Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-05 / 208. szám, csütörtök

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK 1991. SZEPTEMBER 5. BAKER MOSZKVÁBA KÉSZÜL HALOTTAK TBILISZIBEN A BALTIKUM AZ ENSZ-TAGSÁGÉRT BORISZ JELCIN INTERJÚJA A CNN-NEK NÉHÁNY SORBAN James Baker amerikai külügymi­niszter a jövő héten Moszkvába uta­zik, hogy ott „első kézből szerezzen információkat a gyorsan változó szovjetunióbeli helyzetről". Ezt meg nem nevezett amerikai képviselők kedden közölték az AP hírügynök­séggel. A moszkvai látogatás során a fi­gyelem a helsinki folyamatban részt­vevő államok kedden kezdődő em­berjogi konferenciájára összponto­sul majd. Baker várhatóan három napig lesz jelen a fórumon, ám köz­ben tárgyalásokat folytat Borisz Pankinnal, az új szovjet külügymi­niszterrel is. A Szovjetunióban megkezdték a nagykövetek a puccs idején vég­zett tevékenységének kivizsgálását - közölte kedden Borisz Parikin. Hangsúlyozta, abban az esetben, ha rábizonyítják a diplomatákra, hogy támogatták az államcsínyt, „legfel­jebb" nem dolgoznak majd tovább a külügyminisztériumban. Pankin tá­jékoztatott róla, eddig négy nagykö­vetet hívtak vissza Moszkvába, de ez még nem jelenti azt, hogy meg­pecsételődött a sorsuk. Konkrétan a Szovjetunió nagy-britanniai, ju­goszláviai, Bissau-Guinea-i és íror­szági nagyköveteiről van szó. Erich Honecker egykori keletné­met vezető kiadatásának kérdéséről Pankin eléggé kitérően nyilatkozott. Azt mondta, tekintettel Honecker ko­rára (79 éves) és más humánus körülményekre, nem egyszerű a döntés. A szovjet diplomácia vezetője tegnap a saját kérésére fogadta Ru­dolf Slánskýt, hazánk szovjetunió­beli nagykövetét, akivel a kétoldalú kapcsolatok időszerű kérdései mel­lett az összeurópai folyamat és a re­gionális problémák néhány aspektu­sát tekintették át. A Szovjetunió támogatja a három balti köztársaság kérését, hogy vegyék fel őket az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Er­ről kedden este tájékoztatott a TASZSZ hírügynökség. Litvánia, Lettország és Észtország kedden kérték: a lehető leg­hamarabb hagyják jóvá ENSZ-tagságu­kat. Ezt megelőzően azonban a három államot el kell ismernie a Biztonsági Ta­nácsnak, amelyben vétójoga van a Szov­jetuniónak, s ugyancsak el kell ismernie a közgyűlésnek, amely felveszi a balti köztársaságokat a világszervezetbe. A szovjet hatóságok még nem ismer­ték el a balti államok függetlenségét, de Mihail Gorbacsov vasárnap ezt mondta: „Ha'a balti köztársaságok népeinek ez a végső óhajuk és szándékuk, akkor úgy vélem, hogy egyet kell értenünk vele." Kedden az Egyesült Államok is síkraszállt Észtország, Lettország és Litvánia ENSZ­tagságáért. Vytautas Landsbergis, a litván parla­ment elnöke a tegnapra virradó éjszaka megtartott sajtóértekezletén kijelentette, hogy Litvánia ahhoz a politikai és gazda­sági paktumhoz sem hajlandó csatlakoz­ni, amelynek megkötésére a tagköztársa­ságoknak a jövőben módjuk lesz. Vilnius elsősorban arra fog törekedni, hogy főleg Oroszországgal és más köztársaságokkal kétoldalú kapcsolatokat tartson fenn. A Tbilisziből érkező jelentések szerint a milícia és az elitalakulatok keddi akciója a tüntetők ellen mintegy 8 emberáldozatot követelt - tájékoztatott tegnap a Komszo­molszkaja Pravda. A tüntetést az ellenzék szervezte Tbiliszi központjában és a résztvevők Zviad Gamszahurdia grúz elnök lemondását követelték. Az ANI hírügynökség szerint a grúz államfő a televízióban szólította fel a fővá­ros lakosságát, hogy 18 óra után senki se menjen az utcákra. Ennek ellenére a késő esti órákban különböző becslések szerint 9-15 ezer személy gyűlt össze a grúz parlament épülete előtt, s a tiltakozók a Ceausescunak nevezett Gamszahurdia lemondását követelték. A helyszínt az OMON-alakulatok fegyveresei zárták le. Az államfő az ellenzék fellépését puccs­nak nevezte, melynek szálai a Kremlbe vezetnek. A grúz ügyészség egyébként eljárást indított az ellenzéki Grúz Nemzeti Demokratikus Párt elnöke ellen. Borisz Jelcin kedden kijelentette, hogy Mihail Gorbacsov a sikertelen puccskísérlet után „teljesen más ember" lett, ám csak akkor maradhat hatalmon, „ha elismeri az összes köztársaság füg­getlenségét". Ez "az utolsó esélye. Amennyiben kitart a demokratikus moz­galom és. Oroszország mellett, s elismeri a köztársaságok függetlenségét, akkor hosszabb lesz a politikai élete" - hangsú­lyozta az orosz elnök a CNN amerikai televíziós állomásnak adott interjújában. „Úgy vélem, hogy Oroszország megvál­tozott, megváltoztak az emberek és az elnök is" - mondotta Jelcin. Beszámolt arról is, milyen cselhez fo­lyamodott a puccsistákkal szemben, ami­kor meggyőzte őket, hogy hagyják el Moszkvát, utazzanak a Krímbe, ahol az államcsínykísérlet napjaiban (augusztus 18-21) fogva tartották Gorbacsovot. „Meggyőztem őket, repüljenek a Krímbe, látogassák meg Gorbacsovot, akit való­színűleg rábírnak egy nyilatkozat aláírá­sára, ők pedig ezt el hitték nekem" - mondotta. Kijelentései megmagyarázzák az ál­lamcsíny egyik rejtélyét, azt, néhány puccsista vezető miért hagyta el augusz­tus 21-én Moszkvát. Azonban még min­dig nem világos, hogy Jelcin közvetlen kapcsolatot teremtett-e a puccsistákkal, hogy rábeszélje őket a távozásra, s az sem tisztázódott, mit tartalmazott az a nyilatkozat, amelyet Gorbacsov elé ter­jesztettek. „Gorbacsov a kinevezések során sok hibát követett el. Tulajdonképpen összes segítőtársa elárulta őt. Ez az ő tragédiá­ja" - mutatott rá Jelcin. A továbbiakban annak az óhajának adott hangot, hogy Oroszország ellen­őrizze a területén levő összes nukleáris fegyvert. Mint mondotta, az egész szovjet atom arzenált orosz területre kellene át­helyezni, s ez összhangban van Ukrajna és Kazahsztán álláspontjával is. Ukrajna egyébként a közelmúltban atomfegyver­mentes köztársasággá nyilvánította magát. E duard Madigan amerikai mező­gazdasági miniszter keddi nyilat­kozatában azt jósolta, hogy az élelmiszer­hiány a Szovjetunióban ezen a télen is óriási gondokat fog okozni. Madigen he­lyettese még ebben a hónapban felkeresi a Szovjetuniót, hogy feltérképezze az ot­tani élelmiszer-szükségletet. Valószínű, hogy a múlt évi rekordhoz képest az idei gabonatermés a Szovjetunióban sokkal kisebb, mégis az utóbbi évtized második legnagyobb termése lesz. A tavalyi rekord ellenére a szovjet embereknek nagy hiánnyal kellett szembenézniük, az élel­miszerboltok előtt hosszú sorok kígyóz­tak. Szakértők szerint nemcsak gaboná­ból lesz nagy a hiány, hanem húsból is, e téren szintén csökkent a termelés. B ulgáriában tegnap megkezdték a kozlodiji atomerőmű két, VVER 440 típusú reaktorának a leállítását. Az egyik reaktor szerdán, a másik pedig tíz napon belül szünteti meg az üzemelést. Az ok: az utóbbi években mindkét reaktor­ral történtek apró balesetek, a radioaktív anyag is elszabadult. A kozloduji erőmű működtetését a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség is számtalanszor bírálta. A szófiai kormány a nemzetközi és a ha­zai nyilvánosság nyomására döntött így, azt követően, hogy az EK pénzügyi segít­séget nyújt Bulgáriának. D zsabir Szabah sejk, kuvaiti emír az Öböl-háború óta tegnap láto­gatott el első ízben Szaúd-Arábiába. Dzsiddában Fahd királlyal tárgyalt a há­ború utáni öbölbeli helyzetről, beleértve a külföldi katonai erők jelenlétét is. A ku­vaiti kormányfő és külügyminiszter ezzel kapcsolatban az egyiptomi fővárosban el­mondta, országa hamarosan katonai meg­állapodást köt az Egyesült Államokkal. E szerződés alapján az USA fegyverrak­tárakat létesíthet Kuvait területén, s had­gyakorlatokat tarthat Kuvait légterében, felségvizein és a szárazföldön. Egyiptom meglepő módon üdvözölte a bejelentést, Irán viszont élesen bírálta. K edden újabb tankhajó-szeren­csétlenség történt. A Theoma­nisz görög olajszállító hajóból a brazil partok közelében, Rio de Janierótól északra eddig pontosan meg nem határo­zott mennyiségű kőolaj ömlött az óceán­ba. A Petrobrass brazil társaság tájékoz­tatása szerint a tankhajón három méteres lék keletkezett berakodás közben. Ennek oka egyelőre szintén nem ismeretes. A hí­rek csak arról szóltak, hogy a hajó oldalra dőlt, a legénység kénytelen volt elhagyni a fedélzetet. Szakértők most azt vizsgál­ják, hogy teljesen el fog-e süllyedni, vagy pedig el tudják vontatni. A hajó 300 ezer barrel olajat szállított. P inochet tábornokot élesen bírálta kedden a chilei kormány, amiért megsértette az 1973-as puccs áldoza­tainak hozzátartozóit. Chile volt diktátora ugyanis kijelentette, hogy takarékossági okokból helyeztek két holttestet egy ko­porsóba. A santiagói városi temetőben hétfőn kezdték meg 105 jeltelen sír feltá­rását. A chilei emberjogi mozgalom ügyvédjei azt állítják, hogy ezekbe a sí­rokba temették a Pinochet-féle véres puccs áldozatait. I smeretlen tettesek felnyitották Gorbacsov volt katonai tanácsadó­jának, Szergej Ahromejev marsallnak a még friss sírját, és a holttestet levetkőz­tetve ellopták az uniformisát. Erről az orosz televízió tájékoztatott. Mint ismere­tes, a sikertelen puccskísérlet után Ahro­mejev öngyilkosságot követett el, s a múlt héten helyezték örök nyugalomra Moszk­vában, a trojekurovszki temetőben. H uszonötén életüket vesztették, 49-en pedig megsebesültek Észak-Karolina amerikai állam Hamlet nevű városában, amikor kedden robba­nás történt egy baromfifeldolgozó üzem­ben. A robbanás után hatalmas tűzvész tört ki. A katasztrófa okait egyelőre szak­értők bevonásával vizsgálják. Az áldoza­tok magas száma azzal magyarázható, hogy a vészkijáratokat az üzem vezetqi bezáratták, így akarták megelőzni a-lopá­sokat. A robbanás időpontjában 100 em­ber tartózkodott az épületben. E gyiptom tegnap arról tájékoztatta az Arab Ligát, hogy a jordániai Fehér Könyv, vagyis az a dokumentum, amely védelmezi Husszein király szerepét az Öböl-háborúban, puszta hamisítvány, durva hazugságokat tartalmaz. A könyv egyébként Kairót és Hoszni Mubarak el­nököt azzal vádolja, hogy megakadályoz­ta a jordán uralkodó békeerőfeszítéseit. A JUGOSZLÁVIÁI TRAGÉDIA EGY EPIZÓDJA IVÁNA, A MENEKÜLTBÉBI Ivána sötét hajú, fogalma sincs tankokról, géppuskákról, gyűlöletről. Békésen alszik, fejét oldalra fordítja a rácsok mögött. Aprócska ökle a füle mellett, de - ahogy a nővérek mondják a mohácsi kórház szülészetén - nála ez nem a harciasság, hanem az egészség jele. Ivánának egyébként Eszéken kellett volna megszületnie. Legalábbis az édesanyja, a 26 éves, szőke Marica így tervezte. Férjével az utolsó pillanatig reménykedtek ebben, mert a Pélmonostor mellett fekvő falujukat valahogyan megkímélték a harcok. Távoli lövéseket, robbanásokat hallottak, tankokat is láttak vonulni az úton, de az ő horvát falujukban béke volt. Igaz, éjszakánként a férfiak őrségbe jártak, hogy váratlanul meg ne lepjék őket a szerb szabadcsapatok. De csend volt, és nem féltek. Úgy gondolták, nem Pélmonostoron át mennek majd Eszékre, hanem kerülővel, Batina felé. Csak mire Ivána „kopogtatott", már nem vezettek arra sem utak, barikádokat emeltek mindenütt. A fiatalasszonynak éjjel fél háromkor jöttek meg a fájásai. Először csak ültek riadtan a férjével egymás mellett, mert az ő falujukban még orvos sincs, aki segíthetett volna a szülésnél. A fájások meg jöttek már húszpercenként, távol pedig aknák robbantak, rakéták világítottak. S akkor a férje váratlanul azt mondta: „Irány Magyarország!" Földutakon autóztak, toronyiránt, a határ felé. Eiöi ők ültek ketten, hátul pedig a négyéves fiuk a sógornőjével, mert őket sem merték otthon hagyni. A kisfiú sírt, mert egyszer elakadtak a sárban. Alig tudtak kivergődni a kátyúból, és amikor a motor lefulladt, Pélmonostor felől tisztán hallották a lövéseket. - Géppuskával lőttek, de akkor már csak az számított, hogy tovább tudjunk menni - meséli Marica. - Öt órakor jöttünk át a határon, és hatkor megszültem Ivánát a mohácsi kórházban; 2700 grammos volt, azóta már hízott egy picit. Csak lusta, mindig elalszik, ha szoptatom... Marica a legszívesebben hazamenne. A férje most is otthon van, a Drávaszögben. Dolgozik, őrzi a házat, eteti az állatokat, és csak kétnaponta jön át a határon, hogy Mohácson, a kisfiúkkal töltsön egy éjszakát, akit a sógornőjével együtt rokonok fogadtak be. Ha kiengedik a kórházból, Marica is náluk marad Ivánával. De úgy gondolja, nem sokáig, mert amint mondja, nem hiszi, hogy a horvát kormány veszni hagyná a Baranya­háromszöget. - Reménykedem, hogy egyszer béke lesz - mondja Marica, s arcán végiggördül egy könnycsepp. Ha egyszer majd tényleg béke lesz, Marica hazamegy Ivánával. Búcsúzóul meg­jegyzi: - Itt jó. A nővérek szeretik Ivánát. Az ilyet megérzi az ember. BENCZE JÁNOS AZ USA NEM HIRDET MORATÓRIUMOT Az Egyesült Államoknak folytatnia kell az atomfegyveres-kísérleteket, hogy biz­tosítsa működőképességüket és tökélete­sítse a biztonsági intézkedéseket. Ezt Pete Williams, a védelmi minisztérium szóvivője jelentette ki. Közölte az újság­írókkal, nem reagálhat Borisz Jelcin orosz elnök kijelentésére a föld alatti kí­sérletek betiltásának szükségességéről. Mint mondotta, az USA szovjet belügynek tekinti majd az atomkísérletek egyoldalú beszüntetését. „Az Egyesült Államoknak mindig az volt a véleménye, hogy amíg nukleáris fegyvereket birtokol, addig tesztelni kell azokat", hangsúlyozta Williams. Egyben figyelmeztetett arra is, amíg nem rende­ződik a helyzet a Szovjetunióban, addig a Pentagon ellenáll azoknak a kísérletek­nek, hogy a katonai kiadások egy részét a Szovjetunió megsegítésére fordítsák, vagy jelentős mértékben korlátozzák a hadsereg költségvetését. Am a követ­kező öt évben csökkentik a Pentagon költségvetését, mivel befejeződött a hi­degháború és mérséklődött az ún. szovjet fenyegetés. K orai lenne a moszkvai népképviseleti kongresszus (utolsó?) ülésszakának tör­ténelmi szerepét méltatni, hiszen amikor ez a kézirat nyomdába került, a tanácskozás még javában tartott. A kongresszus első két napját figyelve az volt az érzésem, hogy a kimenetelre döntő befolyást gyakorolnak az egyéniségek. A figyelem középpontjában most is ugyanaz a két kiugró személyiség állt, akik a puccskísérlet nap­jaiban és azóta is a találgatások özönét indították el a világsajtóban: Gorbacsov és Jelcin. Bevallom, lenyűgözött Gorbacsov emberi és politikusi nagysága. Jelcin minden tiszteletet megérdemel, ó az új hős, a puccs idején nagyfo­kú éleslátásról és személyes bátorságról tett tanúbizonyságot. Pillanatok alatt ö lett az első ember az országban: valóságos néptribun. A hi­vatalos első ember, a szovjet elnök háttérbe szorult, sőt, mindenki azt várta, hogy összetörik, megadja magát. És azért igazán nagy ő, mert ekkora presztízsveszteség után, lelki és fizikai tartalékait összeszedve, méltósággal, megalá­zottság nélkül csinálta végig a múlt heti parla­menti ülést és az e heti kongresszust. Pedig mindenki tudja, végre kellett hajtania mindazt, amit az Oroszországi Föderáció, pontosabban Jelcin diktált: a szovjet kormány feloszlatása, a főtitkári tisztség leadása, az SZKP betiltása stb. Csak az igazán erős egyéniség tud szembenézni a hibáival, tudja megbocsátani mások hibáit. Gorbacsov beismerte, hogy hibázott. Kicsiket és nagyokat egyaránt elkövetett. De tegyem hozzá: Jelcin ekkorákat nem is követhetett el, mert sosem hárult rá olyan felelősség, mint Gorba­csovra. Azért kell ezt így kimondani, mert Jelcin a kongresszuson megdicsérte Gorbacsovot - csak éppen rossz száj ize maradt utána az embernek. Azt mondta, Gorbacsov megváltozott, s most már jobban hisz neki, mint három héttel ezelőtt. Amolyantiátulról mellbe dicséret ez, mert úgy is fel lehet fogni, hogy pofont adott mindan­nak, amit Gorbacsov az államcsíny előtt tett. Később azt sem felejtette el hangsúlyozni, hogy Gorbacsovnak nem lenne sok esélye egy általá­nos elnökválasztáson. De arra nem válaszolt, hogy támogatná-e Gorbacsovot, ha jelöltetné magát. Magyarán: leírta őt. Ezért van olyan érzésem, hogy nemigen bocsátotta meg Gorba­csov hibáit. E véleménnyel nem kell egyetérteni, EGYMÁSRAUTALTSÁG mert lehet, hogy Jelcin csak reálisan felmérte a helyzetet. Mégis, volt Jelcinnek egy-két húzása, elszólá­sa, amelyek számomra legalábbis elgondolkod­tatóak. Azokban az órákban, amikor a világ fenntartások nélkül ünnepelte Jelcint, egy brit publicista azt írta; jó, jó, de Jelcin soha nem lesz akkora formátumú politikus, mint Gorbacsov, túl­zottan hajszolja a népszerűséget, nagy benne a szereplési vágy. Ez a cikk azokban a percek­ben szinte szentségtörésnek számított. Ami el­gondolkodtatta az embert: az az elszólása, hogy ha az Oroszországgal határos köztársaságok elszakadnak a Szovjetuniótól, akkor nem zárható ki a határok módosítása sem. Ezzel alaposan megriasztotta az érintett köztársaságokat, helyet­tese és tanácsadói azonnal vasalták is a dolgot, mondván, nem úgy kell azt érteni. Hát akkor hogyan? A párhuzam kézenfekvő: Jugoszláviában is a belső határok miatt folyik a polgárháború. Megfontolt politikus ilyet nem mond, csak az, akinek túlzottan nagy az étvágya. Nem titok, hogy az elszólás miatt Washingtonban is meglepetten csóválták a fejüket. Kedden aztán Jelcin is folytatta a vasalást, amikor azt mondta, hogy Oroszország a jövőben nem birodalomként akar viszonyulni a többi köztársasághoz, hanem „egyenlő kíván lenni az egyenlők között". Nem tudom, a kazahok, grúzok vagy ukránok elhit­ték-e ezt neki. Nagy hiba a politikában érzésekre hivatkozni, mégis le kell írnom: tényekkel nem tudom alátá­masztani, de az utóbbi két-három hét alapján úgy érzem, hogy - már csak nagyságánál fogva is - Oroszországnak Jelcin inkább az „első az egyenlők között" szerepét szánja. És amit szin­tén nem tudok megmagyarázni, nekem Jelcinről a keménykezű, magának erős elnöki hatalmat kívánó Lech Walesa jut az eszembe. Még akkor is, ha ez a hasonlat nagyon sántít, hiszen pályá­jukat, helyzetüket össze sem lehet hasonlítani. Kétségtelen, hogy a Szovjetunióban Jelcin sokkal népszerűbb, mint Gorbacsov. Érdekes - és megintcsak személyes véleményem: talán nem véletlen -, hogy Amerikában viszont Gorba­csovhoz ragaszkodnak. Ráadásul nemcsak a Fe­hér Ház teszi ezt, hanem az átlagemberek nagy része is. Másként fogalmazva: Jelcint Gorba­csovval együtt fogadják el. És az is sokatmondó, hogy Bush megvárta, amíg Gorbacsov rábólint Észtország, Lettország és Litvánia függetlensé­gére, s csak azt követően jelentette be, hogy Washington is elismeri a baltiak függetlenségét. Jelcin ezt Gorbacsovnál jóval korábban megtette, Bush mégsem reagált rá. T alán ezért is van most Jelcinnek olyan nagy szüksége Gorbacsovra, azon túl­menően, hogy Gorbacsov is hálás - szin­te már kínosan hálás - Jelcinnek. Meggyőződé­sem: az új unió megalakítása óriási megrázkód­tatásokkal, nehézségekkel jár majd, s ezeket külön-külön egyikük sem tudná leküzdeni. Erre csak együtt képesek. S hozzá kell tenni: az olyan markáns egyéniségek visszatérésére is szükség van, mint Sevardnadze és Jakovlev. MALINAK ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents