Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-26 / 226. szám, csütörtök

1991. SZEPTEMBER 26. ÚJ SZÓ* HAZAI KÖRKÉP 4 EGYÜTT! MÉG GYŰJTIK AZ ALÁÍRÁSOKAT Már hírt adtunk arról, hogy a Kultúrny život című hetilap szerkesztősége lehetővé tette mindazoknak, akik aláírásukkal erősíteni akarják a közös államiság gondolatát, náluk (Bratislava, Staromestská 6) kinyilváníthassák akaratukat. Kíváncsiak voltunk, hogy az utóbbi napok eseményei mennyire befolyásolták az emberek hozzáállását; hogy mostanában többen vagy kevesebben gazdagítják-e aláírásukkal a szerkesztőségben levő íveket. - örvendetes, hogy egyre inkább jelentkezik a vidék. Talán nincs Szlovákiának olyan csücske, ahonnan ne kaptunk volna levelet, faxot, telefonhívást. A szerkesztőségben több mint tízezer aláírás gyűlt össze, ezekhez még hozzá kell számolni a fővároson kívül élők - saccolásunk szerint körülbelül ötezer támogatót - mondta Frederika Belánová. • Az akció tehát folyamatban van? - Nem kötöttük egy bizonyos naphoz a befejezését. Az SZNT elnökéhez folyamatosan eljuttatjuk az aláírásokat, és mindaddig gyűjteni fogjuk azokat, amíg az emberek szükségét érzik, hogy a közös állam mellett tegyenek hitet. • Ez a kezdeményezés nem terheli a szerkesztőség alkalmazottait, nem zavarja a munkájukat? - Pluszfeladat, de szívesen teszszük, mert magunk is úgy éreztük, most elérkezett az ideje annak, hogy egyértelműen kimondjuk: igen vagy nem. Sőt, élvezzük a levelek olvasását, mert sokan véleményt is mondanak, kommentálják az eseményeket. A számunkra legkedvesebb levelet kifüggesztettük a faliújságra. A pozsonyi Potocky-házaspár azt írta, hogy mindketten a múlt században születtek, és nem könnyű sorsuk ecsetelését azzal fejezték be: ha ismét önálló szlovák állam lesz, talán nem is akarunk élni, mert tudjuk, milyen is volt az... Aki úgy érzi, hogy csatlakozni kíván a Közös Államért felhíváshoz, megteheti a szerkesztőség fenti címén, vagy telefonon 07/315-641 esetleg telefaxon: 07/315-600. -ozoPONT HELYETT MÉG EGYSZER A MAGYARORSZÁGI TOVÁBBTANULÁSRÓL „Köszönöm a meghívást, és meg kell mondanom, hogy remegő gyomorral jöttem el erre a tanácskozásra" - ezekkel a szavakkal kezdte felszólalását a minap Komáromban Töttösy Istvánná, a Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Minisztériuma Etnikai és Nemzeti Kisebbségi Főosztályának vezetője. Az említett tanácskozás (szervezője a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom volt) témájául egyébként oktatásügyünk (hovatovább évek óta) időszerű problémái (a magyar pedagógusképzés helyzete a Nyitrai Pedagógiai Karon, egy hazai magyar felsőoktatási intézmény létrehozásának szükségessége stb.) szolgáltak. Közülük a „legeslegidőszerűbb" kétségkívül az idén magyarországi felsőoktatási intézménybe jelentkezett diákjaink felvételije körüli bonyodalom volt. Természetesen ehhez kapcsolódott Töttösyné felszólalása is. Aki mindezek után azt hiszi, hogy a főosztályvezetőnő gyomra azért remegett, mert hát valami módon vétkesnek érezte magát abban, hogy az idén magyarországi főiskolára (egyetemre) felvételiző diákjaink közül csupán 14-et vettek fel, az téved. Töttösy Istvánné gyomra - mint az rövidesen kiderült - azért remegett, mert a tanácskozás előtt egy nappal (csupán azért ilyen későn, mert előtte majd egy hónapot a természeti katasztrófa sújtotta moldáviai csángómagyarok körében töltött) kezébe került NEl-seink ominózus „kiáltványa", mellyel lapunk augusztus 29-i és szeptember 12-i számában bővebben is foglalkoztunk. Az, persze, aki a tanácskozáson résztvevők közül az utóbb említett lapszámunkban elolvasta Gög László, Könnyebb másban keresni a hibát cimű riportját, nem sok újdonságot talált a főosztályvezetőnő felszólalásában. A NEl-seink (hovatovább közmondássá váló) ügybuzgalmáról (tanulni akarásáról) mindenesetre újabb részleteket tudhatott meg belőle. Például azt, hogy „becsapott" NEl-seink közül - pedig hát, mint írják, ők TANULNI mentek Magyarországra - egy sem vett részt Czine Mihály (háromezer forint/óra, természetesen a szervezők költségére) előadásán (sem), így a neves irodalomtörténész két személy (Töttösyné és Kiss Mária, a NEI határon kívül élő magyarok referense) számára volt kénytelen előadni. (Bocsássanak meg a gyengeségemért, de nem tudok ellenállni a kísértésnek: ismét fel kell idéznem, hogy a nagy kezdőbetűs tanuláson kívül miért is mentek még Magyarországra a NEl-seink - nem másért, mint hogy „öt-hat év múlva tudással felvértezett diplomások kis" csapataként térjenek haza, és álljanak „maroknyi népünk élére - külföldön képzett értelmiségiként"...) Az igazsághoz, persze, az is hozzátartozik, hogy a bevezetőben említett 14 felvett diákunk közül kilenc NEl-s volt, s ez- figyelembe véve, hogy tulajdonképpen megfelel a magyarországi átlagnak, legalábbis ami a felvettek százalékarányát illeti - akár melldöngetésre is késztethetne bennünket. A feltételes mód használata azonban nem véletlen: késztethetne, mert hát látnunk kell azt is, hogy a NEl-seink egy évi „előkészítés" után is csupán átlagos teljesítményre voltak képesek. Igaz, ők - mivel a kiválasztásukra annak idején már a hazai felvételik (és a fellebbezési határidő lejárta) után került sor - Pukkai László szavaival élve, csupán diákságunk „harmadik garnitúráját" képviselték. A „maradék" hatvanöt diákunk viszont, akiket az idén még a hazai felvételik előtt választottak ki, tehát minden bizonnyal az „első garnitúrába" tartoznak, még azt a bizonyos (magyarországi) átlagot sem volt képes elérni. Ne nagyon döngessük tehát boltozatos (kisebbségi) mellkasunk - nemigen van rá okunk. Akaratomon kívül, a kényszerítő körülmények (tények) figyelembe vétele folytán ismét lehangolóra sikeredett írásomat egy (valóban, ám nem mindenki számára) ..örömteli hírrel" fejezném be: az ún. C-kategóriás, azaz önköltséges alapon felvételizett (és felvett) diákjaink megpályázhatják a magyarországi alapítványok által diákjainknak biztosított „maradék" nyolcvanegy ösztöndíjas hely valamelyikét. KLUKA JÓZSEF KIOSZTOTTÁK A PRIX DANUBE '91 DÍJAT (Munkatársunktól) - Szlovákia fővárosában nemzetközi sajtóértekezlettel és a három zsűri által legjobbnak tartott alkotások levetítésével ért véget a gyermekés ifjúsági televíziós műsorok nemzetközi fesztiváljának tulajdonképpeni programja. A tudósítás nyomdába küldésekor már csak a díjak átadása volt hátra, amelyet tegnap este egyenes adásban közvetített a Szlovák Televízió. A publicisztikai és információs műsorok kategóriájában a nemzetközi zsűri nem adta ki a nagydíjat. Prix Danube díjat kapott a magazinműsorok kategóriájában az Art Attak (Támadó művészet) című angol produkció, amely a címével ellentétben szelíd ötleteket kínált a vizuális alkotókészség fejlesztéséhez. A televíziós játékfilmek közül a Verébfióka című német alkotásnak ítélték oda a nagydíjat. Szlovák siker született az animációs filmek kategóriájában, amelyben a Zöld sörényű ló című rajzfilm kapta a Prix Danube-öt. (d-n) ŐSZINTÉN A HIÁNYOSSÁGOKRÓL (Munkatársunktól) - Több mint 220 hazai és külföldi szakember vett részt azon a szemináriumon, melyet a gyámhatóságok és a nevelőintézetek szociális dolgozói részére rendeztek Losoncon. A háromnapos rendezvényen szakemberek, a fegyházak, a gyámhatóságok és a nevelőintézetek hatásának szociális összefüggéseivel foglalkoztak. Többen is rámutattak a megelőzés hiányosságaira, s mint elhangzott, baj van az intézetekben a neveléssel és a szabadulók beilleszkedését segítő hivatalok és intézetek tevékenységével is. A tapasztalatcserét és az új ismeretek, nevelési módszerek elsajátítását segítő szeminárium időszerűségét az adta - s ez többször is elhangzott a három nap folyamán -, hogy a megváltozott társadalmi körülmények között, a demokratizálódási folyamatban sokan a „minden szabad" elvet tették magukévá, s valahol ez is a nevelés hiányossága. (P) A szövetségi államformára szavazna, ha a jövő héten lenne a népszavazás? határozottan igen CSK SZK 48 35 inkább igen 32 34 inkább nem határozottan nem 10 15 4 10 nem tudja wm CSK f SZK Az adatokat kedden közölte a pragai varban Ivan Gabal, a politikai elemzési központ vezetője REFLEX HAVEL SZAVA Azóta, hogy az elnök tavaly ősszel javaslatot tett a népszavazási tövény, illeíve az államfő rendkívüli hatáskörét szabályozó törvény kidolgozására, a reagálások alapján lépten-nyomon meggyőződhettünk róla, mennyire igaz az a propagandista-aranyszabály, amely szerint az ezerszer kimondott hazugság végül is igazságnak tűnik. Először megkezdődött a törvényhozási csűréscsavarás, és még egészen normálisnak tűnő politikusok sem átallották az elnököt bonapartizmussal vádolni. Azt állították tóla, hogy hatalmi inspirációktól vezérelve indítványozta az elnöki hatáskör rendkívüli helyzetekben való kiterjesztését. A demokratikus választások eredményeként a törvényhozásba került jelentős számú szellemi nulla pedig olyan ricsajt csapott, hogy a köznép mármár hinni kezdett nekik. Egészen addig, amíg európai példákat látva is meggyőződhettünk róla, nem a levegőbe beszélt a köztársaság elnöke, amikor arra utalt, hogy mennyire szükséges a rendkívüli biztosítékok beépítése az állam jogszabályrendszerébe. A jugoszláviai válság véressé válása óta már senki sem kételkedik abban, hogy Václav Havel mindenki másnál előrelátóbb volt. Van aki ezt beismeri, van aki nem ismeri be. Ennek ellenére nem akadt széles e hazában egyetlen olyan politikai erő sem, amelyik a parlamentekben indítványozni merte volna az elnök rendkívüli felhatalmazásáról szóló törvény kidolgozását, elfogadását. Sőt, még a népszavazási törvény is csak felemásra sikerült, hiszen addig nem alkalmazható, amíg megegyezés nem születik az állam vagyona felosztásának módjáról abban az esetben, ha a referendum eredményeként mégis darabjaira hull az ország. Ma már a „minél rosszabb, annál jobb" elvhez igazodok sem merészelnek azzal érvelni az állam megszilárdítására hivatott jogi biztosítékok beiktatása ellen, hogy a köztársaságot meg kell védeni Havel hatalmi ambícióival szemben. Taktikát változtattak. Azt akarják minden áron elhitetni a lakossággal, hogy senki sem tudná elég precízen, lényeget kifejezően megfogalmazni a népszavazáskor felteendő kérdést. Nem ezerszer, hanem sok ezerszer hangzott el és íródott le ez a hazugság az utóbbi néhány hónap alatt. A kérdés megfogalmazhatatlanságáról suttogott éjjel-nappal a szlovák nemzeti rádió. Népgyűléseken erről hordószónokoltak a Morva folyótól a Tarca partjáig a nagyratörő népvezérek. És a televízió képernyőjét is kihasználták derekasan. Még írók is akadtak, akik egyszerre csak felfedezték, hogy nincs az országban akkora szellemi kapacitás, amely képes lenne a lényeget kifejezve papírra vetni a nép elé terjeszdentő kérdést. A sokszor elmondott hazugságnak az lett az eredménye, hogy teljesen tanácstalané vált az ország népe. Václav Havel most megint bebizonyította, hogy méltó az ország első polgárának címére. Alaposan rápirított azokra, akik kiskorúnak, nehézfelfogásúnak tekintik a népet. Az általa tegnapelőtt kezdeményezett kérdések, úgy vélem, minden változtatás nélkül a szavazólapokra kerülhetnek, és a föderáció legmegátalkodottabb ellenségei sem állíthatják, hogy elfogultan fogalmazták meg bármelyiket. Annyira általánosak, amennyire az ilyen kérdéseknek általánosnak kell lenniük, ugyanakkor a konkretizálásra is lehetőséget adnak a jóindulatú értelmezés során. Természetesen, ha a politikusokból nem hiányzik a jóindulat. Attól ne féljünk, hogy a nép nem érti meg, miről van szó. A Havel által felvázolt kérdés nemcsak azt tartalmazza, hogy közös államban kívánunk-e élni, hanem azt is, hogy az együttélés óhaját a két nemzet képviselői szerződésben juttatnák kifejezésre. Tehát a föderáció alulról építésének gondolata sem hiányzik az elnök elképzeléseiből. Tulajdonképpen minden eddiginél messzemenőbben figyelembe veszi a szlovák reprezentáció józanabb felének elképzeléseit. Ugyanakkor teljesen nyilvánvaló, hogy elveti azokat a prágai törekvéseket, amelyek fölött már eljárt az idő. A Havel elnök által szorgalmazott megoldásban valóban csak az láthat csehszlovákizmust és centralizmusra törekvést, aki nem tud, de nem is akar megszabadulni az ellenségképtől. A következő lépést most már a parlamenteknek kell megtenniük, hogy semmi se gátolja a népszavazás megtartását az év végéig. TÓTH MIHÁLY KÜLFÖLDIEKET A PARLAMENTBE? (Munkatársunktól) - A Nemzeti Liberálisok augusztus 29-ét nem tartják arra méltónak, hogy állami ünnep legyen, mert szerintük ez az öldöklés napja, amelyen szlovák szlovákot gyilkolt. Ehelyett azt a napot akarják ünnepelni, amikor 1972 decemberében az amerikai Eugene Cérnán (az Apollo 17 parancsnoka) leszállt a Holdra. E. Cernan szülei - mint a liberálisok elmondták - kysucai származásúak, ő maga már Amerikában született. Szeretnék elérni egyben azt is, hogy a szlovák parlamentben a hárommilliós külföldi szlovákságnak saját képviselői legyenek. Tiltakoznak továbbá a csehszlovák-német szerződéstervezet preambulájában megfogalmazottak ellen, mivel az megkérdőjelezi az önálló Szlovák Állam létét, és a szudétanémetek önrendelkezési jogának igazságos megoldását. Az Új Szónak a sajtóértekezleten feltett kérdésére, vajon a magyarok kitelepítése ellen is hasonló hévvel tiltakoznának-e, azt válaszolta a pári képviselője: pártjuknak nincs magyar szervezete, ez az FMK dolga! Javasolni fogják továbbá, hogy Ján Fülét, a hírszerkesztőség főszerkesztőjét váltsák le, mert ő is felelős azért, hogy a múlt csütörtökön Václav Havellal olyan rossz minőségű „exkluzív" interjút készített a Szlovák Televízió. A köztársasági elnöknek ráadásul fél órát kellett várnia a tévé stábjára... ... ., (kiedr) A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 522/91 Furin František, 1921. XI. 20., meghalt, Igló (Gorlovka) 523/91 Franko Ján, 1901. IV. 4., meghalt, Igló (Donbasz) 524/91 Ferencz István, 1920. IV. 4 Kéménd (Szevasztopol) 525/91 Ferencz Zsigmond, 1915. IX. 12. meghalt, Kéménd (Baksau) 526/91 Frait Roman, 1935. VII. 15, Brünn (Kazaksztán) 527/91 Frenko František, 1919. XII. 3. Kubáňovo (Sztupino) 528/91 Frantz Augustín, 1904 VIII. 30 Lelesz, meghalt (Vorosilovgrád) 529/91 Forró István, 1926. XII. 13. Feketenyék (Moszkva) 530/91 Babinčák Jozef, 1911. XII. 27. meghalt Kopcsány (Szamborg) 531/91 Fodor István, 1925. XI. 2. Nagymegyer (Murmanszk) 533/91 Fialka František, 1914. X. 22. Tatranská Polianka, meghalt (Szevasztopol) 535/91 Feňar Michal, 1909. V. 19. Kisruszka (Almaznaja) 537/91 Fric Jozef, 1901. II. 10. meghalt Spišské Podhradie (Kaukaz) 538/91 Fucsík Ferenc, 1925. VIII. 26. Tardoskedd, (Kijev) 539/91 Frano Tibor, 1920. VI. 26. Igló (Donbasz, Nyikitovka) 540/91 Fritsch Ján, 1907. V. 29. meghalt, Smolnik (Nuzal) (Folytatjuk) KÖZLEMÉNYEK A Független Magyar Kezdeményezés Politikai Testülete megtárgyalta az önálló Szlovákia egyoldalú kikiáltási kísérletével kapcsolatos eseményeket és elemezte az SZNT ülésén kialakult politikai helyzetet. A testület örömmel üdvözölte, hogy a szlovákiai parlament nem engedett az alkotmánysértő szándékú felhívásoknak és törekvéseknek. Külön öröm, hogy ebben a nem könnyű küzdelemben csaknem valamennyi magyar képviselő és mozgalom megingás nélküli magatartást tanúsított és tiszteletben tartotta a szlovákiai magyarság akaratát. Sikernek tartjuk, hogy a 24 magyar nemzetiségű képviselőből csupán hárman szavaztak az önálló szlovák államiságot hirdetők mellett. Az FMK külön szeretné megköszönni mindazon támogatást, melyet a nehéz napokban egyénektől és szervezetektől kapott szóban és írásban. Mozgalmunkat örömmel tölti el, hogy a múlt heti pozsonyi és kassai, a föderáció melletti tüntetéseken ott voltak a csehszlovákiai magyarok is, hogy egyértelműen hitet tegyenek a demokrácia és az alkotmányosság mellett. Politikánkat és érdekvédelmi tevékenységünket továbbra is a jogállamiság szellemében kívánjuk folytatni. Pozsony, 1991. szeptember 25. A. NAGY LÁSZLÓ TÓTH KÁROLY elnök főtitkár xxx A Független Magyar Kezdeményezés a demokrácia, a jogállamiság és az egységes Csehszlovákia fenntartásáért aláírásgyűjtést szervez. Kérünk mindenkit, aki aggódik köztársaságunk jövőjéért, aláírásával támogassa felhívásunkat. Az aláírt íveket az FMK központi irodájára kérjük beküldeni. Cím: FMK-MNI, Žabotova 2.. 811 01 Bratislava.