Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-04 / 207. szám, szerda

HÍREK - VÉLEMÉNYEK LÚJSZÓI 1991. SZEPTEMBER 4. ÖRÖMMÁMOR A BALTIKUMBAN KARABAH IS KINYILVÁNÍTOTTA FÜGGETLENSÉGÉT Litvánia, Lettország és Észtország még hétfőn éjszaka üdvözölte, hogy az Egyesült Államok elismerte a három balti köztársaság függetlenségét. Arnold Rüj­tel, az észt parlament elnöke nyilatkozat­ban hangsúlyozta: a vashingtoni lépés olyan jelentős esemény, ,,amely meg­erősíti a Baltikumot". Egyben reményét fejezte ki, hogy az Egyesült Államok segí­teni fog a balti országoknak abban, hogy mielőbb beléphessenek az Egyesült Nemzetek Szervezetébe és több más nemzetközi intézménybe. Gediminas Vagnoríus litván kor­mányfő televíziós interjúban hangsúlyoz­ta, az USA a „megfelelő pillanatban" ismerte el a balti köztársaságokat, s meg­jegyezte: az amerikai magatartásnak rá kellene kényszeríteni Moszkvát arra, hogy átértékelje a balti köztársaságokkal kapcsolatos álláspontját. A lett parlament szóvivője is hasonlóan nyilatkozott. A lett képviselők, akik részt vesznek a népképviselők rendkívüli kongresszu­sán, már hétfőn felszólították Mihail Gor­bacsovot, hogy eínöki rendelettel ismerje el a köztársaság függetlenségét. A szov­jet elnök ez ügyben eddig nem nyilatko­zott, csupán megígérte, tájékoztatni fogja a Kongresszust azokról a konzultációkról, amelyeket a Föderációs Tanács tagjaival kíván folytatni a balti államok függetlensé­géről. * Németország litvániai nagykövete hét­főn átadta megbízóleveleit Vytautas Landsbergis parlamenti elnöknek. Ha­sonló ünnepélyes aktusra került sor Rigá­ban és Tallinban is. Ugyancsak hétfőn, magyarországi útja előtt Landsbergis fo­gadta Richard O'Briant, Írország len­gyelországi nagykövetét, akivel nyilatko­zatot írt alá a Litvánia és Írország közötti diplomáciai kapcsolatok felújításáról. Douglas Hogg, brit külügyminiszter tegnap Vilniusban kezdte meg baltikumi körútját. A litván, lett és észt vezetőkkel áttekinti a diplomáciai kapcsolatok felújí­tásával kapcsolatos kérdéseket. Hegyi-Karabah hétfőn kihirdette füg­getlenségét - közölte a TASZSZ hírügy­nökség. A függetlenségi nyilatkozat hang­súlyozza: ez a döntés reagálás az Azer­bajdzsán Köztársaság függetlenségi nyi­latkozatára. Hegyi-Karabah örmény la­kosságának képviselői felszólították a parlament és az Oroszországi Föderá­ció elnökét, valamint a népi képviselők rendkívüli kongresszusát, hogy ismerjék el az új államot. Tbilisziben hétfőn a grúz belügymi­nisztérium elitalakulatai szétkergették az ellenzéki Grúz Nemzeti Demokratikus Párt által szervezett nagygyűlés résztve­vőit. Több ezer ember követelte Zviad Gamszahurdia elnök lemondását, a grúz parlament feloszlatását és a sajtószabad­ságot. Gamszahurdia tegnapi tévényilat­kozatában puccskísérletnek nevezte a hétfői megmozdulást, mondván, hogy azt „a Kreml ügynökei készítették elő, akik mindent elkövetnek azért, hogy ne kelljen a központi vezetésnek elismernie Grúzia függetlenségét". A Szovjetunió főügyésze hétfőn leállí­totta a bírósági eljárást Telman Gdljan és Nyikolaj Ivanov képviselők, a főügyész­ség egykori nyomozói ellen. Tevékenysé­gük állítólag nem volt törvényellenes. JOHN MAJOR PEKINGBEN A VENDÉG NEM VOLT TÚLZOTTAN UDVARIAS Pekingben tegnap Li Peng kínai kor­mányfő és John Major brit miniszterelnök aláírták az új hongkongi repülőtér építé­séről szóló megállapodást. A dokumen­tum jelentős esemény a brit-kínai együtt­működés szempontjából az átmeneti idő­szakban, vagyis 1997-ig, amikor Hong­kong, a brit koronagyarmat, kínai igazga­tás alá került. A 10 milliárd dolláros tervet megelégedéssel fogadják