Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-05 / 208. szám, csütörtök

GAZDASÁG ÚJ szól 1991. SZEPTEMBER 5. JO SZELLEL NYUGATI PARTRA BIZAKODÓ HANGULAT A KOMÁROMI HAJÓGYÁRBAN Pár hónappal ezelőtt a piacgazdaság felé tartó, de időközben vakvágányra futott vállalatok elé példaként állították a komáromi hajógyárat. Lévén, hogy sikerült gyorsan és menetközben váltaniuk a változó piaci feltételek között, s a megszűnőben, felbomlóban levő szovjet piac helyett gyorsan találtak nyugati partnereket. A mintegy 3800 embert foglalkoztató délszlovákiai gyáróriás az előző rendszerben ugyanis elsősorban a szovjet piacra termelt. A gyártási struktúrájának jelentős részét kitevő hajógyártás és hadiipari termékek szorosan kötődtek a keleti piachoz. A Közép-Európán végigsöprő rendszerváltási hullám után kialakult gazdasági válság a hajógyárban is éreztette hatását, s feltétlenül lépésváltást követelt. A látogatónak már a gyárkapuban feltűnik, hogy nem a megszokott, általában nyugdíjaskorú portás ül a fülkében, hanem egy csinos fiatal hölgy. Egyenruhájáról leolvasható, hogy a G4S ügynökséghez tartozik, amely a hajógyárban a vállalati vagyonvédelemmel foglalkozik. Tagjait kemény követelményrendszer feltételei alapján választották ki. A bejárati kapuk őrzésén kívül a hajógyárban őrjáratok cirkálnak, így is ügyelve a közös tulajdonra. A gyár területe az újságíró számára sem sétatér, ezért meg kell várnom, míg a propagációs osztály egyik dolgozója értem jön, és elkísér az osztály vezetőjéhez, Mi/an Vanekhez. Tőle kapom az első információkat. Nem titok, hogy a főleg KGST piacra gyártott hajókon kívül speciális termelés fedőnév alatt hadiipari termékeket is gyártottak. Ennek a konverzió miatt véglegesen „lőttek". S mivel a szovjet piac vinné a hajókat, viszont fizetésképtelen, a hajógyártásban is új partnerek után kellett nézniük. Nekik sikerült - ami sok vállalatnak csak vágyálom - nyugati megrendeléseket találniuk. Úgy tűnik, a lépésváltás kényszere a hajógyárnak kifejezetten jól jött, hiszen versenyképességük ezután már a világpiacon méretik meg. A hadiipari termelés leépítésével termelési csarnokok szabadultak fel a gyárban. Kihasználásukra CONTEXCO néven részvénytársaságot hoztak létre a Keletszlovákiai Vasművel és a Martimex külkereskedelmi vállalattal közösen. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a hazai nyersanyagot és munkát a lehető leghatékonyabban értékesítsék a külföldi piacokon. A konténerek gyártási technológiáját nyugati partner szállítja, s ez 5-7 évre biztosítja a világpiacon való aktív részvételt, illetve eladhatóságot, állította Karol Lichtenberg mérnök, a Contexco igazgatója. A társaság létrehozásához a kormány jóváhagyására illetve engedélyére volt szükség, hiszen a törvény szabályozza a vállalati vagyon transzformációját. A hosszadalmas ügyintézés ugyan nehezítette a részvénytársaság létrejöttét, de július végén már sikerült bejegyeztetniük a vállalkozást. Az elképzelések szerint a konténergyártás évente átlagosan másfél milliárd korona termelési értéket produkál, s a hajógyár dolgozói közül 200-220 embernek nyújt majd munkát. A jövő útja a komáromi hajógyárban is a decentralizáció, a gyáregységek gazdasági önállóságának fokozatos kialakítása. Ez a komplexum mindenképpen kisebb egységekre oszlik, amelyek önállóan gazdálkodnak majd, állította Karol Lichtenberg. Szavait Bohumír Koňa mérnök, a hajógyár gazdasági igazgatója tényekkel is alátámasztotta. Az év elejétől új szervezeti struktúrában dolgoznak a termelési egységek, teljesen önállóan gazdálkodnak, a gyáron belül egymás között is elszámolják az elvégzett munkát, szolgáltatásokat. - Nem titok, hogy a gazdasági reform bevezetése után vállalatunk sincs irigylésre méltó pénzügyi helyzetben. Bizonyára megszűnnének pénzügyi gondjaink, ha a szovjetek legalább a kész hajókat kifizetnék, Hiszen egy hajó 12-24 hónap alatt készül el, s a befektetett anyag, munka csak az eladás után hasznosul. Viszont ígéretünk van rá, állami garanciával, hogy a külpiaci viszonyok tisztázása után Szovjetunióba irányuló hajóexportnak továbbra is lesz jövője. Gondjainkat az is fokozza, hogy az utóbbi hónapokban csökkent a hajógyártás és az egyéb termékek eladásából származó bevétel is. - állította Bohumír Kóňa. A kedvezőtlen előjelek ellenére a vállalat vezetése bizakodó. Azáltal, hogy sikerült nyugati partnereket találniuk, biztosított számukra a hajógyártás folytonosságának fenntartása. Úgy tűnik, ezután is lesz munka a hajógyárban, hiszen eddig 6 darab Rajna és 5 darab Devel típusú hajó elkészítésére kötöttek szerződést német és holland partnerekkel. Tudják, hogy a nyugati partnerek kiváló minősé>get és határidő-megtartást követelnek. Vannak ugyan kétségek, vajon az eddig KGST piacra gyártók tudják-e tartani adott szavukat. A gazdasági igazgató szerint kénytelenek lesznek, ha a felszínen akarnak maradni. Természetesen az ösztönzőrendszert is a követelményekhez kell majd igazítani. Úgy tűnik, a komáromi hajógyárban a gazdasági reform kihívásait, a piacgazKUPONTULAJDONOS LESZEK Mit kell tudni a beruházási vagyonjegyek használatáról? Becslések szerint elméletileg mintegy 11,5 millió csehszlovák állampolgár kapcsolódhat be a nagyprivatizációba. Mégpedig úgy, hogy - élve törvényadta jogaival - kuponadagjáért részvényeket vásárol majd. De vajon hogyan juthatunk hozzá a beruházási vagyonjegyekhez (kuponok), hogyan fektethetjük értékapírokba? Erre az illetékes minisztériumokban - egyeztetve a többi tárcával - meglehetősen bonyolult adminisztrációs mechanizmust dolgoztak ki, s a róla szóló kormányrendeletet ma tárgyalja meg a szövetségi kabinet. RAJTKÖZELBEN Mint ismeretes, a vagyonjegyes privatizáció csak egy formája a vállalati vagyon magánkézbe adásának. Részaránya üzemenként változó. A most elkészült kormányrendelet a kuponos privatizáció tárgyiszervezési összefüggéseit foglalja össze. Rendelkezéseket tartalmaz magukról a beruházási vagyonjegyekről, arról, mennyibe kerül a kuponos füzet, hogyan terjesztik, miképpen jegyeztethetik magukat a kupontulajdonosok, hogyan érvényesíthetik igényeiket. Minderről rövidesen magyar módszertani magyarázat is megjelenik. Csehül és szlovákul már kiadták, és a vagyonjegyes füzetekkel együtt lesz megvásárolható. Arról is már írtunk, hogy október elsején kezdődik árusításuk. Egyetlen vagyonjegyes füzet 35 koronába kerül. De bárki, bármilyen mennyiségben vásárolhat belőle. Tehát nem meghatározó, kinek hány füzete lesz. Ahhoz viszont, hogy csak a törvény szerint jogosultak (csehszlovák állampolgárok, akiknek állandó lakhelyük az ország területén van, s közben 18. életévüket is betöltötték) vehessenek részt a kuponos privatizációban, a megvásárolt vagyonjegyes füzetet mindenkinek jegyeztetnie kell. November elsején kezdődik a kuponos füzetek bejegyzése, amit mindenki csak egyszer kérhet. Külön regisztrációs helyeket jelöltek ki erre a célra, s az ország területén egyenlően szétszórva 850-et nyitnak. Voltaképpen a prágai és a pozsonyi számítástechnikai vállalat egy-egy irodájáról van szó, ahol a kuponos füzet tulajdonosát bejegyzik a beruházási vagyonjegyesek nyilvántartásába. Eközben mindenkinek személyi igazolványát kell felmutatnia, füzetébe ezer korona értékben beruházási .okmány bélyeget vásárol, s azt a szelvényre ragasztja. Ez igazolja bejegyzését, amelyet mindenki csak egy helyen tehet meg, ám azt maga dönti el, hogy hol, s alkalma lesz ennek megváltoztatására is. A bejegyzés abból áll, hogy a füzet regisztrációs lapjaira feltüntetik azokat az adatokat (születési szám, teljes név, pontos cím), amelyekből a beruházási vagyonjegyek tulajdonosa tökéletesen azonosítható. Ezáltal kivédhető az esetleges visszaélés. FÜZETBÖNGÉSZÉS Ezután a feladóhelyeken, voltaképpen a kijelölt postákon lehet részvényt rendelni. Ilyenből mintegy 5 ezer lesz az ország területén. Füzetéből mindenki kiválaszt egy (vagy több) olyan névértékű szelvényt, amilyet éppen a címzett vállalat részvényeinek vásárlására szánt, s ráírja a társaság azonosító számát. Minden megrendelést központilag feldolgoznak, vagyis összehasonlítják az egyes részvénytársaságok részvényeire beérkezett keresletet a kínálattal, és eldöntik, elfogadják-e a megrendelést, avagy nem. Ha elfogadják, a megrendelő a részvény(ek) tulajdonosa lesz. Abban az esetben, ha visszaadják, a fordulót (mert több is lesz) törlik, a tulajdonos vagyonjegyeiért nem kap részvény(eke)t, de egy következő fordulóban újra felhasználhatja majd őket. Minden forduló eredményeit nyilvánosan közzéteszik, és az illetékes regisztrációs helyen is hozzáférhetőek lesznek. Mit tartalmaz a vagyonjegyes füzet? Van benne két darab bejegyzési ív: az egyik tulajdonosáé marad, a másikat elküldik a kuponos privatizáció központjába. Mindenkinek ezer beruházási pont értékű vagyonjegyes szelvény felhasználására lesz lehetősége, de a füzetben ennél nagyobb összegre szóló különböző kuponok találhatók. Két darab 1000, négy-négy 500, 300 és 100 pontértékű. Erre azért van szükség, hogy egyszerre több vállalatnál lehessen részvényleket rendelni, s ugyanakkor a törölt részvényvásárlási forduló után a füzet tulajdonosának legyen szelvénye, ha újra megrendeli valamelyik vállalat részvényeit. Egyébként maga a kupon három részből áll: A - marad a tulajdonosának, B - a feladóhelyen tartják meg, C - elküldik a vagyonjegyes privatizáció központjába. KÖZVETÍTŐK A kormányrendelet beruházási részvénytársaságok létrehozásával is számol. Korábban beruházási alapokról beszéltek, ám az erre vonatkozó törvény egyelőre nem készült el, s belátható időn belül nem is születik meg, ezért a szóban forgó beruházási szervezetek a részvénytársasági törvény alapján tevékenykednek majd. Alapítóik a bankok lesznek, s az lesz a feladatuk, hogy a pénzügyekben kevésbé jártas'és tapasztalt kupontulajdonosoknak a részvényvásárlást közvetítsék. Előfordulhat, hogy egy bank több ilyen társaságot is létrehoz, sőt minden bizonnyal magántársaságok is felbukkannak. Alapításuknak két feltétele van: elegendő vagyonnal kell rendelkezniük, és bizonyítaniuk kell szakmai felkészültségüket. Különben a fejlett gazdaságokban is ugyanezt követelik meg tőlük. Ilyen társaságok alapítására a pénzügyés a privatizációs minisztérium adhat ki engedélyt. Becslések szerint a privatizáció első hullámában Csehországban 140 milliárd, Szlovákiában 70 milliárd korona értékű állami vagyont sikerülhet magánkézbe adni. Ám ezt az érintett minisztériumokban minimálisnak tartják. Ennél jóval többre számítanak. Egyes közvéleménykutatások szerint az érintett lakosság 25-30 százalékát érdekli a kuponos privatizáció. De feltételezhető, hogy ez az arány növekedni fog, mivel a folyamat propagálását állítólag hivatásos szervezetekre bízták. Remélem, ettől függetlenül a hírközlő eszközöket is kellőképpen tájékoztatják majd róla. Mert különben - mint a fenti összefoglaló megírásához - különböző forrásokból kell kutatnunk utána. (j. mészáros) MÁSOK ÍRTÁK A MAGÁNGAZDÁLKODÓ A MEZŐGAZDASÁG FÁJÓ PONTJA? Hazardőrök! A falu megmentői! A mi viszonyaink között annyian nem érvényesülhetnek! Teremtsenek számukra valódi esélyt! Hasonló és egymásnak teljesen ellentmondó vélemények a magángazdálkodás jelenéről és jövőjéről (miközben a jobbára szomorú múlt mindenki számára ismert). Egyesek eltemetnék a magángazda fogalmát, mások a mezőgazdaság megmentőjét látják benne. A szélsőségek azonban fölöslegesek, és a lényeg meg nem értésében gyökereznek. A helyzet kiéleződése e téren pedig gyakran egyének, vállalati és intézményi képviselők, politikai párti és mozgalmi képviselők által művileg előidézett. Ugyanakkor csakis a sikeres vállalkozók, gazdálkodók - legyenek azok magángazdák, szövetkezeti tagok vagy állami gazdasági dolgozók - készek és képesek törődni a falu prosperitásával, a falu teljes értékű és kulturált életével, a falu közügyeivel és az olyan képtelenségek felszámolásával, melyek értelmében gyermek nem teheti be lábát az istállóba, és traktorra sem ülhet. Hogyan alakulhat így ki az állatokhoz, a természethez és a technikához fűződő jó viszonya? Miképpen akarjuk nevelni az ifjú nemzedéket? Jaroslav Kolaŕíknak, a Cseh Köztársaság mezőgazdasági miniszterhelyettesének szavaiban a válasz is megtalálható. Sokéves külföldi tapasztalatai mondatták vele a fentieket és a következő megállapításokat is: Csakis a szabad verseny képezheti az aJapot, s ebben a versenyben senki sem lehet eleve hátrányos, illetve előnyös helyzetben. MERRE TART EURÓPA? A cél a családi farmok megőrzése, mivel eddig még egyetlen meglévő és a különböző koncepciókban szereplő gazdálkodási forma sem haladta meg a farmer és családja munkateljesítményét. Az irányítás rugalmasságának, a farmot üzemeltetők felelősségének köszönhetően a családi farm szavatolja az élelmiszertermelés stabilitását és a mezőgazdaság egyéb funkcióinak betöltését. Az Európai Közösségeknek ez a döntése anyagilag is alátámasztott. Az egyes tagországok mezőgazdaságának szintje ugyanis nagyon eltérő, ezért a különböző intézkedésekkel oda kell hatni, hogy garantált legyen az egyes régiók mezőgazdaságának fejlődése. Hogyan képzelnek el egy európai farmot? A farmnak biztosítania kellene 1,5-2 dolgozó megélhetését, éspedig a szakképzett munkásnak megfelelő szinten. Előnyei között nem a szűk szakosodásnak kellene szerepelnie, ellenkezőleg, bizonyos feltételek között sokrétűségével jelentős jövedelmi forrássá és stabilizáló tényezővé válhatna. A mindennemű aktivitásnak a marketingen kellene alapulnia. A produkció zömének eladását szerződések garantálják. A sikerességnek nem a növekvő termelésből származó nyereség, hanem a fogyasztó, a megrendelő kielégítéséből befolyó nyereség a fő ismérve. KÉSSEL A HÁTBAN Az osztrákoknak, a franciáknak, a németeknek és a hollandoknak könnyű - mondjuk irigykedve -, hiszen egyértelműek számukra a játékszabályok. Idehaza a káosznak és a dilettantizmusnak vagyunk a tanúi. Mit is gondolhat földművesünk a tavasszal meghirdetett dotációs szabályokról, mikor az év derekán már módosítják azokat? A magángazdálkodók sok mindenhez hozzászoktak már. A változásoktól sokat vártak. De késsel a hátukban - így jellemzik sokan közülük a kormány agrárpolitikáját - nehezen folytatják amit elkezdtek, és még nehezebb azoknak, akik kezdeni akarnak ilyen helyzetben. JAN HÁBÍK, Československý Profit, 1991/35. szám „Szélcsend" a komáromi kikötőben daság kemény, szorító feltételeit a felső vezetés érzékeli hatványozottabban. A munkások a piaci verseny megpróbáltatásait és várható harcait még alig tudatosították. Legalább is azt állították sokan a gyárban, hogy a kötelességek teljesítése bizony még gyakran hagy kívánnivalót maga után. Annak ellenére, vagy tán épp azért, hogy a munkanélküliség még nem igazán sújtja őket. n Az egyik hatalmas csarnokban fülsiketítő csattogás, fúrógépek vijjogása között próbáljuk túlkiabálni a gépek zaját. Beszélgetőtársaim szerint a munkatempó és a teljesítmény általában összhangban van a fizetéssel. A cég fizetget, ők pedig dolgozgatnak. Rajkovics Imre rajzoló: Tudatában vagyunk, s jó dolog, hogy még van munkánk, de azért nem mindig megy minden úgy, ahogy mennie kellene. Mi úgy látjuk, elsősorban a munkaszervezésben van a hiba. Néha annyi a munkánk, hogy ki se látszunk belőle, néha pedig csak téblábolunk. Halász Ferenc géplakatos szerint a géppark is elavult, javítás nélkül alig bírják ki a gépek az egy műszakot. Illés László nemrég szerelt le: 2600 koronát keresek, ezelőtt ez a pénz elég volt arra, hogy úgymond, nagylábon éljek. Most? Bejáró vagyok, az útiköltség a duplájára emelkedett, a szüleimnek is leadom a kosztpénzt, aztán marad is, nem is belőle. Ebben a helyzetben a nősülésre még gondolni sem lehet... Fekete Vladimír pár éve még Csehországban dolgozott, van tehát összehasonlítási alapja: A munkaszervezést illetően az előző munkahelyemet össze sem lehet hasonlítani a mostanival. Egyébként kíváncsian várjuk, mi válik be a vezetés ígéreteiből. Kertész Lajos 1960-tól dolgozik a gyárban, tehát törzstagnak számít. - Néha azt tapasztalom, mintha mostanában nem tudná a jobb kéz, mit csinál a bal. Mintha valaki szándékosan fékezné a dolgokat. Szerintem még mindig sok a gyárban az adminisztratív munkaerő, a jó szakemberek pedig itthagynak bennünket, maszekoknál dolgoznak. A hajógyárban tett látogatás arról győzött meg, hogy a kezdeti hurrá-hangulat, a lelkesedés helyett ma már a józanabb, megfontolt, néha talán szkeptikus vélemények a hangadók. Eltelik még egy kis idő míg megteremtődik a munkások és a vezetők közötti összhang, s csak a feladatok teljesítésére összpontosítva valamennyien megtalálják számításaikat. Bizakodni azonban már lehet. Ahogy a vitorlások várakoznak szélcsend idején, hogy a feltámadó szél szélesre dagassza vitorláikat, úgy várják a hajógyáriak is, hogy a beinduló piacgazdaság szele az ő hajójaikat is új vizekre tereli. Jó széllel, nyugati partra... T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ 5