Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-07 / 235. szám, hétfő

1991. OKTÓBER 7. IÜJSZÓI HAZAI KÖRKÉP DIÓHÉJ A DEMOKRACIA VÁNDORAI Szerencsétlen angolok! Most aztán ők is elindultak lefelé a lejtőn, amelyen nincs megállás, csak zuhanás, gömbörgés, kalimpálás lefelé, míg be nem következik a nemzethalál és a megsemmisülés a külső és belső ellenség által. Mert mi történt a minap Londonban? Elkaptak egy tagot, aki antiszemita plakátokat hurcolt a tarisznyájában. S mindezt a demokráciában, ahol gyülekezés- és szólásszabadság van, ahol mindent szabad. Kivéve, amit nem. Most tessék elképzelni: elindul a szegény jólelkű ipse világot látni, s csak úgy mellesleg nemzetet verbuválni a buta polgárokból, akiknek már annyira agyukra ment a jólét, hogy megelégszenek polgári mivoltukkal, holott elsősorban és csakis angoloknak kéne lenniük. Angol nemzetnek, legyen az skót, velszi vagy ír. Szóval elindul, az anyukája fel is tarisznyázza takarosan, süt •neki hamubasült pogácsát, belerak a pakkjába egy üveg jóféle Black & White-ot, s néhány plakátot a zsidók ellen, csak hogy ne unatkozzék a hosszú úton. Erre alig jut az első sarokig, s puff neki, begyűjtik a zsaruk! Ki látott már ilyet? Hiába ágál és magyarázkodik szegény vándorlegény, hogy ő csak így meg úgy, hogy ö mennyire szeret minden népet, s hogy nem kívánt ő senkinek rosszat, éljen mindenki békében a maga szokásai szerint, azok a buta rendőrök nem hisznek neki. Hiába mondja el a BBC világhíradóban is, hogy ö csak úgy ragasztgatott, nem gondolt semmi rosszra, ó voltaképpen mindenkit szeret. Majd jönnek a bírák és lesittelik a nyomorultat. S ezek a marha angolok még el is büszkélkednek vele, hogy végre, meg hogy ók mindig is szerették volna az ilyen fizimiskákat, dehát bizonyíték hiányában satöbbi. Most aztán megsüthetik a nagy demokráciájukat. Nem elég, hogy le kellett mondaniuk a korona gyarmatairól, most még az ír-velszi-skót angol nemzeti mivoltuk is veszélyben, hisz ezentúl a kutya sem veszi őket komolyan. Már látom a legyintgető franciákat: az angolok? Ugyan, miféle náció az, hisz még csak egy jóféle ellenségkép sem kell nekik, hogy edződjön a lelkük, erősödjék a nemzeti tartásuk! Ha így haladnak tovább, a Fordokat is oly ramatyul szerelik össze, hogy kipotyognak a csavarjaik! Meglátjátok, hamarosan néhány afrikai törzsfőnöknek különb angolkertje lesz, mint ennek a nyamvadt népségnek. Aztán cseszhetik a nagy demokráciájukat, ha még falra firkálni sem szabad. Még szerencse, hogy a mi középeurópai nagynemzeti nagytelevízióink nem sugározták az esetet, így egynémely politikai pártunk és sajtótermékünk nem vehette a lapot. Fogadok, hogy azonnal angol megfigyelőket hívtak volna ide, hadd tanulmányozzák a sajtó- és szólásszabadság gátlástalanságát. Mert ebben két röpke év alatt akkora hagyományra tettünk szert, aminőre az angoloknak és más önmagát gyengítő nemzetnek száz év is kevés volna. (kövesdi) MAGYAR EGYÜTTESEK SZÁMÁRA IS (Munkatársunktól) - Megválasztása óta másodszor találkozott a Szlovákiai Folklór Unió Végrehajtó Bizottsága, amely a nyári tevékenység értékelése és az ügyrendi kérdések megvitatása után az idei esztertdó költségvetésének pontosításával foglalkozott. Ennek értelmében az állami kasszából az év végéig körülbelül 10 hazai csoportunk kap pénzt. Szakmai gyakorlatok, nevelói hangversenyek szervezésére és a hagyományőrző együttesek anyagi támogatására is lesz lehetőség. A SZFU a dunaszerdahelyi táncháztalálkozó szponzora és költségvetéséből fizeti majd gyermekcsoportok számára tervezett karácsonyi találkozóját. -ászNEHOGY ROSSZUL GOMBOLJUK A MELLÉNYT! (Folytatás az 1. oldalról) kormány_ gazdasági minisztereit is meghívták. Ók elsősorban arról adnak majd felelősségteljesen képet, hogy mit jelenthetne a gyakorlatban, ha bizonyos változások állnának be a köztársaság jelenlegi, szövetségi államformájában. Szándékosan mondom, hogy bizonyos változások, mert ebbe a fogalomba - az önálló Szlovákiától a leglazább konföderációig - minden belefér. A második fontos teendő pedig az, hogy az eddig benyújtott alkotmánytervezetekből egy olyan törvényjavaslatot sikerüljön kreálni, amely legalább 90 képviselő igenlő szavazatára számíthat. Hogy ez mennyire bonyolult feladat, ahhoz elég annyit mondanom: a jelenlegi koalíciónak, pillanatnyilag, 65 szavazata van meg a 150-ból! Törvényszerű hát, hogy további pártoknak és mozgalmaknak is csatlakozniuk kell a leendő alkotmánytervezethez; ráadásul a cseh partnernak is azonosulnia kell vele. Legalább olyan mértékben, hogy erre épülhessen majd egy szövetségi alkotmány vagy a szövetségi szerződés. • Eszerint mi lesz a küszöbönálló hetek lépéseinek sorrendje? - A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság jövője szempontjából, szerintem, az SZNT november legelején esedékes ülése lesz a sorsdöntő. Egyrészt azért, mert akkorra már nyilvánvaló lesz, meg tudott-e állapodni egymással a CSNT és az SZNT elnöksége; .s ha igen, akkor miben. Másrészt pedig azért, mert a pozsonyi parlament november 4én vagy 5-én kezdődő tanácskozásának rögtön az első napirendi pontja annak az ominózus törvényjavaslatnak megvitatása lesz, amelyet Marián Andel, Peter Brňák, Jozef Prokeš és nyolc képviselőtársuk nyújtott be. Ennek a Szlovákia szuverenitását és önrendelkezését célzó törvénytervezetnek csupán négy paragrafusa van. Ezek közül az első és a második már a jelenlegi alkotmányban is ott szerepel. E tervezet 3. paragrafusa viszont kimondja: a Szövetségi Gyűlés törvényei csak akkor érvényesek Szlovákiára nézve, ha azokat az SZNT is jóváhagyja; a 4. paragrafus pedig ennél is tovább megy, amikor leszögezi: az eleddig meghozott törvények csak eladdig érvényesek, míg az SZNT nem dönt másképpen. E két paragrafus lényege tehát, hogy Szlovákia megtagadja a prágai parlamentet, az oda szabadon megválasztott szlovákiai képviselőkkel együtt. Némi tréfával élve: a hajdan volt időkben ezért párbaj járna, hiszen a pozsonyi szlovák képviselő „megfúrja" a prágai szövetségi parlament szlovák képviselőjét, ami a hajdani felfogás szerint becsületsértésnek számított .. Az viszont már aligha tréfadolog, hogy e törvényjavaslat megszavazása az önálló szlovák államot jelentené, csűrje-csavarja azt bárki bárhogy a politikai szónoklataiban. Nem túlzok hát, ha jogászként is azt mondom: ez lesz a sorsdöntő ülés, amelynek második napirendi pontja az a törvényjavaslat, amelyet egy különálló, pusztán Szlovákiában kiírandó népszavazást sürgetve Miškovský, Nižňanský és Kvietik képviselő urak nyújtottak be. Gondolom, mindebből világos, az SZNT majd csak akkor áll ki igazán a szövetségi köztársaság egysége mellett, ha elegendő ereje lesz ahhoz, hogy elvesse ezt a két törvénytervezetet. • Az egyes alkotmányjavaslatokról nem lesz vita a jövő hónap elején? - Vita még nem, bár a szóban forgó ülésig ki kell dolgozni Szlovákia alkotmánytervezetének javaslatát, hogy az bekerülhessen a törvényhozás, a parlamenti bizottságok véleményezéseinek malmába. Természetesen, e tervezetről még népvita is lesz, így a pozsonyi parlament a legkorábban csak 1992 télutóján tud vele érdemben foglalkozni. • On nem tartja elhibázott ,, taktikának", hogy az SZNT - november elején - csupán azután fogja megvitatni a nemzeti