Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-18 / 270. szám, hétfő

1991. NOVEMBER 18. lÚJSZÓi KALEIDOSZKÓP MEGERI AZ ARÁT Párját ritkító kiállításra készül Ri­maszombat a SlovComputer külföldi érdekeltségű Kft. jóvoltából. Az elő­zetes információk szerint a rendez­vény jó alkalmat szolgáltat arra is, hogy a számítógépes szakemberek, üzletemberek, menedzserek és nem utolsósorban a reklámszakma iránt érdeklődők is betekintést nyerhet­nek abba, amit jelenleg még csak a hozzánk képest fejlett nyugaton láthatnak és tapasztalhatnak. Kide­rült, országos érdeklődésre számot tartó kiállítás van készülőben, hisz már a cseh országrészek számító­gépes szakemberei is szép szám­ban érdeklődtek, illetve jelezték részvételüket. A november 19-20-ai bemutatkozó kiállításról dr. Kiss Er­nő, a Kft. ügyvezető igazgatója tájé­koztatott részletesebben. • Miben lesz más ez a többi számítógépes kiállításnál és mi az, ami várhatóan távolról is idevonzza a szakembereket? - A magyar-amerikai Mioro Age Computer-M Technology Center közös vállalattal való szoros együtt­működésünknek köszönhetően több érdekes dolog kerül itt bemutatásra. A hardware-eszközökön túl olyan programcsomagokat, vagyis softwa­reket is ajánlunk, melyek önmaguk­ban is korszakalkotó előrelépést je­lentenek a hazai felhasználóknak. Közülük megemlíthetem a Green Line térábrázolás rendszert, mely­nek programcsomagja előnyösen használható a városrendezésnél, a környezetvédelemben, az elektro­mos, víz- és gázvezetékek feltérké­pezésénél, a bűnüldözésben és má­sutt. Bizonyára sokukat érdekel majd a Plexeus adatfeldolgozó rendszer is, mely főleg írásbeli dokumentu­mok kezelését segíti, és ott használ­ható előnyösen, ahol nyomtatvá­nyok nyomonkövetéséró!, illetve az ügyintézés stádiumának megállapí­tásáról van szó. Az elméletben egy kicsit járatosak bizonyára ismerik a Xeus terminál rendszert és lehet, hallottak már a szintén bemutatásra kerülő Informix 4GL elnevezésű adatbáziskezelőről, melynek fel­használásával íródott a bemutatásra kerülő ökonómiai programcsomag is. Ami esetleg a szerkesztőségeket is érdekelheti és a délvidéken érdek­lődésre tarthat számot, az a HUN­FONT magyar betűkészlet az MS WINDOWS 3.0 alatt futó progra­mokhoz, melynek segítségével a számítógép magyar szöveget is képes feldolgozni. Ugyancsak új­donság a PORIS fantázianévre hall­gató információs rendszer, amelyet Csehszlovákiában itt mutatnak be először. • Hallhatnánk erról egy kicsit bő­vebben is? - Ez a reklámszakmában nyithat nálunk is új korszakot. Lényege, hogy segítségével nagyvárosok for­galmas helyein, főutcáin elhelyezett számitógépvezérlésű monitorokról az utca emberének, tehát bárkinek több világnyelven is megjelennek azok az információk, melyeket a kí­nálatból kiválaszt magának. Ennek hazánkban mi vagyunk az elindítói és megvalósítói, s már a jövő év elsó negyedében mintegy száz darab ilyen számítógépet helyezünk el az ország különböző pontjain. Akinek nálunk bérelt képemyóhelye lesz, az bármikor változtathat hirdetésén és mi 48 órán belül garantáljuk a szó­rást az ország egész területén. Azt hiszem, ez óriási előrelépés lesz. • Egyesek azt rebesegetik, hogy próbára teszik az önök által szuper­biztosnak vélt antivírusprogramot. Mit szól On ehhez? - Állunk elébe, sőt örülünk neki. Elárulhatom, hogy aki túljut a TOP GUARD antivírusrendszeren, az ér­tékes díjat kap a cégünktől, annál is inkább, mert ezt a rendszert mi ha­tárkőnek tartjuk a számítógépes ví­rusvédelemben. , • Bár az árakról még nem be­széltünk, úgy tudom, a software se­hol nem olcsó a világban, tehát az önök által kínált programcsomagok­nak is bizonyára megvan az ára. - Szerintünk aki a minőségre tö­rekszik, az e téren is igyekszik felku­tatni a legjobbat, és nem sokallja majd az általunk kért árakat. Ebben a szakmában van egy elv, miszerint ,,nem vagyunk olyan gazdagok, hogy olcsó dolgokat vásároljunk", s ezt már sokan a magukévá tették. POLGÁRI LÁSZLÓ A RÉGIÓK ÖSSZEFOGÁSÁVAL EURÓPÁBA NEMZETKÖZI TANÁCSKOZÁS NAGYMIHÁLYBAN (Munkatársunktól) - A Nemzetközi Kapcsolatok Szlovákiai Miniszté­riuma, a stratégiai tervezés kormánybizottsága, a prágai Közgazdasági Főiskola, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola, a Nagymihályi Járási Hivatal és a területi fejlesztés valamint regionális politika kérdéseivel foglalkozó REGIKON szervezet kétnapos tanácskozásra hívták össze a regionális gazdasági együttműködésben legjártasabb szakembere­ket, továbbá EszaK-trtngyarország, Dél-Lengyelország és Kárpátukrajna közigazgatási képviselőit, közgazdászait, legismertebb vállalkozóit azzal a céllal, hogy közösen vitassák meg a több szempontból isxörö® sorsú szomszédos régiók további együttműködésének kérdéseit. „Jómagam és munkatársaim az­zal a reménnyel jöttünk erre a konfe­renciára, hogy régióvezetö kollégá­immal együtt kormányaink együtt­működésére alapozva regionálisan megteremtsük a feltételrendszerét annak, hogy történelmi hagyomá­nyaink szellemében a mai korszerű feltételek között az európai fejlődési pályára együtt léphessünk" - mond­ta a múlt hét végén megtartott kon­ferencia egyik magyarországi részt­vevője, dr. Gyulai Gábor, címzetes államtitkár, Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megye közigazgatási megbízottja. A közel 130 szakember részvéte­lével megrendezett tanácskozás egyebek között leszögezte: e régi­ókban a történelem során min­dig kölcsönös tiszteletben, jól együttműködve éltek különböző nemzetek fiai, miért lenne ez más­képpen ma, amikor az interregioná­lis együttműködés jelentősége itt is felértékelődik. - Tudomásul kell vennünk - hang­zott el ->hogy egy régió, de még egy ország belső piaca is szúk, és szá­mos tényező korlátozza, de ha 4—5 régió lép fel együtt, akkor bővül a piac, összeadódnak az előnyök és vonzásuk a nyugati tőke számára is megsokszorozódik. Rámutattak arra is, hogy Kelet­Szlovákia e térségének, továbbá Észak-Magyarországnak valamint Dél-Lengyelországnak nyugat felől és saját kormányaik felől nézve is volt egy hátrányuk, mégpedig az, hogy nagyon keletre esnek. A konfe­rencia szerint ezek a régiók ezt a hátrányukat most előnnyé fordít­hatják, mert a befektetőket és keres­kedőket egyre inkább érdekli e tér­ség felvállalható tranzit szerepe. Ugyanakkor a szomszédos régiók sajátos pénzügyi-kereskedelmi „központot" is kialakíthatnak. Az előadók a „közös terv közös lehetőség" egyes részleteit is felvil­lantották. Ladislav Smaržík például a Kelet-szlovákiai Vasmű részvény­társaságnak a szabadkereskedelmi zóna kialakítására és bővítésére vo­natkozó kérdéseket vázolta. Ugyan­csak a kölcsönös gazdasági együtt­működés, árucsere megkönnyítésé­nek szükségességéről szólt Szergej Ivanovics Usztyics, az ungvári terü­leti államigazgatási szerv vezető­helyettese. Joachim Eltrich az USA­ból az amerikai középvállalkozók ta­pasztalatairól számolt be. Václav Havel köztársasági elnök is ellátogatott a konferenciára, s rö­vid beszédet intézett a résztve­vökhöz. - Úgy gondolom, nagyon hasznos ez a konferencia, mert olyan korban élünk, amelyben nö, egyre jelentő­sebb a régiók együttműködésének szerepe. A posztkommunista orszá­gok politikusai gyakran emlegetik az Európába való visszatérést. Nos ezt a visszatérést nem geográfiai moz­gásként kell értelmezni. Európát ne­künk itt kell megtalálnunk, itt kell építenünk, ahol élünk. Itt kell felújíta­ni az európai kultúra és civilizáció olyan alapértékeit, mint az emberi jogok tiszteletben tartása, vagy ami­lyen az igazi emberi társadalom, a demokrácia, a politikai pluraliz­mus, a pluralista elveken alapuló gazdasági hatékonyság. Számunkra az Európába vezető út egyik része éppen a regionális együttműködés. Václav Havel kifejtette azt is, hogy szerinte nekünk nem a határok építésével, hanem az államhatárok felnyitásával, áthidalásával kell jö­vőnket európai szintűvé alakítani. (gazdag) MINISZTERI SZEMLE NADSZEGEN Bartakovics István (MKDM) képviselő, az SZNT környezetvédel­mi bizottságának tagja Nádszeg meglátogatására invitálta Ivan Tir­pákot, a Szlovák Köztársaság kör­nyezetvédelmi miniszterét. - Miért? - tettük fel neki a kérdést. - A községben sok gond van, s ezek elsősorban a környezetvéde­lemmel függenek össze. A falut öve­ző erdőket kiirtották, de a község központja sem volt épp vonzó. Né­hány évvel ezelőtt megkezdték a fa­lu szivének kialakítását, de a kassza kimerült. A víz- és a gázvezeték építése is az anyagiak hiánya miatt állt le, és e téren kilátástalan a hely­zet. Kötelességemnek tartottam, hogy a miniszter urat meghívjam: a helyszínen győződjön meg arról, amiről a község vezetői már tájékoz­tatták őt. Bízom benne, ha látni fogja az elhanyagolt és sürgető problémá­kat, ha nem is azonnal, de a közeljö­vőben javasol majd megoldást. A la­kók és én is ezt várom az elsó nádszegi miniszteri látogatástól. D. T. VISSZHANG VISSZA AZ OSI NEVET! A meglepődés, megrökönyödés és felháborodás vegyes érzelmeivel olvastam végig az „illetékesek" ha­tározatát városunk névhasználatá­ról. Sajnos, ránk maradtak a múltból az ilyen „illetékes bizottságok", mint szamárra a fül. Az Új Szó október 24-én megjelent „Mégsem Gúta?" című írásban viszont néhány tárgyi tévedéssel találkoztam. Szívesen helyesbítenék. Többek között első­sorban azt, hogy a Gúta elnevezés évszázadokig használatban volt. Városunk 1268-ban Villa Guta né­ven az esztergomi érsekség birtoka­ként van említve. Villa Guta a Kár­pát-medence középkori szellemi központjának hivatalos meghatáro­zása, nem pedig a félanalfabetizmus (esetleg elírás) terméke, mint pél­dául Gutta vagy Kolárovo. Az ékezet elmaradásának egyedüli oka az, hogy abban az időben latinul, latin írásmóddal írták a helységneveket. Ezért volt 1267-ben Dunaradvány Radowan néven említve, Csúsz Chúz alakban, Apácaszakállas Za­kalus, Kolozsnéma Villa Néma, stb. Téves a Szlovák Tudományos Akadémia 1972-ben kiadott Názvy obcí című könyvének azon megha­tározása is, amely Gúta hivatalos nevét 1913-től datálja. A Magyaror­szág vármegyéi sorozatban 1907­ben kiadott Komárom vármegye és Komárom szent királyi város című szakkönyv is következetesen Gúta elnevezést használ. Gúta tehát megalakulásától 1948-ig Gúta volt! Kollár kétségtelenül nagy és el­évülhetetlen irodalmi érdemeit tisz­teljük és elismerjük, de pánszlávista eszméiért itt, ahol barátságban és megértésben él szlovák és magyar, nem túlságosan rajongunk. Szeret­ném, ha városunk visszakapná ősi nevét, amelynek nincs sem pánszlá­vista, sem pánhungarista sugallata, egyszerűen csak Gúta! FEKETE JÁNOS REFLEX A FÜGGETLEN „Ml ILLIK-Ml NEM ILLIK" A kommunista sajtószervezés bizony alaposan belesulykolta az újságírókba a „mi illik, mi nem illik"-et. A szerkesztőségi vezetők úgy „bevágták" a protokollt, hogy akár, ha legmélyebb álmukból ijesztet­ték is volna fel őket, képesek voltak rang szerinti sorrendben felsorolni a pártelnökség névjegyzékét, véletlenül sem hagyva ki egyetlen titulust sem. Tudták, hány ciceró szélességű és magasságú fénykép dukál az első oldalon Brezsnyevnek, tudták, hogy milyen cikk mellé milyen másik cikket szabad tenni, és még azt is szabályozták, milyen Jetzöt mikor illik vagy nem illik alkalmazni. Nagyot változott a világ az utóbbi hétszázharminc nap alatt. A Pravda az SZLKP KB lapjából átalakult független napilappá és úgy tűnik, hogy szerkesztői teljesen eltelejtették a párt újságíróiskoláin tanultakat. Vegyük szemügyre, mit közöl a Pravda az első oldalon november 16-án, ami, ugye, a november 17-iki forradalom előestéje. Mint majdnem minden lap az országban, ezen a napon a független Pravda is vezércikket közöl, és a szerző így kezdi: „Ma hétszázharminc napja robbant ki a Nagy Gyengédbársonyos". Rendben van, évődjön csak Peter Holka, a vezércikkíró, vegye csak gunyorosra a „figurát". Már magában ez sok mindent elárul. Elárulja például, hogy a szerző által áldemokratikusnak minősített rendszerben, ahol - és itt a Pravda vezércikkét idézem - „a Havelek, a Dienstbierek, a Rumlok, a Mikloškók és a Čarnogurskýk klánja uralkodik", ilyen vezércikkek megjelenhetnek ezen a napon egy átmázolt cégtáblájú kommunista újságban. A vezércikk egy szuszra felsorolja a „klán" összes vétkét: a lusztrációs törvényt, az ellenzék elnyomását (!), a munkanélküliséget, de azt is, hogy „nincs miből csizmát, kabátot venni serdülő lányunknak"! Már bocsásson meg a vezércikk szerzője, de nekem ez a „helyzet­jelentés" azt a bűnözőt juttatja az eszembe, aki meggyilkolta a szü­leit, és a bírósági tárgyaláson azt hozza fel mentségére, hogy apátlan-anyátlan árva lett. Bármelyik újságnak történelmi joga lenne tiltakozni az ország vezetésének módja ellen, a munkanélküliség ellen, a lusztrálás ellen, a csizmátlanság ellen, de egy kommunista lap publicistájának a leg­kevésbé van erre erkölcsi joga. Most hadd ne részletezzem, hogy miért. Mindez, persze, ízlés kérdése is. A Pravda szerkesztői, persze, még a pártállam évtizedeiben jól megtanulták, hogy aki bírál, az ne csak bíráljon, hanem a megoldás lehetőségére is mutasson rá. így tanította ezt Fojtík elvtárs is, és ehhez tartja magát Peter Holka úr is. És - nem túlságosan