Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-11 / 213. szám, szerda

\ KÖRNYEZETVÉDELEM LÚJSZÓI 1991. SZEPTEMBER 11. SZÁRNYASZEGETT C VÁLTOZAT MIT REJT A KÖRNYEZETVÉDELMI HIVATAL BÓSI 19 PONTJA? A bősi vízlépcső ideiglenes üzembe helyezésének előkészítési munkái során a Vízgazdálkodási Vállalatnak a vizekről szóló törvény értelmében véleményeztetnie kellett elképzeléseit a Szlovák Környezetvédelmi Hivatallal is. Ennek értelmében a hivatal 19 pontból álló feltételrendszert határozott meg, amelynek teljesítése nélkül nem adható ki engedély további lényeges munkák megkezdésére. A fö veszély a tároló Kilenc ponff vagyis a feltételeknek majdnem a fele a szlovákiai lakosság egyharmadát ellátni hivatott parti szűrésű ivóvízrendszert veszélyeztető körtvélyesi víztárolóval kapcsolatos. Mivel ez idáig nem áll rendelkezésre ilyen irányú kimerítő elemzés, szükségesnek tartják a felszíni vizek partmenti övezetben végbemenő beszivárgása során lejátszódó öntisztulási folyamatok működésének tisztázását és az így keletkezői ivóvízmennyiség meghatározását. A Somorja feletti ágrendszernek a tároló által elöntésre kerülő részében a korábbi évtizedek során különféle veszélyes szennyeződések rakódtak le. Ezért szükséges a területen képződött talajokban, üledékekben és a föld alatti vizekben megtalálható szennyezőanyagok felderítése, azok jellegének és pon» tos mennyiségének meghatározása. Lényeges szempont terjedésük a jelenlegi viszonyok, illetve a feltöltés utáni magasabb nyomásviszonyok esetén. Abban az esetben ugyanis, ha veszélyes szennyezőanyagok jutnának a felszín alatti vizekbe, ezeket csak különleges, rendkívül költséges és csak laboratóriumi körülmények közt megvalósítható tisztítási eljárásokkal lehetne eltávolítani, így a felbecsülhetetlen értékű vízkészletet a szabványok értelmében nemcsak hogy ivóvíznek, de még öntözővíznek sem lehetne felhasználni. A tároló méreteinek az eredeti tervekhez képest történő csökkentése feltételezhetően megváltoztatja a beszivárgó vízmennyiséget. A legnagyobb változás a jövendő doborgazi kútrendszer körzetében lesz. Ezért szükséges, hogy kimutassák, mennyivel is csökken a beszivárgó víz mennyisége és ez hogyan hat a vízkivételi művek teljesítményére. Úgyszintén ki kell dolgozni a lakosság ellátásra szánt felszín alatti vizek minőségének várható alakulását. A környezetvédelmi hivatal ugyanis úgy ítéli meg, hogy magas vízállások esetén napjainkban is fennáll a parti szűrésű kutak elszennyeződésének a veszélye, ezért szükségessé válhat megfelelő tisztítóművek építése. Ezek elsősorban a vasat, mangánt, nitrátot, illetve a biológiai eredetű szennyeződéseket lennének hivatottak eltávolítani. A víztisztítóművek építését mindenképpen össze kellene hangolni a vízlépcső üzembehelyezésével. Bár a tároló méretei csökennének, továbbra is feltételezhető a kolmatáció, vagyis a leülepedő iszap eltömné az aljzat pórusait, akadályozva ezzel a víz beszivárgását a kavicsrétegbe. Ezért egyrészt matematikai modell segítségével meg kell határozni a kolmatációra leginkább hajlamos részeket, illetve javaslatokat kell tenni a folyamat lassítására, esetleg megakadályozására. Mivel már az eredeti tervek is számoltak vele, hogy szükséges lesz a leülepedő iszap egy részének eltávolítása a tárolóból, ki kell dolgozni ezek elhelyezését a védett vízgazdálkodási körzeten (tehát lényegében a Felső- és Középső Csallóközön) kívül, az érvényes szabályoknak megfelelő „kiképzésű és ellenőrzőrendszerekkel ellátott tárolókba. A körtvélyesi tárolóval kapcsolatos utolsó feltétel értelmében a változások miatt át kell értékelni az árhullámok és a jégzajlás levonulásával összefüggő berendezések és intézkedések alkalmasságát. Mi lesz a mederrel? Az ideiglenes megoldás a folyónak Dunacsuny körzetében történő átvágásával számol, ami által a vizétő jócskán megfosztott szakasz 11 kilométerrel meghosszabbodna. Meg kell vizsgálni, hogy a régi meder leszívó hatása mennyire fogja befolyásolni a környező területek talajvízszintjét. Mivel a tároló felfogja a folyó által szállított kavics nagy részét, Szap alatt is a meder bevágódásával számolhatunk. Ezért Szaptól az Ipoly torkolatáig kidolgozandó a folyószabályozás és a hajózás biztosításának a terve. A Szap alatti szakaszon létező gondokkal kapcsolatban a hivatal külön felhívta a figyelmet Bartolčič mérnök megoldási javaslatára. Ezzel olvasóink is részletesen megismerkedhettek lapunk szeptember harmadikán közölt Bős-dossziéjában. Az ártéri természet érdekében a régi mederben márciustól októberig, vagyis a vegetációs időszakban 1300-1500 m

3/s vízhozamot keli biztosítani. A téli időszakban ennél kevesebb is elegendő, de ezt is úgy kell meghatározni, hogy a talajvíz szintje ekkor se süllyedjen a talajtakaró alatti kavicsrétegbe. Ezzel kapcsolatban megvizsgálandó, hogy a javasolt 600 m

3/s-nyi vízhozam teljesíti-e ezt a feltételt. Egyéb feltételek A terveket ki kell egészíteni olyan objektumokkal, amelyek baleset esetén lehetővé teszik a vízminőség gyors romlásának megakadályozását (elsősorban kőolajszármazékoknak vízbe jutását). Mivel az ideiglenes megoldás építése folyómeder térségében folyna, a beruházó ki szeretné használni az alacsony vízállásokkal jellemezhető időszakot (ősz vége, tél eleje). Ennek ellenére olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek az ekkor fellépő esetleges árhullámok esetén lehetővé teszi a károk minimalizálását. Biztosítani kell az összes fontos ponton a vízszint és a vízhozam megbízható mérését. Az árvíz-elhárítási intézkedések tervezésekor figyelembe kell venni az érintett területen található természetvédelmi területeket. Megnyugtatóan tisztázni kell Bodak környékének védelmét ezeréves (egytized százaléknyi előfordulási valószínűségű) vízhozam esetén. Az ágazati minisztérium szerepét betöltő hivatalnak környezetvédő körökben többször is felrótták, hogy felvették az eléjük dobott kesztyűt és belementek az ideiglenes megoldás körül folyó játékba. Ők általában azzal védekeztek, hogy nem állnak rendelkezésükre meggyőző bizonyítékok, amelyek a vízlépcső felszámolását indokolnák. Tény, hogy a hivatal többféle szempontból is kényes helyzetben van. Államigazgatási csúcsszerv lévén egyik oldalról figyelembe kell vennie a rendkívül erős politikai támogatást élvező, gyors befejezést szorgalmazó akaratot. Másrészt viszont Magyarország továbbra is teljesen merev álláspontja nem teszi lehetővé a környezetvédelmi szempontból még elfogadható befejezési mód iránti elmozdulást. Annyit viszont mindenképpen értékelnünk kell, hogy a beruházó számára szabott feltételek a vízlépcsővel kapcsolatban már régóta nehezményezett több lényegi kérdést érintenek, és tulajdonképpen most sikerült elsőként jogi szempontból nehezen támadható módon követelményként tálalni őket. A másik fél hetekig nem is tudott érdemben reagálni, sőt Oberhauser miniszter és Kocinger kormánybiztos a nyilvánosság előtt többször is elismerte, hogy kötelezőnek érzik maguk számára ezt a 19 pontot. A legújabb hírek szerint viszont a beruházó vállalat ezek közül is szeretne néhányat megfúrni. Részletek egyelőre nem ismeretesek számunkra, de a közeljövőben bizonyára ezen a vonalon is kemény küzdelem várható. TUBA LAJOS ML LEGYEN BŐSSEL NAGYMAROS NÉLKÜL A gazdaságtalan és a bősi taghoz rossz megoldással kapcsolt nagymarosi lépcső leállítása a magyar kormány részéről elszánt, de vízgazdálkodási, ökológiai és pénzügyi szempontból indokolt lépés volt. Ezzel sikerült megakadályozni a vízfolyásnak a csúcsrajáratás miatti hosszantartó, meggondolatlan leállítását. Ennek eredményeképp a főmeder 120 kilométeres, valamint a Vág, Garam, Ipoly és a Rába torkolati szakaszának összesen 70 kilométeres részén sikerült elejét venni az iszaplerakódásnak, és így a fenék, valamint a parti szűrésű részek elszennyeződésének. Úgyszintén lehetővé vált a körtvélyesi tároló a tudományos kutatás által már régóta követelt átfolyásos jellegének kialakítása. Ezekhez az általános előnyökhöz több lokális pozitív hatás is csatlakozik a visegrádi szorosban Esztergomnál, Párkánynál és a sűrűn lakott folyóvölgy mentén Komáromon keresztül Győrig, Medvéig és Bagomérig. A „Dunaj story" című kiadványban a vízlépcső-rendszert illető 120 kifogás közül a nagymarosi lépcső elhagyása után több mint harminc tárgytalanná vált. Miután a döntést a parlament is jóváhagyta, 1990 januárjában Németh Miklós akkori miniszterelnök közölte ezt a csehszlovák kormánnyal és ezzel egyidejűleg javaslatot tett egy közös szakértői gárda felállítására, amely a fennmaradó bősi lépső környezetvédelmi szempontból elfogadható befejezésével foglalkozott volna. A javaslat alapján az év második felében e bizottság munkájának eredményeképp módosították volna a két ország között 1977-ben kötött megállapodást. Ez a javaslat teljességgel megfelelő volt, és ezért el kellett volna fogadni. Ez nem történt meg, mivel nálunk a régi gárda összefonódva az új kormánnyal tovább védelmezte a bős-nagymarosi rendszer megalapozatlan koncepcióját. Válaszukban azt követelték, hogy a magyar kormány mindössze átmenetileg mondjon le a csúcsrajáratásról, így kútba esett a környezetvédelmi szempontokat beépíteni szándékozó igyekezet. Pozsonyban a korábbi hatalmi garnitúrát a Čič-kormány néhány tagjából álló és az erdő- és vízgazdálkodási minisztérium által szervezett, csöndben meghúzódó csoport váltotta fel, amely teljesen nyilvánvalóan háttérből érkezett utasítások szerint cselekedett. Éppúgy, mint a november előtti időszakban, ekkor sem volt tapasztalható a környezetvédelmi szervezetekkel való együttműködésről kötött 1983-as egyezmény teljesítésének a legkisebb jele sem. A tervezőnek az építőipar által támogatott csoportja továbbra is ignorálta és minden rendelkezésére álló eszközzel ellehetetlenítette az ökológiai javaslatokat. Ennek során kihasználta a biológusokkal és a környezetvédőkkel, illetve a laikus politikusokkal szemben létező tapasztalati és hatalmi fölényét, melyben készséggel közreműködött némely szenzációéhes újságíró is. Szinte Többek közt a Paks környéki gázlók miatt sem válhatna a pozsonyi kikötő a hazai demagógjaink által hirdetett aranytojást tojó tyúkká. hihetetlen, hogy néhány helytelen, de látszólag meggyőző információ segítségével képesek voltak a közvéleményt szinte hisztériás állapotig manipulálni. A legutóbbi ilyen dezinformáció az elhagyott nagymarosi lépcsővel füstté vált 3,5 méteres hajózási mélységgel kapcsolatos. Elsősorban a Szap és Gönyű közti szakaszról van szó, amelyet a vízlépcsőrendszer eredeti tervei sem kezeltek felelősségteljesen. Az utóbbi időben egyre gyakrabban halljuk ugyanis, hogy a magyar fél így Pozsonyt komoly áruátrakodástól fosztotta meg. Ha ezek az emberek ismernék a Dunát, nem állítanának ilyesfélét, és ráadásul nem tanácsolnák valamiféle diplomáciai lépések kezdeményezését a Duna Bizottság felé. Az általam kidolgozott vízgazdálkodási-ökológiai megoldás, melyet a Szlovák Környezetvédelmi Hivatal is a tervezők figyelmébe ajánlott, ezt a problémát korszerű, természetvédelmi szempontból is elfogadható mederszabályozási módszerrel oldaná meg. Viszont annak ellenére, hogy lehetőségünk lenne a Szap és Medve közti szakasz rendbetételére, továbbra is megmaradnának a magyar szakaszon Budapest feletti (Vác környékén) és alatti (Dunaföldvár 2,3 m, Paks 1,6-2,0 m és Baja 1,7 m) sekély szakaszok, melyeket szintén csak modern folyamszabályozási módszerekkel lehetne megszüntetni. Amint láthattuk, magunk tehetünk arról, hogy a bősi vízlépcső ügye zsákutcába jutott. A kifelé vezető utat egyedül vízgazdálkodási és nem politikai és jogi szempontok alapján találhatjuk meg. Ehhez viszont első lépésként el kellene ismernünk a nagymarosi lépcső elhagyásának jogosságát. ING. MIROSLAV BARTOLČIČ SIKERREL JÁR? JOSEF VAVROUŠEK A MAGYAR HONATYÁK ELŐTT Josef Vavroušek szövetségi környezetvédelmi miniszter úgy véli: a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében létezik kölcsönösen elfogadható megoldás a csehszlovák és a magyar fél számára. Éppen ezért kérte a magyar Országgyűlést, hogy beszédet mondhasson a honatyák előtt. Josef Vavrouáek ma utazik Budapestre, hogy három parlamenti bizottság összevont ülésén szólaljon fel. Útja előtt válaszolt lapunk néhány kérdésére. 0 Miniszter úr, mit vár budapesti útjától? - Elsősorban azt, hogy javui a kölcsönös informáltság BősNagymaros ügyében, s megtaláljuk a kiutat a jelenlegi patthelyzetből, amely elmérgesedhet, s amely mindkét fél számára - politikai és ökológiai szempontból is - veszélyes lehet. • Ismeri a magyar és a szlovák kormány álláspontját. Ennek ellenére bízik abban, hogy a felek közös nevezőre juthatnak? - Tárgyalni egymással, ez az egyetlen megoldás, egyetlen lehetőség, amely összhangban van az európai hagyományokkal. Más alternatíva nincsen, csak a nyílt konfliktus, amely kihatna egész KözépEurópára. • ön szerint mi az, amiben a magyar és a csehszlovák fél meg tudna állapodni? - Először a problémamegközelítés módját kell megtalálnunk. Véleményem szerint mindkét fél számára a legelfogadhatóbb a környezeti kihatások értékelésén alapuló módszer, melyet világszerte alkalmaznak, s melyet az IPO-val kötött megállapodáskor Magyarország és Csehszlovákia is elfogadott. A második menetben már tárgyalni lehetne arról, hogy konkrétan melyik az a variáns, amely a legkisebb rosszat jelenti. Véleményem szerint így eljuthatunk egy olyan megoldáshoz, amelyet mindkét fél és a térségben élők is el tudnának fogadni. A munkálatok teljes leállítását több oknál fogva is elfogadhatatlannak tartom. 0 Köztudott, hogy önnek saját elképzelése van Bőst illetően. Ismertetni fogja álláspontját a magyar honatyák előtt? -A szövetségi kormány határozatának megfelelően minden szóba jöhető variánst ismertetni fogok. Én a legelfogadhatóbbnak a jelen helyzetben az úgynevezett D-alternatívát tartom, amely nem számol Nagymarossal, s a bősi vízi erőmű csúcsrajáratásával sem, hanem teljes egészében az ökológiai szempontokat helyezi előtérbe. A körtvélyesi tározó jelentősége műszaki szempontból minimális lenne. 0 Az utóbbi időben a szlovák kormány néhány tagja is gyakran támadja önt azzal, hogy nem kompetens felszólalni a magyar parlamentben, nincs erre szakképzettsége. Mi erről a véleménye? - Hogy van-e képzettségem vagy nincs, azt a szövetségi kormánynak kell eldöntenie, amely a jogosítványt adta. Egyébként Viliam Oberhauser szlovák erdőgazdasági és vízgazdálkodási miniszter is részt vett azon a tanácskozáson, amelyen a kormány beleegyezett a magyarországi útba. Oberhauser úrnak nem volt a legkisebb ellenvetése az ellen, hogy felszólaljak a magyar parlamentben. Nem értem, hogy helyettese, Augustín Jámbor hogyan közölhet ilyen képtelenségeket az újságok hasábjain. 0 A sajtócsatákat figyelve néha az a benyomásom, hogy egyesek Bős-Nagymarosból is Prága-Pozsony közti hatáskörharcot akarnak faragni... - Nézze, 1989 decemberében főleg szlovák környezetvédők javasoltak a jelenlegi tisztségembe. Minden lépésemet konzultálom velük, tehát amit kimondok, azkorántsem csak az én véleményem. GÁGYOR ALÍZ Nyissák ki az ágrendszert! A Duna csallóközi szakaszán kialakult ágrendszer és az ehhez kötődő ártéri erdők általános vélemény szerint európai jelentőségű természeti értéket jelentenek. Ha a tervezőknek sikerülne megvalósítaniuk jelenlegi elképzeléseiket és keresztgátakkal duzzasztanák fel a régi meder-vizét, ezzel olyan folyamatokat indítanának el, amelyek tönkretehetnék ezt a pótolhatatlan kincset. Különálló állóvizek létrehozásával megindulna a jelenlegi ökoszisztéma átalakulása és elszegényedése. Ezért a környezetvédelmi hivatal követeli, biztosítsák, hogy a folyóágak továbbra is kapcsolatban maradjanak a régi mederrel, sőt Doborgaz és Szap között ki kell nyitni a korábban elzárt ágakat is. Gondoskodni kell a korábban szokásos vízjárás biztosításáról, ezen belül is a legfontosabb a terület rendszeres elárasztása. A főként májusban és júniusban előidézendő mesterséges árhullámok időtartama 5-14 nap között mozogna. A feltételek közt szerepel ezenkívül a magyarországi területen található Mosoni-Duna számára az eredeti szerződésben is lefektetett vízmennyiség biztosítása.