blokk ominózus szuverenitástervezetét, amikorra már az is régen kiderül, hogy az SZNT és a CSNT elnöksége képes volt-e ötről hatra jutnia föderáció fennmaradásának kérdésében? - Ennyire fontos dolgokban bárminő taktika csak másodlagos. Elsősorban a törvényességen, az alkotmányosságon van a hangsúly. Jómagam bizonyos értelemben előnynek is tartom, hogy akkorra már mögöttünk lesznek ezek a kulcsfontosságú tárgyalások. • Megítélése szerint elegendő súllyal bír majd a józan, higgadt erők szava? Avagy - némi fekete humorral élve - az idén a halottak napja után fog feltámadni az a szenvedélyekkel teli hózöngési hullám, amelynek tavaly a nyelvtörvény körüli huzavonában voltunk alanyai és szemlélői?... -•dóslatok helyett a tényekre szorítkozom. Ezek az erök tavaly októberben arra törekedtek, hogy egy ellenségkép kialakításával tömeget toborozzanak a zászlajuk alá. Az ellenségkép legelőször mi, magyarok voltunk. Pár héttel később - a rendszerváltás első évfordulóján már nemcsak ellenünk, hanem a cigányok, a zsidók, a csehek ellen fordult a közhangulat. Ez az indulatoskodás mára odáig fajult, hogy napjainkban mind a köztereken, mind az SZNT-ben már arról folyik a vita: va|on ki a jó szlovák?! Ennél ártóbb kérdést nem lehet feltenni egy nemzet életében; s ha mégis, akkor ott nagyon rögös a demokráciához vezető út. • Mi lesz akkor - például másnap reggel -, ha az SZNT kereken egy hónap múlva elfogadja a szuverenitásról szóló törvénytervezetet? - Amennyiben előáll egy ilyen helyzet, akkor egykönnyen azon vehetjük észre magunkat mindannyian, hogy rosszul gomboltuk a mellényt. Akkor ugyanis minden megtörténhet és minden a politikusok bölcsességén fog múlni. Az is előfordulhat, hogy a központi erő nem fogadja el ezt a döntést; és békés eszközökkel ugyan, de megpróbálja megakadályozni annak végrehajtását. O Elképzelhető, hogy még az idén visszakerül a szlovákiai politika élére Vladimír Mečiar? - Ez több okból is nehéz kérdés. Például azért, mert a legszélsőségesebb erők és óközötte is vannak azért véleménykülönbségek. Avagy azért, mert akik most itt a szuverenitási harcot vívják, azok önmaguknak is akarnak döntő pozíciót. Sőt! Az is elképzelhető, hogy ebben a helyzetben Mečiar nem lenne hajlandó a kormányrúdhoz állni, hiszen a jövő kétséges eredményekkel kecsegtet, és senki sem szeret kétszer bukni. Mindent egybevetve tehát: nem tippelek. • Az SZNT-nek 24 magyar nemzetiségű képviselője van. A küszöbönálló események tükrében miként látja az ó pozícióikat? - Meggyőződésem, hogy mind a szlovák nemzetet, mind a társadalmi valóságot a külső körülményektói függetlenül, objektíven kell szemlélnünk. Eszerint: látnunk kell, hogy Szlovákiában egy nemzet küzd a jogaiért, ugyanakkor jogi és államjogi szempontból állampolgárok döntenek egy államformáról. A nemzet jogait minden becsületes embernek támogatnia kell; ugyanakkor egy olyan rendszer létrejöttét, amely a meglévőnél is rosszabbat adna a polgárainak, meg kell akadályozni. • E kérdés megítélésében egységesek lesznek a magyar képviselők? - Én csak az MKDM-Együttélés klub nevében mondhatom: mi egységesek leszünk. Ismerve az FMK álláspontját, biztos vagyok, hogy az ó képviselőik szintén igy fognak szavazni. Kevésbé ismerem viszont a Demokratikus Baloldal Pártjának belső erőviszonyait. 