Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-15 / 242. szám, kedd

APROPÓ AZ ÖNRENDELKEZÉSI JOG NE LEGYEN TABU Szlovákiában valamennyien otthon vagyunk - ezzel a címmel jelent meg a Národná obroda tegnapi számában Igor Cibulá­nak, a kormánylap cikkírójának jegyzete, amely a kisebbségek jogainak kérdéskörével foglalko­zik. Míg a jövőt rajzolgató párbe­szédekben többnyire a szlovák -cseh viszonyt taglalják, írja a szerző, a vulgáris jelszavakat kiabáló pártok figyelmen kívül hagyják a tényt, hogy a Szlová­kia lakosainak több mint tíz szá­zalékát alkotó magyarok méltán tekintenek bizalmatlanul a jövő­be. Cibula idézi Zászlós Gábort, aki szerint éppen azok az erők törekednek Szlovákia önállósá­gára, amelyek nem beszélnek a kisebbségi jogok biztosításá­ról, valamint Dobos Lászlót, aki szerint a cseh és szlovák pártok egyikének sincs méltányos el­képzelése a kisebbségek jogait illetően. Ideje lenne már arról is szót ejteni, írja a szerző, hogy a ma­gyarok, csehek, ruszinok, néme­tek és ukránok Szlovákiában az otthonukban élnek, s ezért nekik is van némi beleszólási joguk az államjogi elrendezésbe. Magya­rán: joggal törekednek az önren­delkezésre, mint a csehszlovák államban élésük jogi alapjára. Diszkrimináció helyett tehát in­kább a tabuként kezelt témával kellene foglalkozni, írja Igor Ci­bula, ehhez azonban, kölcsönös nyitottságra lenne szükség. A Národná obrodában megje­lent írás két aspektusból is el­gondolkoztató. Először azért, mert a jónevű újságíró problé­mafölvetése elég világos, éppen akkor, amikor a hazai politikai palettán szinte kizárólagosan a két államalkotó nemzet folytat politikai párbeszédet Csehszlo­vákia jövőjéről. A téma termé­szetesen nem újkeletü, hisz Székelyföld és a Vajdaság auto­nómiája már ,, elhangzott'', s csak idő kérdése, hogy a sze­paratista törekvések fölerősödé­sével. illetve a kizárólagos nem­zeti jogok árnyékában meg kell fogalmazódnia a szlovákiai ma­gyarság önrendelkezési elkép­zeléseinek is. Igor Cibula tehát nem ,.démonokkal" viaskodik, amikor erről szót ejt, hanem megfogalmazza azt, ami úgyis megfogalmazódik előbb-utóbb, ha a szükség úgy kívánja. A másik dolog számunkra, ki­sebbségben élő ín agyarok szá­mára tanulságos: politikai moz­galmainknak rá kell ébredniük, hogy a jelenlegi,,felforrósodott" belpolitikai helyzetben világos beszédre van szükség, mert a választópolgároknak nem elég a kabinetpohtika tálalása. A mini­mális politikai program és a ku­lisszák mögötti manőverezések éppúgy elkedvetlenítik, mint ahogyan valószínűleg az sem elégíti ki a jogállamról alkotott elképzeléseiket, hogy Mečiar mozgalma esetleges választási győzelme esetén kormányalakí­tási együttműködést kínált fel az Együttélésnek. A kivárás, a ta­buk dédelgetése sem a többségi nemzetnek, sem a kisebbségnek nem jelenti, nem jelentheti a jár­ható utat. (kövi) HIBAIGAZÍTÁS Lapunk tegnapi számának elsó oldalán a Keressük a jövő század megoldásait című interjúból - amely Kosáry Domokos­sal. a Magyar Tudományos Akadémia elnökével készült - tördelés közben ki­maradt egy mondat. A harmadik kérdésre adott válasz helyesen igy hang­zik: - A szépirodalomnak, a művészetnek természetesen megvannak a maga saját műfaji játékszabályai Ezekbe a történész nem szólhat bele. A határt ott vonhatja meg, hogy a szépirodalom - a szeletektől függetlenül - nem próbálja a nagy törté­neti folyamatok lényegét módosítani. A publicisztikánál már nagyobb a műfajok keveredésének és így annak veszélye is, hogy egyes politikai irányzatok a múlt egyes elemeit saját céljaik érdekében próbálják felhasználni. Elnézést kérünk. A SZABADELVÚSÉG JEGYÉBEN AZ FMK KÜLDÖTTSÉGE A MDF LIBERÁLIS FÓRUMÁN Szombaton és vasárnap Miskolcon tartotta alakuló ülését a Magyar Demokrata Fórum liberális irányzata. A kétnapos tanácskozáson vendégként részt vett a Független Magyar Kezdeményezés küldöttsége is: Tóth Károly főtitkár, Molnár Miriam, az FMK Külügyi Tanácsának a tagja, valamint Tóth Lajos választmányi tag. Az MDF tagsága körében már régóta megfogalmazódott az az igény, hogy a konzervatív liberális elveket vallók közös platformot alakítsanak ki a párt keretein belül. Az FMK és az MDF bővülő kapcsolatairól ta­núskodik, hogy az FMK küldött­ségét meghívták a tanácsko­zásra. Tóth Károly hazaérkezésük után elmondta, hogy az FMK nagyra értékeli az MDF-en belül a konzervatív szabadelvű irány­zat zászlóbontását. Olyan gaz­dag együttműködési lehetősé­get nyújt a Fórum létrejötte, amellyel az FMK-nak a jövőben élnie kell. Küldöttségünk szom­baton részt vett azon a fogadá­son, melyet Antall József kor­mányfő és Szabad György, a Magyar Országgyűlés elnöke adott a megyei vezetők és a kül­földi vendégek számára. Nagy öröm volt számunkra, hogy az FMK-t ezen a fórumon külön üdvözölték. Megbeszéléseink során annak a reményünknek adtunk hangot, hogy a közép­európai pártok többsége magá­évá teszi a liberális minimumot és ez megteremtheti együttmű­ködésük alapját. Nekünk ki­sebbségi magyaroknak ez lét­kérdésünk. (FS) A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 5141/91 Halász József, 1901. IX. 18., meghalt, Bese (Szanborg) 5198/91 Humai Béla, 1920. IV. 17., meghalt, Szögyén (Kijev) 5095/91 Hakszer Imre, 1927. I. 24., Jóka (Dnyepropetrovszk) 5073/91 Hakszer István, 1915. V. 4., meghalt, Tallós (Vorosilovgrád) 5015/91 Horváth Károly, 1908. X. 28., Nána (Kijev) 5014/91 Húšťava Jozef, 1914. VI. 8., Opat. Nová Ves (Ural) 5012/91 Halász László, 1923. XII. 7., Somodi (Kaukaz) 5767/91 Hencz János, 1910. XII. 27., meghalt, Hetény (Ural) 5766/91 Hencz János, 1911. VIII. 9., meghalt, Hetény (Buharajka) 5720/91 Hornyák András, 1919. 10. 22., Szécsénke (Novisahta) 5614/91 Hromy Július, 1922. 12. 28., meghalt, nyitra (Dombasz) 5693/91 Hanyus István, 1924. 10. 19., Ajnácskő (Krasznodarszk) 5666/91 Horváth József, 1925. 5. 28., Lelesz meghalt a SZU-ban (Orel) 5665/91 Horňan Pavel, 1914. 8. 8., Panické Dravce (Ivanov) 5592/91 Hergesi Alajos, 1925. 6. 21., Szene (Nyikolajevszk) 5591/91 Hladon Ján, 1910. 10. 3., Gice (Szevasztopolszk) 5572/91 Hočák František, 1920. 12. 7., Horné Túrovce (Novisahta) 5487/91 Hrabovský Štefan, 1921. 4. 1., Jasová (Darlica) 5407/91 Demeter Sándor, 1904. 7. 11., Nagygéres, meghalt a SZU-ban (Dombasz) 5286/91 Hudák György, 1919. 9. 30., meghalt, Stretavka (Kaukaz) 6160/91 Horváth Vince, 1910. 6. 20., Diószeg, meghalt a SZU-ban (Mar­sanszk) 5408/91 Hubert Jozef, 1921. 5. 7., meghalt, Sliač (Sztálingrád) 6063/91 Hajmási József, 1915. 3. 15., meghalt, Udvard (Kijev) (Folytatjuk) Érdemes-e vajon szerencsét próbálni? - Mennyibe kerül ez a kis piros szív? - kérdezi egy fiatal anyuka, akinek kezét reménykedve szoron­gatja talán ötéves kislánya. -Harmincöt korona - hangzik a válasz. - Nem túl drága? - néz megle­petten az árusra a fiatalasszony, miközben már a pénztárcájában ko­torászik. - Ezt kérem, nem lehet kilyukasz­tani! - így az ifjú kereskedő, s már nyújtja is az „elpusztíthatatlan" lufit a kislánynak, akinek leírhatatlan az öröme. Én azért nem sok gyereket láttam amerikai lufival szaladgálni a vásárban. Sőt, még csehszlovák­kal sem. Úgy tűnt, vásárfiával az idén már a gyerekeket sem kényez­tették el. És a felnőttek is inkább csak a szemüket legeltették... - Van itt minden, amit csak kiván­ahonnan az ínycsiklandó illatok szállnak. Itt nem is áll ellen senki a csábításnak. Az asztalok körül kicsik és nagyok, fiatalok és koro­sabbak falatoznak, kortyolgatnak; még a nyakukba csorgó esőtől sem megy el az étvágyuk. Nem úgy azoknak, akik a Duna Szálló étter­mében szeretnék elfogyasztani ebédjüket. A piszoktól szürke terítő, a csikkekkel teli hamutartó láttára sokan inkább beállnak a büfék előtt kígyózó sorokba. Ott, ahol már gyérül a tömeg, körhinta, céllövölde, hullámvasút várja a szórakozni vágyókat. Csak éppen szórakozni vágyó nem akad sok ebben a városban. A tulajdonos­nő unott arccal könyököl a lövölde pultján, nem akad senki, aki ki akar­ná próbálni „céllövő" tudományát. A körhintás is hiába kiabálja rekedt­I l/^lX/ mon diá k' Párkányban UUV valaha országos hírű vásárokat tartottak. Simon és Júda napjára az egész monarchiából ide­sereglettek az árusok, a kis- és nagykereskedők, no meg a mutatvá­nyosok. De hol van már a tavalyi hó! A régi, nagy hírű vásárnak már csak a neve maradt fenn, az is jócskán megkopott az utóbbi néhány évti­zedben. Bár azt ígérték, az idei vá­sár más lesz, hogy megújulóban van a hagyomány. Erre a megújulásra lettem volna kíváncsi, s velem együtt bizonyára még sok ezren, akik ezen az októberi hétvégén Párkányba lá­togattak. Szemerkélő esőben érkeztünk meg „a tett színhelyére". A főtéren és a környező utcákban egymást érték a sátrak és a napernyők. Az egyre sűrűsödő tömegben olykor szabályszerű közelharcot kellett vív­ni, ha valaki alaposan meg akarta nézni a kínálatot. Persze, a szemfü­lesebb árus azonnal le is csapott a kíváncsi nézelödőre. - Mit adhatok, kedves hölgyem? - és már vette is sorra a portékáját. - Nézze ezt a pulóvert, a legdivato­sabb az egész vásárban... Vagy farmert tetszik? Senki másnál nem kap olyat, mint nálam. Válogasson csak bátran! Hogy még meggondol­ja? Ahogy tetszik, én biztos vagyok benne, hogy visszajön hozzám! - s már egy másik érdeklődőnek dicséri „import és garantáltan jó mi­nőségű" áruját. A szemfüles úrral ellentétben szomszédja alig egy-két szót intéz az asztalánál meg-megál­lókhoz. A fiatal, sötét bőrű fiatalem­ber csak legyint, mikor a bevétel felöl kérdezem: „Hiába minden, nincs az embereknek pénzük." El­mondja még, hogy a másfél nap alatt mindössze három pulóvert si­került eladnia. Szó ami szó, elég drágának is tűnnek a 400-500 koro­nás pulóverek, de hogy olcsóbban adja,.az szóba se jöhet. Mit mondjak, elég fura egy vásár az, ahol már alkudni sem lehet. Igaz, nem is igen próbálkozik senki. Hi­MÁR VÁSÁRFIÁT SEM VESZÜNK?... szen még vásárló is alig akad. Talán ezért olyan kedvetlen jó néhány árus. Mint például az a lány is, aki 14 ezer koronáért próbál elsütni egy Samsung márkájú színes tévét. Ta­lán ő is tudja, hogy reménytelen. Néhány méterrel távolabb egy ti­zenéves srác amerikai léggömböket árul. Gyönyörűek, színesek - és méregdrágák. Sok gyerkőc vet vá­gyódó pillantást rájuk, a szülők háta mögül. hat az ember - bólogat egy falusi nénike. - De hát ma már nagyon meg kell nézni, mire adjuk ki a pénzt. Látja, ezt az ágyhuzatot vettem az unokámnak. Karácsonyra. Mert ,,stafírungot" azért csak kell készí­teni - mondja mosolyogva, miköz­ben már indul is kifelé az emberára­datból. Én is követem, s immár a járdáról figyelem a téren hullámzó tömeget. A legtöbben arrafelé igyekeznek, re a torkát, a hintát újra meg újra üresen indítja el. Ilyen volt hát ez a vásár. Akadt ugyan minden - a kis traktortól a fa­kanálig -, csak éppen az hiányzott, ami a vásárt vásárrá teszi. Elsősor­ban az árujukat hangosan kínálgató vásárosok, s a velük alkudozó ve­vők. Ha majd ők is megjelennek, akkor talán beszélhetünk megújuló hagyományról. De addig... S. F. Sz. Én itt csak náthát kaptam... Milyen vásárfiát vigyek én innen az unokáknak? Méry Gábor felvételei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents