Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-05 / 208. szám, csütörtök

1991. SZEPTEMBER 5. TULAJDONOSVÁLTÁS A STATISZTIKA TÜKRÉBEN Júliusban folytatódtak azok a reformfolyamatok, melyek hatására már egyértelműbbé válnak a tulajdonosváltási törekvések, fokozatosan erősödik a magánvállalkozók rétege, nő a kis- és középvállalatok száma - jellemezte tömören az utóbbi hónapok gazdasági fejlődését Rudolf Krč, a Szlovák Statisztikai Hivatal elnöke. Persze, napjainkban inkább az eladásban, az árufuvarozásban, illetve a tojásfelvásárlásban érezhető elsősorban a magánvállalkozók és a kisvállalatok, illetve kis szövetkezetek jelenléte, a termelésben még nem sokat nyomnak a latban. A nagyvállalatok (a 100 alkalmazottnál többet foglalkoztatókról van szó) fokozatos leépítése az iparban, az építőiparban és a kiskereskedelmi szférában tapasztalható elsősorban; júniushoz képest további 46-tal csökkent az ipari és 16-tal az építőipari vállalatok alkalmazottainak átlaglétszáma. Júliusban további 14 864-en váltották ki az ipart, s a magánvállalkozók száma ezzel Szlovákiában 222 732-re nőtt. A kisprivatizáció keretében júliusban 1186 egységet bocsátottak árverésre, közülük 904-et sikerrel. Az év kezdetétől elárverezett egységek ára a kikiáltási árat átlagosan 19 százalékkal haladta meg, s az értékesített kereskedelmi egységeknek közel az egyötöde holland árverési módon, tehát a kikiáltási áron alul talált új gazdára. A statisztikai felmérések szerint csillapodóban az áremelkedés; a fogyasztói árak júliusban az előző hónaphoz képest mindössze fél százalékkal emelkedtek, sőt, az iparcikkek esetében csökkentek. Az élelŕhiszerárakban tapasztalható közel egy százalékos növekedés viszont főleg a zöldség-, gyümölcs-, tej- és tejtermék-árak emelkedésének a következménye. A mérsékelt áremelkedésnek megfelelően mérsékelten emelkedtek a létfenntartási költségek; míg júniusban májushoz képest 2,7 százalékos volt e téren a növekedés, júliusban júniushoz képest már „csupán" 0,7 százalékos. Nagyarányú ugrás várható viszont az utolsó negyedévben, amikor erőteljesebben érezteti majd hatását mindennapi kiadásainkban a lakbéremelés, a fűtési és villanyfogyasztási díjak emelése. A termelést illetően sem éppen biztatóak a statisztikusok adatai. Továbbra is csökkenőben a bruttó hazai termék és a nemzeti jövedelem; az ipari termelés júniushoz képest az év hetedik hónapjában 4,1 százalékkal, az építőipari termelés pedig ugyanebben az időszakban 6,5 százalékkal csökkent. Fokozódott a munkanélküliség növekedése. A legtöbb munkanélkülit júliusban Pozsonyban tartották nyilván (és általában a Nyugat-szlovákiai kerületben), a lakosság részarányához viszonyított munkanélküliség tekintetében viszont Kelet-Szlovákia a listavezető. -gpFÖLDÜGYBEN FERDINAND LÁSZLÓ, Lekenye A Tornaijai Takarékpénztár a tulajdonosok tudtával eladta a Hevessy földbirtokot más személyeknek a tartozás törlesztése céljából. Az adásvétel 1941-ben történt meg, használni 1947-től kezdtem. Ezeket a földterületeket több más polgárral együtt 1952-ig, az Efsz-be való belépésig használtam. Az adásvételi szerződés a háború végett nem került regisztrálásra. A földtulajdon rendezésekor megállapítottam, hogy a szóban forgó földterületeket 1945-ben a 104/45 Tt. sz. SZNT rendelete alapján elkonfiskáiták a volt tulajdonostól, mivel telekkönyvileg még az ő nevén szerepelt. Abban