Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-07 / 210. szám, szombat

1991. SZEPTEMBER 7. ,ÚJ szól HAZAI KÖRKÉP KULISSZÁK MÖGÖTT • Szeptember másodikán nemcsak az állami iskolákban tartottak tanévnyitó ünnepséget, hanem két szlovákiai magyar tannyelvű magániskolában is. Hol járt Zászlós Gábor, a szlovák kormány alelnöke? - A hidaskürti iskolában az idén ünnepélyes épületátadással egybekötve volt a tanévnyitó, Galántán pedig megnyílt az első magyar magángimnázium, melyhez mind a szülők, mind a gyerekek nagy reményeket fűznek. Bízom benne, hogy a mostani társadalmi klíma és körülmények között a lelkes pedagóguscsapat rászolgál a bizalomra. Jómagam a somorjai magyar gimnázium tanévnyitóján vettem részt. A hangzatos, zengzetes szólamok helyett tárgyilagos és józan atmoszférájú megnyitó volt. Kovács László igazgató úr főleg az új lehetőségekre, a magyar történelem, a művelődéstörténet és irodalom gazdag hagyományaira utalva többek között a megnövekedett igényekre hívta fel a figyelmet. Véleményem szerint, amit az iskolának a tárgyi tudáson túl gyerekbe és szülőbe egyaránt táplálni kell, az a nyitottság, a fogékonyság, a sokszínűség és a véleménykülönbségek kölcsönös tiszteletben tartására való érzékenység. © A napi politikai események időszerűsége néhány olyan problémáról tereli el a figyelmet, amelyekre az új társadalmi mechanizmusok kialakítása közben - jelentőségükre való tekintettel - figyelnünk kell. Ez a környezetvédelem. Ön a hét végén az AlacsonyTátrában járt munkatársaival. - A Deménfalvi-völgyben a környezetvédők és az illetékes tárca által egyaránt kifogásolt építkezések helyzetéről, állapotáról tájékozódtunk. A tapasztalat azt mutatja, hogy még mindig kiemelten az anyagi, a kommersz érdekek uralják sok beruházó és kivitelező szemléletét. Mi a jogi szabályozás által is, a környezetvédelmi bizottsággal együttműködve azt kívánjuk a jövőben szorgalmazni, hogy egy elfogadható összhangot tudjunk megteremteni az anyagi érdekek és a jogos természetvédelmi érdekek között. Ha ugyanis az anyagi javakat hajhászó ordasok kapnának teret, az tartós egyensúlyeltolódást okozna, mit a jövőben nagyon igényes szellemi és anyagi ráfordítások árán tudnánk talán helyrehozni. • A héten Szlovákiába látogatott Václav Havel köztársasági elnök. Zászlós Gábornak módjában volt találkozni vele? - Ezen a héten kétszer is találkoztam a köztársasági elnökkel, egyszer Prágában, egyszer pedig Pozsonyban, ahová tájékozódni jött. Ez esetben nem az államformáról folytatott tárgyalásokról, hanem a szlovákiai gazdaságról próbált teljesebb képet kialakítani. Az elnök úr ismét arról győzött meg, hogy művész és politikus létére, a rendkívül bonyolult gazdasági helyzetben is tájékozott. A rá jellemző érzékenységgel, megértéssel és türelemmel hallgatta a tárgyaló felek érvelését. -skNEM JUTOTTAK DŰLŐRE A szlovák kormány legiszlatív tanácsa nem jutott dűlőre a távközlési törvény módosítását illetően. Javasolja ugyan a kormánynak a módosítás elfogadását, de azzal, hogy a köztársaságokban hozzanak létre önálló, területi távközlési szerveket; egy szlovák távközlési hivatalt és fellebbviteli szervet, a szlovák távközlési és közlekedési minisztériumot. Másodfokon szövetségi távközlési hivatal döntene a távközlési közigazgatásban. Ez a törvénytervezet szervesen kapcsolódik a Szlovák Rádió sugárzásának műszaki feltételeihez. Megtárgyalták a nem lakás célját szolgáló helyiségekkel való gazdálkodást és ezek bérbeadását szabályozó törvénytervezetet. Az SZNT törvénytervezete a községek illetékességéről a nem lakásként használatos helyiségek bérbeadásáról abból indul ki, hogy a bérleti szerződéshez szükség van a község előzetes hozzájárulásához. Ugyanis az 1991. május 1-jétől az állami tulajdonban lévő épületek, amelyekben állami szervek voltak elhelyezve, a községek tulajdonát képezik. Részleteiben szabályozza a község jogát a bérleti szerződések megkötésére a község által kijelölt bérlővel. -skARTOTEKA NYÍLT A MŰVÉSZET ÉS ZENE KEDVELŐINEK Pozsonyban a Kapucinus utca 1. szám alatt, felújított műemléképületben helyezték el a városi könyvtár művészettudományi és zeneirodalmi részlegét, az artotékát, melyet hétfőn nyitnak meg a nyilvánosság számára. A pozsonyi városi könyvtár az egyik legrégibb kulturális intézmény, 1900 október elsején alapították. A lakosság előtt mindig nyitva állt, szolgáltatásait a legszélesebb rétegek igénybe vehették. Gazdag könyvállománya mára elérte a 300 ezer példányt. Már az alapítás évében volt zenei és művészettudományi vonatkozású szakirodalma. Mivel a zeneanyaggal való munka speciális feltételeket követel, 1964-ben külön részleget hoztak létre. Az olvasók körében nagy az érdeklődés a művészetek és az irodalomtudomány iránt, s ez adott ösztönzést egy újabb szakosításra, 1979-ben egy művészettudományi részleg megnyitására. A most megnyílt artotéka, a két részleg könyvanyagának és a zenei művek állományának összekapcsolásával, a korszerű audiovizuális eszközök segítségével teljes mértékben ki tudja elégíteni a látogatók igényeit. Tizenötezer kötet könyv mellett, 15 ezer kötet zenemű, 11 ezer hanglemez - komoly, szórakoztató, folklór és könnyűzene -, számtalan magnetofonszalag, videokazetta, diapozitív, reprodukció és katalógus, valamint folyóirat várja a zenerajongókat és a művészet iránt érdeklődőket. A könyv- és hanglemezkölcsönzésen kívül igénybe lehet venni az olvasótermet, valamint a zenei stúdiót. Az új kulturális intézmény része az Artotéka Galéria, az épület tetőterében. Az első kiállítás Pozsony változásai (1900-1945) címmel ugyancsak hétfőn nyílik és október 3-áig tart. A tárlat anyagát, huszonegy képzőművész - a főváros egy-egy utcáját, terét, városrérszét vagy történelmi nevezetességét bemutató - harmincnégy alkotását a Pozsonyi Városi Galéria gyűjteményéből válogatták. Tóth Ágnes HONI TÉVÉHELVZET A GYERMEKMŰSORAIK A LEGKAPÓSABBAK (Munkatársunktól) - A nemrégiben közjogi intézménnyé vált Szlovák Televízió jövő évi terveiről, valamint a Cseh Televízióhoz és a politikai pártokhoz fűződő viszonyáról tartottak tegnap a pozsonyi Zichy-palotában sajtótájékoztatót a Szlovák Televízió vezetői. Amint azt Igor šimko főigazgatótól egyebek mellett megtudtuk, a jövő évi terveik megvalósulása nagy mértékben függ attól, hogy hogyan alakul a gazdasági helyzetük, mely az idén sem nevezhető rózsásnak és 1992-ben aligha fog látványosan javulni, sőt (ahhoz, hogy az idei évre tervezeti föladataiknak eleget tegyenek, az állami támogatás összegének radikális csökkentése következményeképpen kerek 334,1 millió korona hiányzik a költségvetésükből). Arra a kérdésre válaszolva, hogy nem tudnának-e az általuk készített műsorok külföldre történő eladásával javítani az anyagi helyzetükön, az igazgató elmondta, hogy természetesen gondoltak erre is, a piac azonban telített és a műsoraik - a gyermekműsorokat kivéve - nem túl kapósak külföldön. A Cseh Televízióhoz fűződő viszonyukról szólva kiemelte, hogy a közelmúltban létrehozták egy koordinációs bizottságot és tárgyalások folynak egy közös vállalat létrehozásáról is, melynek hatáskörébe többek között a szövetségi adás (F1) igazgatása tartozna - ez azonban, legalábbis úgy tűnik, nemigen van a szövetségi kormány ínyére. Ami a politikai pártokat illeti, hangsúlyozta végezetül, a Szlovák Televízió vezetői szeretnék, ha az intézmény nem válna szúk párt- és csoportérdekek küzdőterévé, s ennek eléréséhez a Szlovák Televízió nemrégiben kinevezett Tanácsának a segítségére is számítanak. (kajó) JÓ ÉS ROSSZ Hl R (Munkatársunktól) - A Rimaszombati járási Munkahivatalban tett csütörtöki látogatásom alkalmával egy jó és egy rossz hírről értesültem. A rossz az, hogy már 5000 körül mozog az állástalanok száma. Legutóbb a tiszolci Zomicában mondtak fel 140 munkásnőnek. A jó pedig az, hogy a munkahivatalok és a községi önkormányzatok, valamint polgármesterek közös erőfeszítésének eredményeképpen egyre több foglalkozás nélkülit sikerült közmunkára alkalmazni. 75 foglalkoztatási megállapodást, illetve munkaszerződést kötöttek. Nemcsak a községi önkormányzatokkal; a lehetőséggel a nagybalogi szociális otthonban, a rimaszombati járási erdészeti üzemnél, a rimaszombati, tornaijai és nyústyai közterület-fenntartó vállalatnál is éltek. Az 1-6 hónapos szerződésekkel jelenleg 354 munkanélkülit foglalkoztatnak. Időként azonban megtörténik, hogy az így álláshoz és keresethez jutók megfeledkeznek munkahelyi kötelességeikről és különböző kihágások után menesztik őket. Ezzel persze a segélytől is elesnek. Legutóbb Korláton hárman jutottak erre a sorsra. (polgári) JOZEF PROKEŠ: MEGNYUGTATNÁM A MAGYAROKAT (Munkatársunktól) - A Szlovák Nemzeti Párt rendszeres, pénteki sajtótájékoztatója természetesen a legaktuálisabb belpolitikai eseményekkel foglalkozott. Jozef Prokeš pártelnök röviden vázolta pártja hozzáállását a vallási oktatás kérdésével kapcsolatban, hozzáfűzve, hogy ez a kérdés egyértelműen az iskolaügyi tárcához tartozik. Amennyiben a parlament ezzel kapcsolatban döntést hozna, azt is el kell döntenie, milyen forrásokból kell támogatni a vallásoktatást. A Szlovák Nemzeti Párt ezzel kapcsolatban nyilatkozatot adott közre, amelyhez ma hozzáfűzték, hogy aki őket ateistának tartja, rosszul értelmezi a parlamenti képviselők csoportjának indítványához fűzött véleményüket. Az államjogi elrendezésről Jozef Prokeš elmondta, hogy nézetük Szlovákia önállósulásáról nem változott. Amennyiben viszont a parlament ebben a választás időszakban döntést akar hozni, képviselőik a konföderációt fogják támogatni. Hozzáfűzte, hogy a két köztársaságnak jóban kellene elválnia, mert akkor a gazdasági együttműködés akadályok nélkül biztosíthatná a belső piac stabilitását. Ján Čarnogurský, Vladimír Mečiar és Duray Miklós szerdai megbeszéléseivel kapcsolatban, munkatársunk kérdésére válaszolva elmondta: „Örömmel fogadom a hasonló kezdeményezéseket s örülök annak, hogy éppen az Együttélés elnöke tárgyalt a kormányfővel és a DSZM elnökével. Ami Duray úr kételyeit illeti, a SZNP alkotmánytörvény javaslatában egyértelműen leszögeztük, hogy a nemzeti kisebbségek jogait minimum olyan mértékben biztosítjuk, mint a nemzetközi szerződések. Sőt, a törvényjavaslat külön cikkelyben foglalkozik a nemzeti kisebbségekkel is. Ennek apropóján viszont szeretném megtudni, milyen forrásokra támaszkodva állítja az Együttélés képviselője, hogy az itteni szlovákok fele a magyarok elköltözését tartja kívánatosnak." Ezután a párt képviselői többször elmondták, hogy az önállósulási törekvések nem veszélyeztetik a lakosság gazdasági helyzetét, hiszen az életszínvonal már úgyis rohamosan csökken és sem a szlovákok sem a csehek számára nem előnyös ha egymással szemben truccpolitikát folytatnak. -lovászREFLEX IRRACIONÁLIS KELET-EURÓPA Eddig tartott és nem tovább a három balti ország önállósulási törekvéseit övező eufória felhőtlensége. Egy hét sem telt el az önállóság kikiáltása után, és Litvánia kormánya már okot szolgáltatott a felháborodásra; rendeletet adott ki, amelynek értelmében rehabilitálják azokat, akiket a háború befejezése után zsidóellenes pogromokban való részvétel és a német megszállókkal való együttműködés miatt elítéltek. Névsort tettek közzé, az ebben szereplő neveket New Yorkban a náci gaztetteket nyilvántartó bizottság, persze, nyomban összehasonlította a listáján szereplő nevekkel, és órák alatt kiderült, hogy a litván kormány olyan személyeket nyilvánított ártatlannak, akiket a földkerekség minden más tisztességesen eljáró bírósága is tömeggyilkosnak minősített volna. A hír hallatán úgy éreztem magam, mint tavaly, amikor a televízióban láttam, ahogy Bánovcén leleplezik a Jozef Tiso emlékének ápolására hivatott márványtáblát. Úgy érzem magam, ahogy valószínűleg Romániában is minden demokrata érzi magát, amikor megpróbálja magában feldolgozni a hírt, amely szerint Antonescu marsallt is rehabilitálja a hivatalos Románia. Úgy érzem magam, mint néhány hónapja, amikor egy hazafias érzelmű és magas kormánytisztséget betöltő magyar nemzetgazdásszal beszélgetve megtudtam, hogy voltaképpen már itt az ideje, hogy rehabilitálják Imrédi Bélát... Azt diktálja a józan ész, hogy dőreség olyan valami felfedezésén fáradozni, amit már felfedeztek. Nyugat-Európában nyomban a második világháború után „felfedezték" a nemzetek egymás mellett élésének eddig legjobban bevált receptjét, és joggal feltételezhetné az ember, hogy most, amikor végre számunkra is lehetővé tette a sors, hogy magunk intézzük az ügyeinket, azt a modellt választjuk, amelyet máshol már eredményesen kipróbáltak. Úgy is felfoghatjuk a második világháború utáni Nyugat-Európa fejlődését, hogy itt egy olyan új szemlélet meghonosításáról van szó, amelynek az a lényege, hogy a vezető politikusok rádöbbentek: mindent másképp kell csinálni, mint ahogy korábban évszázadokon keresztül csinálták. Az európai egyensúlyt is a korábbitól teljesen eltérően komponálták meg. A korábbi egyensúly-kompozícióknak az volt az egyik fő gyengesége, hogy a centrumok mellett mindig számolt peremvidékekkel is. A meghatározó országok mellett mindig léteztek „hátsó udvarok" is, és gyenge pontok, amelyek időről időre válsággóccá váltak. Az ésszerűség jegyében kialakított Nyugat-Európa a színvonalbeli különbségek teljes felszámolásának útjára lépett, és a terv végrehajtásának fő eszköze az, hogy megvalósult, illetve megvalósul a tőke és a munkaerő szabad áramlása. Az ésszerűtlenség jegyében kialakult Kelet-Európában a józan ész azt követelné, hogy általánosan érvényesítsék a nyugat-európai tapasztalatokat. Még akkor is erre lenne szükség, ha a színvonalbeli különbség láttán úgyszólván reménytelennek tűnik a felzárkózás. A gazdaság az elviselhetőség határáig leromlott, de van egy (meglehetősen kétes értékű) „tőkénk", amelyet ha akarunk, ha nem, hasznosítanunk kell. E „tőkének" az a lényege, hogy a viszonyok negyven év alatt (a Szovjetunióban hét évtized alatt) megtanítottak bennünket a szerénységre. Mi, - megtanultunk várni a szebb holnapra. Kelet-Európa a világháború óta az ésszerűtlenség jegyében formálódott, és - sajnos -, ma, az átalakulás időszakában sem mondhatjuk el, hogy trónra került nálunk a ráció. Kontinensünk nyugati országaiban az ésszerűség megnyilvánulása volt, hogy a háború óta felhagytak a történelmi érvek túlhangsúlyozásával. A mi régiónkban talán még sohasem dáridóztak annyira a dilettánsnál dilettánsabb historikusok, mint manapság. Az atomkorban, az információrobbanás évtizedében misztikusnál misztikusabb „felfedezéseket" tesznek egy-egy nemzet történelmi jogainak bizonyítására, és rendszerint minden ilyen „felfedezéshez" ellenfelfedezést" is produkál a másik oldal. Miközben az ideológiai béklyók leszaggatásának fontosságát hangsúlyozzuk, mindenből politikai ügyet csinálnak; az erőmű építésbó éppen úgy, mint a vallásgyakorlásból, az anyanyelvhasználatból, az oktatásügyből, de a termelésből is. Még az egzakt eszközökkel mérhető jelenségeket is irracionális burokban tárolják; a szeparatista szlovákok a csehek általi elnyomásról szóló tételek bizonyítására törekedve konkrét adatok helyett homályos utalásokkal operálnak. Nem nehéz így még jobban elkedvetleníteni az amúgy is rosszkedvű embereket, és még cseppfolyósabbá tenni a politikai helyzetet. Szlovákiában az most a kérdés, meddig érvényesül még az irracionális érveket hangoztató nacionalisták túlsúlya az ésszerűen gondolkodó liberális irányzat fölött. Az most a fő kérdés, hogy az alkotmányozást megelőző időszakban elég erősek lesznek-e a felvilágosult erők ahhoz, hogy meggátolják a vérgőzös nemzetieket szándékaik megvalósításában. Egyébként egész Kelet-Európában is ez most a kérdések kérdése. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 3993/91 Czeranko István, 1926. I. 14., Szepsi (Baksan, Moszkva) 3992/91 Czap Ján, 1914. II. 18., Mať. Vojkovce (Brianszki Lesz) 3990/91 Csutorás Péter, 1907. X. 12., Bés (Szovjetunió - meghalt) 3989/91 Csorba István, 1924. XI. 11., Bél (Sztará Gorlovka, Nyikitovka) 3988/91 Csölle József, 1919. XI. 8., Alistál (Tagárov) 3987/91 Csóka István, 1914. VII. 15., Somorja (Liszicsanszkij) 3986/91 Csóka András, 1920. XI. 24., meghalt, Dunaszerdahely (Ural) 3985/91 Csizmár István, 1925. II. 5., meghalt, Kassa (Kisinyov) 3984/91 Csizmár János, 1923. I. 10., Szepsi (Karabasz) 3983/91 Csiszár Árpád, 1920. XI. 5., meghalt, Runya (Szovjetunió) 3982/91 Csikós Vince, 1918. XII. 6., Tardoskedd (Darnyica, Kijev) 3981/91 Csicseri János, 1917. I. 13., Battyán (Bezsica) 3980/91 Csiba Ferenc, 1917. III. 21., Bős (Gorkij) 3979/91 Cséplő László, 1922. IX. 19., Komárom (Krematorszk) 3978/91 Csendes József, 1913. III. 30., Balóny (Kijev) 3977/91 Csanak István, 1925. VII. 24., Csicser (Sztalin-láger) 3842/91 Čižmár Peter, 1923. VII. 4., Nagykapos (Novgorod) 3841/91 Cipser László, 1922. VIII. 27., Kassa (Szánok) 3702/91 Csomós Barnabás, 1900. V. 2., Iványi (Donbasz - meghalt) 3701/91 Czéner József, 1901. X. 12., meghalt, Rimaszombat (Donbasz) 3631/91 Csiba István, 1919. VIII. 9., Csilizradvány (Sztálingrád) 3630/91 Czetli Miklós, 1923. XI. 16., meghalt, Lég (Kijev) 3438/91 Cserge József, 1913. III. 3., Dunatőkés (Rosztov) 3437/91 Csala András, 1925. II. 1., Tornaija (Szibéria, Ural) (Folytatjuk)