Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-06 / 209. szám, péntek

1991. SZEPTEMBER 6. ,ÚJ szóL HAZAI KÖRKÉP FMK-MDF KÖZVETLEN KAPCSOLAT A Magyar Demokrata Fórum és a Füg­getlen Magyar Kezdeményezés küldött­sége Für Lajos alelnök, illetve Tóth Ká­roly főtitkár vezetésével szerdán Buda­pesten találkozott Közelebbi felvilágo­sítást a tanácskozásról S. Gyurovszky Lászlótól, az FMK küldöttségének tag­jától kaptunk. 9 Ez volt a két párt első hivatalos kétoldalú tanácskozása. Úgy tudom azonban, hogy együttműködésük már hosszabb múltra tekint vissza. -Csaknem tíz éve állunk kapcsolat­ban a párt több vezetőjével. A személyes kapcsolatokon kívül szervezeteink között is több kontaktus alakult ki, de ez volt az első hivatalos találkozásunk. • Elsősorban mely kérdések szere­peltek a tanácskozás napirendjén? - Az MDF és az FMK is a kormányko­alíció tagja, így sok időszerű problémát azonos vagy nagyon hasonló szempont­ból ítélünk meg. Ilyen sok közös érintke­zési pontot találtunk. Számos együttmű­ködési területben állapodtunk meg. 0 Nyilván a kisebbségi politika volt az eszmecsere egyik sarkalatos pontja. Azo­nosan viszonyul ehhez a kérdéshez a két mozgalom? -Az alapkérdésekhez igen. Kifejtet­tük, hogy a magyarországi politikai pár­tokhoz a pártsemlegesség alapján kívá­nunk viszonyulni. Ök hasonló álláspontra helyezkednek kisebbségi pártjainkkal szemben, mivel a csehszlovákiai magyar­ság egészét tekintik a magyar kormány partnerének. Egyeztettük álláspontjainkat a moszkvai emberi jogi konferencia kap­csán is. Beszéltünk a nemzetiségi tör­vényről, amit Magyarországon az MDF kezdeményezett, 'nálunk pedig mi fogunk kezdeményezni. Szóba kerültek az általá­nos alapelvek és a csehszlovákiai magyar kisebbség jogi helyzete. Elmondtuk mit tett az FMK eddig a magyarság érdeké­ben, többek között a földtörvénnyel, a kár­pótlással és az iskolaüggyel összefüg­gésben. Beszámoltunk az alkotmányok­kal, a régiókkal és az oktatással kapcso­latos elképzeléseinkről. • Született valamilyen megállapodás? -Több kérdésben egyeztünk meg, amelyeket még pontosítani fogunk. Ezek , a pártközi kapcsolatok kiépítésére, a ki­sebbségi ügyekben folytatott állandó kon­zultációkra vonatkoznak. Mivel mint kor­mánypárt, mi rendelkezünk a legtöbb in­formációval ezen a területen és az MDF­nek pontos és hiteles információkra van szüksége, ezeket szívesen a rendelkezé­sükre bocsátjuk. • Milyen jelentősége lesz ennek a ta­lálkozónak a szlovák-magyar vi­szonyban? - Úgy gondolom, kapcsolatfelvételünk új szakaszt jelent a szlovák-magyar vi­szonyban is. Az MDF első ízben kap részletes és átfogó információkat orszá­gunk kormányzati elképzeléseiről és mi is sok hasznos tájékoztatáshoz jutunk hoz­zá. Mindenképpen nagy jelentősége van annak, ha egy kormánypártnak közvetlen kapcsolata van egy másik kormánnyal. JEKHETANE VAGYIS - EGYÜTT (Munkatársunktól) - Romák és nem romák napját rendezi meg az Unicef Szlovákiai Bizottsága, a Béke és Emberi Jogok Szlovákiai Uniója valamint a Slovkoncert e hó 14-én a pozsonyi Jstropolis művelődési házban (volt Szakszervezetek Há­za), és az épület előtti téren. A z egész napos rendezvényen lesz vi­taműsor a romák életéről, kép-, könyv- és folyóiratkiállítás, diszkó és gálaműsor. A gyerekeket festő- és építőverseny várja, kartondobozok­ra rajzolhatnak, festhetnek, s azok­ból építhetik fel a közös házat úgy, ahogy ők elképzelik. A 17 és 19 órakor kezdődő koncertek belépti díja 10, illetve 20 korona. A bevétel képezi majd a Roma Gyermek Ala­pítvány alapját, a célja a tehetséges roma gyerekek felkarolása. Dr. Blažej Slabý, az Unicef Szlo­vákiai Bizottságának tagja beszá­molt az Unicef missziójának hazánk­ban tett látogatásáról. A misszió megismerkedett a roma lakosság életével; Kelet-Szlovákiában járva őszinte megdöbbenéssel fogadták a látottakat... A szervezők bíznak benne, hogy ma, amikor a romakérdés oly gyak­ran vetődik fel, az ilyen rendezvé­nyek is hozzájárulhatnak a sokat emlegetett tolerancia megszilárdulá­sához. (kop) Épül a monumentális színpad (Méry Gábor felvétele) ÉPÜL A KIRÁLYDOMB A DAC-STADIONBAN Megérkeztek a kamionok a díszle­tekkel, vagy két tucat munkás szereli a traverzeket a DAC-stadion gyep­szőnyegén: épül a Királydomb szer­dahelyi változata. így nézett ki a helyzet tegnap déltájban Dunaszerdahelyen, az Ist­ván a király előadása előtt két nap­pal. Jarábik Imre, a művelődési ház igazgatója jó ideje lázban ég, s nem titkolt izgalommal várja, mekkora kö­zönséget vonz a rockopera első szlovákiai bemutatója. Sajnos, a szereplők ottjártunkkor még nem voltak jelen, ők csak ma délelőtt érkeznek, s azonnal munkához lát­nak: a pénteki nap a próbáké, reg­geltől estig. A pénteki főpróba egyébként zárt stadionban lesz, a város lakóinak meg kell eléged­niük a kiszűrődő decibellekkel. A jól megszervezett reklám elle­nére is van veszítenivaló, mondja az igazgató. Hogy az egész produkció anyagilag rentábilis legyen, legalább tizenhatezer nézőnek kell összejön­nie. Jarábik Imre optimista, hiszen egy ilyen produkciót nem minden nap láthat a dél-szlovákiai magyar­ság, ráadásul élőben. Vállalni kellett a rizikót, mondja, hisz alkalmasabb helyszín ennél egész Dél-Szlovákiá­ban nincs. Csak a fedett lelátókon 15-18 000 ember fér el, nem szólva a pálya füvéről. Teltház esetén har­mincezer ember is összejöhet! De mindennél fontosabb, hogy Szörényiék nem „haknira" készül­nek; nem lesz semmi playback, élő zenét hallhat a közönség. Mint arról a tv-híradóból is meggyőződhettünk, maguk az alkotók is izgalommal vár­ják a fogadtatást, mert a rockopera 1983-as premierje óta (a nyugati bemutatókat leszámítva) első ízben szerepelnek a királydombi előadás­sal külföldön. Jarábik IrYire még megnyugtatásul hozzáteszi: parkolási gondoktól sen­ki se tartson, mindent alaposan megszerveztek. Beleértve a bizton­ságot is. Több mint tucatnyi sátor­ban árulják majd az ételt, italt. Hogy ki nyeri a fehér Favorit márkájú gép­kocsit, az este nyolc óra körül, az előadás előtt derül ki - minden belé­pőjegy részt vesz a sorsolásban. Délután kettőkor nyitnak a pénztá­rak, a nézők öt órától foglalhatják el helyüket. A megdőlt kereszt, a szentistváni koronát jelképező színpad fölött, már tegnap óta ott magasodik... (k-y) AKI A LAKBÉRT NEM FIZETI... ... az a meleget nem érdemli. Ez jutott eszembe hétfőn délután, ,amikor végig­hallgattam Anton Vavro lakossághoz tol­mácsolt szavait a lakbérfizetések megta­gadásának esetleges következményeiről, a hóenergiatermelés és -árak nem éppen örömteli helyzetéről, s kilátásairól már nem is beszélve. A szlovák miniszterel­nök-helyettes a rá jellemző komótos egy­hangúsággal mondta végig az első figyel­meztetésnek szánt monológját. Kerek pe­rec közölte: ha így folytatódik a lakbérfize­tések zuhanása, nagy a veszélye annak, hogy nem készíthetik fel a kazánházakat a fűtési idényre, s a tüzelőanyagból sem tudnak előtartalékolni. Helyenként már ma úgy néz ki, a hőenergia előállítói felkészületlenül lépnek a téli időszakba. Ennek csak egyetlen lehetséges követ­kezménye várható: képtelenek lesznek a hőszolgáltatásra. Hogy mire célzott ez­zel, nem nehéz továbbgondolni. Szavait követően a teljes lebénultság hulláma csapott rá hallgatóságára. Olyannyira, hogy a máskor csupa kíván­csi kollégáimmal együtt egyetlen kérdést sem tettünk fel a kormány alelnökének. Időbe telt, míg felfogtuk, mire figyelmezte­tett bennünket. Helyzetrajzában az eddig leírtaknál sokkal több érv található. Szerinte a meg­oldás kulcsa nagymértékben a biogazdál­kodást irányító és a lakásalapot kezelő szervezetek kezében van. Mert indokolt ugyan a fogyasztásmérők felszerelése, de megoldást nem kínál, mivel nem szá­molja fel a ma áthidalhatatlannak tűnő akadályt, vagyis a fogyasztók által befize­tett összeg és a hőenergia előállítására fordított költségek közötti különbséget. A Szlovákiai Gazdasági és Szociális Megegyezés Tanácsa első lépésben in­kább a kazánházak és a hőcserélő állo­mások műszaki állapotának tökéletes át­vizsgálását és a fogyasztás leszorítását tartja fontosnak. Megítélésük szerint a fo­gyasztásmérők előállítása és a lakóházak újraszigetelése pillanatnyilag nem javíta­na nagyon a helyzeten. Anton Vavro azt is tudtunkra adta; már működik nálunk a szociális mechanizmus, • és senkinek sem kell attól tartania, hogy a hőenergia áremelése következtében ne tudná kielégíteni életszükségleteit. Hoz­záfűzte: a lakbér drágulása már régebben beszédtéma, de még jelei sem mutatkoz­nak a lakáspiac születésének. Vagyis an­nak, hogy az emberek mérlegre tennék bevételi és lakáskiadási tételeiket, utána esetleg döntenének, akár úgy, hogy ki­sebb lakásba költöznek. A miniszterel­nök-helyettes eddig csak egyfajta reagá­lásról hallott: a lakbérfizetés megtagadá­sáról, ám azt elfogadhatatlannak tartja. Állítólag azt sem tudatosítjuk kellő mértékben, hogy a gigajoulenként 89 ko­ronára emelt hőenergia árat még mindig az állami költségvetésből dotálják, mivel 1 GJ előállításának kiadásai megközelítik a 200 koronát. A háromoldalú tanács most szeretné azt elérni, hogy a különbö­zetet a fűtési idény végéig az államkasz­szából fizessék, ugyanis 9 támogatás egyelőre csak az év végéig biztos. S még egy adalék a szlovák kormány gazdasági ügyekért felelős alelnökétől. Mondandója illusztrálására egy átlagjöve­delmű négytagú családot hozott fel, amely az ismertetett adatok szerint bevé­teleinek 56 százalékát élelmiszerekre és lakásra fordítja. Ezt többé-kevésbé tény­ként közölte, ám az ilyen létszámú család szociális ráutaltsági határát, amely 5600 koronának felel meg, s az állammal szemben követelhető igény, veszélyesen nagyvonalúnak minősítette. Akárcsak a munkanélkülieket támogató rendsze­rünket. Szerinte nagyon könnyen vonzó, visszaélésekre alkalmat adó forrássá vál­hat. Pragmatikus megítélése alapján eb­ből arra következtetett: a,,bőkezű" állami támogatás is hozzájárul ahhoz, hogy le­hessen miből fizetni a lakbért. Soraim írása közben felhívott egy ol­vasónk, aki keddi tudósításomra reagálva arra volt kíváncsi, vajon Vavro úr mit válaszolt a kérdésre:" mi lesz a - ha időnként nehezen is, de - lakbérüket fizető lakókkal? Ök isszák meg a levét a többiek állampolgári fegyelmezetlensé­gének? Magam is ugyanezt kérdezem. Bár aligha hiszem, hogy létezik egy kifor­rott elképzelés a lakbérfizetést megtaga­dók kiszűrésére, vagyis arra: egyedül csak ők, és senki más ne érezze meg bármilyen okból született elhatározásu­kat. A miniszterelnök-helyettes felszólalá­sát inkább figyelmeztetésnek tartom. Az első bububunak, amit lehet, hogy több is követ majd. Igaz, a fűtési idény közeledé­se inkább az érdemi lépéseket sürgethet­né. Mert a szóbeli ijesztgetéseknek ma­napság vajmi kevés a hatása. Legalábbis szerintem J. MÉSZÁROS KÁROLY REFLEX FÉLJÜNK MEČIARTÓL? Emlékszem, 1968 nyarán, amikor riasztó hírek érkeztek hozzánk kelet felől, amikor öt „szövetségesünk" többször is raportra rendelte Dubčekékét, muszájoptimistaként mindig ezzel bátorítottam magam: Ezt már nem lehet visszacsinálni. Megrészegültem az életemben először ízlelt sajtószabadságtól, bizakodó voltam, mert politikusokkal beszélgetve olyan kérdéseket is feltehettem, amilyenekért egy évvel korábban még indexre került az újságíró, és feledhetetlen élmény volt számomra, hogy olyan könyvek kerültek forgalomba, amelyek létezé­séről nemrég még csak suttogva beszéltünk. Tudjuk, mennyire volt megalapozott a derűlátásom. Ma újból ugyanazt ismételgetem: Ezt már nem lehet visszacsinálni. Ügy teszek, mint aki a temető előtt éjféltájt elhaladva fütyörészgetés­sel próbálja elűzni a félelmét. Remélem ezúttal jobb jövendőmondó leszek, mint huszonhárom esztendeje. Kétségtelen, hogy nagyot változott 1968 óta a világ. Akkorát, hogy most már nem „szövetségeseinktől" kell tartanunk, hanem olyanöRtól, akik még náluk is (!) közelebb állnak (és élnek) hozzám. Ha én most az előtt a példabeszédben temető előtt haladok el éjnek évadján, bizony mondom, nem kóbor szellemektől tartok, és egyáltalán, nem szellemekre gondolva rándul görcsbe a gyomrom, hanem egy élmény hatására. És nemcsak éji órán, hanem a nap huszonnégy órájának bármelyikében elő-előfordul velem, hogy nyug­talanság vesz rajtam erőt. Nyugtalanság, mert emlékezetemben fel­felvillan egy jelenet a Szlovák nemzeti felkelés terén tavaly ősszel és idén tavasszal lezajlott tömegdemonstrációból. Ezt már nem lehet visszacsinálni! 1990. október 25-ikén este is ezt mondtam, miután végignéztem a televízióban Vladimír Mečiar minisz­terelnök és Jozef Markuš a Matica Slovenská elnöke politikai párvia­dalát. Akkor a visszacsinálás lehetetlenségét Mečiarra vonatkoztat­tam, arra gondolva, hogy a kormány elnöke, lám, bebizonyította: vita közben nem a pillanatnyi politikai célszerűség követelményei vezérel­ték. Úgy érvelt, ahogy bármelyik nyugat-európai liberális, vagy szociáldemokrata politikus érvelt volna hasonló helyzetben. A jóér­zésre hivatkozott, és a humanizmusra figyelmeztetve argumentált a szlovákiai magyarok nyelvhasználati jogait védelmezve. En^em azonban nem ez hatott meg elsősorban, hanem az, ahogy az európai emberjogi normákkal (és ezek Csehszlovákia általi elfogadásával) érvelve a szó szoros értelmében lehengerelte politikai ellenfelét. Vladimír Mečiar akkor még esküdözött, hogy híve a föderációnak. Ma a csehszlovákiai magyarok így teszik fel a kérdést: Féljünk Mečiartól? Azt a kérdést már sem a szlovákok, sem a magyarok nem teszik fel, hogy híve-e még Mečiar a föderációnak? Már egyértelműen kinyilvánította, hogy pártja lazítani kívánja a Csehországhoz fűződő kapcsolatokat. Ha akkor kijelentem, hogy egy olyan vehemensen és meggyőző érvekkel alátámasztva előterjesztett nemzetiségikérdés-megoldási koncepciót, illetve államépítési elképzelést már nem lehet visszacsi­nálni, akkor most kettővel több tétel szerepelne tévedéseim hosszú sorozatában. Féljünk Mečiartól? Szerintem nem Mečiartól kell félnünk, hanem attól, hogy Vladimír Mečiar pártja a Szlovák Nemzeti Párttal és esetleg a kommunistákkal egyesülve megtorpedózza a föderatív államot, és olyan helyzet alakul ki, amelyben a szlovák állam már nem tartja magára kötelezőnek sem a föderáció által szentesített demokratikus normákat, sem azokat a kötelezettségeket, amelyek a Csehszlovákia reprezentánsai által aláírt nemzetközi emberjogi egyezményekből következnek. Nem állítom, hogy Vladimír Mečiar erre törekszik. Sőt, kétségbe vonom, hogy tehetséges politikusként ilyen szándékai lennének, hiszen bizonyára tisztában van az Európában kialakult folyamatokkal. Mečiar valószínűleg bízik varázsában, abban, hogy majd „rendet teremt", mint ahogy tavaly ősszel is „vigyázzba tudta állítani" a Matica slovenská elnökét. Még az sincs kizárva, hogy arról álmodik, hogy majd az ő vezetésével alakul át demokratikussá és korszerűvé Szlovákia. Ki tudja, mit tervez? Csak ne olyan támogatókkal lenne körülvéve...! Ugyanis demok­raták nélkül nincs demokrácia. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 4527/91 Csanaky Eduard, 1922. I. 10., Diószeg (Krim, Donbasz) 4541/91 Czuczor István, 1915. IV. 18., meghalt, Érsekújvár (Ural) 4540/91 Czuczor Ferenc, 1905. X. 18., meghalt, Érsekújvár (Mármaros) 4538/91 Csulík József, 1919. II. 9., Andód (Kurszk) 4536/91 Celleng János, 1920. III. 8., Ipolybalog (Szegezsa) 4535/91 Czélmester Károly, Zetény (Boriszov, Szambőrg) 4534/91 Czanik Károly, 1926. IV. 29., Bél (Magdeburg, Eger) 4533/91 Czaban István, 1913. III. 1., meghalt, Érsekújvár (Kalinyin) 4532/91 Czaban Sándor, 1921. III. 27., Andód (Novoszibirszk) 4531/91 Czvengel József, 1920. IV. 29., Lukanénye (Novocserkaszk) 4530/91 Csobo Mihály, 1920. VIII. 18., Harmac (Karlovka) 4529/91 Cseh Ferenc, 1914. XI. 2., Marcelháza, meghalt ­4528/91 Csatlós István, 1913. IX. 18., Vajka (Szamborg, Szojva) 4527/91 Csanaky Eduard, 1922. I. 10., Diószeg (Krim, Donbasz) 4526/91 Čábrani Jozef, 1909. X. 2., Zselíz (Leningrád) 4525/91 Csádi János, 1926. VIII. 2., Feketenyék (Orel) 4524/91 Czinka József, 1917. I. 14, Lice (Kaukaz-eltűnt) 4523/91 Cajhan András, 1928. IV. 9., Panyidaróc (Boriszov, Ogyessza) 4003/91 Čudai Eugen 1911. VIII. 20., Oroszka (Kijev) 4002/91 Czukár András, 1914. XI. 29., meghalt Komárom (Ausvi c) 4001/91 Czuczor István, 1926. I. 12., Komárom (Sztálingrád) 4000/91 Czinke Sándor, 1923. III. 14., Vaján (Novorosszijszk) 3999/91 Czímei János, 1917. V. 2., Keszegfalu (a Donnál, meghalt) 3998/91 Czibor Dezső, 1903. X. 14., meghalt, Marcelháza (Moszkva) 3997/91 Czibor Sándor, 1925. VII. 30., Madar (Kisinyov, Donbasz) 3995/91 Csető Mihály, 1906. II. 27., Battyán (Szamborg) (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents