Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-15 / 242. szám, kedd

1991. OKTÓBER 15. LÚJSZÓI DOKUMENTUM - VÉLEMÉNYEK EGYÜTT & KÜLÖN Napajaink legidőszerűbb kérdése Csehszlovákia jövője. Együtt vagy külön? — ez a kérdés foglalkoztatja szinte kivétel nélkül mindnyájunkat. Véletlenszerűen szólítottunk meg többeket, hogy megkérdezzük: véleményük szerint merre tart Szlovákia, merre tart Csehszlovákia, mit gondolnak a népszavazásról és hogyan látják a hazai magyarság jövőjét? Senki sem utasított vissza bennünket, mindenki készségesen tett eleget kérésünknek. íme, a válaszok: GAÁL JÓZSEF agrármérnök, a Galántai Járási Hivatal munkatársa, hosszúfalui lakos: Szlovákia most egy helyben topog, hiszen vannak, akik Európa felé húzzák, ugyanakkor mások éppen ellenkező irányba cibálják. A népszavazásnak személy szerint örülnék, bár beosztásomnál fogva rengeteg plusszmunkával járna a számítógépes feldolgozása, de végre értelmes emberek értelmes választ adnának a legégetőbb kérdésre, ami — bízom benne — előrevihet minket Európába. A hazai magyarok helyzetével kapcsolatban, ha a politikai pártokat nézzük, egyedül az FMK az, ahol a belső veszekedések - ha egyáltalán vannak — nem mutatkoznak meg kifelé. A többi pártban a torzsalkodások jól tükrözik az itteni magyarság helyzetét, s ha nem így lenne, bizony politikailag jobban állnánk. Az értelemre hivatkoznék, és bízom abban, ha csakugyan beindul a piacgazdálkodás, sokan rájönnek, nem a nemzeti, nemzetiségi kérdések a legfontosabbak. A franciák és a németek, ezek a valamikori ősellenségek remekül együtt tudnak működni gazdaságilag és most már politikailag is. Ez lehetne a szlovák-magyar viszony jövője. RÓZSA KATALIN óvónő, Somorja: Szkeptikus vagyok, nem tetszik a szlovákok erősödő nemzetieskedése. A népszavazásról az a véleményem, hogy természetes kifejezése a népakaratnak. Mindenképpen támogatom. A szlovákiai magyarság helyzetével kapcsolatban azt tudom mondani: itt, Somorján, nem érzem, hogy hátrányos helyzetben volnék. Él viszont Nagyszombatban egy rokonom, és bizony ő arról panaszkodik, hogy ott erősödik a magyarellenesség. S mert óvodában dolgozom, hadd mondjam el, hogy ez idén is nagyjából ugyanannyian jelentkeztek mind a magyar, mind a szlovák óvodába. Úgy gondolom tehát, a magyar vidékeken nincs nagyobb gond, bár az errefelé élő szlovákok jobban hallatják a hangjukat. BALOGH IMRE, az államvasutak alkalmazottja, Nagykapos: Úgy látom, Szlovákia az összeomlás felé tart, saját magát oszlatja fel. Egyebek között azért is, mert a kisebbségek jogait, kéréseit nem veszi teljesen figyelembe. Szerintem a népszavazásnak nincs nagy értelme, nem határoz meg semmit sem. Ott vannak a parlamenti képviselők, a választók őket bízták meg azzal, hogy a nép nevében döntsenek. Az itteni magyarság és a többi nemzetiség jövőjével kapcsolatban hasznosnak tartanám egy nemzetiségi minisztérium létrehozását. Hasonló hivatalok kellenének a leendő megyékbe is. Az itt élő népek együttélését csak az egységes Európában tudom igazán elképzelni. SZÓRÁD JÁNOS közgazdász, Pozsony: Szerintem most az emberek többségét leginkább az érdekli, hogy megteremtsék a megélhetéshez szükséges feltételeket. A politika csak másodlagosan foglalkoztatja őket. Ha Szlovákia jövőjét nézem, azt kell mondanom: az önálló Szlovákia lehetetlenség. Ugyanolyan képtelenségnek tartom, mint a magyarok autonómiáját. Aki ilyesmiről álmodik, az nem lát tovább az orránál. Szlovákia önállósítását ebben a politikai helyzetben nem lehet keresztülvinni, a magyarok autonómiájához meg már nincsenek meg a feltételek. A csehszlovákiai magyarságról egyébként az a véleményem, hogy megosztott; nincs olyan erő, ami összetartaná. Van ugyan három magyar politikai mozgalom, de egyik sem képes a magyarok valós érdekeit védelmezni. A parlamenti képviselők már eljátszották a hitelüket, ezért én a népszavazást tartom az egyetlen lehetőségnek arra, hogy a polgár kinyilváníthassa akaratát. DR. BARTALOS GYULA, körzeti általános orvos, Gelle A bizonytalan politikai helyzet miatt Szlovákiát kikerüli a külföldi tőke. Életünkben túl sok a politikum, túl kevés a hasznot hozó munka. A népszavazás előtt ki kellene meríteni az összes tárgyalásos lehetőséget, bár úgy tűnik: a referendum nem maradhat el. Igaz, itt a kérdés megfő-* galmazása jelent majd újabb harcot. Én egyébként csakis közös államban gondolkodom, az önálló szlovák állam kérdésével nem foglalkozom. Nekünk, szlovákiai magyaroknak el kell érnünk oktatási lehetőségeink bővítését. Legyen meg a jogunk mindarra, amire a többségi nemzet tagjainak. Svájcban például senki nem írja elő, ki, milyen nyelvet használjon. Bízom abban, hogy győzni fog a józan ész és az értelem. MÓZES SÁNDORNÉ nyugdíjas, Nagymegyer: Én azt szeretném, ha Csehszlovákia együtt maradna, és azt hiszem, a többségnek is ez a véleménye. A magyarságnak legalábbis jobb lenne. En átéltem, mi volt itt a felszabadulás után, akkor nem volt becsületük a magyaroknak. Ha Szlovákia önálló lesz, megint visszajönnek azok az idők. Nem lesz jogunk még megszólalni se. Ezért vagyok én, és a környezetemben mindenki, az egységes állam mellett. KMECZKÓ MIHÁLY, a Komáromi Lapok főszerkesztője: Ha bárki megkérdi ezentúl, hogy mit akarunk, nem válaszolhatunk anélkül, hogy ne tudnánk: mit kapunk érte. Eddig mindig előre tettük le a garast — a lojalitásunkat. Viszont nyilvánvaló, hogy olyan önálló Szlovákiát, amilyen a nacionalizmus égisze alatt készül, Európa nem fogadná be. Részt vettem Budapesten az Európa Kongresszuson, és ott valaki azt mondta: érdekes, hogy Nyugat-Európa számára a föderáció az erők megsokszorozódását jelenti, Keleten pedig rabságnak érzik. Ezek szerint a keleti föderációk tartalmilag rosszak voltak, de maga a föderáció eszméje nem rossz, ezért akarja Nyugat az összeurópai föderációt. A népszavazásnak is, mint mindennek, megvannak a buktatói, mert ezzel félre lehet vezetni egy ország népét, ha a kérdést nem fogalmazzák meg pontosan. A magyarság jövője Európa. Nem tudok elképzelni a jövő Európájában olyan országokat, amelyek katonasággal veszik körül a határaikat. Az Európa Kongresszus felhívásának is, nem véletlenül, az a címe, hogy Európa minden polgárához; nem pedig az, hogy Európa minden nemzetéhez... MERRE TART CSEHSZI AZ EGYÜTTÉLÉS POLITIKAI IV MEMORANDA A CSEHSZLOVÁKIAI NEMZETI KISI Csehszlovákiában 1989. november 17-én kezdődött a kommunista egypárti hatalom gyakorlati felszámolása. Ebben a folyamatban egyszerre több szempont érvényesült. Ezek mindmáig jelen vannak az ország belpolitikájában. AZ ÁLTALÁNOS SZEMPONTOK mellett, amelyek közül a legmeghatározóbb a kommunista párt hatalmának a megtörése, majd ezt követően a politikai és gazdasági rendszerváltás, valamint a jogállam fokozatos kialakítása és az európai értékrendbe való beilleszkedés volt, SAJÁTOS SZEMPONTOK is érvényesültek. Legerőteljesebben a szlovák nemzeti önrendelkezés nyilvánult meg. Főleg két formában: a szövetségi állam fokozatos lebontásában, valamint a szlovák szuverenitásban és a nemzetállam megteremtésében. Emellett azonban a nemzetiségileg vegyes területek jellemzőjévé vált egész Csehszlovákiában, hogy a többségi nemzetek helyi politikusai a nacionalista szemlélet felé hajlanak, melyet mind pártjaik, mind a központi kormányzat tétlenül néz. Ezzel egyidőben került előtérbe a nemzeti kisebbségek jogállásának megváltoztatása. Irányát - kezdettől fogva - az érdekellentétek határozták meg. Emiatt szinte felváltva kerültek napirendre a nemzeti kisebbségek egyenjogúsági törekvései és a nemzeti kisebbségek jogainak korlátozása az etatista, valamint a nemzetállam eszméjét propagáló politikai erők hatására. Az említett célok és eszmék követői között törvényszerű és kemény politikai harc keletkezett. Ennek az eredménye nem csupán a jobboldali (konzervatív, liberális, radikális demokrata, keresztény) és a baloldali (kommunista, volt kommunista, kollektivista) politikai erők összecsapása volt, hanem a civil társadalom és a nemzeti elvű társadalom híveinek a szembekerülése, valamint az etatista, illetve nemzetállami szempontokat és a nemzeti kisebbségek érdekeit képviselő csoportok egymással folytatott küzdelme is. Memorandumunkban a sajátos szempontok közül a nemzeti kisebbségeket érintő néhány problémát vázoljuk fel és javaslunk néhány lehetőséget a kisebbségek helyzetének megoldására. ELŐZMÉNY: - A prekommunista és a kommunista rendszer nemzetiségi politikájának jogtalanságai a második világháború után. A háború végével Csehszlovákiában a nemzeti diszkrimináció korszaka köszöntött be. A nemzetállami ideológia szellemében a kormányzat megfosztotta minden alapvető állampolgári jogától a német és a magyar nemzetiségű lakosság millióit. A „nemzeti és demokratikus" korszakba meghirdetett nemzetállami ideológia a kommunista puccs után általános kisebbségellenes politikává fajult, amely minden nemzeti kisebbséget — tehát a lengyeleket és a ruténeket, illetve az ukránokat, valamint a cigányokat is — hátrányosan megkülönböztette a többségi nemzetekkel szemben. Első alkalommal 1960-ban, majd 1968-ban szabályozta az alkotmány a nemzeti kisebbségek jogait. Ennek ellenére az 1968-ban elfogadott nemzetiségi alkotmánytörvénnyel egyidőben kiadott államszövetségi alkotmány kimondta, hogy Csehszlovákia a csehek és a szlovákok közös állama. Az alkotmány tehát továbbra is nemzetállamként határozta meg Csehszlovákiát. Eszerint a nemzeti kisebbségek másodrendű polgárai az országnak. Az 1968-ban elfogadott „nemzetiségi törvény" ugyan tételesen megfogalmazta a kisebbségek jogainak néhány elvét, melyeket azonban a kommunista hatalom sem törvények, sem politikai határozatok útján sohasem valósított meg. Sőt a nemzeti kisebbségek asszimilálására, társadalmi szerkezetük szétrombolására, iskoláik megszüntetésére törekedett A központi irányítás ehhez kedvező feltételeket teremtett. AZ ÚJ HELYZET: - Az új hatalom érzéketlensége a nemzeti kisebbségek iránt. A rendszerváltás kezdetén, 1989 decemberében javaslat született, hogy alakuljon meg a szövetségi kormányban egy nemzetiségi minisztérium. Feladata lett volna a kommunista rendszer mulasztásainak helyrehozása, a nemzetiségi politikában. A kormányalakítási tárgyalásokon 1989. december 8-án ez volt az egyetlen javaslat, amely megbukott Az új kormány sem foglalkozik a kisebbségekkel. Néhány hónap múlva — 1990 februárjában és márciusában javaslat született, hogy a nemzetiségi minisztérium helyett alakuljon egy kormánybizottság a szövetségi kormányban a nemzeti kisebbségek ügyeinek koordinálására. Megalakítására azonban nem került sor, mert a szlovák kormány elnöke nem értett egyet a javaslattal. Az 1990 júniusában megtartott választások után a szövetségi kormány egyik alelnöki posztját új politikus foglalta el. Ő azonban már nem ismételte meg elődjének a kormánybizottságra tett javaslatát. Egy évvel később viszont előterjesztette a szövetségi kormány nemzetiségi politikájának alapelveit. Ezt a javaslatot az Együttélés Politikai Mozgalom azonban elutasította — tekintettel annak formális voltára — és egy konferencia összehívását javasolta a nemzeti kisebbségek parlamenti és politikai képviselőinek részvételével. - Újabb támadások a nemzeti kisebbségek oktatásügye ellen. A rendszerváltás elmúlt két éve alatt nem javult az új hatalom politikája a kisebbségek iskolaügyében a kommunista rendszer elképzeléseihez képest. Nem javult az ukrán és a rutén kisebbség iskoláinak katasztrofális helyzete. A német kisebbség számára továbbra sem nyitottak anyanyelvi iskolákat, csupAn a német nyelv oktatását engedélyezték néhány helyen, ahol német nemzetiségű diákok tanulnak. Nem nyitották meg újra a lengyel kisfalvak iskoláit sem. A magyar kisebbség iskolaügyéhez pedig hagyományosan elutasítólag viszonyul a szlovák kormányzat. Három magyar parlamenti képviselő 1990 februárjában törvényjavaslatot nyújtott be a Szövetségi Gyűlésben egy önálló magyar felsőoktatási intézmény alapítására. A javaslatot a parlamenti bizottságok elutasították. Ebben a döntésben fontos szerepet játszott az a képviselői vélemény, hogy egy magyar főiskola engedélyezése politikailag hibás lépés lenne, mert egy ilyen intézmény a „magyar szeparatizmus központjává válna". A magyar szülők és pedagógusok 1990 tavaszán kezdeményezték a kommunista rendszerben összevont magyar iskolák szétválasztását (függetlenítését a szlovák iskoláktól) és a magyar iskolák hálózatának bővítését. A szlovák iskolaügyi miniszter 1990 tavaszán körlevélben betiltotta a magyar pedagógusoknak ezt a tevékenységet. Arra is figyelmeztetett, hogy fegyelmi eljárást indíttat azon pedagógusok ellen, akik nem tartják be ezt az utasítást. Szlovákia iskolaügyi minisztériuma — az ismételt kérvények ellenére — azóta sem engedélyezett egyetlen iskola-szétválasztást sem, sőt további iskolák összevonását kezdeményezte, valamint törvényjavaslattal próbálkozott a nemzeti kisebbségek nyelvének visszaszorítására a kisebbségek iskoláiban — ez utóbbi azonban nem sikerült. Ezzel egyidőben a szlovák iskolaügyi minisztériumban megszüntették a kisebbségek iskoláit gondozó szakosztályt. - A kisebbségek nyelvi diszkriminálása. A Szlovák Nemzeti Tanács Pozsonyban 1990. október 25-én a szlovák nacionalista politikai erők javaslatára az összes kormánypárt támogatásával nyelvtörvényt fogadott el, amely a kommunista időszakhoz képest lényegesen korlátozza a nemzeti kisebbségek anyanyelvének használatát és amely alapján a nemzeti kisebbségek által lakott területeken akadályozzák, illetve tiltják a kétnyelvű feliratok elhelyezését, a községek nevének kétnyelvű megjelölését, az állami hivatalok, sőt a római katolikus egyház részéről végzett szertartásoknak (keresztelő, névadás, házasságkötés, temetés) a kisebbség nyelvén való bonyolítását stb. A törvény ráadásul előírja, hogy az állami hivatalnokok a szlovák nemzetiségű ügyfelet kizárólag csak szlovákul szólíthatják meg. Ezzel prejudikálva azt, hogy a jövőben esetleg várható a nem szlovák személyeknek, tehát a kisebbségeknek a kötelező megjelölése, mondjuk egy messziről felismerhető élénk színű jelvénnyel. A Cseh Köztársaság területén ugyan nem szabályozza törvény a nyelvhasználatot, de a kisebbségek anyanyelvének a használata nincs biztosítva és növekvő a velük szemben megnyilvánuló nyelvi türelmetlenség. - Jogfosztó törvény az emberi jogokról. A Szövetségi Gyűlés Prágában 1991. január 9-én elfogadta a szabadságjogokról és alapvető jogokról szóló alkotmánytörvényt. A törvény két cikkelye határozza meg a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait. E meghatározás azonban nem veszi figyelembe a helsinki folyamatban elért eredményeket, a koppenhágai „emberi dimenziók" konferenciáján elfogadott elveket, az Európa Tanács 1990. október 1-jén hozott 1134-es ajánlását. Ugyanakkor hatályon kívül helyezi az 1968ban elfogadott 144-es nemzetiségi alkotmánytörvény lényegi cikkelyeit és ezekhez viszonyítva szűkebben fogalmazza meg a kisebbségek jogait. A nemzeti kisebbségek tíz parlamenti képviselője tiltakozásul a jogok szűkítése ellen a törvény szavazásakor elhagyta a Szövetségi Gyűlés üléstermét. - Jogi és gazdasági diszkriminálás. A Szövetségi Gyűlés az 1991-es tavaszi ülésszakán három olyan rehabilitációs jellegű törvényt fogadott el, amely az elmúlt 40 éves időszakban esett anyagi sérelmeket hivatott mérsékelni. A nemzeti kisebbségek szempontjából a kárpótlási törvény és a földtörvény kifogásolható, mert nem terjed ki az 1945 és 1948 közötti időszakra, amikor kizárólag a nemzetiségi szempontok alapján elsősorban a német és a magyar lakosságot érték jogi és anyagi sérelmek a lengyel kisebt zsidókat, akik n nemzetiségűnek A törvényhozók; is kategorikusa 1945-1948 köze utólagos mérsél ságtalanul üldözi bilitálását. A földi ben felújította a> gi diszkriminál alapon elkobzc ugyan a magy maztatja (a ner kriminált többi nem!), de egy Tanács által h ber 17-én ke Eszerint csup. adható vr*iza nek (külörioöz telek teljesítő? földtörvény a mélynek visí nagyságát m dasági földi meg. Parlam désére a sz< válaszolta, hc krimináló tön zeti kisebbsó diszkrimináci nyeínek enyl e törvény utó Ezért az ser met, magyar visszakapja pított társad; ményeinek ? vagyonát. - Diszkrim mány tervezi előkészítése nak ellentrm zett: polgári vet követő Csehszlovál litikai pártok politikai páii elvű alkotm ben. Tehát í Csehszlovál hek és a S2 maradjon. E rendű államj a nemzeti kii mány előkés szát azonbar ték. Ma m >r i forog kockán vák alkotmár vák alkotmán rólag a nemzi vákia legyen állama, és ne egyenjogú álle zája. - Idegeng\ gyobb megszai ruárjától a mai és más szlovák vák nacionalisl nak, amelyeker zsidóellenes jel nak, éltetik An katolikus papot vák Hitlernek t gasztalják a rr idején létezett 1 mot, annak elr —, akit a világh bűnei miatt ha geztek. A mai hogy e háború római katoliku 1990 júliusábar nacionalista és ken Szlovákiái való átalakításé zárólagossá v cseh-szlovi > á szüntetését stb magyar-, csehlenes feliratok temetőket dúln ók egyre szerv