Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-16 / 269. szám, szombat

1991. NOVEMBER 16. . ÚJ SZÓ, MOZAIK JÓ KEZEKBE KERÜLT A PÉNZ TISZTA SZÍVVEL... Aki figyelemmel kíséri az osztrák tévé műsorát, annak nem kerülhette el figyelmét a rendszeres év végi Licht im Dunkel (Világosság a sötét­ségben) című humanitárius adás, mely a rászoruló gyermekek, első­sorban árvák és testi fogyatékosok javára szervez gyűjtést. A tizennyolc éves hagyománnyal rendelkező, és mindig roppant sikeres akció inspi­rálta a múlt évben a pozsonyi tévé­seket arra, hogy valami hasonlóval próbálkozzanak nálunk is. Kapcso­latba léptek bécsi kollégáikkal, és megkérdezték, átvehetik, s felhasz­nálhatják-e ötletüket. Az osztrákok, jó szomszédhoz illően beleegyez­tek, ráadásul sok hasznos tanácssal is segítették szlovák kollégáikat. A „Remény számlájá"-nak (Kon­to nádeje) premierje tavaly kará­csonykor minden várakozást felül­múlt. Az emberek nemcsak részvé­tüket, meghatódottságukat juttatták kifejezésre, de pénztárcájukat is ki­nyitották. A múlt év végétől novemberig csaknem 3 millió korona gyűlt össze. Az említett összeget nem a televízió munkatársai, de az ismert személyi­ségekből álló „Remény számlájá"­nak tíztagú tanácsa osztja el. A ta­nácsot egy négytagú tiszteletbeli el­nökség vezeti, melynek többek kö­zött tagja Alexander Dubček és František Mikloško. „Célunk elsősorban az, hogy ráébresszük az embereket a huma­nitárius segítség szükségességére. A televízió nem helyettesíti az állami támogatást, ott és azoknak nyújt anyagi támaszt, ahol az állam segít­sége kevésnek bizonyult" - jelle­mezte a „Remény számlájá"-t Ru­dolf Šimko, a Szlovák Televízió igaz­gatója. Az említett összeget a legjobban rászorulók kapták. Csak néhány pél­da a sok közül: a jászapáti atomerő­mű közelében levő gyermekintézet számlája 30 ezer koronával bővült. A bártfai Legíň család, ahol három testvér közül kettő mozgássérült, egy elektromos rokkant kocsit ka­pott. A Pozsony-dúbravkai mozgás­sérült gyermekintézet bankszámlája fél millióval gazdagodott, így a veze­tőség már megvásárolhatja a rég áhított speciális Volkswagen mikro­buszt. A lőcsei vakok alapiskolája 150 ezer koronáért új Breille-írógé­pet vásárolhat. Kiss István, tizen­négy esztendős érsekújvári fiúnak, aki három éve egy baleset következ­tében elvesztette szeme világát 200 ezer koronát utaltak ki egy olvasó­szerkezet megvásárlására. A Szlovák Televízió az országos jellegű gyűjtőakció megszervezésén kívül karácsony estéjén, tehát de­cember 24-én szokásához híven egésznapi gyermekműsort fog sugá­rozni, melyen több jeles művész díj­mentesen lép a kamerák elé. Az ismert színészeket, énekese­ket, bemondókat, politikusokat nem­csak közvetve a képernyőn lehet majd látni, de aznap személyes ta­lálkozásra is alkalom nyílik. A szer­kesztők ugyanis „nyitott ajtók mel­lett" készítik majd a műsort, s bárki felkeresheti kedvenceit. Végezetül még egy információ. Ezekben a napokban valamennyi postán kapható egy speciális utal­vány, melyen a beteg- és rászoruló gyermekek megsegítésére pénzt le­het feladni. Az említett kontó szá­ma: 35-9237-012/0200. (ordódy) OLVASÓINK FIGYELMÉBE Anyagtorlódás miatt hétfői szá­munkban folytatjuk a Szovjet­unióba erőszakkal elhurcolt ál­lampolgárok névsorának közlé­sét. NEHOGY KÍVÜL REKEDJÜNK... Komáromban szakmai konferencia lesz a vagyonjegyes privatizációról Lassan már hagyománnyá válik, hogy Dél-Szlovákiában szakmai találkozókon próbálják közelebb vinni a lakossághoz a kormányzat éppen időszerű gazdasági lépéseit. így volt ez a földtörvény megszüle­tése idején, s így van most is, a privatizálás kezdetén. Jövő héten a vagyonjegyes privatizációról tartanak fórumot Komáromban. A rész­letekről Kvarda Józsefet, az Együttélés Politikai Mozgalom Központi Önkormányzati Tanácsának titkárát kérdeztem. FOKRÓL FOKRA (Méry Gábor felvétele) IDEGENKÉNT IS OTTHON A germán asszony - csak így hívták a háta mögött. Tudta, de nem törődött vele. Büszke volt arra, hogy német, még akkor is, mikor ezzel nem volt jó dicse­kedni. Mikor szégyellnie illett anyanyelvét. Titkolnia nemzetiségét. „Hála istennek, azok az idők már elmúltak" - Pál József­né, született Stenzel Zita hálát ad az égnek, hogy megélte. 74 éves korára. Dolné Kunétice - község a sziléziai határon, 50 kilométerre Jeseniktől. 1917-ben, amikor Zita Stenzel született, még Gross Kunzendorfnak hívták. A két kilométer hosszú falut egy évvel később vágta ketté a határ, akkor lett Gross Kunzendorfból Dolné Kunétice. A „Cseh" Kunzendorfban Stenzeléket mindenki jól ismerte. Rudolf Stenzel ügyes kereskedő volt, nagy élelmiszer- és textilüzletet vezetett. Zita néni a húszas évekből származó képeslapokat mutat. Némelyik még apja, Rudolf Stenzel megbízásából készült. -A házunktól 500 méterre húzódott a porosz határ. A határon állt egy kis házikó, az volt a határőrség „hadiszállá­sa". Az emberek szabadon jöhettek-me­hettek. Falunkban maradt a templom, va­sárnaponként a porosz oldalról is hoz­zánk jártak misére. Olyankor mindig hoz­tak magukkal egy kis dohányt, bár ez tilos volt. Nagyanyám meg, jól emlékszem, tojást hordott át. A faluban csak a finán­cok meg a tanítók voltak csehek, ám a falusiakkal ők is németül beszéltek. Az iskolában is németül tanultunk, cseh óránk mindennap volt. Polgáriba Jeseník­be jártam, de a tanítási nyelv ott is német volt. Nem is tanultam meg csehül. Zita nénit a szülei, akik nagyon vallá­sosak voltak, apácának akarták adni, de ő - látva az apácák „szabados" életét - nem állt kötélnek. A kolostorban viszont megszerezte a nevelönői képesítést, így került előbb Harkácsra, majd 1935-ben Vályba, a Bélik-családhoz - mint német kisasszony. - Eleinte nem nagyon foglalkoztam a falusiakkal, a nyelvüket sem értettem. 1938-ig nem is tanultam magyarul, nem volt rá szükségem. Az urakkal, gyerekek­kel, de még a cselédekkel is csak németül beszéltem. Miután ezt a területet 1938­ban Magyarországhoz csatolták, elkezd­tem tanulni magyarul. Akkor már rá vol­tam utalva. 1940-ben férjhez mentem, de még akkor sem tudtam rendesen ma­gyarul. Zita néni még mindig idegen akcentus­sal beszél magyarul, igaz, nagyon szé­pen, választékosan, ötven év sem volt elegendő arra, hogy az új nyelv, féne, majd gyerekei nyelve kiszorítsa helyéről azt a másikat. Az anyanyelvet. Pedig de sokat kellett miatta hallgatnia! -1945-ben elérte a falut a front. Az oroszok elől a pincébe bújtam a két gye­rekkel. Féltem, hogy lelőnek. így is csak­nem elhurcoltak! Egy nap ugyanis a bíró­hoz hívattak, ahol az orosz tisztek arról faggattak, mikor születtem, van-e csalá­dom, vannak-e gyermekeim és hol. Mind­ezt csak azért, mert német voltam. Még most is elszorul a szívem, ha rágondolok. Hiszen én nem bántottam senkit! A néme­tek is éjjel-nappal faggattak: ki a kommu­nista, ki a partizán, én akkor sem árultam el senkit. Tiszta a lelkiismeretem. Miért is tettem völna? Ök elmentek, én azonban továbbra is itt fogok élni, ezek között az emberek között. Aztán a háború elviharzott a kis falu felöl. Egy hosszú évtized után újra volt remény, hogy Zita néni viszontláthassa szüleit, testvéreit; a házat, ahol született, soha szomorúbb hozottistent! - Azt az érzést nem lehet elmondani. Mind elmentek, a szüleim, az öt testvé­rem. Csak ötven kilós csomagot vihettek magukkal. Az öcsém mind a mai napig emlegeti: mire átértünk Németországba, már gatya sem volt a fenekünkön. Minde­nünk odaveszett. S a házba, szüleim, nagyszüleim házába egy román család költözött. Mikor hosszú idő után a nővé­remmel elmentünk oda, még csak azt sem engedték meg, hogy lefényképez­zük. A szülőházunkat! Én mondom, nagy tragédia történt 1946-ban. Akkor ment Csehszlovákia tönkre, mikor a 3 millió németet kiűzték az országból. Az utánuk maradt űrt azóta sem tudták betölteni. Az a januári nap, mikor Stenzeléket sorstársaikkal együtt áttessékelték a né­met határon, egy fényévnyi távolságra taszította Zita nénit családjától. Szüleit soha többé nem látta. 1954-ben haltak meg mindketten - bánatukban. Testvérei­vel 1967-ben találkozott újra. Jó soruk lett Németországban. - Nekem nem adatott meg, hogy ké­nyelemben éljek. Nagyon sokat dolgoz­tam, beleilleszkedtem abba a környezet­be, amiben az uram és az ö szülei éltek Kapáltam, fontam, szőttem, gyerkekeket neveltem. Pedig nem erre neveltek en­gem. Nem voltunk mi egy utolsó család, apám mindannyiunkat kitaníttatott. De hat ide kerültem és alkalmazkodnom kellett Sokat sírtam, az igaz, de megvagyok. Most meg már úgy megszerettem ezt a kis falut, hogy nem is vágyom el innen Itt van a családom, s itt vannak már - a halottaim is. Akik sokszor lenézték, s gyakran kigú­nyolták azért, aminek született. De Zita néni arca akkor is szelíd marad, ha a rosszakaróiról beszél. - Én vallásosan éltem le az életemet és soha senkiről nem feltételeztem semmi rosszat. Elviseltem azt, amit a Jóisten rám mért. Németnek születtem, s németként is halok meg. A nemzetiségemet meg nem tagadom, de nem is tudnám. Őrzöm magamban, mint egy kincset. Ahogy az anyanyelvemet is. Hosszú éveken ke­resztül senkivel sem beszéltem németül Nem is nagyon mertem. Ám éjjel-nappal olvastam, ennek köszönhetem, hogy né­metségem ma is szinte tökéletes. Csak egy bánatom van, hogy se a gyerekeim, se az unokáim nem tanultak meg néme­tül De talán még nem késő! Szeretném még megérni, hogy a nekem legkedve­sebbek, a testvéreim és az unokáim meg­értsék egymást... S. FORGON SZILVIA • A vagyonjegyes privatizáció iránti érdeklődésről készült első fel­mérések azt bizonyítják, hogy a dél­szlovákiai járásokban eddig keve­sebben kapcsolódtak be ebbe a fo­lyamatba, mint a többi országré­szekben. Mikor felmerült a konferen­cia megrendezésének gondolata, számoltak ezzel a ténnyel? - Hasonló jelenséggel találkoz­tunk már a föld visszaigénylésével kapcsolatban is. Az emberek most is többnyire csak legyintenek egyet, mondván: minek fektessem be azt az ezer koronát, úgysem lesz belőle semmi. Mi úgy látjuk, ennél komo­lyabb dologról van szó, szerintünk igenis fontos, hogy a déli járásokban élő emberek ugyancsak bekapcso­lódjanak a vagyonjegyes privatizá­cióba, és így részeseivé váljunk a ma még állami kézben levő va­gyon bizonyos hányadának. Nem most született a konferencia meg­rendezésének gondolata. Mozgal­munkon belül szakmai kérdésként már korábban felmerült. Apropója­ként mégis azt hoznám fel, hogy mi elsősorban segíteni, tájékoztatni szeretnénk a lakosságot, és szak­mai szempontból próbáljuk felkészí­teni az embereket arra, hova helyez­zék el az állam által felkínált vagyon­jegyeket. • Pontosan hol és mikor lesz a szóbanforgó fórum? -Jövő héten szerdán (november 20-án) Komáromban a Marx Károly utca 4-es szám alatt, a volt pártház tanácstermében. • Egésznapos rendezvényről van szó? - Igen. Délelőtt tíz órakor kez­dünk. Több előadás lesz. Szomolay Ferenc a privatizáció jelentőségét a nemzeti kisebbség szempontjából méltatja, Szíjjártó Ilona a vagyonje­gyes privatizáció lebonyolítását, technikai és szervezési kérdéseit részletezi, majd utána az Együttélés és társszervezőnk, a Magyar Ke­reszténydemokrata Mozgalom par­lamenti képviselői a privatizáció és mozgalmuk gazdasági politikája közti összefüggéseket ecsetelik. Előadók: H ama István és Farkas Pál. Mozgalmunk elnöke, Duray Miklós meghívta erre a konferenciá­ra Václav Klaus szövetségi pénz­ügyminisztert, aki a meghívást elfo­gadta, és így fórumunkon ő is részt vesz. • Valószínűleg nem csak néma szemlélője lesz az esemé­nyeknek. .. - Úgy tervezzük, délután három körül önálló előadást tartana a va­gyonjegyes privatizációba való be­kapcsolódás fontosságáról. • Hogyan toborozták a hallgató­ságot? - Meghívókat a nemzetiségi pol­gármestereknek és helyetteseiknek küldtünk. Óket akarjuk megfelelően felvilágosítani, hogy aztán a helyi lakosságot az egész akcióra kellő­képpen felkészíthessék. Nem kizárt azonban a m§s, nem nemzetiségi polgármesterek vagy önkormányzati tagok, esetleg további érdeklődők részvétele sem. Aláhúznám: moz­galmaktól, pártállástól független, pusztán szakmai jellegű tanácsko­zásról van szó. • A vagyonjegyes privatizáció a törvényben körülhatárolt módon szinte minden felnőtt embert érint az országban. Miért gondolják, hogy ezzel kapcsolatban éppen a polgár­mesterekhez kell szólni? - Szerintünk „élő" információként így juthat el leggyorsabban az állam­polgárhoz mindaz, amit ezzel össze­függésben szeretnénk elmondani. Ismétlem: szükséges, hogy részt ve­gyünk a vagyonjegyes privatizáció­ban, hogy vagyonnal rendelkezhes­sen az itt élő magyar kisebbség is. Mert való igaz, van egyfajta apátia az emberekben. Azt gondolják, ez valami huncutság, szélhámosság. Lehet, hogy a pakliban ez szintén benne van, de ettől függetlenül úgy gondoljuk, erről a partiról nem mondhatunk le. (j. mészáros) NÓGRÁDI FINOMSÁGOK (Munkatársunktól) - A losonci Lukon konzervgyárban napjainkban is intenzív termékfejlesztés folyik. Ennek eredmé­nyeképpen egész sor új termék látott napvilágot, melyek már a karácsonyi piac árukínálatát fogják gazdagítani, nemcsak a nógrádi régióban, hanem a környező járásokban is. A sok finomság közül min­denekelőtt említést érdemel a gyógynö­vényeket is tartalmazó Timina húskrém és a gombával ízesített Juni pástétom A pultokra kerül a Bufalo néven, félkilós csomagolásban megjelenő konzervált babfőzelék is, melyet két szelet füstölt nussai Kínainak. A vegetáriánus táplálko­zás híveinek ajánlják a Relis zöldségkré­met és a különböző szójaalap pástétomo­kat, a gazdasszonyok viszont bizonyára az „újévi káposztalevesnek" örülnek majd a leginkább. Pápai Gyula mérnök, a vállalat gazda­sági igazgatóhelyettese arról informált, hogy az utóbbi hetekben nőtt a húskonzervek iránti érdeklődés. Sajnos a gyárnak szállító losonci húskombinát november elsejétől számottevően emelte az árakat, sót az utóbbi napokban marha­hús hiány is mutatkozik. (polgári) Az érsekújvári SIGMA állami vállalat új CVHU típussorozatú búvárszivatyúkkal jelentke­zik a piacon, amelyek az egyéni felhasz­nálók és szervezetek számára lehetővé teszik, hogy leg­alább 100 mm átmérőjű mélyfúrásokból tiszta vizet szivattyúzhassa­nak. A berendezés alkalmas háztartásokban, ipari üzemekben, mezőgazdaságban és más egyéb helyeken történő felhasználásra. Ezenkívül CVBU és CVRU sorozatú ipari búvárszivattyúkat is kínálunk. Teljesítményük 5,5-93 l/s, legnagyobb emelőmagassá­guk 280 méterig terjed. Cím: SIGMA Nové Zámky, š. p. telefon: 0817/211 14 Budovateľská č. 6 telex: 983 83 940 50 Nové Zámk y telefax: 0817/210 89 ÚP-1 256

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents