Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-15 / 242. szám, kedd

7 DOKUMENTUM - VÉLEMÉNYEK ÚJ szól 1991. OKTÓBER 15. OZGÄLOM IMA valamint részben éget, illetve azon net vagy magyar állották magukat. >me és a kormány elutasította az esett sérelmek ásét és az igazt személyek reharvény pedig rész>rábbi nemzetisé. A nemzetiségi öldek egy részét iknak visszaszártisége miatt diszntett személynek Szlovák Nemzeti tt, 1948. novemendelet alapján. 50 ha földterület ogr^ult személyszWriminatív feltérán), noha az új bi jogosult szeIható földterület 50 ha mezőgaztben állapította épviselőink kérgi kormány azt m tervezi a diszkel sújtott nemlabilitálását és a igi következméjóvátételét, sem atálytalanítását. itó, hogy a néigyel kisebbség fakozásból alakulturális intézáltal elkobzott 'emek az alkot\z új alkotmány in két, egymás;mlélet keletkedig nemzeti elánya legyen-e , szlovákiai po; a csehországi észe a nemzeti ogatta kezdetépzelést, hogy ibra is a „cseközös állama" ételten másod (ká fokoznák le :jeket. Az alkotek ezt a szakajmények túlléprr.zövetség léte j| az önálló szlogadása. A szloszítésében kizáuralkodik: Szloovákok nemzeti Szlovákiát lakó Igárok közös haet. Kisebb-naiokkal 1990 febDig Pozsonyban 'árosokban szloüntetések zajlaeh-, magyar- és /akat hangoztatHlinka szlovák i 1936-ban szlozte magát, madik világháború zta szlovák állat — Jozef Tisót rú után háborús ítéltek és kivé/zetre jellemző, nős emlékére a gyház püspöke lát leplezett le. A niszta tüntetésenemzetállammá izlovák nyelv kinyilvánítását, a > 'ivetség megetelik. A falakon dó- és cigányelnek meg, zsidóil. Ezek az akciíbb keretet kapnak, melyekben ma már részt vesz a szlovák parlamenti pártok több képviselője is. A helyzetre nézve a legjellemzőbb az, hogy a faj-, nemzet- és idegengyűlöletet szító személyek és szervezetek ellen az igazságügyi szervek nem lépnek fel és nem alkalmazzák velük szemben az érvényes törvényeket. - A magyarok kitelepítésének óhaja. 1990 októberében és 1991 májusában közvélemény-kutatást végzett a pozsonyi Komenský Egyetem Társadalomelemző Intézete (Ústav pre sociálnu analýzu). A felmérésből kiderül, hogy 1990 októberében a Szlovák Köztársaságban csupán szlovákok által lakott területeken megkérdezett szlovákok 56 százaléka kívánta kitelepíteni a magyar kisebbséget Csehszlovákiából. Azon a területen, ahol a szlovákok a magyarokkal vegyesen élnek a megkérdezett szlovákoknak csak a 16 százaléka kívánta ugyanezt. A felmérésből kiderül az is, hogy 1991 májusában némileg csökkent a magyarokat kitelepíteni óhajtó szlovákok aránya. Az intoleráns szlovákok zöme azon pártok támogatói közé tartozik, amelyek az önálló Szlovákia kivívását tűzték ki célul. De még a legliberálisabb szlovák pártok (Nyilvánosság az Erőszak Ellen, Demokrata Párt) híveinek is a több mint 20 százaléka a magyarok kitelepítését követeli. Ezért érthető, hogy a magyar, de a többi kisebbség is a szövetségi állam fenntartását kívánja. A szövetségi állam megtartásának az óhaja a nemzeti és az etnikai kisebbségek körében azonos okokra vezethető vissza a Cseh Köztársaság területén is. A nemzeti kisebbségek és a zsidók is attól tartanak, hogy Csehszlovákia kettészakadásával a nacionalista és intoleráns politikai erők kerülnének hatalomra. Ezt a félelmet támasztja alá a Szlovák Nemzeti Párt egyik parlamenti képviselőjének (Ján Slota, Zsolna polgármestere) 1991. szeptember 18-án a Národná obroda című szlovák napilapban tett nyilatkozata. Véleménye szerint rövidesen megalakul az önálló szlovák állam, és mindazok, akik ezt ellenzik, a szlovák nemzet árulóiként lesznek elítélve. A VÁLTOZÁS LEHETŐSÉGEI; - Tanulság. A nemzeti kisebbségek sajátos helyzetének javítását és az elnyomási tendenciák megszüntetését nem tette lehetővé az egypárti hatalom bukása sem. Ennek egyik oka, hogy 1918 óta folyamatosan etatista és nemzetállami elképzelések vannak túlsúlyban Csehszlovákiában. Emiatt a parlamenti demokrácia keretei között is az etatista és a nemzeti-, valamint a szociál-kollektivista többség leszavazza a nemzeti kisebbségek javaslatait, valamint demokrata és liberális támogatóit. így a kisebbségek elnyomása a demokrácia klasszikus eszközeivel legalizálható. A helyi önkormányzatok szűk jogi keretei és szűkös anyagi lehetőségei ezt nem tudják ellensúlyozni. Egy átfogó rendezés hiányában az önkormányzatok mai helyzete a parciális manipulálhatóságra ad lehetőséget. Ez utóbbit csak kihangsúlyozza, hogy az ország adminisztratív területi felosztása kezdettől fogva a kisebbségek elnyomására és egységes lakóterületének a megosztására irányult. - A kisebbségek életképessége. A nemzeti kisebbségek létszámát Csehszlovákiában csökkentették az őket több mint hetven éve sújtó elnyomás különböző formái. Ennek ellenére a kommunista rendszer bukása után a nemzeti kisebbségek a parlamenti és a helyhatósági választásokon, valamint a politikai életben való részvételük alapján megítélve, megőrizték életképességüket. Hiszen az Együttélés Politikai Mozgalomnak és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomnak 13-13 parlamenti képviselője van (összesen 26), ami több mint a fele a képviselői mandátumot szerzett nemzeti kisebbségieknek. Az Együttélésnek pedig 110 polgármestere és csaknem 2500 helyi önkormányzati képviselője van. Ennek kapcsán azonban azt is el kell mondani, hogy a kisebbségek helyzetében az egyetlen pozitívumot a választások jelentették. Egyéb tekintetben csak romlott a helyzetük. - A magyar kisebbség és az Együttélés Politikai Mozgalom a parlamenti demokrácia híve. A korábban említett közvélemény-kutatás szerint megbizonyosodhattunk arról, hogy a Szlovákiában működő politikai pártok közül a különböző nemzeti kisebbségeket, de fóleg a magyarokat és lengyeleket, valamint részben az ukránokat, illetve ruténeket és a németeket is tömörítő Együttélés Politikai Mozgalom (Coexistentia) a legliberálisabb politikai szervezet, amely leginkább támogatja a politikai és a gazdasági rendszerváltást. Továbbá az is kiderült a felmérésekből, hogy Szlovákiában a magyarok a legtoleránsabbak és a parlamenti demokrácia legodaadóbb hívei. A felmérésnek ezt az állítását alátámasztja az Együttélés Politikai Mozgalom programja is, valamint parlamenti képviselőinek részvétele a gazdasági és a politikai rendszerváltást támogató törvényjavaslatok körüli munkában. - A változás lehetőségei. A második világháború után eltelt korszakban — a felsorolt negatívumok ellenére — először vannak kialakulóban a nemzeti kisebbségek helyzetének javulását elősegítő lehetőségek. Ennek legfontosabb jeleit a kisebbségek politikai életének megerősödése, a parlamenti demokrácia erőteljes támogatása, az önkormányzatokban való erőteljes részvételük és a gazdasági rendszerváltás, a privatizálás követelése és a vállalkozási kedvük mutatja. Erre építve lehetne egy átfogó rendezéssel állandósítani a kisebbségek helyzetének javulását elősegítő jelenségeket. Enélkül ugyanis a pozitív tendenciák visszafordulhatnak és növelhetik a kisebbségek körében a konfliktusokhoz vezető feszültségeket. A KISEBBSÉGEK HELYZETÉNEK JAVÍTÁSA: - Első lépésként be kell építeni az alkotmány révén a jogrendbe mindazokat az elveket, amelyeket a helsinki folyamatban elfogadtak az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleten részt vevő országok. Erre kitűnő alkalom az új alkotmány előkészítése. Az alkotmányelőkészítő folyamatban létre kell hozni a kisebbségek társadalmi és parlamenti képviselőinek, valamint szakembereinek alkotmányozó bizottságát — amint ezt javasoltuk Kroméŕížben a parlamenti pártok képviselőinek alkotmányeló'készítő ülésén. Ezen alkotmányozó bizottság munkájának az eredménye lehetne az új alkotmánynak a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló önálló fejezete. - Alapvető elvek. Az új alkotmányban megfogalmazott elvek alapján olyan jogbiztonságot kellene teremteni a kisebbségeknek, hogy biztosítva legyen identitásuk, kultúrájuk, anyanyelvük megőrzésének feltétele; részt vehessenek az őket érintő ügyek intézésében a törvényhozói, végrehajtói és önkormányzati szervekben; saját ügyeikben, valamint kultúrájuk, iskolaügyük irányításában önigazgatók lehessenek és biztosítva legyen számukra olyan területi igazgatási rendszer kialakításának a lehetősége, amelyen belül megvalósíthatók jogaik. - Kulturális és területi önigazgatás (autonómia). Csehszlovákiában a nemzeti és etnikai kisebbségek egy része szórványban él, egy része (zöme) pedig egységes településrendszerben lakik. Ezért a nemzeti és az etnikai kisebbségek helyzetének megoldása a kulturális és a regionális (területi) autonómiák bevezetésével segíthető elő. A kulturális autonómia által lehetővé válna a szórványban élő kisebbségek identitásának, kultúrájának és nyelvének ápolása, iskoláinak sajátos szükségletei szerinti irányítása. A tömbben élő kisebbségek számára a területi autonómia teremtené meg a teljes önkormányzat lehetőségét, melyen belül a többségi nemzet ott élő részével is szabályozott együtt élést alakíthatna ki. A területi autonómia mellett szólnak azok a tények, amelyekre — a magyarokra vonatkozóan — a Komenský Egye tem Társadalomelemző Intézetének a felmérése is felhívta a figyelmet. Ez a felmérés bizonyította, hogy a magyar kisebbség politikai kultúrája a szlovákokétól eltérő (fejlettebb), a parlamentáris demokrácia megbízható támogatói (képviselőinek zöme a parlamentben a konstruktív oppozíció szerepét tölti be), erőtel jesebben támogatja a politikai és a gazdasági rendszerváltást, tolerán sabb, mint a szlovákok túlnyomó többsége. Az azonos régióban együtt élő szlovákok és magyarok viszonya jó, míg az ezen a területen kívül élő szlovákok intoleránsak a magyarokkal szemben, kitelepítésüket óhajtják, anyanyelvük használatának korlátozását követelik stb. A magyarellenes tüntetéseket és a diszkrimináló nyelvtörvényt is a nemzetiségileg vegyes területen kívül élő szlovákok kezdeményezték. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a megállapítások nem csupán magyar-szlovák viszonylatban érvényesek. Hasonló jelekkel találkozhatunk egész Csehszlovákiában a nemzetiségileg vegyesen lakott területeken. A területi autonómia — amellett, hogy a jogok kiteljesedésének és érvényesülésének a feltételeit biztosítaná — védelmezné is a kisebbségeket a többségi nemzet agresszív nacionalizmusával szemben, valamint megteremtené a jogi és közigazgatási feltételeit a különböző nemzetiségűek együttélésének. - Kelet- és közép-európai konferencia. Ebben a térségben napjainkban nem csupán politikai és gazdasági rendszerváltás zajlik, hanem átalakulóban, illetve felbomlóban van a korábbi államalakulatok egy része. Elsősorban Jugoszlávia, majd Csehszlovákia, illetve folyamatban van a Szovjetunió nyugati és délnyugati peremének a szétesése. Ezek a politikai jelenségek képlékennyé teszik a politikai helyzetet a térségben és a folyamat előrehaladásával megkérdőjelezik az eddigi nemzetközi-jogi egyezmények és vállalások hatályát, valamint arra figyelmeztetnek, hogy a térségre vonatkozóan ki kell dolgozni egy új biztonsági, együttműködési és kölcsönös garanciarendszert. Ebben a politikai átalakulási folyamatban döntő hangsúlyt kapnak a nemzeti és nemzethatalmi szempontok, ezért félelmeink vannak a nemzeti kisebbségek jövőjével kapcsolatban. Emiatt is tartjuk fontosnak, hogy létrejöjjön a térség nyugodt átalakulását politikailag szabályozó és jövőbeli békéjét előkészítő állandó konferencia, amelynek példaadó kiinduló pontja az ez év februárjában megrendezett visegrádi hármastalálkozó. Az állandó békekonferenciát természetszerűleg ki kellene terjeszteni az egész térségre, ezért nem csupán más országok, illetve nemzetek képviselőit kellene ide meghívni, hanem a nemzeti kisebbségek képviselőit is. Memorandumunkat ezért különös figyelmébe ajánljuk a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság, a Magyar Köztársaság és a Lengyel Köztársaság elnökének, valamint kormányának és törvényhozásának, továbbá a térségünkkel határos államok elnökeinek, az Európa Tanács tagjainak és a helsinki folyamatban részt vevő országok kormányainak. Érsekkéty (Kvetná), 1991. október 5-én. EGYÜTT & KÜLÖN SZENASI MARIA, egészségügyi nővér, Komárom: Erős gazdaságra van szükségünk, csak így válthatók valóra a lassan két évvel ezelőtt megfogalmazott „álmaink". Jó volna, ha ezt tudatosítaná mindenki. Fent és lent egyaránt. Ennek ellenére, sajnos, ma már nem valószínű, hogy politikusaink megegyeznek. A lakosság véleménye a döntő, legyen hát népszavazás. Hiszem, hogy a józanul gondolkodók kerekednek felül. Az itt élő magyarság nagyszámú kisebbség — jogokkal, kötelességekkel, mint bárki ebben az országban. Komáromban egy maroknyi csapat „magyar elnyomásról" beszél, de ezek az emberek nem veszik észre, hogy még az itt élő szlovákok is elzárkóznak az efféle hőzöngéstől. Tarthatatlannak vélem, hogy a szlovákiai magyarságnak szinte minduntalan a védekezésre kell fordítania az erejét abban az országban, amely a hazánk, az otthonunk. KÖTELES LÁSZLÓ technikus, Szepsi: Szerintem Szlovákia az egyre magasabb szintű önállóság felé halad. Jelenleg még a szövetségi állam keretén belül. A nemzeti irányzatú ellenzéki pártok viszont hosszú távon az önálló Szlovákia kikiáltását szorgalmazzák. Ha decemberig sikerül megejteni a népszavazást, a többség — a kérdés feltevésétől függően — a közös köztársaságot fogja támogatni. Ha népszavazásra kerül sor, magyarságunk, köztük én is, arra a demokratikus, közös köztársaságra szavazna, amelyben egyenlő jogú és kötelességű állampolgárként élhetne. SZKUKALEK LÁSZLÓ, polgármester, Nemesócsa: Csehszlovákiában, ha országunk fejlődni akar, érvényre kell juttatni a nemzetközi törvényeket. Ha a „nagypolitika" magára hagyja az országot, Szlovákia rossz irányt vehet. Jugoszlávia az intő példa! Elodázhatatlan feladat a kisebbségi problémák megoldása, de csakis a nemzetközi „játékszabályok" megtartása mellett. Szerintem szükség van a népszavazásra. A jövőben, véleményem szerint, így vagy úgy, de a magyarságnak kulturális autonómiát kell adni. A valódi megoldás a területi autonómia volna, amely a kezdeti ellenszenv ellenére, szerintem, csökkentené a szlovák-magyar ellentétet. Az ellentéteket köztudottan nem a kisemberek szítják. Nálunk senki sem firtatja, hogy a 2800 lakosból háromszázan szlováknak vallották magukat. Egy fejlődni akaró közösséget alkotunk. Nekünk, itt élő magyaroknak tudnunk kell, mire van szükségünk, és a liberális gondolkodásmód keretein belül ragaszkodnunk kell jogainkhoz. SZŐCS KLÁRA háztartásbeli, Deáki: Ha itt önálló Szlovákia lesz, az nem lesz jó se nekünk, magyaroknak, se a szlovákoknak. Amennyire én meg tudom ítélni, ezt a szlovákok többsége sem akarja. Eddig jól megvoltunk egymás mellett, de vannak, akiknek ez nem tetszik. Szerintem legyen népszavazás, az majd megmutatja, mit is akar a nép. Az biztos, hogy én a közös államra szavaznék. BOROSOVICS ERZSÉBET postafőnök, Rimaszombat: Az önállósulási törekvésekkel Szlovákia csak megnehezíti amúgy sem stabil gazdasági helyzetét. A népszavazás csak egy szükséges rossz lesz. Érzésem szerint nem adna reális képet, de legalább elcsitulhatnának a szócsaták, véget érhetnének az egymásra mutogatások. Az itteni magyarság helyzetéről röviden csak ennyit: sokszor az az érzésem, rólunk, de nélkülünk döntenek. Egyesek politikai karriert akarnak elérni, érdemeket hajhásznak, pedig egyetértésre, összefogásra, közös platformra lenne szükség. CZAKÓ ISTVÁN mérnök, magánvállalkozó, Gömörújfalu: Szlovákia gazdasági nehézségeit csak fokozzák a jelenlegi politikai reprezentáció egyes képviselőinek leegyszerűsített és sokszor nacionalista töltetű elképzelései. Hosszú távon ez biztosan megbosszulja magát. Én ezért nem bízom az életszínvonal emelkedésében. A népszavazás szerintem elkerülhetetlen, már csak azért is, mert a politikai erőviszonyok időközben megváltoztak és az ország amúgy sem válhat ügyeskedő politikusok prédájává. A magyarság jövőjét az egységben, egy szabad, közös európai szellemiség megteremtésében látom. KOPÓCS TIBOR festőművész: Nem jó jel, hogy a nacionalista elemek verik a mellüket, tele vannak indulatokkal, túlfűtött jelszavakat kiabálnak. Világos, hogy ez nem vezet jó felé. Én ettől félek. A népszavazás korrektséget adna az ügynek, és meggyőződésem, hogy a végeredmény az lenne; a két ország maradjon együtt. A mi jövőnket is csak ebben a közös államban tudom elképzelni, csak így látom biztosítékát — legalábbis remélem —, hogy a jogainkat alkotmányos módon meg tudnánk szerezni. Azokat a jogokat, amelyek megilletnek bennünket. TÓTH SÁNDOR, a Rozsnyói Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatója: Nehéz egyértelmű választ adni, de azt azért remélem, hogy felülkerekedik a józan ész és nem sodródunk teljesen a balkáni állapotok felé. A szövetségi köztársaság megtartása számunkra létérdek, s én a népszavazásban bízom, mint ahogy abban is, hogy az új alkotmányban a nemzeti kisebbségek számára az eddiginél tőbb jogot adnak. A jövőnk attól is függ majd, hogy bátran merjük-e vállalni a nemzeti identitásunkat, nyelvünket, kultúránkat, szülőföldünkhöz való kötődésünket. LŐRINCZ ZOLTÁN, kassai nyugdíjas: Szlovákiának a jelen helyzetben nincs nagy esélye a teljes elszakadáshoz. Ezt több nemzetközi szerződés és az érvényben lévő alkotmány is akadályozza. Ha lesz is népszavazás ebben a kérdésben, szerintem a józan ész fog győzni, és Csehszlovákia egysége megmarad. Ha pedig ebben a szövetségi államban olyan kollektív jogokat fognak biztosítani a nemzeti kisebbségek és etnikumok számára, ami európai mércével mérhető, akkor az itteni magyarságunk jövőjét sem féltem. Méry Gábor felvételei