Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-04 / 207. szám, szerda

HÍREK - VÉLEMÉNYEK LÚJSZÓI 1991. SZEPTEMBER 4. ÖRÖMMÁMOR A BALTIKUMBAN KARABAH IS KINYILVÁNÍTOTTA FÜGGETLENSÉGÉT Litvánia, Lettország és Észtország még hétfőn éjszaka üdvözölte, hogy az Egyesült Államok elismerte a három balti köztársaság függetlenségét. Arnold Rüjtel, az észt parlament elnöke nyilatkozatban hangsúlyozta: a vashingtoni lépés olyan jelentős esemény, ,,amely megerősíti a Baltikumot". Egyben reményét fejezte ki, hogy az Egyesült Államok segíteni fog a balti országoknak abban, hogy mielőbb beléphessenek az Egyesült Nemzetek Szervezetébe és több más nemzetközi intézménybe. Gediminas Vagnoríus litván kormányfő televíziós interjúban hangsúlyozta, az USA a „megfelelő pillanatban" ismerte el a balti köztársaságokat, s megjegyezte: az amerikai magatartásnak rá kellene kényszeríteni Moszkvát arra, hogy átértékelje a balti köztársaságokkal kapcsolatos álláspontját. A lett parlament szóvivője is hasonlóan nyilatkozott. A lett képviselők, akik részt vesznek a népképviselők rendkívüli kongresszusán, már hétfőn felszólították Mihail Gorbacsovot, hogy eínöki rendelettel ismerje el a köztársaság függetlenségét. A szovjet elnök ez ügyben eddig nem nyilatkozott, csupán megígérte, tájékoztatni fogja a Kongresszust azokról a konzultációkról, amelyeket a Föderációs Tanács tagjaival kíván folytatni a balti államok függetlenségéről. * Németország litvániai nagykövete hétfőn átadta megbízóleveleit Vytautas Landsbergis parlamenti elnöknek. Hasonló ünnepélyes aktusra került sor Rigában és Tallinban is. Ugyancsak hétfőn, magyarországi útja előtt Landsbergis fogadta Richard O'Briant, Írország lengyelországi nagykövetét, akivel nyilatkozatot írt alá a Litvánia és Írország közötti diplomáciai kapcsolatok felújításáról. Douglas Hogg, brit külügyminiszter tegnap Vilniusban kezdte meg baltikumi körútját. A litván, lett és észt vezetőkkel áttekinti a diplomáciai kapcsolatok felújításával kapcsolatos kérdéseket. Hegyi-Karabah hétfőn kihirdette függetlenségét - közölte a TASZSZ hírügynökség. A függetlenségi nyilatkozat hangsúlyozza: ez a döntés reagálás az Azerbajdzsán Köztársaság függetlenségi nyilatkozatára. Hegyi-Karabah örmény lakosságának képviselői felszólították a parlament és az Oroszországi Föderáció elnökét, valamint a népi képviselők rendkívüli kongresszusát, hogy ismerjék el az új államot. Tbilisziben hétfőn a grúz belügyminisztérium elitalakulatai szétkergették az ellenzéki Grúz Nemzeti Demokratikus Párt által szervezett nagygyűlés résztvevőit. Több ezer ember követelte Zviad Gamszahurdia elnök lemondását, a grúz parlament feloszlatását és a sajtószabadságot. Gamszahurdia tegnapi tévényilatkozatában puccskísérletnek nevezte a hétfői megmozdulást, mondván, hogy azt „a Kreml ügynökei készítették elő, akik mindent elkövetnek azért, hogy ne kelljen a központi vezetésnek elismernie Grúzia függetlenségét". A Szovjetunió főügyésze hétfőn leállította a bírósági eljárást Telman Gdljan és Nyikolaj Ivanov képviselők, a főügyészség egykori nyomozói ellen. Tevékenységük állítólag nem volt törvényellenes. JOHN MAJOR PEKINGBEN A VENDÉG NEM VOLT TÚLZOTTAN UDVARIAS Pekingben tegnap Li Peng kínai kormányfő és John Major brit miniszterelnök aláírták az új hongkongi repülőtér építéséről szóló megállapodást. A dokumentum jelentős esemény a brit-kínai együttműködés szempontjából az átmeneti időszakban, vagyis 1997-ig, amikor Hongkong, a brit koronagyarmat, kínai igazgatás alá került. A 10 milliárd dolláros tervet megelégedéssel fogadják a hongkongi vállalkozói körök, s egyben Peking számára is teret nyit a hongkongi helyzet befolyásolására. John Major, aki hétfő óta tartózkodik hivatalos látogatáson Kínában, a tegnapi tárgyalásokon szóba hozta az emberi jogok tiszteletben tartásának kérdését. Kínai partnerével megtartott hivatalos tárgyalásain élesen tiltakozott e jogok megsértése miatt. A brit küldöttség forrásai szerint Major átadta a kínai kormányfőnek azoknak a kiválasztott személyeknek a névsorát, akiket Kínában politikai meggyőződésük miatt tartanak fogva. Tette ezt annak ellenére, hogy tanácsadói azt ajánlották, a Nagy-Britannia és Kína közötti jövendőbeli együttműködés érdekében óvatosan kezelje az emberi jogok problémakörét. Major még keményebben bírálta Kínát, mint egy hónappal ezelőtt japán kollégája, Kaifu Tosiki. Peking Majornak adott válaszában rámutatott: Kínában, ahol nehéz feltételek mellett több mint egymilliárd ember él, az emberi jogok fogalma azt jelenti, hogy biztosítsák az emberek számára a túlélést. AZ ÚJ SZÓ NYÁRVÉGI VERSENYE TÁRSRENDEZŐINK: a Prágai M39y&r Kultúrnu a MALÉV; a TUNGSRAM prágai kirendeltségei; a pozsonyi Rtegyar Kulturális Központ; Augusztus 14-én kezdődött versenyünk többfordulós, s az Önök feladata - természetesen - „csak" a válaszadás. A versenykérdésekre adott feleleteiket az ÚJ SZÓ 1. oldalán közölt szelvényekkel együtt, fordulónként, egy-egy levelezőlapon, vagy az utolsó forduló kérdéseinek megjelenése után, azaz valamennyi szelvényt és választ összegyűjtve, egy névvel és pontos címmeljelölt levélpapíron (tehát: nemcsak a borítékon „bemutatkozva"!) az ÚJ SZÓ címére (Martanovičova 25; 819 15 Bratislava) egyszerre szíveskedjenek beküldeni. Nyárvégi versenyünk díjai: Fődíj: Egy hétvége Athénban; 2 személy részére (a MALÉV és az Új Szó közös díja); Az IBUSZ díja: egy víkend Budapesten; 2 személy részére; A Prágai Magyar Kultúra díjai: árukollekció 6 ezer, illetve 4 ezer korona értékben; A pozsonyi Magyar Kulturális Központ díja: 3 vásárlási utalvány á 500 korona érékben és 10-10 hanglemez; A TUNGSRAM díjai: 3 vásárlási utalvány 1000, 500, illetve 300 korona értékben és egy-egy Tungsram-kollekció; Az ÚJ SZÓ különdíja: egyhetes üdülés 2 személy részére a MagasTátrában. A IV. forduló kérdései: 1. Közvetlenül a századforduló után mikor alakították a legrégibb, mindmáig legnevesebb magyar utazási irodát: az IBUSZ-t? a/ 1902; bí 1916. 2. Az IBUSZ pozsonyi fiókirodája mely országokba utaztatja klienseit: a/ csak Magyarországra; b/ a világ bármely országába? 3. Délnyugat-Szlovákia egyik jellegzetes tájegységében nyelvszigetet alkotva élnek magyarok. E falvak népdalaikról, népművészetükről híresek. így nagyon ismert például A gerencséri utca, A csitári hegyek alatt című népdal. E táj népzenéje megihlette Bartók Bélát és Kodály Zoltánt is, akik többször gyűjtöttek ezen a környéken. Hogy hívják ezt a tájegységet? BUSH NEM CSÖKKENTI A KATONAI KÖLTSÉGVETÉST AZ ATOMFEGYVEREK ELLENŐRZÉSÉRŐL MOSZKVA MEGÁLLAPODIK A KÖZTÁRSASÁGOKKAL George Bush amerikai elnök a tegnapra virradó éjszaka azt mondta, annak ellenére, hogy a Szovjetunióban összeomlóban van a kommunista rezsim, ellenáll az amerikai katonai költségvetés csökkentését követelő nyomásnak. Az 1992-es költségvetési évre, amely október elsején kezdődik, Bush elnök 295 milliárd dollárt kér katonai kiadásokra. Miután Gorbacsov ismét átvette a hatalmat, a Kongresszus demokrata párti vezetői javasolták, hogy az amerikai védelmi költségvetést 1 milliárd dollárral csökkentsék, s ezt az összeget fordítsák a Szovjetunió megsegítésére. Bush azonban kennebunkporti sajtóértekezletén óvatosságra intette, emlékeztetett a NATO-val szemben amerikai kötelezettségekre, s hangsúlyozta majd ha az USA európai szövetségesei elismerik, határaikon nem fenyeget veszély, akkor kezd foglalkozni a washingtoni kormány a védelmi kiadások csökkentésével. Sam Nunn, az amerikai szenátus védelmi bizottságának elnöke hétfőn Moszkvában folytatott tárgyalásokat Mihail Gorbacsowal. A szovjet elnök biztosította őt, hogy a nukleáris arzenál ellenőrzéséről a köztársaságokkal állapodnak meg. Nunn szenátor később a találkozó alapján tájékoztatta az újságírókat: a köztársaságoktól függ, hogy a konföderatív elrendezést választják-e, vagy a szuverén államok szövetsége mellett döntenek. A Nyugat azonban garanciákat kap arra, hogy az atomsorompó-szerződést „nemzeti megállapodás" alapján tartják be. PÁRTIGAZOL VÁNY-DILEMMA Georgij Sahnazarov, Mihail Gorbacsov szovjet elnök közeli munkatársa hétfőn Moszkvában elárulta az újságíróknak, hogy ő és a főnöke is visszaadják pártigazolványukat, ha találnak valakit, akinek azt leadhatnák. A népi képviselők kongresszusának szünetében Sahnazarov arra a kérdésre, hogy mit csinált, amikor főnöke elhagyta az SZKP vezetőségét, és a törvényhozó testület beszüntette a párt tevékenységét, a következőket válaszolta: „ Semmit sem tettem, mivel nem létezik olyan hivatalnok, akinek visszaadhatnám az igazolványomat. Es mit tett Gorbacsov? - hangzott a további kérdés. „Úgy gondolom, hogy ő is ugyanilyen helyzetben van" - mondotta mosollyal az arcán az elnöki tanácsadó. TISZAVIRÁG-ÉLETŰ TŰZSZÜNET J a puding próbája az, hogy megeszik, akkor erről a pudingról, a hétfőn H Pl N

nalban alair

t tázszüneii megállapodásról máris az derült ki, hogy nem I ICA ették meg: Horvátországban ismét dörögtek a fegyverek. Mivel az Európai Közösségek béketervével, az abban szereplő feltételekkel Szerbia - amelyet az EK is a legnagyobb felelősnek kiáltott ki a vérontásért - szintén egyetértett és aláírta az okmányokat, egyszerű lenne levonni a következtetést: mást akarnak a politikai vezetők és mást a válsággócokban állig felfegyverzett csoportok. Csakhogy ez így, önmagában, nem igaz. Egyébként is, az igazságnak a jelen esetben nagyon sok, nehezen kibogozható összetevője van. Vagyis annak, hogy Szerbia engedett, több oka lehet, amelyek az első pillanatban akár ellentmondásosnak is tűnhetnek, mégis az a furcsa helyzet, hogy ezek együttesen hatnak. Ha szellemeskedni akarna az ember, azt mondaná, Jugoszláviában az igazságnak sok pillanata van, és még ennél is több az igazságtalanságnak. Nehéz lenne öszszeszámolni, hány tűzszüneti felhívás hangzott már el. A legutóbbi ilyen értelmű államelnökségi határozatnak augusztus 7-én kellett volna életbe lépnie. Hogy mi történt, azt tudjuk. Volt egy nagyon fontos mozzanat, amely arra kényszerítette az Európai Közösségeket, minden eddiginél keményebben lépjen fel közvetítői szerepének gyakorlása során. A moszkvai puccskísérlet közvetlenül két síkon tette rendkívül veszélyessé a jugoszláv helyzetet. Miközben a világ Moszkvával volt elfoglalva, a Horvátországban dúló összecsapások lassan-lassan egy totális polgárháború méreteit kezdték felvenni. Azért, mert a szerb többségű hadsereg a horvátországi szerbek oldalán bocsátkozott harcba. A horvát nemzeti gárda és a rendőrség az előbbiekkel még fel tudta volna venni a küzdelmet, de a reguláris, jól felszerelt „néphadsereggel" már nem. A szerbpártiság mellett korábban volt a hadseregnek némi pozitív szerepe abban, hogy elválasztotta a farkasszemet néző szerb és horvát fegyvereseket, de ez az utóbbi két hétben teljesen megszűnt. Nem véletlenül tudósított még a Tanjug is például a vukovári csatáról. A másik veszély: ugyanezekben a napokban nőtt meg a konfliktus nemzetközivé terebélyesedésenek a lehetősége. Gondoljunk csak a magyar-jugoszláv határon kialakult helyzetre, a légtérsértésekre, a menekültáradatra. De az osztrákok is megerősítették határaikat, s nyugtalanul figyelték az eseményeket Olaszországban is. Albánia pedig közölte, nem fogja magára hagyni a Koszovóban élő albánokat. És nem elhanyagolható a moszkvai puccs közvetett hatása sem. Ha a szovjet konzervatívok összeesküvése sikerrel járt volna, az példaként szolgálhatott volna a posztkommunista szerb vezetés, a konzervatív jugoszláv tábornokok számára is. Ezekben a napokban több horvát politikus időszerűnek látta azt hangsúlyozni, hogy nem is annyira a szerbek és horvátok közötti nemzetiségi konfliktusról van szó, hanem két ideológia, két rendszer: a szerb kommunizmus és a horvát demokrácia összecsapásáról. Jugoszláviával kapcsolatban az ember egyszerre reménykedő (nem optimista) és borúlátó. Azért, mert nem egészen egy nappal az aláírás után a megállapodást azonnal megsértették, temetni kell-e a tűzszünetet? Talán nem. A tárgyalásokhoz fegyvernyugvás kell, hiszen a vérontás a zöldasztalnál is felháborítja a kedélyeket. A pesszimizmus erre azt mondatja, a politikusok a háború kirobbanása előtt sem tudtak megegyezni, pedig elég idejük lett volna rá. Nem szerb vezetés megegyezési szándékában bízom, reménykedni csak a nemzetközi kényszerítő hatásokban lehet. Abban, hogy Szerbia elfogadta az EK-tervet, a taktikai megfontolás mellett két dolognak volt igen nagy szerepe. Egyrészt a Szerbia ellen kilátásba helyezett szankcióknak, másrészt - és ez a lényegesebb - pedig annak, hogy ha nem változtat magatartásán, az EK azonnal elismerte volna Szlovénia és Horvátország függetlenségét. Ezután pedig könnyen nemzetközi agresszornak tekinthették volna Szerbiát a Horvátországban állomásozó jugoszláv hadsereggel együtt. A taktikai megfontolás pedig az, hogy Szerbia egyelőre igyekszik lecsillapítani a nemzetközi felháborodást, s valószínű az is, a jelenlegi katonai helyzetet akarja konzerválni: megőrizni a szerb kézen levő horvát területeket, hogy később kicsikarhasson egy esetleges belső határmódosítást. Egyelőre minden jel erre utal. Viszont ha tényleg ez a szándéka, akkor még sokáig nem lesz béke. Szlovénia és Horvátország nem fogadott volna el függetlenségi nyilatkozatot, ha Szerbia annakidején elfogadja javaslatát a laza konföderáció megalakításáról. Magyarán, ha felismerte volna, amit ma már mindenki tud: a titóista állammodell tarthatatlan. A konföderáció gondolatában még mindig van ráció, kiegészítve Ante Markovics szövetségi kormányfőnek a nemzetiségi autonómiákról alkotott elképzelésével. Annak ellenére, hogy az indulatok elszabadultak, a gyűlölködés, a bizalmatlanság, a kölcsönös vádaskodás olyan mértéket öltött, hogy az eredeti elképzelések és célok az államforma átalakítását illetően alaposan megváltoztak. Befejezésül még egy bizonytalansági tényezőre hívnám fel a figyelmet. Vezető szövetségi politikusok minden nyilatkozata ellenére nyitott az a kérdés, hogy a központi szervek - és főleg az államelnökség, mint kollektív főparancsnok - kezéből nem csúszott-e ki a hadsereg irányítása, ellenőrzése. MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN N

em kis meglepetést okozott Rómában, hogy a Dél-tiroli Néppárt önrendelkezési jogot, illetve annak a megvalósítását kérte az olasz parlamenttől. Ennek érdekében szeptember 15-én az osztrák oldalon hatalmas közös megmozdulást szerveznek Észak és Dél-Tirol lakossága számára. Az akció szervezői azt állították, így akarják kifejezésre juttatni azt a közös óhajt, hogy Dél-Tirolt csatolják vissza Ausztriához. A Dél-tiroli Néppárt minden tagja megkapta a Most vagy soha című levelet. A Der Standard osztrák napilap tudósítója az olaszországi Bolzanában járt, s ezzel kapcsolatban arra figyelmeztetett, minél jobban múlik az idő, annál veszélyesebbek lesznek az ilyen elképzelések. T

ovábbra is hátráltatja a német koalíciós pártok megegyezését a csehszlovák-német szerződésről a bajor CSU. A Der Spiegel hetilap legutóbbi számában azt írta, hogy a múlt szerdán a koalíciós partnerek bizalmas tárgyalásokat folytattak Helmut Kohl kancellár irodájában - minden eredmény nélkül. Az ok: a CSU a szudétanémet vezetők nyomása alatt ragaszkodik ahhoz, hogy a szerződésben szerepeljen a szudétanémetek Csehszlovákiával szembeni kártérítési igénye. A Spiegel szerint Prága ezt határozottan elutasítja, s már a bonni külügyminisztérium vezetői is több ízben figyelmeztettek az ilyen megoldás veszélyeire. Szerintük vagyonjogi igényeket nem az államközi szerződésben kell rendezni. E

gyiptomban a rendőrségnek sikerült ártalmatlanná tenni egy rakétákkal és más veszélyes fegyverekkel felszerelt külföldi csoportot. Ezt Halin Musza külügyminiszter jelentette be, hozzátéve, hogy a közelebbről meg nem határozott külföldiek célja az ország helyzetének destabilizálása volt. Hozzátette, tavaly augusztusa, vagyis az Öböl-válság kirobbanása óta ez volt az ötvenedik meghiúsított szabotázskísérlet Egyiptomban. H

umberto Ortega tábornok a tegnapra virradó éjszaka jelentette be, a nicaraguai hadsereg személyi állományát 21 ezer főre csökkentették, s így a középamerikai országok közül Nicaraguának van a legkisebb hadserege. Pár évvel ezelőtt, amikor tetőzött a nicaraguai sandinista kormány és az akkori kontrák közötti háború, a hadsereg létszáma meghaladta a 100 ezer főt. B

rüsszelben egyre több szó esik arról, az Európai Közösségek maximális integrációjának keretében össze kell hangolni a légiközlekedés irányítási rendszerét is. Az illetékes EK-bizottság megállapította: a légiközlekedés jelenleg működő 12 központja hamarosan képtelen lesz kielégíteni az egyre növekvő igényeket. Becslések szerint az évszázad végéig a tizenketteknél a légiforgalom megduplázódik. EGY HÉT A VALUTAPIACON ÁTMENETI LANYHULÁS A szovjetunióbeli politikai események gyors pergése rég nem látott és nagy volumenű árfolyam-ingadozásokat idézett elő mind a deviza-, mind a részvénypiacokon, s ezt szükségképpen a nagyfokú érdektelenség követte. A múlt héten éppen az érdeklődés átmeneti lanyhulásának, az események végkifejlete kivárásának időszaka következett be a devizatőzsdéken. A német pénzügyi kormányzat tovább folytatja szigorú monetáris politikáját, amit a Bundesbank közelmúltban végrehajtott kamatlábnövelésével ismét jelzett. Ám ez a növekedés egyelőre nem hozta meg a külföldi befektetők pótlólagos tőkebevitelét az egyesitett Németországba, akárcsak a márka árfolyamának stabilizálásában sem jelentkezett. A dollár viszonylag szűk sávon belül ingadozott a többi nyugati devizákkal szemben, kisebb mozgást csak a hét közepén közzétett amerikai gazdasági adatok eredményeztek. Az angol font a dollár ingadozásával párhuzamosan mozgott, és enyhe erősödést mutatott a márkával szemben. Szinte rezzenéstelen maradt a japán jen. Az elmúlt napok eseményei s a szigetország valutahelyzetének alakulása megnyugvással töltötte el a távolkeleti devizába invesztálókat. (gr)