burkoltan - rá is mutat a megoldásra. A vezércikk tőszomszédságában háromhasábos interjút közölnek Miroslav Štépánnal, aki arról nevezetes, hogy ő az egyetlen a kom­munista párt fordulat előtti legfelső vezetéséből, akit a bíróság felelősségre vont. „Nem akarok passzív szemlélő lenni." Ezt jelenti ki Štépán elvtárs is az interjúban, és ezt a címet kapta az interjú. Az „államfordulatot" elemezve kijelenti, hogy ez csak azért volt lehetsé­ges, mert „a kommunista főszereplők tehetetleneknek bizonyultak, és ehhez még hozzájárult a nemzetközi árulás". Egy ilyen nyilatkozat akár Fidel Castrónak is becsületére válna. Még szerencse, hogy a volt prágai párttitkár jóindulattal van irántunk, és megnyugtat bennünket: „Senkire sem tekintek úgy, mintha vissza akarnék csapni"! Az egykori kommunisták, a Demokratikus Baloldal Pártja - egy ideig mindent megtettek azért, hogy a változások után szalonképessé váljanak. A Pravda - úgy tűnik - felhagyott ezzel a gyakorlattal. Mintha ellentámadásba kívánnának lendülni. A kommunista sajtó hagyományait ismerve tudjuk, hogy ebben semmi sem történik véletlenül. No de legyünk jóhiszeműek, és ne beszéljünk hagyomá­nyokról, hanem vegyük figyelembe, hogy tegnapelőtt jelent meg egymás mellett a forradalmat elparentáló vezércikk és a Štépán­interjú. Tételezzük fel, hogy az utóbbit „olvasófogónak" szánták. A szenzáció miatt. Ugyanis nálunk valóban szenzációnak számít, hogy volt egyszer egy kommunista csúcsfunkcionárius, akit felelős­ségre vontak. Az azonban mindenképpen tény, hogy a Pravda olvasói negyven évig olyan sajtón nevelkedtek, amelynek szerkesztésében, tördelésében semmi sem történt véletlenül. A vezércikket és az interjút, elhelyezésüket így csak egyféleképpen értékelik: beintett a párt. Zápotocký szavaival élve: Itt az ideje az új harcosok sorakozójának. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapién tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 5417/91 Kajtár József, 1926. VIII. 10., Bátorkeszi (Dánia) 5418/91 Kakas Sándor, 1915. III. 4., meghalt, Ipolynyék (Kurszk) 5420/91 Kovačovský Ľudovít, 1924. XI. 27., Bazin (Bieloruszk) 5424/91 Keil Michal, 1919. VI. 15., Nagyszombat (Kaukaz) 5425/91 Kónya Lajos, 1922. VII. 13., Chrámec (Nyikolajev) 5420/91 K u kolík Bertalan, 1920. III. 21., meghalt, Trebišovce (Novocser­kaszk) 5427/91 Keller, 1894. II. 19., Tornaalmágy, meghalt a SZU-ban 5428/91 Kuchta Ján, 1915. III. 16., meghalt, Toporec (Szovjetunió) 5438/91 Kotra Ferenc, 1921. VII. 11., Párkány, (Voronyezs) 5466/91 Kurucz János, 1903. VIII. 1., Szelőce, eltűnt a SZU-ban 5467/91 Kovács Károly, 1925. VI. 10., Muzsla (Kisinyev) 5468/91 Korintuš Štefan, 1914. V. 17., meghalt, Krasznahorkaváralja (Don) 5490/91 Komár László, 1919. VII. 15., Fülek (Szovjetunió) 5491/91 Kotolácsi István, 1916. VIII. 1., Garamkisfalu (Krizani) 5527/91 Kreps Štefan, 1908. VIII. 20., Igló (Poroszko) 5541/91 Keszeli Lajos, 1912. I. 23.. Vágtornóc (Kijev) 5542/91 Kovács Ferenc, 1919. IX. 1., Udvard (Kirov) 5543/91 Komár Géza, 1916. VI. 17., Für (Szumi) 5574/91 Keller Irén, Rozsnyó (Szovjetunió) 5595/91 Keresztes János, 1921. VIII. 16., Udvard (Sosgorod) 5594/91 Kádasi András, 1920. X. 1., Ipolyvisk (Szambor) (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents