Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-19 / 246. szám, szombat

/ HÍREK-VELEMENYEK 1991. OKTÓBER 19. VÁCLAV HAVEL LEVELE ALEXANDER DUBČEKNAK SZAVATOLNI KELL A SZEMÉLYISÉGI JOGOKAT Václav Havel köztársasági elnök tegnapelőtt az Alexander Dubčeknak, a Szövetségi Gyűlés elnökének írt levelében fejtette ki a lusztrációs törvénnyel kapcsolatos álláspontját, illetve a törvény módosítására tett javaslatait. Václav Havel levelében elmondta, egyetért azzal a nézettel, hogy ez a törvény szükséges, mivel sokan azok közül, akik éveken át részt vettek az emberi jogok lábbal tiprásában, nem használták ki a demokratikus forradalom után született lehetőséget, nem mondtak le önként a közigazgatásban és a közéletben viselt jelentős funkcióikról. Ennek köszönhetően számos Intézmény nem nyerte el a lakosság bizalmát, s ezekben az intézményekben a valóban demokratikus rend kialakítását akadályozó, illetve meghiúsító emberek dolgoznak, akik egyben a feddhetetlen emberek érvényesülését is akadályozzák. A köztársasági elnök viszont rámutatott arra is, hogy a törvény úgy, ahogy azt a parlament jóváhagyta, problematikus, mivel a kollektív bűnösség, illetve a kollektív felelősség elvére épül, s egyes személyek jogait csupán külső jegyekkel meghatározott csoporthoz tartozás alapján korlátozza. Ugyanakkor az egykori titkosrendőrség egyes feljegyzéseit, illetve az ilyen feljegyzések hiányát olyan kizárólagos mércévé teszi meg, amely meghatározza, ki milyen funkciót tölthet be, s mindez jelentős mértékben korlátozza, nehezíti, illetve egyes esetekben kizárja a fellebbezéshez, s a védekezéshez való jogot, és a személyes felelősség mérlegelésének lehetőségét. Václav Havel nem tartja kizártnak, hogy az Alkotmánybíróság, esetleg az illetékes nemzetközi intézmények alkotmányellenesnek vagy a nemzetközi joggal szembenállónak nyilvánítják. Az elnököt azonban elsősorban az aggasztja, hogy ez a törvény a jelenlegi formájában újabb igazságtalanságok és sérelmek forrásává válhatna. Václav Havel levelének további részében a törvény módosítására terjeszt elő javaslatokat. Elsősorban azt tartaná kívánatosnak, ha eltörölnék azt a bonyolult, gyakorlatiasan, hosszadalmas és a személyiségvédelmet a kellő módon nem szavatoló eljárást, amelyben a szervezetek bizonylatot vagy leletet szereznek a titkosrendőrség soraiba tartozásról vagy a titkosrendőrséggel való együttműködésről. Véleménye szerint meg kellene szüntetni a Szövetségi Belügyminisztérium bizottsága előtti eljárást, s így az érdekeltek csak a Szövetségi Belügyminisztérium bizonylatát kapnák kézhez, s azt lennének kötelesek a törvény hatálybalépésétől számított hat hónapon belül a törvényben említett becsületbeli nyilatkozattal együtt előterjeszteni. Az, aki ezeket az iratokat nem terjesztené elő, viszszahívható lenne tisztségéből, illetve a munkaviszonyát meg lehetne szüntetni. A belügyminisztérium bizottsága előtti eljárás helyett Václav Havel azt javasolja, hogy azok a funkcionáriusok, akik kedvezőtlen bizonylatot kaptak, s meggyőződésük, hogy sérelem érte őket. közvetlenül a bírósághoz fellebbezhessenek, miközben a bizonyítási teher rájuk nehezedne. A bíróság a bizonyítékok és a körülmények mérlegelése alapján ítéletben döntene arról, alkalmasak-e funkciójuk további betöltésére Fellebbezhetnének például azok, akik szerint a bizonylat nem nyújt teljes képet az esetükről, vagy azok, akik fenyegetés hatására vállalták az együttműködést a titkosrendőrséggel, de azok is, akik a későbbiekben az emberi jogok megsértése ellen harcoltak, vagy a demokrácia győzelméért, miközben ez a tevékenységük sokszorosan felülmúlta korábbi botlásukat. Azon érvvel szemben, hogy mindez túlterhelné a bíróságokat, azt a véleményt fejtette ki, hogy tekintettel a bizonylat titkosságára