Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-30 / 254. szám, szerda

INTERJÚ iÚJSZÓi 1991. OKTÓBER 30. AZ EURÓPAI SZELLEMI KÖZÖSSÉG MŰHELYE PRÁGAI BESZÉLGETÉS BOJTÁR ENDRÉVEL, A KÖZÉP-EURÓPAI EGYETEM TANSZÉKVEZETŐJÉVEL A véletlen hozott össze október elején Prágában Bojtár Endrével, a Közép-európai Egyetem tanszékvezetőjével. Valójában Dubrovnikban kellett volna lennie, de a jugoszláviai háborús események miatt a KEE prágai épületében tartotta meg előadásait. Felhasználva az alkalmat és a régi ismeretséget, megkértem, ismertesse közelebbről a Közép-európai Egyetemet, illetve saját munkáját az intézményben. Többszékhelyű egyetemi hálózat — Nyolcvankilenc elejétől, amikor a kelet-közép-európai országok többségében még a rendszerváltás előtt álltak, a Soros Alapítvány támogatásával minden év tavaszán Dubrovnikban rendeztünk tanfolyamokat végzett egyetemi hallgatók, fiatal kutatók számára. Ennek akkor nagy jelentősége volt, hiszen nyolcvankilenc elején az akkori, úgynevezett szocialista országokból érkezett hallgatók ott találkoztak először nyugati professzorokkal, tudósokkal, s egy őszinte és nyílt tudományos szemlélettel. Az egyetem koncepciójáról azóta több elképzelés született. Az idén az a felfogás került előtérbe, hogy egyelőre egy posztgraduális képzést nyújtó kurzussal keli elindulnunk, majd ebből alakulna ki egy hároméves posztgraduális képzési rendszer. Ez kötődne más egyetemek programjához, s a Közép-európai Egyetemen szerzett diploma érvényességét másutt is elismernék. Már eddig is, Oxfordtól kezdve az amerikai egyetemekig, számos felsőoktatási intézmény közölte, hogy elismerik diplomáinkat. — Milyen szakjai, tanszékei vannak az egyetemnek? — Jelen pillanatban hét szakja, illetve tanszéke van. Ebből három Prágában működik, három Budapesten, s a hetedik szak, az ökológiai, most kap otthont Bécsben. A prágai fiókintézményben működik a gazdaságtani, a szociológiai és a politikatudományi tanszék. Budapesten az európai kulturális tanulmányok, illetve a történettudományi és az összehasonlító jogi tanszéki. Soros Györgynek, de a KEE létrehozásán fáradozóknak is feltett szándékuk ilyen többszékhelyű egyetemi hálózat létesítése. Sajnos, az eredeti elképzelés, hogy e hálózat első láncszeme Pozsonyban legyen, az ismert akkori elutasító hozzáállás miatt nem valósulhatott meg. Mivel a cseh kormány tavaly Prága Žižkov negyedében egy korszerű épületet adott, ezért nyílhatott meg az egyetem egyidejűleg Prágában és Budapesten. Bécs után Pozsony, Krakkó vagy Varsó kerül sorra, távlatilag Ukrajnával is számolunk. A KEE így különböző városokban működő fiókintézmények hálózata lesz, amelynek fő célja egy szellemi közösség, szellemi műhely létrehozása, ahol szakemberek nevelődhetnek az egységes Európa eszméjének művelésére és ápolására. Reális képet egymásról — A fentiekből ítélve, a Soros Alapítvány sikeresen hódít teret KeletKözép-Európában. .. — Az eddig illegális vagy félillegális tevékenység most legalizálódott, s ma ez az egyetlen komoly kulturális hálózat, amely most már az egész térséget befedi. Sorosnak kezdettől fogva az volt a célja, hogy megteremtse a nem hivatalos kultúrának valamiféle közösségét. Ez teljes mértékben bevált. Azok a szakemberek, akik elvégzik a KEE posztgraduális kurzusait, sokat tudnak tenni azért, hogy saját országaikban reális kép alakuljon ki egy másik európai országról. — Az ön tanszéke milyen témát választott az idén? — Idei témánk címe: Az emigrációs irodalom a közép- és kelet-európai irodalmakban. E téma kapcsán tizennégy világhírű professzor tart hallgatóinknak előadásokat. Közöttük van például az egyik legnagyobb élő lengyel költő, Stanislaw Baranczak a Harvard Egyetemről, George Grabowicz, a Harvard Egyetem Ukrán Intézetének igazgatója, továbbá Boris Groys Kölnből, aki a sztálini kultúráról írt egy, világszerte nagy figyelmet kiváltó könyvet, vagy a cseh származású Peter Steiner, a philadelphiai szláv tanszék vezetője. Az ő témái közé tartozik például Milan Kundéra mint emigráns író. Előadásaikat, amint ez már az egyetemeken szokás, viták, s a hallgatók részéről korreferátumok követik. Havel leveleit mindmáig őrzöm... — Bojtár úr, az ön eddigi munkássága szorosan kapcsolódik a kelet-közép-európai tájakhoz. Önt Magyarországon a baltisztika megteremtőjeként is számon tartják... — Kezdettől fogva az MTA Irodalomtudományi Intézetében dolgo zom, ott vagyok vezetője a középés kelet-európai irodalmak osztályának. Főként irodalomelmélettel, majd a kelet- és közép-európai irodalmak összehasonlító vizsgálaté val foglalkoztam. Az utóbbi években a lett és a litván irodalom felé fordult érdeklődésem, ezért megtanultam e két balti nép nyelvét is. A románon és az észten kívül ismerem vala mennyi közép- és kelet-európai nyelvet, s ezekből az irodalmakból fordítok is. Különösen büszke vagyok arra, hogy a világon én voltam az első fordítója Václav Havelnak. Amikor 1963 őszén Havel ismert színműve, A kerti ünnepély (Zahradní slavnost) megjelent, azonnal lefordítottam, s 1964-ben a színművet Budapesten, igaz, csupán egy felolvasó előadásban, bemutatták. Akkor leveleztem is Havellal, leveleit mindmáig megőriztem. A véletlen úgy hozta, hogy amolyan „elnöki fordító" lettem. Persze, Havelon kívül Jurij Scserbak ukrán írót is fordítottam, akinek nagyon jó esélye van most arra, hogy Ukrajna elnöke legyen. Visszatérve még a balti országokhoz fűződő kapcsolataim, úgymond, előtörténetéhez, mondjam el: már kilencven tavaszán nyílt levélben sürgettem a magyar kormányt, hogy ismerjük el mi elsőnek a balti államok függetlenségét. Nem rajtam múlott, hogy ez nem történt meg. Már 1989-ben megjelent az Európa megrablása című, a balti államok 1939—40-es szovjet bekebelezéséről szóló könyvem, amelyet a prágai Lidové noviny kiadó is megjelentet cseh nyelven. De írtam egy litván nyelvkönyvet és egy litván kultúrtörténetet is... Az elmondottakból tehát kézenfekvő, hogy munkám és sorsom szorosan összefonódott a kelet-közép-európai szellemi közösség kialakításának eszméjével. S ez olyan cél, amelynek megvalósításán dolgozni megtisztelő kötelességünk. SOMOGYI MÁTYÁS FELTÁRNI A GAZDAG MULTAT BESZÉLGETÉS STRBA SÁNDORRAL • Előttünk az asztalon egy könyvecske, ön a szerzője. A címe: Érsekújvár története képekben 1545-től 1691-ig. Miért pont ezt az időszakot dolgozta fel? — Tizenhét évi tanítás után három éve a járási múzeumba mentem dolgozni. Kutatni kezdtem, s rájöttem, milyen gazdag múltja van Újvárnak s hogy milyen keveset tudunk róla. Ezért határoztam el, hogy mindent megírok, ami a várossal kapcsolatos. Rengeteg kutatómunkát végeztem, jártam Bécsben, Esztergomban, Budapesten, a saját költségemen. Három évig dolgoztam ezen a könyvön. Az első