0 A fentiek tudatában vajon mit várhat az itt élő magyarság az idei esztendő végéig? - Jómagam az Együttélés képviselője vagyok, és a mi programunk leszögezi, hogy együtt akarunk élni ebben a régióban, ebben az országban és közösségben - azonos jogok mellett, békében és demokráciában. Jogászként azt mondhatom: szándékaink lényege, hogy fenntartsuk azt a jogfolytonosságot, amely biztosítja is ezt a demokráciát; illetve mindazt, ami ezzel együtt jár. Az SZNT elnökségének tagjaként abban bízok, hogy nem sikerül leváltani ezt a testületet, amely így képes lesz fenntartani a föderatív köztársaságot és benne a két nemzet közös államának státuszát. Ez adhatja meg a feltételeket ahhoz, hogy mi, nemzetiségi képviselők végre megtaláljuk a módját annak: ne csupán a múltban elfogadott jogokat tudjunk megvalósítani a gyakorlati életben; hanem az új alkotmány meghozatalakor olyan jogokat biztosítsunk a nemzeti kisebbségek számára, amelyek - elsősorban a kollektív jogok szemszögéből - továbblépnek az 1968-ban elfogadott 144-es alkotmánytörvénynél. Lényegében optimista vagyok, bár nem zárhatom ki egy szerencsétlen fordulat lehetőségét sem. Tény, hogy az alkotmányos rend felbomlása Csehszlovákiában, egész Közép-Európára nézve súlyos következményekkel járna. • Képviselő úr, köszönöm az interjút, amely - sajnos - helyenként nemcsak azért borongós, med odakünn ősz van... MIKLÓSI PÉTER REFLEX NEMZETI SZERELVENNYEL KOMÁROMBA Még a fülemben cseng a Szlovák Nemzeti Párt (akkori) elnökének tavaly őszi kijelentése: ,,Be kell bizonyítanunk, hogy itt mink vagyunk az urak". Tény, hogy hallottam már ennél diplomatikusabb mondatot is. A felhívásnak azonban nem lett különösebb következménye. Legfeljebb annyi, hogy a pozsonyi főtéren jelenlévő „mélyszlovákok" magasabbra emelték a cseheket, zsidókat és magyarokat gyalázó transzparenseket, magasba lendültek az öklök, majd a tömeg szétszéledt, és minden visszatért a régi kerékvágásba. A déli járásokban élő szlovákok legfeljebb elolvasták a másnapi újságban a hírt, amely szerint egyeseknek be kellene bizonyítaniuk, hogy „ki az úr a házban", a magyarok is elolvasták a maguk újságját, és egyszerű következtetéssel tudomásul vették, hogy mostantól nekik szolgaként illene viselkedniük. Elvégre ahol úr van, ott szolgának is lennie kell. Egyébként minden maradt a régiben. A szomszédok szomszédok maradtak, és nem estek Víťazoslav Móric kedvéért sem egymás torkának, de még csak arról sem hallottam, hogy akár a kocsmában is egymásnak estek volna az „úr-szolga" viszonyt eldöntendő, a szlovákok és a magyarok. Hazafias körökben a tavalyelőtti forradalmat újabban már nem a gyengéd, nem is a bársonyos jelzővel illetik, hanem megállapították róla, hogy nemzeti és demokratikus, amelynek második fázisa épp^n most megy végbe. A nemzeti jellege pedig abban rejlik, hogy pártállásra való tekintet nélkül mindenkit zászlaja alá kíván fogadni. A keresztényeket éppen úgy csábítja, mint a kommunistákat, vagy a zöldeket. És ez fölöttébb jól jön azoknak, akik csak nemrég váltak meg piros könyvecskéjüktől. „Nem számít az sem, hogy valaki tagja volt a titkos rendőrségnek. Fontos, hogy jó szlovák legyen." Ezt egy nem is jelentéktelen beosztású szlovák politikus mondta a közelmúltban. Pontos számadatokkal bizonyítható, hogy a hazai magyarokhoz fűződő viszonyban két csoportra osztható a szlovák nemzet. Azokra, akik csak hallásból ismerik a magyarokat és azokra, akik velük együtt élnek. Az első csoportba tartozók általában úgy vélekednek, hogy a magyarok veszélyeztetik a többségi nemzethez tartozók nemzeti létét, míg a vegyes lakosságú területeken lakók természetes állapotnak tekintik az egymás mellett élést. A nemzeti orientációjú szlovák politikai pártok vezetői nehezen viselik el, hogy a déli járásokban nincs nemzetiségi torzsalkodás. Nem vált be az a taktikájuk, hogy elhíresztelték: a magyarok szervezkednek, fegyvereket rejtegetnek. Egyetlen szeparatista szervezkedést, egyetlen fegyvert nem sikerült felmutatniuk bizonyítékként, de még csak egyszerű, nemzetiségi alapú verekedést sem tudtak produkálni. Az sem tudta fellázítani, nyugtalanítani sem a magyarokat, sem a szlovákokat, hogy irredentizmust kiáltottak, és folyton Budapest kezét igyekeznek felfedezni minden jelenség mögött. Legújabban taktikát változtattak, és elhatározták, hogy az 1848ban alakult Szlovák Nemzeti Tanács létrejöttének évfordulóját Komáromban ünnepelik meg. A szervezők több tízezer hazafi jelenlétével számoltak az össznemzeti nagygyűlésen. A szervezők között ott volt a Matica slovenská, de ott a Szlovák Katonák Szövetsége is, és ez különösen elgondolkoztató, hiszen ehhez a szervezethez tartozik az a Socha alezredes is, aki néhány héttel ezelőtt felröppentette a délszlovákiai fegyverrejtekhelyekröl szóló hírlapi kacsát. Célja teljesen egyértelmű volt: a magyarellenesség szítása. Most is ott voltak Komáromban ezek a stratégák. Csak nem azt akarják bizonyítani, - Móric úrtól ihletve, -, hogy ki itt az úr? A televízió jelentése szerint 1500 személy volt jelen a demonstráción. Nyilvánvaló, hogy helybeliek is voltak közöttük, sőt az sincs kizárva, hogy magyar nemzetiségű komáromiak is voltak a „tömegben", hiszen nem árt tudni, megtapasztalni, hogy kihez van szerencsénk. Ebből az következik, hogy az állami vasutak pozsonyi igazgatóságának jóvoltából indított irányvonatok nem voltak túlzsúfolva. Az egyik szerelvény Túrócszentmárton, Zsolna,' Lipótvár, Pozsony és Galánta érintésével futott be Komáromba, a másik pedig a Zólyom - Surány - Érsekújvár vonalon szedte össze a hazafiakat. Úgy tudom, a látogatás során nem történt rendbontás. Nagyon jó, hogy nem történt, s így van ez rendjén. És most jegyzetirás közben megfogalmazódott bennem egy nem is olyan abszurd, mindazonáltal ma még eretnek gondolat: Mi történt volna, ha a látogatók nem néhány órára érkeztek volna a csallóközi metropolisba, hanem mondjuk nyolc-tíz napra. És elszéledtek volna a környező falvakba, kisvárosokba, hogy megismerkedhessenek a helybeliekkel. Ez, persze, veszélyes „húzásnak" is tűnhetne a nacionalisták számára. Mert biztos vagyok abban, hogy megváltozna néhány száz észak-szlovákiai lakos gondolkodásmódja, és így a jövőben kisebb lenne a kútmérgezés lehetősége. TÓTH MIHÁLY" A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 6311/91 Fábián István, 1921. III. 7., Szőgyén (Szovjetunió) 6312/91 Fazekas József, 1919. XII 11. Marcelháza, meghalt, (Harkov) 6415/91 Fejes László, 1899. VI. 13., Rakytník, meghalt, (Kisinyov) 6417/91 Feróik Ján, 1924. X. 30., Komárom, (Rosztov) 6418/91 Ferusz József, 1925. IV. 9., Nagykeszi (Sztálingrád) 6458/91 Fekete András, 1913. V. 3., Bős (Kijev, Donbasz) 6593/91 Farkas János, 1922. X. 20., Ipolynyék, (Tula) 6810/91 Fazekas János, 1925. XII. 21., Szőgyén, (Vorosilovgrad) 6811/91 Ferenczi István, 1920. II. 1., Dunaszerdahely (Kaukaz) 6901/01 Forgáč Ondrej, 1911. XI 28., Kassa, meghalt (Szovjetunió) 6902/91 Forgai Mátyás, 1901 II. 24., Kassa, meghalt (Szovjetunió) 6947/91 Fazekas Mihály, 1925. X. 18., Királyhelmec, (Havasalja) 7073/91 Fábik Lajos, 1920. IV. 21., Bogya, (Borovicsi) 7074/91 Felső István, 1921. XII. 8., Szelőce (Novorosszijszk) 7076/91 Fónod József, 1921. VII. 14., Bogya, (Szovjetunió) 7182/91 Ferenc István, 1924. VIII. 12., Oroszka (Grodovka) 7183/91 Ferenc József, 1919. I. 7., Oroszka (Grodovka) meghalt 7184/91 Fereczi János, 1922. VIII. 18., Lakszakállas (Harkov) 7185/91 Fitos Imre, 1906. X. 13., Bogya, (Kujbisev) 7186/91 Fodor István, 1912. XI. 12., Oroszka, meghalt (Kurszk) (Folytatás)