Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-28 / 228. szám, szombat

HÍREK - VÉLEMÉNYEK LÚJSZÓI 1991. SZEPTEMBER 28. ÚJABB ÜTŐKÁRTYA! HA A SZÖVETSÉGI PARLAMENT NEM HAGYJA JÓVÁ Az egyházat (egyházakat) a négy évtizeden át tartó rendkívül durva és alkotmányellenes elnyomásért (elnyomásukért) valamilyen módon nyilván kárpótolni kell. Talán csak ennek tudatában szavazta meg a héten a Szlovák Nemzeti Tanács a képviselők egy csoportjának javaslatát a Családjogi Törvény módosítására. A javaslat a hivatalos indoklás szerint elsősorban a polgári és az egyházi esküvöt egyenjogúsítaná. Azaz megszüntetné az állami hivatalok házasságkötési monopóliumát, illetve feljogosítaná a vallási közösségek lelkészeit a házasság megkötésére. Viszont, némi történelmi visszapillantás fényében lássuk a tényeket. Idestova 97 éve (1894-ben) mondta ki a magyar Országgyűlés, hogy az állam csak az állami tisztségviselők előtt megkötött házasságot ismeri el érvényesnek. A Monarchia többi részével szemben ez haladó szabályozásnak minősült, de európai mértékben inkább a jogállamiság felé vezető szabályozások követésének. Franciaország 1791-ben, Olaszország 1865ben, Románia 1864-ben, Spanyolország 1870-ben, Németország és Svájc 1875ben már hozott ilyen törvényt. És nem egyházellenes intézkedésként, hanem az állam és az egyház szétválasztása, a jogállam megteremtése irányában tett lépésként. Az 1894-es Országgyűlés képviselői előtt ezen kívül nyomós érvként szerepelt az is, hogy a kötelező polgári esküvő bevezetésével megszüntethetik azt a képtelen helyzetet, hogy kilencféle házassáqi jog létezik egy államon belül. 1894-ben még „csak" kilencféle házassági jog létezett. A szabad vallásgyakorlásról szóló nemrégiben jóváhagyott törvény (Új Szó, 1991. július 30) azonban már a mellékletében 13 szlovákiai és 18 csehországi egyházat ismer el, s a továbbiak még bejelenthetik magukat. Hányféle házassági jog létezne tehát, ha a Szövetségi Gyűlés elfogadná az SZNT által elfogadásra javasolt törvénytervezetet? Itt és most fölösleges lenne azzal bonyolítani a kérdést, hogy összehasonlítsuk az egyes egyházak házasságkötési szabályait, illetve akadályait, és egyeztetni próbáljuk ezt az állami szabályozással. Sokkal súlyosabb kérdés ugyanis az, hol marad a modern demokrácia, s a mai egyházak azon követelése, hogy az államot és az egyházat következetesen ketté kell választani! A törvénytervezet elfogadásával valójában állami feladatokkal terhelnék meg az egyes egyházak lelkészeit, mint a pártállam idején tették azt a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom választott tisztségviselőivel. Intézzék a lelkészek a házasságkötéseket (miként intézte az FSZM a munkaügyi vitákat, táppénzes ügyeket), ám a továbbiakban már az állami bíróságok bontják fel a házasságokat. Ez valahogy nem éppen az egyház és az állam kettéválasztását szolgálná. Egyetérteni valójában csak a tervezet azon pontjával lehet, mely szerint hatályon kívül kell helyezni azt a rendelkezést, amely tiltja, hogy egyházi esküvőt lehessen tartani a polgári esküvő előtt. A pártállam ugyanis az említett tilalom megfogalmazásával értelmezte az állam és az egyház kettéválasztását, no meg persze úgy, hogy börtönbüntetéssel fenyegette az egyházat az államnak alárendelő rendelkezést megszegő lelkészeket. Egy demokratikus jogállamban viszont az egyházak és az állam teljes szétválasztására kell törekedni. Ilyen értelemben az egyháznak nem kell elismernie az állami szervek előtt történő esküvőket, s az állam sem avatkozhat bele az egyházak házasságkötési szabályaiba, tilalmaiba. Az említettek mellett a törvénytervezetnek számos olyan hibája van, amelyek indokán a Szövetségi Gyűlés aligha fogja megszavazni. És ha ez az ugyancsak előre látható esemény megtörténik, a független szlovák állam szuverenitásáért küzdő politikusoknak újabb ütőkártyájuk lesz; a föderáció ismét leszavazta a szlovák parlamentet. FEKETE MARIÁN KÉT TUDÓSÍTÁS BUDAPESTRŐL POZSONYNAK NEM KELL AGGÓDNIA ÉRTELMISEGIEK DEMOKRATIKUS CHARTAJA A pénteki magyar lapok részletesen ismertetik Demeš szlovák külügyminiszter álláspontját Antall József miniszterelnöknek és más magyar közéleti személyiségeknek, valamint bizonyos tömegtájékoztatási eszközöknek a csehszlovák -magyar határok stabilitására vonatkozó állítólagos kijelentései miatt. Mindegyik ismertetés kiemeli: Demeš külügyminiszter szerint Antall József a Vranitzky kancellárral folytatoh megbeszélésein utalt a határrevízió lehetőségére Csehszlovákia vonatkozásában abban az esetben, ha az ország két állammá válna szét. A hírrel kapcsolatban a magyar külügyminisztérium válasznyilatkozatának megtételére Herman János külügyi szóvivőt hatalmazták fel. Válaszának hangsúlyozott célja a félreértések eloszlatása. Eszerint Antall József miniszterelnök az osztrák kancellárral közösen tartott budapesti sajtóértekezletén olyan kérdést kapott, amely azt firtatta, mi a jelentősége a mai helyzetben annak, hogy a Vajdaságot az első világháború utáni békeszerződésben nem Szerbiához, hanem Jugoszláviához csatolták; vonatkozik-e ugyanez a kijelentés arra az esetre is, ha Szlovákia kinyilvánítja függetlenségét. A magyar miniszterelnök válaszában egyszerű tényként állapította meg, hogy az államhatárokat annak idején Magyarország és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, illetve Magyarország és Csehszlovákia között vonták meg az első világháború utáni békeszerződésekben, összegezve kijelentette: ,,Nem lehet ezeket a kérdéseket azonban sohasem elválasztani attól az alapelvtől, amit Jugoszlávia esetében is hangsúlyoztunk, hogy Magyarország aláírta a helsinki alapokmányt és éppen ezért elítéli a határok megváltoztatására való minden törekvést. Ez alaptétel, ebből kell kiindulnunk." Budapesten azt remélik, hogy a választ Pozsonyban megnyugtatónak tekintik, tudomásul veszik és ezzel az ügy lekerül a napirendről. Demokratikus charta 1991 címmel politikai hitvallást tett közzé neves magyar értelmiségiek sora: egyetemi tanárok, püspökök, közgazdászok, szociológusok, mérnökök, orvosok és újságírók. A charta kerüli a vitát, nem arra helyezi a hangsúlyt, ami aggodalomra készteti aláíróit, hanem arra, amit elérni szeretnének. Ezzel együtt kiérezhető belőle bizonyos fokú szorongás, a jelenlegi viszonyok lehetséges - ámbátor nem szükségszerű - politikai következményei miatt. Erre utal a figyelmeztetés: ,,Sokan nemcsak azért fordulnak el a politikától, mert életkörülményeik tovább romlottak, hanem azért is, mert nem ilyennek képzelték a demokráciát..." Az okmány a többi között hangoztatja: ,,Demokrácia akkor lesz, ha az állam késedelem nélkül visszavonul a gazdaság jelentős részéből, ha a privatizáció üteme felgyorsul és ha a ma még állami tulajdonban levő vállalatok, bankok nem a mindenkori kormány hitbizományai lesznek, tehát vezetőiket nem a kormánypártok hatalmi-politikai törekvései szerint nevezik ki, hanem kimagasló szakértelmük alapján." A charta befejező része egyebek közt aláhúzza: „Felemeljük szavunkat az alkotmányos demokráciát veszélyeztető jelenségek ellen, és azon leszünk, hogy türelmetlen, kirekesztésre törekvő, tekintélyelvű hatalmi csoportosulások ne tehessék holt betűvé a köztársaság alkotmányát, s hogy mi, magyarok szabad polgárok lehessünk, ne pedig meghunyászkodó alattvalók." VARGA PÉTER ÁDÁM Az elmúlt 24 órában nemhogy csökkent volna, hanem tovább nőtt a feszültség a Szovjetunió fö válsággócaiban. A legpuskaporosabb a hangulat Grúziában, ahol Tengiz Kitovani, az ellenzékhez átpártolt Nemzeti Gárda parancsnoka a reggeli tömegtüntetésen azzal fenyegetőzött: egységei megtámadják a parlament épületét, ha Zviad Gamszahurdia elnök estig nem nyújtja be lemondását. Ugyanakkor hozzátette, még mingid bízik abban, hogy az elnök hívei és az ellenzék közötti konfliktust vérontás nélkül is meg lehet oldani. A gárdaparancsnok fenyegetőzésének előzményei is voltak. Tegnap hajnalban ugyanis a Gamszahurdiához hü kormányerőknek sikerült elfoglalniuk a Nemzeti Gárda egyik legfontosabb bázisát. Ez Tbiliszi közvetlen közelében, Savnabadban van. A hivatalos források szerint az akció során senki sem vesztette életét. Kitovani viszont azt állította, hogy a támadáskor 60 fegyvertelen gárdista halt meg. A Gamszahurdia-párti források szerint GRÚZIA, TÁDZSIKISZTÁN, KARABAH NÖVEKSZIK A FESZÜLTSÉG csupán a támaszpont három védőjét vették őrizetbe, akik harc nélkül megadták magukat. Az incidens után ellenzéki képviselők látogattak el a bázisra, de nem engedték be őket. Tbiliszi katonai parancsnoka azt mondta nekik, hogy a hajnali támadáskor csupán három őr volt a táborban, egy ember pedig a gazdasági épületben. Azok a független források, amelyek ismerik a több ezer fegyveres számára létesített tábort, azt állítják, valószínűtlen, hogy a gárdisták csupán három őrt hagytak volna a helyszínen. A kormánycsapatok ugyanis azt használták ki, hogy az ellenzék éjszaka támadást várt az általa elfoglalt televízió épülete ellen, s a gárda alakulatai, Kitovanival az élen, ennek a védelmére összpontosították erőiket. Csütörtökön még volt némi remény a konfliktus békés megoldására: tárgyalóasztalhoz ültek a parlament ellenzéki, valamint a Gamszahurdiához hú képviselői. A kora reggeli órákig tartó tanácskozás azonban holtpontra jutott, s az sem biztos, hogy a felek folytatják a párbeszédet. Tádzsikisztánban is olyan a helyzet, hogy bármely pillanatban a fegyverek juthatnak szóhoz. A Dusanbe központjában lassan már egy hete tüntető ellenzék csütörtökön este azzal fenyegetőzött, hogy korlátlan időtartamra általános politikai sztrájkot hirdetnek, ha a jelenlegi köztársasági vezetés nem teljesíti követeléseiket. Elsősorban a rendkívüli állapot feloldásáról, a kommunista többségű parlament feloszlatásáról, valamint Rahman Nabijev parlamenti elnök lemondásáról •van szó. Az ellenzék több tagja csütörtökön éhségsztrájkot kezdett. Tegnap kora délután kaptuk meg a gyorshírt arról, Rahman Nabijev közölte, hogy bármikor hajlandó párbeszédet kezdeni az ellenzéki pártok képviselőivel. A dialógus kerekasztal formájában történne, s állítólag a délelőtti órákban meg kellett volna kezdődnie. A parlament elnökségének titkársága a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának kérdésére válaszolva azonban azt közölte, hogy a tárgyalások még nem kezdődtek meg. A túlnyomórészt örmények lakta, de Azerbajdzsánhoz tartozó Hegyi Karabahban az utóbbi három nap folyamán 15 ember vesztette életét. Ezt a TASZSZ közölte, megállapítva, a harcok folytatódnak annak ellenére, hogy Örményország és Azerbajdzsán a keddre virradó éjszaka megállapodást kötött a tűzszünetről, valamint az összes félkatonai szervezet lefegyverzéséről. rj A w- 3J. ENSZ-ben még jó két hétig az államDdí és kormányfők, külügyminiszterek felszólalásai számítanak a leglátványosabb eseménynek, de ezeknél talán izgalmasabb a kulisszák mögött zajló, a legégetőbb vagy évek-évtizedek óta húzódó válságok megoldása érdekében folyó munka. A két fő témakör természetesen Jugoszlávia és Irak. Viszont nem véletlen, hogy e napokban vált szinte egészen bizonyossá: pontot tesznek a kambodzsai polgárháború után. A BT jóváhagyta a négy frakció között a múlt héten született megállapodást, s augusztus végén aláírják a békeszerződést. Ha számba vesszük a hetvenes-nyolcvanas évek nagy feszültséggócait, kiderül hogy mára a KözelKelet mellett lényegében már csak egy megoldatlan probléma maradt. Afganisztánról van szó, de már itt is körvonalazódik a végjáték. Különösen azt követően, hogy két hete az amerikai és a szovjet külügyminiszter megállapodott: január elsejétől beszüntetik a harcoló leieknek nyújtott katonai támogatást. Megítélésem szerint ennek legalább akkora a jelentősége, mint az első nagy rendezési megállapodásnak, majd pedig a szovjet csapatok kivonásának. Hiszen még ez utóbbi sem vetett véget a vérontásnak, sőt a mudzsahidek abbeli reményükben, hogy szovjet katonák nélkül a Nadzsibullah-rezsim kártyavárként összeomlik pár hónap alatt, nagyszabású offenzívákat indítottak. S bár már két és fél év telt el azóta, hogy Gromov tábornok utolsóként végigballagott a hídon, ez nem következett be. Az ok: volt utánpótlás. a kormány is, meg az ellenzéke is annyi fegyvert kapott a két nagyhatalomtól, amennyit csak akart. Tehát elsősorban a nagyhatalmi vetélkedést lehet hibáztatni, mert ha már két-három évvel ezelőtt befagyasztják a fegyverszállítást, akkor sokkal kevesebb lett volna az áldozat. Bármennyire is Európa-centrikusak vagyunk és elsősormértékben felelős, hiszen szintén Nadzsibullah gyors bukásában bízott, s már egy évvel ezelőtt is bírálták Busht, amiért fölöslegesen öli a sok pénzt a mudzsahidekbe, s azok semmilyen eredményt sem tudnak felmutatni. Mindezek ellenére a Baker-Pankin-megállapodás csak előfeltétele a békének, valószínű, hogy az nem fog gyorsan bekövetkezni. Egyrészt azért, mert lényegében mindkét fél - szakértők ezt állítják - akár több évre is elegendő fegyverkészletet halmozott fel, másrészt azért, mert a mudzsahideket Pakisztán és Szaúd-Arábia is hathatósan segítette-segíti, s ók nem tettek ígéretet a támogatás beszüntetésére. Harmadszor pedig azért, mert a felkelők nemrégiben beígérték: a tél beállta előtt - amikor a hegyekben lehetetlen háborúzni - még egyszer megpróbálnak katonai úton leszámolnia kabuli • rendszerrel. Nadzsibullah viszont ezen a héten nyilatkozatokkal bombázta a világszervezetet. Üdvözölte Washington és Moszkva megállapodását, s az ENSZ ötpontos rendezési tervének végrehajtására szólította fel a kormányellenes erőket. Eqy másik nyilatkozatában gyógyszert és élelmiszert kért a nemzetközi közösségtől. (Az utóbbi időben csökkentek a szovjet szállítmányok, s különösen a puccs bukása után rémült meg - és okkal - az afgán kormány, attól tartva, hogy a szovjet források teljesen elapadnak.) Egy tegnapelőtti nyilatkozatban pedig azt panaszolta, hogy éppen most, amikor intenzív diplomáciai erőfeszítések folynak a béke megteremtéséért, a fegyveres ellenzék fokozza katonai aktivitását és újabb fegyverszállítmányokat kapott Pakisztántól. Az pedig valóságos diplomáciai csemege, hogy a Szovjetunió meghívta Moszkvába a Pakisztánban lévő, korábban csak pesavari hetekként emlegetett afgán árnyékkormány, meg az iráni székhelyű, kilenc pártot tömöritó ellenzéki koalíció vezetőit is. Ami azért érdekes, mert nem csak a két nagy tömörülés között nincs valami jó viszony, de a koalíciókon belül is jelentősek az ellentétek. O^Lr a helyzetet kiszámíthatatlanná tevő téOüi\,nyezőt kell figyelembe venni az esélyek latolgatásakor. A pakisztáni árnyékkormány tekintélye azért csorbult, mert semmit sem tudott kiharcolni, no meg amint a párizsi Le Figaro írta: „Amíg a szovjetek Afganisztánban voltak, addig az afgán nép az idegen megszállók ellen küzdött. Mára ez a frakciók közötti hatalmi harccá, a felszabadító háború testvérgyilkos háborúvá változott. "Tény: a felkelők közül több csoport vezetője már hajlana valamiféle kompromisszumra. Nem így a legerősebb frakció, a Gulbuddin Hekmatjar vezette Iszlám Párt, ez a Kabul elleni offenzíva híve, s reméli, hogy sikerül Nadzsibullah híveit fellázítani. Kérdés, hogyan viszonyul Hekmatjarhoz a Nyugat, mert van valami abban, amit egy magas rangú kabuli diplomata mondott: ..Ha Hekmatjar hatalomra kerülne, egész Közép-Ázsiában elterjedne az iszlám fundamentalista mozgalom, és ismét kitörne a hidegháború a Nyugat és az iszlám között.'' MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN fN^ehszlovákia, Magyarország, WO Lengyelország elnökei, kormányfői és külügyminiszterei október 5én és 6-án találkoznak Krakkóban. A Wawel várban megrendezett csúcsértekezleten részt vesznek a külkereskedelmi miniszterek is - közölte csütörtökön a PAP hírügynökség. A találkozón várhatóan aláírják a három ország közötti szerződéseket, majd vasárnap, október 6-án a delegációk tagjai ünnepi misén vesznek részt a waweli katedrálisban. Václav Havel és Antall József tiszteletére Lech Walesa ad fogadást, majd a hármas csúcs végén a küldöttségek vezetői közös sajtóértekezletet tartanak. V

ilnius kész tárgyalásokat folytatni i Varsóval a Litvániában élő lengyel I kisebbségről, melynek helyzete az elmúlt hetekben a két ország közötti diplomáciai feszültség forrásává vált. A hírt tegnap közölte a Reuter hírügynökség. A litván hatóságok beleegyeztek annak a lengyel -litván vegyesbizottságnak a létrehozásába, amely tisztázza a problémákat. B

udapesten tegnap délelőtt kezdődött meg az Európa egyesítésével és a kontinens jövőjével foglalkozó nemzetközi kongresszus, amelyen több mint 500 küldött vesz részt. A fórum elnöke Valéry Giscard d'Estaing volt francia államfő. Egyébként az akció szervezője a különböző politikai pártok képviselőit tömöritó Európa Mozgalom nevű nemzetközi szervezet, amely először 1948-ban Hágában rendezett hasonló kongresszust. A mostani fórumon három szekcióban (kulturális, gazdasági és nemzetközi-biztonsági) folyik a munka. r É

szak-Korea határmenti városában, Szinidzsuban augusztus 27-én állítólag 4 ezer ember vett részt a Kim Ir Szen elleni tüntetéseken. Ezt tegnap közölte a Szánkéi Simbun című japán napilap koreai forrásokra hivatkozva. Ezek szerint a hadsereg egységeinek és a rendőrségnek sikerült az erő bevetése nélkül feloszlatni a tömeget, állítólag senkit sem tartóztattak le. A lap ezzel összefüggésben megjegyezte, az utóbbi időben gyakran érkeznek hírek a KNDK-ban rendezett kormányellenes tüntetésekről. Ezeken a tiltakozók elégedetlenségüket fejezik ki az ország gazdasági helyzete miatt; politikai követelményekkel eddig nem léptek fel. L

eonyid Kravcsuk, az ukrán parlament elnöke csütörtökön Washingtonban kijelentette, országának részt kellene vennie a területén levő atomfegyverek ellenőrzésében addig, amíg azokat nem számolják fel. A továbbiakban hangsúlyozta: Ukrajnának szüksége van rövid távú kölcsönökre, amelyekből gabonát és szóját vásárolhat, ugyanakkor szüksége van hosszú távú hitelekre, amelyeket az új technológiákra fordítanának. Kravcsuk a Fehér Házban találkozott George Bush amerikai elnökkel. T

egnapra virradó éjszaka az Alitalia olasz légitársaság repülőgépe Zairebői Rómába hozta az első 180 menekültet. Többségük olasz állampolgár, de az utasok közt voliak belgák és britek is - közölték repülőtéri források. A menekültek elmondták, féltek az erőszakhullámtól, amely az elmúlt napokban érte el a zairei fővárost, de hangsúlyozták, hogy életük nem forgott veszélyben. Élesen bírálták a római kormányt, amely szerintük nem tett meg mindent az olasz állampolgárok gyors megsegítése érdekében. M

oszkvában tegnap délelőtt kezdődött meg a Komszomol rendkívüli kongresszusa, amelyen a legfőbb napirendi pont a szovjet ifjúsági szervezet további sorsa. A mintegy 400 kongreszszusi küldött várhatóan a szervezet feloszlatása mellett dönt. A Szovjetunióban a fiatalok tömegesen hagyják el ezt a szervezetet, amelynek 1985-ben még 41 millió tagja volt, s ma már csak 21 millió. K

upa Mihály magyar pénzügyminiszter tegnapi budapesti sajtóértekezletén kijelentette, hogy Magyarország a jövő évben 20-25 százalékkal kívánja csökkenteni az infláció mértékét. A miniszter ehhez hozzáfűzte, hogy országa január 12-e után nem tervez további áremeléseket. Kupa szerint lehetőség van a jelenlegi 20 milliárd dolláros külföldi adósság további növekedésének leállítására. A továbbiakban pozitívan értékelte a gazdaságban történt strukturális változásokat. Mint mondotta, Magyarországon már 50 ezer magáncég működik és a vegyesvállalatok száma 8 ezerre nőtt. A BÉKE SZERÉNY ESÉLYEI ban az itteni bajokra összpontosítunk, azt látni kell, hogy az afgán polgárháború áldozatait milliós nagyságrendben „mérik". Persze, az is igaz, az SZKP-nak meg kellett buknia ahhoz, hogy a moszkvai központ egy ilyen lépésre elszánja magát. De Washington legalább ilyen