a hongkongi vállalkozói körök, s egyben Peking szá­mára is teret nyit a hongkongi helyzet befolyásolására. John Major, aki hétfő óta tartózkodik hivatalos látogatáson Kínában, a tegnapi tárgyalásokon szóba hozta az emberi jo­gok tiszteletben tartásának kérdését. Kí­nai partnerével megtartott hivatalos tár­gyalásain élesen tiltakozott e jogok meg­sértése miatt. A brit küldöttség forrásai szerint Major átadta a kínai kormányfőnek azoknak a kiválasztott személyeknek a névsorát, akiket Kínában politikai meg­győződésük miatt tartanak fogva. Tette ezt annak ellenére, hogy tanácsadói azt aján­lották, a Nagy-Britannia és Kína közötti jövendőbeli együttműködés érdekében óvatosan kezelje az emberi jogok problé­makörét. Major még keményebben bírálta Kínát, mint egy hónappal ezelőtt japán kollégája, Kaifu Tosiki. Peking Majornak adott válaszában rámutatott: Kínában, ahol nehéz feltételek mellett több mint egymilliárd ember él, az emberi jogok fogalma azt jelenti, hogy biztosítsák az emberek számára a túlélést. AZ ÚJ SZÓ NYÁRVÉGI VERSENYE TÁRSRENDEZŐINK: a Prágai M39y&r Kultúrnu a MALÉV; a TUNGSRAM prágai kirendeltségei; a pozsonyi Rtegyar Kulturális Központ; Augusztus 14-én kezdődött versenyünk többfordulós, s az Önök feladata - természetesen - „csak" a válaszadás. A versenykérdé­sekre adott feleleteiket az ÚJ SZÓ 1. oldalán közölt szelvényekkel együtt, fordulónként, egy-egy levelezőlapon, vagy az utolsó forduló kérdéseinek megjelenése után, azaz valamennyi szelvényt és választ összegyűjtve, egy névvel és pontos címmeljelölt levélpapíron (tehát: nemcsak a borítékon „bemutatkozva"!) az ÚJ SZÓ címére (Martano­vičova 25; 819 15 Bratislava) egyszerre szíveskedjenek beküldeni. Nyárvégi versenyünk díjai: Fődíj: Egy hétvége Athénban; 2 személy részére (a MALÉV és az Új Szó közös díja); Az IBUSZ díja: egy víkend Budapesten; 2 személy részére; A Prágai Magyar Kultúra díjai: árukollekció 6 ezer, illetve 4 ezer korona értékben; A pozsonyi Magyar Kulturális Központ díja: 3 vásárlási utalvány á 500 korona érékben és 10-10 hanglemez; A TUNGSRAM díjai: 3 vásárlási utalvány 1000, 500, illetve 300 korona értékben és egy-egy Tungsram-kollekció; Az ÚJ SZÓ különdíja: egyhetes üdülés 2 személy részére a Magas­Tátrában. A IV. forduló kérdései: 1. Közvetlenül a századforduló után mikor alakították a legré­gibb, mindmáig legnevesebb magyar utazási irodát: az IBUSZ-t? a/ 1902; bí 1916. 2. Az IBUSZ pozsonyi fiókirodája mely országokba utaztatja klienseit: a/ csak Magyarországra; b/ a világ bármely országába? 3. Délnyugat-Szlovákia egyik jellegzetes tájegységében nyelvszi­getet alkotva élnek magyarok. E falvak népdalaikról, népművé­szetükről híresek. így nagyon ismert például A gerencséri utca, A csitári hegyek alatt című népdal. E táj népzenéje megihlette Bartók Bélát és Kodály Zoltánt is, akik többször gyűjtöttek ezen a környéken. Hogy hívják ezt a tájegységet? BUSH NEM CSÖKKENTI A KATONAI KÖLTSÉGVETÉST AZ ATOMFEGYVEREK ELLENŐRZÉSÉRŐL MOSZKVA MEGÁLLAPODIK A KÖZTÁRSASÁGOKKAL George Bush amerikai elnök a teg­napra virradó éjszaka azt mondta, annak ellenére, hogy a Szovjetunióban össze­omlóban van a kommunista rezsim, ellen­áll az amerikai katonai költségvetés csök­kentését követelő nyomásnak. Az 1992-es költségvetési évre, amely október elsején kezdődik, Bush elnök 295 milliárd dollárt kér katonai kiadásokra. Miután Gorbacsov ismét átvette a hatal­mat, a Kongresszus demokrata párti ve­zetői javasolták, hogy az amerikai védel­mi költségvetést 1 milliárd dollárral csök­kentsék, s ezt az összeget fordítsák a Szovjetunió megsegítésére. Bush azon­ban kennebunkporti sajtóértekezletén óvatosságra intette, emlékeztetett a NA­TO-val szemben amerikai kötelezettsé­gekre, s hangsúlyozta majd ha az USA európai szövetségesei elismerik, határai­kon nem fenyeget veszély, akkor kezd foglalkozni a washingtoni kormány a vé­delmi kiadások csökkentésével. Sam Nunn, az amerikai szenátus vé­delmi bizottságának elnöke hétfőn Moszkvában folytatott tárgyalásokat Mi­hail Gorbacsowal. A szovjet elnök bizto­sította őt, hogy a nukleáris arzenál ellen­őrzéséről a köztársaságokkal állapodnak meg. Nunn szenátor később a találkozó alapján tájékoztatta az újságírókat: a köz­társaságoktól függ, hogy a konföderatív elrendezést választják-e, vagy a szuve­rén államok szövetsége mellett döntenek. A Nyugat azonban garanciákat kap arra, hogy az atomsorompó-szerződést „nem­zeti megállapodás" alapján tartják be. PÁRTIGAZOL VÁNY-DILEMMA Georgij Sahnazarov, Mihail Gor­bacsov szovjet elnök közeli munka­társa hétfőn Moszkvában elárulta az újságíróknak, hogy ő és a főnöke is visszaadják pártigazolványukat, ha találnak valakit, akinek azt lead­hatnák. A népi képviselők kongresszusá­nak szünetében Sahnazarov arra a kérdésre, hogy mit csinált, amikor főnöke elhagyta az SZKP vezetősé­gét, és a törvényhozó testület be­szüntette a párt tevékenységét, a következőket válaszolta: „ Semmit sem tettem, mivel nem létezik olyan hivatalnok, akinek visszaadhatnám az igazolványomat. Es mit tett Gorbacsov? - hangzott a további kérdés. „Úgy gondolom, hogy ő is ugyanilyen helyzetben van" - mondotta mosollyal az arcán az elnöki tanácsadó. TISZAVIRÁG-ÉLETŰ TŰZSZÜNET J a puding próbája az, hogy megeszik, akkor erről a pudingról, a hétfőn H Pl N nalban alair t tázszüneii megállapodásról máris az derült ki, hogy nem I ICA ették meg: Horvátországban ismét dörögtek a fegyverek. Mivel az Európai Közösségek béketervével, az abban szereplő feltételekkel Szerbia - amelyet az EK is a legnagyobb felelősnek kiáltott ki a vérontásért - szintén egyetértett és aláírta az okmányokat, egyszerű lenne levonni a következtetést: mást akarnak a politikai vezetők és mást a válsággócokban állig felfegyverzett csoportok. Csakhogy ez így, önmagában, nem igaz. Egyébként is, az igazságnak a jelen esetben nagyon sok, nehezen kibogozható összetevője van. Vagyis annak, hogy Szerbia engedett, több oka lehet, amelyek az első pillanatban akár ellentmondásosnak is tűnhetnek, mégis az a furcsa helyzet, hogy ezek együttesen hatnak. Ha szellemeskedni akarna az ember, azt mondaná, Jugoszláviában az igazságnak sok pillanata van, és még ennél is több az igazságtalanságnak. Nehéz lenne ösz­szeszámolni, hány tűzszüneti felhívás hangzott már el. A legutóbbi ilyen ér­telmű állam­elnökségi határozat­nak augusztus 7-én kellett volna életbe lépnie. Hogy mi történt, azt tudjuk. Volt egy nagyon fontos mozzanat, amely arra kényszerítette az Európai Közösségeket, minden eddiginél keményebben lépjen fel közvetítői szerepének gyakorlása során. A moszkvai puccskísérlet közvetlenül két síkon tette rendkívül veszélyessé a jugoszláv helyzetet. Miközben a világ Moszkvával volt elfoglalva, a Horvátországban dúló összecsapások lassan-lassan egy totális polgárháború méreteit kezdték felvenni. Azért, mert a szerb többségű hadsereg a horvátországi szerbek oldalán bocsátkozott harcba. A horvát nemzeti gárda és a rendőrség az előbbiekkel még fel tudta volna venni a küzdelmet, de a reguláris, jól felszerelt „néphadsereggel" már nem. A szerbpártiság mellett korábban volt a hadseregnek némi pozitív szerepe abban, hogy elválasztotta a farkasszemet néző szerb és horvát fegyvereseket, de ez az utóbbi két hétben teljesen megszűnt. Nem véletlenül tudósított még a Tanjug is például a vukovári csatáról. A másik veszély: ugyanezekben a napokban nőtt meg a konfliktus nemzetközivé terebélyesedésenek a lehetősége. Gondoljunk csak a magyar-jugoszláv határon kialakult helyzetre, a légtérsértésekre, a menekültáradatra. De az osztrákok is megerősítették határaikat, s nyugtalanul figyelték az eseményeket Olaszországban is. Albánia pedig közölte, nem fogja magára hagyni a Koszovóban élő albánokat. És nem elhanyagolható a moszkvai puccs közvetett hatása sem. Ha a szovjet konzervatívok összeesküvése sikerrel járt volna, az példaként szolgálhatott volna a posztkommunista szerb vezetés, a konzervatív jugoszláv tábornokok számára is. Ezekben a napokban több horvát politikus időszerűnek látta azt hangsúlyozni, hogy nem is annyira a szerbek és horvátok közötti nemzetiségi konfliktusról van szó, hanem két ideológia, két rendszer: a szerb kommunizmus és a horvát demokrácia összecsapá­sáról. Jugoszláviával kapcsolatban az ember egyszerre reménykedő (nem optimista) és borúlátó. Azért, mert nem egészen egy nappal az aláírás után a megállapodást azonnal megsértették, temetni kell-e a tűzszünetet? Talán nem. A tárgyalásokhoz fegyvernyug­vás kell, hiszen a vérontás a zöldasztalnál is felháborítja a kedélyeket. A pesszimizmus erre azt mondatja, a politikusok a háború kirobbanása előtt sem tudtak megegyezni, pedig elég idejük lett volna rá. Nem szerb vezetés megegyezési szándékában bízom, reménykedni csak a nemzet­közi kényszerítő hatásokban lehet. Abban, hogy Szerbia elfogadta az EK-tervet, a taktikai megfontolás mellett két dolognak volt igen nagy szerepe. Egyrészt a Szerbia ellen kilátásba helyezett szankcióknak, másrészt - és ez a lényegesebb - pedig annak, hogy ha nem változtat magatartásán, az EK azonnal elismerte volna Szlovénia és Horvátország függetlenségét. Ezután pedig könnyen nemzetközi agresszornak tekint­hették volna Szerbiát a Horvátországban állomásozó jugoszláv hadsereggel együtt. A taktikai megfontolás pedig az, hogy Szerbia egyelőre igyekszik lecsillapítani a nemzet­közi felháborodást, s valószínű az is, a jelenlegi katonai helyzetet akarja konzerválni: megőrizni a szerb kézen levő horvát területeket, hogy később kicsikarhasson egy esetleges belső határmódosítást. Egyelőre minden jel erre utal. Viszont ha tényleg ez a szándéka, akkor még sokáig nem lesz béke. Szlovénia és Horvátország nem fogadott volna el függetlenségi nyilatkozatot, ha Szerbia annakidején elfogadja javaslatát a laza konföderáció megalakításáról. Magya­rán, ha felismerte volna, amit ma már mindenki tud: a titóista állammodell tarthatatlan. A konföderáció gondolatában még mindig van ráció, kiegészítve Ante Markovics szövetségi kormányfőnek a nemzetiségi autonómiákról alkotott elképzelésével. Annak ellenére, hogy az indulatok elszabadultak, a gyűlölködés, a bizalmatlanság, a kölcsönös vádaskodás olyan mértéket öltött, hogy az eredeti elképzelések és célok az államforma átalakítását illetően alaposan megváltoztak. Befejezésül még egy bizonytalansági tényezőre hívnám fel a figyelmet. Vezető szövetségi politikusok minden nyilatkozata ellenére nyitott az a kérdés, hogy a központi szervek - és főleg az államelnökség, mint kollektív főparancsnok - kezéből nem csúszott-e ki a hadsereg irányítása, ellenőrzése. MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN N em kis meglepetést okozott Rómá­ban, hogy a Dél-tiroli Néppárt önren­delkezési jogot, illetve annak a megvaló­sítását kérte az olasz parlamenttől. Ennek érdekében szeptember 15-én az osztrák oldalon hatalmas közös megmozdulást szerveznek Észak és Dél-Tirol lakossága számára. Az akció szervezői azt állították, így akarják kifejezésre juttatni azt a közös óhajt, hogy Dél-Tirolt csatolják vissza Ausztriához. A Dél-tiroli Néppárt minden tagja megkapta a Most vagy soha című levelet. A Der Standard osztrák napilap tudósítója az olaszországi Bolzanában járt, s ezzel kapcsolatban arra figyelmez­tetett, minél jobban múlik az idő, annál veszélyesebbek lesznek az ilyen elképze­lések. T ovábbra is hátráltatja a német koalí­ciós pártok megegyezését a cseh­szlovák-német szerződésről a bajor CSU. A Der Spiegel hetilap legutóbbi számában azt írta, hogy a múlt szerdán a koalíciós partnerek bizalmas tárgyalásokat folytat­tak Helmut Kohl kancellár irodájában - minden eredmény nélkül. Az ok: a CSU a szudétanémet vezetők nyomása alatt ragaszkodik ahhoz, hogy a szerződésben szerepeljen a szudétanémetek Csehszlo­vákiával szembeni kártérítési igénye. A Spiegel szerint Prága ezt határozottan elutasítja, s már a bonni külügyminiszté­rium vezetői is több ízben figyelmeztettek az ilyen megoldás veszélyeire. Szerintük vagyonjogi igényeket nem az államközi szerződésben kell rendezni. E gyiptomban a rendőrségnek sikerült ártalmatlanná tenni egy rakétákkal és más veszélyes fegyverekkel felszerelt külföldi csoportot. Ezt Halin Musza kül­ügyminiszter jelentette be, hozzátéve, hogy a közelebbről meg nem határozott külföldiek célja az ország helyzetének destabilizálása volt. Hozzátette, tavaly augusztusa, vagyis az Öböl-válság kirob­banása óta ez volt az ötvenedik meghiúsí­tott szabotázskísérlet Egyiptomban. H umberto Ortega tábornok a tegnap­ra virradó éjszaka jelentette be, a ni­caraguai hadsereg személyi állományát 21 ezer főre csökkentették, s így a közép­amerikai országok közül Nicaraguának van a legkisebb hadserege. Pár évvel ezelőtt, amikor tetőzött a nicaraguai san­dinista kormány és az akkori kontrák közötti háború, a hadsereg létszáma meghaladta a 100 ezer főt. B rüsszelben egyre több szó esik arról, az Európai Közösségek maximális integrációjának keretében össze kell han­golni a légiközlekedés irányítási rendsze­rét is. Az illetékes EK-bizottság megálla­pította: a légiközlekedés jelenleg működő 12 központja hamarosan képtelen lesz kielégíteni az egyre növekvő igényeket. Becslések szerint az évszázad végéig a tizenketteknél a légiforgalom megduplá­zódik. EGY HÉT A VALUTAPIACON ÁTMENETI LANYHULÁS A szovjetunióbeli politikai események gyors pergése rég nem látott és nagy volumenű árfolyam-ingadozásokat idézett elő mind a deviza-, mind a részvénypiaco­kon, s ezt szükségképpen a nagyfokú érdektelenség követte. A múlt héten ép­pen az érdeklődés átmeneti lanyhulásá­nak, az események végkifejlete kivárásá­nak időszaka következett be a deviza­tőzsdéken. A német pénzügyi kormányzat tovább folytatja szigorú monetáris politikáját, amit a Bundesbank közelmúltban végrehajtott kamatlábnövelésével ismét jelzett. Ám ez a növekedés egyelőre nem hozta meg a külföldi befektetők pótlólagos tőkebe­vitelét az egyesitett Németországba, akárcsak a márka árfolyamának stabilizá­lásában sem jelentkezett. A dollár viszonylag szűk sávon belül ingadozott a többi nyugati devizákkal szemben, kisebb mozgást csak a hét közepén közzétett amerikai gazdasági adatok eredményeztek. Az angol font a dollár ingadozásával párhuzamosan mozgott, és enyhe erősö­dést mutatott a márkával szemben. Szinte rezzenéstelen maradt a japán jen. Az elmúlt napok eseményei s a szigetország valutahelyzetének alaku­lása megnyugvással töltötte el a távol­keleti devizába invesztálókat. (gr)

Next

/
Thumbnails
Contents