Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-18 / 270. szám, hétfő

ÚJ szói HÍREK - VÉLEMÉNYEK A PARLAMENTEK TEHETETLENEK, SEGÍTSEN AZ ÁLLAMPOLGÁR VÁCLAV HAVEL A KÖZELJÖVŐBEN ÖT TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁST TERJESZT ELŐ VUKOVAR ELESETT 1991. NOVEMBER 18. ALKOTMÁNYOS GARANCIÁKAT - Tudatosítottam, hogy mélyül a szakadék aközött, ami az embereket érdekli, és amit akarnak, továbbá a politikusok és a képviseleti testületek világa között. Ez aggodalommal tölt el. Az a benyomásom, hogy a végeláthatatlan tárgyalások, amelyek nem vezetnek eredményre, a felelőtlenség bizonyos elemét hordozzák magukban, mondotta tegnapi lányi beszédében Václav Havel. Szólt továbbá arról, hogy személyesen győződött meg a szlovákiai állampolgárok óhajáról. Szerinte az itt élők közös, demokratikus és civilizált államban akarnak élni, amely megnyitja kapuit a világ előtt. Szerinte a szlovák társadalom hiszi, hogy a cseh társadalom, a szövetségi szervek képviselői és a közös állam identitástudatuk keresésében segítségükre lesz. A csehek kötelessége, hogy ezt az ügyet támogassák, mert elsősorban a csehek voltak azok, akiknek kezdeményezéséből létrejött a közös állam, ezért felelősséget éreznek iránta. Havel szerint a politikai vezetők eddig nem jól vizsgáztak, s a helyzet olyannyira súlyos, hogy valamilyen beavatkozást igényel. Épp most, amikor az államigazgatás megbénulásának veszélye fenyeget, meg kell találni az alkotmányos biztosítékok rendszerét az esetleges válsággal szemben. Beszédének végén 1989. november 17-ére emlékezett. - Épp ma, amikor erre az évfordulóra emlékezünk, kötelesek vagyunk megvizsgálni saját munkánkat, eredményeinket azon eszmények fényében, amelyek azokat vezérelték, akik bennünket később tisztségünkbe juttattak. PARKAN? ŠTÚROVO? (Folytatás az 1. oldalról) körzetek többségét. Zökkenőmentesen, de a vártnál jóval kisebb érdeklődés mellett zajlott a népszavazás. Vozák Tibor, a második körzet választóbizottságának elnöke kicsit borúlátóan nyilatkozik. Bár közel járnak a döntő 50 százalékos részvételhez, a polgári aktivitással elégedetlen. A városházán a központi választási bizottság elnökét, dr. Renner Viktort kérdezem: „Egyelőre azt mondhatjuk el, hogy a szavazók 50 százaléka 16 óráig még nem járult az urnákhoz, 3873-an szavaztak. Nyugodt légkörben, minden zavaró körülmény nélkül, kulturáltan folyik a népszavazás." Bartusz Gyula, a bizottság tagja szemmel láthatóan elégedetlen a részeredményekkel. Számba veszi az esetleges sikertelenség okait. Két napra kellett volna tervezni a népszavazást: személyesen kellett volna széthordani a szavazócédulákat. Sajnos, az időjárás sem kedvezett, a szlovák részről bizonyos bojkott, magyar részról pedig erős közöny is megtette a magáét. Meg hát a Gútaszindróma is kísért. Bárhogy is dőljön el a népszavazás, tény, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalom által pénteken és szombaton terjesztett röplapok - a népszavazás várt negatív gazdasági hatásait nagyítva fel - hozzájárult a közömbösséghez, s a bojkottálás bizonyos formáját jelentette. MÁZSÁR LÁSZLÓ ČARNOGURSKÝ LEVELE HUSÁKNAK „Örömmel tudatom önnel, hogy a kormányhivatal kápolnáját sikerült felújítani, és 1991. október 30-ai felszentelését követően újból használható. Az értékes késő barokk oltár megmentése az Ön érdeme is, amiért külön köszönetemet fejezem ki. Segítségével nem csupán vallási, hanem történelmi érték is fennmaradhatott. Érdemeiről a nyilvánosságot tájékoztatni kívánjuk" - írja Gustáv Husáknak szóló köszönőlevelében Ján Čarnogurský kormányfő. A levelet a pozsonyi Dérer Kórház intenzív osztályának - ahol dr. Husákot kezelik - orvosa vette át. Václav Havel köztársasági elnök tegnap este nagy jelentőségű beszédet mondott a Csehszlovák Televízióban. Egyebek között megállapította: Minden arra vall, hogy ebben a pillanatban képviseleti szerveink nem tudnak ésszerűen szót érteni állami együttélésünk jövőjéről. Belső ellentétek bénítják meg őket, s egyre veszélyesebben távolodnak el az állampolgároktól, akik megválasztották őket. Az emberek végre tudni szeretnék, milyen államban fognak élni. Joggal érzik magukat veszélyeztetve. Ezeket az aggodalmakat még erősíti az a tény is, hogy a jelenlegi alkotmányos állapot nem biztosít semmilyen alkotmányos utat arra vonatkozóan, hogy hogyan kell az ilyen válságokat megoldani. Mint tudják, több politikai tárgyalást kezdeményeztem államunk jövőjéről. Már januárban nyilvánosságra hoztam a szövetségi alkotmánytervezetemet. Demokrataként a párbeszédre és a politikai jószándékra építettem. Ezek a törekvéseim azonban eddig csak nagyon szerény eredményeket hoztak és tartok attól, hogy lehetőségeimet e téren kimerítettem. A politikusokat jobban érdeklik pártgrémiumaik utasításai, mint az én javaslataim. Ilyen helyzetben nem marad más hátra, mint az, hogy segítséget kérjek önöktől. Engem az önök képviselői választottak meg és ezért nemcsak nekik, hanem elsősorban önöknek tartozom felelősséggel. Kérem önöket, az eddiginél határozottabban fejezzék ki óhajukat, hogy mielőbb ésszerűen és igazságosan elrendezett államban akarnak élni, hogy ezzel is hozzásegítsék a parlamenteket a zsákutcából kivezető út megtalálásához. Én magam nem tudok már boldogulni az önök segítsége nélkül. Ugy döntöttem, hogy a közeli napokban a következő javaslatokat terjesztem a Szövetségi Gyűlés elé: 1.A népszavazásról szóló alkotmánytörvény-módosítás tervezetét. Kérem, hogy a törvénybe helyezzék viszsza azt a kitételt, amelyet a Szövetségi Gyűlés kihagyott, s amely lehetővé teszi az elnöknek, hogy saját elhatározásából népszavazást hirdessen, ha ezt a szövetségi kormány nem ellenzi. Szeretném, ha a törvénybe kerülne az az elv is, hogy az elnök köteles népszavazást hirdetni akkor is, ha a köztársaságok egyikében a választók 20 százaléka ezt akarja. 2. A csehszlovák föderációról szóló alkotmánytörvény módosítási javaslatát. Meghatározná, hogy az új szövetségi alkotmány csak a nemzeti tanácsokban való ratifikálás után lépne életbe. Úgy döntöttem továbbá, hogy felszólítom a szövetségi kormányt: dolgozza ki a szövetségi alkotmány fő cikkelyeinek tervezetét, amelyek a végrehajtó hatalom jogkörére, rendszerére és tevékenységére vonatkoznak. Meggyőződésem, hogy e javaslatok elfogadása nagymértékben hozzájárulhat jövőbeni államjogi elrendezésünk mielőbbi pontosításához, s még a választásokig az új szövetségi alkotmány elfogadásához. Mivel az eddigi tapasztalatok szerint a jelenlegi Szövetségi Gyűlés könnyen kerülhet olyan helyzetbe, hogy egyáltalán nem lesz képes semmilyen törvényt elfogadni, szükségesnek tartom, hogy mielőbb elfogadják azokat a jogi normákat, amelyeket az elkövetkező napokban terjesztenek elő. 1. Arról az alkotmánytörvényről, amely pontosan meghatározza azokat a körülményeket, amelyek mellett a Szövetségi Gyűlést fel lehet oszlatni és új választásokat kiírni. Ez a törvény egyúttal felruházza az elnököt azzal a joggal, hogy a parlament feloszlatása után dekrétumok formájában adjon ki törvényeket, természetesen az újonnan megválasztott parlament utólagos jóváhagyásával. 2. Törvény a szövetségi képviseleti testület új struktúrájáról. Ez a tervezet a demokratikus föderáció elvéből indul ki és biztosítja a köztársaságok közvetlen részvételét a szövetségi döntéshozatalban. 3. Választási törvény, amely biztosítja, hogy a következő képviseleti testületekbe a választók legnagyobb bizalmának örvendő személyeket választják. Összesen tehát öt törvényt javaslok. Bizonyára el tudják képzelni, milyen nehéz lesz az út elfogadásukig. Ennek ellenére nem látok más kiutat a mély alkotmányos válságból, amely közvetlenül fenyeget bennünket. Kérem önöket, hogy támogassák ezeket a javaslatokat. Valamikor az egyik nagygyűlésen azt mondtam, hogy az igazságnak és a szeretetnek győznie kell a hazugság és a győlölet felett. Ma szívesen tenném mindehhez azt, hogy az értelemnek, az alázatnak és a felelősségnek győzedelmeskednie kell a szűklátókörűség, büszkeség és önkény felett. Bizonyos értelemben ma sokkal többről van szó, mint két évvel ezelőtt. Akkor csak arról volt szó, hogy még bizonyos ideig el kell viselnünk az omladozó totalitárius rendszert, vagy pedig határozottan nemet mondunk. Ma arról van szó, hogy civilizált európai demokráciává válunk-e, vagy állandó konfliktusok és viszályok színterévé. Naponta meggyőződöm arról, hogy önök az előbbi alternatívát támogatják. Ezért kérem önöket, hogy ezt határozottan nyilvánítsák ki. (Folytatás az 1. oldalról) hadsereg és a szerb fegyveresek alakulatai ellenőrzésük alá vonták Borovo Naselje falut, amely már lényegében Vukovár elővárosának számít. Magát a várost a reggeli óráktól fogva rakétákkal lőtték. Az AP hírügynökség szerint Borovo Naselje eleste súlyos csapást jelent a horvát függetlenségi reményekre. Ez a szerb katonai győzelem ráadásul akkor következett be, amikor hivatalosan életbe lépett a 13. tűzszünet. Ugyanez a forrás közölte: Marin Vidic-Bili, Vukovár vezetője levelet intézett George Bush amerikai elnökhöz, Helmut Kohl német kancellárhoz és néhány amerikai kongresszusi képviselőhöz. A levélben segítséget kért tőlük, „addig.amíg nem késő". A zágrábi rádió úgy tudta, a levél figyelmeztetett: „ Vukovár elesésének következtében egy sor változás következhetne be az európai határokban, s ezek egész Európát egy véres konfliktusba ránthatnák." Vukovárban, amely már csaknem a földdel egyenlő, jelenleg is több ezer ember él, többnyire a pincékben. Szerbiában sokan bírálták a hadsereget, amiért ilyen hosszú ideig képtelen volt a város bevételére, s megfigyelők figyelmeztetnek arra, hogy a hadsereg számára ez már presztízskérdésnek számít. Miután az emberiség örökségének tartott kikötővárosból, Dubrovnikből a Slavija hajó kimenekített háromezer embert, többnyire sebesülteket, nőket és gyermekeket, valamint a külföldi megfigyelőket, a tűzszünet ellenére a hírek szerint a hadsereg ismét lőtte Dubrovníkot. Egyébként a Slavija 36 órás út után, szombaton reggel érkezett meg Pulába. Az út a viharos tengeren viszontagságos volt, s a veszélyt csak fokozta az, hogy ez a hajó normális körülmények között csupán nyolcszáz ember szállítására alkalmas. Goran Hadzsics, a szlavóniai, baranyai és nyugat-szerémségi ún. szerb autonóm terület vezetője kijelentette, az irányítása alatt álló fegyveres alakulatok nem hajlandók tiszteletben tartani a szombati túzszünetet. Azzal érvelt, (Folytatás az 1. oldalról) köztársaságok koncepcióját. A tárgyalások többszöri fordulója után megállapítható, hogy ezeken a tanácskozásokon a szlovák politikai vezetés elfogadta, sőt, érvényesítette a közös államnak azt a modelljét, amelyet Václav Havel szeptemberi parlamenti beszédében vázolt fel. Engedtessék meg megállapítanom, hogy a Cseh Köztársaság politikai vezetői a tárgyalásokon nem fogadták el az elnök beszédében foglalt elveket. Nem fogadták el a két köztársaság közti szerződést. A következő problémát abban látom, hogy a cseh politikai vezetők jelentős része hamis dilemma elé állítja a tárgyalásokat: vagy megállapodunk hogy szerb oldalon mindig a tűzszünetek megkötésének idején voltak a legnagyobb veszteségek, s egyedül Horvátország katonai leverése szavatolhatja a békét. Magyarország és Jugoszlávia megállapodott abban, a közös határok mentén egy semleges légtérzónát hoznak létre azzal a céllal, hogy megakadályozzák a jugoszláv háború átterjedését Magyarországra. Keleti György, a magyar védelmi minisztérium szóvivője az MTI-nek adott nyilatkozatában elmondta, a jugoszláv szövetségi légierő főparancsnoka megerősítette, hogy a határ mentén, tíz kilométeres sávban, a jugoszláv repülőgépek nem fognak hadműveleteket folytatni. Ennek fejében Magyarország sem végez katonai repüléseket ugyanilyen széles zónában a határ magyar oldalán. Feszültség támadt Görögország és egy másik jugoszláv tagköztársaság, Macedónia között. Görögország figyelmeztette Macedóniát, hogy „minden, görög területek elleni intrikára Athén katonai erővel fog válaszolni". Konsztantinosz Mitzotakisz görög kormányfő azzal vádolta a macedón vezetést, hogy veszélyes igényeik vannak Görögország északkeleti területeivel kapcsolatban. Tegnap este kaptuk a hírt: a hon/át vezetés elismerte Vukovár katonai vereségét és a Nemzetközi Vöröskereszt segítségét kérte a még ott tartózkodó polgári lakosság - köztük kb. kétezer gyerek - megmentéséhez. Kresimir Macan, a horvát tájékoztatási minisztérium szóvivője úgy fogalmazott, hogy Vukovár nagy része a hadsereg kezén van. A horvát kormány nyilatkozatot tett közzé s ebben felajánlotta Vukovár kapitulálását, ha a szerb vezetés alatt álló hadsereg garantálja a polgári személyek biztonságát. Kérte a hadseregtől egy ütközőzóna felállítását, hogy megvédhessék a civileket a félkatonai szerb alakulatoktól, mert fennáll a veszélye annak, hogy ezek nem kegyelmeznének meg a horvát foglyoknak. egy viszonylag szilárd föderációban, vagy teljesen elválunk. Amellett vagyok, mondotta a miniszterelnök, hogy mindkét nemzet őrizze meg az évtizedek alatt kialakult jó tulajdonságait, s hogy a köztársaság megteremtse a feltételeket harmonikus fejlődésükhöz. Petr Pithart a Csehszlovák Sajtóiroda munkatársának a következőképpen értékelte Ján Čarnogurský beszédét: Ez volt az első alkalom, ha emlékezetem nem csal, hogy Szlovákia ilyen szinten elnézést kér a csehektől azért, ami a közös történelem legfájóbb pontja - a csehek kiűzéséért Szlovákiából a háború elején. Én ebben a beszédben a jószándék jeleit láttam és nem akarok túrelmetlen lenni. KINEK JO EZ? (Folytatás az .1. oldalról) A Öalfa-nyilatkozatról kikértük három hazai magyar politikai mozgalmunk képviselőinek véleményét is. DUKA-ZÓLYOMI ÁRPÁD, az Együttélés ügyvezető alelnöke: Sajnos, a szlovákiai nacionalista politikai erők csak arra törekednek, hogy minél előbb kikiálthassák az önálló szlovák államot, és figyelmen kívül hagyják, hogy ez nemzetközi következményekkel is járhat. Hiszen abban^a pillanatban, ha felbomlik Csehszlovákia, elsősorban Szlovákia - mert ő lesz az okozója - nemzetközileg meghatározatlan állapotba kerül. Pillanatnyilag nehéz végiggondolni azt, hogy a Csehszlovákia számára most érvényes nemzetközi szerződések érvényesek lehetnének. Ebból következik, hogy amit Čalfa kormányfő mondott, a határokkal kapcsolatban, nemzetközi értelemben valóban teljesen homályossá válik. Pillanatnyilag tudatosítani kell, hogy Csehszlovákia jelenlegi határai Közép-Európában meghatározottak. Véleményünk szerint a kormányfő gyanúsítása joggal háboríthatja fel a környező államokat. Csehszlovákia jövőbeni államjogi elrendezését nem lehet ilyen spekulatív okfejtéssel befolyásolni. TÓTH KAROLY, az FMK vezető titkára: Megítélésünk szerint Čalfa kormányfő kijelentései elsősorban belpolitikai célokat szolgáltak, és éppen ezért a szomszéd államokhoz fűződő jövendőbeli kapcsolatainkra nézve nem kell ezekből messzemenő következtetéseket levonni. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a kormányfő feltevései arra a lehetséges helyzetre vonatkoztak, ha Szlovákia önálló állammá válna. Mindenesetre nyilvánvaló, hogy a kiszámíthatatlan szomszédokról tett kijelentése, még egy ilyen helyzetre vonatkoztatva is, nagyban leegyszerűsített és furcsa érvrendszer a közös államiság mellett. Félni azonban ettől függetlenül is vanmitől. Jugoszlávia esete is tanúsítja, hogy Kelet-Közép-Európában etnikai konfliktusok mentén komoly, akár katonai válsággócok is kialakulhatnak. Amíg nincs Európában egységes biztonsági rendszer, amely szavatolja Közép-Európa államainak biztonságát is, ezek a válsággócok rendkívül veszélyesek lehetnek. Veszélyesek azért, mert a térség többi kis államában (lásd Szlovákiát és Magyarországot is) már ma jelentős politikai erők kívánják a belső katonai potenciál fejlesztését egy vélt vagy valós veszélyeztetettségre hivatkozva. Csehszlovákia széthullása egy újabb válsággóc kialakulását eredményezné a térségben, ami még inkább felerősítené ezeket a militáns törekvéseket. BUGÁR BÉLA, az MKDM elnöke: Szerintünk elítélhetők a kormányfő szavai, hiszen a csehszlovákiai magyarságot már nemegyszer próbálták eszközként felhasználni; ha ti, szlovákok, akkor majd a magyarok is... Most, Magyarországot próbálják fenyegetésként, netán fékező tényezőként felhasználni egy esetleges önálló Szlovák Köztársaság létrehozása ellen. Az MKDM szerint ez nem javítja sem a szövetségi kormány és a szlovák képviselet kapcsolatát és ugyancsak megronthatja Magyarország és Csehszlovákia viszonyát. Tudtunkkal Magyarország soha nem beszélt határrevízióról, sót, mindig kinyilvánította, hogy tiszteletben tartja a helsinki záróokmányt. Ezért furcsálljuk, hogy épp a kormányfő állít fel új ellenségképet. A PIAC ÁREMELKEDÉSSEL REAGÁLT (Folytatás az 1. oldalról) bellel fizet a kőolajért, amelyet Oroszország keményvalutáért is értékesíthetne a világpiacon. Jegor Gajdar, az orosz kormány alelnöke, gazdasági és pénzügyminiszter a múlt pénteken az orosz parlamentben követelte az orosz olajkivitel azonnali leállítását, mondván, hogy ellenkező esetben nem lesz mivel fűteni ezen a télen az Oroszországi Föderációban. Az ellenőrzések ugyanis megállapították, hogy az idei évre, gyakran nagyon gyanús körülmények között, 150 millió tonna orosz kőolaj kivitelére adtak engedélyt, ez a mennyiség hozzávetőleg egyharmada az évi oroszországi kitermelésnek. Gajdar pénteki parlamenti beszédére azonnal áremelkedéssel reagált az olajpiac. Londonban a Brent típusú, könnyű északi-tengeri (januári szállítású) olaj ára barrelenként 33 centtel emelkedett, New Yorkban a (decemberi szállítású) könynyűolajé pedig 24 centtel nőtt. Még néhány gazdasági jellegű hír: mint ismeretes, moszkvai illetékesek a múlt héten közölték, hogy a szovjet állami bank az összeomlás szélén áll, a rubel teljes csődje pedig elkerülhetetlen. Alekszandr Orlov, az ellenőrzési kamara elnöke interjújában azt állította, hogy a szovjet rubelnek nincs aranyfedezete. Az állami bank korábban azt közölte, hogy 374 tonna arannyal rendelkezik, a valóságban azonban a banknak egy gramm aranya sincsen. Ezt követően döntött úgy az orosz parlament, hogy átveszi az ellenőrzést a pénzkibocsátás felett az Oroszországi Föderáció területén, s gyorsított ütemben létrehoznak egy különbizottságot, amely csupán ezzel a kérdéssel foglalkozik. Az Oroszországi Föderáció, Ukrajna, Kazahsztán és Belorusszia közölte: e négy köztársaság nem hajlandó felelősséget vállalni a Szovjetunió új devizahiteleiért, amelyekről a volt szovjet központi szervek képviselői tárgyalnak e négy köztársaság képviselőinek jelenléte nélkül. E bejelentés már csak azért is érdemel nagy figyelmet, mert a G7 szakértői ma kezdenek újabb tárgyalásokat a szovjet vezetőkkel a hitelnyújtásról. A négy említett köztársaság a Szovjetunió régebbi kölcsöneinek a törlesztéséért vállalja a felelősséget, s készek arra, hogy ezeket egymás között igazságosan elosszák. Ugyanakkor figyelmeztették a Nemzetközi Valuta Alapot, a Világbankot és más nemzetközi szervezeteket, ők nem bízták meg a Szovjetuniót azzal, hogy képviselje érdekeiket ezekben a szervezetekben. KI AKADÁLYOZZA A MEGEGYEZÉST