutatja, hogy színjátszásunkban a felszín mást mutat, mint ami a valóság. A felszín, egyelőre, azt mutatja, amit kell. Egyelőre játszik a Jókai Színr ház, megvannak a bemutatók és említhetők sikerek s bukások. Mint rendesen. Csakhogy a felszín alatt - úgy tűnik - mást mutat a mélyebb ségeinek darabjai is színre kerültek végre Komáromban, akiket a hazai nézők legföljebb hallomásból ismerhettek, mert a rendszerváltás előtt még csak a nevüket sem volt tanácsos nyomtatásban megjelentetni. Azóta létrejött Komáromban a Bástya Színház is. Azóta Komáromban ÉS KI ÜL MAJD AZ IGAZGATÓI SZÉKBEN... HALÁLUGRÁS KOMÁROMBAN? valóság. Nemcsak a gazdasági élet és a nemzetiségi acsarkodás kínos és kiszámíthatatlan (avagy nagyon is kiszámítható!) következményekkel járó zűrzavarai nyugtalanítják a hazai magyar színházi közállapotokat; hanem az igazi gond az, vajon tudja-e ez a társulat, hogy mit akar; hogy önmaga gyengítésével a saját vesztébe rohan(hat)?!... Másfél esztendeje az akkor még MATESZ-ként működő komáromi társulat és kassai Thália Színpada megnyugvással, mondhatnám: közfelkiáltással fogadta a hírt, hogy 1990. március 16-án Beke Sándor pályázatot nyert abban a színházban, ahonnan tizenöt esztendővel korábban politikai nyomás terhe alatt kénytelen volt Magyarországra távozni. Azóta négy-öt előadást rendezett, rendre figyelemre méltó szakmai sikerrel. Azóta minden egyes premier újra esemény Komáromban. Azóta véglegesen a komáromi társulaté (és ily módon az egész hazai magyarságé) az az épület, amelyre hadd ne mondjam hányan fenték már a fogukat. Azóta a magyar drámaírás olyan egyénia minőség forradalma a mérvadó, és a színház úgy került vissza régi helyzetébe, hogy a hosszan tartó szellemi leépülés helyett nyitottság lett rá a legjellemzőbb. Azóta a végzős színinövendékek közül csupán a puhányabbja szerződik át Magyarországra, ott jobbára másodrangú szerepekre utalva. Azóta... de nem sorolom tovább, mert nem szeretném, ha a tények puszta felsorolása is holmiféle tömjénezésbe csapna át. A tények enélkül is tények maradnak. Ezért tartom megdöbbentőnek, hogy úgy tűnik: a társulat tagjainak bizonyos hányada kereken másfél esztendei működés, lényegében az új alapok lerakásának időszaka után ki akarja kezdeni az 1990-től eltelt időszak tagadhatatlan sikereinek kovácsát. Bármi legyen is ennek a vélt vagy valós oka, nemigen tudom elfogadni. Legfeljebb azzal a közhellyel magyarázom magamnak a péntek este hallottakat, hogy a színész - aki érzékenysége révén hajlamos a pánikhangulatra - két esetben panaszkodik a leginkább. Akkor, ha sok a feladata; s akkor, ha nem kap feladatot. Csak arra tudok gondolni, hogy Beke Sándornak e tekintetben vétenie kellett a szinházvezetés ABC-je ellen; hogy a hétköznapok körforgásában talán nem érvényesül eléggé következetesen a demokrácia szelleme... Nem tudom, nem is az én dolgom eldönteni ezt a dilemmát. Viszont kötelességem figyelmeztetni arra, hogy a MATESZ 1990 óta jól prosperáló Jókai Színházzá lett, és mint olyan: értékőrző és értékteremtő társulat. Az vesse rám az első követ, aki - felelősséggel - ennek fordítottját tudja állítani! Ezért nem mindegy, hogy Komáromban ma is, holnap is ki ül az igazgatói-főrendezői székben! Beke Sándor ugyanis már az alapozás időszakában nemzetközi rangú produkciók színrevitelére volt képes. Ki ne tudná: egyelőre nem vagyunk olyan gazdagok, hogy - egy elkapkodott szervezkedés nyomán - újra az alapozásnál kezdjük! Fura, már-már szimbólumértékű fintora az életnek, hogy a Jókai Színház következő premierje Csurka Istvánnak az emberi kapcsolatok zsákutcáját felmutató darabja, a Deficit lesz. Ma délután eldőlhet: a Jókai Színház deficitben tűzi-e majd játékrendjére a Deficitet?! Ha igen, akkor - H. Barta Lajos drámájának ide illő címével élve - akár Szaltó Mortále is lehet a dologból. A porondművészet szakmai tisztessége szerint a halálugráshoz viszont nem jár védőháló. MIKLÓSI PÉTER KÖZÖS GONDOK, KÖZÖS CÉLOK (Munkatársunktól) - Werner Münch Szászország-Anhalt miniszterelnöke, aki a tartományi kormányküldöttség élén pénteken este érkezett Pozsonyba, látogatásának céljáról, s a szlovák vezetőkkel folytatott megbeszéléseinek eredményeiről számolt be a kormány épületében megtartott szombati sajtótájékoztatón. örömmel állapította meg, hogy még Prágában lehetősége nyílt a hosszabb beszélgetésre Ján Čarnogurský szlovák kormányfővel, Pozsonyban pedig a Zászlós Gábor miniszterelnök-helyettes vezette delegációval tárgyalt a jövőbeni „remélhetőleg gyümölcsöző együttműködésről". Ehhez adottak a feltételek - hangsúlyozta Münch -, hiszen lényegében hasonlóak a gondok, s közösek a célok: meg kell szabadulni a régi rendszer súlyos örökségétől, és európai sínekre kell juttatni a gazdaságot. Konkrét tervekről, együttműködési programokról most nem volt szó, ezekről szakértők kezdenek megbeszéléseket egy újabb forduló keretében - legkésőbb a jövő év elején. A mostani látogatás során a felek feltérképezték a helyzetet, azokat a területeket, amelyeken a legkívánatosabb az együttműködés. Nos, ilyen terület a gépipar, az energetika, a kohászat, a konverzió. Nagy figyelmet kell fordítani a vegyiparra, folytatta a kormányfő, mellyel máris összefügg egy további fontos terület: a környezetvédelem. Mind Szlovákia, mind az új német tartomány óriási problémákkal kénytelen szembenézni, s ezért szükségszerű az információ- és tapasztalatcsere, a tönkretett területek szanálása során a szakértők közötti együttműködés - szólt Wolfgang Rauls környezetvédelmi miniszter. Miután Werner Münch felvázolta, hogyan képzeli el a kapcsolatokat az oktatás (tanárcsere, középiskolák, egyetemek közti együttműködés, az EK tagországok csereprogramjának kihasználása) és a kultúra (közös rendezvények, intézmények, szervezetek kapcsolatfelvétele) terén, Zászlós Gábor foglalta össze pár mondatban a dinamikusnak nevezett megbeszéléseket. Mint hangsúlyozta, mindkét fél most már csak azt szeretné, ha ezeket a dinamikus tárgyalásokat a dinamikus együttműködés váltaná fel. (ug) Délután a pozsonyi várban Ivan Čarnogurský, az SZNT első alelnöke üdvözölte Werner Münchet, akit később Peter Kresánek főpolgármester fogadott a pozsonyi városházán. A német tartományi kormányküldöttség megismerkedett városunk történetével és nevezetességeivel. A délutáni órákban a-delegáció Bécsbe utazott. NÉHÁNY SORBAN T

örténelmi példaként szolgálhatna a jövőbeni szovjet államok számára az Osztrák-Magyar Monarchia, amelyben például a külpolitika közös ügynek számított. Ezt Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter mondotta az MTI-nek adott nyilatkozatában, melyben beszámolt Eduard Sevardnadzéval folytatott telefonbeszélgetéséről. A magyar miniszter abból az alkalomból gratulált partnerének, hogy visszatért a szovjet külügyi tárca élére. Jeszenszky a nyilatkozatban azt is megerősítette, hogy Antall József kormányfő a jövő hónap első felében Moszkvába utazik, ahol Mihail Gorbacsov elnökkel aláírja a magyar-szovjet alapszerződést. N

émetország 70 millió márkás azonnali támogatást nyújt az albán gazdaságnak, jelentette ki szombaton Erich Riedel, a szövetségi gazdasági minisztérium parlamenti titkára, aki Tiranában részt vett az albán-német gazdasági vegyes bizottság tanácskozásán. ombaton a brit kommunisták elOZ döntötték, egy új párt, a Demokratikus Baloldal pártjának tagjaivá válnak. A megszűnt kommunista párt londoni kongresszusán a küldöttek 135 szavazattal, 32 ellenszavazattal határoztak az eddigi marxista-leninista alapszabályzat megszüntetése mellett. eredménnyel járnak, s a szakszervezeteknek nem kell szélsőséges eszközökhöz nyúlniok - hangsúlyozta a szakszervezeti vezető. Ma tehát Szlovákia-szerte egy órára megszakítják a munkát, s a szakszervezeti tagok nagygyűléseken adnak hangot követeléseiknek. A figyelmeztető akciót a Projekten kívül minden szlovákiai szakszervezeti szövetség támogatja. Azok a szakszervezetek, amelyek a munkát nem szüntetik szolidaritásuknak különböző formában egyértelműen hangot adnak. -zsár