Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-24 / 224. szám, kedd

1991. SZEPTEMBER 24 ÚJ SZÓ* KÖRNYEZETVÉDELEM 8 JOBB HA EGY TÚZOK, MINT HOLNAP EGY SL Az ismert közmondás e torzítására a szomorú valóság kényszer'rtett. A Csallóköz hajdani büszkesége, és az öreg kontinens legnagyobb testű madara, a túzok, a legveszélyeztetettebb állatfajok közé került, és már bejegyezték hazánk Vörös Könyvébe. Ez gyakorlatilag azt jelenti; sorsa megpecsételődött, túlélése valószínűtlen. Sajnos, nálunk már alig akad túzok. Pedig vadászatukat 1926-tól korlátozták és a hetvenes évek elejétől teljesen betiltották. Csallóközaranyos közelében 36 évvel ezelőtt számukra természeti rezervátumot létesítettek. Akkoriban a9000 hektáros területen még mintegy 300 madár élt A védelem szükségességének semmibevétele, a mezőgazdasági termelés módszerei, a repülőgépes vegyszerezés, a rezervátum területén épített nagyfeszültségű vezeték, öntözőberendezés, mind-mind hozzájárultak az állomány rohamos csökkenéséhez. E ritkaságszámba menő madarak kiváló ismerője és a rezervátum vezetője Ján Chobot mérnök szerint: — Szlovákiában kritikus a helyzet. Csak néhány olyan hely van, ahol e nagy testű tollasok a szabadban élnek. Negyed, Gúta és Nagyabony környékén még akad néhány fészkelő pár. • Tudja a szabadban élő túzokokszámát? — A madarak migrációja miatt csak megközelítőleg. A vadászok megfigyelése szerint vagy 30 túzok él nálunk. Ez olyan kevés, hogy már szaporodni is képtelenek. • A szomszédos országokban kedvezőbb a helyzet? — Magyarország a közelmúltig 2700-3000-es állománnyal dicsekedhetett. Ez az utóbbi három-négy év alatt azonban csaknem a felére csappant. Aránylag kedvező a helyzet Ausztriában és a Szovjetunióban. • Az önök feladata egyebek között visszaadni a természetnek azt, amitől a civilizáció megfosztotta... — Igyekszünk feltölteni a lecsökkent állományt Többek között azzal, hogy összegyűjtjük a Duna-menti síkságon található tojásokat, majd keltetőinkbe visszük őket. A csibéket bizonyos idő múltán szabadon engedjük. Sajnos, az elmúlt esztendőben egyetlen tojást sem sikerült megmentenünk, a tenyészanyagot a Szovjetunióból szereztük be. • Hányfelnőtttúzokvanjelenleg a rezervátumban? —Hat kakas és héttyúk. Nálunk egy tyúk két-három csibét nevel fel, míg a természetes körülmények között öt tojás is található egy-egy fészekben. • Nem fordul elő, hogy a túzok elrepül a rezervátumból? — Volt már rá példa. Különösen a kakasok akarnak „szabadulni". Ezért szárnyaik alá leadókészűlékeket akarunk erősíteni, hogy ellenőrizhessük tartózkodási helyüket, követhessük mozgásukat. • Milyen élettérre van szüksége atúzoknak? — Ha aterületen megfelelő a kultúrnövények összetétele, három-négyszáz hektárral is beérik. Különben más helyeket keresnek, 15-20 kilométeres távolságra is elszállnak, s olykor a villanydrótokon fejezik be életüket. • Gondolom, a túzok első számú ellensége azember... — A vegyszerezésen, magas feszültségű vezetékeken és a vadorzókon kívül a lucemakaszálásnál nemcsak a tojások zöme vész kárba, de olykor a fészkelő tyúk is elpusztul, aztán sok kárt tesznek a varjak, később pedig a rókák és más ragadozók. A földeken egyre kevesebb a repce, ez pedig a túzok fő eledele.A teleltetésre alkalmas területek is fogyatkoznak. Bíztató, hogy az Erdőgazdasági és Vízgazdálkodási Minisztérium pénzjuttatással segíti igyekvésünket, hogy a Szlovák Környezetvédelmi Hivatal mellett az idén kineveztek egy, a túzok megmentésére irányuló bizottságot. ORDÓDY VILMOS SZLOVÁKIA 1991 - A KÖRNYEZETVÉDŐ SZEMÉVEL A Washingtoni Worldwatch Institute a Világ állapota címmel évente jelentést készít a világ környezetvédelmi problémáiról, és egyben a megoldást jelentő alternatív módszereketjavasol. A Szlovákiai Természet es Tájvódó'k Szervezetének tagjai és az élet minden területén működő segítőtársaik már évek óta igyekeznek hasonló jellegű — szlovakiai léptékű — évi összefoglalások összeállítására. Mikuláš Huba, a szervezet elnöke ezzel kapcsolatban néhány alapvető jelentőségű kérdésre válaszolt. • Honnét ered az az erő, amely az emberiséget a természet manapság megfigyelhető rombolására készteti? — Legegyszerűbben és talán legjellemzőbben azt mondhatnám — magától az ördögtől ered... Csak éppen átvitt értelemben. Egyszer a Világbankon keresztül, máskor az Össz-szövetségi Tervhivatal, vagy épp valamiféle KGST képében, megint máskor a hitlerista szupercivilizált bandák által, de megtörténhet, hogy egy joviális párt képében, amely a lakosságnak olyan prosperitást szeretne biztosítani, hogy nyugodtan szerethessenek és szaporodhassanak, és ezért a következő választási időszakban is megválasszák őket (hiszen a természetnek ez idáig nincs választójoga). Úgy gondolom, általában nincs szó elsődlegesen rossz szándékról. Ellenkezőképpen — ismeretes, hogy a pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve. A másik oldalon viszont látnunk kell az ún. patriarchális elv hosszú távú uralkodását, vagyis az értelem felülrendeltségét az érzelmek, a hatalmi vágyét a tolerancia, illetve az erőét az alázat felett. • Hogyan védekezhetnénk az ilyen erők ellen? — Minden elképzelhető úton és módon. Gandhi példája alapján egyre jobban a felé hajlok, hogy a legfontosabb önmagunk megváltoztatása. Az önkéntes karitatív és • Miért becsülik alá továbbra is az ellenőrzött fejlődés elvét? — Ennek több oka is lehet. A legfontosabbak a következők: • Továbbra is jelen van a korábbi módszerek kényelmes továbbvitele; a vezetők és az egyszerű beosztottak félnek a változásoktól, az újtól, az ismeretlentől, amely megszokott szokásaik megváltoztatásával, átképzéssel és így bizonyos többletmunkával járna. • A termelésben és a kutatásban is túlságosan sok fontos, ha nem is meghatározó tisztséget uralnak a konzervatív káderek, melyeknek egyáltalán nem érdekük a változás. Ha pedig fontos tisztségeket olyan emberek töltenek be, akik különböző okokból félnek a versenytől, akkor ezek az utolsó pillanatig akadályozni fogják bármiféle alternatíva felvetését. Még mindig léteznek erős monopóliumok, régiúj lobbik, amelyek létezésének előfeltétele, hogy kizárják a konkurenciát, tehát az alternatívákat. Még mindig az ágazati és más csoportérdekek uralkodnak a társadalmiak, a rövid távú érdekek a hosszú távúak felett. • Alternatívaként gyakran látszatmegoldásokat mutatnak be (erre jó példák a garamszentkereszti „alternatívák"). A változatok elfogadását akadályozza az a fekete-fehér látásmód is, amelyet akarva, akaratlanul az elmúlt negyven év alatt a magunkévá tettünk. Az alternatív látásmód ugyanis műveltséget, széles látókört, rugalmasságot és a másik nézetei iránti fogékonyságot feltételez, és ez nálunk, sajnos, hiánycikk. Sok politikus ugyanis nemcsak hogy nem szeretne jobban dönteni (tehát például a felvetett problémák megoldásának több alternatívájával foglalkozni), hanem egyszerűen nem is képes erre. Ilyen körülmények között inkább a roszszabb, de kipróbált, ismert és „megbízható" mellett döntenek. Práca - Zelené Slovensko, 35/1991 KÖZÉP-KELET-EURÓPA ÖKOLÓGIAI KÖRKÉPE SZENNYES ÖRÖKSÉGÜNK Az utóbbi hetek egyik legsűrűbben emlegetett belpolitikai problémájává vált a bősi vízi erőmű körül zajló vita. A kormányban helyet foglaló technokraták és a gigászi építkezések „varázsától" megszédült vízügyi szakemberek állnak az egyik oldalon, a másikon pedig az egyre izmosodó környezetvédők és az eleddig szokatlan független állampolgári kezdeményezések A befejezni az erőművet, vagy ne dilemmája szinte iskolapéldája annak a közép-kelet-európai helyzetnek, amelyet az ökológiai kérdések vetnek fel. Füstölgő kémények árnyékában Térségünk államai az 1989-es fordulat után nemcsak a súlyos gazdasági elmaradottsággal találták szembe magukat, hanem a minden képzeletet felülmúló környezeti szennyezésekkel is, amelyek nemegyszer már országrésznyi területeket sújtanak. A szakemberek évek óta figyelmeztettek: a környezet túlterhelése, „bepiszkítása" végül a gazdasági fejlődés gátjává válik. Sajnos, országainkban e kettő nagyon összejött; úgy kell orvosolnunk a környezeti károkat, hogy közben gazdaságunkat is átépítjük. Talán e két dolog összehangolása lesz a fiatal demokráciák legnehezebb feladata a politikai stabilitás megőrzése mellett. Hogy mire vezethetők vissza az ökológiai károk gyökerei? Elsősorban két tényezőre; az egyik az elmúlt időszak túlzott nehézipari fejlesztése. Hiszen nem is olyan régen a szocializmus egyik szimbóluma, büszkesége volt a feketén füstölgő kémény, a gigászi kohászati kombinát sziluettje, a megfeszülő izmú vájár és az izzó acélfolyamot megzabolázó kohász. A rendkívül energiaés nyersanyagigényes ágazatok mammutvállalatai mára elavultak, korszerűtlen termékeket és nagy szennyezést kibocsátó koloncokká váltak. A másik tényező, hogy térségünk államaiban, de elsősorban a volt NDK-ban, Lengyelországban és hazánkban a legfontosabb energiaforrás a szén, ezen belül a hőerőművekben ennek a legszennyezőbb fajtáját, a lignitet használtuk és használjuk fel. Ennek megfelelően régiónk egy főre jutó kén-dioxid kibocsátása mintegy két és félszerese a fejlett nyugateurópai országok átlagának. Lehangoló kórkép A volt NDK-ban az ivóvíz 57 százaléka nem érte el a szabványos tisztaságot, a levegő 36 százaléka a megengedettnél több kén-dioxidot tartalmazott, a folyók egyharmadából és 9 ezer tóból kihalt az élet, valamint egy tavalyi felmérés 30 ezer gyanús szemétlerakóhelyet talált. Emellett 248 ezer hektárnyi területet szennyezett a szovjet hadsereg tevékenysége. Magyarországon a becslések szerint az egészségügyi kiadások 13 százalékát költik a környezeti szennyezések okozta betegségek gyógyítására, hivatalos adatok szerint minden 17. elhunyt magyar állampolgár halála ökológiai okokra vezethető vissza. A lakosság fele a maximálisan megengedett légszennyezésnél is erősebben sújtott területeken él. Lengyelország folyóinak 95 százaléka erősen szennyezett, tavainak fele savas esők által sújtott, erdeinek 50 százaléka beteg, 50 ezer hektáron pedig már kipusztult a savas esők következtében. Felső-Sziléziában a gyermekek fele valamilyen betegségben szenved a minden mértéket felülmúló légköri szennyeződés következtében. Bulgáriában az erdők egyharmada beteg, a Fekete-tenger partvidékein holt zónák alakultak ki, a kozloduji atomerőmű pedig módfelett balesetveszélyes. Romániában teljes egészében még fel sem mérték a károkat, a térség legprimitívebb nehézipari vállalatai óriási pusztítást okoznak, elég csak a ghiurghu-deji vegyipari komplexum sűrű sárga füstjére gondolni, mely ellen még a bolgár kormány is tiltakozott, lévén, hogy a füst főleg az ő területüket károsítja. A Szovjetunióban elvileg szigorúbb környezetvédelmi normák vannak, mint az Egyesült Államokban, csak éppen senki sem tartja be őket. Az óriási országban óriási pusztítást végzett már az ember: az elsivatagosodás, a Balhas-, az Aral-tó fokozódó kiszáradása, a Bajkál-tó felelőtlen szennyezése, a BAM által ütött durva seb a Távol-Keleten, Csernobil, és sajnos a listát még sokáig folytathatnánk. Becslések szerint minden negyedik szovjet ember ökológiailag válságos területen él. És Csehszlovákia? Elszomorító helyzetünket többé-kevésbé ismerjük. Az amerikai Newsweek magazin, amikor Közép-Kelet-Európa környezeti gondjait vázolta fel, legelőször az észak-csehországi Mostba vezette el olvasóit, ahol a holdbéli táj szinte világvége hangulatot kelt az emberben. De ha Ostravára, a garamszentkereszti alumíniumkohó környékére, vagy akár a Felső-Vág völgyébe kalauzolta volna el népes olvasótáborát, szintén ilyen sötét képet kaphatott volna. Nagytakarítást! Természetesen a felvázolt körkép a teljesség igénye nélkül készült. Csupán arra világít rá, hogy nem lehet tovább halogatni életterünk megtisztítását. Az eddig eltitkolt statisztikák világosan bizonyítják: nemcsak a gazdasági előrelépést gátló tényező a környezetszennyezés, de az életet is rövidíti, méghozzá számottevően. S ezzel a kör bezárult: hiszen e füstokádó gyáróriásokat azért építettük, hogy az embereket szolgáló javakat állítsunk elő bennük, könnyítsék életünket, s most, úgymond, a kémények visszanéznek, saját korlátainkba ütközünk. A helyzet orvoslására felírt recept egyszerűnek tűnik; a mennyiségi mutatókról térjünk át a minőségire, zárt ciklusú üzemeket építsünk, szűrőket tegyünk a kéményekre, csökkentsük az egységnyi termékre fordított energia- és nyersanyagmenynyiséget. Gyökeres szemléletbeli váltásra van szükség, az ipari társadalom gyermekbetegségeinek leküzdésére, az ember a természet szerves része gondolat tudatosítására már a legfiatalabb generációkkal is. Sajnos, mint minden nagyszabású tervhez, úgy ennek megvalósításához is óriási pénzmennyiségre van szükség. Egy német tanulmány szerint Közép-Kelet-Európában az elkövetkező húsz évben az ipari szennyeződések eltávolítására 200 milliárd dollárt kellene fordítani. Ennyi pénz még hathatós nyugati segítséggel sem lesz meg. Annyi mégis elérhető, hogy ne csak a zöldek, de a többi politikai párt is programja szerves részévé tegye a környezet védelmét, melyet, ha hatalomra jut, megvalósít. A döntéshozóknak tudatosítaniuk kell, hogy rossz elhatározásaik terhét nem egyszer még az utókor generációi is nyögni fogják, s ez teljes egészében áll a bősi vízi erőmű esetére. Már úgyis annyi sebetejtettünk a természeten, kár volna hibáink számát még eggyel gyarapítani. A vízi erőmű terve még a reális szocializmus legszebb éveiben fogant, s jó lett volna, ha megfogadják a tervezők a marxizmus egyik filozófusának, Engels Frigyesnek tanítását, miszerint „Nem fogunk túlzottan dicsekedni a természet felett aratott győzelmeinkkel. Minden egyes győzelmünk megbosszulja magát. Minden egyes sikerünk elsősorban azokat az eredményeket hozza, amelyeket elvártunk, amelyekkel számoltunk, de másod- és harmadsorban olyan előre nem látható »eredményeket« hoz, amelyek többnyire az első értelmét is megkérdőjelezik." SIDÓ H. ZOLTÁN destruktív életmód alternatív megváltoztatását a kommunista hatalom akadályozza. 1989. november 17-e óta viszont Szlovákiában lényegében három kormány is kicserélődött, és a környezethez való viszony nem változott. Ennek klasszikus példája nemcsak Bős és Garamszentkereszt, hanem a másodlagos nyersanyagok gyűjtésének és kihasználásának egyre növekvő problémái, a megújuló, illetve alternatív energiaforrások kihasználása támogatásának hiánya, az atomenergia által jelentett veszélyek elnagyolása és úgy általában a centralizmus és a csoportérdekek további létezése. Verőlegények segítségével még a szabadon választott kormány is nehezen győzi meg a helyi lakosságot a bősi vízlépcső előnyeiről... (Peter Brenkus felvétele) egyéb szervezetek Szlovákiában nem a pénz, emberek és energia hiányában stagnálnak. Lelkesedésben sem lenne hiány. A stagnáció elsődleges oka az olyan személyiségek hiánya, akik az embereket nem meggyőzéssel és ésszerű érvek sorolásával próbálnák mozgósítani, hanem sugárzó, vonzó és meggyőző példával. A szemlélet megváltoztatásához hosszú távon az egyén személyes átalakulása valószínűleg az egyetlen út, viszont eközben naponta harcolnunk kell a környezet állandóan folyó rombolása ellen. Közelmúltig csak a kommunista kormánnyal voltak tapasztalataink, ezért azt hittük, hogy a