és a bírósági eljárás nyilvánosságára, valószínűtlen a megalapozatlan fellebbezések tömeges előfordulása. A fellebbezés lehetőségét azonban mindenkinek meg kell adni, mert nem lenne jó a törvény ha akár csak egy embert is méltánytalanul sújtana. Igaz, az elnök véleménye szerint a fellebbezésnek nem lenne halasztó hatálya. Bírósági eljárás alá esnének azok az esetek is, amikor az állampolgár becsületbeli nyilatkozatában beismeri ugyan, hogy nem teljesíti a törvény által, a funkció betöltésére megszabott feltételeket, de egyben igazolja, hogy a törvény méltánytalan vele szemben (például azért, mert bizonyos ideig a Népi Milícia tagjaként tartották őt nyilván anélkül, hogy tudott volna erről). Úgymond a képviselő szabad mérlegelésére bízta, gondolják át, még egyszer a foglalkozási tilalom alá eső személyek körét. Kétségeit fejezte ki, például helyes-e ha a törvény a Népi Milícia valamennyi tagjára vonatkozik s nem csupán a legalább egy évig parancsnoki beosztást betöltő személyekre. Felhívta egyben a figyelmet arra is, hogy a másik oldalon a törvény egyáltalán nem vonatkozik azokra az újságírókra, akik támogatták a jogtalanságot, éltették a politikai pereket. kialakították a félelem légkörét. Levele befejező részében megindokolta, miért írja alá, fenntartásai ellenére is a lusztrációs törvényt, illetve kifejezte azon reményét, hogy javaslatait a képviselők tárgyilagosan ítélik meg IZRAEL ÉS A SZOVJETUNIÓ HELYREÁLLÍTOTTA DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATAIT A SAMIR-KORMÁNY HOLNAP DÖNT A BÉKEKONFERENCIÁN VALÓ RÉSZVÉTELRŐL A közel-keleti békekonferencia összehívásával kapcsolatos diplomáciai erőfeszítések legszenzációsabb híre az volt, hogy tegnap James Baker amerikai külügyminiszter a Jicchak Samir izraeli kormányfővel megtartott találkozója után kijelentette: nem sikerült megszereznie Izrael beleegyezését a békekonferencia megtartásába. Hozzátette, most már csak Izraeltől függ, hogy hajlandó-e arab szomszédai mellett a tárgyalóasztalhoz ülni. Baker a részletekről elmondta, a békefolyamat sikeréhez nélkülözhetetlen néhány kérdésben haladást ért el Samirral, másokban viszont nem tudtak zöld ágra vergődni. Hozzátette még, hogy mostani izraeli látogatása - legalábbis egy időre - az utolsó, de szerinte ennek ellenére folytatódik a békefolyamat. Annak a reményének adott hangot, hogy a Tel Aviv-i kormány hamarosan olyan álláspontra helyezkedik, amely elősegíti a béke irányába tett lépéseket. Röviddel e nyilatkozat után tájékoztattak a hírügynökségek arról, hogy David Levy izraeli külügyminiszter bejelentette: Samir vasárnap fogja javasolni kormányának, hogy hagyja jóvá az izraeli részvételt a közel-keleti konferencián. Hozzátette még, hogy a konzultációk folyamán Izrael a lehető legjobb feltételeket harcolta ki. Minderre azt követően került sor, hogy megoldódott a békekonferencia útjában álló egyik legnagyobb akadály. Mint ismeretes, a palesztinok korábban megállapodtak Ammannal abban, hogy a konferenciára közös jordán-palesztin delegációt küldenek. Baker tegnap reggel kilenc palesztin politikussal is tárgyalt, akik ismertették vele a fórumon részt vevő palesztinok névsorát. A Reuter és az AFP ezt követően tette közzé, hogy Baker kijelentette, a palesztin küldöttség összetétele minden bizonnyal megfelel az izraeli feltételeknek is. Szorosan e témához kapcsolódik: a diplomáciai erőfeszítések nemcsak ebben a térségben folynak, hanem Moszkvában is. Mihail Gorbacsov csütörtökön fogadta az ellenzéki izraeli Munkapárt elnökét, Simon Pereszt, s ennek kapcsán jelentette ki: a Szovjetunió azonnal felújítja a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel, amint ismeretes lesz a nemzetközi békekonferencia pontos dátuma. A szovjet elnök támogatta Peresz azon álláspontját, amely szerint a konfliktus rendezésének megközelítésekor mind Izraelnek, mind az araboknak a régió, valamint az egész világ új politikai helyzetéből kell kiindulnia, abból, hogy változtak a biztonsággal kapcsolatos kritériumok és a gazdasági együttműködés szükségletei is. Az amerikai külügyminiszter tegnap délelőtt Jeruzsálemben kétórás megbeszélést tartott szovjet kollégájával, Borisz Pankinnal. A TASZSZ jelentése szerint elsősorban azt vitatták meg, milyen feladatok hárulnak a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra, a tervezett konferencia társelnökeire. Ezenkívül kölcsönösen tájékoztatták egymást izraeli találkozóik eredményeiről. A szovjet külügyminiszter Kelet-Jeruzsálemben ezután találkozott a megszállt területeken élő palesztinok delegációjával, amely tájékoztatta őt arról, palesztin részről kik lesznek a Jordániával közös küldöttség tagjai. David Levy izraeli külügyminiszter Pankinnal megtartott találkozója után bejelentette: „A Szovjetunió és Izrael Állam döntött a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról, mégpedig e bejelentés közzétételének dátumáról". Huszonnégy evi szünet után a két ország újra nagyköveteket cserél. CSEHSZLOVÁK VÉLEMÉNY A LESZERELÉSI KÉRDÉSEKRŐL Eduard Kukán nagykövet az ENSZközgyúlés biztonsági és politikai bizottságában csütörtökön ismertette a leszerelési kérdések széles körét érintő csehszlovák álláspontot. Mint mondotta, a kedvező légkört ki kell használni a jelenlegi feltételeknek megfelelő biztonsági struktúrák kiépítésére. A pozitív változások reménykeltőek, ugyanakkor hiba lenne önelégültségbe esni. Nagyon fontosnak nevezte a tavaly novemberben aláírt hagyományos leszerelési szerződést. Emlékeztetett arra, hogy ezt Csehszlovákia elsőként ratifikálta, s ennek értelmében 2000 tankot, 2500 páncélozott jármúvet és 2300 tüzérségi rendszert, valamint 100 harci repülőgépet semmisítünk meg. Hangsúlyozta, az Öböl-háború ismét bizonyította, hogy tökéletesíteni kell a korszerű (főleg nukleáris) fegyverrendszerek elterjedését megakadályozó rendszert, s általános ellenőrzés alá kell vonni a fegyverkereskedelmet. Csehszlovákia támogatja azt a javaslatot, hogy az ENSZ keretében hozzák létre a hagyományos fegyverrendszerek nyilvántartását. Ezt, valamint a vegyi fegyverek általános betiltását és megsemmisítését tartja hazánk a jelenlegi leszerelési tárgyalások legidőszerűbb feladatának. Az atomfegyver-kísérletek kapcsán leszögezte, Csehszlovákia a betiltást a nukleáris leszerelés fontos részének tartja, viszont nem tekinti reálisnak, hogy egyes országok az azonnali betiltást sürgetik. ÚJ VÉDELEM - RÉGI GÖRCSÖK Bár a NATO nukleáris tervezőcsoportjának tegnap véget ért, mérföldkőnek nevezett ülésén nem volt az eredeti cél, hogy a Párizs-Bonnkezdeményezéssel foglakozzanak, a védelmi miniszterek ezt a témát sem kerülhették meg. És rögtön kiderült az is, hogy van egy újabb dolog, ami bizonyos mértékben megosztja a tömb tagországait. Ezek az ellentétek azonban feloldhatóak, hiszen az új kezdeményezés beilleszkedik azoknak a mélyreható változásoknak a folyamatába, amellyel a Nyugatnak katonai-politikai téren is reagálnia kell a világpolitika, s főleg az európai politika változásaira. Nézzük, miről van szó. A Kohl és Mitterrand által szerdán ismertetett javaslatokból az első pillanatban csak az ragadt meg az emberben, hogy egyelőre pontosan meg nem határozott létszámú, hozzávetőleg 50-100 ezer fős francia -német hadtestet akarnak létrehozni, s erről tájékoztatták a másik tíz EK-tagországot. Ennél azonban sokkal átfogóbb a tervezet, amelynek csak egy részét képezik a katonai kérdések. Igaz, nagyon lényeges részét. Kohl és Mitterrand célja az volt, hogy elmozdítsák a holtpontról az európai politikai unióról folyó tárgyalásokat. Az alapképlet, amellyel mindenki egyetért, az, hogy a nyugat-európai gazdasági integráció, az egységes piac nem működhet hatékonyan politikai unió nélkül, ez pedig a közös védelmi és biztonságpolitika, az összehangolt külpolitikai lépések nélkül. A francia-német hadtest gondolatát a brit külügyminiszter szinte kapásból utasította el, arra hivatkozva, hogy a célnak a NATO is megfelel, fölösleges lenne a duplicitás. Persze, a háttérben a londoni ódzkodásnak egészen más okai is vannak. Anglia elsősorban a Bonn-Párizs tengely túlzott megerősödésétől tart. Párizst illetően: sosem nézte jó szemmel azt, hogy a franciák külön úton járnak. Franciaország nem tagja a NATO katonai szervezetének sem, és nagy súlyt helyez arra, hogy demonstrálja a francia külpolitika - főleg az USA-tól való - függetlenségét. Bonn viszonylatában pedig: elsősorban az egyesített Németország gazdasági túlsúlyától, európai hegemóniájától \é\. Ugyanakkor tény az is, hogy a nyugat-európaiak közül mindig Nagy-Britannia volt az atlanti eszme legelkötelezettebb híve, Washington legszilárdabb szövetségese. És most a másik oldal érveiről. A NATO európai-észak-amerikai szervezet. Főleg a kelet-nyugati szembenállás megszűnése után erősödött fel az USA-ban az igény, hogy NyugatEurópa vállaljon nagyobb szerepet (és több kiadást) a saját védelmében. Amerika kivonja innen taktikai atomfegyvereit, Európában állomásozó katonáinak a felét pedig nagyon gyorsan hazahívja. Az amerikai jelenlét csökkenésének legjobb példája a jugoszláv válság: Washington azt mondja, hogy ezt a problémát Európának kell megoldania. Miután felbomlott a Varsói Szerződés, az egyetlen kizárólag európai katonai szervezet a Nyugat-európai Unió (NYEU) maradt, amelynek a 12 EK-ország közül kilencen a tagjai (Görögország, Írország és Dánia kivételével, viszont ezek is NATO-tagok). Természetszerűen adódik ebből, hogy a NYEU válhat a tizenkettek önálló védelmi szervezetének magjává, de fel kell fejleszteni. Ezért szerepel a Kohl-Mitterrand javaslatban, hogy a francia-német hadtesthez csatlakozzanak a többi tagállamok is, s így a NYEU az európai politikai unió biztonsági rendszerének alapjává válik. Talán nem járunk messze az igazságtól, amikor azt mondjuk, Kohl és Mitterrand most egy majdani (nyugat-)európai hadsereg alapját rakta le. Persze, még rengeteg kérdés nyitott. Milyen lesz a NYEU és a NATO viszonya? Valószínűleg szorosak lesznek a kötelékek, s a NYEU az Észak-atlanti Szervezet jelentős önállósággal bíró európai pillérévé válik. A szakértők azon meditálnak, hogy kezdetben milyen legyen a francia-német hadtest és a NATO-csapatok kapcsolata. Úgy gondolom, mindez belátható időn belül tisztázható és valószínűleg London is fokozatosan feladja vonakodását, ami e pillanatban lélektani szempontból még érthető: Párizs és Bonn csak most ismertette az önálló európai védelmi politikáról szóló tervét, de az ötlet már tavasszal megszületett, s ezt a britek akkor is azonnal elvetették. Olaszország, a feszültséget enyhítendő, diplomáciai munkába kezdett, s e hónap elején meg is született egy kompromisszumos, olasz-angol kezdeményezés az európai védelmi erő létrehozására. Ez azonban London kívánsága, a már említett atlanti elkötelezettsége miatt sokkal szorosabb szálakkal kötődött volna a NATO-hoz. A Róma-London és a Bonn-Párizs koncepciót csak a britek állítják szembe egymással. Gianni de Michelis olasz külügyminiszter azt mondta, a kettő között az a különbség, hogy a Kohl-Mitterrand javaslat sokkal világosabb és egyértelműbb, mint az övék volt. London így Rómával is szembekerült, elmondható tehát, a két hét múlva esedékes NATO-csűcsnak először görcsoldónak kell lennie ahhoz, hogy továbbléphessen, az alapvetően új stratégia felé. MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN M

agyarország külföldi adóssága az utóbbi öt év legalacsonyabb szintjére, 20 milliárd dollár alá csökkent. Az adósság növekedését már 1987-ben sikerült megfékezni, ám csupán idén volt észlelhető az igazi csökkenés. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint ebben az évben kedvezően alakul a fizetési mérleg, az aktívum kb. 180 millió dollár körül mozog. K

uba nem lesz képes kifizetni mintegy 7 milliárd dolláros külföldi adósságait. Erről Lazaro Chao, a Kubai Állami Bank igazgatója tájékoztatott a Havannában tartózkodó brit vállalkozókkal folytatott tárgyalások során. Chao szerint Kuba már tóbb mint 10 éve nem kap friss tőkét a nemzetközi pénzügyi intézményektől, érezhető a valutatartalékok akkut hiánya. „Ha nem találunk olyan utakat, amelyek elvezetnének az adósság kérdésének megoldásához, akkor Kuba képtelen lesz teljesíteni kötelezettségeit" - mondotta a bankigazgató. L

usztrációs bizottságot hoztak létre a berlini képviselőházban. Ennek a testületnek az lesz a feladata, hogy kivizsgálja, mely parlamenti képviselők működtek együtt a volt NDK állambiztonsági minisztériumával. A bizottságot a parlamentben képviselt pártok tagjai alkotják. Eddig egy képviselő, Dirk Schneider, a baloldali alternatív mozgalom egyik megalapítója ismerte be, hogy együttműködött a Stasival. Schneider a múlt héten közölte, hogy évek hosszú során át adott információkat a Stasinak az egykori ellenzékiek tevékenységéről. M

exikó fővárosában csütörtökön a salvadori Farabundo Marti Nemzeti Felszabad ítási Front (FMLN) képviselői tájékoztattak róla, hogy a salvadori kormány a mostani tárgyalási fordulón elutasította a felkelők ajánlatát. „Sajnáljuk, de közölnünk kell népünkkel, hogy folytatódni fog a háború, ami a kormány és a fegyveres erők hibája" - jelentette ki Walter Funez, a partizánok egyik parancsnoka. Mint mondotta, azonnali tüzszünetet ajánlott a kormánynak, hogy a tárgyalások nyugodt légkörben folytatódhassanak, ám a kormány kitartott korábbi álláspontja mellett, miszerint a fegyvernyugvás addig nem lehet hatékony, amíg nem fejeződnek be a megbeszélések. I

rak arra figyelmeztetett, kénytelen lesz elszánni magát a válaszlépésre, ha a török légierő tovább folytatja berepüléseit Észak-Irakba. Törökország ugyanis az elmúlt napokban többször bombázta a területet, ahonnan a török kurdok, az illegális Kurd Munkáspárt tagjai hajtanak végre támadásokat. Bagdad azzal is fenyegetőzött, hogy lelövi az ENSZ-megfigyelők helikoptereit, ha az izraeli vadászbombázók folytatják átrepüléseiket az iraki területek felett. V

áclav Havel köztársasági elnök belpolitikai ügyek miatt valószínűleg az év végéig nem tesz látogatást Bulgáriában. Ezt az Otecsesztven Vesztnik című napilap közölte arra a levélre hivatkozva, amelyet Havel elnök küldött Zseljo Zselev bolgár államfőnek. A levélben Havel állítólag azt írja, hogy a belpolitikai helyzet megköveteli jelenlétét Csehszlovákiában. Ezért nem lehet biztos benne, eleget tehet-e a javaslatnak, hogy még az év végéig tegyen látogatást Bulgáriában. B

udapestről érkezett a hír, hogy mától magyar nyelven is megjelenik a Le Monde Diplomatique című francia külpolitikai havilap. Az anyagok nagy részét a francia kiadvány cikkeinek magyar fordításai képezik majd, s a lap a Magyar Hírlap mellékleteként jelenik meg. K

oszorúzással emlékeztek meg tegnap Berlinben a zsidók deportálásáról a belorussziai, lettországi, lengyelországi gettókba és koncentrációs táborokba. A koszorúzás a Grunewald vasútállomáson volt, innen indították 1941. október 18-ával kezdődően a zsidó transzportokat. A több mint 50 ezer elhurcolt és meggyilkolt berlini zsidó emlékére ezen a helyen emlékművet avattak.