Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-04 / 207. szám, szerda

1991. SZEPTEMBER 4. HAZAI KÖRKÉP 4 ERRE ODA KELL FIGYELNÜNK A KULTURÁLIS MINISZTÉRIUM PÁLYÁZATA „A Szlovák Köztársaság Kulturá­lis Minisztériuma felhívja a magán­személyek és intézmények figyel­mét, hogy az állami kulturális alap terhére pályázatot ír ki, amelyen az érdekeltek olyan kulturális terveze­tekkel (fesztiválok rendezése, szín­házi előadások, kiállítások, antoló­giák stb.) vehetnek részt, amelyek 1992 első negyedévére, illetve 1992-re vonatkoznak. A pályázato­kat három példányban 1991. szep­tember 30-ig az alábbi címekre küld­jék be: Slovenský filmový ústav - národ­né kinematografické centrum, ulica Červenej armády č. 32, Bratislava (filmtervezetek) Národné divadelné centrum, Pu­gačevova 2., Bratislava (színházmű­vészeti tervezetek) Slovenský literárny fond, Štúrova 14., Bratislava (irodalmi tervezetek) Správa kultúrnych zariadení MK SR, Žižkova 17., Bratislava (képző­művészeti és építészeti tervezetek) Hudobné informačné stredisko, Slovenský hudobný fond, Fučíkova 29., Bratislava (zeneművészeti ter­vezetek) Az SZK Kulturális Minisztériuma nem befolyásolja az egyes tervezetek kiválasztását és respektálja a pályá­zatokat értékelő szakmai bizottság javaslatait a pénzbeli támogatásra. A szakmai bizottságokba az egyes művészeti intézmények és szövet­ségek adott szakterületeken dolgo­zó munkatársait, illetve tagjait neve­zik ki. A kulturális minisztérium nem feltétlenül folyósítja az egyes terve­zetekre kért teljes összeget. A pénz­ügyi támogatás megadásakor a pá­lyázónak köteleznie kell magát, hogy a tervezetet egy adott határ­időig megvalósítja. Aligha véletlen, hogy a Literárny týždenník augusztus 30-dikai szá­mában adják közre ezt a pályázati kiírást. Éppen ezért jó lenne, ha nemzeti kisebbségünk a témákban illetékes intézményei és kulturális egyesületei, szervezetei szintén el­készítenék és benyújtanák terveze­teiket. Kár lenne kihagyni ezt a lehe­tőséget (is). (d-n) KÉT HÉT ZENÉVEL Ez az ősz sem múlik el szép, felemelő dallamok nélkül! Szeptem­ber 28-a és október 10-e között huszonhetedszer rendezik meg Po­zsonyban a Zenei Ünnepségeket, s ezzel egyidőben a fiatal előadómű­vészek nemzetközi versenyét. A csaknem két hétig tartó fesztivál nyitóhangversenyére a Szlovák Fil­harmónia koncerttermében kerül sor, ahol az Ausztriában élő Martin Turnovský vezényletével Mozart és Dvorák művei csendülnek fel. A vendégszereplő művészek név­sorából az olasz Andrea Luchesinit, a német Frank Peter Zimmermannt, a belga Joris van den Hauwet és a francia Cyprien Katsarist emeljük ki, akik a zongora, az oboa és a he­gedű mesterei. A Minszki Kamara­együttes egyházi dalokkal lép kö­zönség elé, a Bécsi Filharmonikusok Mozart-műveket szólaltatnak meg, a Stuttgarti Rádió Szimfonikus Zene­kara Beethoven és Hindemith alko­tásaival lép pódiumra, a Yamaha­cég képviseletében pedig két japán művész ad koncertet elektronikus hangszereken. Hazai művészeinket elsősorban a Szlovák Nemzeti Színház külföl­dön is elismert operaénekesei, Ser­gey Kopčák, Peter Mikuláš, Ida Kiri­lová, Jozef Kundiák és Magdaléna Hajóssyová képviselik, de két este Bohdan Warchal együttese is kon­certet ad. A záróhangversenyre a Dómban kerül sor, ahol Aldo Ceccato ve­zépyletével, az olasz Elzbieta And­reani és a kassai Margita István közreműködésével Beethoven mu­zsikáját élvezheti majd a zeneked­velő közönség. (sz) EGY KIS FALU NAGY GONDJAI (Folytatás az 1. oldalról) van nyolc után már egy építkezési engedélyt sem adtak ki bodakiaknak - magyarázza a polgármester. - Központosították a falvakat, ben­nünket is „centralizáltak". Felbár­hoz tartoztunk. A fiatalok menekül­ték a faluból, mert nem építkezhet­tek. Sok az idős ember. Lukovics László egy nagyobb le­vélhalmazt emel ki a szekrényéből, s mutogatja a 182 „kérvényt". A po­zsonyiakon kívül még hlohoveciek, nyitraiak is az iránt érdeklődnek, hogy Nagybodakon vehetnének-e házat, üdülőt? - Nem vagyunk a „kiárusítás" hívei. Éppen ellenkezőleg, azt akar­juk, hogy azok a bodakiak, akik elmentek tőlünk, mielőbb visszatér­jenek. Az emberek már nem is akar­ják eladni házaikat, mert rádöbben­tek, a ház, a telek nagy érték. Most rajtunk a sor, hogy szorgalmazzuk a helyi szolgáltatások bővítését, a jobb közlekedés biztosítását, mert ezzfel szorosan összefügg a falu megmentésének ügye is. Azt akar­juk elérni, hogy a városokban, a szö­vetkezeti és állami lakásokban lakó polgáraink ne féljenek hazajönni. Feloldották az építkezési tilalmat. Három-négy fiatal házas már épít­kezik is a saját telkén! - Nem hal ki a falu! A közelmúlt­ban csak egy-két gyerek született nálunk, de az idén már kilenc csöp­ség látta meg a napvilágot, s ha jól tudom, év végéig tizenkettőre emel­kedik az újszülöttek száma! A bodaki ember nem fél a víztől, csak... A legégetőbb problémára terelő­dik a szó. - Mi történne, ha a sorozatos tiltakozások ellenére is a bősi turbi­nákhoz vezetnék a vizet? A csatorna töltése igen magas, rengeteg víz fér el benne... - A bodaki ember nem fél a víztől - mondja Lukovics László. - Itt min­den családnak van ladikja. El tudja képzelni, mégis mit éreznének az itt lakók, ha közvetlenül a kertjeik felett dudálna a csatornába kényszerített dunai folyamhajó? Reménykedünk: talán nem kerül rá sor. - S ha mégis? - Tán nem: Tiltakozásainkat so­kan félremagyarázzák, presztízs kérdést csinálnak belőle. Mi nem azért tiltakozunk az erőmű ellen, mert magyarok vagyunk. Erről nem­rég meggyőződhetett Čarnogurský kormányelnök is, amikor fogadta a Csallóközi Régió tanácsának kül­döttségét, amelynek én is tagja vol­tam. A tanácskozáson két szlovák tudós szakember, dr. Lisický és dr. Őibl sem festett rózsás képet a befejezés előtt álló vízműről. ~S ha úgy döntenének, hogy a vi­zet nem eresztik a csatornába?... - Csak engedjenek vizet a csator­nába, de kevesebbet, hogy ne le­gyen a fejünk felett! Kevés beruhá­zással, víztisztítóállomás beindítá­sával jövedelmező halgazdaságot, rekeszes pisztrángtenyészetet léte­síthetnénk benne! A vadkacsák „be­népesítenék" a pisztrángrekesze­ken kívüli vizet, szárnyaikon, tollú­kon hoznák a halikrákat. Erdőink sem pusztulnának ki, mint jövendölik egyesek... Sok új munkalehetősé­get teremthetnénk. - Erre is van elgondolásuk? - A Csallóközi Régió tanácsa Öl­lős Árpád vezetésével a térség kül­és belkereskedelmi kapcsolatainak kiszélesítésén fáradozik. A Duna menti erdeinkben a kanadai jegenye gyorsan növő iparfa. Az erdészet folyamatosan szállítja Németország­ba. Külföldi és hazai tőke befekteté­sével fafeldolgozóipart alapíthat­nánk, hogy ne nyersanyagot, hanem készárut szállíthassunk akár külföld­re is. És jól jövedelmező libafarmot is létesíthetnénk... Hogy az utóbbi is megvalósulhas­son, nagyobb közbiztonságra lenne szükség, mert a vadkempingezők már most is lopják a falusiak libáit, kacsáit. S az enyveskezűek már több mint tíz víkendházba is be­törtek. A falusi „serif" és a pártatlanság - Mivel nem mindenki jön tisztes­séges szándékkal a mi határmenti községünkbe, falusi rendőrre is szükségünk lenne - mondja a nagybodaki polgármester. - A bősi rendőrállomás körzetébe tartozunk, de a mi „szigeti falvainkba" egy rendőrző sem tart állandó szolgála­tot. De ha az erőmű ellen tiltakozó­kat kell szétverni, mindig van belőlük elegendő... Az a szándékunk, hogy az önkormányzati törvény szerint bevezetjük a „serif" szolgálatot. - Sok mindennel kell foglalkoznia - vetem közbe. - Kotlótlan csibék vagyunk, többet kellene törődni velünk. Gyakran azt sem tudjuk, hogy kihez forduljunk kérelmeink, panaszaink intézésével. A belügyminisztériumnak végre tö­kéletesíteni kellene az önigazgatás felépítményi rendszerét, hogy a problémáinkkal ne zaklassuk ál­landóan a kormányelnök hivatalát. A kis községeknek jogi tanácsadóra is szükségük lenne. Segíteni kell az itt élőknek. Az ügyintézések során rájöttem, hogy az önkormányzat te­rén a képviselők, a polgármesterek sokkal hasznosabb munkát végez­hetnének, ha megválasztásuk után pártatlanok maradnának. A hozzánk forduló polgárok sokkal nagyobb bi­zalommal tekintenek ránk, ha nem pártembert látnak bennünk, hanem a pártoktól függetlent. PETRÖCI BÁLINT Lukovics László REFLEX M0ŠN0V UTÁN AII. FELVONÁS Ha valaki egy az egyben bűnügyi regényt írna az augusztus 19-ikei szovjet puccsról, vagy a csehszlovák antiterrorista kommandó észak-morvaországi beavatkozásáról, netán filmet készítene ezekről az eseményekről, az író (filmrendező) aligha kerülne be műfajának v halhatatlanjai közé. Lehet, hogy Janajevék hatalomvisszaszerzési kísérletét komikus részletek beiktatásával (nyilván a valóságban is voltak ilyen mozzanatok) fel lehetne tupírozni középszerű krimivé, a giccs azonban akkor is giccs maradna. A mošnovi kommandósakcióval is valahogy így vagyunk. Ez se sikerült. De azért van közös vonása a két eseménynek. Mindkettőt olyan emberekkel próbálták végrehajtani, akiket jókora adag eufemizmussal „régi struktúrának" nevezünk. Az olvasó talán már sejti, hogy ebben az írásban nem a közelmúlt szovjetunióbeli eseményeivel foglalkozom elsősorban, hanem arról szeretném elmondani a véleményem, hogy szerintem miért nem sikerült az országos botrányt kevert akcióval leleplezni a vélt kábítószer-, illetve fegyvercsempé­szeket. Ismerjük azt a példabeszédet, amely így kezdődik: „Amelyik kutyát bottal kell a nyúl után kergetni..." És az a közmondás is általánosan ismert, hogy: „Nem akarásnak nyögés a vége". Teljesen nyilvánvaló, hogy a „kutya" ez esetben nem Dobrovský védelmi miniszter volt és nem is Lángoš úr, a belügyminiszter. És az is világos, hogy azokban a kritikus percekben, ott a reptéren nem ők „nyögtek". Igaz, az akció kudarca utáni sajtóvisszhang hatására most ezernyi okuk van a nyögésre, de de ez már egy egészen más kérdés... Ezek a sajtóvisszhangok nem annyira a védelmi miniszter és a belügyminiszter kvalitásairól vallanak, hanem inkább az újságírók, de még inkább az egész csehszlovákiai politikai élet minőségéről vallanak. Arról senki, egyetlen lap se tudósított, hogy kikből áll a Szövetségi Belügyminisztérium hatáskörében működő antiterrorista egység. Érdemes lenne az összetételéről statisztikát készíteni. Érdemes lenne megvizsgálni, nem volt-e a csapatban néhány azok közül is, akik akkor, 1989. november 17-én élvezkedve gumibotozták Prágában a diákokat. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy külső munkatársként nem dolgozott-e be olyan személy is, aki valamikor 1970 és 1989 között a kommunista párt megfelelő osztályának irányításával dezorientálással (figyelemeltereléssel, megtévesztéssel) kereste a kenyerét. Száz koronát mernék tenni egyetlen divatjamúlt keletnémet márka ellené­ben, hogy van a csapatban legalább néhány olyan harcos, aki sokat tudna mesélni az elit titkosrendőrség viselt dolgairól, és könnyen előfordulhatna (ha alaposan a körmükre néznének), hogy nem egy volt disszidens ügyét referens­ként, vagy magasabb beosztásban azok intézték a pártállam virágzása idején, akiknek most küzdeniük kellene a demokratikus viszonyok megszilárdításáért, például azért, hogy hazánk ne legyen a kábítószer- és fegyvercsempészek számára „átjáróház". Kétségtelen, hogy az antiterrorista egység a Husák-érában is teljesített közhasznú feladatokat (életvédelem, kábítószerezés elleni harc, légikalózok elleni küzdelem stb.), és nincs kizárva, hogy a csapat zöme polgári demokrati­kus körülmények között is használható. Amikor „régi struktúrákra" utalok, azokra gondolok, akik a párt kemény magvából mindenütt ott voltak. Ott voltak a szakszervezetekben, a vállalatoknál, ott a mezőgazdasági szövetkezetekben, egyszóval: mindenütt. Miért éppen az olyan exponált helyeken ne lettek volna ott, amilyen a hadsereg, illetve a belügyminisztérium. Tényekkel bizonyítható, hogy nem hülyegyerekeket helyeztek ezekbe a fegyveres testületekbe. A Szov­jetunióban kiképzettek ismerték a cselvetés minden fogását, és a lélektani hadviselésre is alaposan felkészítették őket. Jellemző, hogy miközben a kom­munizmus 40 esztendeje alatt teljesen tönkretették nálunk a prágai pszichiáter­iskolát (a freudizmust például burzsoá áltudománynak minősítették), a belügy alaposan élt, sőt, visszaélt a pszichiátriával. Egyszóval: dörzsölt fickók dolgoztak a belügyminisztériumban, és naivság lenne feltételezni, hogy valóban mindannyian felszívódtak. Sokan elmentek közülük magánnyomozónak, de nem valószínű, hogy valamennyien ezt a békés hivatást űzik. Nem a véletlen műve, hogy oly szoros volt az együttműködés Slušovice és a titkosrendőrség között, és hogy oly sok a homályos részlet e „termelőszövetkezet" és az StB összefonódása körül. Az újságok hosszú lére.eresztve tárgyalták a kudarcba fulladt kommandós­akció részleteit, és ebben különösen jeleskedett a „független" Rudé právo. A kommentátorok azt is bekalkulálták számításaikba, hogy a lakosság - évtize­des élmények hatására - ellendrukkere mindennek, ami valamiképpen össze­függ a rendőrségi munkával. Arról már nem is beszélve, hogy nálunk újabban mindenből politikai kérdést csinálnak. Az elmúlt napokban mindenki a védelmi miniszteren és a belügyminiszteren köszörülte a tollát. Még senki sem merte leírni, hogy a legnagyobb valószínűséggel a maffia egy klasszikus elterelő hadműveletéről van szó, amit nem volt nehéz az aktívan maradt belügyeseknek megszervezni. A szenzációhajhász újságírók és a nagyon tudatosan ferdítő kommunista zsurnaliszták a sajtókampánnyal elérték, hogy ma mind a honvé­delmi, mind pedig a belügyminiszter rendkívül népszerűtlen, és így kell feltenni a kérdést: Vajon lenne-e merszük megint elindítani egy hasonló akciót, ha hírforrásaikból megtudnák, hogy valahol aktivizálódott a kábítószer-, illetve fegyvercsempész maffia? Remélem, Ján Lángoš belügyminisztert nem olyan fából faragták, aki feladja a harcot. Remélem, tisztában van vele, hogy kik dolgoznak a keze alatt. Reméljük, nem a maffiózóké lesz az utolsó szó. A katonai ügyészség foglalkozik a kérdéssel. Reméljük, ezt a szervet jobban megtisztították a régi rendszer szekértolóitól, mint az antiterrorista egységet. Várjuk a második felvonást. Reméljük, itt nem az alvilág lesz a főrendező. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 6249/91 Csiba Benő, 1908. XII. 29., Bögellő (Leningrád) 6248/91 Czarik Aladár, 1921. II. 16., Dolný Chotár (Kuzmice) 6247/91 Csander Sándor, 1917. VII. 8., meghalt, Kisújfalu (Krematovszk) 6191/91 Csibrei Lajos, 1914. II. 8., meghalt, Hodos (Moszkva) 6110/91 Csörgei Miklós, 1915. I. 27., Nagymegyer (Voronyezs) 6060/91 Cződör József, 1912. X. 11., Vezekény (Minszk) 6059/91 Cibula István, 1921. II. 16., meghalt, Csáb (Magnyitogorszk, Cseljabinszk) 6058/91 Csánó István, 1912. II. 26., Nádszeg (Kirovobad) 6007/91 Csonka Vilmos, 1910. I. 6., Losonc (Jelgava) 6006/91 Czimmermann József, 1914. XII. 8., Tardoskedd (Asztrahány) 6005/91 Csánó Antal, 1915. IX. 15., Nádszeg (Donbasz) 5963/91 Sárközi Árpád, 1916. I. 4., meghalt, Somorja (Novorosszijszk) 5962/91 Csicsó Ferenc, 1926. IV. 6., Komárom (Szovjetunió) 5919/91 Csevár János, 1915. XII. 26., meghalt, Csallóközaranyos (Ogyessza) 5918/91 Czamík Anton, 1919. III. 24., meghalt, ^Érsekújvár (Kijev, Donbasz) 5894/91 Csinger István, 1906. IX. 8., Ipolynyék (Kijev) 5893/91 Čuňo Alexander, 1917. VII. 24., Pelsőc (Obojan) 5878/91 Csíri István, 1914. II. 23., Ipolybalog (Kijev, Ogyessza) 5877/91 Csizmadia Sándor, 1922. I. 11., Farkasd (Sztanyiszlo, Gorlovka) 5840/91 Csintalan Balázs, 1922. VII. 12., meghalt, Hetény (Kijev) 5758/91 Csík Dezső, 1921. VI. 13., meghalt, Komárom (Buharajka) 5751/91 Csintalan Elek, 1910. VI. 3., meghalt, (Szovjetunió) 5830/91 Csintalan Gyula, 1912. IX. 12., Hetény (Stockerau) 5715/91 Čípel Ignác, 1920. II. 3., Dolné Orešany (Novij Donbasz) 5619/91 Červený Štefán, 1920. IV. 27., meghalt, Špacince (Novij Donbasz) 5617/91 Czetner Dániel, 1926. X. 16., Várgede, (Vlagyivosztok, Kamcsatka) 5616/91 Csatvári János, 1925. XII. 31., Mezötelkes (Vlagyivosztok) Vlagyi­5482/91 Csengel István, 1920. IV. 23., meghalt, Marcelháza (Nyizsnyij Tagbil), 5393/91 Čáky Štefan, 1922. III. 3., Ipolynyék (Kurszk) 5392/91 Csorba István, 1921. IX. 17., Ragyolc (Rosztov, Novocserkaszk) 5365/91 Cséri László, 1913. 1. 14., Ipolybalog (Kurszk) 5331/91 Čamor Imrich, 1921. VII. 15., Kolta, (Ukrajna) 5275/91 Csomor Nagy István, 1909. IV. 28., Nagyölved (Leningrád) 5294/91 Czibula Ferenc, 1922. X. 9., Farkasd (Rosztov) (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents