Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-15 / 242. szám, kedd

I 3 HÍREK-VÉLEMÉNYEK 1991. OKTÓBER 15. NÉHÁNY SORBAN PÁSZTOR ISTVÁN: VÉGRE KEZEMBEN VAN A LONDONI LAP MÁSOLATA KULTURÁLIS AUTONÓMIÁT-IGEN! Mint már arról beszámoltunk, az elmúlt héten élénk visszhangot keltett a Szlovák Rádió Rádiožurnál című adásának tudósítása, misze­rint a komáromi polgármester, Pásztor István a The Sunday Telegraph című londoni lapnak adott nyilatkozatában autonóm törekvéseket helyezett kilátásba, sót a magyarországi egyesülést pedzegette, amennyiben a szlovákok radikalizmusa erősödik. A legtöbb szlovák lap foglalkozott az üggyel, mi is megkerestük telefonon Pásztor Istvánt, mondja el, igazak-e a kijelentések, s egyáltalán mi került abba a nyilat­kozatba. Zseljo Zselev bolgár államfő szavaz (ČSTK/EPA felvétel) MEGVÁLTOZTAK AZ ERŐVISZONYOK MÉG VÁRNI KELL A BULGÁRIAI VÁLASZTÁSOK VÉGEREDMÉNYÉRE - Végre kezemben van a londoni lap másolata. Néhány napig eltar­tott, amíg sikerült megszerezni, ugyanis az egész országban nem lehetett rábukkanni. Végül magát a cikk szerzőjét, Francis Harris urat kértem a kérdéses példány beszer­zésére. Nos, a lapban egy körülbelül háromflekknyi tudósítás jelent meg, amely egy kb. háromnegyed órás beszélgetés eredményeként szüle­tett meg. Az írás részben idéz tőlem, részben pedig az újságíró vélemé­nyét, kommentárját hozza. Az idé­zett részekben nincs az inkriminált mondat, tehát azt Harris úr saját véleményeként írta le. Meg kell hogy mondjam, az újságíró végig arról faggatott és arra próbálta rávezetni a beszélgetést, hogy előfordulhat-e nálunk az, ami Jugoszláviában. Kü­lönben végig egyfajta feltételes módban folyt a beszélgetés, vagyis, arról, mi lenne, ha... Különféle alter­natívák hangzottak el, s amit egyér­telműen vállalok, az az a vélemé­nyem, hogy az itt élő magyarság kulturális és iskolaügyi autonómiájá­ra feltétlenül szükség van, ahhoz mi minden körülmények között és min­den áron ragaszkodni fogunk, s eh­hez, ha kell, a környező országok, tehát Európa segítségét kérjük. Ter­A jelenlegi szovjet és az amerikai vezérkari főnök most először talál­kozott vasárnap az osztrák főváros­ban. Vlagyimir Lobov és Colin Po­well az amerikai misszió épületében tanácskozott a legutóbbi szovjet és amerikai atomleszerelési lépésekről, az európai hagyományos fegyveres erőkről, valamint a szovjet reformfo­lyamatokról. A találkozó után Lobov újságírók előtt kijelentette, hogy semmi sem korlátozza a nukleáris arzenálok csökkentését. Powell pe­dig bejelentette, hogy Washington az elkövetkező években 300 ezerről 150 ezer főre csökkenti európai ka­tonáinak a számát. Mint ismeretes, Moszkva már több országból teljes mértékben kivonta csapatait, a né­mészetesen tisztában kell lenni az­zal, mi a kulturális autonómia és a politikai autonómia között a kü­lönbség. Harris úr különben még két helyen erősített kicsit a nyilatkozato­mon, mert én például a jugoszláv párhuzam kapcsán is azt bizonygat­tam, hogy nálunk egyszerűen más történelmi háttere van a fejlődésnek és ezért zárható ki az önállósági törekvések hasonló kifutása. Az igazsághoz tartozik, hogy a The Sunday Telegraphot először a Csehszlovák Sajtóiroda szemléz­te, aztán a Rádiožurnál ismertette, aztán a lapok is adtak hozzá, úgy­hogy mire körbefutott az információ, a nyolc nap alatt már jócskán módo­sultak az „idézetek". Most is az történt, ami olyan sokszor: az embe­rek elítéltek valamit, amit nem volt módjuk megismerni. A magam ré­szére azt a tanulságot vonom le, hogy kénytelen leszek magnóval dolgozni, hiszen a tolmács az egyet­len tanú, aki esetleg részrehajló is lehet. Az újságírókra különben nem orrolok, bárkinek továbbra is szíve­sen a rendelkezésére állok. Tehát mégegyszer: igenis autonómiát, vagyis önigazgatást a kultúrában és az iskolaügyben. (brogyányi) metországi és lengyelországi csa­patkivonás pedig még folyamatban van. Amint az várható is volt, a szovjet vezérkari főnök Bush elnök leszere­lési kezdeményezését jelentős lé­pésként értékelte, ugyanakkor emlé­keztetett Gorbacsov válaszintézke­déseire is. E két kezdeményezés kapcsán azt hangsúlyozta, hogy bi­zonyos technikai kérdéseket még tisztázni kell. Egyébként mind a ketten úgy vél­ték, hogy gyakrabban kell tartani ilyen jellegű megbeszéléseket, ame­lyek elősegítik a kölcsönös jobb megértést. ,,Ami pedig a bizalmat illeti, már nem kételkedünk egymás­ban" -tette hozzá Powell. Még csak előzetes eredmények sincsenek a vasárnapi bolgár parla­menti választásokról. Az eredeti ter­vek szerint 19 órakor kellett volna lepecsételni az urnákat, de több he­lyütt megtörtént, hogy a szavazóhe­lyiségek előtt kígyózó sorok miatt csak éjfélkor vagy még ennél is később ért véget a szavazás. Egyes szófiai jelentések szerint végered­mény csak a hét végére várható. A kommentátorok a részeredmé­nyek helyett csupán becslésekre szorítkoznak. Két, egy bolgár és egy brit felmérés készült. Az elsőt egy bonyolult nevű, a választások tiszta­ságára felügyelő társaság, a mási­kat pedig a Gallup Intézet szófiai fiókja készítette 1300 szavazókör­ben végzett közvélemény-kutatás alapján. A kettő között csupán 1-2 százalékos az eltérés. Ezek szerint váratlanul nagy sikert aratott az el­lenzéki Demokratikus Erök Szövet­ségének (DESZ) radikális szárnya, mivel megszerezhette a voksok 36 George Bush amerikai elnök va­sárnap kijelentette, „alkamas len­ne" egy új amerikai-szovjet csúcs­találkozó az atomfegyverek további korlátozásáról. Bush elnök a Camp David-i rezi­denciája közelében megtartott sajtó­értekezletén jelezte, egy ilyen tár­gyaláson részt vehetnének a szö­vetségi köztársaságok képviselői is. Egyben megállapította, még túl korai lenne meghatározni a találkozó he­lyét és időpontját. Az elnök az amerikai gazdasági helyzettel kapcsolatban sajnálkozá­százalékát is. Második helyre került a tavaly még abszolút győztes Bol­gár Szocialista Párt (a volt KP) 32 százalékkal. A harmadik befutó a Mozgalom a Jogokért és Szabad­ságért nevű tömörülés. Ez lényegé­ben a Bulgáriában élő törökök párt­ja. Rajtuk kívül talán még egy erő­nek, a parasztpártnak van esélye arra, hogy elérje a parlamentbe való bejutáshoz szüksége 4 százalékos határt. Szinte katasztrofális veresé­get szenvedtek azok a centrista pár­tok, amelyek leváltak DESZ-ről. Becslések szerint a liberálisok 4 százaléknál kevesebbre számít­hatnak, és a szociáldemokraták sem állnak jobban. Ha ezek a becslések bejönnek, akkor több mint négy évtized és a tavalyi első szabad választások után a kommunista örökséggel küszködő szocialisták most először vesztik el többségüket a parla­mentben. sát fejezte ki amiatt, hogy sok ameri­kai nem tud munkát találni. Ezzel összefüggésben azonban hangsúlyozta, hogy az amerikai gazdaság most jobb helyzetben van, mint korábban. Az Egyesült Álla­mokban az utóbbi kilenc hónap so­rán az állásnélküliek száma megha­ladta a munkaképes lakosság 6 szá­zalékát. Pénteken Bush elnök meg­vétózta azt a törvényt, amellyel a Kongresszus meg akarta hosz­szabbítani a munkanélküli segélyek fizetésének határidejét. B onn kész átadni az egykori Var­sói Szerződés államainak a volt NDK hadseregének fegyvereit - kö­zölte legújabb számában a Der Spie­gel című hetilap. A német külügy­minisztérium kérésére azonban a fegyverek eladásával, illetve elaján­dékozásával várni kell a jugoszláviai polgárháború befejezéséig. Ez mindenekelőtt Magyarországra vo­natkozik, amely Bonn információi szerint tavasszal fegyvereket szállí­tott Horvátországnak. Budapest MiG 21 -es és 23-as vadászbombázókat szeretne vásárolni, Csehszlovákia és Lengyelország pedig arra kérték Bonnt, hogy ajándékozza oda a szó­ban forgó hadianyagot. N em várhatják a fejlett ipari or­szágok, hogy Latin-Amerika saját lakossága helyzetének romlá­sa árán fizesse vissza óriási külföldi adósságait. Ezt II. János Pál pápa jelentette ki a brazíliai Natalban mondott beszédében. Mint ismere­tes, a Szentatya tíznapos látogatá­son tartózkodik Brazíliában. A pápa egyben figyelmeztette a latin-ameri­kai államokat, törekedniük kellene az általános bizalom felújítására, ésszerűbben kellene irányítaniuk gazdaságukat. S zaddam Husszein iraki elnök vasárnap Bagdadban felszólí­totta az arabokat, kormányaik révén szorgalmazzák az ENSZ által Irak­kal szemben elrendelt szankciók fel­oldását. Az Irakkal szolidáris konfe­rencia jordániai, jemeni és szudáni résztvevői előtt Husszein ugyanak­kor azt állította, hogy Irak akár „húsz évig is képes túlélni az ostromzá­rat". Az öböl-háború befejezése óta mondott egyik legkeményebb hang­vételű beszédében, amelyben min­denekelőtt az Egyesült Államokat támadta, embertelennek, „a gyere­kek, nők és öregek ellen irányuló" lépésnek nevezte a szankciókat. I sztambulban vasárnap három tö­rök szélsőséges meggyilkolta a 74 éves Adnan Ersoz nyugalma­zott tábornokot - közölte az Anatolia hírügynökség. A Milliyet című napi­lap szerint a merényletért a Dev Sol nevű szélsőbaloldali szervezet vál­lalta a felelősséget. Ersoz tábornok szoros kapcsolatban állt azzal a ka­tonai juntával, amely 1990-ben puccsot hajtott végre Törökor­szágban. K im Ir Szen észak-koreai vezető befejezte tíznapos kínai látoga­tását s vasárnap este a dél-kínai Nankingból különvonattal visszatért Phenjanba. A tárgyalásokon a leg­felsőbb kínai vezetők támogatták Kim Ir Szen tervét, hogy a két Korea föderáció formájában egyesüljön. A továbbiakban állítólag azt ajánlot­ták, hogy Észak-Korea nyisson a vi­lág felé gazdaságilag és katonailag, s mondjon le saját nukleáris prog­ramjáról. E gy halálos áldozatot és hat se­besültet követelt az a bomba­merénylet, amelyet a moszkvai Vik­tória kávéházban követtek el a szov­jet és az amerikai hoteliskolák peda­gógusainak találkozója során. A TASZSZ hírügynökség szerint az incidens a kávéház látogatói közötti verekedéssel kezdődött. A bűnösö­ket eddig nem sikerült leleplezni, s az sem világos, hogy a tettesek miért követték el a merényletet. V asárnap az algériai parlament jóváhagyta az új választási tör­vényt, mely szerint a férfiak továbbra is szavazhatnak feleségük helyett, ha felmutatják a házassági levelet. Lényegében csak annyi a változás, hogy a férfi csak egy nő nevében adhatja le voksát. Eddig ugyanis a családfő, mindenekelőtt vidéken, a család összes felnőtt nőtagja he­lyett szavazhatott. A régi választási törvényből a korábbi, 1900 júliusá­ban megtartott választásokon az iszlám fundamentalisták húztak hasznot. Ők ugyanis megtagadják a politikai jogot a nőktől. T okióban vasárnap, a Miss Inter­national versenyen Markéta Sil­ná, 18 éves csehszlovák diáklány foglalhatta el a harmadik helyet. Az idei Miss címet Agnieszka Kotlarska 19 éves lengyel diáklány szerezte meg, s a címmel együtt 2 millió jent (Kb. 10 ezer dollár) kapott kész­pénzben. FORDÍTOTT AT0MPÓKER Végre eljutottunk odáig, hogy leírhatjuk: a nukleáris fegyverkezési verseny végérvényesen a múlté és meg­kezdődött a lázas leszerelési hajsza. Ez nem csupán olcsó szellemeskedés, hiszen annak ellenére, hogy a leszerelés forgatókönyve nem úgy íródott és a leszere­lés mai fö ösztönzői nem azok, amelyek pár évvel ezelőtt megálmodtatták Gorbacsovval az atommentes világot, ez a leszerelés lázas azért, mert a bizonytalansági tényezők miatt a nagyhatalmak az idö szorításába kerültek. Ami a hajszát illeti, már nem egészen pontos a kifejezés. Gorbacsovnál a sietség természetes, egy­részt megpróbál versenyt futni a gazdaság kollapszusá­val, másrészt még a régi reflexeknek tulajdoníthatóan szeretné olyasmibe is belehajszolni Busht, amit az most nem tehet és nem is akar megtenni. Amióta Gorbacsov rendkívül gyorsan (október 5-én) válaszolt Bush egy héttel korábbi leszerelési kezdemé­nyezéseire, nincs nap, hogy a két fél katonai szakértői ne elemeznék a megvalósítás lehetőségeti. Ami most folyik, az valamiféle fordított atompókerhez hasonlítható: nem emelik a tétet, hanem lefelé licitálnak. De nem biztos, hogy az nyer, aki a legkevesebbet ígéri. Emlékezhetünk, az év elején is milyen keményen alkudoztak a szovjet tábornokok a nyáron aláírt START­szerzödésről, ami végül is kisebb csökkentéseket hozott az évek óta eltervezettnél. A szovjet katonai vezetés mindvégig ragaszkodott az egyenlőség, a kölcsönösség elvéhez a hadászati atompotenciált illetően Többek szerint azért, mert már csak a stratégiai arzenál maradt a szovjet nagyhatalmi státus egyetlen bizonyítéka. Ami pedig a kisebb, a harcászati atomeszközöket illeti, évek óta folyik körülöttük a huzavona. A kölcsönös elrettentés elve, a szovjet tábornokok keménysége nem tudta rákényszeríteni Washingtont, hogy ezeket kivonja Euró­pából, vagyis: megszüntesse a Nyugat-Európa feletti közvetlen atomernyőt. Csak azt követően (az augusztusi puccskísérlet után) tette ezt meg Bush, hogy a Szovjetunió nyíltan feltárta belső gyengeségét, a birodalom széthullásából szárma­zó veszélyeket. Brit elemzők például azt írták, a rövid hatótávolságú atomfegyverek felszámolásáról szóló Bush-bejelentés mögött az állt, hogy el akarta vágni a nukleáris fegyverrel felszerelt terroristák útját. A Nyu­gat attól tart, hogy néhány hónapon belül teljesen felbomlik a szovjet nukleáris fegyvertárak biztonsági őrizete, a szovjet katonák esetleg azt csinálhatnak majd a több ezer kis atomfegyverrel, amit akarnak. Ezért lépett váratlanul Bush, módot adva a szovjet vezetésnek is, hogy begyűjthesse ezeket a fegyvereket. És csak ekkor jöhetett Gorbacsov. Megfigyelők azt emelték ki, amilyen módon válaszolt. Nem valami közös szerv határozataként ismertette lépéseit, hanem államfői minőségben ült a kamerák elé, s egy rövid mondattal elintézte azt, hogy a Jelcin és a többiek is osztják nézeteit, de nem utalt arra, hogy részletekbe menően konzultált volna a köztársasági vezetőkkel. Mintha nem kíséreltek volna meg puccsot ellene, mintha hatalma, tekintélye töretlen volna. A régi, szuverén Gorbacsovot láthatta a világ, aki úgy helyezte vissza magát a nagypo­litika színpadára, mintha még mindig egyenlőek volná­nak a szuperhatalmi erőviszonyok. Ez is érzékeltette, hogy az atompókerrel párhuzamosan egy többtétes politikai póker is kezdetét vette. Vagyis: Gorbacsov különjátszmája hazai használatra és egyúttal Bush felé is. Mert mind a taktikai, mind a stratégiai atomeszközök, mind pedig a bizalomerősítő intézkedések terén olyany­nyira aláígért Bushnak, hogy úgy nézzen ki, mintha ismét amerikai térfélre került volna a labda. Tehát, amit nem tudott elérni a Szovjetunió az erő pozíciójából, azt most a gyengeségéből fakadóan próbálja kicsikarni. Tény, az amerikaiak nem tudják, ki ellenőrzi és főleg ki fogja ellenőrizni a szovjet atomarzenált, és hogy elég-e, ha lépéseiket csak a moszkvai központtal egyeztetik, nem kell-e külön-külön a köztársaságokkal is alkudozni. Gorbacsov ezt nagyon jól látta, márcsak azért is, mert ezekre a kérdésekre ő sem tudja a választ, nem lehet biztos abban, kinek az ujja lesz a jövőben az atomgom­bon. Jelenleg úgy tűnik, hogy például sem az ukránok, sem a kazahok nem adják vissza Moszkvának a rakétá­kat. E köztársaságok valószínűleg politikai tökét (is) akarnak belőlük kovácsolni, egyrészt a moszkvai köz­pont és Oroszország, másrészt, talán a jövőre is gondol­va, az USA viszonylatában. Két dolgot bizonygatnak feltűnő gyakorisággal Moszkvában. Az egyik: az atomkészlet és a katonai vezetés központi kézben marad, s a másik: a szovjet köztársaságok nem térnek rá a jugoszláv útra. Márpedig a világ, ha szeretne is ebben hinni, úgy ítéli meg, hogy egyik állításnak a fordítottját sem lehet kizárni. Hiszen a volt unió tagköztársaságainak többségében a nemzeti­nacionalista irányzatok erősödnek - veszélyes gyorsa­sággal. S ebben nemcsak a nagyorosz nacionalizmus­tól, hegemóniától való félelem reakcióját kell látni, mert esetenként többről van szó. A volt pártállam köztársasá­gi struktúrái csak a nacionalizmus meglovagolásával képesek önmaguk átmentésére. Ezek a nemzetközi biztonság azon bizonytalansági tényezői, amelyek miatt Bush nem kezdhet egy alullicitá­lási versenybe Gorbacsovval. Nem viheti - legalábbis egyelőre - egyre lejjebb és lejjebb azt, amit most már nem atomplafonnak, hanem inkább atompadlónak ne­veznek. És a másik szempont: Gorbacsov válaszaival lényegében feladta a szigorú kölcsönösség elvét. Bush­nak pedig azt is bizonyítania kell, hogy az atomleszere­lés ütemét már Amerika diktálja, és hogy jelenleg csupán egyetlen szuperhatalom létezik. MALINAK ISTVÁN A LESZERELÉS JEGYÉBEN BlZNAK EGYMÁSBAN A VEZÉRKARI FŐNÖKÖK BUSH CSÚCSTALÁLKOZÓBAN GONDOLKODIK

Next

/
Thumbnails
Contents