az esetben, ha a kérdéses ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés hiteles, akkor ezen földterületekhez tulajdonjoga van. Nem változtat a helyzeten az a tény sem, ha a földterületeket elkonfiskáiták, mert a konfiskáció a volt, telekkönyvben szerepelt tulajdonosra vonatkozott, aki már nem volt az említett földterületek tulajdonosa. Abban az esetben viszont, ha nem tudja bizonyítani az adásvétel tényét, nem keletkezett a földterületekhez tulajdonjoga. DR. HÁJAS ZOLTÁN ÚJSZÓI HAZAI KÖRKÉP AZ ÖRÖKBEFOGADÓ MAGANYOSSAGA Aki örökbe fogad, sorsát végleg egy ismeretlen gyerek sorsához fűzi. A gének halvány ismerete nélkül dönt. Benyújt egy kérvényt, s elkezdődik az örökbe fogadó hónapokig, évekig tartó kálváriája. Csaba és Ilona tizenkét éve házasok. Fiatalok, szeretik egymást, van munkájuk, van lakásuk - életüket mégsem érezték teljesnek. Hiányzott belőle valami, ami tartalmat adott volna a jelennek, értelmet a jövőnek. Egy apróság. Egy gyerek. Tizenkét év várakozás, Ilona két méhen kívüli terhessége és az azokat követő operációk után nem sok remény maradt arra, hogy valaha is saját gyermekük szülessen. Ezért úgy döntöttek, örökbe fogadnak egyet. Tudták, hogy nem lesz egyszerű. Tudták, az eljárás lassú és nehézkes. Mégis vállalták, mert szerettek volna egy gesztenyebarna kislányt, aki tőlük tanul majd beszélni. 1989 januárjában kezdődött. A városi nemzeti bizottságra benyújtott kérvényüket előbb a járási nemzeti bizottságon bírálták felül, majd továbbították az ügyben illetékes kerületi szervekhez. A végső döntést különböző vizsgálatok sora előzte meg. Kínos aprólékossággal kellett bizonyítaniuk, „alkalmasak a szülői feladatkör betöltésére". Nemcsak életkörülményeiket, anyagi helyzetüket, jellemüket firtatták, de roppant megalázó módon a feleség meddőségét is újabb és újabb orvosi vizsgálatoknak vetették alá. - Abszurd szituációkra, lehetetlen kérdésekre kellett reagálni, s feleleteink, reakcióink alapján döntött a bizottság, jó szülők lennénk-e, vagy sem. Voltak megalázó pillanatok, mikor úgy éreztem, egyetlen szavam, egyetlen mozdulatom eldöntheti, hogyan alakul a jövőnk - emlékszik vissza a megalázó procedúrákra Ilonka. A velük szemben megnyilvánuló bizalmatlanságot nem érezték indokoltnak. Természetes, hogy körültekintőnek kell lenni, hiszen egy ember, sőt, több ember életéről van szó. De legyünk őszinték: kell-e nagyobb, erősebb bizonyíték annál, hogy valaki elszánja magát az állami gondozott gyerek örökbe fogadására? Ilonkáék egyszerűen egy gyerekre vágytak. S mivel sajátjuk nem lehetett, ezt az utat választották. De nem az ő vágyuk volt a mérvadó, hanem a bizottságban ülők jóindulata. Mikor 1991 februárjában végül „rájuk került a sor", a nyitrai csecsemőotthon igazgatónője egy bogárszemű, göndörhajú kilenc hónapos fiúcskát mutatott nekik. Ő volt akkor az egyetlen „jogilag szabad", vagyis örökbe adható gyerek. A fiatal házaspár gondolkodási időt kért. Az eljárás direktsége, személytelensége megdöbbentette őket. Másképp képzelték az egészet, valahogy közvetlenebb módon, valahogy emberibben . A. így viszont minden személyes kapcsolat nélkül, egyetlen találkozás alapján kellett dönteniük: igen vagy nem. Igaz, volt még ezenkívül négy választási lehetőségük. De ki tudja, mikor kerül rájuk a sor, mikor akad számukra egy újabb „szabad gyerek". Évek is beletelhetnek. Kiszolgáltatottságuknál csupán félelmük volt nagyobb. A második látogatás aztán végleg eldöntött mindent. - Akkor először mehettünk be abba a szobába, ahol a gyerekek voltak, hogy kihozzuk a kisfiút. Mikor fölemeltem és a karomba vettem, már tudtam, hogy ő lesz az. Hiába volt előtte a sok észbeli argumentum, a józan mérlegelés pro és kontra, az a pillanat volt a meghatározó, amikor ő ránk mosolygott és mi úgy éreztük, hogy akár a miénk is lehetne ... Marcell immár negyedik hónapja a nevelőszüleinél van, Ilonka pedig most tanulja átélni az anyaság örömeit és gyötrelmeit. Nincs könnyű dolga - tanácsot, útmutatást senkitől sem kapott. Elgondolkodtató, hogy azok, akik három éven keresztül olyan kitartóan és alaposan elemezték szülői alkalmasságukat, az eltelt négy hónap alatt egyszer sem néztek utána, vajon valóban jó helyen van-e a gyerek, boldogulnak-e vele a nevelőszülők, hogy egyáltalán kap-e enni...? Mikor Ilonkáék kihozták Marcellt az intézetből, a tizenegy hónapos kisfiú korához képest elmaradt a fejlődésben. Csak feküdt a kiságyban, a hangokra nem reagált, a becézgetést, öibevevést nem tűrte. Idegen volt tőle minden személyes kapcsolat. - Kezdetben az volt a legnagyobb probléma, hogy nem figyelt ránk. Bementünk a szobába és föl sem emelte a fejét, szóltunk hozzá, nem nézett ránk. Ugyanis ő eddig úgy élt, hogy tudta, nem kell, hogy pont őhozzá érkezzenek, őhozzá szóljanak, mert rajta kívül a szobában még van tíz másik kisgyerek. Az volt a legrosszabb, hogy beszéltem hozzá, énekeltem neki, s őt nem érdekelte. Én csak egy eszköz voltam a számára, aminek segítségével a szükségleteit kielégíthette, de mint ember, mint egy olyan személy, akihez tartozik, nem érdekeltem. És ez nagyon megviselt. Egyik nap aztán megtört a jég: szóltam hozzá és ő a szemembe nézett. Azóta kezd épülni a kapcsolatunk. Négy hónap elteltével a gyerek mászik, segítséggel jár, szótagokat mond, nagyon figyelmes és ragaszkodó. A szemmel látható fejlődés ellenére azonban Ilonát állandóan gyötri a kétség, vajon eleget ad-e a gyereknek, vajon úgy érez-e iránta, ahogy a saját gyereke iránt érezne. Kétségtelen, aggályaiban nem kis szerepe van annak a közönynek, annak a megkülönböztetésnek, amit a társadalom, a környezet részéről tapasztal. Úgy érzi, azok után a tortúrák után, amiken végigmentek, érthetetlen, miért nem tekinti a társadalom az ő anyaságát teljes anyaságnak, miért nem illetik meg azok a jogok őket is, mint a biológiai szülőket? Pedig nem könnyű az örökbe fogadott szülők feladata, sőt, talán még nehezebb is, mint a biológiai szülőké. Végül is az a gyermek vér szerint nem az övék. Ilonka is sokszor elcsügged, sokszor már nem is bízik saját magában, mégis úgy érzi, érdemes. - Az életben nem íródnak rózsaszín történetek. Biztos, hogy egyszer öröm lesz. Már most is az, de még forrásban van. Bennem is, benne is, a családban is. Ez a pár hónap még nem elég ahhoz, hogy csak tiszta öröm legyen, mert még csak most nevelődünk. És akár tetszik és akár nem, az önzés az, ami gátolja. Hiába az odaadás, az áldozatkészség, meg kell küzdeni azért, hogy ez az érzés valóban az legyen, aminek lennie kell. Ez a szülői munka sokkal nehezebb és sokkal igényesebb, mint a vér szerinti szülőké. Ennek dacára a társadalom sokkal kevesebb segítséget nyújt. Úgy érzem, hogy szinte egyedül küszködök egy elhagyott hajón, minden tanács és tapasztalat nélkül, és ha az ember így, egyedül gyúrja ezt az utat, hát az bizony néha sáros, néha napos... De érdemes. Mindezekből a gyötrelmekből, küzdelmekből a kis Marcell mit sem érzékel. Őt egyelőre elfoglalja a rengeteg újdonság, az ingerszegény, egyenfehér környezet után a tarka színek, a hangok, a számára is elérhetővé vált dolgok, s az egyedül feléje irányuló gondoskodás és szeretet. Mert Ilonka kétségei és félelmei ellenére a szeretet, ez az annyira fontos érzelmi kötődés már most ott van e három ember között. Ott van Ilonka mosolyában, ott Csaba óvó mozdulatában, a kisfiú ragaszkodó ölelésében. Milyen kár, hogy a hivatalok értetlensége, a bürokrácia kegyetlensége és az illetékesek közönye miatt olyan kevés elhagyott gyermek ismerheti meg az érzést: nekem is vannak szüleim. S. FORGÓN SZILVIA REFLEX PARLAMENTI LASSZO Jó másfél esztendő telt el a kelet-európai kommunista rezsimek összeomlása óta. Már a drukkerek és az ellendrukkerek is magukhoz tértek a meglepetéstől, a történészek és a jelenségelemezők számára pedig elérkezett a rendszerváltás „törvényszerűségei" lajstromba vételének azjdeje. így például feljegyezhetik, hogy minden előzetes várakozással ellentétben általában vértelen volt a hatalomváltás. A történelem grimasza, hogy ahol vér is folyt, és ahol betiltották a kommunista pártot - Romániában -, az új hatalomgyakorlási stílus ott hasonlít leginkább a régire. Az is közös vonása a posztkommunista rendszereknek, hogy mindenütt sok tucat párt és mozgalom működik, pedig ennek éppen az ellenkezője lenne kívánatos. Jellemző tünet, hogy a „megújhodott" volt állampárt általában nemzeti húrokat penget, így szükségszerűen uszályába került a legreakciósabb nacionalista irányzatnak. A felsorolást még hosszan folytathatnánk, de ne folytassuk. Ehelyett vegyünk szemügyre egy jelenséget, amely szintén a pártállam utáni időszak „törvényszerűségei" közé tartozik, de egyetlen újdonsült demokráciában sem rejt magában akkora veszélyt, mint Csehszlovákiában. A parlamenti képviselők „átülésének", pártváltásának egyre gyakoribbá válása olyan tényezővé vált nálunk, amely hovatovább megkérdőjelezi a törvényhozás működőképességét, a két évben meghatározott parlamenti ciklusra kitűzött fő feladat teljesítését. Csehországban is hallatlanul bonyolítja a helyzetet ez a jelenség, Szlovákiáról pedig megállapíthatjuk, hogy egy, a parlament által és a választópolgárok ellenében végrehajtható puccs lehetőségét is magában hordozza a képviselők jelentős részének „színeváltozása". Az 1990-es törvényhozási választások előtt a politika összes alanya megegyezett abban, hogy két év alatt kidolgozzák és elfogadják Csehszlovákia új alkotmányát. A pártprogramoknak - a Szlovák Nemzeti Párt programja kivételével - volt egy közös vonásuk: valamennyi Csehszlovákia keretében képzelte el működését. A választók ennek megfelelően ajándékozták meg szavazatukkal a pártokat, köztük az elszakadásra törekvő Szlovák Nemzeti Pártot is, amely a szlovákiai szavazatok kb. 15 százalékát szerezte meg. Ez azt is jelenti, hogy Szlovákia lakosságának nagyjából 85 százaléka Csehszlovákia fennmaradása mellett szavazott. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy a politikai lasszózásra oly nagy figyelmet fordító nemzeti pártok olyan szlovák alkotmányt dolgoznak ki, amelyben egyetlen szó sem esik Csehszlovákiáról. Ha valamilyen fondorlat folytán a Szlovák Nemzeti Tanács megfelelő többséggel elfogadna egy ilyen alkotmánytervezetet, ezt a különválás aktusaként is lehetne értelmezni; és mérget vehetünk rá, hogy a legvéresebb szájú s leghatalomvágyóbb szlovák politikai erők ezt így is értelmeznék, és kész tények elé állítanák Szlovákia lakosságát. Azok a nacionalista pártvezetők, akik alig néhány hónappal a demokratikus parlamenti választások után nem átallottak a főtérre csődített néhány tízezres tömeg hangulatára hivatkozni, most egyszeriben megfeledkeztek a népakaratról. Taktikát változtattak, és folyton a parlamenti többség létrehozásával fenyegetőznek. A tavaszszal még minden lehetséges alkalomkor a népre hivatkozók ma hallani sem akarnak a népszavazásról. Pedig ma már csak így lehetne tisztázni ezt az alapkérdést. Keresik a kákán a csomót. Arra hivatkoznak, hogy a népszavazás sokba kerül. Meg arra, hogy senki sem tudná pontosan megfogalmazni a kérdéseket. Várhatóan azzal szabotalják el a referendum megtartását, hogy gátolni fogják a népszavazásról szóló szövetségi törvény teljessé tételét. Ugyanis ez a jogszabály csak akkor lesz érvényesíthető, ha a vagyon elosztás módját is törvénybe iktatják. Nem kétséges, egy népszavazás bebizonyítaná, hogy Szlovákia lakosságának legalább 75 százaléka Csehszlovákia fennmaradásának a híve. Kiderülne, hogy a (nacionalista) király: meztelen. Miközben szabotálják a népszavazást, egyre növekszik a nacionalista parlamenti puccs veszélye. Önálló Szlovákiát akarnak a lakosság véleményének figyelmen kívül hagyásával. A Keltoáová-ügy is a parlamenti lasszózás eredményeképp robbant ki. Már hónapok óta érlelődött a Demokrata Párt nem sok örömére és a szlovákiai politikai kultúra kárára. Mindig is előfordult, hogy egy-egy politikus menet közben rádöbbent: nem tud egyetérteni pártja irányvonalával. Churchill annak idején öt év alatt kétszer változtatott pártot. Ő azonban óriásnak bizonyult a politikában. A most, a hatalomváltás időszakában felbukkant politikai törpének nem is annyira a politikai irányvonal a fontos, hanem az, hogy ki ígér nekik nagyobb koncot. Félő, hogy többen vannak ilyenek, mint ahányat az alakuló demokrácia károsodás nélkül elvisel. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 5273/91 Csörgő Béla, 1924. VIII. 26., Udvard (Kazany) 5272/91 Csóka Eduard, 1911. XII. 8., meghalt, Csallóközaranyos (Krematoh) 5271/91 Csicsay Ferenc, 1915. VII. 2., Nagymegyer (Don, Gorkij) 5229/91 Csomós Géza, 1921. VIII. 27., meghalt, Rimaszombat (Vinnyica) 5134/91 Csatlós István, 1912. X. 15., meghalt Bés, (Sztalinov, Szamborg) 5090/91 Csatlós Zsigmond, 1916. II. 16., Bés (Szamborg) meghalt 5063/91 Csutorás András, 1909. VI. 24., Bés (Janakijevo, Donbasz) meghalt 5032/91 Csizi Géza, 1920. I. 27., Lénártfala (Arhangelszk) 5031/91 Csízi Árpád, 1913. IV. 2., Lénártfala (Tambov, Gubaha) 5005/91 Czigány István, 1919. VIII. 14., Velkenye 5004/91 Czigány Dezső, 1906. III. 22., Velkenye (Harkov) 5003/91 Csutor János, 1905. I. 4., Velkenye (Harkov) meghalt 5002/91 Csutor István Zoltán, 1918. VIII. 25., Velkenye (Harkov) 5001/91 Csörgő András, 1923. VIII. 3., Butka (Ingolsatt) 4903/91 Csikós Ferenc, 1910. X. 5., Csáb (Kazany) 4902/91 Csánó Benő, Hodos, meghalt, (Kijev) 4544/91 Čendula Alojz, 1899. III. 9., meghalt Hrkovce (Szánok, Szamborg) 4543/91 Czucor Ferenc, 1908. IV. 16., meghalt, Andód (Ural) (Folytatjuk)