Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-25 / 225. szám, szerda

1991. SZEPTEMBER 25. IÚJ SZÓI HIREK - VÉLEMÉNYEK GÚTÁN SZÜLETTEM, NEM KOLÁROVÓN AKAROK MEGHALNI... (Folytatás az 1. oldalról) a munkát. Elhatározásukat nem indokolták meg, mindössze azzal érveltek, hogy a választás nem legitim. A törvény lehetővé teszi, hogy tíz napon belül óvást adjanak be. Nem tudom, megteszik-e, de annyi bizonyos, a választások tisztaságához, demokratikus lefolyásához nem fér kétség. A városban járva megszólítottunk néhány polgárt is. Noha a szavazás titkos volt, legtöbbjük kertelés nélkül megmondta, hogyan szavazott. Egy idősebb bácsi - nem kívánta, hogy nevét közöljük -, csak annyit mondott: szüleim és dédszüleim ebben a földben nyugszanak. Én is Gútán születtem, miért kellene tehát Kolárovón meghalnom? Természetes, hogy egész családunk egységes volt a szavazásnál. - Noha én Kolárovón születtem, egyértelmű volt, hogy Gútára szavazzak, hiszen magyar vagyok, itt nőttem fel, és a Kolárovo elnevezést csak a hivatalos ügyintézéskor használtuk. De hogy őszinte legyek, szerintem vannak fontosabb dolgok is, mint a névváltoztatás - mondotta Hlebo Boldizsár. - Hallottam olyan véleményeket, hogy Csak az idősebbek szavaztak Gútára. Ez nem igaz, rengeteg velem egykorú fiú és lány is a régi névre szavazott - mondotta Táncos Erzsébet. - A családon belül viszont nem volt egyetértés. Édesapám szlovák, ő a mostani elnevezés híve, anyu ellenkezőleg. De hát ez a demokrácia. - Szerintem az emberek döntésében az játsszotta a fő szerepet, milyen szellemben nevelkedtek - mondotta Gőgh Lívia. - A hagyomány kötelez, s ebből egyértelmű, hogy a régi elnevezés a helyes. Egyszer olvastam városunkról, hogy itt az 1300-as években I. Mária királynő a Vág és Duna összefolyásánál négyszögű földvárat építtetett, melyet később békavárnak hívtak. Ha ez a település évszázadokig Gúta volt, értelmetlen volt átkeresztelni, ráadásul, amikor nem is az ismert író nevét viseli, hiszen Kollár két ellel írta a nevét. Az objektivitás érdekében két szlovák nemzetiségűt is megszólaltattunk. - Az idősebb embereket, különösen a magyarokat, megértem. Nekem személy szerint a Gúta név nem jelent semmit - mondta Katarína Tóthová. - Feleslegesnek tartottam a szavazást, inkább el sem mentem. Szerintem ez sok pénzt emészt majd fel, melyet hasznosabb dolgokra kellett volna fordítani. Például a könyvtár feltöltésére. - Ha már sor kerül a névváltoztatásra, ragaszkodni kellett volna az eredeti elnevezéshez, mely így hangzott: Gutta. És miért nem lehetett kompromisszumos megoldást választani, vagyis a kétnyelvű feliratot? - vélekedett Katarína Tóthová kolléganője (nem óhajtotta, hogy közöljük a nevét). Azt hiszem, ez a lépés rossz vért fog szülni. Várható, hogy a nemzetiségiek egy idő múlva újabb követelésekkel fognak előrukkolni. Én ötödik éve lakom itt, de, akárcsak a fiatalok zöme, nem mentem el szavazni. Hallottam, hogy sokan tiltakozásuk jeléül eltépték a szavazócédulákat. Az ehhez hasonló véleményből, mint azt a szavazati arány is bizonyította, jóval kevesebb volt. A demokratikus választásokon a többség akarata érvényesült. (ordódy) Ma még ez az érvényes..

ľ (A szerző felvétele) MIELŐTTELKEZDENÉNK... NÉHÁNY TUDNIVALÓ A RESTITÚCIÓS IGÉNY BEJELENTÉSÉRŐL Közeledik október elseje, amikor lejár a bíróságon kívüli rehabilitációról szóló 87/1991 Tt. számú törvény 6., 16. és 19. paragrafusa szerinti kártalanítási igény érvényesítésének (a kisajátított tárgyak kiadására vonatkozó felszólítás benyújtásának) határideje. Ugyaneddig az időpontig kell az államosított vagyonnal kapcsolatos restitúciós igényeket is bejelenteni. Emellett az elvett vagyon pénzbeli kártalanítására vonatkozó kérvényt 1992. április 1-jéig kell beadni. Minderről az utóbbi hetekben részletesebben már kétszer is írtunk (1991. augusztus 26, 1991. szeptember 7). Az alábbiakban további hasznos tudnivalókkal szolgálunk mindazoknak, akik restitúciós igényük bejelentését netán az utolsó hónapra hagyták. Információinkat az SZK Nemzeti Vagyonkezelési és Privatizációs, Pénzügy-, valamint Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának munkatársaitól szereztük. SZÜKSÉGES APRÓSÁGOK. Kétféle ügyintézés lehetséges. Személyesen a jogosult érvényes személyi igazolványából ellenőrzik, hogy csehszlovák állampolgár-e, és van-e állandó lakhelye az országban. Ez jogosultsága megállapításának a feltétele. Ha írásban nyújtja be vagyonvisszaszerzési igényét, akkor a jogosultnak az állami közjegyzőségen készült irattal kell igazolni a csehszlovák állampolgárságát, állandó lakhelyét, személyi igazolványa érvényességét, feltüntetve annak számát és kiadójának nevét. • Pénzbeli kártalanítás esetén a kérvényt a járási, Pozsonyban a városkerületi hivatal közvetítésével a Szlovák Pénzügyminisztériumba kell eljuttatni. • Minden restitúciós igénylést egyben a nemzeti vagyonkezelési és privatizációs minisztériumba is fontos elküldeni, mivel előfordulhat, hogy a jogosult és a vagyon jelenlegi használója nem tudnak a visszaszolgáltatásban megegyezni, szerződést kötni, s az esetleges bírósági huzavona miatt az igénylés határideje időközben lejárhat. Ám ha az illetékes minisztériumban bejegyezték, a bejelentés nem veszítheti el érvényét. PRIVATIZÁCIÓ KÖZBEN. Abban az esetben, ha 1948. február 25-e és 1990. január 1-je között az 1945-48-ban kiadott államosítási dekrétumok értelmében kártalanítás nélkül és az akkor érvényes jogszabályok szerint történt a tulajdonjog kisajátítása, a vagyonkérdéseket az érintett állami vállalat privatizációs tervezete keretében oldják meg. Ha a tervezet jóváhagyója lehetségesnek és célszerűnek tartja, magát a kisajátított tárgyat is visszaadhatják, hogy a mai előírások szerint felbecsült s az elkobzás idején érvényes ingatlanárnak megfelelő részvényt adnak érte. A privatizációs tervezet - helyes és célszerű igényrendezés esetén - elfogadását nem akadályozhatja meg, ha a javasolt visszaigénylési mód a jogosult személy elutasításába ütközik. A jogosult személy igényének rendezéséhez szükséges ingatlanárról szóló szakértői vélemény megrendelését és fizetését az érintett állami vállalat köteles elvégezni. KI AZ ÖRÖKÖS? Ennek megállapításában a legtöbb gyakorlati tapasztalata a nemzeti vagyonkezelési és privatizációs minisztériumnak van, hiszen már a 403/1990-es kárpótlási törvény szerint is foglalkoztak a benyújtott kérvényekkel. Annál a jogszabálynál is ugyanazok a határvonalak, mint esetünkben. Ha az eredeti tulajdonos meghalt, elég, ha a jogosult személy - gyermeke - felmutatja a halotti bizonyítványt és saját születési bizonyítványát, ha unokáról van szó, akkor szülője halotti és saját születési bizonyítványával igazolhatja örökösödési jogát. Végrendelet híján létezik egy gyakorlat, amely a hagyatéki tárgyalást kiiktatja. Helyette az illetékes állami közjegyzőségen igazolják az érintett személy restitúciós jogosultságát. Persze, erre ugyan mindenkinek joga van, de érvényesítésére senkit sem kényszeríthetnek. Több jogosult személy esetén, ha csak valamelyikük tart igényt vagyonukra, nemcsak a saját részét, hanem az egészet visszakanja. MIKOR NEM? Kárpótlás csak a természetes személyek államosított vagyonáért jár. A 87/1991-es bíróságon kívüli rehabilitációról szóló törvény ugyanis a jogi személyek államosított vagyonáért nem teszi lehetővé a kártalanítást. Eszerint nem jogosult személyek a kereskedelmi társaságok egykori vagy mai részvényesei. Ha kételyek merülnének fel akörül, hogy annak idején természetes vagy jogi személynek államosították-e a vagyonát, akkor az ingatlan állami kézbe kerülése előtti utolsó tulajdonosát a telekkönyvi kivonatból lehet megállapítani. Vannak esetek, amikor államosítással elvonták ugyan a tulajdonjogot, s minden kárpótlás nélkül és az akkor érvényes jogszabályok szerint történt, a törvény mégsem orvosolja az elkövetett sérelmeket. Ez akkor fordulhat elő, ha a vagyon olyan szervezet tulajdonában vagy használatában van, amelyre nem vonatkozik a privatizációs tervezet kidolgozásának kötelezettsége. Például a községi vagy (ipari, fogyasztási, lakásépítési, földműves- és más) szövetkezeti vagyon részévé vált. Nem számol a törvény a bérbe vett helyiségekben tevékenykedő egykori kisiparosok kártalanításával, akárcsak a már nem létező államosított ingóságok (gépek, alapanyagok, készletek stb.) értékének visszafizetésével sem. MIKOR IGEN? A 92/1991-es törvény csak a privatizációs tervezetek alapján magánkézbe adott állami vagyonra vonatkozik. Ebből adódóan mindössze a privatizált vagyonnal összefüggő restitúciós követeléseket lehet érvényesíteni. A bíróságon kívüli rehabilitációról szóló törvény szerint az államosított ingóságokra csupán akkor lehet igényt tartani, ha a vagyon még létezik és a jogosult személy meghatározza annak tulajdonosát. Gyakori félreértést okoz a vagyon államosításának időpontja. Ennek megállapításában mérvadó lehet az államosított vagyon nyilvánosságra hozása az ún. hivatali levélben, vagy az államosítás méreteiről szóló első végzés kiadásának dátuma. FÖLDÜGYBEN - KISSÉ MÁSKÉPP. Bár rendszeres rovatunk foglalkozik a kérdéssel, nem árt, ha néhány összefüggéséről mégis szólunk. Kissé eltérő az eljárás, mint a többi kárpótlásnál. A jogosult személynek a föld visszakérésekor két dolgot kell elvégeznie: igénylését jelentenie kell az ingatlant jegyző földhivatalban, és fel kell szólítania az ingatlan kezelőjét, hogy adja ki neki a földet. Utána, ha a két fél megegyezik, szerződésüket továbbítják az illetékes földhivatalba, amely a törvényes eljárást jóváhagyja, vagy - ha törvénytelennek ítéli meg - visszautasítja. Ha a jogosult és a kötelezett személy nem tud megegyezni, az ingatlan tulajdonjogáról a földhivatal dönt. Minden esetet külön-külön, részleteiben megítélve. Az érintett minisztériumban egyelőre még nem összegezték a beérkezett földvisszaigényléseket. Adataik szerint regionális szerveik naponta 15-20 kérvényt kapnak, véleményeznek. Persze, a földtörvény szerinti kárpótlási igény érvényesítése még csak kezdeti szakaszában van. Eredeti tulajdonosaik többnyire gépeket követelnek vissza. Maguk a földhivatalok a földterületek és az épületek, vagyis az ingatlanok viszszaszolgáltatását intézik, viszont nincs semmi közük az élő és holt leltár, valamint a készletek visszaadásához, a kártalanításhoz. Ezt a jogosultnak azokkal kell rendeznie, akik átvették a visszakövetelt tárgyakat, vagy jogutódjai lettek. Gyakran félreértéseket okoz: az emberek nem tesznek különbséget aközött, hogy tulajdonjoguktól avagy csak használati joguktól fosztották-e meg őket a kárpótlásra vonatkozó meghatározó időszakban. Ez azért fontos, mert mindkét esetben másmás ügyintézés vár az érintettre. Tehát mielőtt elkezdenénk, alaposan ellenőrizzük a tulajdonjogi viszonyokat! (j. mészáros) REFLEX MAGYAR KEPVISELO A MERLEGEN Most tulajdonképpen a munkanélküliségről kellene írnom. És a drágaságról. És a létminimum kiszámításának módszeréről. Meg a dél-szlovákiai mezőgazdasági túltermelésről. És a nemzetiségi oktatásügyről. Továbbá a bűnözés elleni küzdelemről, a lakáshiányról, a könyvkiadás ellehetetlenüléséről, az időjárás kiszámíthatatlanságáról és a világbékéről. írnom kellene Juszti néniről, akinek az a fő problémája, hogy a harmadik faluban lakó egyetlen gyermeke csak kétévenként látogatja meg. Az se ártana, ha cikkben kifejteném álláspontomat a szocialista világrendszer összeomlása utáni teendőkről. Egyszóval: van írnivaló ezernyi. És én most mégis azokról írok, akiknek működéséről már eddig is oly sok szó esett kisebbségi sajtónkban a Szlovák Nemzeti Tanács 23 magyar nemzetiségű képviselőjéről. A magyar Kereszténydemokraták és az Együttélés hét-hét parlamenti reprezentánsáról, a Demokratikus Baloldal 4 képviselőjéről és a Független Magyar Kezdeményezés 5 törvényhozójáról. A választások óta már sokan és sokszor megállapították, hogy a hatszáz ezer magyart képviselő honatyák ugyan sohasem lesznek képesek tartósan és meghatározóan befolyásolni a politikai erőviszonyokat, de előfordulhat, hogy fontos döntéseknél majd a mérleg nyelveként érvényesülnek. Most itt az alkalom, hogy mindennél fontosabb ügyben, a demokrácia jövője ügyében szerepeljenek a mérlegen. Ha az eddigi fontos parlamenti állásfoglalások során azt tapasztalhattuk volna, hogy mindig és minden magyar nemzetiségű képviselő, főképp pedig minden párt meg tudta különböztetni a kisebbik rosszat a nagyobbtól, a fejlődést ígérő törvényjavaslatot az ordas céllal megfogalmazottól, ha nem tapasztaltuk volna, hogy némelyek összetévesztették a politizálgatást a politizálással, ha napjainkban is nem tapasztalnánk lépten-nyomon, hogy egyes pártvezetők ott is taktizálgatnak, ahol - lévén, hogy a helyzet komolysága nem tűri el a köntörfalazást - a választók elleni bűn a taktizálgatás, akkor merő szócséplés, idő- és papírpazarlás lenne egy ilyen véleménynyilvánítás. Szabad arról vitatkozni, hogy szükséges a mindennapi kenyér, a tiszta levegő és az emberséges szó? Vajon alku tárgyává teheti bárki is a 600 ezer szlovákiai magyar nevében azt az alaptételt, hogy számunkra csak a polgári demokrácia jelenti a jövőt? A demokrácia, nem pedig a nacionalizmus. A képlet nagyon egyszerű. A polgári demokrácia képes holnap jobb körülményeket teremteni a kisebbség számára, mint amilyeneket tegnap nyújtott, és intézményei révén képes ezeket megkérdójelezhetetlenné tenni. A nyugat-európai fejlődés egyértelműen ezt bizonyítja. A kivételek (pl. az írországiak) csak a szabályt erősítik. Vajon tudnak-e a szlovák nacionalistákkal egyezkedésre hajlamos magyar politikusaink akárcsak egyetlen olyan esetet is mutatni, amikor gyűlöletre épített nemzeti alapon sikerült megoldani az égető problémákat? A nacionalista kérdésmegoldás (akárcsak a bolsevik típusú) kézi vezérlésen alapszik. A nemzetiségi kérdés megoldásában ennek az a lényege, hogy a mézesmadzag és a korbács módszerét alkalmazzák a hatalmon levők. Kormányra kerülés előtt esetleg fűt-fát ígérnek a kisebbségeknek, mihelyt azonban felbukkannak az első problémák, koncként, bánbakként mindig odadobják őket a lázongó többségnek. A csehek, és a szlovákok már egyaránt készítettek katasztrófaforgatókönyvet, hát miért ne készítenénk mi is arra az esetre, ha külön válna a két köztársaság. A „hejszlovákok" kötik az ebet a karóhoz, és azt állítják, Szlovákia gazdaságilag is, védelmi szempontból is „önellátó" lenne. Annak illusztrálására, hogy milyen bölcs elképzelések vannak arra az esetre, ha ez mégsem sikerülne egészen, hadd idézzem Dušan Slobodník írónak és nemzetébresztőnek az egész ország szeme láttára, füle hallatára tett televíziós kijelentését: „Csehország legalább annyira megsínylené az önállóságot, mint Szlovákia". Ilyen felelősségérző politikusok vannak azok között, akikkel újabban mintha kokettálna az Együttélés néhány vezetője. Csehszlovákia gazdaságának helyreállítása abban az esetben sem lenne rövid folyamat, ha egyben maradna az ország. Ha kettéválik - számos közgazdász készített erre az esetre előrejelzést - valóban sok évtizedes nyomorral kell számolnunk. Lehet, hogy van a szlovákiai magyar pártvezetők között, aki éppen erre a nyomorra, Szlovákia legyengülésére építi távlati elképzeléseit, és nem törődik azzal, hogy ez a megoldás mennyiébe kerül majd a szlovákiai magyarságnak. A szlovák nacionalisták közül még senki sem készített egzakt, számadatokkal is érvelő előrejelzést. Csak jelszavakban, irracionális fogalmakban gondolkodnak, és a jelszavuk: „Majd csak lesz valahogy." Aki ilyenekkel egyezkedni kezd, az magatartásával önmagát minősíti. A katasztrófa-forgatókönyvekben általában az a „fejezet" is szerepel. hogy a különválás kudarca után - három-négy év múlva - a szlovákok majd lesütött szemmel visszatérnek a közös államba. Nem szeretném megérni, hogy - ráadásul kisebbségiként - nekem is szégyenkezni kelljen egy olyan tettért, amely elkövetésének esetleg egyes szlovákiai magyar politikusok is részesei voltak. Olyanok, akik nem tudnak különbséget tenni a demokrácia és a diktatúra között TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 18/91 Ferenczy Zoltán, 1923. 4. 4 Pozsony (Zaporozsje) 510/91 Fábián József, 1899. 5. 1., meghalt, Nádasd (Szovjetunió) 511/91 Fábry Dezső, 1902. III. 4. meghalt, Baldóc (Novoszibirszki 512/91 Fazekas Lajos, 1913. X. 21. Nána (Kisztim) 514/91 Füzér János, 1916. XII. 20. Ublya (Drezda) 515/91 Fükö Margit, 1926. II. 5. Szentkirály (Donbasz) 517/91 Ficker Viliam, 1903. V. 28., meghalt, Igló, (Kaukaz) 518/91 Fedorčák Karol, 1919 III. 9., Igló (Donbasz) 519/91 Filip Štefan, 1921. V. 25.. Igló (Donbasz) 520/91 Fornai József, 1920. XII. 8., meghalt, Igló (Donbasz) 512/91 Fuchs Štefan, 1918. III. 22., meghalt, Igló (Donbasz) (Folytatjuk)