Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-28 / 228. szám, szombat

5 MOZAIK 1991. SZEPTEMBER 28. CSIPKEBOKOR, FÉRFIKOR A legkitartóbb, legkövetkezetesebb, legelszántabb avantgárd költőnek Esterházy Péter író nevezte Cselényi Lászlót, a széles nagyközönség számára sokszor megközelíthetetlen, a párizsi mércéből soha egy jottányit nem engedő, útját makacsul s nemegyszer magányosan járó költőnket Férfikorban, harmincéves költői munkásság után vehette át a Párizsban megjelenő Magyar Műhely cimü folyóirat köré csoportosult avantgárd művészek adományozta Kassák-dijai a minap, szúk baráti körben, Pozsonyban. Párizsból a költő, Nagy Pál érkezett a díjjal, s méltatta költőtársa teljesítményét Mint elmondta. Afrikába került fehér ember félelmével figyeli országunkat, ahová családi szálak is fúzik, s amelynek polgárai a ..legvadabb gondokkal küzdenek". Nehéz ilyenkor a művészetről beszélni, ám meggyőződése, hogy a létküzdelmek közepette is talál utat a művészet, az irodalom, a költészet. ,,EI fog múlni dzsungelkorunk" - mondta, s arra intett, a politika lehetőleg ne nagyon befolyásolja a művészt Nagy Pál reagált a lapunkban megjelent Cselényi-interjú egyik kijelentésére, mely szerint, a költő igazán megérdemelte volna már valamelyik hazai irodalmi dijunkat, mondván, Cselényinek nem a Madách-dij jár, őt éppen a Kassák özvegye által alapított kitüntetés illeti meg Nem felejtett el néhány buzdító szót szólni Tnanonnak arról az előnyéről, amelyet közel ötmillió magyar élvez, mégpedig a kétnyelvűségről. Micsoda esély, a magyarság harmada voltaképpen - mint hangsúlyozta - két nyelvvel rendelkezik, anyanyelvével, a magyarral és azzal, amelynek kontextusában él. „Vajon tökét kovácsolunk-e ebből, vagy nacionalizmust? Nos, Cselényi László az előbbit teszi, megingathatatlanul". A dij inkább erkölcsi elismerés, mint egyéb, a Magyarországról érkezett Székely Ákossal nyújtották át a költőnek a nagy képzőművészi értéket jelentő, avantgárd művészek albumát, melyből száz számozott példány létezik csupán. A köszöntő után rögtönzött felolvasást tartott a három költő, együtt a házigazda Mészáros Ottóval: Cselényi Acetilén ágyát című legújabb verseskötetéből mutattak be szemelvényeket. Ezt követően a párizsi avantgárdok új törekvéseiből kaphattak a jelenlévők kis Ízelítőt, a képi és hangeffektusokkal készített műalkotások mint videoszöveg-látvány mutatták be, merre tart a képszöveg-múvészet, majd végezetül Mészáros Ottó performanszának zárótételeként a résztvevők betonkeverő-gépnek artikulálva magukat, talán a világról képzelt véleményüknek adhattak hangot A baráti összejövetel beszélgetéssel folytatódott, mely a pozsonyi Csemadokszékház ülésterméhez képest méltóbb környezetben, egy kávéházban vált egyre bensőségesebbé (brogyányi) AZ ISKOLABUSZ JÁRNI FOG Lapunkban a múlt héten hírt adtunk a Pozsonypüspöki Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola égető problémájáról, hogy a pozsonyi közlekedési vállalat a következő évben csak a teljes költségek megtérítése ellenében - ami elviselhetetlen a szülők számára - hajlandó fenntartani a Ligetfalu és Püspöki közti, több mint harminc gyermeket érintő járatot. Találtak-e megoldást iskolabuszügyben? - kérdeztük Ozsvald Erzsébetet, az iskola igazgatónőjét. - Az Új Szóban közzétett segélykérésnek volt foganatja. Örömmel mondhatom el, hogy gondunk megoldódott: az iskolabusz az 1992-es évben is - ugyanúgy mint eddig, térítésmentesen - a Ligetfaluból beutazó diákok és óvodások rendelkezésére áll. Dr. Zászlós Gábornak, a szlovák kormány alelnökének tartozunk köszönettel a probléma gyors orvoslásáért. Azonnal reagált az Új Szóban közreadott segítségkérésre, és az ügy kapcsán személyesen látogatott el iskolánkba. Közbenjárása nyomán a Szlovák Oktatási-, Ifjúsági és Sport Minisztérium vállalta fel az iskolabusz fenntartásának, mintegy 50 ezer koronát kitevő évi költségeit. Nagy kő esett le a szívünkről, hiszen így a Ligetfaluból bejáró gyermekek problémamentesen látogathatják iskolánkat, s a jövendő ligetfalui elsőosztályosok számára is egyenes út vezethet Püspökire. -zsárTÖMBÖSÍTÉS UTÁN TAGOSÍTÁS A HATÁR „ÁTRENDEZÉSE" TÖBB ÉVRE SZÓLÓ FELADAT Földrendezés, területrendezés, tagosítás, a földterület, illetve a határ újrafelosztása, szétosztása - halljuk, használjuk napjainkban egyre gyakrabban e kifejezéseket, amelyekkel korábban már alig találkoztunk. A szövetkezeti tulajdonba vett határban legfeljebb tömbös ítélték a parcellákat, ahogy azt a végérvényesen egyeduralkodónak vélt nagyüzemi termelési forma megkívánta. A földtörvény elfogadásával hónapokkal ezelőtt alapjaiban változott meg a helyzet. A magángazdaságok, családi farmok és a földjeiket művelni akarók helyett kérnek a határban. Nem az elhanyagolt perifériákon, hanem a kataszter olyan részén, ahol a föld minősége az eredetivel azonos. Ennek megfelelően a nagyüzemi táblák egy részét felosztják kisebb művelési egységekre, a változásokat bejegyzik az ingatlan-nyilvántartásba, és a kataszteri térképeket is átrajzolják. Hatalmas, több évre szóló feladat ez, amelynek részleteit a közelmúltban hatályba lépett földrendezési törvény tartalmazza. A munka szlovákiai premierje szeptember derekán volt a galántai járásbeli negyedi községi hivatalban. Azért itt, mert a negyedi kataszter egyike azon nyolcnak Szlovákiában, ahol a földrendezést a többi kataszteri egységhez viszonyítva időelőnnyel végzik, hogy az útmutató legyen másoknak. A földrendezéseket előkészítő eljárást ugyanis valamennyi kataszteri körzetben még ebben az évben megkezdik. Az erre vonatkozó rendeletet a járási földhivatal adja ki, egyetértésben a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium illetékes osztályával. A negyedi földrendezés gyakorlati kivitelezője a pozsonyi Agrocons, mely együttműködik a galántai járási földhivatallal és a negyedi községi hivatallal. Segítségére lesznek azok a hivatalok (állami közjegyzóség, geodézia), amelyektől a szükséges okiratokat szerzi be, akárcsak azok a hivatalok és szervek, amelyek a földrendezések környezetvédelmi és ökológiai részleteire ügyelnek. Rajtuk kívül a negyedi tanácskozáson még részt vettek az érdekelt földtulajdonosokat, valamint a református és a katolikus egyházat képviselők, s a negyedi kataszter területén földet használó mezőgazdasági üzemek tisztségviselői. A résztvevők ilyen csoportosítása összhangban van a földrendezéseket szabályozó törvénnyel. Látni kell belőle, hogy a földrendezés során a mezőgazdasági üzem (szövetkezet) olyan jogi személy, amelynek nincs sem irányító, sem kivitelező szerepe. Ezt azért kell hangsúlyozni, mivel a földrendezések első szakaszában (a törvényben „egyszerűsített és gyorsított eljárás") a pótföldek kimérésekor helyenként úgy érezték az igénylök, hogy az illetékes mezőgazdasági üzem vezetői kénye-kedvének vannak kitéve. Nem alaptalanul, hiszen vannak mezőgazdasági szövetkezetek, amelyek elnökei a földek kimérését a lehető legkülönfélébb módon késleltetik. megkeserítve ezzel a földjüket művelni akarók életét. Ez azonban amolyan pünkösdi királyság. Számos helyen azonban emberien járnak el az illetékes szövetkezeti vezetők a földet igénylő tulajdonosokkal szemben. Negyeden például tavasszal és most ősszel is mértek földet, annak ellenére, hogy a kataszteri terület illetékese, a galántai telekkönyvi hivatal is tízegynéhány hónapos késéssel adja ki a kivonatokat. Ezért a szövetkezet becsületszóra is ad földet. A tulajdonos által bemondott földnek a felét a megfelelő okiratok nélkül is kimérik. A bizalom megelőlegezésében kevés a kockázat, hiszen a faluban az emberek ismerik egymást, és feljegyzések is vannak arról, hogy annak idején kitől milyen nagyságú területet vettek el. Aki kételkedik a tulajdonosok jogaiban, annak figyelmébe ajánlom a földrendezésekről szóló törvény (nem a földtörvény!) 6. paragrafusának 3. bekezdését, a 13. paragrafust és a nyolcadik szakaszt. Ebből egyértelmű, hogy „A földrendezés résztvevői közös ügyeik intézésére létrehozzák a földrendezés résztvevőinek társulását...". A társulást megillető jogok lehetővé teszik, hogy a tulajdonosok a rendezés aktív résztvevői legyenek. Az érdekeltek a földrendezés menetéről rendszeresen tájékozódhatnak, s ha szükségét látják, a szétosztási terv ellen „a közzétételtől vagy a kézbesítéstől számított harminc napon belül kifogást terjeszthetnek a földhivatal elé". Végül egy fontos tény, nehogy az elmondottakat valaki helytelenül értelmezze. A földtervezések kiinduló alapja, hogy a kataszteri területen belül minden négyzetméternek tulajdonosa legyen. Ennek megfelelően a földrendezés gyakorlati kivitelezője (negyed esetében a már említett Agrocons vállalat) beszerzi az előkészítő munkákhoz szükséges okiratok fényképmásolatait, de ezek a személyes jellegű okiratokat nem helyettesítik. Esetleg alapul szolgálhatnak a pótföldeknek gyorsított eljárás keretében történő, a földrendezés megkezdéséig érvényes kiutalásához. A tulajdonjog bizonyítása tehát változatlanul az érdekelt egyén feladata. EGRI FERENC KESERŰ EMBERI KOMÉDIA ÉS EGYEBEK KASSAI BESZÉLGETÉS GÖRGEY GÁBOR ÍRÓVAL A Kassai Thália Színház Stúdió Színpada pár nappal ezelőtt - az új színházi évad első premierjeként - a Budapesten élő író, Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker című abszurd komédiáját mutatta be. A jó hangulatú előadáson jelen volt a szerző is, akivel még aznap este a színház felújított társalgójában beszélgettünk. - Hogy érezte magát ma este Kassán, a Thália Színházban? - Nagyon jól - és több okból is. Mindenekelőtt azt kell elmondanom, hogy apai ágon, tehát a Görgey család révén, szepességi kötődéssel bírok, s anyám családja Sáros megyei volt. Gyermekkorom nagy részét így én is itt töltöttem a Felvidéken, ezért nekem ez a mostani itt-tartózkodás sem csak egy látogatás, hanem afféle érzelmes utazás. Ráadásul apám Kassán született - úgyhogy engem rengeteg személyes szál köt a városhoz és e régióhoz. - És ami a színházat, a bemutatót illeti? - Egy felfelé törekvő, új együttes a kassai, amely a szellemi építkezés állapotában van. Örülök annak, hogy darabomra esett a választásuk, mert úgy érzem, hogy ily módon talán egy kicsit - ha közvetve is -, de részt veszek szellemi műhelymunkájukban, valamiképpen hozzájárulok az önépítkezésükhöz. Jó volt látni, hogy milyen kedvvel, lendülettel játszották a darabot. - Ön ennek a darabnak a megírásával és 1968-as ősbemutatójával a budapesti Thália Stúdióban meglehetősen új hangot hozott a magyar drámairodalomba. Olyat, amely Gombrowicz. Mrožek. és lonesco. sőt Beckett filozófiájával is rokonitható. Hogyan fogadták ezt akkor Magyarországon? - Hatvannyolc tavaszán mutatták be ezt az első, egész estét betöltő színmüvemet -, és tény, nagy sikert aratott. Jó kritikákat kapott, telt házak előtt játszották, de 1968 őszén teljesen váratlanul, egyik napról a másikra levették a műsorról. - Ennek a levételnek a dramaturgiáját nem a korabeli politikai történések diktálták? - Persze hogy azok, és nem is véletlenül. Csehszlovákia 1968-as lerohanása után nálunk is eléggé megdermedt a szellemi élet, és ezzel egyidóben az ideológiai diktatúra is felerősödött. Darabom felső nyomásra került le a műsorról, a buta évtizedekből ismert primitív asszociációk miatt, mert mindig mindentől féltek. Ennek a darabnak a mondanivalójától is. Hogy erre most büszke legyek-e, vagy változatlanul boszszankodjam, nem tudom, de azt igen, hogy akkor nagyon rosszul érintett. - Ennek az intézkedésnek további publikálási lehetőségeire is volt valami kihatása? - Nem akarok semmiképpen valami utólagosan retusált hősködést faragni. Túléltem, mint ahogy nagyon sok mindent azelőtt is. írtam, dolgoztam tovább - legfeljebb nem olyan lelkesedéssel, mint ahogy azt a darabom premierje uíán gondoltam, hanem kellő keserűséggel. - Milyen különbséget lát 1968 és 1991 ősze között? - A különbség részben pozitív, részben negatív. Pozitív annyiban, hogy a darab direkt politikai mondanivalója mára vesztett aktualitásából, de sajnos, a társadalmi mondanivalója szinte még aktuálisabbá vált, mint volt akkor. Azt látom ugyanis, hogy az egymást felváltó rétegek - ha úgy tetszik, társadalmi osztályok - nem találják meg egymással a dialógus lehetőségét, következésképpen nem tudnak a bajból való kikerülés érdekében együttműködni, nem hajlandók - hogy a darabom szimbólumrendszeréből merítve mondjam - közösen leakasztani a szögön lógó kulcsot, hogy kijussanak a bezártságból. Pedig az a politikai nyomás, az a politikai keret, amelyre évtizedeken át ráfogtuk, hogy azért nincs megoldás, mert idegen uralom alatt élünk - megszűnt. A szovjet katonák hazamentek, és most az derül ki, hogy mi a saját magunk rabjai vagyunk. Most már nem hivatkozhatunk az idegen katonaságra, az idegen hatalomra, a KGB-re. Lesújtóan statikus és szomorú az a kép, ahogy ott állunk a szabadság kapujában és nem tudunk belépni. - Mit gondol, miért nem? - Azért, mert tülekszünk, a másikat vissza akarjuk lökni, ahelyett, hogy kézen fogva, egymást felsegítve közösen mennénk át az újonnan megnyílt kapun. - Ez is egy meglehetősen abszurd helyzet, nemde? - Kétségtelenül. - Nem késztetik az ilyen helyzetek arra, hogy ismét visszatérjen az abszurdhoz, mert írói munkássága későbbi időszakában el is hagyta az abszurdot? - Én mindig is állítottam, hogy a kelet-európai abszurd sokkal társadalmibb, sokkal élesebben politikai, de azt is lehet mondani, hogy földhözragadtabb, mint a nyugat-európai. Az abszurd prófétája eddig sem akartam lenni és ezután sem. Persze, nem tagadom - és nem is szégyellem, hogy volt olyan korszakom, amikor rám nyomhatták az abszurd bélyegét. - Akkor most hagyjuk ennyiben az abszurdot, s inkább néhány szót még arról, hogy a Volt egyszer egy Felvidék című, élénk érdeklődést kiváltó regény íróját mi foglalkoztatja mostanában? - Egy, öt ciklusból álló nagyregényen dolgozom. Mos írom a negyedik kötetet. Ennek a ciklusnak egyik részét képezi az 1989-ben kiadott Volt egyszer egy Felvidék és a tavaly megjelent Kísértések könyve. Lényegében az elmúlt félévszázadunk keserű emberi komédiáját akarom megírni, azt az elsüllyedt Atlantisz-világot, melyet tulajdonképpen nem lehet felhúzni a mélyből, viszont meg kell örökíteni, mert volt, létezett - a hibáival együtt. Még a halottaknak is van emlékművük, tehát egy elsüllyedt világnak is kell, hogy legyen - legalább az irodalomban. SZASZÁK GYÖRGY CSEKÉLY ESÉLY INTERJÚ JOZEF BAKŠAYVAL Václav Havelnak a Szövetségi Gyűlés 17. ülésszakát megnyitó beszéde után Jozef Bakšay külkereskedelmi minisztert, a NYEE képviselőjét kérdeztem, mi a véleménye a köztársasági elnök kezdeményezéséről, milyennek látja az esetleges önálló Szlovákia kilátásait és helyesnek tartja-e a népszavazást? -Václav Havelnek ezt a beszédét is a humánum, a demokrácia iránti elkötelezettség hatotta át. Személyes nézeteit fejtegetve megoldást is javasolt, és felkérte a képviselőket: az alkotmányjogi elveket tiszteletben tartva döntsenek józanul, célszerűen és felelősségteljesen a referendum kérdéséről. • Engedje meg miniszter úr, hogy hivatkozzak a vasárnapi Ml TÖRTÉNT A HÉTEN című tévéműsorra. Az ön által nyilvánosságra hozott adatok a vitában résztvevőkre, illetve a tévénézőkre egyaránt megdöbbentő hatással voltak, és egyértelműen a közös állam megőrzése mellett szólnak. Csak néhány példa: az önálló Szlovákiának a hadserege felállítása 63 milliárd 350 millió, a rendőrség céljaira 2 milliárd 996 millió, a jegybank létrehozására 15 milliárd 639 millió koronára volna szüksége. Mindent összevetve a Szlovák Köztársaság minden állampolgárának, beleértve a csecsemőket is, a jelenlegi adóterheken kívül évente 5625 koronába kerülne az önállóság. Ön azt mondotta, ha Csehszlovákia hirtelen kettészakadna, Szlovákia automatikusan fizetésképtelenné válna és pénznemének belső konvertibilitása megszűnne. Kiegészítené a televízióban mondottakat? - Természetesen sokkal több adat áll rendelkezésünkre, mint amennyiről a tévében szó volt, és minden adat ellenőrizhető. Véleményem szerint Szlovákiának ugyancsak csekély esélye lenne arra, hogy túlélje önállóságát. A Szlovák Köztársaság mint a nemzetközi jog alanya a második világháború vesztes állama, és csak azért nem fizetett háborús kártérítést, mert az állami vezetés igen aktívan vett részt az országnak mint egésznek a megőrzésében. További kérdés a nemzeti kisebbségek ügye. Amikor a parlamentben a nyelvtörvényt vitatva abszolút jogot követeltek a szlovákok számára, a kisebbség jogosan érezte magát veszélyeztetve. A 600 ezernyi magyar nemzetiségű állampolgár valószínűleg autonómiát kérne, amihez véleményem szerint teljes demokratikus joguk van. Kétlem, hogy Szlovákiában a hatalom átvevői ezzel egyetértenének. A határokat megállapító békeszerződés jövője is problematikus. Az államhatárok kijelölése a Csehszlovák és nem a Szlovák Köztársaság határaira vonatkozott. A szerződés kétségbe vonható, és ez Szlovákia megcsonkításához vezethet. Ukrajnában mozgolódás észlelhető, a nacionalista szervezeteknek és egyesüléseknek már most területi igényeik vannak Szlovákiával szemben. Csak rá kell nézni a világtérképre és főleg a Szlovákiát körülvevő államok térképére, hogy megfelelő képet kapjunk. • Ön szerint a Cseh és a Szlovák Szövetségi Köztársaság lakossága a szövetségi államformát helyezi előnybe? - Szilárd meggyőződésem, hogy a cseh és a szlovák nemzet és a nemzeti kisebbségek túlnyomó többsége a szövetség megőrzését akarja. A pozsonyi főtéren hőbörgő 20 ezres tömeg nem Szlovákia. Az ún. hallgatag többség türelmes, intelligens, de ha választásra vagy referendumra kerül sor, egészen biztosan kinyilvánítja véleményét. Nem hiszem, hogy az ajtókat betörők, a köztársasági elnököt, a más politikai nézeteket vallókat megtámadok, a merénylettel fenyegetődzők Szlovákia igazi képviselői. A polgároknak ez a csoportja alkalmatlan a demokrácia építésére. • Mit gondol, megszavazza a Szövetségi Gyűlés a referendum végrehajtását szabályozó tőn/ényt úgy, ahogy azt a köztársasági elnök javasolta, és decemberben az urnák elé járulhatunk? - Nagyon nehéz lenne jósolni. A legnagyob probléma valószínűleg a Nemzetek Kamarája szlovák részében lesz, mert ott bizonyos szavazatszám szükséges a törvény elfogadásához. Ugyanezt kérdezték tőlem, amikor tavaly decemberben a hatásköri törvényről szavaztunk. A válaszom pozitív volt. Most is optimista vagyok, és van merszem azt állítani, hogy a Szövetségi Gyűlés megszavazza a referendum végrehajtási törvényét és a vagyonelosztásról szólót is arra az esetre, ha a két tagköztársaság különválna. Decemberben a népszavazást valóban megtarthatjuk. KISS ÉVA