Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-18 / 245. szám, péntek

HÍREK - VÉLEMENYEK 1991. OKTÓBER 18. BEKEDIJ KONRÁD GYÖRGYNEK Néha eljátszom a gondolattal, hogy ha meg kellene neveznem az elmúlt fél évszázad öt legjobb magyar regényét, milyen szempontok alapján válogatnék és melyik ötöt választanám ki. A válogatás mindenképpen igazságtalan lenne. A Kádár-korszak Magyarországában ugyanis, főleg a hatvanas évek elejétől, sok jó és néhány kitűnő regény jelent meg. Ezeket a könyveket egyszer sem fogadta hivatalos ováció. A hatalom hol megtűrte, hol késleltette megjelenésüket, s némelyik csak szamizdatban jelenhetett meg. A hatalom irodalmi hatásukat is igyekezett szervezett kampányokkal semlegesíteni. Mégis többféle „toplista" állítható fel, kinek-kinek a saját ízlése alapján, mert van miből válogatni. Én Konrád György első regényét, A látogatót, mindenképpen a legjobb öt közé sorolnám. Külföldön ma kétségtelenül Konrád György a legismertebb magyar író. Tekintélyét A látogatóval, majd esszé/vei alapozta meg, de többi regényét is lefordították számtalan nyelvre. Amikor ez év tavaszán végigböngésztem egy nagy londoni könyvesbolt árukínálatát, két magyar író könyveire bukkantam a polcokon. A két magyar író közül az egyik Konrád György volt. A látogató 1969-ben jelent meg, s a hatalom tollnokai élesen támadták, de néhány jelentős kritikus (hirtelenjében kettőjük neve jut eszembe: Rónay György és Sükösd Mihály) kiemelkedő műként méltatta. Ez a regény, néhány más művel egyetemben, betetőzött egy szemléletváltást a magyar irodalomban, amely tíz évvel korábban, Ottlik Géza Iskola a határon című regényének megjelenésével kezdődött. A hatalom egyébként okkal dühöngött. Konrád György regénye a Kádár-korszak fénykorában mondott lesújtó véleményt arról a rendszerről, s alig burkoltan utalt a konszolidáció legsötétebb éveire is, amelyről a magyar irodalom mindaddig hallgatott. Mi több, Konrád György olyan elemi művészi erővel és olyan képi teremtő fantáziával ábrázolta regényhősei leépülését, hogy a már megjelent könyvet nem lehetett lesöpörni az asztalról. Az író sikerével egyenes arányban hatott a fölbőszült hatalom reakciója is, ezért aztán Konrád György következő regénye, A városalapító, majdnem egy évtizeddel később, s akkor is csak megcsonkítva jelenhetett meg. Ezután pedig legföljebb a külföldi publikáció vagy a szamizdat maradt az író számára. A hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján, a második nyilvánosság megerősödésével, kezdenek sorjázni Konrád György esszéi, amelyek erjesztő hatással voltak a magyar értelmiség gondolkodására. A nyolcvanas évek elején Konrád György a magydr ellenzék legprominensebb, legismertebb vezetője. Magyarországon ő támasztja föl és képviseli a legkövetkezetesebben a KözépEurópa-gondolatot. Ezekben az években a regényíró elhalványul a politizáló és esszéíró Konrád György árnyékában. Igaz, „hivatalos" kiadónál könyve nem jelenhetett meg, „hivatalos" lapban dicsérően említeni nevét a hatalom elleni kihívásnak számított. Nem véletlen, hogy A látogató csak 1987-ben" érte meg a második kiadást. A német könyvkereskedelem békedíját, a legnagyobb német irodalmi kitüntetést, ez évben Konrád György kapta, aki a nemzetközi PEN klub elnöke is egyben. Németországi kitüntetése remélhetőleg a szlovákiai magyar olvasók érdeklődését is fölkelti művei iránt. Esszéi ismeretében könnyebb eligazodni a mai magyar szellemi élet áramlatai között, regényeinek egy része pedig a mai magyar próza legjavához tartozik. GRENDEL LAJOS ÖRMÉNYORSZÁG: TER-PETROSZJAN AZ ELNÖK Örményország moszkvai képviseletének jelentésére hivatkozva közölte tegnap az AFP hírügynökség, hogy Levon TerPetroszjan, az örmény parlament elnöke fölényesen győzött a szerdai elnökválasztáson. A voksolásban a szavazásra jogosultak 73 százaléka vett részt, s 80 százalékuk Ter-Petroszjant támogatta. Ter-Petroszjannak öt ellenfele volt, de egyikük sem volt esélyes. Óriási lemaradással a második helyen Parujr Ajrikjan volt disszidens végzett. A fölényes győztes tavaly augusztusban került az örmény parlament élére, s az ő nevéhez fűződnek az elsó lépések a köztársaság függetlensége felé. Örményország és Azerbajdzsán vezetőjét tegnapra Moszkvába hívta meg Mihail Gorbacsov elnök, hogy tárgyaljanak Hegyi Karabah helyzetéről. Nemzetközi szempontból is jelentős tárgyalások zajlanak Alma Atában. HansDietrich Genscher német külügyminiszter még szerdán érkezett a kazah fővárosba, s tegnap reggel találkozott Nurszultan Nazarbajewel, a köztársaság elnökével. Előtte már Akmaral Arisztanbek asszonnyal, kazah kollégájával és más miniszterekkel tárgyalt, mindenekelőtt a közel egymilliós kazahsztáni német kisebbség helyzetéről. JELCIN ÉS MILOSEVICS Még nem lehet tudni, milyen gyakorlati eredményeket hoz a jugoszláv rendezésben a szovjet, illetve az orosz államfő közvetítése a szerb és hon/át elnök között. A világsajtót mindenesetre bejárta a Milosevics szerb vezetőhöz intézett, sokat sejtető gorbacsovi mondat: Elérkezett az a pillanat, amikor egymás szemébe nézve kell elmondanunk egymásnak a dolgokat. Az ember azt remélte, Gorbacsov tekintélye (még van neki) és a Szovjetunió súlya - már csak a szovjet és a jugoszláv helyzet hasonlósága miatt is - nagyobb nyomatékkal esik majd latba a kommunista Milosevicsnál, mint a nyugat-európai, mondjuk brit vagy német vélemény. Bevallom, még ez a kis remény is szertefoszlott, amikor a hírügynökségek közölték, hogy Jelcin és Milosevics találkozóján főleg a Szerbia és Oroszország közötti hagyományosan jó kapcsolatokat emlegették, és Jelcin vetette fel az Oroszországi Föderáció, valamint Szerbia közötti hosszú távú együttműködési megállapodás mielőbbi megkötésének gondolatát. Milosevics pedig - megint csak mielőbbi - látogatásra hívta meg Jelcint, aki ezt elfogadta. Általában csak üdvözölni lehet két ország, két nép jó viszonyát, hiszen ez az egész nemzetközi légkört is javítja. Általában, mert ha például valaki Szaddam iraki diktátorral próbál puszipajtáskodni, akkor már másként fest a dolog. Persze, ezek csak fésületlen gondolatszilánkok, hiszen eszem ágában sincs primitív párhuzamot vonni az öbölbeli helyzet és Jugoszlávia között. De azért mégiscsak jelent valamit: Szerbia mindeddig azért volt sértődött, mert a világ inkább Horvátország pártján van, s a szerb nacionalizmust teszi felelőssé a vérontásért. És akkor, amikor úgy tűnik, a posztkommunista szerb rezsim csaknem teljesen elszigetelődik, jön Jelcin és mentőövet dob neki. Meggyőződésem, hogy ez a mentőöv nem szovjet, hanem orosz műhelyben készült. Minden állam szuverén joga azzal és akkor kötni megállapodást, akivel és amikor akar. De a politikában csak kissé is járatos ember tudja, hogy egy megállapodás körülményeinek milyen óriási szerepük lehet, külünös jelzések, gesztusok olvashatók ki belőlük. Jelcin, akinek a szovjet kommunizmus lebontásában oroszlánrésze volt, most miért tett gesztust a szerb kommunistának? Milyen közös nevezőre hozhatók ők ketten? Ha nem Milosevicsről lenne szó, talán eszembe sem jutott volna - ismét - Jelcin emlékezetes, szerencsétlen elszólása arról, hogy ha a szomszédos köztársaságok elszakadnak a Szovjetuniótól, akkor Oroszországnak esetleg területi igényei támadhatnak velük szemben. A világ akkor megdöbbent, nagyorosz nacionalizmust emlegetett. Tehát, mindez azért jutott eszembe, mert közben Milosevics moszkvai nyilatkozatát olvastam: ,.Szerbiának nincsenek területi követelései... Szerbia nem vonja kétségbe a népek önrendelkezési jogát... A jugoszláv konfliktus kapcsán nem nacionalizmust kell emlegetni, hanem hazafiságot, mert Szerbia egyetlen más nemzet érdekeit sem akarja háttérbe szorítani." Netán csak arról van szó, a kelet-európai zűrzavar annyira megnyomorította gondolkodásmódomat, hogy már az általában üdvözlendő 'tetteket is gyanakvással fogadom? Jó lenne, ha a le nem írt, de talán kiérezhető aggodalmaim indokolatlanok volnának. Ez esetben bármikor hajlandó leszek szépenfésült kommentárban bocsánatot kérni a mostani fésületlen gondolatokért. MALINÁK ISTVÁN BAKER ÉS PANKIN JERUZSÁLEMBEN EGY PROBLÉMA MEGOLDÓDOTT? Meghosszabbított damaszkuszi látogatása után szerdán este Jeruzsálembe érkezett James Baker amerikai külügyminiszter. Az amerikai konzulátus épületében tárgyalt a megszállt területeken élő palesztinok képviselőivel a tervezett békekonferencián részt vevő palesztin delegáció összetételéről. Az épület előtt az izraeli szélsőjobboldal kb. ezer militáns híve tüntetett, követelve a békeerók távozását Izraelből. Az egyik transzparens felirata a következő volt: adjátok vissza Texast Mexikónak. A tüntetők úgy reagáltak arra, hogy Washington bírálja Izraelt, amiért a megszállt területeken telepíti le a zsidó bevándorlókat. Jicchak Samir kormányfővel tegnap folytatott tárgyalásokat az amerikai külügyminiszter. Napirenden a békekonferenciával összefüggő még teljesítetlen izraeli feltételek szerepe. Roní Milo izraeli biztonsági miniszter a találkozó előtt úgy nyilatkozott, hogy nagyon fontos kérdésekről lesz még szó, így hát nem kell elhamarkodni a következtetések levonását. Tegnap reggel Moszkvából Borisz Pankin szovjet külügyminiszter is elutazott Jeruzsálembe. Hatnapos körútja során Izraelen kívül ellátogat még Szíriába, Jordániába és Egyiptomba. Jeruzsálemben várhatóan ma találkozik amerikai partnerével. Pankin elutazása előtt kijelentette: tárgyalni fog a szovjet-izraeli diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról is. Egyiptom, Jordánia és Szíria vezetői biztosították James Bakert arról, hogy hajlandóak részt venni a tervezett békefórumon, ami az egyiptomi külügyminiszter szerint nagyon reménykeltő, bár a konferencia előkészítésével kapcsolatos konzultációk még nem zárultak le Marokkó után Tunézia is jelezte, hogy megfigyelőként - függetlenül vagy a Maghreb-országok csoportjának tagjaként - kész részt venni a Lausanne-i konferencián. Még egy tuniszi hír: tegnapra virradó éjszaka egy titkos helyen, az újságírók kizárásával ülést tartott a PFSZ központi tanácsa, hogy végérvényesen döntsön a békekonferencián való palesztin részvételről. Jóváhagyott egy héttagú csoportot, amely békefórumon résztvevő közös jordán-palesztin delegáció részét képezi majd. Erről az AP hírügynökség tájékoztatott meg nem nevezett palesztin forrásokra hivatkozva. Ha megerősítik a hírt, akkor ez lényeges előrehaladás a békekonferenciával kapcsolatos egyik legfontosabb kérdésben. M

a kellene a keddi halasztás után aláírni a tíz szovjet köztársaság gazdasági szerződését, amely valamit talán megmentene a darabjaira hullott Unióból, s alapja lehetne az új szövetségi szerződésnek. Ha kell ilyen. Ha lesz ilyen. Ha még lehet ilyen. Az Oroszországi Föderáció, Ukrajna, Belorusszia, Azerbajdzsán, Örményország, Kazahsztán, Kirgizia, Tádzsikisztán, Üzbegisztán és Türkménia az a tíz köztársaság, amely állítólag hajlandó a szövetkezés bizonyos formájára. Tudatosítják, gazdaságuk Annyira összefonódott, hogy öngyilkosság lenne elszakítani a még ép szálakat. Nem stratégiai cél, nem taktikai megfontolások késztetik őket szövetkezésre, hanem a kényszer. A nagy úr. Az örökség, amelytől nem szabadulhatnak. Moldova és Grúzia hasonló cipőben jár, de tagadják, hogy az szorítana. Őszinteségüket belső ellentéteik nem teszik lehetővé, ugyanúgy erősnek kénytelenek mutatkozni, mint a baltiak. Ami egyáltalán nem zárja ki, hogy a szabadság, a függetlenség mindent elsöprő mámorának eloszlása után rádöbbennek: a gazdaságnak megvannak a saját, az élet minden más területét is döntően befolyásoló szabályai. Persze, ezek megszeghetők, de a következményeket viselni kell. Idealista elképzelés, hogy a nagyok, a gazdagok majd sietnek segíteni, talpra állni, kilábalni. Merthogy az ő jótékonykodási készségüknek is éppen ezek a gazdasági törvények szabnak határt. A politikai akarat önmagában nem elég, gazdasági háttér nélkül csak üres szó. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az az óvatosság, amelyet a világ hét legfejlettebb országa tanúsít a Szovjetunióval szemben. Gorbacsov a nyári londoni csúcstalálkozón ígéreteken és jótanácsokon kívül semmit sem kapott, s a G7 pénzügyminisztereinek egy héttel ezelőtti bangkoki tanácskozása is csak azt látta jónak, ha vár meg, ha tovább fontolgatja a lehetőségeket és kilátásokat, ha pénzügyi szakembereket meneszt Moszkvába, hogy a helyszínen mérjék fel nem is annyira a lehetőségeket, mint inkább a kilátásokat. Márpedig a kilátások nem rózsásak, hanem hervatagok. A tíz köztársaság új elvekre épülő gazdasági szövetsége lehetett volna az az alap, amelyre az átfogóbb segélyprogramok támaszkodnak. De nem biztos, lesz-e ilyen szövetség, s ha mégis lesz, akkor mikor. NEM BIZTOS Hogy a működőképességet már ne is említsem. Semmi sem biztos, mert Oroszország nélkül lépni nem lehet, márpedig éppen Oroszországnak van a legtöbb problémája ezzel az üjkeletú szövetkezéssel. Hadd mondjam ki kerek perec: Oroszország nem akar bratyizni, még egyenlőbb sem akar lenni az egyenlők között, egyértelműen vezető szerepet követel. Holmi központi irányításról, legyen az bármilyen korlátozott, pedig hallani sem akar. A puccs idején oly egységesnek tűnő orosz vezetésről pedig mára kiderült, csak ebben az egy dologban, a vezető szerephez való makacs ragaszkodásban egységes. Kétségtelen, hogy Oroszországnak vannak a legjobb gazdasági lehetőségei, ő a leggazdagabb, de bizonyos vonatkozásokban a legszegényebb is. A már felszínre tört és potenciális problémákat tetézi a köztársaság nemzetiségi sokszínűsége, az autonóm köztársaságok sorozatos lázongása. Vagyis Oroszország ugyanazokkal a problémákkal áll szemben az Unión belül, mint maga az Unió. Ugyanakkor Oroszország nem az Unió, még ha több vezetője nem is bánná, ha éppenséggel azonosítanák vele. Jelcinéknek nagy terveik vannak: az árak liberalizálása, radikális földtörvény, privatizálás - de ehhez a ,,kicsik", például a közép-ázsiai „gyapotköztársaságok" nem partnerek. Még ha akarnák, sem lehetnének azok. Talán csak Ukrajna, de annak is megvan a maga baja, a tisztázatlan erőviszonyok megkötik a mai kijevi vezetés kezét. Nem biztos tehát, hogy ma megszületik a gazdasági szerződés. S ha mégis, ez még nem elég garancia a potenciális hitelezők számára. Mert nem biztos, hogy a gazdasági unió működőképesnek bizonyul. Az új viszonyok érvényesüléséhez idő kell, viszont a dollárinjekciók haladéktalanul kellenének. Azt sem tudni, persze, hogy hol lennének hatásosak és milyen mértékben. Mert következtetéseket levonni, prognózisokat kidolgozni csak pontos adatok alapján lehet, a szovjet gazdaságról pedig ilyenek nincsenek. A statisztikai állami bizottság évtizedeken keresztül a hivatalos hazugságok nagyüzemi termelője volt, mára meg már olyan mértékben bomlottak fel az irányítási struktúrák, hogy az információáramlás szinte teljesen megfeneklett. Ami biztos: hiperinfláció fenyeget, a pénzromlás most heti három százalékos, ami évi mértékben több mint 300 százalékot jelent. A bankóprés működik, de ez csak tovább ront a helyzeten. A rubel elértéktelenedését az is gyorsítja, hogy a köztársaságok, köztük Oroszország is, saját valuta bevezetését fontolgatja. Ö

sszegzésként azt mondhatnám: dióhéjban ezek a gondok. Gyors segítség kell. De hol van ekkora segítség? így aztán azt sem tudni, mi lesz ma, nem még azt, mit hoz a holnap. GÖRFÖL ZSUZSA NÉHÁNY SORBAN N

em zárható ki, hogy George Bush és Mihail Gorbacsov a hónap végén részt vesznek Lausanne-ban a közel-keleti konferencia megnyitásán. Ezt Mariin Fitzwater, a Fehér Ház szóvivője mondotta, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy egyelőre nem határozták meg a szovjet-amerikai csúcstalálkozó napirendjét és időpontját sem. Még nem végleges a közel-keleti békekonferencia megnyitásának dátuma sem, de mint ismeretes, Baker amerikai külügyminiszter előzetes terminusként október 29-ét jelölte meg. B

onnban a parlament tegnap ratifikálta a kétoldalú német-lengyel szerződéseket. A képviselők többsége a dokumentumokat úgy értékelte, mint a német-lengyel együttműködés új fejezetének alapkövét. A legnagyobb jelentőséggel a júniusban parafált, a jószomszédi kapcsolatokról és baráti együttműködésről szóló szerződés bír, valamint az, amelyben megerősítették a két ország jelenlegi határait. A csehszlovák-német szerződéshez hasonlóan a lengyel-német dokumentumban sem szerepel a kártérítés. N

ew Yorkban szerdán este hagyták jóvá a Biztonsági Tanács új, nem állandó tagjait. Ez azt jelenti, hogy 1992. január 1-től Elefántcsontpartot, Romániát, Jement, Zaire-t és Kubát, Magyarország, Japán, Marokkó és Venezuela váltja fel két éves időszakra a testületben. P

ierre Joxe francia védelmi miniszter tegnap a parlamentben kijelentette, hogy Párizs a jövőben is folytatni kívánja a dél-csendes-óceáni nukleáris kísérleteket. Ez a kérdés már rengeteg vitát váltott ki, s most Joxe azt mondotta, hogy amíg léteznek nukleáris fegyverek, addig szükség van azok tesztelésére. Ez már csak azért is érdekes, mert a múlt héten egy új-zélandi tévériporter - akinek megengedték, hogy ellátogasson a Mururoa korallszigetre - úgy értesült, hogy Párizs fontolóra vette a jövő évre tervezett robbantások leállítását. J

urij Csumakov szovjet külkereskedelmi miniszterhelyettes Washingtonban közölte, hogy kormánya az idei tél és a jövő év folyamán 3,5 milliárd dolláros hitelt szeretne kapni az Egyesült Államoktól élelmiszer-vásárlásra. Csumakov azt mondotta, a nehéz télre, az élelmiszer-hiányra, a kapitalizmusra történő átállás nehézségeire való tekintettel a Szovjetuniónak minden pénzre szüksége van, amit csak fel tud hajtani. r

kintettel a megnövekedett nyugati exportra és a volt KGSTországokkal folytatott kereskedelem élénkülésére, Magyarországnak van reménye arra, hogy a gazdaság a jövő év vége felé kilábaljon a recesszióból. Ezt Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere jelentette ki tegnap Budapesten, hozzáfűzve, hogy a magyar gazdasági helyzetet nagyon bonyolultnak tartja. Viszont derülátó volt, amikor hozzátette, hogy a külgazdasági kapcsolatokban a fordulatnak belátható időn belül be kell következnie. Kádár Béla szerint várható a magyar export további felfutása, amint Budapest aláírja a társulási szerződést az Európai Közösségekkel. Erre pedig egy hónapon belül sor kerülhet. I

zrael Patriot rakétákat akar vásárolni 350 millió dollár értékben az Egyesült Államoktól. Errói egy egyiptomi hetilap számolt be, megjegyezve, hogy a mostani üzlet, amelynek célja az izraeli légvédelem erősítése, a maga nemében már a negyedik ilyen tranzakciónak számít. K

ína sohasem engedi meg, hogy Tajvant független államnak nyilvánítsák - ezt tartotta szükségesnek ismét kihangsúlyozni a pekingi központi pártlap, a Zsenmin Zsipao tegnapi kommentárja. A szerző szerint egyes tajvani erők szeparatista tevékenysége komoly aggodalmakat kelt a kínai népben. A lap közvetlenül bírálta a tajvani ellenzéki Demokratikus Haladás Pártját, amely néhány nappal ezelőtti kongresszusán programjába foglalta a független Tajvani Köztársaság kikiáltását.