Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-28 / 228. szám, szombat

1991. SZEPTEMBER 30. IUJSZOA ÜJSZÓJ HAZAI KÖRKÉP LAPSZÉLEN MIBEN VAGYUNK ILLETÉKESEK? Az áprilisi országos közgyűlés óta első alkalommal tanácskozik ma Lo­soncon a Csemadok Országos Vá­lasztmánya. E közgyűlés határoza­tait teljesítendő először kerül szóba egy olyan horderejű kérdés, mint a nemzetiségi oktatásügy helyzete. Határozatok születnek, amelyek ér­vényesítésekor nem mindig számit­hatunk megértésre. Még saját ma­gunknál sem... Mire alapozom e pesszimistának tűnő mondatot? A pártállam idején megszoktuk, hogy a Csemadok mint egyetlen legális magyar nemzetiségi szervezet olyan kérdésekben is hal­latta hangját, amelyek a hivatalos politika szerint „nem rá tartoztak". Érthető volt ez, hiszen kihez fordult volna az egyszerű magyar polgár, ha úgy érezte valahol nemzetiségi jogait sértik meg. Az a polgár, aki az „egyszervezet" állapotában a Cse­madokhoz fordult, sokszor most is így cselekszik, bár politikai érdekvé­delmét (ha a többi párt nem is) a három magyar mczga'om szava­tolhatja. A Csemadok viszont min­den olyan kérdésben, amely a cseh­szlovákiai magyarság szellemi, kul­turális életével kapcsolatos, illeté­kes, sót köteles megszólalni. De kérdem én: felkészültünk arra, hogy érdekvédelemmel is foglalkozzunk? Vajon van-e a Csemadok hivatásos alkalmazottai között olyan „profi", aki szakszerűen, felkészülten érvel­hetne érdekegyeztető, érdekvédelmi fórumokon? Felkészültünk-e arra, hogy helyi szinten, az önkormányza­tok tárgyalópartnerei lehessünk s tu­dunk-e annyit, hogy az egyes állam­igazgatási szervek vagy miniszté­riumok tárgyalópartnerként kezelje­nek? Képes-e a Csemadok bármely szerve kvalifikált álláspontot képvi­selni olyan szakmai ismereteket igénylő kérdésben, mint a nemzeti­ségi oktatásügy? A nemzetiségi oktatás kérdéseiről tárgyalunk ma Mindannyian tudjuk, hogy a szlovák sajtóban gyakran leírtakkal ellentétben iskolák tucatjai szűntek meg, hogy rövid időn belül idült pedagógushiányra számítha­tunk, mert kevés a tanár és még kevesebb a tanárjelölt. Tudjuk, hogy a vegyes, közös igazgatású iskolák számunkra elfogadhatatlanok, mert a lehető legjobb szándék sem ga­rancia arra, hogy szükséghelyzet­ben nem éppen a magyar tagozat húzza a rövidebbet. S végül tudjuk azt is, hogy értelmiség nélkül min­den nagy közösség, így a nemzeti­ség is, eleve halálra van ítélve. Mit tehet ebben a helyzetben a Csema­dok? Mert egyértelmű: szellemi lé­tünk, jövőnk egyetlen záloga az IS­KOLA. Fogalmazzuk meg előbb, mit nem tehet a Csemadok: nem nevezheti ki az iskolaügyi miniszterhelyettest és a nemzetiségi főosztályt, lévén okta­táspolitikában illetéktelen: nem véd­heti a magyar pedagógusok és diá­kok szakmai érdekeit, lévén más fórumok erre; nem szólhat bele az államigazgatás oktatáspolitikával foglalkozó intézményeinek munká­jába, mert a társadalmi szervezet­nek erre felhatalmazása nincs. És végül: nem szavatolhatja a pedagó­gusképzés áldatlan helyzetének megváltoztatását. Akinek érdekeit védheti, az a szülő! A szülő, aki a Csemadok által is formált falusi, városi közösség tagja, aki sokszor tudatlanságból, gyermeke pályáját tönkretéve, s közben az érvényesü­lésre hivatkozva szlovák iskolába íratja gyermekét. Talán érdekvéde­lemnek tekinthetjük azt is, ha jelen vagyunk a szülő fontolgatásánál: melyik iskola a jobb, hol tanul meg gyermeke könnyebben írni, olvasni, számolni, hogy később meghódítva a komputert, megismerve a termő­földet, elsajátítva idegen nyelveket, megállja a helyét. Akár szlovákul is - magyarként. Itt, és ebben illetéke­sek vagyunk. LOVÁSZ ATTILA MIHEZ KEZDJEN, AKI NEM ÉRT HOZZÁ? VAGYONJEGYES PRIVATIZÁCIÓ ÉS BEFEKTETÉSI ALAPOK (II.) VAGYONJEGYES PRIVATIZÁCIÓ (A cikk első részét lapunk tegnapi számában közöltük.) Kiben bízzanak a vagyonjegyeiket tanácstalanul lapoz­gatok? Mindeneset­re jó, ha utánanéz­nek, kire is bízzák e lehetőség kiakná­zását, de általános érvénnyel elmond­ható, hogy azok az alapok, amelyek vala­melyik bank támogatásával jönnek létre, aligha merik kockáztatni jó hírüket. A ban­koknak ugyanis - állítják a pénzügyi szak­emberek - a jó hírük a legfőbb vagyonuk. Ez azonban azt is jelezheti, hogy ha óvatosabban, biztonságra törekedve fek­tetik be a rájuk bízott vagyonjegyeket, esetleg kisebb lesz a haszon. Tehát még a befektetési alap közvetítésével sem mentesül a vagyonjegytulajdonos a dön­téshozatal felelősségétől, noha várhatóan így kisebb az esélye arra, hogy mindenét elveszítse. Vajon hány százalékos hasznot bizto­sit az ilyen befektetési alap ? Nos, biztosat mondani erre senki sem tud - még az Első Szlovákiai Befektetési Rt. szakem­berei sem saját alapjaikról -, mert a leg­több tényező csak akkor lesz majd világo­san látható, ha a dolog beindul. De az ilyen vállalkozások esetében reálisnak nevezhető akár a 20-30 százalékos vár­ható haszon is. Mikorra hozza ez a befektetés a hasz­not? Csak akkor, amikor a privatizálásra kerülő részvényeknek - amelyeket a va­gyonjegyeinkért vásárolhatunk - valódi értékük lesz. Ezt majd az értékpapírtőzs­de határozza meg a kereslet és kínálat alapján. Ez a tőzsde még hivatalosan nem létezik (mert nincs még elég rész­vény és értékpapír), de azért a valóság­ban már működik. Nagyjából egy-másfél év múlva derül ki, hogy milyen tőkére is tett szert, mennyit is érnek a kuponokért vásárolt részvényei, s jutalékra pedig csak ezután lehet számítani. Mikor jön el az ideje annak, hogy az ember valamelyik befektetési alapot kivá­lassza? Már októberben megvásárolható és regisztráltatható lesz a vagyon­jegykönyv, ezután még december végéig informálódhat, válogathat, kereshet a tu­lajdonos megfelelő állami részvénytársa­ságot, ahol „háztulajdonos" szeretne len­ni Ha végül is szilveszterig nem tud dönteni, akkor január első heteiben .vá­laszthat majd a befektetési alapok közül. Ezek nemcsak az alapítójukban külön­böznek majd, hanem abban is, hogy a gazdaság melyik területére kívánnak összpontosítani vállalkozásaikban. Egy társaság több különböző alapot is létre­hozhat, és az állampolgár is megoszthatja ezek között vagyonjegyeit. Sőt, egy ré­szét maga is befektetheti, a másik részét pedig valamelyik befektetési alapra bíz­hatja. A cél az, hogy itt is legyen választá­si lehetőség. Ezért lesznek például regio­nális alapok, különböző szakágazati ala­pok és hasonlók. Végül egy konkrét kérdés szakértőink­hez: Létesít az Első Szlovákiai Befekteté­si Rt. valamilyen befektetési alapot a va­gyonjegyekkel való vállalkozásra? - Többet is - hangzik a válasz -, sőt az elnevezésükről is vannak már elképzelé­seink. Egyelőre nem áruljuk el, hiszen a konkurrencia is ugrásra készen áll. Amint bejegyeztük őket, azonnal megin­dítjuk a felvilágosító és reklámkampá­nyunkat, és így mindenkinek lehetőséget adunk arra, hogy megismerkedjen az ál­talunk nyújtott privatizálási lehetőségek­kel, és persze szeretnénk, ha választásuk ránk esne. (szénási) VLADIMÍR CECH: SZLOVÁKIA SZUVEREN (Munkatársunktól) - A Cseh-Szlovák Egyetértés Mozgalom már egy éve meg­fogalmazta a referendummal kapcsolatos álláspontját, mondta dr. Vladimir Čech, a mozgalom tanácsának elnöke A nép­szavazásra bocsátandó kérdést világo­san kell megofgalmazni, Szlovákiában úgy kell feltenni, hogy Csehország, Mor­vaország és Szilézia lakosságával közös államban akarunk-e élni, Csehországban pedig arra kell választ kapni, vajon Szlo­vákia lakosságával kivánnak-e közös ál­lamot alkotni .. A Szuverén Szlovákiáért Kezdemé­nyezés címére Vladimir Čech megjegyez­te: a kezdeményezés képviselői azt állít­ják, nem akarják megszüntetni a közös államot, csak szuverén Szlovákiát akar­nak, de megnyilatkozásaikból világosan kitűnik: szuverenitás alatt önálló Szlováki­át értenek Valami mindig felmerülne Először volt a kötójelháború, aztán a kom­petenciós törvény, a nyelvtörvény..., most a szuverenitás van soron A Cseh­Szlovák Egyetértés Mozgalom elno^ szerint Szlovákia szuverén - tehát ezt felesleges újfent elismerni - s nincs erő, mely a legfelsőbb törvényhozó szervét, a Szlovák Nemzeti Tanácsot feloszlathat­ná vagy megszüntethetné, vagy döntéseit megváltoztathatná. Szlovákia szuvereni­tását a Szövetségi Gyűlés szlovák képvi­selői is szavatolják. A konföderációt nem tartják közös államnak, hanem két önálló állam szövetkezésének. A Közös Államért Kezdeményezést at­tól való félelmükben hívták életre, hogy Szlovákiáról ne alakuljon ki kedvezőtlen kép - mondta Eva Kováčová. Felhívá­sunk közzététele után ezerszám érkeztek a levelek egyszerű emberektől, akik el­mondták: eléggé szuverénnek érzik ma­gukat, és közös államban óhajtanak élni. A felhívást sok ezren írták alá, sőt, vállal­kozók pénzt is ajánlottak fel. A Közös Államért Kezdeményezés ezért bank­számlát nyitott (a szám: 597345-019/0900 - Slov. št. spor. Brati­slava-mesto). (kop) KULISSZÁK MÖGÖTT Nem kulisszatitok, sőt nagyon is nyilvános esemény volt, hogy Zászlós Gábor, a szlovák kormány alelnöke, több magyar polgártársával együtt részt vett azon a múlt heti, pozsonyi tüntetésen, amelyen minden felszólaló a szövetségi államforma mellett emelt szót. - A Független Magyar Kezdeménye­zés képviseletében jelentem meg, s így nem merném kisajátítani magamnak a jo­got, hogy az itt élő magyar kisebbség nevében szóljak. Ám mégis azt gondo­lom, hogy ezen a nagygyűlésen több olyan spontán megnyilvánulásnak voltunk tanúi, amelyek a közös, demokratikus Csehszlovákia mellett szóltak. Fájlalom, hogy a sajtó nem tartotta fontosnak közöl­ni olvasóival, hogy a szlovák kormány egyetlen magyar nemzetiségű tagja egy olvan közös demokratikus államért szállt síkra, ahol semmiféle megkülönböztető jelet sem visel majd a magyar kisebb­ség sem. Nemzetiségi, faji, vallási megkü­lönböztetés nélküli közös hazánkért szól­tam. Természetes, hogy nam jöhetett el Pozsonyba számtalan olyan kisebbségi, magyar nemzetiségű állampolgár, aki egyetért a közös állam gondolatával, pon­tosan ezért fájlalom, hogy az a lap, amely szinte minden szlovákiai magyar család­ba eljut, nem tartotta szükségesnek kö­zölni felszólalásom lényegét, sőt, bagatel­lizálta a magyar kisebbség legalább egy részének álláspontját e jövőnket illetően létfontosságú kérdésben. • Mindannyiunkban munkálnak aggá­lyok a közös állam, illetőleg a magyar kisebbség jövőbeli sorsaért. - Napjaikban tanúi vagyunk annak, hogy a három magyar mozgalom ugyan konzultál sorsdöntő kérdésekben, de ér­demben ezidáig nem tudtak közös neve­zőre jutni. Többen az Együttélés politikai mozgalom pálfordulásáról is beszélnek a közös államot illető álláspontja miatt. Divatos és elcsépelt, hogy a zsenge de­mokráciában a népet bevonják a döntés­hozatalba. Leghőbb kívánságom, hogy a három mozgalom az alapvető kérdések­ben minimális küszöböt elérve, a válasz­tóiktól kapott mandátumuk értelmében fo­galmazzák meg világosan álláspontjukat. A történelemben számtalan példát talá­lunk arra, hogy ha egy társadalom válság­ba sodródik, meg kell találni a megoldást. Pillanatnyilag úgy tűnik, nálunk az alapve­tő kérdésben a megoldás a népszavazás lesz. Ha a választási hadjárat közepette a képviselőjelöltek szinte kivétel nélkül arról beszéltek, hogy kizárólag választóik akaratát, ennek érvényesítését tartják majd szem előtt, most eljött az idő, hogy az Ígéreteket valóra váltsák. Ezért apellá­lok minden, szűk pártérdekektől nem be­folyásolt, demokratikus gondolkodású képviselőnkre, hogy saját mérlegelése és lelkiismerete szerint szálljon síkra a nép­szavazás megvalósításáért. -sk­REFLEX JOGPOUTIKA 1991 A müveit Nyugaton az öntudatos polgár a nemszeretem jelenségek láttán rendre így horkan fel: „És mindezt az én adómból?" Ezt mondja, ha repülőgép­anyahajót bocsátanak vízre, így reagál, ha ízlésével ellentétes műsort sugároz a televízió, és így kiált fel akkor is, ha valamelyik szaglászó újságíró kideríti, hogy a kormány tagja állami pénzen utazik szeretőjével a Hawaii-szigetekre. Tény, hogy van az ilyen reagálásokban jó adag demagógia, ennek ellenére azt mondom, szükség van a civil kurázsi effajta megnyilvánulásaira is. Takaros listát lehetne összeállítani azokról a nálunk előfordult esetekről, amelyekben állampolgárok, szervezetek, intézmények úgy vélték, sérelem érte a közérdeket, ezért intézkedést követelve, a törvényesség őréhez, az ügyész­séghez fordultak. És itt egyáltalán nem tyúkperekre, szomszédi perpatvarokra gondolok, hanem olyan esetekre, amelyekben komoly sérelmet szenvedett a jogrend. Meglehetősen rövid lenne az a lista, amely azokat az eseteket tartalmazná, amelyek nyomvonalán végig is vonultak az ügyészség, majd utána, szankcio­nálás céljából valamelyik bíróság szervei. Konkrét leszek. Hónapokkal ezelőtt, a Szlovák Nemzeti Tanács főbejáratá­nak megrohamozásakor és betörésekor rövid közleményt olvastunk az újsá­gokban: az ügyészség eljárást kezdeményezett a rendbontókkal szemben, és nyomoznak a fókolomposok után, akikben a szolgálatot teljesítő rendőrök egykori ŠtB-s tiszteket ismertek fel. Egy parlament kapujának a betörése nem szabálysértés, hanem bűntett. Hónapok óta hiába keresem az újságokban, hiába keresem a rádióban és a televízióban a közleményt, amely arról tudósítana, hogy bíróság elé kerültek a tettesek. Mint ahogy arról sem értesülhettünk, hogy felelősségre vonták azokat, akik márciusban inzultálták a köztársaság elnökét. Arról olvashattunk cikket, számosat, hogy államfőnk provokációt követett-e el vagy sem azzal, hogy egy szép tavaszi napon végigsétált Szlovákia metropolisának főterén, arról azonban egy nyúlfarknyi hírt sem, vajon a rendörségnek sikerült-e a tetteseket kinyomoznia. Elaludt az ügy, így felteszem a kérdést: vajon hogyan reagálnának Szlovákia kormányszervei, nyomozó- és bírósági szervei, és hogyan reagálnának az újságírók, ha mondjuk egy miniszterhelyettesünket, vagy akárcsak egy ismertebb, minden tisztség nélküli állampolgárunkat az ország bármelyik városában tettleg bántalmaznának? Mintha nem is létezne a törvényeinkben paragrafus, amelynek értelmében tilos nálunk a fasizmus propagálása és a fajgyűlöletre szítás. Legalább féltucatnyi olyan sajtótermék jelenik meg rendszeresen Szlovákiában, amely terjedelmének jelentős részét vagy hétpróbás fasiszták tisztára mosdatására fordítja, vagy fajgyűlöletre, az országban élő népcsoportok, illetve kisebbségek elleni fellépésre ösztönöz. Valamikor a háború alatt a Slovák-ban, illetve a Magyar Futárban jelentek meg olyan rajzok, amilyeneket mostanában a Zmena közöl, amely azonban még nem is a legmértéktelenebb a gyűlöletszí­tásban. Legutóbb a zsolnai polgármester (egyébként a Szövetségi Gyűlés képvise­lője, a Szlovák Nemzeti Párt színeiben) kijelentései borzolták fel országszerte minden demokratikusan gondolkodó ember kedélyét. Ez a demokráciára és az alkotmányosságra felesküdött törvényhozó kijelentette: Aki nem szavaz az önálló szlovák államra, azt bele kell hengerelni a földbe, és árulóként el kell ítélni. Nem lehet tudni, hogy ez az ügy hogyan végződik, a Szlovák Nemzeti Tanácsban már kezdeményezték a törvényhozó^) felelösségrevonását, való­színűleg a Szövetségi Gyűlésben is kezdeményezik, de ha csak annyi történik, amennyi hasonló esetekben eddig is rendszeresen történt, aligha várhatjuk el, hogy bármennyit is javult a helyzet. Amíg az ügyészségek és a bíróságok így viszonyulnak az ilyen esetekhez, a fajgyűlölők továbbra is bátran vásárolhatják a festéket, bátran követhetnek el zsidótemetőkben sírgyalázást, bátran mond­hatják nekem, hogy Maďari za Dunaj, és senkinek sem kell félnie, ha azt mázolja a falra, hogy Zsidók, cigányok - irány a gázkamra! Az ügyészségek és a bíróságok címére pedig csak ezt tudom mondani: „És mindezt az én adómból?" TÓTH MIHÁLY ÉRVÉNYESÜLJÖN A NÉPAKARAT Megint élénkség tapasztalható a prágai Szent Vencel-szobor körül, ahol Csehszlovákia legújabb kori történelmének annyi fontos eseménye játszódott le. Mint a bársonyos forradalom után, most is csoportokba verődve beszélgetnek a járókelők, vitatkoznak az ország jövőjéről és kilátásairól. Közben aláírják az egy héttel ezelőtti, referendumot követelő prágai felhívást. • Hogyan született a felhívás? - tet­tük fel a kérdést kezdeményezőjének, Pavel Tigrid újságírónak, aki még késő este is az aznapi aláírásgyűjtés eredmé­nyeit értékelte munkatársaival. - Szlovák barátaink megelőztek ben­nünket. korábban megindították a Közös Államért akciójukat. Mikor tudomást sze­reztünk róla, elhatároztuk, hogy nem hagyjuk magunkat megszégyeníteni. El­utaztunk Pozsonyba, elmentünk a Kul­túrny život szerkesztőségébe, és megta­nácskoztuk a helyzetet. Ezután tettük közzé Cseh- és Morvaország valamint Szilézia lakóihoz szóló felhívásunkat • Mióta itt beszélgetünk, egyfolytá­ban szól a telefon; és mint hallom, vidékről is hívják önöket. Szeretném megkérdezni, hány aláírás gyűlt eddig össze, és hogy Szlovákiából is reagál­nak-e polgártársai. - Nemrégen küldtünk a szövetségi parlamentbe 140 ezer aláírást, de enhez. még hozzájönnek a szervezetektől érke­ző kollektív visszhangok. Eredetileg a prágai felhívást a Cseh- és Morvaor­szágban élőknek szántuk. Annál örven­detesebb, hogy Szlovákiából is számos telefont és faxot kapunk. Ez a spontán visszhang minden várakozást felülmúlt. • Tigrid úr, a felhívás úgy látszik, felrázta az embereket, és reakciójuk oizonyítja, mennyire nem közömbös nekik a közös állam jövője. Mit gondol, megszívlelik ezt a figyelmeztetést tör­vényhozóink? - Nem vagyok próféta. Célunk az, hogy tudomásukra hozzuk: nem lehet elszabotálni a referendumról hozott és általuk jóváhagyott törvényt, nem lehet tovább húzní-halogatni a végrehajtásitör­vény-tervezet megszavazását. Meg kell tennünk mindent, hogy a népszavazást mielőbb meg lehessen tartani. KIS ÉVA A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 1499/91 Filo Karol, 1922. III. 4. meghalt, Szene (Kijev) 1500/91 Bób József, 1911. XI. 5. Nagykér (Novi Saht) 1507/91 Frankovský Juraj, 1902. IV. 25., meghalt, Eperjes (Donbasz) 1508/91 Gabrík Jozef Rosenberg, 1892. I 7., meghalt, Kassa (Donbasz) 1509/91 Takáč Ján, 1896 V. 31., meghalt, Kassa (Donbasz) 1510/91 Földi Bertalan, 1919. IX. 16., Ipolyszakállas (Sztupinov) 1511/91 Fördös Kálmán, 1922. 7. 27., Csicsó (Donbasz) 2146/91 Farkas Flórián, 1923. X. 27., Gömöralmágy (Moszkva) (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents