Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-14 / 216. szám, szombat

HÍREK - VÉLEMÉNYEK UJSZOt 1991. SZEPTEMBER 14. REFLEX MINDENNAPI TUDATHASADÁSAINK Lépten-nyomon a skizofrénia megnyilvánulásait tapasztalhatom a reagálásaimon. Egészen mindennapi élményeknél is. Tegnapelőtt például az történt, hogy hajnali 5 és 8 között takaros cikket írtam a piacgazdálkodás bevezetésének és a vállalkozókészség fejleszté­sének egyedül üdvözítő voltáról, fél 10-kor pedig Pozsonyban a Devín kávéházban minden különösebb ok nélkül utálni kezdtem egy régi jó barátomat, aki szögre akasztotta az újságírói tollat, és azóta eredményes vállalkozó lett belőle. Elektronikai cikkekben „utazik". Meggyőződéssel, az átalakulás és az átalakítás szükségszerű­sége felismerésétől vezérelve írtam azt a cikket. Tehát valóban nem azért, mert mostanság ilyen hangvételű írásokat illik közölni. Elvégre sajtószabadság van, és ugyanazzal az erőfeszítéssel akár egy háborgó Klaus-ellenes dolgozatot is megereszthettem volna, mégpe­dig úgy, hogy érvekkel is alátámasztom (munkanélküliség, régebben ilyen nem fordulhatott volna elő, vásárlóerő-csökkenés, a szociális érzék elkopása stb.). Az egészben az a legrosszabb, hogy nincs racionális érvem, amivel meg tudnám indokolni a régi kolléga iránti ellenérzést. Sőt, ha ebben a pillanatban a szemem elé kerülne, még jópofát is kellene vágnom, elkerülendő, hogy elmeháborodottnak tekintsen. Mert mind­össze annyi történt, hogy megitta a kávéját, intett a fizetőpincérnek, én marasztaltam, hogy dumáljunk él egy órácskányit, mire ő szárazan közölte velem, hogy nincs ideje, mert kedden és pénteken 10-től fél 12-ig mindig Vaskutacskán teniszezik, 12.15-kor pedig már üzleti tárgyalása van egy svéd úrrat, a Forum Szállóban. Csak ennyi történt, és nem több. Kis idő múlva magamhoz tértem az utálkozásból, és a szerkesztő­ség felé tartva volt egy félórányi időm analizálni magam. Jellegzetesen posztkommunista lelkiállapotban adtam le a vállal­kozószellem dicsőítéséről szóló cikkemet, és még csak magam előtt se pirultam el. Legfeljebb az utálkozásomért, de ez az elpirulás sem volt igaz. Sőt, hullámokban még vissza-visszatért lelkembe a volt kolléga iránti irigység. Mert kétségtelen, hogy ez a rút emberi tulajdonság munkálkodott bennem. Nincs kizárva, hogy nem vagyok egyedül, aki manapság hasonló lelkiállapotba kerül. Tudatunk egyik felével és húsz-, harminc-, negyven évnyi tapasztalatok birtokában tisztában vagyunk vele, hogy (a nemzetközi munkásmozgalom himnuszának szavaival élve) a múl­tat végképp el kell törölnünk, hogy az az út, amelynek kijelölői napfényes holnapot ígértek és egyenlőségen alapuló általános jómó­dot, sehova sem vezet. Ugyanakkor tudatunk másik felének rekeszei­ben szívesen elraktároztuk azokat az eszméket, amelyekről ma már tudjuk, hogy úgy, ahogy a „vallásalapítók" ígérték-megvalósíthatat­lanok. De elraktározzuk őket, ott lappanganak bennünk, a tudattala­nunkban, és ugyancsak gyakran válnak rosszkedvünk forrásává, indokolt és indokolatlan utálkozásaink előidézőjévé. Indokoltan, vagy indokolatlanul, de nagyon rossz kedvem van néha. Például a rosszullét kerülgetett egy sajtókonferencián, amelyen az történt, hogy valaki (még a kisprivatizáció megkezdése előtt) feltette a kérdést az egyik gazdasági miniszternek: Mi lesz azokkal, akik a privatizálás folyamán tisztára mossák a tisztátalan eszközökkel szerzett millióikat és a kormány tagja ezt válaszolta: „Köztudott, hogy már egy római császár is megmondta: a pénznek nincs szaga". Többünket a rosszullét kerülgetett; noha mindannyian tudtuk, hogy csak akkor leszünk képesek előrelépni, ha a szalmazsákból, meg a titkos bankszámlákról bekerül a pénz a gazdaság vérkeringésébe. Tudtuk, hogy a miniszternek a parázna római császár bonmotjával való példálódzása egy kicsit azt is jelenti, napirendre térünk afölött, hogy nagyon sok esetben bűnben fogant lesz a gazdaság talpraállítá­sát célzó törekvés. Azért legyen szabad néha utálkoznom is. És felháborodnunk. És betekinteni a függöny mögé. Hogy Csehszlovákia ne váljék teljesen szabad tereppé a maffiák számára. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 2953/91 Doboš Jozef, 1908. VII. 22., Ipolybalog (Nyiznij Tagil) 7494/91 Deák András, 1913. IX. 16., meghalt, Nagymagyar (Kijev) 7493/91 Dávid István, 1920. XII. 24., Nagymagyar (Cserepovjec) 7491/91 Daniel Béla, 1922. III. 21., meghalt, Galánta (Kujbisev) 6942/91 Dudáš Ján, 1909. VI. 22., Kassa (Donbasz - meghalt) 6940/91 Deák Géza, 1922. VII. 3., Felsőszeli (Moszkva-Kijev) 3002/91 Dorá Augustín, 1906. V. 28., Zsigárd (Asztrega) 3049/91 Darabos Antal, 1923. X. 3., Sid (Szverdlovszk) 3050/91 Dékány Ferenc, 1902. V. 21., meghalt, Érsekújvár (Sztálingrád) 3136/91 Dubovicky Géza, 1926. III. 24., Bátka (Rumnyi-Kuszara) 3212/91 Danyi Rudolf, 1898. IX. 26., Gesztete (Ukrajna) 3213/91 Deák Lőrinc, 1911. X. 24., Feketenyék (Kujbisev, Bezimjanka) 3214/91 Deák Gyula, 1921. X. 21., meghalt, Rimaszombat (Szovjetunió) 3215/91 Deák Béla, 1910. X. 20., Večelkov, meghalt a SZU-ban 3216/91 Deák Ernő, 1911. I. 16., Večelkov, Nova Sahta, meghalt 3217/91 Demeter Kálmán, 1922. III. 7., Uzapanyit (Zaporozsec) 3219/91 Ďurán Ladislav, 1926. VII. 22., Dernő (Cseljabinszk) 3508/91 Dobai Vilmos, 1905. XII. 1., Kéty, meghalt (Fogcsani) 3509/91 Duvač Vojtech, 1923. I. 21., Zselíz (Donbasz) 3564/91 Décsi Gyula, 1921. X. 21., Negyed (Novgorod) 3632/91 Danczi Vilmos, 1920. VIII. 2., meghalt, Kürt (Sztálingrád) 3633/91 Dunai József, 1906. III. 11.. meghalt, Baka (Sztálingrád) 4004/91 Dajcs László, 1921. I. 29., Leléd (Sztalingrád-Kijev) 4005/91 Danč Štefan, 1925. I. 28., Ipolynagyfalu (Donbasz) 4006/91 Danyi István, 1919. VIII. 22., meghalt, Fülekpüspöki (Donbasz) 4007/91 Danyi Elemér, 1922. I. 21., meghalt, Rimaszécs (Donbasz) 4008/91 Darázs Ferenc, 1912. IV. 8., Vágsellye (Szevasztopol) 4010/91 Deák László, 1911. V. 7., meghalt, Farkasd (Szanborg-Kaukaz) 4012/91 Derzsi András, 1909. IX. 4., Bős, (Gorkij) 4013/91 Doši Štefan, 1909. XII. 26., Kisgyarmat (meghalt a SZU-ban) 4015/91 Dobó György, 1908. VI. 18., meghalt, Bező (Szverdlovszk) 4017/91 Dudáš Jozef, 1913. VII. 10., Nagykürtös (Szaratov-Asztrahány) 4018/91 Dudáš Jozef, 1925. VI. 17., Muzsla, (Kribuli-Varcsil) (Folytatjuk) NEM SZÁLLÍTANAK FEGYVEREKET AFGANISZTÁNBA (Folytatás az 1. oldalról) csúcsértekezleten. Pankin megje­gyezte, hogy a konferencia ,,legelfo­gadhatóbb" helyszíne Prága lehet­ne, mivel az európai országok eb­ben a kérdéskomplexumban semle­gesebb magatartást tanúsítanak. Eduard Sevardnadze volt szovjet kül­ügyminiszter tegnapelőtt kifejezte azt a véleményét, hogy a Nyugat massziv pénzbeli segítsége nélkül a Szovjetunió­ban fennáll egy új államfordulat kocká­zata. Sevardnadze különben több mint két órán át tanácskozott barátjával és volt partnerével, James Bakerrel. Ezt követően az újságíróknak nyilatkozott. Ar­ra a kérdésre, hogy milyen Gorbacsov helyzete a fordulatot követően, úgy fogal­mazott, a Kreml főnökének jelenleg igen nagy a tekintélye, de azt senki sem tudja, hogy mit hoz a jövő. Minden attól függ, hogy milyen lesz a köztársaságok cent­rum iránti viszonya. Baker ugyancsak Moszkvában saját kezdeményezésére találkozott Gavriil Po­povval, a főváros polgármesterével, aki többek között megjegyezte, hogy jelenleg a fő veszélyt nem a reakciós erők jelentik, hanem a reformátorok képtelensége közö­sen rendezni a problémákat. Baker egyéb­ként találkozott még Alekszander Jakov­levvel, a Szovjetunió elnökének volt tanácsadójával, továbbá a KGB új főnö­kével, és a védelmi miniszterrel is. Moszkvából Szentpétervárba repül, majd a hét végén meglátogatja a balli orszá­gokat. Oroszország megtéríti minden adós­ságát - mondotta egy párizsi sajtókonfe­rencián Nyikolaj Fjodorov, az OSZSZK igazságügy-minisztere. Hozzátette azon­ban, Oroszország jelenleg túl gyenge ah­hoz, hogy vállalhassa a régebbi múlt tartozásainak kiegyenlítését. Ennek ké­sőbbi lehetőségét azonban nem zárta ki. Péntekre virradó éjjel a moszkvai Vö­rös téren néhány tucatnyi tüntető tiltako­zott Lenin földi maradványainak állítólag erre az éjszakára tervezett eltávolítása ellen. Litvánia kérte felvételét a Nemzetközi Valuta Alapba. Az első ebben a sorban a Szovjetunió volt még júliusban, a máso­dik pedig Észtország, mégpedig az elmúlt hét hétfőjén. Landsbergis litván elnök a Kjodo ja-"" pán hírügynökségnek adott interjújában kijelentette, hogy országa független és semleges állam akar lenni. Hangsúlyozta reményét, hogy baráti kapcsolata lesz a Szovjetunióval. Egyben szorgalmazta, hogy a szovjet csapatokat minél előbb, feltételek nélkül vonják ki országa terüle­téről. Egyébként Jevgenyij Saposnyikov, a Szovjetunió védelmi minisztere kijelen­tette; a szovjet kormány katonai egységeit 1994 után akarja kivonni a balti orszá­gokból. KOMMANDÓAKCIÓ LIBANONBAN A Libanonban állomásozó ENSZ-egy­ségek katonái tegnap három fegyverest akartak meggátolni abban, hogy Libanon­ból átjussanak Izraelbe. A kommandó tagjai közben túszul ejtették az ENSZ­egységek 14 katonáját, miközben a tűz­harcban egy svéd katona életét vesztette. Egyes hírforrások szerint a kommandó tagjai valószínűleg az Arafat által vezetett Al-Fatahhoz tartoznak. Később érkezett, meg nem erősített hírek szerint életét vesztette a kommandó egyik tagja is. A Tel Aviv melletti Ben Gurion repülő­téren tegnapra virradó éjszaka leszállt az a repülőgép, amely Samir Asszad izraeli őrmester földi maradványait szállította, s amelynek fedélzetén volt Ali abu Hilal palesztin aktivista is, akit az izraeliek 1986-ban fogtak el az általuk megszállt arab területeken. Asszad őrmester 1983 áprilisától volt palesztin kezekben, s a rá­következő évben vesztette életét egy Li­banon elleni izraeli légitámadás során. Az izraeli katona földi maradványainak és a palesztin aktivistának a Nemzetközi Vöröskereszt égisze alatt megvalósult cseréje az izraeli kormány szóvivője sze­rint fontos lépés a túszul ejtett személyek kérdése megoldásának útján. JÓ ÚTON HALAD A SZERZŐDÉSKÖTÉS Jő úton halad Németország és Csehszlovákia között a szerződéskötés ügye - jelentette ki tegnap Bonnban Hans Schumacher, a szövetségi külügyminiszter szóvivője. Hangsúlyozta, hogy az ezzel kapcsolatos tanácskozások továbbra is bizalmasak, s ezért semmiféle közelebbi tájékoztatást nem volt hajlandó nyújtani. Hozzátette azonban, hogy a kétoldalú okmány kidolgozásával a két ország külügymi­niszterei kedden délután Moszkvában is foglalkoztak, ahol részt vesznek az emberjogi konferencián. A Sudetendeutsche Zeitung hetilap legutóbbi számában ezzel összefüggésben arról ír, hogy a szerződés nem foglalkozik a szudétanémet kérdés alapvető vonatkozásaival. Megelégedéssel teszi hozzá, hogy ezáltal ez a probléma nyitott marad. A RIKSDAG KAPUJA ELŐTT Több mint öt éve annak, hogy meggyilkolták Olof Palmét, a svéd szociáldemokraták nagy vezérét. Azóta kifakultak az emlékképek, tovareppentek a múlt nyugodt percei, Svédországban már semmi sem olyan, mint valaha. A belpolitika csendes állóvize ma morajló tengerhez hasonlít, amelyben az erőtlen hiába rúgkapál, megfullad, elvész. Ilyen veszély fenyegeti az agonizáló szociáldemokratákat a vasárnapi parlamenti választásokon. Egyre kevesebben biznak abban, hogy a piaci elveknek ellentmondó alapokra épített szociális állam hagyományos „kormányzói" még képesek lesznek megbirkózni a napról napra nyilvánvalóbbá váló válsággal. A svéd modell, amelyet sokan a kapitalizmust és a kommunizmust megkerülő valamiféle harmadik útnak tartottak, zsákutcába vezet. Bebizonyosodott, hogy vannak árnyoldalai is az egykoron népszerű politikának, melynek köszönhetően Svédországban sikerült megfékezni az inflációt, a munkanélküliség növekedését, emelni az életszínvonalat. A nagyvonalú szociális juttatások azonban folyamatos adóemeléshez vezettek, ami természetszerűen elijesztette a tőkét. Ennek következtében csökkent a gazdasági fejlődés dinamizmusa, visszaesett az ipar, a beruházók számára Svédország vesztett attraktivitásából. Persze, túlzás lenne azt állítani, hogy a svéd társadalom összeomlóban van, és balgaság lenne bármiképp is összehasonlítani az ottani gazdasági nehézségeket a közép-kelet-európai országokban tapasztalható problémákkal. De tény, hogy a skandináv jóléti állam korábban soha nem látott krízis felé sodródik. Ez a kudarc a választások előtt fájdalmasan érinti Ingvar Carlsson kormányfő Svéd Szociáldemokrata Munkáspártját (SAP), ám jól jön az előretörő új politikai erőknek. A közvélemény-kutatások szenzációs választási sikereket jeleznek, a parlamentbe való bejutást jósolják a szélsőjobboldali Új Demokráciának, amelyet a „kékvérű" lan Wachtmeister és Bert Karlsson vidámpark-tulajdonos vezet. A „herceg és szolgája" - a stockholmi lapok így nevezték el a két bizarr politikust, akik populista jelszavakkal harcolnak az egyén szélesebb körű jogaiért, s akik nyíltan vallják, nem szeretik a bevándorló külföldieket és ellenzik, hogy Svédország az eddigihez hasonló mértékben támogassa a fejlődő országokat. A szociáldemokraták számlájára irt kudarcokból remélnek hasznot húzni a hagyomá­nyos ellezéknek számító kereszténydemokraták, s a mérsékelt konzervatívok is, akik német mintára szeretnének koalíciót alakítani a liberálisokkal. Minden hiba ellenére továbbra is nagy riválisuk a SAP, amely a „Carlsson-kampánnyal", a tapasztalt miniszterelnök, politikus személyiségének, nagyságának propagálásával jól taktikázott a hajrában. Az emiitett pártok közül mindegyiknek jó esélye van arra, hogy parlamenti mandátumokat szerezzen, a végső felállás azonban nyitott kérdés, Svédországban komolyabb jóslatokba senki sem mert bocsátkozni. A Riksdag kapuja előtt teljes a bizonytalanság. URBÁN GABRIELLA NÉHÁNY SORBAN R uszlán Haszbulatov, az orosz parlament elnöke tokiói tárgya­lásai befejeztével tartott sajtóérte­kezletén közölte, hogy azonnali pénzügyi támogatást kért Japántól. Kijelentette, nem százmilliókról ha­nem milliárdokról van szó. Mint mondotta, nem a központi szovjet szervek, hanem a japán és az orosz fél ellenőrizné az Oroszországnak folyósítandó támogatást. A japán el­lenvetésekre reagálva hozzáfűzte, „Oroszország nem Latin-Amerika vagy Afrika". Mint ismeretes, a hét legfejlettebb ipari ország csoportjá­ban Japán is azok közé tartozik, amelyek elutasítják a közvetlen hite­leket, mivel úgy vélekednek, nem célszerű a befektetés a tengődő szovjet gazdaságba. C ape Canaveralról tegnap kö­zép-európai idő szerint éjfél után 11 perccel sikerrel startolt az amerikai Discovery űrrepülőgép. Az öttagú legénység ma Föld körüli pá­lyára állítja az UARS műholdat, amely az ózonréteget kíséri majd figyelemmel. A Discovery a tervek szerint szeptember 18-án tér vissza a Földre. A Európa Parlament felszóli­r\£m totta az Európai Közössége­ket, hogy más ipari országokkal együtt kezdjenek kampányt a Szov­jetunió nagyobb mértékű nemzetkö­zi megsegítésére. Az európai képvi­selők rámutattak arra, ha a Szovjet­unióban és Kelet-Európában a de­mokrácia kísérőjelenségévé válna a hosszú távú gazdasági hanyatlás, akkor ez nemcsak emberi tragédiát jelentene, hanem veszélyeztetné Európa és a világ stabilitását. ^N^ütörtökön az ENSZ Bizton­vO sági Tanácsa egyhangúlag hagyta jóvá azt a három határozatot, amellyel javasolja a Közgyűlésnek, Litvánia, Lettország és Észtország felvételét a világszervezetbe. For­málisan szeptember 17-én, az ENSZ-közgyűlés 46. ülésszakán döntenek az új tagok felvételéről. P retoria kormánya mindent meg­tesz annak érdekében, hogy véget vessen a néger gettókban fo­lyó összecsapásoknak. Ezt Frederik de Klerk államfő hangsúlyozta, ami­kor a közelebb meg nem határozott biztonsági intézkedésekről tett emlí­tést. Egyben reményét fejezte ki, hogy a békeszerződés, amelyet ma kellene aláírniuk az egymással riva­lizáló néger szervezetek képviselői­nek, hozzájárulhat a Johannesburg elővárosaiban dúló harcok befejezé­séhez. A múlt vasárnap óta, amikor ismeretlen tettesek tüzet nyitottak az Inkatha híveire, mintegy 120 sze­mély vesztette életét a hasonló akci­ók során. G eorge Bush amerikai elnök csütörtöki washingtoni sajtóér­tekezletén kijelentette: élni kíván vé­tójogával, ha a Kongresszus nem teljesíti kérését, nem halassza el az Izraelnek nyújtandó 10 milliárd dol­láros kölcsönről szóló tárgyalásokat. Ezt az összeget a Szovjetunióból bevándorló zsidóknak szánt lakások építésére fordítanák. Az amerikai el­nök azonban tart az arab államok negatív reagálásától, valamint attól, hogy a kölcsön megadása megaka­dályozhatná a Közel-Keletről szóló békekonferencia összehívását. T iranában csütörtökön mintegy 4 ezer volt albán politikai fogoly tartott nagygyűlést, amelyen azzal fenyegetőztek, hogy ha szeptember 20-ig nem teljesítik követeléseiket, nem rehabilitálják őket, akkor éh­ségsztrájkot kezdenek. A kormány­hoz eljuttatott petícióban rámutatnak arra, hogy „továbbra is családok ezrei élnek elhagyott helyeken, aho­vá a totalitarizmus idején deportálták őket". Ezeknek a családoknak nincs hol lakniuk és nincs munkájuk sem. Csupán a kormány kielégítő válasza akadályozhatja meg a tömeges éh­ségsztrájkot. N agy-Britanniában a rendőrség és a hatóságok jelentős erőfe­szítései ellenére tegnapra virradó éjszaka ismét zavargások robbantak ki. Az észak-angliai Newcastleben került sor a leghevesebb összecsa­pásokra, a rendőrség azonban ezút­tal hamarabb és határozottabban lé­pett fel a rendbontók ellen. Közben Párizsban John Major miniszterel­nök kijelentette: az akciók megala­pozatlanok.

Next

/
Thumbnails
Contents