Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-18 / 245. szám, péntek

1991. OKTÓBER 18. .(USZÓi HAZAI KÖRKÉP KLAUSNÁL IS RADIKÁLISABBAN (Munkatársunktól) - A Szlovák Nemzeti Demokrata Mozgalom még a Klaus-féle kuponos privatizáció ütemével sem elégedett, noha ezt más mozgalmak túl gyorsnak tartják. Ők egyszerrre adnák el - ugyancsak kuponokért -"az egész hárombilló koronás (3 000 000 000 000) nemzeti vagyonrészt a lakosság kezébe. Rastislav Való, a mozgalom szakembere már korábban kidolgozta a Klaus-módszer alternatíváját, de ötletét nem tudta érdemben elismertetni. Úgy véli, ha egyszerre privatizálnánk, akkor elkerülhető lenne az állami és magánszféra évekig tartó hibridkénti- együttműködése a gazdaságban. Véleménye szerint a mostani vagyonjegyes módszernek az a hátránya is elkerülhető lenne, hogy a privatizálási hullám egy-egy körébe esetleg ellenőrizetlenül és visszajelzés nélkül áramlik majd túl sok megrendelő vagyonjegy a legatraktívabb vállalatokhoz, felverve azok árát. Való mérnök modelljében ezt a hetenként közölt információk privatizálási módszere érvényesítésének három hónapja alatt kiküszöbölnék. S hogy mi legyen a most már megkezdett másik módszerrel! Szerintünk ennek első hulláma még lefolyhatna, de a következő hullámban egyszerre kellene privatizálni az egész maradékot. Egyelőre vonzónak tűnne mindez, hiszen jelentős vagyon jutna egyszerre az ember kezébe, de hogy milyenek lennének az esetleges hátrányai, erről a sajtótájékoztatón a szakemberek nem szóltak. Ránk, újságírókra hagyták, nézzünk majd utána oponenseknek is. -szénJOGUNK VAN A SAJÁT ÁLLAMRA! (Munkatársunktól) - Az emberi és a nemzeti jogokat védelmező szlovákiai szervezet vezetői tegnap Pozsonyban a számukra legidőszerűbb, legégetőbb kérdésről tájékoztatták a sajtó képviselőit. Emil Vidra, a szervezet elnöke drámai hangon szólt arról, hogy Szlovákiában a lakosság csupán 18 százaléka óhajtja az önálló államot. Szerinte ez a nemzet mély szellemi elesettségéről tanúskodik, mert ha a nemzet lemond a saját államáról, önmagáról mond le. - Valamennyi állam és nemzet köteles az önrendelkezési jogunkat elismerni, és valamennyi szükséges lépést megtenni annak érdekében, hogy a saját jogát érvényesítse és megvalósítsa azt - jelentette ki az elnök. Milan Bystrický (aki a Szlovák nemzeti felkelés téri éhségsztrájk óta vált ismertté) kötelességként jelölte meg a lakosság jogtudatának javítását és az önrendelkezési óhai kinyilvánítását. A nemzeti kisebbségek jogait is érintették: nekik meg kell elégedniük a legszükségesebb feltételek megteremtésével. A szervezet legfontosabb célja a nemzeti pártok egyesítése, hogy közös erővel mielőbb elérjék Szlovákia önállóságát. Minden más államjogi elrendezést elutasítanak. A legmarkánsabb érvük: a világon 92, a szlováknál kisebb nemzetnek van önálló állama és azok területe se nagyobb, mint Szlovákiáé. D. T. FÖLDÜGYBEN B. A., Gúta Cgy erdőrészt akarok visszaigényelni. Az erdészeti igazgatóság kéri tőlem a geometriai tervet. Hol kérhetem az említett térképet és a tulajdonomat igazoló dokumentumokat? Fizetni kell ezekért a dokumentumokért? - Az erdei földek kiadásához a következő dokumentumokat kell beszerezni. A telekkönyvi kivonatot és az államjegyzőségről a parcellák identifikálását, a térkép másolatát a járási Geodéziai és Kartográfiai Hivataltól. Abban az esetben, ha az eredeti állapot identifikálatlan, a geometriai tervet kell kérni a fent említett hivataltól. Ha az erdei földek tulajdonjoga megszűnt és kéri a tulajdonjog viszszaállítását, a dokumentumok kiadása illetékmentes, abban az esetben, ha ezen földterületekhez a tulajdonjoga nem szűnt meg, a dokumentumok kiadásáért fizetni kell. DR.HÁJOS ZOLTÁN REFLEX Ködös utak (Méry Gábor felvétele) ÚJRA MAGÁNKEZBEN A 90 ÉVES KONZERVGYÁR (Munkatársunktol} - A napokban lezajlott privatizációs árverésen a Rima-parti járási székhely két élelmiszergyártó üzeme is kalapács alá került. Meglepetésre mindkettő elkelt. Először a rimaszombati sörgyárhoz tartozó szódagyár talált gazdára 20 5000 000 koronáért Tomáš Zinger pozsonyi illetőségű lakos jóvoltából, aki a Prágai Ingatlankezelő Vállalatot képviselte. Az üzemben rövid ideig szünetelt a termelés, a leltározás és az átadás adminisztratív részletein dolgoztak az érdekeltek. Tomáš Zinger arról informált, hogy a 43 dolgozóból egyet sem szándékoznak elbocsátani, sőt a jövőben a termelés szervezeti átalakítása után várhatóan növelik az alkalmazottak számát. A szódagyár, mely megkezdte az üzemelést, továbbra is eddigi vezetője, Kresnye János irányítása alatt fog működni. Az egy híján 90 éves konzervgyárat Hegedűs László mérnök, a vállalat eddigi igazgatója vette meg a Racio Kft. képviseletében, 66 680 000 koronáért. Az új vezetés ezen a héten veszi át a gyárat, és több mint valószínű, hogy a létszám csökkeni fog, és a laza munkaerkölcsű dolgozók távozásra kényszerülnek. Erről már a munkahivatalt is informálták. Az elbocsátottak a felmondással együtt háromhavi fizetésüket is megkapják. (polgári) A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 6601/91 Henzel István, 1905. I. 18., Bielovce (eltűnt a SZU-ban) 6600/91 Hasál Lajos, 1903. XII. 8., meghalt, Felsőszeli (Kemerovo) 6533/91 Hegyi Imre, 1922. XI. 20.. Jóka (Novgorod) 6532/91 Haris Lajos, 1918. II. 16., Nagyfödémes (Christianshog) 6531/91 Hapčo Ján, 1919. VI. 19., meghalt, Pozsony (Szánok) 6509/91 Hanko Ján, 1922. IV. 14., Oroszka (Rubezsnya) 6430/91 Hunyak István, 1921. IV. 6., Hosszúszó (Krasznoural) 6813/91 Horváth József, 1920. IX. 29.. Dunaszerdahely (Fokcsani) 6776/91 Horváth József, 1920. IV. 2., Nagyfödémes (Kujbisev) 6729/91 Hocsák István, 1909. VIII. 9., meghalt, Ipolyhidvég (Pinszke Mocsiare) 6720/91 Hegedűs István, 1922. XI. 18., meghalt, Pozsony (Minszk) 6727/91 Hlavács János, 1908. XII. 26., Ipolyhidvég, meghalt (Szovjetunió) 6698/91 Huszár Géza, meghalt, Dunaszerdahely (Jassi) 6697/91 Horváth Rudolf, 1924. VI. 19, Csallóközaranyos (Jassi) 6696/91 Horváth János, 1924. IX. 30., Bart (Kazanyi 6695/91 Horváth János, 1905. X. 13., Bény (Szovjetunió) (Folytatjuk) A RÓKA MÁSODIK BORE Végignéztem a feddhetetlenségi vizsgálatokról szóló törvény prágai parlamenti vitáját, majd a hét közepén több órát ültem a televízió előtt, amely a magyar törvényhozók „átvilágítási" véleménycseréiét közvetítette egyenes adásban. Ez élmények alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a megbocsátásban azok voltak a legbölcsebbek és a legnagyvonalúbbak, akiknek - elszenvedett sérelmeik alapján - a legtöbb okuk lett volna véresszájúnak lenni. Láthattam Petr Uhl prágai képviselőt, aki mérsékletre intett és körültekintésre, noha több mint kilenc esztendőt töltött a Husák-rendszer börtönében. Láttam Zdenék Šilhan professzort, akivel bizonyára rövid úton végzett volna 1968 augusztusában Indráék (a nép egységes fellépésének köszönhetően) eleve kudarcra ítélt munkás-paraszt kormánya, hiszen az elhurcolt Dubčeket helyettesitette, nem is akárhogyan. Szomorú volt a professzor, mert a törvény egyik bekezdése speciel a hatvannyolcasok ellen irányul. De csak ennyit mondott a jakobinussá vált (egy-két éve még kényelmes professzori állásokat betöltő és sok esetben kommunista párttag) Klaus-pártiak felé fordulva: „Legyenek nyugodtak, uraim, nem folyamodom enyhítésért!" Láttam Mécs Imrét, a magyar parlamentben. Azt az embert, aki 12 hónapot töltött a halálra ítéltek cellájában. Láttam Nagy Attilát is, a színészt, aki a Kádár-éra első évtizedeiben szintén megtapasztalta a börtönt. Érveikkel mindketten elsöpörték a kollektív felelősségre vonás eszméjével kacérkodók érveit, és csodálatos botrányt robbantott ki Nagy Attila, amikor felolvasta a törvényjavaslat egyik, fölöttébb szigorú szankciókat követelő Antali-párti beterjesztőjének egy kb. 15 évvel korábban írott történelmi tanulmányát, amely ugyanolyan türelmetlen hangvételű volt, mint a törvényjavaslat, csak éppen fordított, kommunista előjellel. Az MDF-es honatya, persze, tiltakozott, mondván: az ilyen érvelés lovagiatlan, hiszen a históriai eszmefuttatás több mint egy évtizede íródott. Csakhogy egy másik dolgozatot is előhúztak, amely alig két évvel a fordulat előtt jelent meg. Orbán Viktor fideszes képviselő ekkor javasolta a Háznak, vonják vissza a törvényjavaslatot. úgy látszik, tájainkon törvényszerűvé válik, hogy két bőrt húznak le a politikában ugyanarról a rókáról. Bizonyos politikai erők kétszer profitálnak abból, hogy bársonyos volt a forradalom. Először azzal, hogy általános pardont hirdettek, és az igazi bűnösöket is kivétel nélkül futni hagyták. Háborítatlanul élik világukat Csehszlovákiában a konszolidációs korszak főbűnösei, és Štépán elvtársat immár vörös Krisztusként emlegetik, mert „szenvedéseivel", azzal, hogy jó két évet ült börtönben, megváltotta az egész kommunista garnitúrát. O bűnhődött Husákért és Biľakért, Štrougalért és Colotkáért, az összes ŠtBtisztért és minden besúgóért. Azzal, hogy leülte a két esztendejét, mintegy letudta a húszévnyi dínom-dánom alatt elkövetett összes bűnt. És most, a politikai célszerűségnek megfelelően másodszor is megnyúzzák a rókát. Nemcsak Václav Havel elnöknek lúdbőrös ettől a háta, hanem az egyszerű emberek százezreinek is. Fejbe kólintottak bennünket, és nagyon átlátszó ez a mesterkedés. Egyrészt a figyelemelterelés szándékával tették, másrészt szavazatszerzési céllal. Már benne vegyünk a választási kampány kellős közepében, megfeledkezve arról, amire Petr Pithart figyelmeztetett bennünket nemrég: „Semmi sem lenne számunkra olyan veszélyes, mint ha már most elkezdődne a választási kampány..." A köztársasági elnök a minap azt tanácsolta, amit az egyszerű emberek százezrei már legalább másfél esztendeje meg szerettek volna tenni. Azt, hogy lent hajtsák végre, kezdeményezzék a lusztrálást. Leszoktatták őket arról, hogy saját környezetükben rendet teremtsenek. A parlament pedig közben azt igyekezett velünk elhitetni, hogy a legeslegfontosabb probléma: a törvényhozók lusztrálása. Ezt - egy kis jóakarattal - két hét alatt el lehetett volna végezni, de másfél esztendő sem volt rá elegendő Václav Havel most azt javasolja, lent, a konkrét munkahelyeken, a községekben, a városnegyedekben rendezzék a számlákat. Ez így, első hallásra, ijesztőnek tűnik, de csak azok számára, akik lébecsülik az egyszerű emberek bölcsességét. A számlarendezés nem jelenti a vétkesek lehetetlenné tételét. Egyszerűen csak ki kell mondani, hogy az elmúlt évtizedekben kik voltak képesek helytállni, illetve kik voltak azok, akik emberség tekintetében csődöt mondtak. így megakadályozható, hogy a kollektív felelősségre vonást ihlető lusztrációs törvény értelmében bárki is megcsúfolja az igazságot, és azokat vonják felelősségre, akik tettek valamit a totalitárius rendszer sarokköveinek meglazításáért. TÓTH MIHÁLY SZEMBENÉZÉS LE VAGYUNK PRIMITIVEZVE Bennem legalább ketten vagyunk. Ezért a többes szám, meg azért, mert talán „rajtunk" kivül sem vagyok egyedül. Nem, tisztelt olvasó, ez nem tudathasadás. Ez tény: egyszerre vagyok választópolgár és újságíró. Jogom van tehát minimálisan legalább „kettőnk" nevében gondolkodni. Most is, mint azelőtt számtalanszor, le vagyunk primitívezve. Újságírók és azok, akik véleményének és ellenvéleményének naponta helyet adunk. Lényeges különbség azért van. Mindenki elmondhatja, megírhatja. Van aki a parlamentben, van aki az újságokban vagy a kocsmában. Fehéren feketén. Néger európaiként a fehérek között. (Valahogy úgy, ahogyan azt J. A., a költő gondolta.) Ez a fehéren feketén olykor fehérfekete látást eredményez. Nem szürkét, mert az álmosít és egérpisiszagú. A választópolgár is elmondja és megírja. Előre és egyenesen. Arról, hogy neki mi a jó és mi a rossz. Mi a fehér és mi a fekete. Ezért lennénk primitívek? A Képviselő szerint. Ugyanaz az eset, de most az újságíró mondta, azaz írta: valakik hiányoztak egy-két nagygyűlésről. Sebaj! Jelen volt viszont a hiányzók hallgatása. Ök nem beszélnek, hanem tárgyalnak, majd kijelentik és kihirdetik, hogy azoknak nincs. Nekik viszont van, éppen ezért hétszáz napig nem tárgyaltak azok nincséről. Vártak? Kivártak? Utána mégis kijelentette valaki, hogy ez a lázadás nem az a lázadás. Ez a demokráciáért történik. Közben már ez sem érvényes, mert a választópolgárok és az újságírók primitív mérkőzést játszanak. Velük. Fehéret és feketét. De akkor milyen színű a bíró

7 Uramisten, mitől vagyunk mi ismét fekete-fehér primitívek? Oly sokáig voltunk azok, aztán rövid ideig nem, most meg újra azok lettünk. így van ez, meft vörösek után jöttek a színesek, a szivárványosak, a délibábosok, a nemzeti színűek, a sárgák, a tulipánosak, a madarasok, a keresztesek, az ártatlanok és az ájtatosak. A választópolgár nem tehet róla, hogy számára nem a szavazatával megszerzett képviseleti hatalom, hanem a megmaradás a fontos. Magyarként. A többi úgyis a munka. Keményen az. Dolgozni akar, csak hagyják Vnagyarként élni. Sajnos, éppen ezt nem ígérik azok, akik szlovák nemzeti államot akarnak. Ezért ő nem kupeckedik a szavazatával, és parlamenti bűnbocsátó cédulákat sem vesz. Aztán az övéi ráfogják, hogy a primitív fekete-fehér mérkőzéseket szereti. Ráadásul újságírói segédlettel nyilvánítja ki véleményét. Ó, igen, a sajtó! Csak az ne lenne! Helyette lehetne akármi. Pártközlönyök minden színben. Csak szabad sajtó ne legyen! Egyesek így gondolkoznak, pedig a dolgok folyamata mást mutat. Egyre gyakrabban fogják rá a kisebbségiként szabadon gondolkodókra, hogy ellenségképeket faragnak maguknak (és imádják azokat). Holott csak tényt raknak tény mellé, s ez nyomban más véleményt eredményez. Ezért kár megsértődni. Sokkalta célravezetőbb lenne, ha azok. akiket érint és megérint beismernék, hogy néha tévednek vagy pontatlanul nem eléggé összerendezetten fogalmaznak. Innen a félreértés. Mert esendőek vagyunk, amiért nem az újságok és az újságírók, de nem is a választópolgárok a felelősek. Ez nem „fuj", ez nem ellenségkép, ez nem fekete-fehér felületesség, hanem „fuj, mi". Mi, ellenségképfaragók. Mi együtt. Mi, mint felületesen fogalmazók. Mi, mint parlamenti szónokok, nyilatkozó választópolgárok és kommentáló újságírók. Nem is tudom, kinek kell még egy ráadás-ellenségkép, annyi itt az igazi ellenség. Fenekedő mind A gazdaságot újból arizálnák az újsütetű nemzetvédök. Itt a szlovákok. Különbség közöttük csak annyi, hogy más nyelven beszélnek és szerencsére kevesen vannak. Egyelőre Ezért hát ne legyen lelkiismeretfurdalásunk. Nekem se. A baj csak az, hogy ez nem faragott vagy festett ellenségkép, hanem igazi és eleven Ígéret és beígért távlat Feltéve, hogy egyes megválasztott magyar képviselőink elképzelése szerint parlamenti, demokratikus és alkotmányos módon kikiáltják a szlovák államot Az önállóan szuverén és a szuverénül önálló Szlovák Köztársaságot. Ha ettől tartok, és ez a fekete-fehér látás, ráadásul primitív is, akkor vállalom. De csak a fehér papíron a fekete betűt. Mérkőzni nem akarok, mert nincs kivel megmérkőzni, hiszen már a meccs kezdete előtt vesztésre állok. Mindent fel lehet használni ellenem, mindent rám lehet fogni. Ahogyan azt minden jól megfaragott és megfestett ellenségképpel teszik. Kifaragtam és kifestettem hát magamat. Kiszolgáltatottja vagyok önmagamnak. Mindig a véleményem szolgáltat ki. Én, mint ellenségkép. Én, mint újságíró. Én, mint választópolgár Meccset nem játszom, mert ehhez többen kellenének, s én nem szervezek szabadcsapatokat választópolgárokból. Fekete-fehér maradok. Ráadásként: ha a fehér a szövetségi állam demokráciája, akkor fehér vagyok; ha az éppenséggel fekete lenne, akkor örömmel leszek néger. Nem a csehszlovák szövetségi államért - mert az tőlem lehetne másmilyen is -, hanem a demokráciáért. A több jogért, a legtöbb jogért, a szabad választás jogáért, a fekete-fehér választópolgári döntés lehetőségéért. Mert nekem ez kell. Szabadon választott anyanyelvi iskola, szabad vállalkozás, szabad véleménynyilvánítás, szabad sajtó, szabad parlament. Ezen a ponton érdektelenné vá!ik, hogy az ezeket a jogokat kínáló ország, milyen határok között terül el, ha elismeri magyarságom létét. Ebben az eszményi társadalmi berendezkedésben amúgy sem lesz gond, hogy valaki Győrbe, Bécsújhelyre vagy Pozsonyba mikor menjen, szalutáló határőröknek integetve Addig azonban demokráciát fekete-fehéren és ilyen primitív értelmezésben óhajtok Pusztán azért, mert nem akarok egy gazdaságot arizáló szlovák nemzeti diktatórikus államban rabszolga lenni, még ha az adott pillanatban mást is ígérnek a tereken az ökölrázókkal parolázó ökölvívódemokraták. Ez lenne a primitív gondolkodás? Vállalom, ha már újra leprimitíveztek bennünket. DUSZA ISTVÁN