Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-24 / 224. szám, kedd

7 RIPORT - INTERJÚ ÚJ szói 1991. SZEPTEMBER 24. KIRÁLYHELMECRŐL - ŐSZINTÉN MEDDIG MÉG A MOSTOHA SORS? Milyen egy szegény városka sorsa? Nos, aki kíváncsi erre, annak ajánlom, hogy nézzen szét Királyhelmecen, ugyanis ennél elmaradottabb várost nem hinném, hogy másutt is találnának e honban. Ennek a városnak nemhogy tűzoltószertára, de még tűzoltósága sincs — persze korántsem csak ez szerepelne a hiánylistán, ha összeállítanánk egy ilyet. Félreértés ne essék, nem a fedett uszodát és a városi televízióadást hiányolom, hanem azokat az alapvető dolgokat, amelyekkel ma már a nagyobb községek is rendelkeznek. A pártdiktatúra idején, a hatvanas évektől, ennek a zömében magyarok által lakott városnak a fejlesztését teljesen visszafogták. Vajon változik-e most valami Királyhelmecen? Leírni is fájó: alig. Mintha még mindig kísértene a múlt. A régi maffiának a kormányt is sikerűit félrevezetnie. Ugyanis a pénzügyminisztérium az Urbion vállalatot bízta meg, hogy az állami pénzügyi támogatás elosztásához végezzen egy felmérést. Nos, ez a cég az információkat a tőketerebesi járási nemzeti bizottság volt vezetőitől szerezte be, akik a Királyhelmecre és Nagykaposra vonatkozó adatokat meghamisították. A számításuk újfent bejött, mert Tőketerebes és Gálszécs ez esztendőben is sokkal nagyobb anyagi támogatást kapott a fejlesztéshez, mint a másik két város. De nézzük a tényeket. Vegyük sorba azokat a feladatokat, amikre az önkormányzatoknak a pénzügyminisztérium 1991-ben úgynevezett céldotációt adott. Első helyen a központi vízvezetékhálózat kiépítése szerepel. Nos, Királyhelmecen egyedül ez van meg, jóllehet a Battyánból érkező ivóvíz — főleg nyáron — akadozik. A második a csatornázás — ez a város alig 30 százalékában van megoldva, de mivel ez is régebben készült, már javításra szorulna. A város 70 százaléka tehát nincs csatornázva, ami azt jelenti, hogy az eső- és a szennyvíz szabadon folyik a határba, ahol a meliorációs csatornában gyűlik össze. Harmadik: víztisztító berendezés. Ez felépült Helmecen, csakhogy a szennyvíz, csatornahálózat nélkül, nem jut el a tisztítóberendezéshez, arról nem is beszélve, hogy a gyűjtőcsatornának csak egyharmada van kész, és ennek a befejezésére nem kaptak pénzt. Fontossági sorrendben a negyedik helyre a hulladéktárolók kerültek. Az Urbion jelentésében az szerepel, hogy a Királyhelmecen kiépített, védett hulladéktároló 2020-ig megfelel a normáknak. Csakhogy a valóságban ilyen hulladéktárolója Királyhelmecnek egyáltalán nincs, sőt az egész Felső-Bodrogköz területén sem található. A helmeciek sajnos, egy sík területre hordják a szemetet, amivel a költőnk által megénekelt „híres bodrogközi szél" is szabadon játszadozhat, s ez éppenséggel a szomszéd község, Perbenyík lakosainak okozza a legtöbb bosszúságot. De hát, ennek a problémának a megoldására sem kaptak pénzt, mint ahogy a város úthálózatának kiépítésére sem, ami az 5. helyen szerepel a listán. Pedig a Dobrai úton — ahol húsz családi ház épült fel — még egyáltalán nincs út, sem járda. Ha beállnak az őszi esőzések, itt bizony még gumicsizmában is nehéz lesz közlekedni! Legalább 3,5 millió korona kellene ahhoz, hogy ez az út megépüljön, de honnan vegyenek ennyit? És a kórház melletti Szövetkezeti utca állapota is csaknem hasonló, s a Csonkavár alatti utcákat is illene már rendbe rakni. De miből? A hidak és bölcsődék állapota felett Helmecen még szemet is húnynának, de a 8. helyen szereplő szociális létesítménynek kérdéskörét nem lehet szó nélkül hagyni. Nem, mert Királyhelmecen nincs semmilyen olyan létesítmény, amely például az öregeket szolgálná. Egy vizes, dohos, több, mint százéves házban ugyan nyitottak egy nyugdíjasklubot, de ez enyhén szólva: nem felel meg a célnak. Szinte az öregek megcsúfolásának, megsértésének tekinthető — noha az értékeléskor, erre meglehetősen magas, 56 pontot adtak. Kilencedik helyen, amire anyagi támogatást lehetett kérni a pénzügyminisztériumtól, a műszaki infrastruktúra szerepelt. Nos, Helmecen a város gázvezetékhálózatának kiépítését kellene befejezni, amire 3-5 millió korona kellene, de erre a célra sem kaptak egy fillért sem. Nemcsak környezetvédelmi szempontból aggasztó, hogy a város központjában a szénfűtéses kazánházak nagyon rossz állapotban vannak — noha az értékelésben ezeket is megfelelőeknek minősítették. 88 pontot kaptak egyetlen művelődési házukra, ami 1960-ban szakszervezeti üzemi klubnak épült és mindössze 250 személy befogadására alkalmas. Elegendő ez a nyolcezer lakosú városnak, sőt mi több, a Bodrogköz szellemi-kulturális központjának? Nem titok, hogy Tőketerebes csak a művelődési ház felújítására 43,5 millió koronát kapott, és a másik, aránytalanul túlfejlesztett város, Gálszécs 2 milliót a művelődési ház bővítésére. De hadd ne soroljam tovább a téItt csizmában is nehéz járni (Molnár János felvétele) nyeket, hiszen a mérvadó úgy is az lett, hogy a megítélt pontok alapján a központi költségvetésből anyagi támogatást váró, ötezer lakosnál nagyobb települések és városok sorában Királyhelmec végül is igazságtalanul a 46. helyre került, miközben csak 43 település kapott pénzt... Hát, ilyen az ábra, amin annak ellenére sem sikerült változtatni, hogy Pásztor István polgármester levelet levél után küldött Pozsonyba, hogy parlamenti képviselők interpelláltak az ügyben, hogy személyesen jártak a miniszternél. Királyhelmec eddig mindössze 5 millió koronát kapott az államtól, ezt is a komplex lakásépítés keretében elkezdett építkezések befejezésére. Ez a pénz pusztán arra volt elegendő, hogy az új lakótelepen az óvodát befejezzék. Továbbra is nyitott kérdés, mi lesz az épülő 16 tantermes iskola sorsa, melyet a tetvek szerint 1993 májusában kellene átadni. Ha a kivitelező az idén nem folytathatja a munkát, az átadási határidő eltolódik. Pedig a város 1960-ban épült iskolája csak 700 tanuló befogadására képes, s Királyhelmecen jelenleg több, mint 1400 alapiskolás gyerek van... El kell mondani, hogy ebben a városban sem szövetkezeti, sem állami lakást már nem építenek — tehát egyedüli lehetőségként a magánépítés maradt, de ez is csak elvileg. Hogy miért? Mert a város arra sem kapott pénzt, hogy a telkeket előkészítse az építkezésekhez. Ilyen áldatlan körülmények között nem is tudom, mit mondhat a polgármester annak a 130 családnak, akiknek telekkéivénye elintézésre vár? Szinte már költői a kérdés: vajon megértik-e, 5 szeretné a legjobban, hogy másként intéződjenek a dolgok?! Az itt elmondottak után én mégis remélni merem, hogy a helmeciek erőfeszítése nem hiábavaló. Az év második fele talán változást hoz, hiszen a pénzügyminisztériumban is beismerték, hogy érveik igazak és jogosak. Az igazi, érdemi változást az hozná, ha a településeknek az alapvető beruházásokra nem az állami költségvetésből kellene kikönyörögni a pénzt. Ehhez csak az kellene, hogy az önkormányzatok adórészesedése a hatáskörükben kitermelt javakból nem 13, hanem legalább 50 százalék lenne. Ez alighanem tisztább megoldást jelentene, mint a mostani gyakorlat, ugyanis Szlovákia 2800 települése között igazságosan, a valós szükségleteknek megfelelően, központilag szétosztani az anyagi támogatást, a demokratikus viszonyok között is szinte lehetetlen. SZASZÁK GYÖRGY MIRE SZOLGÁL A NEMZETI VAGYONALAP? „VÉGESEK A LEHETŐSÉGEINK" A nemzeti vagyon privatizálása előkészítésének fontos része a Szlovák Köztársaság Nemzeti Vagyonalapjának létrehozása. Marián Jusko, az alap kezelésével megbízott testület elnöke egyben a nemzeti vagyon privatizálásával megbízott miniszter helyettese is. Tőle kértünk információt arról, milyen lesz a vagyonalap szerepe a privatizáció folyamatában. — Az alap segítségével transzformáljuk majd az állami vagyont, a vállalatokat és egyéb gazdálkodó fegységeket másféle kereskedelmi és termelési szervezetekké. A vagyonalap jogi személy, amelyet bejegyeztek a vállalati regiszterbe is. A törvény szellemében és a privatizációs tervek alapján tehát a volt állami vállalatokból megalapítjuk a részvénytársaságokat, és a részvények egy részét meghatározott arányban eladjuk a külföldi, illetve a hazai részvényeseknek, más részét pedig a vagyonjegyes (kuponos) privatizáció keretében adjuk át a vagyonjegyeiket éppen ott érvényesíteni kívánók számára. Magával az alappal azonban az állampolgárok közvetlen kapcsolatba nem kerülnek, mert például a részvények árverésének lebonyolításával is minden bizonnyal valamilyen szakértői céget bízunk meg. • Van már most, a nagyprivatizáció megkezdése előtt valamilyen vagyona a vagyonalapnak? — Valami kevés van, mert a nagyprivatizációs törvény értelmében a garamszentkereszti alumíniumgyárból és a bánóci autógyárból már részvénytársaságot csináltak, és a külföldi, illetve hazai beruházóknak eladott részvényekért befolyt pénz az alapba került. Ez azonban eltörpül az alap már meglévő fizetési kötelezettsége mellett. Amikor ugyanis a Pozsonyi Autógyárat eladták a Volkswagennek, előtte az autógyár adósságát eltörölték, vagyis átruházták a Nemzeti Vagyonalapra. Azt az 1 milliárd 200 milliós összeget tehát ebből kell kifizetni. Ha azonban megindul a nagyprivatizálás, akkor az alapot illeti a vagyonjegyek regisztrálásáért befolyt összeg (ez vagyonjegy-könyvenként 1000 korona) és mindaz a pénz, ami a más módon eladott részvényekért is befolyik. De az alap téríti például a vagyonjegyes privatizáció népszerűsítésére szervezett felvilágosító kampányt is. • A magánvállalkozók is várfiatnak valamit az alaptól? — Nem feladata a vagyonalapnak, hogy vállalkozói tevékenységet folytasson, noha a részvények eladása már egyfajta vállalkozás. Nem is szándékozik a vállalatokat valamilyen módon döntéseikben befolyásolni, sem a privatizáció előtt, sem utána. Csak azért jött létre, hogy az állami tulajdont magántulajdonná transzformálja. A befolyt összegeket csak arra használhatja fel, amit a törvény megszab, s az ezeket a lehetőségeket tételesen is felsorolja. A vállalkozások támogatása nem szerepel feladataink között, csak a privatizáció támogatása. Ez utóbbi szellemében azonban néhány milliót a Kezesbanknak utalunk át, amelyből kialakul valamilyen megbízotti alap, s ebből támogatni lehetne azokat a magánvállalkozókat, akik beszállnak a privatizációba. Vásárolnak tehát valamilyen objektumot, aminek hitelére a Kereskedelmi Bank kezességet kér majd, s ezt a kezességet nyújtaná ez a megbízotti alap. De hogy mi valamilyen hitelt adjunk, ez nem lehetséges. • Mi lesz a sorsa az alapnak a privatizációs folyamat lezárása után? — Feltételezzük, hogy nem megy minden simán és hogy bizonyos objektumok rövidebb, vagy hosszabb ideig állami kézben maradnak. Az is előfordulhat, hogy az eladásra szánt részvények egy része megmarad, és ennek kezelése is az alap feladata lesz. Valószínűleg a majdani börzén kívánjuk ezeket értékesíteni. A folyamat tehát várhatóan nem lesz gyors és a „maradék" kezelését is el kell látni. Ha azonban már nem marad az alapnak semmije, akkor valószínűleg egy parlamenti törvényt hoznak megszüntetéséről. • Az eladósodott vállalatok vezetői közül sokan azt várják, hogy az alap kifizeti adósságaikat a jobb privatizálási lehetőségek érdekében. Jogos ez a várakozás? — Ebben nem lehet az alapra támaszkodni. Arról az államnak (kormánynak) kell döntenie, hogy az állami vállalatokat mentesíti-e adósságaitól, hogyan mentesíti, milyen alapból, hogy erre 10 vagy 100 milliárdot ad-e, vagy semmit sem. Az alapnak lesz bevétele és joga is van arra, hogy az adósságokat fedezze, de ez végül is attól függ, mennyi pénze lesz. Ugy gondoljuk, hogyha az adóssággal nem terhelt vállalat eladása után a kapott pénzből fedezni lehet az adósságot, akkor átvállaljuk azt. Ezenkívül, ha van lehetőség a munkahelyek megtartására, új termelési program bevezetésére, vagy külföldi tőkés partner megszerzésére, miközben ennek feltétele az adósságállomány csökkentése, akkor lehetőségeink szerint igyekszünk segíteni, hiszen elismerjük, hogy sok esetben „felsőbb" kényszerítésre és nem saját hibájukból kerültek ilyen helyzetbe a vállalatok, de mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy a mi lehetőségeink nagyon is végesek. Még azt is hozzátenném, hogy az alap nem dönt arról, melyik vállalatot milyen módon privatizálják, hogy melyik privatizációs tervet fogadják el. Mi azért vagyunk, hogy a már jóváhagyott privatizációs tervet végrehajtsuk. (szénási) AZ IGAZSÁG NÉHA FÁJ -MONDJA A POLGÁRMESTER Kilenc hónapja polgármestere Lukács Vince az ezer lelkes Kamocsának. Rokkantnyugdíjasként vállalta a megbízatást, azzal a feltétellel, hogy csak addig teszi a dolgát, amíg az egészsége bírja. De azóta arra sem jut ideje, hogy elmenjen orvoshoz... • Megérte? — Őszinte leszek. Ha ma egymillió koronát ígérnének, akkor sem vállalnám. • Nem tudta, mit vállal? — Nem arról van szó. Dolgoztam emberekkel, de idegenekkel. Az ismerősökkel, a falubeliekkel nehezebb. Sokszor nehéz megérhetni, hogy az ember igazán jót akar. És az igazságot akkor is meg kell mondani, ha az faj. • Mit örökölt a polgármester? — Gondokat. Sok a vagyonjogi probléma, nehezen tudjuk visszaszerezni a falu vagyonát. • Nagy a vagyon? — Nem. A művelődési ház, ahol a községi hivatal működik, január elsejével a falura szállt. Van három lebontásra váró épületünk. Az iskola sem a falué—január elsejével át kellett adni az iskolaügynek. Az a terület, ahol a „vízművek" van, a falué, az épületbe invesztáltunk, de szívesen átadnánk az egészet a vízműveknek... • Tehát vízvezetéke is van a falunak. — Még csak részben van. Ebben a faluban harminc évig alig épült valami. Sok a lemaradás, a pótolnivaló. Március elején vettük át a Vag-partot... • ...ez a környék kedvenc fürdőhelye. — Fürödni mindenki csak a saját felelősségére fürödhet, erre tábla isfigyelmeztet. A víz azóta szennyezett, hogy beleengedték a Nyitra folyót. • Azért kérnek csupán két korona belépti díjat? — Azért is. Más lenne a helyzet, ha volna medence. Ha sikerül vállalkozót szerezni — érdemes belevágni. Jelenleg a befolyt összegből éppen csak a szemételhordásra telik, meg a terület tisztán tartására. De ezen a nyáron aVág-part kevés pénzt hozott, mert az árvíz miatt három hétig nem jöhettek a vendégek. De mi nem a haszonra megyünk, „csak" idecsalogatjuk a vendéget. Jóérzés, hogy kis falunkba szívesen jönnek az emberek. • Valamilyen munkalehetőséget nem próbálnak teremteni a faluban? — Nincs üres épületünk. Körülbelül tizenöten váltották ki az iparengedélyt. Van itt sírköves, autószerelő, varroda, pék, virágkertész. Hiányzik a vállalkozószellem... szinte érthetetlen, hogy miért nincs itt zöldség- és gyümölcsfelvásárló. • Az eltelt hónapok alatt mi szerezte a legnagyobb örömet? — A feleségemmel végre elmentünk nyaralni. Egy hétre. Az első nap hazajöttem. • Nem nagy öröm! — Úgy egyeztem meg a hivatalban dolgozó hölgyekkel, hogy minden nap idetelefonálok, mi újság. Mindjárt első nap közölték, hogy megkaptuk a pénzt a vízvezetékhálózat építésének befejezésére. Erre összecsomagoltam és hazajöttem. • Pénzt kapott a falu? Ez nemcsak öröm, ez valóságos csoda manapság. — Annyi pénzt kaptunk, hogy ebből az év végéig az egész faluban be tudjuk vezetni a vizet. • Mi a legnagyobb gondja? — Hogy többnyire magamra maradok. Megszűnt az, hogy „brigád". Ha százezer koronát meg tudtunk volnatakar'rtanitársadalmi munkával, azzal, hogy a földmunkákat magunk végezzük el, a pénzt másra lehetett volna fordítani. Volt úgy, hogy meghirdettük a munkát — és senki sem jött el. Nagy csalódás volt számomra. • Sokan bírálják? — Csak a hátam mögött. Pedig azt szeretném, ha a gyűléseken a szemembe mondanák meg, mi a baj. Én olyan vagyok, hogy ami a szívemen, az a számon. S ebből problémák is adódnak. • Megbánta, hogy polgármester lett? — Nehéz egy személyben lenni építésvezetőnek, rendőrnek, ügyvédnek, minden problémát megoldani. Őszintén szólva, sok ez. De ha egyszer az ember vállal valamit, azt végezze becsületesen. (kopasz)