Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-16 / 269. szám, szombat

MIÉRT PARKAN? ... több mint 700 település kapott új nevet, ugyanakkor megszüntették a községek magyar és német megfelelőinek egyidejű használatát. 5. old. Szombat, 1991. november 16. Ára 2,80 korona XLIV. évfolyam, 269. szám Rendkívüli kormányülésen JÓVÁHAGYTÁK A TRANSZFORMÁCIÓS TÖRVÉNYT Tegnapi rendkívüli ülésén jóváhagyta az úgynevezett szövetkezeti transzformációs törvény javaslatát a szövetségi kormány. A jogszabálynak - mely egyébként a gazdasági reform alapvető törvényeinek egyike - meg kellene teremtenie a nemzetközileg is elismert szövetkezeti alapelvek hazai érvényesítésének a feltételeit. A szóban forgó jogszabály-módosítás célja mindeneklőtt a szövetkezetek és az állam egymással szembeni, a restitúciós törvényekből kővetkező igényeinek kielégítése, továbbá a lakosság restitúciós igényeinek kielégítése. A transzformációs folyamatban részt vevő személyek körét a szövetkezetek típusától függően határozzák meg. A törvényjavaslat differenciáltan kezeli a szövetkezeti tag vagyonbetétjének tárgykörét és ugyancsak differenciáltan foglalkozik a vagyonrészesedés meghatározásának kritériumaival. BEFEJEZŐDÖTT AZ SZNT 18. ÜLÉSE AHÁNY TÉMA, ANNYI VITAINDÍTÓ ISMÉT NAPIRENDEN A MAGYAR HELYSÉGNEVEK • INTERPELLÁCIÓK A FÖLDTÖRVÉNNYEL KAPCSOLATBAN • HATÁROZAT AZ ÁLLAMJOGI ELRENDEZÉSRŐL (Munkatársunktól) - Előző napi lemaradásukat hozták be a szlovák parlament képviselői a tegnapi egyórás késéssel megkezdett ülésükön: a csütörtökön elhangzott javaslataikról szavaztak. Milan Zemko, az SZNT alelnöke vezette a tanácskozást, és mindössze 87 képviselő jelenlétében kezdték sorra venni a javaslatokat. Peter Brňák (független) kérését, hogy a felelős miniszterek terjesszenek elő jelentést Szlovákia gazdasági helyzetéről, a többség támogatta. Vladimír Ondruš (PDU-NYEE) arra szólította fel a parlamentet, hogy fogadjon el határozatot, melyben elítéli az október 28-i ünnepségen a pozsonyi Szlovák nemzeti felkelés terén történteket. Elsősorban a Szlovák Nemzeti Párt képviselői körében váltott ki vitát a javaslat, mert magukra vették a „szélsőséges nemzeti erők" megjelölését. Jozef Prokeš pártelnök ellenjavaslatát viszont, mely szerint a szövetségi államot támogató szélsőségeseket is el kell ítélni, a képviselők elutasították. Ladislav Pittner belügyminiszter azzal zárta le a témát, hogy egyelőre mindkét „ügyet" vizsgálják. Peter Sabo (Zöldek Pártja) javaslata, hogy a SZNT ismerje el Horvátországot és Szlovéniát, hasonló vitát váltott ki. Szintén született egy ellenjavaslat, és személyeskedő megjegyzések is elhangzottak: végül az akkor már kilencvennégy jelen lévő képviselő közül ötvennégyen az eredeti javaslat mellett tették le voksukat. Úgy látszott, ahány téma, annyi alkalom a vitára, ugyanis a képviselők „másodállása", illetve két állami fizetése többeket késztetett szóra. Hasonlóképpen ellentétes reakciókat váltott ki Juraj Gašpar (SZNP) ötlete, hogy az SZNT hívja meg ülésére Marián Šťastnýt, a Szlovákok Világszövetségének elnökét. A többség ebbe nem egyezett bele. A tanácskozást ezután A. Nagy László, az SZNT alelnöke vezette, és a képviselők megszavazták, hogy interpellációik nem lesznek hoszszabbak öt percnél. Oľga Keltošová (független) javasolta, hogy a lakosság egészségi állapotáról szóló jelentést, melyet Alojz Rakús egészségügyi minisztertől kapott egy korábbi interpellációjára, tárgyalja meg valamennyi parlamenti bizottság. A szociális és munkaügyi minisztert pedig arra kérte, adjon számot, mennyi munkanélkülivel számolnak a következő évben, és mondja meg, mennyien élnek a létminimum alatt. Az is érdekelte, hogyan használja fel a tárca az átképzésre szánt összeget. Peter Brňák (független) a községek és utcák nevének megváltoztatására és a nyelvtörvény érvényesítésére hívta fel a figyelmet, s arra volt kíváncsi, hogyan viszonyul e kérdésekhez a kormány, és milyen konkrét intézkedéseket tesz a „törvényellenes" kétnyelvű feliratok eltávolítása érdekében. A belügyminisztertől meg(Folytatás a 2. oldalon) VÁCLAV HAVEL KELET-SZLOVÁKIÁBAN TISZTELIK AZ ÁLLAMFŐT (Munkatársunktól) - Amint arról tegnap röviden hírt adtunk, Václav Havel csütörtökön estefelé kétnapos munkalátogatásra Kelet-Szlovákiába érkezett. Tegnap arról már nem számolhattunk be - mert kassai műsora lapzártánk után is folytatódott -, hogy a Hernád parti város vezetőivel foly tatott majd háromórás megbeszélése után sétát tett a belvárosban. Több száz ember éltette, köszöntötte őt akkor is, amikor kijött a Jakab-palotából. A „Közös államot" skandáló tömeg végig kísérte az államfőt a Malom utcán, vele együtt ment az evangélikus templomig, majd néhány perc múlva a világhírű Szent Erzsébet dómba. Václav Havel államfő tegnap délelőtt Marián Čalfa szövetségi kormányelnök kíséretében Kassáról Zemplénbe látogatott. Amerre gépkocsikaravánjuk elhaladt, minden településen emberek sokasága sorakozott az út mentén és köszöntötte őket. A két államférfi a Zempléni-tó melletti katonai üdülőtelepen előbb a térség járásai hivatalainak elöljáróival és a zempléni városok, települések polgármestereivel folytatott (Folytatás a 2. oldalon) Horvát katonák harckocsijukat javítják (Bővebb jugoszláviai tájékoztatás a 2. oldalon) Telefoto: CSTK/AP 3§Í LESZ HARMADIK ÉVFORDULÓ? Oda süllyedtünk, hogy a bársonyos forradalom második évfordulóját megelőző kb. egy hónap alatt a Szlovák Nemzeti Tanácsnak, illetve a Szövetségi Gyűlésnek legalább tíz képviselője, a szlovák sajtónak legalább két tucat publicistája ezzel érvelt a Szlovákia önállósulása anyagi következményeivel kapcsolatban feltett kérdésre: „A csehek a föderáció felbomlásával ugyanúgy veszítenek, mint a szlovákok". Szíveskedjék a kedves olvasó végiggondolni ezt az érvelést. Én ahányszor hallottam, annyiszor végiggondoltam, és színvonalát tekintve nem tudom máshogy értékelni, mint azt az előrelátó magatartást, azt az önzetlenséget, amikor az anekdotabeli gazda marhavész idején imigyen fejezi ki elégedettségét:,, Megdöglött a tehenem, de szerencsére a szomszédé is megdöglött." Ennyit politikusaink, elsősorban törvényhozóink igen nagy részének államférfiúi bölcsességéről, elemző készségéről, felelősségtudatáról és tisztességéről. A jóhiszemű választópolgár számadatokkal alátámasztott analízist kér, mire képviselője azon örvend, hogy mást is sikerült romlásba dönteni. És teszik ezt azoknak a pártoknak a képviselői, azok a tollforgagók, akik nem győznek azon méltatlankodni, hogy Szlovákiának oly rossz híre van a világban. Régi hagyománya van annak, hogy Európának ezen a részén szívesen megteszik bűnbaknak az újságírókat és az értelmiségieket. Ezúttal azonban bizonyítható tény, hogy a nálunk tapasztalható káoszért, iránytévesztésért elsősorban az értelmiség egy része felelős. Főképp az a része, amely a normalizáció húsz esztendeje alatt a pártállamhoz kötődött. Ez a réteg a fordulat napjaiban rövid ideig megrettent, ez azonban valóban csak rövid ideig tartott. Csak addig, amíg rá nem jöttek, hogy a forradalom valóban bársonyos. Ezt kővetően arra került sor, ami minden posztkommunista társadalomban megtörtént Jugoszláviától Grúziáig és Romániától Albániáig: az internacionalista vörös zászlót a kommunisták nemzeti trikolórra cserélték fel. Törvényszerű, hogy amikor már minden hadállását elveszíti a bolsevizmus, marad neki még egy: a nemzeti lövészárok vonal. Minden országban a gazdasági fejlettségen, a lakosság történelmi tapasztalatán, polgárosultsági hagyományain múlik, mennyire lehet a nemzeti maszlaggal megetetni az embereket. Már alig néhány hónappal november 17-e után olyan hangulatot sikerült teremteni Szlovákiában, amelynek csak az lehetett az eredménye, ami lett. Az eredetileg demokratikus szellemű lapokban már 1990 tavaszán megjelentek az első nemzetébresztó írások, és kendőzetlenül támadások kereszttüzébe kerültek a csehek és a magyarok, illetve a zsidók. Meg, természetesen, a liberálisok. Ez a stilus csakhamar szinte általánossá vált, és főképp a rádióban, illetve a televízióban nyert teret. Jellemző, hogy miközben a legszeriózebb lapok anyagi nehézségekkel küzdenek, az olyan szennylapok, mint amilyen a Zmena, vagy a Nový Slovák (amely csak alig leplezi a gárdista hagyományok ápolását) él és virul. Ilyen szellemi közegben a politikusok nem tudták észre nem venni, hogy a politikai piacon a nemzeti gondolat az az egyetlen portéka, ami mindenképpen eladható a parlamentekben. Ennek megfelelően alakultak ki a pártszövetségek, és ennek eredményeként vált az eredeti választási programok teljes semmibevételével zsibvásárrá a szlovák parlament. A képviselők nagy része nem győz a nemzetre hivatkozni, miközben ma senki sem tudja, hogy tulajdonképpen mit is gondol a nemzet. Illetve a nemzeti honatyák azért sejtik, de nem mernek a választók szemébe nézni. Valószínűleg az a liberális szlovák politikus jellemezte a legplasztikusabban a helyzetet, aki ezt mondotta: ,,Uraim, önök csak egyvalamitől félnek jobban a lusztrációnál: a népszavazástól." Ugyanis egy népszavazás huszonnégy órán belül kiderítené, hogy meztelen a király. Szlovákia parlamentje teljesen cselekvőképtelenné vált, és a nacionalisták immár a Szövetségi Gyűlés munkáját is tervszerűen megbénítják. Az SZNT képviselői három fő csoportra oszthatók. Az egyikbe azok tartoznak, akik egy kis hatalomért a nap bármelyik órájában hajlandók lennének szétrobbantani Szlovákiát. Nekik semmi sem drága. A második csoportba azok a képviselők tartoznak, akik intelligenciájuknál és képzettségüknél fogva tisztában vannak a kettészakadás veszélyeivel, de nem mernek túllépni a nacionalizmus árnyékán. Gyávák, sem erre, sem arra nem mernek mozdulni. A harmadik csoportot a liberálisok képezik, az összes magyar nemzetiségű honatyával együtt. Groteszk helyzetben van ma a szlovák parlament. Többé kevésbé a második csoportba tartozó képviselők gyávasága tartja össze. Lehet, hogy nekik köszönhetően bírja ki összeomlás nélkül ez a törvényhozás júniusig. Akkor majd a választásokon kiderül, hogyan gondolkodik a nemzet, és lesz-e harmadik évfordulója a forradalomnak. TÓTH MIHÁLY ELSŐ SZÁMÚ EXPORTPARTNERÜNK: NÉMETORSZÁG Nemcsak az első háromnegyed év külkereskedelmi mérlegének értékelése volt a téma Jozef Bakšay szövetségi külkereskedelmi miniszter tegnapi sajtótájékoztatóján, hanem a tárcát bizonyos forrásokból érő vádaskodások kérdésével is foglalkozott. Ami a külkereskedelem eredményeit illeti: az első háromnegyed évben Németország első számú partnerré lépett elő exportunkban, amelynek majdnem egynegyede oda irányul. További, mintegy 20 százalék megy a Szovjetunióba, és a maradék 56 százalék a világ más országaiba. Ez utóbbi partnerek közül a nagyobbak közé soroljuk még Lengyelországot, (6,7 %), Ausztriát (5,7 %), Jugoszláviát (5,5 %), Magyarországot (4,4 %) és Olaszországot (4,1 %). Sajnos, elenyészően kevés árut szállítunk az amerikai kontinensre, Ázsiába és Afrikába, ezért a külkereskedelmi minisztérium igyekezete most ezekre a régiókra összpontosul. A behozatal területén még mindig a Szovjetunió a legnagyobb partner; 31 százalékkal részesedik az egész importból, ennek azonban 70 százalékát a kőolaj, földgáz és egyéb energiahordozó, illetve nyersanyag teszi ki. A behozatal további jelentős része, majdnem 20 százaléka Németországból érkezik, amellyel így kiegyensúlyozottak kereskedelmi kapcsolataink, de a további helyeken is csak némileg módosul a helyzet. (Ausztria 7,3, Lengyelország 5,2 %, Olaszország 3,3 %, Svájc 2,4 %, Jugoszlávia 2,3 %, Franciaország 2,2 %, Magyarország 2 %). Ami a kereskedelmi mérleget illeti, pénzben kifejezve mintegy 10 milliárd dollárral többet exportálunk, mint importálunk, tehát aktív. Az egyéb kérdések főleg azzal voltak kapocsolatosak, hogy megfelelő arányban alkalmaz-e a Szövetségi Külkereskedelmi Minisztérium szlovák állampolgárokat. Jozef Bakšay elmondta azon kívül, hogy maga a miniszter - tehát ő - szlovák, négy helyettese közül egy. szlovákiai lakos, és a döntéshozó szakigazgatóból hét szlovák. Ez 44 százalékos arány. Ugyanígy a külkereskedelmi képviseletek vezetői és helyetteseik közül is mintegy 44 százalék a szlovákok számaránya, és nem dolgoznak külkereskedelmi szempontból másodrendű régiókban. Elég csak megemlíteni, hogy például Németországban a külkereskedelmi kirendeltség vezetője és helyettese is szlovák állampolgár. -szénKISEBBSÉGPOLITIKA! ÉRDEKEGYEZTETÉS Az FMK központi irodájában megbeszélést folytattak egymással az RMDSZ (Románia), az SZDSZ (Magyarország) és az FMK képviselői. Kolumbán Gábor, a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének alelnöke, Törzsök Erika, az SZDSZ kisebbségi titkára, Bretter Zoltán, a magyar Országgyűlés képviselője, valamint Tóth Károly, az FMK főtitkára, Ollös László, Gyurovszky László és Vörös Péter ismertették szervezeteik kisebbségpolitikai elképzeléseiket, egyeztették azok főbb alapelveit. Valamennyi fél egyetértett abban, hogy a Kárpátmedence magyarságának szorosan együtt kell működnie, és ennek érdekében közös lépésekben egyeztek meg. A következé egyeztető tárgyalásra Erdélyben kerül sor. (FS) Duhh f/KKtm• ÉHHI