vár alapításának időpontjával — 1545-tel kezdtem, s azért fejeztem be 1691-el, mert Újvárt akkor nyilvánították várossá, kerek háromszáz éve. A múltról a felnőttek is keveset tudnak, de ez még megbocsátható... Én elsősorban az ifjúságra gondoltam, nekik szántam ezt a munkát. • Milyen példányszámban jelent meg a könyv? — Ezer példányban magyarul, ötszázban szlovákul — magánkiadásban. Én magam árulom, járom az iskolákat, kulturális intézményeket, templomokat, üzemeket... ® Nem lesz kevés az ezerötszáz példány? — Akkor készítünk utánnyomást. • A járásban nem terjeszti? — Kért belőle az udvardi, a tardoskeddi, a szimői iskola... • Mi maradt meg az 1691-es Újvárból? — Ez a könyvecske feleletet ad rá. Csodálatos módon megmaradtak a templomok, kápolnák, tehát az egyházi műemlékek. A plébániatemplomot 1580ban, a Ferenc-rendit 1631-ben szentelték fel. A várból csak a Forgách-bástya maradt, erre épült 1733-ban a Kálvária. Sajnos, más nem maradt meg. • Az ön számára melyik a fontosabb dátum: a városalapításé, vagy a várossá nyilvánításé? — A második vár alapításáé. Az újvári vár a török elleni védővonal fontos bástyája volt. Szerintem az acsarkodások vezettek oda, hogy a török huszonkét évig uralkodott Európában. Az első vár a Nyitra bal partján egyszerű palánkvár lévén, stratégiailag nem felelt meg. Az új vár a folyó jobb partján, a mai városközpont területén épült. Akkoriban modernnek számított. Az olasz Baldigara fivérek építették, 1571-ben kezdtek hozzá és 1580-ban készült el. • A város múltjának melyik a leggazdagabb korszaka? — Úgy vélem, a várossá nyilvánítás utáni korszak, amely 1704-ben kezdődött, amikor Vak Bottyán elfoglalta a várat, s az Rákóczi erőssége lett. Ez 1711ig tartott. Újvár jelentős központja volt a Rákóczi-féle szabadságharcnak. Ocskay nevét is meg kell említeni, bár a kivégzésének a helyére csak egy rajz után következtethetünk. 1711ben megkötötték a szatmári békét, s 1724-ig jelentősebb esemény nem történt, de akkor III. Károly azzal az indokkal, hogy stratégiai szempontból megszűnt a vár jelentősége, lebontotta a várat, a köveit széthordták, részben Újvár házainak az építésére, de Komáromba is, a Szent András templom építéséhez. • Ezt a korszakot is feldolgozza? — Igen. Azonkívül szeretném elkészíteni a Városom, Érsekújvár kiadvány folytatását, amely a város nevezetes személyiségeiről szólna. Jövőre lesz 150 éves az újvári gimnázium. Sok híres ember került ki onnan. É

I ^fkminusffiGmraiur XzetArmj,Jlrrintp.Coi<s<c<iiis W I JTamunsTratür tpvco

p

alui Jaunnmprrt- .furuĹalo r Cíilrjy StSjISU Juj-tni Széchenyi György • Ezt is magánkiadásban jelenteti meg? — Igen, mert egyrészt nemigentalálok megfelelő szponzort, másrészt olyan szponzort nem találtam, aki annak ellenére, hogy nem ért hozzá, ne szólna bele. Ez nem azt jelenti, hogy a tanácsot nem fogadom el! • Sok műemléke van a városnak? — Kevés. A két katolikus templom, a református és az evangélikus templom, négy kápolna, a zsinagóga, a régi gimnázium épülete, a Szentháromság-szobor, a Kálvária. e Megmaradtak a régi utcanevek? — Most olyan hetven százalékban sikerült visszaállítani. • Azt hiszem, nem mindenki tudja, hogy a Széchenyi utcát nem Széchenyi Istvánról nevezték el, hanem Széchenyi Györgyről. — Ez így van. Széchenyi Györgyről elég keveset tudnak, holott sokat tett azzal, hogy Újvárt városjogokkal ruházta fel. Egy harmincperces videofilmet készítek, felöleli a városalapítástól a vár lebontásáig tartó korszakot. Elsősorban ezt is a gyerekek számára készítem, de úgy két hét múlva a város nyilvánossága előtt is bemutatjuk Az a célom, hogy feltárjam a gazdag múltat. Egyébként Thain János a példaképem. Nagyszerű festőművész volt, de szerintem a legnagyobb érdeme az, amit a városért tett. Rótta az utcákat, s amit tehetett, megmentett... K.Cs. VAGYONJEGYES PRIVATIZÁCIÓ EGY HIVATAL, AMELY FELSZÁMOLJA ÖNMAGÁT A privatizáció során, vagyis az állami vagyon nevesítésében nagy szerep hárul a nemrég létrehozott vagyonalapokra. Németh Zsuzsa közgazdászt, a Szlovák Nemzeti Vagyonalap tagját arra kértük, magyarázza meg röviden ezek szerepét. — A vagyonalapokat a szövetségi és a köztársasági fennhatóság alá eső és privatizálásra szánt állami vállalatok vagyonának kezelésére hozták létre. így tehát három ilyeri alap létesült. Szerepükből következik, hogy fokozatosan csökken „vagyonuk", és az elképzelések szerint öt éven belül teljesen kiürülnek. • Szervezetileg tehát új intézményekről van szó? — A vagyonalapok önálló jogi személyként alakultak. Pénzalapukat lényegében a vagyonjegyes és a tájékoztató kézikönyvek, valamint a privatizációs okmánybélyegek eladásából befolyt összeg képezi. Tevékenységük elsősorban szervezésből áll, megvalósítják az elfogadott privatizációs tervezeteket, gondoskodnak a zavartalan átmenetről és felügyelik a megmaradt állami vagyonrészt. Az érdemi munkát egy végrehajtó bizottság végzi, ezenkívül létezik egy elnökség, amelyben a privatizációval kapcsolatos fő szervezetek vezetői foglalnak helyet és egy felügyelő bizottság is, amely egyrészt az alap költségvetését és működését kíséri figyelemmel, másrészt a privatizáció során leleplezett esetleges visszaélésekre figyelmezteti a kormányt. • Hogyan került ön a bizottságba? — Én a Szlovák Nemzeti Vagyonalap öttagú felügyelőbizottságának vagyok a tagja, amelybe a Független Magyar Kezdeményezés javaslatára a Szlovák Nemzeti Tanács hagyott jóvá. • Végül Ön szerint hogyan kapcsolódjon be egy átlagember a vagyonjegyes privatizációba? — Azoknak, akik megelégednek a viszonylag alacsonyabb, de biztosabb jövedelemmel, a privatizációs befektetési alapokat ajánlom. Ezek, ha rendelkeznek a megfelelő szakembergárdával, a vállalati részvények olyan kombinációját képesek biztosítani, amely a befektetőket folyamatos haszonhoz juttatja. Ráadásul a befektető nem egyetlen ágazathoz kötődik, és így ki tudja védeni az esetleges konjunktúra-ingadozásokat. Az is garanciát jelent, hogy tulajdonosként nem a kisrészvényesek szétforgácsolt tömege, hanem egy átgondolt stratégiával rendelkező társaság jelentkezik. Ez különösen érvényes abban az esetben, ha maga a befektetési társaság is magáncég, és így semmiféle formában sincs elkötelezve az állam pénzügyi politikájának. Azok pedig, akik megfelelő vállalkozókedvet éreznek magukban — fektessék be közvetlenül pontjaikat. Ebben az esetben nagy szerepet kap az információszerzés. Lényeges, hogy az adott vállalat ágazatán belül milyen súlyt képvisel, milyenek a piaci kapcsolatai, üzletpolitikája, eléggé rugalmas-e a vállalati vezetés. Az információk közvetítésében nagy szerepe lesz a sajtónak, a televízióban például hamarosan esetenként 6-6 vállalatot bemutató műsorok kezdődnek. TUBA LAJOS