Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-16 / 269. szám, szombat

HIREK - VELEMENYEK IÚJSZÓA 1991. NOVEMBER 16. BAUER EDIT INTERPELLÁCIÓJA A HELYSÉGNEVEK ÜGYÉBEN AZ ,,ÚJ ELNEVEZÉSEKET" RANKERŐSZAKOLTÁK Az elmúlt hetekben kampány indult a szlovákiai községek és városok állítóla­gos átnevezése ellen. Azon esetekben, amikor az ilyen települések történelmi elnevezésének visszaadásának igényéről van szó, egyes politikai csoportosulások az irredentizmussal, valamint a soviniz­mussal akarják ezt összekapcsolni, ami­vel a közvéleményre jelentós nyomást gyakorolnak. Sőt, egyes javaslatok sze­rint korlátozni kellene a községek önkor­mányzati jogai gyakorlásának lehetősé­gét, ha az adott községben többségben vagy részben a nemzeti kisebbségek tag­jai élnek. Ennek során a történelmi emlé­kezetkiesést (amnéziát) vagy a történelmi tudat hézagait használják ki. Ezért enged­jék meg nekem, hogy röviden felidézzem községeink és városaink névváltoztatásá­nak történetét. A belügyi megbízottnak az 1948. júni­us 11-i A 311/16-11/3-1948. számú ren­delete a szlovákiai városok, községek és települések elnevezéseinek módosításá­ról 720 város és község nevének megvál­toztatását rendelte el. Eteknek megköze­lítőleg a felét többségükben a magyar nemzeti kisebbség lakta. Részben az elnevezések helyesírásá­nak módosításáról volt szó, mégpedig azokban az esetekben, amikor már nyil­vánvalóan régies írásmódot használtak (például Ždáňa Hornia vagy Dolnia). A további elnevezéseket egyszerűen átírták. így keletkezett például a Vyšné vagy Nižné Raslavice, a Slovenské Ras­lavicébôl vagy Uhorské Raslavicéből. Kár! Az elnevezések további csoportját alkották az elszlovákosított elnevezések - Holchštetnából így vált Vysoká pri Mo­rave, Štelbachból Tichý Potok, Smer­džonkából Kúpele, červený Kláštor. A megváltoztatott elnevezések több­ségét viszont azok alkották, amelyeket - bár szlovák megfelelőjük is volt - vala­milyen indokkal „jobbítani" kellett. így nevezték át Čeklíst Bernolákovónak, Ker­tét Strekovnak, Tornaľát šafárikovónak, Gútort Hamuliakovónak, Slovenský Me­dert Palárikovónak, Sápot Palkovičovó­nak, Bešt Gabčíkovónak, Gútát pedig Ko­lárovónak. Az említett 1948. évi rendelet az 1920. évi 266. számú törvény 5. parag­rafusának (2) bekezdéséből indult ki. Ugyanakkor nem egészen tekinthető ér­dektelennek a törvény azon rendelkezé­sének eredeti megfogalmazása, melynek alapján Dr. Okáli elrendelte az említett elnevezések módosítását; „Ezenkívül minden engedelyezett módosítás a Cseh­szlovák Köztársaság Hivatalos Lapjában kihirdetésre kerül, s ezen kívül az 1919-1920. évi Törvénytár 4. számában közolt kormányrendelet 5. paragrafusá­nak értelmében az illetékes hivatalos lap­ban is." Formális szempontból feltehetőleg minden rendben volt, ezen községek la­kosságát valójában nem is kellett meg­kérdezni egyrészt azért, mert a politikai kormányzat egyéb kérdéseket is hatalmi eszközökkel rendezett, másrészt pedig azért, mert az említett községek felében olyan emberek éltek, akiket megbélye­geztek a kollektív bűnösséggel, s ennek következtében állampolgári jogokkal sem bírtak. Az állampolgárságért csak az 1948. évi (október 25-i) 245. számú tör­vény alapján folyamodhattak a köztársa­ság iránti hűségeskü letételével. Azt kö­vetően, hogy a nemzeti kisebbségek tag­jainak állampolgári jogait a Megbízottak Testületének 1952. évi (július 1.) határo­zatával visszaadták, valamennyi megbí­zottat utasították arra, hogy - a magyarok által is lakott járásokban és községekben valamennyi állami, köz- és gazdasági épület és létesítmény magyar nyelvű megjelölését biztosítsák (3/h pont). - biztosítsák, hogy a megállókon, állomá­sokon, útkereszteződéseken, üzletek­ben és egyáltalán a nyilvánosság szá­mára hozzáférhető helyeken, a magyar lakosság által is lakott járásokban ma­gyar nyelvű tájékoztató és orientációs táblákat is elhelyezzenek (3/f pont); - a belügyi megbízott intézkedéseket eszközöljön annak érdekében, hogy a magyar lakosság által is lakott terüle­teken és városokban a községek és városok neve magyarul is ki legyen írva (4. pont). Ezen határozatok megvalósítására so­ha nem került sor, holott „már" 1973-ban kidolgozták a törvény módosításának ter­vezetét. Tisztelt Képviselők, nyilván valameny­nyien elismerik, hogy ha az elmúlt negy­ven év során az „új elnevezések" nem honosodtak meg, mivel az akkori vezetés azokat ráerőszakolta erre vagy arra a községre, politikailag helytelen lépés, hogy ez a gyakorlat tovább éljen. Az a megbotránkozás, amellyel az utcák, községek, városok elnevezésének módosíthatatlanságát magyarázzák, té­ves felfogásból indul ki. Fölöttébb méltat­lan, hogy a szlovák történelem legjelentő­sebb személyiségeinek nevét olyan köz­ségek, városok viseljék, amelyek irántuk semmiféle kötődéssel nem bírnak, s re­mélem, hogy az elmondottakból nyilván­való - csupán rájuk kényszerítették azo­kat. Egyéb esetekben a helytelen dönté­sekhez való ragaszkodásról egyhelyben topogásról és a korábbi tévedések beis­merése iránti hajlandóság teljes hiányáról van szó. Ezért kerdezem Pittner belügyminisz­ter urat, a szlovák belügyminisztérium terminológiai bizottsága ragaszkodik-e korábbi tévedéseinek gyakorlatához, pontosabban az olyan tévedésekhez, mint Gúta városának átnevezése, amely város különféle formában ezt az elneve­zést 1268-tól viselte, s Kolárovóra nem Ján Kollár költőről, hanem a bognárokról (kolár) nevezték el, amely mesterségnek viszont Gútán különösebb hagyományai nincsenek. Egyben interpellálom a miniszterelnök urat is, az emberi dimenzióról szóló kop­penhágai okmány 26. pontja megsértésé­nek ügyében, amely a kormányokat köte­lezi arra, hogy támogassák a kölcsönös megbecsülés, megértés, együttműködés és szolidaritás légkörét, a területükön élő valamennyi személy között, tekintet nél­kül etnikai vagy nemzetiségi származá­sukra és... támogassák a jogállam elvein alapuló párbeszéd útján történő problé­mamegoldásokat". (Elhangzott az SZNT tegnapi ülésén.) Tom Lantos: WASHINGTON KEVESET KÖLT KELET-EÜRÓPÁRA A washingtoni székhelyű Straté­giai és Nemzetközi Tanulmányok Központja elnevezésű kormányon kívüli szervezet megjelentetett egy kongresszusi tanulmányt Közép- és Kelet-Európáról. Ennek következte­téseit sajtóértekezleten támogatta Wyche Fowler és Frank Mur­kowski szenátor, valamint Ralph Regula és Tom Lantos képviselő. A magyar származású Tom Lantos, a kaliforniai demokrata párti képvi­selő bírálta a Bush-kormányt és a Kongresszust azért, hogy nem támogatják megfelelő mértékben az új, demokratikus államokban leját­szódó történelmi változásokat. Mint mondotta, az USA hárombillió dollárt költött összesen a hidegháborúra, most pedig ódzkodik attól, hogy egy­milliárdos segélyt folyósítson a Szovjetuniónak. Szavai szerint mi­nimális az a segítség, amelyet az európai új demokráciáknak nyúj­tanak. Az USA Today amerikai újság szerint Soros György, a magyar származású amerikai milliomos ta­lán mindenki másnál többet tett Kelet-Európa megszabadításáért a kommunizmustól. Tevékenységét a kelet-európai országok javára ma nemcsak folytatja, hanem még bővíti is. A Soros-alapítvány kilenc volt kommunista államban működik és Soros György csak az idén már 40 millió dollárt folyósított a demokrácia támogatására ezekben az orszá­gokban - mindenekelőtt a független sajtó támogatására és több ezer diák nyugati tanulmányaira. Ezenkí­vül a közelmúltban Budapesten és Prágában megnyitotta a Közép-Eu­rópai Egyetemet. ELVI MEGÁLLAPODÁS A SZÖVETSÉGI SZERZŐDÉSRŐL GORBACSOV: UKRAJNA NÉLKÜL NINCSEN UNIÓ Novo-Ogarjevóban csütörtökön megtartott ülésén a Szovjetunió Ál­lamtanácsa elvben jóváhagyta az új szövetségi szerződést, amely fel­váltja a jelenlegi szovjet alkotmányt. A megmaradt 12 szövetségi köztár­saság közül csak 7 vett részt az ülésen. Hiányzott a kulcsfontosságú Ukrajna, továbbá Örményország, Grúzia, Moldávia és Üzbegisztán képviselője. Leonyid Kravcsuk, az ukrán parlament elnöke azzal men­tette ki magát az elnöklő Mihail Gorbacsovnál, hogy a parlament álláspontjának megfelelően csak a december 1-re kiírt népszavazás eredményeinek ismeretében vegyen részt a tárgyalásokon. A népszava­záson döntenek az állampolgárok Ukrajna függetlenségéről. Az elvi megállapodást az érintett köztársaságok parlamentjei elé ter­jesztik, s ezután kerül ismét az ál­lamtanács elé, valószínűleg már végleges jóváhagyásra. A doku­mentum javasolja, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövet­ségét nevezzék át a Szuverén Álla­mok Szövetségévé. Az Interfax független hírügynök­ség úgy tudja, a dokumentum fölött valószínűleg még sokat kell dolgoz­ni. Az államtanács ülése előtt vi­szont Gorbacsov kijelentette: ha az év végéig nem írják alá az új szövet­ségi szerződést, akkor lemond az államfői tisztségről. Kijelentette azt is, hogy az új uniót nem tudja elkép­zelni Ukrajna nélkül. Az államtanács Gorbacsov javas­latára még szeptemberben Ivan Szilajevet bízta meg az Államközi Gazdasági Bizottság és'a gazdaság­irányítás operatív bizottsága elnö­kének tisztségével. A csütörtöki ülé­sen a volt orosz kormányfőt most már a testület tagjai meg is válasz­tották ezekbe a funkcióba, vagyis lényegében ö lett a szövetségi kor­mányfő. További személlyel bővült Gorbacsov tanácsadói testülete, melynek élén Alekszandr Jakovlev áll. Az új tagja az üzbegisztáni Rafik Nyisanov, aki az augusztusi pucs­csig a szövetségi parlament egyik kamarájának élén állt. Levon Ter-Petroszjan örmény elnök Washingtonban csütörtökön találkozott George Bush elnökkel. A találkozó során azoknak a kétsé­geinek adott hangot, hogy a közpon­ti szervek esetleg saját politikai cél­jaikra használják fel a Szovjetunió­nak nyújtott nyugati támogatást, s nem fogják azt egyenlő mértékben elosztani a köztársaságok között. Ter-Petroszjan ezért kérte Bushtól, hogy a segélyeket nem osztva, ha­nem közvetlenül az egyes köztársa­ságok kapják. Bush azonban közölte az örmény elnökkel, úgy tervezik, hogy a segélyeket arányosan oszt­ják el a szövetségi központ és a köz­társaságok között. IZRAEL HAJLANDÓ A KOMPROMISSZUMRA Jicchak Samir izraeli kormányfő csütörtökön jelezte, ami a Szíriával, Libanonnal és a palesztin-jordán közös küldöttséggel való kétoldalú béketárgyalások helyszínét illeti, kész rugalmas álláspontra helyez­kedni. Tévéinterjújában azt mondta, kétségtelenül fontos a helyszín, de nem kellene ebből megoldhatatlan problémát csinálni, hiszen nem lé­nyegi, hanem csak technikai kérdés­ről van szó. Mint ismeretes, Izrael valahol a Közel-Keleten szeretne tárgyalni, míg az arabok inkább egy semleges országban. Az AP hírügy­nökség szerint az izraeliek nem akarnak az Egyesült Államokban tárgyalni, de kompromisszumként elfogadnának egy ciprusi helyszínt. Samir abból az alkalomból nyilat­kozott a televíziónak, hogy tíz napra az Egyesült Államokba utazott. Hi­vatalosan magánlátogatásra, de a Fehér Ház már bejelentette, hogy november 22-én Washingtonban ta­lálkozik George Bush elnökkel. Az izraeli rádió közölte, a fő­ügyészség és a kormány jogtaná­csosa foglalkozik Hanan Asravi asszony ügyével, mivel állítólag ta­lálkozott külföldön a Palesztinai Fel­szabadítási Szervezet vezetőivel. A rádió szerint már indítványozták is az elfogatóparancs kiadását a jor­dán-palesztin küldöttség palesztin részének szóvivője ellen. Állítólag maga Hanan Asravi erősítette meg a találkozó tényét a jordán televízió­nak adott nyilatkozatában, de Izrael­be való visszatérése után tagadta a kapcsolatfelvételt a PFSZ vezeté­sével. K E n Y E S LATOG ATÁS Pekingbe érkezett tegnap James Ba­ker amerikai külügyminiszter. Az 1989-es Tienanmen téri véres események óta nem járt ilyen magas rangú amerikai poli­tikus Kínában. Megfigyelők éppen azért hangsúlyozzák, hogy e látogatás „na­gyon érzékeny", sok évre előre meghatá­rozhatja a kölcsönös kapcsolatok tónusát. Baker először kínai kollégájával, Csien Csi-csennel találkozott. Az amerikai dip­lomácia vezetője ebből az alkalomból arra mutatott rá, hogy terítékre kerülnek azok a kérdések, melyekben a felek azonos perspektívát látnak, de lesznek olyan pontok is, amelyek problémásaknak ne­vezhetők. A Reuter beszámolója szerint Csien Csi-csen nyilvánvalóan igyekezett megkerülni a vitás témákat, amikor a le­hető legszívélyesebben üdvözölte Bakert, és kíséretének tagjait. SZERBIAI PILLANA TKEPEK Szorongó turistákkal teli autóbusz közeleg Szerbia felé. Mi lesz odaát? Hogyan fogad a polgárháborúban pusztuló ország? Csupasz, száraz bokrok, merev fák köszöntik az idegent az unalmas, szinte üres országút mentén. Fel-felbukkan egy-egy sze­mélykocsi, száguldó kamion, ráérősen pöfékelő traktor. Távolabb, a benzinkútnál kocsisor kígyózik, a volán mögött egykedvű emberek. Rendőrautó állítja meg a buszt, a rendőr sört kér a sofőrtől, s búcsút int. Robog a busz, puszta, sárguló rét, kopott mező, elhagyatott fekete szántóföld váltja egymást. Kietlen, néptelen, a szürke alkonyba burkolózó falu. Lehangoló egyhangúság, amelyet csupán a kertben felejtett kiszáradt kukoricakórók rendetlen sora, kopaszodó almafáról könnyedén, játszadozva hulló rozsdabarna falevél zavar meg. Az este csendes, mintha a szél is elkerülte volna a vidéket. Talán ott, messzebb, a frontvonalon süvít, tompítva az ágyúdörejt, puskaropo­gást, a haldokló jajszavát. Szerbia csendes, ám gyilkos háború fagyos lehelete dermeszti a tájat, s az ember szívét. Belefut az autóbusz a mély sötétségbe, elvész benne a szomorú kép. Feloldódik a feszültség, elmúlik a pillanatnyi fájdalom, megszű­nik a döbbenet, s a dél felé tartó turistát máris teljesen más problémák foglalkoztatják: mit kap vacsorára Isztambulban, futja-e pénzéből elegáns bőrkabátra, sportcipőre, táskára... Majd később, a visszaúton észleli, hogy maradt benne érzés. Csodálatosnak találja a napkeltét Szerbiában. Áthatja még az alko­nyat szomorúsága, melyet a szürke felhősáv hozott magával. Ám szertefoszlik, utat enged az emelkedő vörös korongnak, hogy felme­legítse a zúzmarás szerb földet. Valahol Szabadkán egy házcsatornáról vízcsepp csurran a nya­kamba. Felengedett a fagy, melegítő napsugár simogat Behatol-e valaha a fagyos szerb szívekbe? (urbán) NÉHÁNY SORBAN L íbia tegnap hivatalosan is tagadta, hogy bármi köze lenne ahhoz a me­rénylethez, amelynek során (1989. de­cember 21 -én) a skóciai Lockerbie fölött felrobbant a PanAm amerikai légitársaság Boeing 747-es repülőgépe. A roncsok között 270 ember lelte halálát. Washing­ton és London már csütörtökön közölte, letartóztatási parancsot adtak ki a líbiai hírszerzés két munkatársa ellen, akiknek közük volt a merénylethez, s terrorizmus­sal és gyilkossággal vádolják őket. Fitz­water fehérházi szóvivő elmondta, mielőtt az USA véglegesen döntene, hogyan büntesse meg Líbiát, fontolóra veszi a le­hetséges nemzetközi reagálásokat. Az ügy kapcsán Bettino Craxi, az olasz szo­cialisták főtitkára lemondta Tripoliba ter­vezett látogatását. R udolf Streicher jelenlegi közleke­désügyi miniszter lett az Osztrák Szociáldemokrata Párt elnökjelöltje. Erről Franz Vranitzky kancellár, az SPÖ elnö­ke tájékoztatott csütörtökön este. Mint ismeretes, Ausztriában a jövő év áprilisá­ban tartják az elnökválasztásokat. Kurt Waldheim, a jelenlegi államfő már koráb­ban lemondott arról a lehetőségről, hogy másodszor is jelöltesse magát erre a tisztségre. E gyoldalú tüzszünetet hirdetett a sal­vadori kormány és a partizánok kö­zötti mexikói tárgyalásokon a felkelők szervezete, az FMLN. Képviselőjük Mexi­kóban közölte, hogy a felkelők beszüntet­nek minden támadó hadműveletet, bele­értve a szárazföldi akciókat, a gazdasági szabotázst. A tűzszünet tegnap éjfélkor lépett életbe. Az FMLN reméli, hogy a sal­vadori kormány hasonló választ ad a kez­deményezésre, s így hamarosan véget vethetnek a 12 éves polgárháborúnak. G orbacsov elnök Alekszandr Bovint, az ismert újságírót nevezte ki a Szovjetunió izraeli nagykövetévé. Erről a TASZSZ hírügynökség számolt be, em­lékeztetve arra, hogy Bovint az Izvesztyija hasábjairól ismerhették az olvasók, de sokat szerepelt a tévé külpolitikai műso­raiban is. Bovin azokban az időkben is egyéni nézeteket vallott, amikor az a Szovjetunióban a nemzetközi esemé­nyek értékelésekor nem volt szokásos. Másrészt igaz az is - így a TASZSZ -, hogy Bovin Brezsnyev tanácsadója is volt, bár nyilvánvaló, hogy ebben a tiszt­ségében „nem állt helyt". Ez év januárjá­ban Bovin más neves személyiségekkel együtt tiltakozott a vilniusi katonai beavat­kozás ellen. B onnban a parlamenti költségvetési bizottsága jóváhagyta a kormány jövő évre szóló költségvetési tervezetét, amely kiutalta az első 1 milliárd márkás összeget a törvényhozás és a kormány Berlinbe való átköltöztetésére. Az összeg egyharmadáért például földeket vásárol­nának a kormányépületek és külföldi kép­viseletek építéséhez. Szerepel egy érde­kes tétel is, amelyből a Köztársasági Palota, valamint az egykori külügyminisz­térium épületének a rekonstruálását vagy lebontását fedeznék. Ezeknek a fenntar­tása ugyanis 13,5 millió márkát emészt fel évente. N ina Temple, Nagy-Britannia Kommu­nista Pártjának főtitkára beismerte, hogy pártja húsz éven át titokban pénzt kapott Moszkvától. A brit kommunisták évente hozzávetőleg 100 ezer font sterlin­get kaptak, s ebből a pénzből támogatták a különböző sztrájkokat, mozgalmakat és a pártsajtót. 1958 és 1979 között a pénzt rendszeresen a londoni szovjet nagykö­vetségen vették át. L os Angelesben 63 éves korában el­hunyt Tony Richardson, az ismert filmrendező, több Oscar-díj kitüntetettje. A halál oka: AIDS. Richardson Nagy­Britanniában született, leghíresebb filmjei közé tartozik a Tom Jones, amelyért há­rom Oscart is kapott. Utolsó munkája a Kék égbolt, amelynek bemutatóját a jö­vő évre tervezték. E redeti módon akarja a kubai vezetés megoldani az óriási élelmiszerhiányt. Havannában és más városokban a lakos­ságnak lehetősége van arra, hogy egye­nesen a keltetőkből vásároljon naposcsi­bét. A Tribúna című lap részletes haszná­lati utasítást is közöl arról, hogyan kell a csirkéket táplálni a városokban, lakóte­lepi lakásokban, hogy az „inkubátorból" való kikerülés után átvészeljék a kritikus tíz napot. A lap azt javasolta, hogy ebben az időszakban liszttel etessék a csibéket, a baj csak az, hogy Kubában a liszt hiánycikknek számít, és gyakorlatilag le­hetetlen hozzájutni. Tíz nap után a csirkék már minden ehetőt megesznek. A kérdés csak az, mit fog enni a gazdi, amíg a csirke eléri a megfelelő nagyságot.

Next

/
Thumbnails
Contents