Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-04 / 207. szám, szerda
1991. SZEPTEMBER 4. HAZAI KÖRKÉP 4 ERRE ODA KELL FIGYELNÜNK A KULTURÁLIS MINISZTÉRIUM PÁLYÁZATA „A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma felhívja a magánszemélyek és intézmények figyelmét, hogy az állami kulturális alap terhére pályázatot ír ki, amelyen az érdekeltek olyan kulturális tervezetekkel (fesztiválok rendezése, színházi előadások, kiállítások, antológiák stb.) vehetnek részt, amelyek 1992 első negyedévére, illetve 1992-re vonatkoznak. A pályázatokat három példányban 1991. szeptember 30-ig az alábbi címekre küldjék be: Slovenský filmový ústav - národné kinematografické centrum, ulica Červenej armády č. 32, Bratislava (filmtervezetek) Národné divadelné centrum, Pugačevova 2., Bratislava (színházművészeti tervezetek) Slovenský literárny fond, Štúrova 14., Bratislava (irodalmi tervezetek) Správa kultúrnych zariadení MK SR, Žižkova 17., Bratislava (képzőművészeti és építészeti tervezetek) Hudobné informačné stredisko, Slovenský hudobný fond, Fučíkova 29., Bratislava (zeneművészeti tervezetek) Az SZK Kulturális Minisztériuma nem befolyásolja az egyes tervezetek kiválasztását és respektálja a pályázatokat értékelő szakmai bizottság javaslatait a pénzbeli támogatásra. A szakmai bizottságokba az egyes művészeti intézmények és szövetségek adott szakterületeken dolgozó munkatársait, illetve tagjait nevezik ki. A kulturális minisztérium nem feltétlenül folyósítja az egyes tervezetekre kért teljes összeget. A pénzügyi támogatás megadásakor a pályázónak köteleznie kell magát, hogy a tervezetet egy adott határidőig megvalósítja. Aligha véletlen, hogy a Literárny týždenník augusztus 30-dikai számában adják közre ezt a pályázati kiírást. Éppen ezért jó lenne, ha nemzeti kisebbségünk a témákban illetékes intézményei és kulturális egyesületei, szervezetei szintén elkészítenék és benyújtanák tervezeteiket. Kár lenne kihagyni ezt a lehetőséget (is). (d-n) KÉT HÉT ZENÉVEL Ez az ősz sem múlik el szép, felemelő dallamok nélkül! Szeptember 28-a és október 10-e között huszonhetedszer rendezik meg Pozsonyban a Zenei Ünnepségeket, s ezzel egyidőben a fiatal előadóművészek nemzetközi versenyét. A csaknem két hétig tartó fesztivál nyitóhangversenyére a Szlovák Filharmónia koncerttermében kerül sor, ahol az Ausztriában élő Martin Turnovský vezényletével Mozart és Dvorák művei csendülnek fel. A vendégszereplő művészek névsorából az olasz Andrea Luchesinit, a német Frank Peter Zimmermannt, a belga Joris van den Hauwet és a francia Cyprien Katsarist emeljük ki, akik a zongora, az oboa és a hegedű mesterei. A Minszki Kamaraegyüttes egyházi dalokkal lép közönség elé, a Bécsi Filharmonikusok Mozart-műveket szólaltatnak meg, a Stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekara Beethoven és Hindemith alkotásaival lép pódiumra, a Yamahacég képviseletében pedig két japán művész ad koncertet elektronikus hangszereken. Hazai művészeinket elsősorban a Szlovák Nemzeti Színház külföldön is elismert operaénekesei, Sergey Kopčák, Peter Mikuláš, Ida Kirilová, Jozef Kundiák és Magdaléna Hajóssyová képviselik, de két este Bohdan Warchal együttese is koncertet ad. A záróhangversenyre a Dómban kerül sor, ahol Aldo Ceccato vezépyletével, az olasz Elzbieta Andreani és a kassai Margita István közreműködésével Beethoven muzsikáját élvezheti majd a zenekedvelő közönség. (sz) EGY KIS FALU NAGY GONDJAI (Folytatás az 1. oldalról) van nyolc után már egy építkezési engedélyt sem adtak ki bodakiaknak - magyarázza a polgármester. - Központosították a falvakat, bennünket is „centralizáltak". Felbárhoz tartoztunk. A fiatalok menekülték a faluból, mert nem építkezhettek. Sok az idős ember. Lukovics László egy nagyobb levélhalmazt emel ki a szekrényéből, s mutogatja a 182 „kérvényt". A pozsonyiakon kívül még hlohoveciek, nyitraiak is az iránt érdeklődnek, hogy Nagybodakon vehetnének-e házat, üdülőt? - Nem vagyunk a „kiárusítás" hívei. Éppen ellenkezőleg, azt akarjuk, hogy azok a bodakiak, akik elmentek tőlünk, mielőbb visszatérjenek. Az emberek már nem is akarják eladni házaikat, mert rádöbbentek, a ház, a telek nagy érték. Most rajtunk a sor, hogy szorgalmazzuk a helyi szolgáltatások bővítését, a jobb közlekedés biztosítását, mert ezzfel szorosan összefügg a falu megmentésének ügye is. Azt akarjuk elérni, hogy a városokban, a szövetkezeti és állami lakásokban lakó polgáraink ne féljenek hazajönni. Feloldották az építkezési tilalmat. Három-négy fiatal házas már építkezik is a saját telkén! - Nem hal ki a falu! A közelmúltban csak egy-két gyerek született nálunk, de az idén már kilenc csöpség látta meg a napvilágot, s ha jól tudom, év végéig tizenkettőre emelkedik az újszülöttek száma! A bodaki ember nem fél a víztől, csak... A legégetőbb problémára terelődik a szó. - Mi történne, ha a sorozatos tiltakozások ellenére is a bősi turbinákhoz vezetnék a vizet? A csatorna töltése igen magas, rengeteg víz fér el benne... - A bodaki ember nem fél a víztől - mondja Lukovics László. - Itt minden családnak van ladikja. El tudja képzelni, mégis mit éreznének az itt lakók, ha közvetlenül a kertjeik felett dudálna a csatornába kényszerített dunai folyamhajó? Reménykedünk: talán nem kerül rá sor. - S ha mégis? - Tán nem: Tiltakozásainkat sokan félremagyarázzák, presztízs kérdést csinálnak belőle. Mi nem azért tiltakozunk az erőmű ellen, mert magyarok vagyunk. Erről nemrég meggyőződhetett Čarnogurský kormányelnök is, amikor fogadta a Csallóközi Régió tanácsának küldöttségét, amelynek én is tagja voltam. A tanácskozáson két szlovák tudós szakember, dr. Lisický és dr. Őibl sem festett rózsás képet a befejezés előtt álló vízműről. ~S ha úgy döntenének, hogy a vizet nem eresztik a csatornába?... - Csak engedjenek vizet a csatornába, de kevesebbet, hogy ne legyen a fejünk felett! Kevés beruházással, víztisztítóállomás beindításával jövedelmező halgazdaságot, rekeszes pisztrángtenyészetet létesíthetnénk benne! A vadkacsák „benépesítenék" a pisztrángrekeszeken kívüli vizet, szárnyaikon, tollúkon hoznák a halikrákat. Erdőink sem pusztulnának ki, mint jövendölik egyesek... Sok új munkalehetőséget teremthetnénk. - Erre is van elgondolásuk? - A Csallóközi Régió tanácsa Öllős Árpád vezetésével a térség külés belkereskedelmi kapcsolatainak kiszélesítésén fáradozik. A Duna menti erdeinkben a kanadai jegenye gyorsan növő iparfa. Az erdészet folyamatosan szállítja Németországba. Külföldi és hazai tőke befektetésével fafeldolgozóipart alapíthatnánk, hogy ne nyersanyagot, hanem készárut szállíthassunk akár külföldre is. És jól jövedelmező libafarmot is létesíthetnénk... Hogy az utóbbi is megvalósulhasson, nagyobb közbiztonságra lenne szükség, mert a vadkempingezők már most is lopják a falusiak libáit, kacsáit. S az enyveskezűek már több mint tíz víkendházba is betörtek. A falusi „serif" és a pártatlanság - Mivel nem mindenki jön tisztességes szándékkal a mi határmenti községünkbe, falusi rendőrre is szükségünk lenne - mondja a nagybodaki polgármester. - A bősi rendőrállomás körzetébe tartozunk, de a mi „szigeti falvainkba" egy rendőrző sem tart állandó szolgálatot. De ha az erőmű ellen tiltakozókat kell szétverni, mindig van belőlük elegendő... Az a szándékunk, hogy az önkormányzati törvény szerint bevezetjük a „serif" szolgálatot. - Sok mindennel kell foglalkoznia - vetem közbe. - Kotlótlan csibék vagyunk, többet kellene törődni velünk. Gyakran azt sem tudjuk, hogy kihez forduljunk kérelmeink, panaszaink intézésével. A belügyminisztériumnak végre tökéletesíteni kellene az önigazgatás felépítményi rendszerét, hogy a problémáinkkal ne zaklassuk állandóan a kormányelnök hivatalát. A kis községeknek jogi tanácsadóra is szükségük lenne. Segíteni kell az itt élőknek. Az ügyintézések során rájöttem, hogy az önkormányzat terén a képviselők, a polgármesterek sokkal hasznosabb munkát végezhetnének, ha megválasztásuk után pártatlanok maradnának. A hozzánk forduló polgárok sokkal nagyobb bizalommal tekintenek ránk, ha nem pártembert látnak bennünk, hanem a pártoktól függetlent. PETRÖCI BÁLINT Lukovics László REFLEX M0ŠN0V UTÁN AII. FELVONÁS Ha valaki egy az egyben bűnügyi regényt írna az augusztus 19-ikei szovjet puccsról, vagy a csehszlovák antiterrorista kommandó észak-morvaországi beavatkozásáról, netán filmet készítene ezekről az eseményekről, az író (filmrendező) aligha kerülne be műfajának v halhatatlanjai közé. Lehet, hogy Janajevék hatalomvisszaszerzési kísérletét komikus részletek beiktatásával (nyilván a valóságban is voltak ilyen mozzanatok) fel lehetne tupírozni középszerű krimivé, a giccs azonban akkor is giccs maradna. A mošnovi kommandósakcióval is valahogy így vagyunk. Ez se sikerült. De azért van közös vonása a két eseménynek. Mindkettőt olyan emberekkel próbálták végrehajtani, akiket jókora adag eufemizmussal „régi struktúrának" nevezünk. Az olvasó talán már sejti, hogy ebben az írásban nem a közelmúlt szovjetunióbeli eseményeivel foglalkozom elsősorban, hanem arról szeretném elmondani a véleményem, hogy szerintem miért nem sikerült az országos botrányt kevert akcióval leleplezni a vélt kábítószer-, illetve fegyvercsempészeket. Ismerjük azt a példabeszédet, amely így kezdődik: „Amelyik kutyát bottal kell a nyúl után kergetni..." És az a közmondás is általánosan ismert, hogy: „Nem akarásnak nyögés a vége". Teljesen nyilvánvaló, hogy a „kutya" ez esetben nem Dobrovský védelmi miniszter volt és nem is Lángoš úr, a belügyminiszter. És az is világos, hogy azokban a kritikus percekben, ott a reptéren nem ők „nyögtek". Igaz, az akció kudarca utáni sajtóvisszhang hatására most ezernyi okuk van a nyögésre, de de ez már egy egészen más kérdés... Ezek a sajtóvisszhangok nem annyira a védelmi miniszter és a belügyminiszter kvalitásairól vallanak, hanem inkább az újságírók, de még inkább az egész csehszlovákiai politikai élet minőségéről vallanak. Arról senki, egyetlen lap se tudósított, hogy kikből áll a Szövetségi Belügyminisztérium hatáskörében működő antiterrorista egység. Érdemes lenne az összetételéről statisztikát készíteni. Érdemes lenne megvizsgálni, nem volt-e a csapatban néhány azok közül is, akik akkor, 1989. november 17-én élvezkedve gumibotozták Prágában a diákokat. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy külső munkatársként nem dolgozott-e be olyan személy is, aki valamikor 1970 és 1989 között a kommunista párt megfelelő osztályának irányításával dezorientálással (figyelemeltereléssel, megtévesztéssel) kereste a kenyerét. Száz koronát mernék tenni egyetlen divatjamúlt keletnémet márka ellenében, hogy van a csapatban legalább néhány olyan harcos, aki sokat tudna mesélni az elit titkosrendőrség viselt dolgairól, és könnyen előfordulhatna (ha alaposan a körmükre néznének), hogy nem egy volt disszidens ügyét referensként, vagy magasabb beosztásban azok intézték a pártállam virágzása idején, akiknek most küzdeniük kellene a demokratikus viszonyok megszilárdításáért, például azért, hogy hazánk ne legyen a kábítószer- és fegyvercsempészek számára „átjáróház". Kétségtelen, hogy az antiterrorista egység a Husák-érában is teljesített közhasznú feladatokat (életvédelem, kábítószerezés elleni harc, légikalózok elleni küzdelem stb.), és nincs kizárva, hogy a csapat zöme polgári demokratikus körülmények között is használható. Amikor „régi struktúrákra" utalok, azokra gondolok, akik a párt kemény magvából mindenütt ott voltak. Ott voltak a szakszervezetekben, a vállalatoknál, ott a mezőgazdasági szövetkezetekben, egyszóval: mindenütt. Miért éppen az olyan exponált helyeken ne lettek volna ott, amilyen a hadsereg, illetve a belügyminisztérium. Tényekkel bizonyítható, hogy nem hülyegyerekeket helyeztek ezekbe a fegyveres testületekbe. A Szovjetunióban kiképzettek ismerték a cselvetés minden fogását, és a lélektani hadviselésre is alaposan felkészítették őket. Jellemző, hogy miközben a kommunizmus 40 esztendeje alatt teljesen tönkretették nálunk a prágai pszichiáteriskolát (a freudizmust például burzsoá áltudománynak minősítették), a belügy alaposan élt, sőt, visszaélt a pszichiátriával. Egyszóval: dörzsölt fickók dolgoztak a belügyminisztériumban, és naivság lenne feltételezni, hogy valóban mindannyian felszívódtak. Sokan elmentek közülük magánnyomozónak, de nem valószínű, hogy valamennyien ezt a békés hivatást űzik. Nem a véletlen műve, hogy oly szoros volt az együttműködés Slušovice és a titkosrendőrség között, és hogy oly sok a homályos részlet e „termelőszövetkezet" és az StB összefonódása körül. Az újságok hosszú lére.eresztve tárgyalták a kudarcba fulladt kommandósakció részleteit, és ebben különösen jeleskedett a „független" Rudé právo. A kommentátorok azt is bekalkulálták számításaikba, hogy a lakosság - évtizedes élmények hatására - ellendrukkere mindennek, ami valamiképpen összefügg a rendőrségi munkával. Arról már nem is beszélve, hogy nálunk újabban mindenből politikai kérdést csinálnak. Az elmúlt napokban mindenki a védelmi miniszteren és a belügyminiszteren köszörülte a tollát. Még senki sem merte leírni, hogy a legnagyobb valószínűséggel a maffia egy klasszikus elterelő hadműveletéről van szó, amit nem volt nehéz az aktívan maradt belügyeseknek megszervezni. A szenzációhajhász újságírók és a nagyon tudatosan ferdítő kommunista zsurnaliszták a sajtókampánnyal elérték, hogy ma mind a honvédelmi, mind pedig a belügyminiszter rendkívül népszerűtlen, és így kell feltenni a kérdést: Vajon lenne-e merszük megint elindítani egy hasonló akciót, ha hírforrásaikból megtudnák, hogy valahol aktivizálódott a kábítószer-, illetve fegyvercsempész maffia? Remélem, Ján Lángoš belügyminisztert nem olyan fából faragták, aki feladja a harcot. Remélem, tisztában van vele, hogy kik dolgoznak a keze alatt. Reméljük, nem a maffiózóké lesz az utolsó szó. A katonai ügyészség foglalkozik a kérdéssel. Reméljük, ezt a szervet jobban megtisztították a régi rendszer szekértolóitól, mint az antiterrorista egységet. Várjuk a második felvonást. Reméljük, itt nem az alvilág lesz a főrendező. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 6249/91 Csiba Benő, 1908. XII. 29., Bögellő (Leningrád) 6248/91 Czarik Aladár, 1921. II. 16., Dolný Chotár (Kuzmice) 6247/91 Csander Sándor, 1917. VII. 8., meghalt, Kisújfalu (Krematovszk) 6191/91 Csibrei Lajos, 1914. II. 8., meghalt, Hodos (Moszkva) 6110/91 Csörgei Miklós, 1915. I. 27., Nagymegyer (Voronyezs) 6060/91 Cződör József, 1912. X. 11., Vezekény (Minszk) 6059/91 Cibula István, 1921. II. 16., meghalt, Csáb (Magnyitogorszk, Cseljabinszk) 6058/91 Csánó István, 1912. II. 26., Nádszeg (Kirovobad) 6007/91 Csonka Vilmos, 1910. I. 6., Losonc (Jelgava) 6006/91 Czimmermann József, 1914. XII. 8., Tardoskedd (Asztrahány) 6005/91 Csánó Antal, 1915. IX. 15., Nádszeg (Donbasz) 5963/91 Sárközi Árpád, 1916. I. 4., meghalt, Somorja (Novorosszijszk) 5962/91 Csicsó Ferenc, 1926. IV. 6., Komárom (Szovjetunió) 5919/91 Csevár János, 1915. XII. 26., meghalt, Csallóközaranyos (Ogyessza) 5918/91 Czamík Anton, 1919. III. 24., meghalt, ^Érsekújvár (Kijev, Donbasz) 5894/91 Csinger István, 1906. IX. 8., Ipolynyék (Kijev) 5893/91 Čuňo Alexander, 1917. VII. 24., Pelsőc (Obojan) 5878/91 Csíri István, 1914. II. 23., Ipolybalog (Kijev, Ogyessza) 5877/91 Csizmadia Sándor, 1922. I. 11., Farkasd (Sztanyiszlo, Gorlovka) 5840/91 Csintalan Balázs, 1922. VII. 12., meghalt, Hetény (Kijev) 5758/91 Csík Dezső, 1921. VI. 13., meghalt, Komárom (Buharajka) 5751/91 Csintalan Elek, 1910. VI. 3., meghalt, (Szovjetunió) 5830/91 Csintalan Gyula, 1912. IX. 12., Hetény (Stockerau) 5715/91 Čípel Ignác, 1920. II. 3., Dolné Orešany (Novij Donbasz) 5619/91 Červený Štefán, 1920. IV. 27., meghalt, Špacince (Novij Donbasz) 5617/91 Czetner Dániel, 1926. X. 16., Várgede, (Vlagyivosztok, Kamcsatka) 5616/91 Csatvári János, 1925. XII. 31., Mezötelkes (Vlagyivosztok) Vlagyi5482/91 Csengel István, 1920. IV. 23., meghalt, Marcelháza (Nyizsnyij Tagbil), 5393/91 Čáky Štefan, 1922. III. 3., Ipolynyék (Kurszk) 5392/91 Csorba István, 1921. IX. 17., Ragyolc (Rosztov, Novocserkaszk) 5365/91 Cséri László, 1913. 1. 14., Ipolybalog (Kurszk) 5331/91 Čamor Imrich, 1921. VII. 15., Kolta, (Ukrajna) 5275/91 Csomor Nagy István, 1909. IV. 28., Nagyölved (Leningrád) 5294/91 Czibula Ferenc, 1922. X. 9., Farkasd (Rosztov) (Folytatjuk)